Mac + Audirvana tulajként, és nem ismerve a Tahr Puppyt mondom: addig, amígy nincs objektív összehasonlítása a kettőnek (mindkettű aktuális verziója, nem á la "volt már nekem valamikor X, most Y-t használok, és az jobban tetszik") részletekre kiterjedően (hang, távirányítás, kezelhetőség, karbantarthatóság illetve karbantartási igény, stabilitás, biztonság, szolgáltatások, stb.), addig semmiféle ilyen kijelentést nem lehet tenni. Az objektív összehasonlítás is szubjektíve súlyozandó aszerint, hogy kinek milyen szempont mennyire fontos.
Én a Mac-et nem audio célokra vettem. Nem dedikált gép ez. DE. Az Audirvana tartalmaz olyan funkciókat (SysOptimizer gyűjtőnéven), amelyek ún "kernel extension" szinten avatkoznak be (ehhez egyszer root jogot kell adni neki, ha használni akarod), és léjátszáskor kvázi AudioPC-ssé optimalizálják a rendszert: letiltanak bizonyos zavaró processzeket, a lejátszási prioritást extrém magasra emelik, stb. Ha végeztem a zenelejátszással, a Sysoptimizer funkciók visszaállítják automatikusan az eredeti állapotot. Ez szvsz annyira jól működik, hogy teljesen használhatóvá teszi az általános célú Mac-et (esetemben egy 2017-es modellévű /2018-ban vásárolt/, nagyon drága kiépítettségű iMac-et) zenelejátszásra (is).
Csak kifejezetten lejátszás céljára én tuti nem vennék egy ilyen drága (nem dedikáltan audioPC-hardverrel szerelt) gépet.
Viszont. egy 7. generációs Core i5 7600 számára még PCM-be felskálázás mellett is 2-3% processzorigényt jelent a lejátszás Mac-en, Audirvanával. Ez azt jelenti, hogy akár egy 10 éves MacMini-n is vidáman muzsikál. Tavaly év elején adtam el a 2009-es iMac-emet, 80ezer forintért - na azt így már nem mondanám drága gépnek, és tuti, hogy keresztben nyelné le a feladatot, minden gond nélkül. Mindez nem érv volt, csak megállapítás.
Ami az otthoni buherálást illeti: informatikusként sokáig már csak hobbiból is rengeteget túrtam a linuxot. Belejavítottam a kernelébe, újrafordítgattam, próbáltam a KDE alá QT-alapú programot írni, szóval élvezkedtem vele a magam szórakoztatására. De a helyzet az, hogy "a szakmám a hobbim is" állapot előbb-utóbb elmúlik, és ez az én szakmámban hóttbiztos. És akkor az ember szemlélete is megváltozik: a számítógép a célból eszközzé válik. Akkor viszont rájön az ember, hogy számára melyik számítógép melyik oprendszerrel válik a legjobb eszközzé úgy, hogy lehetőleg teljesen elkerülje azt, amit én "l'art pour l'art informatikának" hívok (pl. az egész éjszakás szopást, hogy az apeh szerencsétlen abevjava c. programját működésre bírja, vagy mondjuk még egy egész éjszaka, hogy az Ubuntu a kikapcsológomb megnyomásakor ne kérdezzen, hogy mit akarok csinálni, hanem kapcsoljon ki - ilyenek). Számomra ez az eszköz, ami csak teszi a dolgát, a mai napig a Mac. Az, hogy munkában Win-t kell használnom, sajnos fölöttem álló munkahelyi adottság, de ha otthon vagyok, akkor csakis Mac (bár a legújabb oprendszerükkel okoztak egy kis bosszúságot pár hónapja Apple-ék... de remélem ez egyszeri eset). Egy drága eszköz, ami olyan, mint egy drága eszköz. Jó, hosszú távon megbízható, biztonságos. És fantasztikusan összedolgozik a többi almás eszközzel (imént telefonált egy fórumtárs, fogalmam sincs, hogy hol hever épp az iPhone-om, de a hívás itt csörgött nekem a gépen, miközben ezt írtam. Ez csak egy példa a kismillió közül). Szerencsére telik rá. Nyilván, ha nem telne rá, akkor beérném egy olcsóbb eszközzel. De buherálni itthon már nem akarok. Azt csinálom úgyis napi 10 órában a munkahelyen.
Namost, lehet, hogy a Tahr Puppy is ilyen buheramentes cucc, nem tudom. De ha nem lenne az, akkor nálam máris kiesne
(nem mintha keresnék most bármi mást a Mac+Audirvana páros helyett, csak úgy mondom)
