Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

[tonee73]

David Sushet
Bud Spencel

https://hu.wikipedia.org/wiki/David_Suchet
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bud_Spencer

[Tctronic]

Én a könnyedebb stílus híve vagyok. Nekem bejön az Indul a bakterház ugyanúgy mint a Roncsfilm, Csapd le csacsi vagy akár az Üvegtigris is. De a legjobban jelenleg is a Kontroll tetszik. Jó zene, jó szereplők. Van egyfajta nyomasztó stílusa , de egyben nagyon jók is a karakterek. Ez szerintem az én korosztályomnak szól igazán, ellenben pl. A tanúval vagy Egészséges erotikával amik lehet viccesek, de nekem már nem mondanak annyit, nem ülnek úgy a poénok mint egy előző generációnak.

Amit jelen pillanatban is meg tudok nézni bármikor ha éppen belebotlok: Columbo, Sherlock Holmes (Jeremy Brett féle), na és a jó öreg Poirot (David Suchet-tel). Ezek erőszak és látvány mentesen is többet tudnak még ma is mint megannyi tucatfilm. Talán a Bud Spencer filmek is ezért (is) jók valahol. Párat kedvelek közülük, de nem mindet. Én ezeknek a magyar adaptációit is kedveltem. Az első pár Bujtor filmet: A Pogány Madonna, Csak semmi pánik,Az elvarázsolt dollár,Hamis a baba sokadjára is meg tudom nézni. Nekem ezek is szórakoztatóak, hiába bugyuták.

[Deadpool]

Nem tudom, ez hogy jött ide. A VHS korszakot én simán átugrottam, ellenben igen gyakran jártam moziba, filmklubokba.

KP-hoz és Deadpool-hoz csatlakozva - ezt én sem láttam, de nem is hallottam róla. Itt élek Mo-on. Hihetetlen, de igaz!
Sem moziban nem néztem meg, sem VHS-en.
Filmklubba nem jártam, inkább fociztam.

Egy kollégám emlegette időnként, hogy butitájm. Nem tudtam honnan jön a dolog. :)

A Bud Spencer - Terence Hill filmeket viszont meg tudom nézni. Az átlag tévéműsor felett vannak bőven.

[Aszpirin]

Filmklubba nem jártam, inkább fociztam.

A sportot talán nem kell különösebben definiálni, a kultúrát meg nem is lehet. Számomra a chilisbabos pofozkodás egyikbe sem illet bele, ellenben Ford Fairlane kalandjai csemegének számítottak egy korabeli rockernek (én az voltam). Mai szemmel és aggyal ugyanolyan nehezen élvezhető, mint a Star Wars első epizódjai, vagy a középiskolai tanárnénim, akibe nagyon szerelmes voltam, de 70 éves korára minden szexepiljét elvesztette. A gőzgép jelentőségének megvitatása sem igazán időszerű manapság, de megjelenésekor elég nagy durranás volt.

A chilisbabos pofozkodás gyerekkorom egyik nagy kedvence volt, és én felvállalom, hogy 10-14 évesen ugyanúgy élveztem ezt, mint a Star Wars-t, vagy a "Nu zájec, nu... págágyí!" c. rajzfilmeket (remélem jól írtam le, mert különben egy kukkot sem tudok oroszul, nem is tanítottak rá soha) :)

Egyetemista koromban ('90-'95) már Magyarországon sokat kellett pótolnoim, ezért összejártam "filmnéző estékre" a hasonsorsú baráti körrel (mindannyian nagyjából egykorú egyetemisták), és bizony a Ford Fairlane-t ugyanúgy élveztük, mint a "Törvénytől sújtva" vagy "Éjszaka a Földön" c. Jarmusch-darabokat vagy a Brian életét (mondjuk az utóbbi hármat azóta is többször, és most is bármikor, a Ford Fairlane-t akkor láttam utoljára, de nagyon megmaradt bennem jónéhány jelenete és persze az ikonikus szövegek...). Bár mindig inkább eredeti nyelven néztük a filmeket (ez részemről azóta is így van, ha egyedül nézek valamit), a Ford Fairlane kivétel volt, mert azt már úgy ajánlották, hogy "kötelező szinkronnal nézni".

[Aszpirin]

Azért az egy érdekes kérdés lehetne, hogy a) ki mit tekint itt a legjobb három magyar filmnek, és b) mit tartana érdemlegesnek megmutatni külföldi baràtainak, valamint c) lenne-e ennek a két halmaznak metszete?

Nehéz a szerintem három legjobb magyar filmet felsorolnom, mert soha nem állítottam fel ilyen sorrendet, és tuti, hogy most valamit kifelejtek, ami mindegyiknél jobb, de azok közül, ami eszembe jut ezeknek volt rám a legnagyobb hatása:
1. Werckmeister harmóniák (Tarr Béla - na ezért meg fogtok kövezni, mert biztosan akad, aki szerint Tarr Béla nézhetetlen - de pl. az első tízperces jelenet, amikor Valuska előadja a különböző alkoholos befolyásoltsági állapoitban lévő kocsmalakóknak a napfogyatkozást, az számomra tényleg a filmművészet csúcsa - a vizualitás, ahogy a kamera élő egyes szám első személybeli szereplővé válik, a színészi teljesítmény, a hangulat - és az utána következő jelenet alatti eszméletlen zene - majd a film misztikuma, igen különös hangulata...)
2. Hukkle (Pálfi György) - akár némafilmnek is nevezhetnénk, mert a szereplők némák, de elképesztő, hogy csak képpel és HANGGAL mit lehet alkotni a filmművészetben, ez a szó szoros értelmében vett HANGOS film.
3. A napfény íze (Szabó István) - történet, szereplők, rendezés, fényképezés, minden ott van, szerintem ez a magyar film simán megállja a helyét a nemzetközi porondon, bármelyik hasonló formátumú hollywoodi saga mellett.

A top filmek között van még nálam: Kontroll, Mephisto, A tanú, Ábel a rengetegben, Indul a bakterház...
Amit érdemlegesnek tartanék megmutatni külföldi barátaimnak, elég nagy átfedést mutat, ha csak hármat kellene, akkor ugyanez a három lenne, bár a Werckmeisterből az első tíz perc után megkérdezném, hogy kíváncsiak-e a többire. A tanút és az Indul a bakterházat nem mutatnám, mert nem értenék, miért rajongok érte. A Kontroll-t viszont nyugodt szívvel.

[Luxor Audio]

Kontroll esetleg?

Igen, a Kontroll is benne volt abban az 5 filmben, amit megmutattam amerikai barátaimnak. Nem az volt a célom, hogy a legjobb magyar filmeket válogassam be (a Macskajaj és az Őfelsége pincére voltam ugye nem is magyar), pláne hogy a magam ízlését rájuk erőltessem, hanem hogy az itteni életre legjellemzőbb mozikat lássák. Történelmi filmet azért nem választottam, mert nem sokat értettek volna belőle, mivel Magyarországról alig tudtak valamit, a történelmünkről meg kb semmit. A Tanú nagyszerű film, de a kommunizmus baromságairől szól, ami egy amerikainak kb kínai.

[Aszpirin]

Az ilyen “tahós” filmek szerintem is a keleti blokk sajtjai, nyugaton ezt kevésbé értik. Ez köszönhető volt a hiánygazdaságnak, hogy itt nem lehetett mindent is kapni, ezért jól jöttek az ezermesterek akik a hozott anyagból kreáltak, fabrikáltak. Az átvágásos, kihasználós (Zimmer Feri) meg sajnos a rög valóság.

Ez még akár így is lehet, de azért ott van például a Borat, ami "nyugaton" nagy sikert aratott (egyébként számomra totál gusztustalan, nézhetetlen film). Pedig a készítője szerint épp az amerikaiak sztereotípiáinak állít görbe tükröt (azért ha egy kazah nemzetiségűt kérdezel meg a Boratról, nem biztos, hogy neki így jött le, nagy részük komoly sértésnek vette).

[-KP-]

Kontroll esetleg?

[Lemmy9.1]

Az Aranyélet? Ez nem komoly remélem.

[Alex_Aston]

Azért az egy érdekes kérdés lehetne, hogy a) ki mit tekint itt a legjobb három magyar filmnek, és b) mit tartana érdemlegesnek megmutatni külföldi baràtainak, valamint c) lenne-e ennek a két halmaznak metszete?

A tanú című film szerintem lehetne.
Talán a legnagyobb kedvencem, nemcsak Magyar filmek között.
És jól mutatja a múltat, hogy milyen rendszer volt egykor.
Mindezt humorosan, de kőkeményen közben, kiváló színészi játék mellett.

[bitrograde]

Azért az egy érdekes kérdés lehetne, hogy a) ki mit tekint itt a legjobb három magyar filmnek, és b) mit tartana érdemlegesnek megmutatni külföldi baràtainak, valamint c) lenne-e ennek a két halmaznak metszete?

[-KP-]

Én megmutattam volna nekik a Kincsem-et.

Érdekes ötlet, nálam is felmerült, de inkább olyan filmeket akartam mutatni, amiknek van valami közük a közép-európai valósághoz. A Kincsem nekem túl pátoszos és műanyag, ezért elvetettem.

Miért? Beszélhettél volna nekik pl. valamennyit a történelmi háttérről. Emellett szerintem filmként is jó. Azon kevés filmek egyike amit nyugodtan meg mernék mutatni bármelyik külföldi ismerősömnek.

[Alex_Aston]

Én megmutattam volna nekik a Kincsem-et.

Érdekes ötlet, nálam is felmerült, de inkább olyan filmeket akartam mutatni, amiknek van valami közük a közép-európai valósághoz. A Kincsem nekem túl pátoszos és műanyag, ezért elvetettem.

Akkor az Aranyélet sorozat lett volna a leginkább autentikus
Akar elég lett volna első évad pár része is.

[Luxor Audio]

Én megmutattam volna nekik a Kincsem-et.

Érdekes ötlet, nálam is felmerült, de inkább olyan filmeket akartam mutatni, amiknek van valami közük a közép-európai valósághoz. A Kincsem nekem túl pátoszos és műanyag, ezért elvetettem.

[Luxor Audio]

Én "inkább" arra céloztam, hogy nem szabad általánosítani.

Nem általánosítottam, magamról írtam.

[-KP-]

De ilyen "tahó" dolog nyugatra is nagyon megy/ment.
Elég csak pl. a Dumb és Dumberre gondolni.

Minden társadalomnak megvan a maga tahósága és megvan az a rétege is, akik ezt díjazzák. Számomra Kusturica és az Üvegtigris nyilván érthetőbb, mert egy nyelven beszélnek velem. A Dumbok fingpoénjain még mosolyogni sem tudok.

Pár éve nálam lakott egy amerikai (USA) pár néhány napig. Kérésükre esténként itteni filmeket néztünk, de komoly fejtörést okozott számomra, milyen alkotásokkal stresszeljem őket, no meg angol feliratokat is szerezni kellett. Érdekes módon Liza, a rókatündér nagy sikert aratott náluk (odahaza meg is mutatták a barátaiknak), A napfény ízét és Őfelsége pincérét is imádták, ellenben a Macskajajjal nem tudtak mit kezdeni, nézése közben engem lestek, hogy mikor kell nevetni.

Én megmutattam volna nekik a Kincsem-et.

[kargidje]

Hát nem tudom:
Jóbarátok - annyira játsszák a szerencsétlen hülyét, hogy 2 rész után már fájdalmas. Na jó, Jennifer Aniston nyammnyamm...
Ford Fairlane - 90-es években akkori fejjel még elment, bár akkor sem fogott meg, Feró hangja meg krvára nem illik a faszihoz!
Macskajaj - ezzel nem tudok mit kezdeni, számomra hulladék f.o.s.
Üvegtigris - 1-2. rész elmegy, vannak benne valóban jópofa poénok, az egészet összerakva viszont már kezd vontatott, nyögvenyelős lenni. A hülyegyerek viszont szégyen benne, na őt kihagytam volna!

Nem is tudom mikor láttam fekete-fehér filmet, kész felüdülés volt a szemnek. A film is érdekes, kicsit fura volt mai szemmel a 60-as évekbeli történetvezetés, megjelenítés. Carol Lynley, hmmm, csinos!
Bunny Lake Is Missing (1965)
https://www.imdb.com/title/tt0058997/

[Lemmy9.1]

Terrance & Philpre gondolsz?
Nem, az eszetlen pukázás, meg rókázás stb nem sem kell.

Ahogy írtam egy, de az jókor, jó helyen.

[Alex_Aston]

Nem vagyunk hál'isten egyformák.
Az Üvegtigris számomra a magyar filmgyártás pöcegödre.

Amúgy egy időben és térben tökéletesen elhelyezett fingon én napokig tudok röhögni.

Akkor a Stan és Phillip neked való

Én egyébként a Jóbarátok, meg egyéb hasonló sorozatok, amiket nem tudok értelmezni. Semennyire sem köt le és/vagy szórakoztat.

[Lemmy9.1]

Nem vagyunk hál'isten egyformák.
Az Üvegtigris számomra a magyar filmgyártás pöcegödre.

Amúgy egy időben és térben tökéletesen elhelyezett fingon én napokig tudok röhögni.

[Luxor Audio]

De ilyen "tahó" dolog nyugatra is nagyon megy/ment.
Elég csak pl. a Dumb és Dumberre gondolni.

Minden társadalomnak megvan a maga tahósága és megvan az a rétege is, akik ezt díjazzák. Számomra Kusturica és az Üvegtigris nyilván érthetőbb, mert egy nyelven beszélnek velem. A Dumbok fingpoénjain még mosolyogni sem tudok.

Pár éve nálam lakott egy amerikai (USA) pár néhány napig. Kérésükre esténként itteni filmeket néztünk, de komoly fejtörést okozott számomra, milyen alkotásokkal stresszeljem őket, no meg angol feliratokat is szerezni kellett. Érdekes módon Liza, a rókatündér nagy sikert aratott náluk (odahaza meg is mutatták a barátaiknak), A napfény ízét és Őfelsége pincérét is imádták, ellenben a Macskajajjal nem tudtak mit kezdeni, nézése közben engem lestek, hogy mikor kell nevetni.

[TSanyi]

Az ilyen “tahós” filmek szerintem is a keleti blokk sajtjai, nyugaton ezt kevésbé értik. Ez köszönhető volt a hiánygazdaságnak, hogy itt nem lehetett mindent is kapni, ezért jól jöttek az ezermesterek akik a hozott anyagból kreáltak, fabrikáltak. Az átvágásos, kihasználós (Zimmer Feri) meg sajnos a rög valóság.

D és D azért más kategória mint a Macskajaj, Üvegtigris, Zimmer Feri, stb.

[Alex_Aston]

.

[Alex_Aston]

A Ford Fairlane-t, anno, moziban láttam.
Nem igazán értettem akkor sem, hogy mi a vicces benne.
A szinkron viszont tényleg meglepően jól sikerült.

A Bud Spencer-Terence Hill filmeknek viszont van szíve, kedves humora, debil bája.
Szerintem csak együtt voltak jók, az önálló filmjeik, SZERINTEM, meg se közelítették a közös filmjeiket.

A tahóságról általában: itt Közép-Kelet Európában a tahóság igen jellemző.
Ezt abból gondolom, hogy az akkor nem lett volna sem régen, sem most annyi sikeres film a tahóságról, lásd pl. Üvegtigris.

Én szeretem a Fapumát is...
Igaz, abból szerintem csak az első az igazi, a kettő elmegy, a három pedig broáf.
Vagy ott a Macskajaj. Az szerintem egy zseniális alkotás. Merítettek is belőle az Üvegtigrishez, sőt van benne rejtett utalás Kusturica nevére.

De ilyen "tahó" dolog nyugatra is nagyon megy/ment.

Elég csak pl. a Dumb és Dumberre gondolni.

[TSanyi]

Bevallom, én sem láttam a FF-t, hallani sokat hallottam róla. De van még pár régi film amit be szeretnék pótolni.

Azt is elfogadom és valószínűnek tartom hogy más most ennyi idősen, ebben a korban (XXI. sz)megnéznünk mint anno lett volna. Még nekünk is nemhogy egy mai tinédzsernek.

A Bud Spenceres filmekkel úgy voltam hogy szerettem gyerekkorban, később bugyutának tartottam, nem is értettem mot szerettem rajtuk, de ahogy idősödöm, ismét szívesen nézi végig az ember. Voltak abban is klasszikus beszólások, ez perszen munkakör, élethelyzet függő is hogy kinek mi volt az. “….kár érte, pedig jó ügynök volt!”

Nálunk sajna még a mozi is megszűnt anno, meg nem mindenhol volt filmklub, pláne jó felkomfokkal. Szerencsére ez nem mindenhol volt így!