Ezoterikus, misztikus és voodooba hajló HiFi eszközök

[hollohazi]

Én továbbra is az elektroszmog, stressz, hallás vonalon mozognék tovább, aki továbbra is csak vuduzással vádol, annak annyit, hogy maga a hallás folyamata is vudu, hiszen még feltárva sincs százszázalékosan. Tudjuk hogy a zene csak az egyes emberek tudatában van jelen, az agy alapvetõen meghatározza, hogyan halljunk. Befolyása olyan nagy, hogy akár 1000- szeres erősítésre is képes( cochleáris erősítő ), amikor pontosan hallani akarunk valamit. Egyáltalán két hangforrásból hogy képezünk mondjuk operaelőadás esetén egybefüggő nagy színpadot, énekesekkel, kórusokkal, zenekarral úgy, hogy közben akár egy hangszerre is összpontosítani tudunk. De maga a "hallás" is gyakran nem önmagában zajlik, sokan társítanak hozzá például képeket, sajátos ízeket,vagy illatokat,(szinesztézia) nem a hangérzésről van szó, hanem arról, hogy felejtsünk el mindent, ami körülöttünk van, és flow állapotba kerüljünk .
Engem ennek az állapotnak az elérését gátoló mechanizmusoknak a feloldása érdekel és ez a készülékeink, hálózatunk, zenetermünk által generált interferenciákhoz, zajokhoz kapcsolódik. Ezek a megoldások fizikai alapokon nyugszanak, semmi közük a vudu babák tologatásához.

[venomer]

Amiről meg már többször karakter esett, az a mozgás. Punnyadva semmi nem lesz jó. Ja és bor nélkül sem, azt is igyatok.

Igen, ezekhez a posztokhoz én nem ittam eleget

Józanul vetettem képernyőre a gondolatokat. Megírhatod ellenvetéseid.

[cables]

Amiről meg már többször karakter esett, az a mozgás. Punnyadva semmi nem lesz jó. Ja és bor nélkül sem, azt is igyatok.

Igen, ezekhez a posztokhoz én nem ittam eleget

[venomer]

Vudu alapvetően a kereső-tapasztaló ember és a célja vesztett-pótcselekvő ember miatt van, e 2 csoport miatt piaca keletkezhet és keletkezik is. A bor meg igenis kell, minél több, annál szebbek a nők is, logikus. De a tréfát a színpad sarkába söpörve: dózis vs. megszokás:

rá lehetne vágni, hogy hát nyilván nem spirálba vezető hibaelfedésekkel él a zenehallgató, de ezt azért nem lehetne így kijelenteni tiszta lelkiismerettel.. Az egész hifis társadalmat alapul véve. A megszokás a túlélést szolgálja és nyugalmat ad(hat), mellé nem árt résen lenni, nehogy lemaradj valamiről. Megoldja másvalaki ezt helyetted? Nem igazán. Ez a 6. pengeél és lehet tili-tologatni, de végső soron te kellesz hozzá, ennek letisztulását vágyjuk, mégis félünk elérni, hátha utána is csak újabb dilemmákat kapunk.
Sosem megy ki a fejemből a modern, kínaiLED-et megszokó, estéit a lehető leggroteszkebb színtorzításokban élő felhasználó. Ezen belül kétféle van: akinek beszélhetsz és kiveri a szemét a hibás foton, ő már megszokta amit a trend elkíván, hagyjad te békén. A másiknak meg akkora rájövési sokkot okozol egy sokkal jobb vagy akár csak egy más világítással, hogy onnantól kezdve önbizalma-vesztetten futkároz a hifimezőn, ide kap, meg oda, biztos ami önkifárasztó tuti. Óvatosan a mutogatással, komplett világokba gázolhatunk bele akaratlanul is.

Van a friss fennforgású/tűzoltási élvezés, mikor a kompromisszum is édes, a mindennapok azonban - szerintem - az alábbi pengeéleken menetel a zajlódás:
1) a felvétel minősége/filozófiája: éreznie kell a hangmérnöknek, a csapatnak az adott zenét, a mondanivaló mikéntjét, van, hogy elég egy leheletnyivel több vagy más környezet/maszter, már sem kerül boogie a lábadba, (túl)csillapodik a dolog, pont lenyeste azt a bizonyos faktort az első - és hát igen fontos - állomás
2) miként kezeli le az adott felvételt a rendszered: ellenfázisban megy a munka itt is vagy súrlódás nélkül, kerek egészként csusszan a szobádba
3) otthoni rendszerszinergia: komponensek és kábelek egymásra hatása, külön univerzum, gonosz, nagyfekete lyukkal a közepén
4) emberi tényező: lásd ma déli röffenetem
5) ár-érték arány: mit ér meg az, ami nem is biztos, hogy megéri


Mit akarunk, mit akar az ember: Az ember csodát akar, teremteni. Az ezós nő NASA-ról beszél, meg üvegfalakkal körbevett jógiról, ki növénypalántát teremt kacsóival (agyleolvadás). A fejlesztő-futurulógus az igazi AI-ról ábrándoz, az otthoni technikai sport muzikalistája is elvárja, hogy megszólaljon, hogy hozzá szóljon az, ami, hogy essen át azon a bizonyos szingularitási ponton. Megélni eszményi pillanatot, amit aztán ismételni volna jó.
Megteremteni azt, amit aztán csodálhatunk, de fejet is hajthatunk előtte, ami korlátokat ad, átléphetőeket persze, de komoly árral. Így adott a cél, a dilemma, a hobbiba kiprojektált benső. Mindenformán keressük az isteni visszatükröződést, az egón való túlmutatást (ateista vagyok). A hifi egy elég biztonságos és viszonylag elérhető módja ennek.

A nyilvánvalóan keresőfázisát befejezett ember és pótcselekvéseit is ügyesen kimagyarázó ember esetén szerintem az említett eszményi megérintettség hajszolásáról van szó.

[Robici]

Elfogadod, hogy nem fog koncertélményt adni? Akkor lemondtál a hifiről. De ezek után minek bármi más jellegű próbálkozás?

Aszpirin már nagyrészt leírta amivel én is egyetértek, csak annyit tennék hozzá, hogy ez a koncertélmény újrateremtése akkor működhet esetleg, ha az embernek van saját zenekara, koncertterme, felvételi cucca és maga készíti a koncertélményt visszaadó felvételt, de egyúttal a nézőtéren is helyet foglal, hogy tudja, milyen élmény rögzül épp. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor a koncertélmény hajszolása jó nagy délibáb lesz. És mint egy másik topikban is leírtam, az ilyen filozófiák hatására születnek az olyan rendszerek, ahol lesz 10 felvétel ami "jól szól", meg lesz 200 kint a sufniban leselejtezve, ahol "szar a felvétel". Ennél talán még a vuduzásnak is több értelme van...
Ami azt illeti voltam én már nem egy olyan koncerten aminek az élményét a hátam közepére se kívánnám vissza.

[diagnet]

Délibábot hajszolsz, ha azt hiszed, azt reprodukálni tudod két hangfallal.

Pedig másfajta megszólaltatási módszerre otthoni kürülmények között ebben az életben nem nagyon lesz lehetőség.
A supersizeban még nem voltam, de nem is a nyers 2 mikrofonos felvételek visszajátszásáról írtam. Elhiszem, hogy laikusoknak szemléletváltó, de az otthoni hifi rendszerek nem is erre lettek kifejlesztve. Megfelelően utómunkált forrásanyag nélkül nem lesz varázslat.

A többes szám második személy a témának és érintettjeinek szólt. Nem alkalmaztál vudut, csak voksoltál mellette mint "szubjektív" lehetséges megoldás. Erre reagáltam.

Mivel észrevettem, hogy ünnepek előtt megnövekedett a frissen regisztrált újonc "hifisek" száma akik olyan kérdésekkel indítanak, mint pl. "milyen kábelt, tápot, random kiegészítőt vegyek a pc-hez,dac-hoz, erősítőhöz?" hogy jobban szóljon az áruházi komponensekből összerakott rendszer. Úgy át vannak szellemülve, hogy meg sem fordul a fejükben a platformjuk fizikai korlátoltsága.
Alapból ezoterikus síkon, végtelen vakvágányon próbálkoznak megváltani a fizikát.
Olvasgattam a topikokat és arra jutottam, hogy ennek a jelenségnek az egyik gócpontja valahol itt található.

[Aszpirin]

Írhattam volna átlag studio felvételt is.

De nem azt írtál. De mindegy is, hadd kérdezzem meg, voltál-e ott stúdióban felvételkor, hogy halld, mi hangzik el ott? Ha igen, akkor nem értem, mit nem értesz. Délibábot hajszolsz, ha azt hiszed, azt reprodukálni tudod két hangfallal. Megközelíteni nagyon drága berendezéssel talán, de csak megközelíteni. Ha viszont nem voltál, akkor nagyon ajánlom, van rá lehetőség itt a fórumon is, Kaef kolléga szervez mostanság rendszeresen látogatásokat élő stúdiófelvételekre. Nagyon durván szemléletformáló élmény, minden fillérjét megéri.

Csak a koncert jobban kifejezi a pillanat jelentőségét, mivel a már elhunyt alkotók előadásaira viszonylag nehezebb jegyet szerezni. A visszanyert minőség által kapott élményen volt a hangsúly.
Ha azt írod, hogy ez nem elvárás, akkor minek kell a voodoo?

Nem tudom, kérdezd meg a vudusokat. Én nem alkalmazom a vudu-módszereket, és nem is írtam, hogy alkalmaznám. És azt írtam, hogy én nem várom el (már) sem a koncertélmény, sem a stúdióban a felvételkor hallható hangélmény visszaadását, a saját zsebem érdekében. Más azt vár el, amit akar.

"Művelődés" közben a laptopot, vagy telefont nem szokták vuduzni, pedig általában ezeken keresztül jön az ihlet. Régebben a zeneboltokban, rádiókban sem volt rá lehetőség.

O.K. Hogy is jön ez ide? Irrelevans érvelés.

Elfogadod, hogy nem fog koncertélményt adni? Akkor lemondtál a hifiről.

Ha így definiálod.a hifit, akkor igen. De valamit talán nem értettél. A koncertélmény sokkal több a hangélménynél, legalábbis számomra. Szóval részemről ez a következtetés nem állja meg a helyét. Ettől függetlenül, ha valaki nem tart hifistának, az egyáltalán nem zavar. Én nem feltélnenül tartom magam annak, de ehhez semmiről nem kellett lemondjak. Az vagyok, aki.

De ezek után minek bármi más jellegű próbálkozás?

Huhh, megáll az élet, most rögtön fejbelövöm magam.

A "szubjektív minőség" eléréséhez? Mint a fentebb említett boros rásegítés, vagy éppen a fiataloknál manapság újra divatos mikrodózisú LSD adagolás?
Miért jó hozzákalibrálni a tudatot/érzékszerveket a sokkal kedvezőtlenebb eredmények elfogadásához?

Egyrészt nem, nem erre gondoltam. Főleg nem a drogozásra. A szubjektív minőség az, ami nekem tetszik. Ennyire egyszerű nem kalibralom az agyam semmire, ha jól esik hallgatni, akkor oké. Minél jobban esik hallgatni, annál jobb. Hangulattól függően.

Hosszú távon nem fog működni. Rezisztencia lép fel és mindig emelni kell a dózist, de a végén úgyis szembe jön a valóság.

Ha te mondod, biztos. És? Imádom a valóságot.

A matrixban a piros és a kék kapszula nem két különböző valóságot jelentett. Ilyen opció soha nem lesz.
Viszont minden egyes vudu-tudat adaptáció között valaki megkárosít benneteket. Így születnek az itt is emlegetett méregdrága, de hallgathatatlan "hifi" szentélyek.

Azt hiszem, valakivel összetévesztesz, és teljesen tévesen használod itt a többes szám második személyt, már ha ezeket meg mindig nekem írod válaszul. Az égvilágon semmiféle vudu eszközt nem használok, én vagyok itt az egyik képviselője azoknak, akiket mérnöki szemléletük miatt szokás az AVX-en kersztre feszíteni. Szóval csak levegőbe bokszolsz. Olvasd el megint, amit írtam, mert abból sehol nem következik, hogy én magam is a “vuduzás” híve lennék.
Azt viszont tényleg nem értem, miért nem lehet elfogadni, ha valakinek ez tetszik, és így éri el a saját szubjektív minőségérzetét (és konfortérzetét). Nem egyezik az én felfogásommal, de elfogadom. Paradoxon lenne ez? Nem hiszem.

[diagnet]

A kérdés az, hogy a fórumlakók közül hányan várják azt a rendszerüktől, hogy visszarepítse őket valamely nagyon jó koncertélményükhöz (ergo: "nyíljon az időkapu"). Én pl. ezt soha nem vártam el a rendszertől, és ha ez a "nem-elvárás" nem is volt korábban tudatos, az utóbbi stúdiólátogatások óta már egyértelműen az.

Valószínűleg nem vagyok hifista, mert én csak (az saját érzékeim szubjektivizmusával meghatározott) jó minőségben szeretnék otthon zenét hallgatni; igen, stresszoldásként, kikapcsolódásként, olykor "művelődésként". És ha ebben valakinek épp a vudu-cuccok vagy kábelcserék vagy egyebek hozzák meg az eredményt (a szubjektív jó minőséget), akkor mi a gond?

Ha koncertélményt akarok átélni, elmegyek egy koncertre. Ha meg nem lehet, és koncertfelvételt hallgatok, akkor elfogadomn, hogy az nem fog koncertélményt adni, és ez nem csak a hangsugárzókból kijövő hangról szól...

Írhattam volna átlag studio felvételt is. Csak a koncert jobban kifejezi a pillanat jelentőségét, mivel a már elhunyt alkotók előadásaira viszonylag nehezebb jegyet szerezni. A visszanyert minőség által kapott élményen volt a hangsúly.
Ha azt írod, hogy ez nem elvárás, akkor minek kell a voodoo? "Művelődés" közben a laptopot, vagy telefont nem szokták vuduzni, pedig általában ezeken keresztül jön az ihlet. Régebben a zeneboltokban, rádiókban sem volt rá lehetőség.

Elfogadod, hogy nem fog koncertélményt adni? Akkor lemondtál a hifiről. De ezek után minek bármi más jellegű próbálkozás?
A "szubjektív minőség" eléréséhez? Mint a fentebb említett boros rásegítés, vagy éppen a fiataloknál manapság újra divatos mikrodózisú LSD adagolás?
Miért jó hozzákalibrálni a tudatot/érzékszerveket a sokkal kedvezőtlenebb eredmények elfogadásához? Hosszú távon nem fog működni. Rezisztencia lép fel és mindig emelni kell a dózist, de a végén úgyis szembe jön a valóság.
A matrixban a piros és a kék kapszula nem két különböző valóságot jelentett. Ilyen opció soha nem lesz.
Viszont minden egyes vudu-tudat adaptáció között valaki megkárosít benneteket. Így születnek az itt is emlegetett méregdrága, de hallgathatatlan "hifi" szentélyek.

[mgus]

[...] nem nyílik az időkapu.
A fórum statisztikák alapján ez a gyakoribb :)

A kérdés az, hogy a fórumlakók közül hányan várják azt a rendszerüktől, hogy visszarepítse őket valamely nagyon jó koncertélményükhöz (ergo: "nyíljon az időkapu"). Én pl. ezt soha nem vártam el a rendszertől, és ha ez a "nem-elvárás" nem is volt korábban tudatos, az utóbbi stúdiólátogatások óta már egyértelműen az.

Valószínűleg nem vagyok hifista, mert én csak (az saját érzékeim szubjektivizmusával meghatározott) jó minőségben szeretnék otthon zenét hallgatni; igen, stresszoldásként, kikapcsolódásként, olykor "művelődésként". És ha ebben valakinek épp a vudu-cuccok vagy kábelcserék vagy egyebek hozzák meg az eredményt (a szubjektív jó minőséget), akkor mi a gond?

Ha koncertélményt akarok átélni, elmegyek egy koncertre. Ha meg nem lehet, és koncertfelvételt hallgatok, akkor elfogadomn, hogy az nem fog koncertélményt adni, és ez nem csak a hangsugárzókból kijövő hangról szól...

Ez az időkapu gyönyörűen működik, legalább is a zene világába, a koncertélmény is fantasztikus bármely időbe is hallgatózok és nem mese. Javarészt a pop,rock műfajoknál megfigyelhető a jelenség. Mondjuk van egy két felvétel amin nem fog még az idő sem, egy kicsit érthetetlen a folyamat.

[venomer]

Sötétben van egy teljesen más ösztönmód, a tűz (hifi) köré gyűl a lélek, észre sem vesszük, de rendkívüli a befele figyelés (lehetősége), főleg így télidőben. Kapaszkodás megy.

Átmenetileg mellőzve azt a több helyen megalakult tényt, hogy nem véletlenül tart valaki több fejhallgatót vagy több rendszert, a jó lánc definíciójában és tulajdonságai között ott van az, ami a labradorban vagy az érző táncpartnerben: átveszi a vezetést, ha kell, de át is adja neked, ha úgy jön ki a lépés, azt kívánja meg a szituáció, a flow. Mindezt érezhető átmenet nélkül, a lehető legnagyobb gördülékenységgel és magától értetődőséggel. Dualizmusként is felfogható, hogy melyik irányba jó, ha teljesíti elvárásunkat a rendszer. Mind a kettőt tudja, mind a kettőt jól (nem kompromisszumosan), felismeri, melyiket kell jól tudnia. Nyilván ez egy lelki dolog, hogy kitalálja a megfelelő kapcsolóállást, nincs tudata vagy lelke (bár az ahhoz vezető utat zsírozzuk vele igen szorgalmasan, el nem ítélhető módon), de a miénket nyalogatja ezzel a tudásával, szolgáltatásával. Mégsem kell szembenállókként kezelni ezt a két igényt. Gondolom csak a vita kedvéért torkollott oppozícióba, természetes, hogy nem mindig egyet akarunk. Szeretünk szenvedni, cívódni, lebegni, de ugyanattól várjuk a feloldást is. Az ember más csak ilyen. Ezért választunk társat is vagy akarunk választani. Aztán mégsem, meg mégis de. Jajj (nekünk).

Amit nem emlegettek az a változás. Van, akinek hétvégi háza van, van, akinek szeretője (jujj, ez csúnya dolog, de mint példa elég jó), máár is szolídabbak, teljesíthetőbbek az elvárások. Ad a garázsba bepasszintott, 90-es évekből visszamaradt minihifi, ad, a telekre kiszáműzött régi rendszer, megint nyújt valamit a hálószobai és a fő. Hogy mennyire jogos elvárás egy mindenttudás és mennyire kapcsolástechnikai- és alkatrészkorlátról van szó és mennyiben a hallgató hibás(?) igény- és érzelmi elvárás-struktúrálásáról, azon is el lehet pár napot, hetet, hónapot vitázni.

Definiáljuk a korlátot és ne féljünk magunkban sem megtalálni, ha épp ott kell, hogy megtaláljuk.

Az INXS megfelelő felvétele kis túlzással bármin szállásra bír, egybe kell esnie az előadóban lévő pezsdítő forrásszabadságnak és a felvételtechnikának, amely nem töri le azt, ha tombolandusz van benned, nagyon tompának kell lennie annak az összepakolt rendszenek, hogy gátat szabjon az említetteknek. Ezt a sort kell nézni, ennek csak egy eleme az otthoni lánc. Nem elvéve jelentőségét a komponenseknek, azok szinergiáinak és az összes (meg)ismert, izgi útvesztőnek. Nem gáz, nem ciki, ha lelki társsá szegődik az elektronika, de ne is emeljük felesleges magaslatokba, főleg egyedüliként ne. Lelket adunk neki, hogy a miénk is működhessen, de csak úgy tud, ha közben nem vagyunk önmagunk vakfoltjai.

Amiről meg már többször karakter esett, az a mozgás. Punnyadva semmi nem lesz jó. Ja és bor nélkül sem, azt is igyatok.

[hollohazi]

Az igazán jól összerakott, nekünk tökéletesen megfelelő rendszerek tudják azt, hogy még stresszes állapotban is kikapcsolnak bennünket, magukra vonják a figyelmünket. Nagyjából ez leginkább a lényegük.
Szerintem.
Talán csak annyi ilyenkor a teendő, hogy az állapotunknak megfelelő zenét válasszuk ki az ellazuláshoz.

Igen, csak nem mindegy, hogy mivel vonja magára.
Ritka esetben azzal, hogy a hallgatóját észrevétlenül visszarepíti a forrás anyag rögzítési helyének és idejének megfelelő létállapotába. Amiből csak annyit érez, hogy pl. teljesen újraéli egy korábbi koncert élményét.

Vagy azzal, hogy már valami megint nem az igazi, hiába dugdozza a kábelt, vagy cserélgeti a woodoo babát a készülékeken, nem nyílik az időkapu.
A fórum statisztikák alapján ez a gyakoribb :)

Igen, az időkapu választja ketté a hifi rendszereket, azaz időkapun innen és túl.

[Aszpirin]

[...] nem nyílik az időkapu.
A fórum statisztikák alapján ez a gyakoribb :)

A kérdés az, hogy a fórumlakók közül hányan várják azt a rendszerüktől, hogy visszarepítse őket valamely nagyon jó koncertélményükhöz (ergo: "nyíljon az időkapu"). Én pl. ezt soha nem vártam el a rendszertől, és ha ez a "nem-elvárás" nem is volt korábban tudatos, az utóbbi stúdiólátogatások óta már egyértelműen az.

Valószínűleg nem vagyok hifista, mert én csak (az saját érzékeim szubjektivizmusával meghatározott) jó minőségben szeretnék otthon zenét hallgatni; igen, stresszoldásként, kikapcsolódásként, olykor "művelődésként". És ha ebben valakinek épp a vudu-cuccok vagy kábelcserék vagy egyebek hozzák meg az eredményt (a szubjektív jó minőséget), akkor mi a gond?

Ha koncertélményt akarok átélni, elmegyek egy koncertre. Ha meg nem lehet, és koncertfelvételt hallgatok, akkor elfogadomn, hogy az nem fog koncertélményt adni, és ez nem csak a hangsugárzókból kijövő hangról szól...

[diagnet]

Az igazán jól összerakott, nekünk tökéletesen megfelelő rendszerek tudják azt, hogy még stresszes állapotban is kikapcsolnak bennünket, magukra vonják a figyelmünket. Nagyjából ez leginkább a lényegük.
Szerintem.
Talán csak annyi ilyenkor a teendő, hogy az állapotunknak megfelelő zenét válasszuk ki az ellazuláshoz.

Igen, csak nem mindegy, hogy mivel vonja magára.
Ritka esetben azzal, hogy a hallgatóját észrevétlenül visszarepíti a forrás anyag rögzítési helyének és idejének megfelelő létállapotába. Amiből csak annyit érez, hogy pl. teljesen újraéli egy korábbi koncert élményét.

Vagy azzal, hogy már valami megint nem az igazi, hiába dugdozza a kábelt, vagy cserélgeti a woodoo babát a készülékeken, nem nyílik az időkapu.
A fórum statisztikák alapján ez a gyakoribb :)

[Robici]

Én már elég régóta mondogatom, hogy az élmény nagyon nagy részt a befogadón múlik. Úgy látom, többen vagyunk ezen az állásponton.
Ami azt illeti, én elfogadom, ha valaki relaxációnak, megnyugtatásul hallgat zenét, sőt úgy látom vannak is konstruktőrök akiknek ez a filozófiája és erre készülnek a rendszerei.
Ennek is megvan a helye, de én magamon inkább azt látom, nagyon hangulatfüggő hogy mit szeretnék hallgatni. Egy Sosztakovics 5. szimfóniát, vagy Ligeti Requiemet például nagyon nem megnyugtatásként hallgatok. Annak is megvannak a finomságai, de van amikor nem a finomság kell, hanem az, hogy zsigerig hatoljon.

[ZolaBA]

Szerintem a "stressz" gyűjtő fogalom, sok kiváltó ok lehet... Van amire tökéletes a zene és van amire nem. Ez egyén és probléma függő. Persze aki nagyon elégedetlen a hifijével, ott a bajban ritkán kell újabb baj de, hogy ezt az egészet arra "hozzátok ki" hogy, na akkor stresszben hifi ezo cuccokra kell jó sokat költeni.... jaj.

[Luxor Audio]

A zene(hallgatás) fő funkciója egy békés kedélyállapot előidézése lenne? A filmektől, festményektől, irodalomtól, meg úgy általában a művészettől csupán ennyit várunk el? Akkor mit kezdjünk Hitchcock, Wagner, Stephen King műveivel? Nem szeretnék ilyen önbecsapásban lézengeni. Talán pont ezért nem hangolgatom a produkciót a saját képemre, hiszen akkor vehetnék egy tükröt is készülékek, hangsugárzók, kábelek helyett.


youtu.be/y-JqH1M4Ya8

[istvan01]

A magas árkategóriájú, erősen domináns készülékekből összeállított rendszernél így van, aláírom.

Ezt szerintem mellé lőtted. A magas árkategória dominás hangzással kb azt jelenti, mindent saját hangon, vagy inkább egyen-hangon akar megjeleníteni. Tolerancia mással szemben nincs, legyen az akármilyen is. Másképpen drágán szar, enyhébb esetben jellegtelen hangon.

[kaef2]

A szórakoztató audio eszközöknek (továbbiakban "hifi") épp az volna a lényege, hogy a hallgatót kiszakítsák a stressz és a gondolatai által épített környezetből, egy az alkotók által létrehozott kellemesebb atmoszférába. Minél melyebbről kell indulni, annál komolyabb rendszer szükségeltetik.
Ennek, ahogy írjátok is, mára az ellenkezője zajlik. A gondtalan élet nyugalmából új ingerek reményében frusztráltan kapkodnak ezoterikus és pusztán vizuális szerepet betöltő kiegészítőkért. Új értelmet adva a hifizésnek.

Az igazán jól összerakott, nekünk tökéletesen megfelelő rendszerek tudják azt, hogy még stresszes állapotban is kikapcsolnak bennünket, magukra vonják a figyelmünket. Nagyjából ez leginkább a lényegük.
Szerintem.
Talán csak annyi ilyenkor a teendő, hogy az állapotunknak megfelelő zenét válasszuk ki az ellazuláshoz.

A magas árkategóriájú, erősen domináns készülékekből összeállított rendszernél így van, aláírom.

Habár azt nem tudom, milyen a "domináns" készülék, de úgy vélem nem kell feltétlenül nagyon sok pénzt elkölteni, ahhoz, hogy a megfelelően összeállt rendszerben el tudjon az ember lazulni és zenehallgatás közben kikapcsolja az agyát és ne agyaljon más dolgokon.

[hollohazi]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.

A szórakoztató audio eszközöknek (továbbiakban "hifi") épp az volna a lényege, hogy a hallgatót kiszakítsák a stressz és a gondolatai által épített környezetből, egy az alkotók által létrehozott kellemesebb atmoszférába. Minél melyebbről kell indulni, annál komolyabb rendszer szükségeltetik.
Ennek, ahogy írjátok is, mára az ellenkezője zajlik. A gondtalan élet nyugalmából új ingerek reményében frusztráltan kapkodnak ezoterikus és pusztán vizuális szerepet betöltő kiegészítőkért. Új értelmet adva a hifizésnek.

Az igazán jól összerakott, nekünk tökéletesen megfelelő rendszerek tudják azt, hogy még stresszes állapotban is kikapcsolnak bennünket, magukra vonják a figyelmünket. Nagyjából ez leginkább a lényegük.
Szerintem.
Talán csak annyi ilyenkor a teendő, hogy az állapotunknak megfelelő zenét válasszuk ki az ellazuláshoz.

A magas árkategóriájú, erősen domináns készülékekből összeállított rendszernél így van, aláírom.

[kaef2]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.

A szórakoztató audio eszközöknek (továbbiakban "hifi") épp az volna a lényege, hogy a hallgatót kiszakítsák a stressz és a gondolatai által épített környezetből, egy az alkotók által létrehozott kellemesebb atmoszférába. Minél melyebbről kell indulni, annál komolyabb rendszer szükségeltetik.
Ennek, ahogy írjátok is, mára az ellenkezője zajlik. A gondtalan élet nyugalmából új ingerek reményében frusztráltan kapkodnak ezoterikus és pusztán vizuális szerepet betöltő kiegészítőkért. Új értelmet adva a hifizésnek.

Az igazán jól összerakott, nekünk tökéletesen megfelelő rendszerek tudják azt, hogy még stresszes állapotban is kikapcsolnak bennünket, magukra vonják a figyelmünket. Nagyjából ez leginkább a lényegük.
Szerintem.
Talán csak annyi ilyenkor a teendő, hogy az állapotunknak megfelelő zenét válasszuk ki az ellazuláshoz.

[kupecke]

Tetszik a viri által összefoglat gondolatsor. Sajnos, ha mindenki e szemszögből figyelné a dolgokat pangana a fórum, kevesebb lenne a kütyüzés is. Azt látom, még hollóházi fórumtárs, aki azért rendesen lépett egyéb irányba is, azt írta, ez valamifajta manipulációja az agynak. Ez a tipikus és elfogadott "nyugati" szemléletmód, az ego diadala, de bátrabbaknak ajánlom, érdemes kitekinteni az ősi civilizációkra is, de ez már messze vinne és a végkövetkeztetése tiltott is a fórumon, ami a hit

[diagnet]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.

A szórakoztató audio eszközöknek (továbbiakban "hifi") épp az volna a lényege, hogy a hallgatót kiszakítsák a stressz és a gondolatai által épített környezetből, egy az alkotók által létrehozott kellemesebb atmoszférába. Minél melyebbről kell indulni, annál komolyabb rendszer szükségeltetik.
Ennek, ahogy írjátok is, mára az ellenkezője zajlik. A gondtalan élet nyugalmából új ingerek reményében frusztráltan kapkodnak ezoterikus és pusztán vizuális szerepet betöltő kiegészítőkért. Új értelmet adva a hifizésnek.

[hollohazi]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.

Nyilván igazat adok, a saját tapasztalataidat mondod el. Ez egy kimeríthetetlen témakör, én odáig jutottam, hogy az aktuális lelkiállapotomon felül, miért van az, hogy például sötétedés után jobban élvezem a zenét/nem a hálózat függvénye/, ha nappal becsukom a szemem, az sem jobb, miért s mire hatnak a színek? Én is használtam a narancs-kék kombinációkat, gyöngyöket, tényleg erős a hatásuk, ma már kikerültek vajon miért, ez is megfejtendő téma lehet. Nyilván, ha ellazulsz egy kényelmes kanapén, fotelben, hangulatvilágítás, nagyon jó bor, stb. mellett, akkor is toleránsabb leszel a rendszered esetleges fogyatékosságaival, lényegesen jobban élvezed azt, amit hallasz, egy befogadó partner is hozzátehet, hozzátesz, (vagy elvesz) ehhez. Vagy miért működnek a készülékeken bizonyos keleti írásjelek, szavak, de kizárólagosan fekete színben, fehér szegély nélkül, nyilván valamiféle manipuláció az agynak, és sorolhatnám még a most még érthetetlen dolgokat.

[cables]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.

Ez igaz, de van ennek egy másik vetülete, ami ebben a topikban talán fontosabb. Egy relaxált állapotú ember könnyebben hall meg olyan finom részleteket, amelyeket a woodooba hajló eszközök okoznak.

[viri]

Hogy egy picit annak is érthetőbbé tegyem, aki valami misztikus dolognak gondolja a medítációt, mert biztos ilyen is van, szóval ha egy 20 milliós rendszer elé leülsz zenét hallgatni, de tele vagy stresszel, problémával, ezerrel megy a belső "párbeszéd', akkor garantáltan nem fogod igazán élvezni, de ha egy jó tudat állapotban, nyugodtan figyelve tudsz hallgatni egy kellemes 200e ft-os rendszert, meg tud ajándékozni olyan élménnyel, ami a másik esetben nem ment. Ezt mindenki tapasztalhatta már, szerintem nem az elektromágneses tér tehet róla, hanem a tudat a fő meghatározó.