Szalon írta: ↑2021.08.08., vas. 19:09
AAttila írta: ↑2021.08.08., vas. 18:45
Egy pillanatkép, amikor kidobom a fiamnak a kulacsot

Az árok túloldalán últek, de pont eltaláltam a szandálját.
Hogy sikerült? Mesélj, milyennek érezted belülről?
Egy újabb hatalmas élménnyel lettem gazdagabb.

Nagyon élvezem.
Elhatároztam, hogy most magamért fogok menni. Így is lett. A csapatunkból csak az egyik fiatal előzött meg, ő is csak a végén. Tehát az egyik kitűzött célom elértem. Nem érzem csalódásnak, hogy megvert egy most érettségizett srác, aki már 9 éve bringázik.
A másik célom az volt, hogy ott maradjak az első bolyban, ameddig csak tudok. Ez is majdnem kipipálva. Pontosabban tudtam, hogy én a hegyi befutón sehol nem leszek. (nekem, alföldi gyereknek a 2km 8%, az hegyi befutó

) Addig az első bolyban voltam,90 kili 42,6 átlaggal.
Tudtam földről frissíteni, fel tudtam venni a kulacsokat. Számomra ez is új volt, most először csináltam ilyet és rögtön sikerült.
Egyáltalán nem görcsöltem be, nem fájt semmim, a fordulások után át tudtam venni a rántásokat, ahol hullámosabb volt pár kilin, ott sem szakadtam le nagyon, ill. amit hátrébb csúsztam, azt a lefelében visszahoztam. (Strava-n az egyik segmenten még KOM-ot is hoz a nevem mellé)
Nem érzem csalódásnak, hogy Buruczki Szilárd,Arany G,Antal Attila, de írhatom Huszti Gábort is

előttem végeznek, hiszen többszörös bajnokokról van szó és olyanokról,akik sokkal előttem járnak.
Látom, hogy a munka,amit beletoltam eddig mennyit vitt előre az úton. Szerintem 2,5 év bringázás után, hogy egy 92kilis versenyen szinte végig ott maradtam az elejében,az nekem nagy pozitívum és megerősít abban, hogy dolgozzak, mert van bennem potenciál.
Imádom ezt az egészet
