A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Volt már szó erről a 4 évszak felvételről, most azért hozom ismét szóba, mert egy aktuális rendelésemhez nevetséges 4 Euróért tudtam hozzácsapni, mert ezt fizikailag is birtokolnom kell! Ez kevesebb mint 1 EUR/évszak, hiszen két másik versenyművet is melléraktak az eredeti kiadványhoz képest! https://www.jpc.de/jpcng/classic/detail ... um/5240913
A bő 3 és fél évtizede készített felvétel ugyanolyan friss, lendületes, izgalmas előadás, mint bármelyik azóta, sőt híján van egyesek túlzásainak (legalábbis számomra, lásd Carmignola). Mindemellett felvételtechnikailag is az egyik legmeggyőzőbb érv a Red Book CD formátum minősége és életrevalósága mellett, hiszen mindenféle korszerű varázslat nélkül 4 mikrofonnal vették fel és rögzítették egy Sony PCM-F1-es átalakítóval. A felvétel egy templomban készült, pont annyi zengést engedtek rögzíteni, ami a tér érzetét biztosítja, ugyanakkor a részleteket még nem mossa össze. Ráadásul a templom orgonája lehet a continuo bizonyos pontokon, a szubbal kiegészített full-range rendszereken hátborzongatóan gyönyörűségesen telt hangzást produkál, például a Tél nyitánya szinte csontig hatolóan fenyegető, mégis várakozással teli.
Csak a történeti hűség kedvéért:
classical_chart.jpg
Nos, megkövetem a társaságot, úgy tűnik, én is beleestem abba a tévedésbe, hogy a Wikipédián található információt készpénznek vettem, vagy félreértelmeztem:
Az esetenként csak egyszerűen Kennedy néven ismert előadó a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel, mint a legtöbb eladott klasszikus lemez előadója; az 1989-es Vivaldi: A négy évszak című felvételével érte ezt el ezt a rekordot.
Mindenesetre a mentségemre váljék, hogy az emlegetett Kennedy lemezt több helyen is a világon legtöbbet eladott komolyzenei kiadványként aposztrofálják. Ami ezek szerint nem igaz. (nem mintha a 11. hely nem lenne kiemelkedő).
Valószínűleg volt valamikor egy állapot, amikor ez valóban így volt, vagy az sem kizárt, hogy a guiness rekord egy bullshit...
Szóval bocs.
De azért így is elég szép eredmény, nem?
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
De ha már itt tartunk: A Heartland-ra tegnap ránézve ötlött fel, hogy milyen nevek szerepelnek ott... vegyük pl. Joshua Bell-t. Nekem bizony egyik nagy-nagy kedvencem a Vivaldi 4 évszakból a Joshua Bell-féle változat. Biztosan nem korhű, meg mittomén, de egy nagyon élvezhető (és nagyon jól szóló) albumról van szó. Ugyanakkor Joshua Bell-ről sem esik itt szó soha, pedig... talán ő is elég ismert figura, kb. mint Yo-Yo Ma, nem?
Az Academy-St-Martin-in-the-Fields zeneigazgatójaként egy egész korrekt Beethoven 4&7-et vezényelt. És emellett igencsak klassz lemezeken hegedűlt könnyedebb műfajokban, filmzenékben, a "Red Violin" azóta igazi klasszikussá vált, önálló hangversenydarabok születtek belőle.
Vagy pl. Nigel Kennedy, akinek az 1989-es "lázadó stílusú" Vivaldi 4 Évszak-lemeze minden idők legnagyobb példányszámban eladott komolyzenei kiadványává vált (több mint 3 milliót adtak el belőle világszerte)?
Csak a történeti hűség kedvéért:
classical_chart.jpg (1.16 MiB) Megtekintve 1920 alkalommal
De azért sokkal többre tartom Capuçont mint Yo-Yo Ma-t.
Nem hiszem, hogy itt hasonlítgatásról lett volna szó.
Egyszerűen csak feltűnt, hogy nem esik szó Yo-Yo Ma-ról illusztris körökben, pedig elég sokoldalú és széles a repertoárja, na meg elég ismert is (megkockáztatom: jóval több ember hallott már róla, mint Capuçon-ról... plusz, lévén hogy Capuçon nem játssza a Naqoyqatsi szólóit /aminek említése vetette fel bennem a kérdést, mert a mű meg lett említve Glass-kedvencként, a művész viszont nem.../, nem tudjuk, hogy ott is jobb lenne-e?), és érdekelt hogy miért. Az, hogy van nála jobb, ebben a kérdésben nem segít
De ha már itt tartunk: A Heartland-ra tegnap ránézve ötlött fel, hogy milyen nevek szerepelnek ott... vegyük pl. Joshua Bell-t. Nekem bizony egyik nagy-nagy kedvencem a Vivaldi 4 évszakból a Joshua Bell-féle változat. Biztosan nem korhű, meg mittomén, de egy nagyon élvezhető (és nagyon jól szóló) albumról van szó. Ugyanakkor Joshua Bell-ről sem esik itt szó soha, pedig... talán ő is elég ismert figura, kb. mint Yo-Yo Ma, nem?
Vagy pl. Nigel Kennedy, akinek az 1989-es "lázadó stílusú" Vivaldi 4 Évszak-lemeze minden idők legnagyobb példányszámban eladott komolyzenei kiadványává vált (több mint 3 milliót adtak el belőle világszerte)?
Vajon az elit leírja ezeket a művészeket azért, mert túl népszerűvé váltak azáltal, hogy hajlandóak a "népszerűbb" műfajok felé (filmzene, folk, világzene, jazz stb.) is elmozdulni, vagy mert sikerült nekik tényleg nagyon sok lemezt eladni, ezáltal "tömegzenészekké" válni?
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Komolyan azt hittem, őt nem szabad itt emlegetni, mert ugye...
Azért van itt is némi változatosság, a kedélyeket borzolandó :-D
(A Heartland az egyik legérdekesebb projektje, de azért a Silk Road sem gyenge, no meg a közös lemezük Bobby McFerrin-nel... imádom, ha egy zenész nemcsak mestere a hangszerének, de sokoldalú is).
IMG_3971.JPG
Szeretem Yo-Yo Ma sokoldalúságát, Bobby McFerrinnel zseniális, nagyon jó a Morricone lemeze, viszont Bach szóló cselló szonáta lemezei (kétszer is felvette) siralmasak. De tényleg, hallgassátok meg akár Starkerrel, akár Várdaival, akár Perényivel, és utána Yo-Yo Ma-val. Ég és föld a különbség, nem mondom, hogy Yo-Yo Ma rossz csellista lenne, de ez nem az ő világa.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Klasszikus inspiráció, picit itt-ott "Off"-szagúnak tűnhet talán.
usher.jpg (1002.13 KiB) Megtekintve 1926 alkalommal
A harmadik delikvenst mindezidáig csupán a 80-as években készített remix verziójában ismertem, Orson Welles utólag hozzárakott narrációjával, de most alkalmam nyílt az eredeti mix új 24/96-es remasterében élvezni. Klasszikus ez is bizony, minden ízében!
Komolyan azt hittem, őt nem szabad itt emlegetni, mert ugye...
Azért van itt is némi változatosság, a kedélyeket borzolandó :-D
(A Heartland az egyik legérdekesebb projektje, de azért a Silk Road sem gyenge, no meg a közös lemezük Bobby McFerrin-nel... imádom, ha egy zenész nemcsak mestere a hangszerének, de sokoldalú is).
IMG_3971.JPG (3.26 MiB) Megtekintve 1978 alkalommal
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Ha már itt tartunk, kíváncsi lennék, hogyan viszonyulsz az Einstein on the Beach-hez.
Nos az Einstein azon ritka Glass darabok egyike, mellyel nem jutottam dűlőre, ...vagy partra. De adok még egy esélyt neki!
Viszont ha már a Qatsi-trilógia szóba került, a trilógia 2,5. része is remek aláfestő zenét kapott!
Apropó Yo-Yo Ma: az ő dolgaihoz ki hogyan áll hozzá? Elég változatos műfajokban (is) nyomul... Van pár lemezem tőle. Itt nem szokás őt emlegetni, I wonder why...
Talán menőbb lett többszáz éve előadatlanul könyvtárak polcain porosodó remekművek abszolút autentikus(nak titulált) előadásaiban felfedezni (vélni) a fraktálgeometria szabályainak való megfelelést?
A Lorin Maazel vezényelte Berlini Filharmónikusokkal készített felvétele vezetett be Dvorak Csellóversenyének a gyönyörűségeibe, azóta is nagyon szeretem, csakúgy mint kirándulásait a könnyedebb műfajok felé. Ráadásul mindhárom lemez csodálatos hangminőséggel bír!
Ha már itt tartunk, kíváncsi lennék, hogyan viszonyulsz az Einstein on the Beach-hez.
A Naqoyqatsi - mint bármelyik a Qatsi-trilógiából - nekem is nagy kedvencem. Különlegessége a Yo-Yo Ma -féle csellójáték. Apropó Yo-Yo Ma: az ő dolgaihoz ki hogyan áll hozzá? Elég változatos műfajokban (is) nyomul... Van pár lemezem tőle. Itt nem szokás őt emlegetni, I wonder why...
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
TLDR: a Philip Glass-átirat két zongorára, a Labèque-nővérek előadásában számomra tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult egy hosszú munkanap utáni estére. Ajánlott.
Adott ugye Jean Cocteau világhírű regénye, Les Enfants Terribles ami magyarul háromféle címen is, igen sok kiadásban megjelent már: Vásott kölykök / Rettenetes gyerekek / Veszedelmes Éden (megjegyzem, a franciául nem tudók számára, hogy a középső áll a legközelebb az eredeti címhez, a másik kettőben a fordító is művészkedett). Ebből film is készült “Vásott kölykök” címen még az 50-es évek elején, és Philip Glass írt belőle egy operát, amelyet - ha minden igaz - november 21.-én nálunk is bemutatnak (érdeklődők: irány a Google) “Veszedelmes éden” cimen (az eredeti francia címe mind a konyvnek, mind a filmnek, mind a Glass-operának ugyanaz.)
Glass három zongorára, négy énekhangra és 8 táncosra írta az operáját (ezért balett-operaként is szokás emlegetni), de itt nem áll meg a történet, ugyanis a zenei anyagot Glass segitője és közeli munkatársa, Michael Riesman, Glass megbízásából átirta két zongorára, speciálisan a világhírű Labèque-nővérek számára, és ezt, a nővérek tolmácsolásában, halljuk ezen az albumon, a Deutsche Grammophon jóvoltából.
Glass-t van aki szereti, van aki utálja, és vannak a magamfajták, akik kissé skizofrénné válnak, ha róla van szó. Glass-hoz én ugyanis nagyon végletesen viszonyulok, mindkét végletben: van műve, amit nagyon utálok (pl az Einstein on the Beach, amit még jó régen, amikor még nem létezett streaming meg letöltés, jó drágán sikerült CD-n beszereznem, aztán többszöri nekifutással sem sikerült soha befogadnom), és van amit imádok (pl Qatsi-trilógia, Satyagraha, és most már ez a lemez is). Általában azt imádom, ahol a minimalizmusát nem viszi túlzásba, és ugyanazt a két hangot max 4-5 ütemen át ismételgeti egyen-tizenhatodokban mindenféle variáció nélkül, nem tölt ki velük mondjuk 20 ütemet). Szóval lehet őt szeretni, és lehet utálni, de egy biztos: annyira markáns a stílusa, hogy egy teljesen laikusnak is elég egy művének néhány részletét meghallgatni, hogy az összes többiben az első ütemek után azonnal felismerje, hogy Glass írta. Nincs mit ezen ragozni.
Szerencsére ez a konkrét darab a kifejezetten bonyolultak egyike Glass mércéjével mérve, így számomra Glass
legbefogadhatóbb, sőt, imádott oldalához tartozik. A Labèque nővérek pedig tökéletesen tolmácsolják. Annyira érződik, hogy egy életük volt összeszokni... hihetelen, mennyire érzik egymás játékát, és mennyire egyszerre és egy hangerővel ütnek, amikor egyszerre kell... ezen sincs mit ragozni. Tökéletes, dinamikus, ugyanakkor lírai előadás, már amennyire én egy zongoraduoról meg tudom állapítani ezt...
Ja, és mondtam már? Szórakoztató, kellemes, kikapcsoló, figyelemelterelő. Már harmadszor hallgatom. Természetesen ismét a HRA streamingről.
Ami a stúdiómunkát illeti: a színpadkép biztosan mesterségesen szét van húzva, hogy elkülönüljön a két zongora. Nem láttam-hallottam még a nővéreket élőben, de minden képen, amit láttam, a színpadon egymással szembeforgatva, teljesen összetolva áll a két zongora, a nővérek pedig egymással szemben ülnek. Az album virtuális színpadán sokkal nagyobbnak hallatszik a két zongora távolsága, ilyen hangot csak legfeljebb egészen közelről, mondjuk másfél méterről hallanánk a valóságban. Vagy úgy sem. Ez alighanem csalás sokak szemében, és elsőre nekem is fura volt, de aztán ráállt a fülem, és kifejezetten jó, hogy mindig pontosan hallani, mit ki játszik. Van ennek értelme szerintem, akkor is, ha ezt így alighanem egyik hangosítatlan koncerten sem hallhatjuk.
Összességében nekem nagyon tetszik ez az album, és jó szívvel ajánlom. Főleg Glass-rajongóknak, de nem csak...
TLDR: a Philip Glass-átirat két zongorára, a Labèque-nővérek előadásában számomra tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult egy hosszú munkanap utáni estére. Ajánlott.
Adott ugye Jean Cocteau világhírű regénye, Les Enfants Terribles ami magyarul háromféle címen is, igen sok kiadásban megjelent már: Vásott kölykök / Rettenetes gyerekek / Veszedelmes Éden (megjegyzem, a franciául nem tudók számára, hogy a középső áll a legközelebb az eredeti címhez, a másik kettőben a fordító is művészkedett). Ebből film is készült “Vásott kölykök” címen még az 50-es évek elején, és Philip Glass írt belőle egy operát, amelyet - ha minden igaz - november 21.-én nálunk is bemutatnak (érdeklődők: irány a Google) “Veszedelmes éden” cimen (az eredeti francia címe mind a konyvnek, mind a filmnek, mind a Glass-operának ugyanaz.)
Glass három zongorára, négy énekhangra és 8 táncosra írta az operáját (ezért balett-operaként is szokás emlegetni), de itt nem áll meg a történet, ugyanis a zenei anyagot Glass segitője és közeli munkatársa, Michael Riesman, Glass megbízásából átirta két zongorára, speciálisan a világhírű Labèque-nővérek számára, és ezt, a nővérek tolmácsolásában, halljuk ezen az albumon, a Deutsche Grammophon jóvoltából.
Glass-t van aki szereti, van aki utálja, és vannak a magamfajták, akik kissé skizofrénné válnak, ha róla van szó. Glass-hoz én ugyanis nagyon végletesen viszonyulok, mindkét végletben: van műve, amit nagyon utálok (pl az Einstein on the Beach, amit még jó régen, amikor még nem létezett streaming meg letöltés, jó drágán sikerült CD-n beszereznem, aztán többszöri nekifutással sem sikerült soha befogadnom), és van amit imádok (pl Qatsi-trilógia, Satyagraha, és most már ez a lemez is). Általában azt imádom, ahol a minimalizmusát nem viszi túlzásba, és ugyanazt a két hangot max 4-5 ütemen át ismételgeti egyen-tizenhatodokban mindenféle variáció nélkül, nem tölt ki velük mondjuk 20 ütemet). Szóval lehet őt szeretni, és lehet utálni, de egy biztos: annyira markáns a stílusa, hogy egy teljesen laikusnak is elég egy művének néhány részletét meghallgatni, hogy az összes többiben az első ütemek után azonnal felismerje, hogy Glass írta. Nincs mit ezen ragozni.
Szerencsére ez a konkrét darab a kifejezetten bonyolultak egyike Glass mércéjével mérve, így számomra Glass
legbefogadhatóbb, sőt, imádott oldalához tartozik. A Labèque nővérek pedig tökéletesen tolmácsolják. Annyira érződik, hogy egy életük volt összeszokni... hihetelen, mennyire érzik egymás játékát, és mennyire egyszerre és egy hangerővel ütnek, amikor egyszerre kell... ezen sincs mit ragozni. Tökéletes, dinamikus, ugyanakkor lírai előadás, már amennyire én egy zongoraduoról meg tudom állapítani ezt...
Ja, és mondtam már? Szórakoztató, kellemes, kikapcsoló, figyelemelterelő. Már harmadszor hallgatom. Természetesen ismét a HRA streamingről.
Ami a stúdiómunkát illeti: a színpadkép biztosan mesterségesen szét van húzva, hogy elkülönüljön a két zongora. Nem láttam-hallottam még a nővéreket élőben, de minden képen, amit láttam, a színpadon egymással szembeforgatva, teljesen összetolva áll a két zongora, a nővérek pedig egymással szemben ülnek. Az album virtuális színpadán sokkal nagyobbnak hallatszik a két zongora távolsága, ilyen hangot csak legfeljebb egészen közelről, mondjuk másfél méterről hallanánk a valóságban. Vagy úgy sem. Ez alighanem csalás sokak szemében, és elsőre nekem is fura volt, de aztán ráállt a fülem, és kifejezetten jó, hogy mindig pontosan hallani, mit ki játszik. Van ennek értelme szerintem, akkor is, ha ezt így alighanem egyik hangosítatlan koncerten sem hallhatjuk.
Összességében nekem nagyon tetszik ez az album, és jó szívvel ajánlom. Főleg Glass-rajongóknak, de nem csak...
Martin Rost - Orgel in St. Jakobi zu Stralsund avagy amikor kevés a 68 perc...
TLDR: csodálatos lemez, ami a HRA Streaming-en 24bit/96 kHz felbontásban való meghallgatás után egyértelműen felkeltette a vágyat bennem, hogy CD formájában, eredetiben is beszerezzem... egy frissen felújított csodálatos és óriási barokk orgona felséges hangját helyezi a középpontba, több 17.-18. századi barokk zeneszerző művén keresztül, nagyon ismertektől a nagyon kevéssé ismertekig. Részemről feltétlenül ajánlott. Mindenkinek.
A napokban megjelent CD-hez mellékelt 40(!) oldalas booklet (amelyet a HRA streaming jóvoltából tökéletes minőségben digitalizált formában is élvezhetünk) két nyelven, hosszasan és részletesen, gyönyörűbbnél gyönyörűbb képekkel sűrűn illusztrálva mutatja be a hányatott sorsú, de elképesztően szép és nagy barokk orgona történetét, szakmai alapossággal sorolja fel az orgona összetevőit, sípjait, regisztereit, klaviatúrakiosztását, stb, valamint természetesen bemutatja és a művészt is, aki eme csoda elkészítésében közreműködött, es nem utolsósorban terebélyes teret hagy az orgona renoválasát végző Wegscheider-manufaktúra munkájának bemutatásához is.
Az Stralsund-i Szent Jakab templom orgonája 1741-ben épült egy 16. századi reneszánsz orgona alapjaira, annak néhány főeleme köré. Az igen ambiciózus projekt terméke azonban nem bizonyult tartósnak, már 1779-ben használhatatlanná vált és többéves renováláson kellett túlesnie. Az évszázadok folyamán azonban soha nem tudták rendesen kijavítani a tartószerkezet konstrukciós hibáit, ezért többször is darabjaiból építették újra - néha még súlyosabb gondokat okozva. A második világégés pedig végleg betett neki, a templomot bombatalálat érte, majd fosztogatás áldozatává esett az orgona sípjainak egy része is. Vegül az elmúlt 4 év restaurációs erőfeszítesei nyomán, az idén nyerte vissza eredeti pompáját és teljes funkcionalitását. Az eredmény egészen lenyűgöző, mind vizuálisan, mind pedig hangjában, amit elsőként ez az album mutat be a széles nagyközönsegnek.
Amint azt írtam, a jónéhány korabeli barokk zeneszerző (az ismertebbek Buxtehude, Bach, Pachelbel, Händel, de van néhány kevésbé ismert is mellettük) műveből összeállított repertoár célja, hogy az orgona minél több hangszínét megszólaltassa, és ezt alighanem el is éri... ezért a lemez anyaga rendkívül változatos, a hangzás pedig mennyei. Állítsd a hangerőt egy ekkora orgona elképzelhető helyszíni hangerejére (vagyis jó magasra), indítsd el a lemezt, helyezkedj el egy kényelmes fotelben, csukd be a szemed, es add át magad... GARANTÁLTAN felidézi a templomi helyszínt az élmény. Néha mellbe fognak vágni a mélyek, néha csak lehelletvékony szellős halk fuvolazenét hallasz, máskor mennydörgő könyörtelenséget, megint máskor reccsenő trombitakórust, és persze a csőharang-hangok és csengettyűk sem hiányozhatnak... de ez nem minden, egeszen elképesztő, mennyiféle hangot bír kiadni magából ez a régi hangszer.
Ha a még negyobb tökéletesség irányába egy óhajom lehetett volna, akkor jónéhányszor azt kívántam volna, hogy lassabban, lassabban, ne olyan sietősen, eme grandiózus hangszereknek a nagy templombelsőben megvan a maguk diktálta ritmusuk, meg kell néha várni a lecsengés megfelelő pillanatát.... és akaratlanul a mi Varnus Xavérunk jutott eszembe, ő hogy játszaná, mert ő nagyon rá tud érezni arra, hogy milyen ritmusért, és mikor milyen hosszú szünetekért könyörög az orgona.
De az én óhajom teljesülése csak hab lett volna a tortán, a Rost mester így is fantasztikusat alkotott, de tényleg! Ráadasul így is elég hosszú az anyag, 68 perc... bár nekem annyira rövidnek tűnt, hogy már másodszor hallgatom, miközben ezt pötyögöm az iPad-en.
FELTÉTLENÜL AJÁNLOTT! Youtube-on is fenn van a teljes anyag.
Mstislav Rostropovich 60-as években készült és máig etalonnak számító Arpeggione szonáta felvétele igencsak magasra helyezi a lécet a mai csellisták számára, amit csak nagyon kevesen képesek megugrani, de Gautier Capuçon feltétlenül közéjük tartozik. A remek hangmérnöki munka méginkább kihangsúlyozza a kiváló művészi teljesítményt. Szokatlanul közelről mikrofonozott felvétel, így nem is akarja egy nagy koncertterem látszatát kelteni, épp ellenkezőleg, egy intim környezetet teremt, mintha a szobánkban ülnének a zenészek. A legapróbb rezdülések is jól hallhatók.
Fantasztikus!
Összehasonlításként épp az általad belinkelt Schubert arpeggione-szonáta valódi arpeggionén, és akkor talán érzékelhetővé válik, miért írtam anno, hogy az arpeggione nem tartozik a kedvenc hangszereim közé (és talán az is, miért vált a XIX. század elejének divathangszere gyakorlailag teljesen mellőzötté néhány évtized alatt, és miért született oly kevés, arpeggionéra írt mű: viewtopic.php?p=2512106#p2512106
Egyszerűen kifejezőbb, romantikusabb, lágyabb, fülsimogatóbb stb. a cselló (az 1. számú kedvenc hangszerem), még akkor is, ha a mű arpeggionéra lett “kitalálva”. Főleg egy olyan ifjú nagymester “kezében”, mint Gautier Capuçon.
Egyetértek, én is meghallgattam az eredetileg arpaggionéra komponált művet natív előadásban. Sajnos az arpeggione fakónak, erőtlennek, jellegtelennek tűnik egy cselló mellett. Vannak hangszerek, melyek megérdemelten merültek a feledés homályába. Én valahogy így vagyok a viola di gambával is, tudom hogy sokan szeretik az korabeli hangszeres előadásmódot, nekem viszont jobban tetszenek ezek darabok modern hangszereken, csellóval előadva.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Mstislav Rostropovich 60-as években készült és máig etalonnak számító Arpeggione szonáta felvétele igencsak magasra helyezi a lécet a mai csellisták számára, amit csak nagyon kevesen képesek megugrani, de Gautier Capuçon feltétlenül közéjük tartozik. A remek hangmérnöki munka méginkább kihangsúlyozza a kiváló művészi teljesítményt. Szokatlanul közelről mikrofonozott felvétel, így nem is akarja egy nagy koncertterem látszatát kelteni, épp ellenkezőleg, egy intim környezetet teremt, mintha a szobánkban ülnének a zenészek. A legapróbb rezdülések is jól hallhatók.
Fantasztikus!
Összehasonlításként épp az általad belinkelt Schubert arpeggione-szonáta valódi arpeggionén, és akkor talán érzékelhetővé válik, miért írtam anno, hogy az arpeggione nem tartozik a kedvenc hangszereim közé (és talán az is, miért vált a XIX. század elejének divathangszere gyakorlailag teljesen mellőzötté néhány évtized alatt, és miért született oly kevés, arpeggionéra írt mű: viewtopic.php?p=2512106#p2512106
Egyszerűen kifejezőbb, romantikusabb, lágyabb, fülsimogatóbb stb. a cselló (az 1. számú kedvenc hangszerem), még akkor is, ha a mű arpeggionéra lett “kitalálva”. Főleg egy olyan ifjú nagymester “kezében”, mint Gautier Capuçon.
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
A holland baritonszaxofonos két évig dolgozott ezen az átiraton, a doktori disszertációját is ebből írta. A kemény munka eredménye Bach remekművének tökéletes interpretációja baritonszaxofonon. Nagyon jó a felvétel hangminősége is, egy komolyabb rendszeren szinte megjelenik előttünk a méretes hangszer a maga teljes súlyával, gyönyörű, dús hangzásával.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Curator’s Notes
By Cristina Zacharias
There is nothing more magical than watching a baby or young child respond to music — the immediate natural and instinctive response to melody and rhythm
is a reminder of just how fundamental music is in our lives. There are countless studies and reports that show the impact of music on the developing mind — improvements are evident in self-regulation, spatial awareness, memory, language development, self-expression, motor skills, just to name a few. Music and learning are interwoven in our brains in a powerful way. As a musician and a parent, the importance of music for babies is no surprise to me!
In selecting the program for this playlist, my guiding principle was not particularly scientific: music is fun! Tafelmusik’s core baroque repertoire lends itself particularly well to younger listeners — catchy dance music with great rhythms, beautiful singable melodies, plenty of repetition, and lots of opportunity to showcase the textures and sounds of our various wind, string, and plucked instruments. Music for babies is often geared towards quieter pieces, such as lullabies or relaxing music for bedtime, but lively music is just as engaging for the ears and minds of babies and toddlers, often inspiring them to move and dance, and this playlist offers a mix of both calming and enlivening music.
A repertoárban majdnem mindegyik széles körben ismert barokk zeneszerző megtalálható (érdekes kivétel Bach), a Tafelmusik Baroque Orchestra meggyőző előadásában. Kellemes kikapcsolódás nagyoknak is.
Tidal, HRA streaming, stb. Youtube-on csak ezt találtam egyelőre:
Mstislav Rostropovich 60-as években készült és máig etalonnak számító Arpeggione szonáta felvétele igencsak magasra helyezi a lécet a mai csellisták számára, amit csak nagyon kevesen képesek megugrani, de Gautier Capuçon feltétlenül közéjük tartozik. A remek hangmérnöki munka méginkább kihangsúlyozza a kiváló művészi teljesítményt. Szokatlanul közelről mikrofonozott felvétel, így nem is akarja egy nagy koncertterem látszatát kelteni, épp ellenkezőleg, egy intim környezetet teremt, mintha a szobánkban ülnének a zenészek. A legapróbb rezdülések is jól hallhatók.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Viszonylag ritka lehetőség 40 év művészi fejlődését ennyire direkt módon felfedezni. A cselló irodalom fundamentumának tekinthető művet 1981-ben is rögzítette a mester, és nem kell képzett zenésznek lenni ahhoz hogy meghalljuk, mennyivel kifinomultabb, magával ragadóbb, magasabb színvonalú az új felvétel. Nem mellesleg a rögzítés hangminősége is ég és föld az utóbbi javára. Nekem Starker János 1963 felvétele az etalon ebben a témában, de szeretem a fiatalabb zenészgenerációhoz tartozó Várdai lemezét is.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Nos ilyen az, amikor valaki ihletett pillanatában rak össze egy könnyen emészthető, fantasztikusan szórakoztató, áttetszően hangszerelt, neoklasszikus darabból álló műsort a világ egyik legjobb zenekara számára és rögzíti azt a rendelkezésére álló technológia lehetőségeit a legmesszebmenőkig kiaknázva. Az eredmény egy klasszikus buli-CD, ami nem mellesleg demóanyag par excellence.
