Komolyzenei ajánló

[ajkamici]

És tud Ő ilyet is:


youtu.be/Q8GEyZwNdck

Zseniális . És ahogy énekel...

https://www.dmitrysinkovsky.com/

[Klaca]

Annyira sajnállak benneteket, mert sem ő, sem én, egyikünk sem fogja ezt a labdát felvenni.
Nincs szerencsétek most, ez van.
Sztem. (jól írtam?):)
Ha nagyon nem bírjátok, irány a moderátor, sok sikert.

A többieknek, javaslom, folytassuk a zenét inkább.

Asszem kicsit túlfogalmaztam az előző hsz-omat. Csak azt a javaslatot tettem, hogy az efféle hozzászólásokra mint pl. ez is (vagy a korábbi hozzászólásom is, vagy Shinagawáé), egyszerűen ne reagálj. Fogadd el, nyeld le, hogy ha ilyeneket írsz, szükségképpen születnek rá ilyen reakciók. Ez van. (Hogy a kedvenc szavajárásodat alkalmazzam: "görgess tovább".) De persze arra reagálsz, amire csak akarsz...

Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy az mi, amiről már többször írtál, hogy egy zenét a youtube "generál" (csak annyi, hogy a youtube "javasolta" neked) ?

[chord]

L5S1 írta:

.....a Jean Rondeau lemez nagyszerűen demonstrálja hogy van élet Johann Sebastian Bach mellett és után is. Amikor anno megszereztem ezt a felvételt azt hittem hogy az egész lemez J.S Bachról fog szólni és amikor láttam a műsort hogy egy nagy túróst akkor szinte meg voltam sértve mert hogy van az hogy Rondeau a fater mellé beküldi a másodvonalbeli ifi játékosokat? És mi történt ezután? Pár napra rá az öreget már nem is hallgattam mert halál unalmasnak tűnt a többi kompozíció mellett. Mondjuk ebbe az is belejátszott hogy azt a két versenyművét viszonylag jól ismertem így a hallgatásuk sok újdonságot már nem hozott, a BWV 1056-os oboán előadva ráadásul sokkal jobb is - szerintem. A BWV 1052-es első és harmadik tétele tempóilag és karakterileg nagyon jól elkapott, viszont a második tétel az érthető központozás ellenére - akárcsak más előadók esetén - itt is abszolút üres. És ez még az egyik legjobb előadás a kapható kiadványok között.


youtu.be/WoagWbjNPXs

--------------------------------
Szép példája annak, hogy a horizont-szélesítés a véleményeket és a preferenciákat erősen árnyalhatja.
Meg annak is, hogy az ízlések tág határok között szórnak:) Ez pl. nekem annyira bachos, hogy szinte tetszik. Az sokkal gázabb, ha valami nagyon nyomul, belead apait-anyait, aztán mégsem jó.
Ez a dallamtalanság dolog is annak fáj, aki sok olyan zenét hallgat, amiben sok a melódia. Aki meg főleg ilyeneket, meg a struktúrák gyönyörködtetik, annak meg akár finom HighArt dolog; sose rosszabbat.

Na,
és akkor a youtube ezt itt benyomta nekem a szürkeárnyalatos dolog után, szép kontraszt lett, az biztos.


youtu.be/XN876Kp4ENU

[Shinagawa]

És tud Ő ilyet is:


youtu.be/Q8GEyZwNdck

[chord]

Sinkovsky.
Aki hallotta már élőben, esetleg pont a modellügynökséges hölgy-zenészeivel, annak teljesen bizonyos, hogy pl. Vivaldi vagy Handel, az innentől már nem ugyanaz, mint régen...
Lemezekről is átjön a hatás.

Ez manapság nem gyakori.
Más hangszereken játszó zenészekkel vagy zenekarral nekem még nem volt ilyen gondolatom. Talán, régen, az Il Giardino Armonico volt hasonló; hogy kicsit belenyúltak az időszámításba.

És, amit soha nem felejtek el, nagyon-nagyon szépen beszélt az elődökről és a tanítómestereiről.

[Shinagawa]

Dmitrij újra Budapesten koncertezik!


Barokk felfedezések 3.



Mátyás-templom 2020-02-04 kedd 20:00

Ha egyetlen művel kellene illusztrálni Händel drámai zsenialitását, a Theodorára esne a választás, dacára annak, hogy Händel oratóriumként zenésítette meg. Manapság viszont színpadra kívánkozó zenedrámának látjuk, nem véletlenül tűzik oly gyakran műsorra szcenírozott formában. Maga a zeneszerző főművének tekintette, fontosabbnak a Messiásnál; igencsak bántotta, hogy a kortársak mennyire nem értékelik jelentőségét. Szerencsére a mai közönségnek nem kell választania a Messiás és a Theodora között, egyes részleteit akár egyetlen koncerten is meghallgathatja. S ezen a hangversenyen Dmitry Sinkovsky sem kell választani éneklés és hegedülés között, a nagyszerű orosz virtuóz mindkét területen megcsillogtatja kivételes adottságait.

Händel: Theodora – Go, gen’rous, pious youth (kórus) No. 30.
Händel: Theodora – Kind Heav’n, if virtue be thy care – Didymus áriája, No. 28.
Händel: Theodora – All pow’r in Heav’n above (kórus) No. 21.
Händel: Messiás – But who may abide the day of his coming? – alt ária No. 5.
Händel: Messiás – And He shall purify (kórus) No. 6.
Händel: Eternal Source of Light Divine – alt ária
Vivaldi: Kyrie, RV. 587.
Vivaldi: e-moll hegedűverseny „Il favorito”, RV. 277.
Händel: Let God arise, Chapel Royal Anthem H. 256/b

Közreműködik: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Dinyés Soma)
Dmitry Sinkovsky (ének, hegedű) Szerdahelyi Pál (ének)

Vezényel: Dinyés Soma

Értitek? Budapesten. Jövő februárban!

[chord]

Ha már Corelli szóba került.

Van egy ősrégi Hungaroton lemez, sehogyan sem akar kiesni a kegyeimből.
Feltétlen ajánlott. Olyan nem is tudom milyen előadás. Nincs nyálfolyás. De nincs az új módi frissessége. Nincs rossz régi avíttas hangzás. De nincs a mai SACD-k elegáns sávszéle meg élethűsége. Nincs értelmezés. Nincs Corelli igazi, új, megbízható felfedezése. Nincs szétdíszítés meg virtuozitás-fetisizmus.
Csak úgy simán gurul.
Simán jó.
'82-ből. Értitek??, 1982-ből, a szocializmusból, meg a régi zenei környezetből. Amikor egy 60+ perc, az különlegesség volt...
Ez a lemez, régizenében, nálam, nagyon-nagyon ritka kivétel.


youtu.be/_sA4jIQAME0

[Shinagawa]

L5S1 írta:

Egy hibátlan lemez és rajta jól elrejtve ez a versenymű:


youtu.be/t4dvlas2Sa0

-------------------------------------

Corelli után 50 évvel.
A dallamosság nagyon gyanús. Mert Germánia közepén, Würzburg-ban, ilyen zene azért nincs, egyszerűen nem lehet....:)
Aztán kiderül, hogy Velence, megint a bűnös város, itt született, itt töltötte gyerekkorát, apja a Szent-Márk katedrális csellistája volt.

A pirossal kiemelt részt te írtad.
Létezik az idézőjelnek nevezett írásjel, hasznos tud lenni.
Így néz ki: "......"

[chord]

L5S1 írta:

Egy hibátlan lemez és rajta jól elrejtve ez a versenymű:


youtu.be/t4dvlas2Sa0

-------------------------------------

Corelli után 50 évvel.
A dallamosság nagyon gyanús. Mert Germánia közepén, Würzburg-ban, ilyen zene azért nincs, egyszerűen nem lehet....:)
Aztán kiderül, hogy Velence, megint a bűnös város, itt született, itt töltötte gyerekkorát, apja a Szent-Márk katedrális csellistája volt.

[Shinagawa]

L5S1 írta:

....

Nem, most kihagyom.

Ezt a lemezt viszont ne hagyjátok ki!



Igazi hifis kuriózum.

RR felvétel Keith O. Johnson (többszörös Grammy díjas hangmérnök+a Spectral audio mérnöke) munkáját dicséri, a zenekar nagyszerű hangzásáért, zenei teljesítményéért Michael Stern felel.

Ahol kell áttetsző, de üt is, ha megkívánja a zenei történés. Plasztikus, tiszta vonós hangzás, mondjuk Sterntől el is várható .
Remekelnek a fúvósok is, mind a szólisták egyéni teljesítménye, mind az együttjáték szempontjából.

A zenét talán mindenki ismeri, állítólag a hifisók visszatérő vendége, viszont ebben a felállásban érdemes meghallgatni!
A lemez végén ott figyel a szerző egyik ritkábban játszott műve is. Ez is picit olyan, mintha már hallottuk volna, de nem rossz, ebben az előadásban kifejezetten élvezet hallgatni.

[chord]

A Philips tényleg nagyon tökéletes dolgokat kiadott régen.
Van egy lemez, amit már ősidőktől szeretek.




youtu.be/CVwyKZShQKI

Hangra bármikor megáll a mostaniak között.
Sőt.

[juliush]

Ez egyszerűen tökéletes, amit múltkor a Satie előadás kapcsán említettem az egyes hangok önálló fontosságáról a nagy összképben, erre talán még fokozottabban igaz. Stephen Kovacevich/LSO/Sir Colin Davis.

youtu.be/gplpMpeLqwQ

[L5S1]

Viszontlátásra, további kellemes időtöltést.

Ahhoz hogy engem idecitálnak nap mint nap akaratom ellenére nekem sem öröm. Hattyúk még megvannak?

[chord]

Komolyan már, mit össze hisztiztek... a helyzet inkább komolytalan...
Nekem feltétlen az opera jut eszembe ilyenkor. Dráma, kirohanások, összeesküvés, álnok cselszövő, szemétláda kavarógép, lesből, kihallgatva, függöny mögül, zsu, királygyilkosság(kísérlet), meg némi színpadtechnika.

Itt egy opera, ilyen küzdős, Vivaldi-tól.
A hangerővel bátran. Ordítozzunk. Jót tesz. Átmozgatja a membránokat...


youtu.be/2kjFfVj7kRU

Ez a lemez tényleg jó. Komolyan érdemes kipróbálni.
Itt, az ária végén, Sara kicsit megőrül, 'kifordul a hangja', engem egészen lenyűgöz.

[Rotox]

Viszontlátásra, további kellemes időtöltést.


youtu.be/Dp2SJN4UiE4

[L5S1]

L5S1 írta:

"Hölgyek és Urak! Végre megtaláltam a sztem legautentikusabb airt.


youtu.be/B-KfGr4mxgw


09:07-nél kezdődik.


Ezzel el is búcsúznék a fórumozóktól. Köszöntem a lehetőséget."

Csak nem neked is tetszik? Cool!

[L5S1]

Helyes lenne elkerülni azt, hogy az igazi érdekesség az legyen a komolyzenei ajánlóban, hogy az emberek miként kerülnek egymással szemközt, hogyan döfik egymást, hogyan hajszolódnak bele olyan véleményekbe, amelyek támadhatóak.

Lemezeket nem lehetne inkább??
(vagy olyan letöltöttizéket, de az is legalább zene, sokszor nem is akármilyen?)

Persze, az is jó taktika, hogy a "valósággal" való szembesülés helyett, a "szeressük egymást gyerekek", meg a "jobb a békesség" típusú, méltán népszerű szlogenekkel próbáljuk eltussolni a helyzet kínosságát. De valahogy mégis, nekem akkor már az egy szimpatikusabb taktika - persze csak ha másként tényleg nem megy, de hát itt a rengeteg tapasztalat alapján, másként tényleg nem megy -, hogy elfogadja az ember, hogy ha állandóan egy nyitott földszinti ablakon dugdossa ki napi 24-ben a pőre popóját (meg ráadásul még a barátjáét is), akkor néhány véletlenül arra járó rápaskol néha egyet kettőt, és nem kezd el ilyenkor hercigeskedni, meg moderátorszerű, atyáskodó hangnemű jó tanácsokat osztogatni arról, hogy mi lenne a "helyes". Ettől még mehetne a dolog tovább ugyanúgy, mint eddig, de kevésbé lenne kínos vagy nevetséges.

Ez a pőre popó meg a csapkodása...hát...khm...merész képekben gondolkodsz.

[Shinagawa]

L5S1 írta:

"Hölgyek és Urak! Végre megtaláltam a sztem legautentikusabb airt.


youtu.be/B-KfGr4mxgw


09:07-nél kezdődik.


Ezzel el is búcsúznék a fórumozóktól. Köszöntem a lehetőséget."

[chord]

L5S1 írta:

Egy valóságos zenei trezor agyonpakolva a legfinomabb zenékkel. Histórikus barokk. Mostanában csak ez csúszik. Sorry vagyok tetőtől talpig.


youtu.be/NG4woVCrI3I



Skip Sempé is ott figyel 3 csembalós darabban.

-----------------------------------

Erre csak annyit, hogy a continuo, az egy mennyire furcsa dolog. Furcsa, hogy ennyire fontos, szinte jobban meghatároz, mint a szólóhegedű.
Tudtátok, hogy Skip Sempe New Orleans-ban született? Ahol a House of Rising Sun volt...?:) Ami egy kupleráj...?

Ez egy nagyon-nagyon jó felvétel.

[chord]

Annyira sajnállak benneteket, mert sem ő, sem én, egyikünk sem fogja ezt a labdát felvenni.
Nincs szerencsétek most, ez van.
Sztem. (jól írtam?):)
Ha nagyon nem bírjátok, irány a moderátor, sok sikert.

A többieknek, javaslom, folytassuk a zenét inkább.

[Klaca]

Helyes lenne elkerülni azt, hogy az igazi érdekesség az legyen a komolyzenei ajánlóban, hogy az emberek miként kerülnek egymással szemközt, hogyan döfik egymást, hogyan hajszolódnak bele olyan véleményekbe, amelyek támadhatóak.

Lemezeket nem lehetne inkább??
(vagy olyan letöltöttizéket, de az is legalább zene, sokszor nem is akármilyen?)

Persze, az is jó taktika, hogy a "valósággal" való szembesülés helyett, a "szeressük egymást gyerekek", meg a "jobb a békesség" típusú, méltán népszerű szlogenekkel próbáljuk eltussolni a helyzet kínosságát. De valahogy mégis, nekem akkor már az egy szimpatikusabb taktika - persze csak ha másként tényleg nem megy, de hát itt a rengeteg tapasztalat alapján, másként tényleg nem megy -, hogy elfogadja az ember, hogy ha állandóan egy nyitott földszinti ablakon dugdossa ki napi 24-ben a pőre popóját (meg ráadásul még a barátjáét is), akkor néhány véletlenül arra járó rápaskol néha egyet kettőt, és nem kezd el ilyenkor hercigeskedni, meg moderátorszerű, atyáskodó hangnemű jó tanácsokat osztogatni arról, hogy mi lenne a "helyes". Ettől még mehetne a dolog tovább ugyanúgy, mint eddig, de kevésbé lenne kínos vagy nevetséges.

[Shinagawa]

Helyes lenne elkerülni azt, hogy az igazi érdekesség az legyen a komolyzenei ajánlóban, hogy az emberek miként kerülnek egymással szemközt, hogyan döfik egymást, hogyan hajszolódnak bele olyan véleményekbe, amelyek támadhatóak.

Lemezeket nem lehetne inkább??
(vagy olyan letöltöttizéket, de az is legalább zene, sokszor nem is akármilyen?)

Chord írta (pont ide illő):

"Megkérdezted, elmondtad te is a véleményedet, örülünk, tényleg, hiszen erre való a fórum."

[chord]

Helyes lenne elkerülni azt, hogy az igazi érdekesség az legyen a komolyzenei ajánlóban, hogy az emberek miként kerülnek egymással szemközt, hogyan döfik egymást, hogyan hajszolódnak bele olyan véleményekbe, amelyek támadhatóak.

Lemezeket nem lehetne inkább??
(vagy olyan letöltöttizéket, de az is legalább zene, sokszor nem is akármilyen?)

[Shinagawa]

L5S1 írta:

"Provokálni semmiképp nem szeretnék, viszont ráhagyni sem szeretem az emberekre a dolgokat mert az olyan lekezelő. És tetszik vagy sem akkor is úgy fogom hallgatni a klasszikus zenei felvételeket, mintha zsűriznék - nekem ez az asszociatív zenehallgatás már régen nem megy. Ha valaki nem kedveli a szakmai észrevételeket az keressen magának másik játszóteret. Vagy vegye észre magát és tegyen úgy mintha értené azt amiről szó van. Nem szégyen a tudatlanság mindaddig amíg tudja vki, hogy vannak hiányosságai az élet különböző területein. Na de, hogy egy múlt nélküli újonc becsattogjon ide és Pol Pot módjára kuturális forradalomba kezdjen leszállítva az egyébként magas kulturális nívót a bányászbéka segge alá mert csak az értelmezhető számára, azt kikérem magamnak. Ha a többi fórumtársat ez nem zavarja, sőt lájkolja a törekvését akkor én elhagyom a fórumot. Széllel szemben nem pisálok. "

Idézet vége.

[chord]

L5S1 írta:


Bizonyára ezekből a darabokból is talál majd valaki egy másik, valósággal felülmúlhatatlan verziót de szerintem ez az album annyira szép, hogy nincs miért szégyenkeznie. A szerző Johann Heinrich Schmelzer (c. 1620–1623 – 1680) aki a bécsi császári udvar megbecsült muzsikusa és komponistája volt. Tanítványai közé sorolják Heinrich Ignaz Bibert is amely azért nem is olyan biztos, viszont a stílusbeli hasonlóságuk kísérteties. Mivel még jócskán J.S Bach előtt járunk elképzelhető, hogy a dallam és formavilág kényelmetlenül fogja érinteni a Bach-Handel-Telemann tengelyen domesztikálódott, késő német barokkra hangolt füleket. De nem kell félni, nem harap a bácsi! 51 percen át kizárólag a jóízlés és a kifinomultság fog ránk ömleni histórikus hangszerek és előadói gyakorlat segítségül hívásával kevéske, jóformán alig hallható vibrátóval a húrokon a lezáró hangok végén.


youtu.be/c9i-tvric9g

Csak szegény fagottra jutott hálátlan szerep a Al giorno delle Correggie c. szonátában.


youtu.be/tQQdL-dmDJg