Nemrégen ismét beleszaladtam a már szépen elkoptatott, zenész haverokkal támasszuk alá saját láncunk, fejlesztéseink jellegű beszélgetésbe...
Szerintem ez méretes badarság!
Rengeteg zenész ismerősöm van a legkülönfélébb műfajokból, pop celebtől, Jazz muzsikusokon át a klasszikus zenészekig, viszont a legtöbb füle, amikor High-End, Hifi értelemben kell megítélni, véleményezni a hangzást, abszolút átlagos.
Vannak kivételek de ezt minden szakmát, foglalkozást űző emberre egységesen igaznak tartom.
Miért értene a High End Audio készülékek, láncok megszólalásának megítéléséhez egy zenész jobban, mint egy edzett fülű hifista, szakíró, kereskedő, hangmérnök...?
A pop-rock és party zenészek hallása eleve agyon van csapva, mert munkaidejük egy jelentős részét, full hangerővel bömböltetett, igénytelenül hangosított koncerteken töltik.
Hallásuk romlása a kor előrehaladtával, még a kritikus szintet is sokkal hamarabb elérheti, mint egy sokkal kevesebb zajterhelést elszenvedő átlag Audiophile-nél, aki taktikusan óvja hallását.
Volt olyan esetem, hazai gitáros legendával, hogy kettő kontroll monitort kellett beállítani számára, mert egyetlen monitoron full hangerőnél sem hallotta, hogy mit játszik.
Pár méterre álltam tőle, de még úgy is hallottam az egyetlen darab irányított ládát üvöltve, torzítva, kínlódni, hogy be volt dugva a fülem!
Speciel mindig tartok magamnál füldugót ha koncerten, rendezvényen dolgozom, sajnos szinte majdnem minden alkalommal hasznát veszem.
Visszatérve az alap témához, kicsit hasonlatos dolog ez, mint azt feltételezni, hogy a filmszínész jobban ért a jó kép megkomponálásához, mint az operatőr, fényelő , vagy a vágó...
Tapasztalatból mondom, olyan szinten nem értenek hozzá, hogy ez egy külön posztot is megérdemelne...!
Az embereknek az egészséges arányokkal rendelkező, kiváló dinamikájú képről ha lehet még annyi fogalma sincs, mint a hangról.
Gyakran tapasztalható, hogy ez emberek álmélkodva figyelik az agyonszaturált, rommá kontrasztolt pipacs mezőket az aktuális csúcsnak tartott(hazudott) megjelenítőkön a plázákban és egyféle referenciaként hivatkoznak ezekre a mű, hamis képekre, amit hibásan beállított készülékeiken a nappaliban is viszont szeretnének látni.
Általánosságban szerintem kijelenthető, hogy a művész az művész a szakember meg szakember!
Mindkettő mást keres, egyéb dolgokat súlyoz, máshoz ért és nagyon ritka amikor a két dolog egyetlen személyben kialakít egy egészséges kompromisszumon alapuló metszéspontot.
Így hirtelen Clint Eastwood és Alan Parsons ugrott be, külön világokból, akinek kettő dologhoz van profi szinten affinitása.
Ezen a ponton vissza is kanyarodnék a mindenféle szakmát űző emberekre igaz lehet részhez…
Másik mai gondolat, hogy egyes hifisták telesírják a keszkenőjüket, miszerint: „régen minden jobb volt”...!
Nyilván jobb volt fiatalabbnak lenni, csajokat hajtva, kevesebb gonddal, viszont az, hogy a digitális audio "jobb volt" 20-30éve az egyszerűen nem igaz!
Manapság sokkal jobb hangú elektronikák kaphatóak, mint egykoron, ugyan annyi összeg befektetésével, nem beszélve a sokkal nagyobb mintavételű anyagok mindennapossá válásáról.
Még soha nem volt ilyen gyors a fejlődés a digitális audio és számítástechnikai iparágban, mint az elmúlt években, hónapokban.
Nagy piaci átrendeződések folynak és várhatóak meglepetések az elkövetkezendő években.
Új alapokra helyezett processzor-architektúrák jelennek meg, amire évtizedek óta nem igazán volt példa...
Talán egyszerűbb, hülye-biztosabb volt egy CD futóművet és egy DAC-ot egyetlen S/PDIF kábellel összekötni és elfelejteni a hardvert installációk nyűgjét de a személyre szabhatóságról ezen a ponton le is mondhattunk.
Nem értem, hogy akik macska almos ládát, speciális mosott kaviccsal feltölteni és bicikli belsőt nem átallottak a készülékeik alá pakolni, azoknak miért kihívás a jelenlegi helyzet!?
Magam is belefutok problémákba installáció tekintetében, sokszor teljesen amatőr hibákon elvérzem még ennyi év után is…
Persze ez nem szegi kedvem, mert egy jól konfigurált, megfelelő minőségű hardver belépőjegy a zenei Valhallába!
Ahogy én látom, analóg lemezjátszókban is hasonló a helyzet, mint a digitális lejátszás területén...
Vagyis, soha nem voltak ilyen magas minőségű, ennyire komoly futóművek és azokat kiszolgáló hangszedők, elektronikák.
A kínálat pedig folyamatosan bővülű tendenciát mutat.
Szóval az analóg technika is köszöni szépen jól van a „régen minden jobb”-hoz képest...
Agymenés OFF
Pat Metheny!
