"A digitális jel az analóggal ellentétben csak felszínesen hasonlít az információra, amit szállít. Ehelyett egy sorozat 0 és 1 bitet tartalmaz, ami szabvány szerint kódolódik, és gyors átmenetek sorozataként szállítja a jeleket a feszültségben. Ezek az átmenetek pillanatnyiak, létrehozva amit mi "négyszöghullámnak" nevezünk. Ennek ellenére amikor a jel dekódolásra kerül, az eredmény ugyanaz az 1000 hertzes hang lesz, amit az analóg jel esetében fent leírtunk.
Az egyik érdekes különbség a digitális és analóg jel között az, hogy más-más módon módosulnak. Mindkettő elektromos jel, elektronok szállítják őket a vezetékben, és megváltoznak a kábel elektromos jellemzői és a külső elektromos zajok hatása következtében. De amíg egy analóg hullámforma változása fokozatos és folyamatos - minél több zaj kerül a jelbe, annál több zaj jön ki a hangszóróból a hangokkal együtt - a digitális jel egészen másképp módosul.
Először is a digitális jel hullámformája az éles átmeneteknek köszönhetően sokkal jobban változik. Ezek az éles átmenetek egyenlőek egy hosszú - vagy inkább végtelen - alap frekvencia hangsorozattal, és minél magasabb a jel frekvenciája, annál több átviteli vonal módosul, úgy mint a kábel ellenállási jellemzői, és eredményként egyre több jel visszaverődés (veszteség) jelentkezik. Ez azt jelenti, hogy míg az eredeti jel egy négyszöghullám, sosem érkezik meg egészben. A kábel ellenállásától és kapacitásától, valamint az ellenállás forrás és vevő eszköze közötti egyezésétől függően a négyszöghullám sarkai kisebb vagy nagyobb szögben lekerekednek, és a hullám "sima" részei egyenetlenné válnak.
Minél jobban gyengül a jel, annál nehezebb a vevő eszköznek pontosan meghatározni a bitfolyam tartalmát.
Másodszor a digitális jel az információ tárolási módja miatt nagyon erős lehet. Mivel a jel mindig gyengül néhány fokot a kábelben, ha a vevő pontosan újra tudja építeni az eredeti bitfolyamot, a jel vétele végül tökéletes lesz. Nem számít, hogy mennyire kerekedik le a négyszöghullám sarka, vagy mennyi a zaj, ha a bitfolyam pontosan rekonstruálódik a vevő oldalon, az eredmény az, hogy semmilyen gyengülés sincs a jelben.
Sokan hiszik azt, hogy az SPDIF digitális audio vagy DVI digitális video hiba korrekciót alkalmaz. Mivel ezek a formátumok valós időben szállítják a tartalmat, nem tudnak hiba korrekciót használni, nincs idő újraküldeni az adatcsomagokat, amik nem érkeznek meg helyesen. Vagyis ha egy adat elvész, a veszteség végleges. Attól függően, hogy mi veszett el, az eredmény egy betoldás (kitalálni a hiányzó adattartalmat), egy hiba (amikor az adat olvashatatlan, és hibás tartalom kerül be a helyes tartalom helyére), vagy teljes bukás (ahol a jel teljesen eltűnik egy időre).
A különbség a digitális jel tökéletes renderelése és a jel elvesztése között meglepően kicsi; a gyengülés elérhet egy küszöböt, ahol a digitális jel esni kezd, és nem sokkal a küszöb után már el is tűnhet a jel. A jel, ami hibátlanul haladt több száz méteren keresztül képtelen lehet továbbjutni, főleg rossz körülmények között, ha a kábelt további 30-40 méterrel meghosszabbítjuk."
http://www.ma.hu/tart/rcikk/e/0/126473/1Topping E70 Velvet + TPA3255 szimmetrikus hidalt üzemmódban + Focal Onyx hangdoboz
"Csak a hülyék tudnak mindent, a többiek életük végéig tanulnak".
