cannonball írta: ↑2021.03.10., szer. 13:49
fapaci írta: ↑2021.03.10., szer. 11:00
Aszpirin írta: ↑2021.03.10., szer. 10:30
Az viszont tényleg durva, hogy ha el is tekintünk a "kütyüktől", Magyarországon rengeteg Kínából ill. a Táviol-Keletről származó ruhaneműt, cipőt, műanyag játékot, stb. lehet kapni, és még élelmiszert is (ld. kínai fokhagyma, kínai méz, stb).
Az én szememben ez harácsolás, nem más. Pár forintos árelőnyért feladjuk a büszkeségünket és beáldozzuk a környezetünket is. És akkor visszakanyarodnék az autóvásárláshoz... Aki meg tud venni egy 8-10 milliós kocsit és tankol bele havi 50-80 ezerért, meg fizeti az évi 100-200-300 ezres szervizköltséget, az miért nevezi vérlázítóan drágának a 12 milliós árú, minimális pénzből fenntartható elektromos autót? Ez is egy tipikus példa arra, mikor nem látunk messzebb az orrunk hegyénél.
Sajnos én is ebben az országban élek. Kereskedelmi-szolgáltató vállalkozásom van. Már régóta nincs az embereknek büszkeségük, csak nagy pofájuk. Egy fillért nem képesek félretenni, amikor kell valami, az azonnal, és olcsón kell. Aztán pár hónap múlva tönkremegy de szinte mindegy, mert már mást akar helyette. Igaz ez műszaki cikkre, ruhára, bármire is. Vigyázni sem tudunk a "drágán" megszerzett jószágainkra. Sokszor 30-40 éves megvigyázott, minőségi jószágokat szerzek a sógoroktól, nyugodt lelkiismerettel adom el valakinek, hogy neki is sokáig jó szolgálatot tesz. Többnyire fél-1 év múlva tökéletesen hazavágnak mindent a Magyarok. Javarészt fingjuk nincs egy eszköz rendeltetésszerű használatáról, karbantartás igényéről. Nagyon sok drága kocsi is az utolsó pénzből, hitelből van, hogy kifelé többnek láttassunk...
Ez így van.
És az ilyen helyzetek, mint amikor jön egy válság, vagy a mostani pandémia, mutatja, hogy mennyi minden dől, mint egy kártyavár, ha nincs mögötte tartalom.
Mit csinál az egyszeri magyar ember? Kiszámolja, hogy a hitel, meg minden, pont kijön a fizetéséből, és már veszi is fel. Aztán, ha csak egy havi fizetés kiesik valamiért, már megy a sírás, rívás.
Tartalék? Mi az?
Kb. 15 éve voltam egy pénzügyi előadáson. Ott volt egy jó gondolatébresztő arról, hogy miben érdemes mérni a gazdagságot. Itt az volt a mérce, hogy azzal, miszerint, ha egy ember bevételét egyik napról a másikra elzárjuk, akkor UGYANAZON az életszínvonalon, mennyi ideig tud élni. A Magyar átlag 2005 körül 2, azaz KETTŐ nap volt. Persze azt nem tudom megmondani, hogy mennyire reprezentatív volt ez a dolog, de el tudom hinni. Vannak/voltak kollégáim, akik remegve várták a fizetés napot, pedig nem nettó 200e Ft-ot kerestek.