chord írta: ↑2019.11.26., kedd 08:25Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.L5S1 írta: ↑2019.11.24., vas. 15:11"De hangsúlyozom ez nem gond akkor ha valaki csak úgy "szolgamód" szereti a komolyzenét. Rá lehet mondani hogy fúvós mind a kettő, szépen játszanak, örömöt hoznak az ember szívéve, ámen. Engem meg szétvet az ideg."
Aztán jön egy pont ahol reménytelenül elvész a magabiztosság, egy határ amelyet átlépve veszélyesen ingoványos területre jutunk, ahol már nem elég a már megszerzett tudás és ismeretanyag hanem bizony komolyan utána kell olvasni és hallgatni a dolgoknak. Nálam ez a terület a reneszánsz és minden ami előtte van. Csak tapogatózom amikor olyan felvétel kerül a kezembe mint ez a Llibre Vermell de Montserrat Jordi Savall interpretációjában. Ilyenkor nagyon jó hogy van egy mankó amelyre támaszkodni tudok és nem nekem kell minden egyes szálat felgombolyítanom a kezdetek kezdetétől.
https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/search?q=llibre
Van olyan versenyző is a fórumon aki nem hogy oda-vissza fújja a dallamokat de már az eredeti szöveg félrefordításának a problematikájára is felhívja a figyelmet.
Chord írását annyival szeretném csak kiegészíteni hogy ez az Alia Vox kiadvány a képzelet szülötte. A kódexben csupán a dalok alapdallamai vannak lejegyezve, a dalok gazdagításáról, hangszerelésről, zenekari kíséretről horribile dictu előadói gyakorlatról egy szó sincs! Nincs partitúra, nincsnek tempó és dinamikai megjelölések...jóformán semmi sincs csak hangok öt vonalra felrajzolva amelyek az abszolút helyükön kívűl a ritmust is egyszerre mutatják ( már amennyire mutatják mert ezeknek a kottáknak az olvasása és értelmezése még mindig nem konszenzusos ). Ezek a kották kb annyira olvashatók egy általános zenei képzettségű ember számára mint a szeriális vagy jazz darabok kottái. Nagyjából semennyire. Erre specializálódni kell, sokat kell gyakorolni, sok felvételt meghallgatni és a végére is csak a bábeli zűrzavar marad mert annyi az ellentmondás és az egymásnak ellenfeszülő érv hogy óhatatlanul elvész benne az ember. Az autodidakta egészen bizonyosan.
Ahogyan a felvétel indít, az a gregorián énekstílus ami visszaköszön a felvételről már vakarózásra késztet pedig elsőre gördülékenynek tűnik, van benne áramlás és prozódiailag is abszolút indokolt a tagolása. Csak aztán eszembe jut az alphás Vespró amelynek a kísérő füzetében pont azt olvastam hogy mennyire másként kellett ezeknek a gregorián énekeknek anno szólniuk és valójában egy templomi felhasználásra szalonképesebbé tevő 19. századi törekvés eredményeként jött létre az a féle halálunalmas zenei vánszorgás amely nagyjából minden mai lemezen és templomi előadáson visszaköszön pár ritka kivételtől eltekintve. Ez csak ezért foglalkoztat annyira mert a LLibre Vermel dallamai a 14. század végén kerültek összeállításra így az eredetük még korábbra tehető. Ami pedig az egész savalli koncepciót jellemzi az a rekonstrukciós szándék, egy olyan hangzásvilág megidézése amely feltételezhetően megfelel az akkori kor előadói szokásainak. Sikerült ez? Sikerülhet-e egyátalán? Bizonyosság nincs csak eltérő vélekedések. Ime egy példa:
youtu.be/TkeKWZw6NHQ
youtu.be/TuSmv1DcZHw
Mintha összebeszéltek volna de annyira azért mégsem. Melyik közelít jobban az igazsághoz? Passz. Kénytelen vagyok elfogadni hogy ezek az emberek jól ismerik a szakterületüket benne a mediterráneum komplex zenei világát és erre alapozva fogalmazták meg zenei víziójukat. A Capella De Ministrers nálam mindig szívesen látott vendég, sok lemezükön rágtam már át magam de, hogy ettől én még nem lettem régizene tudós az is biztos.
De visszatérve az Alia Vox felvételre külön érdekességének tartom az egyvelegszerű előadást. Az énekek között nincs szünet viszont van egy hangszeres átkötés ( improvizáció ) amely egyrészt lezárja a már befejezett nótát ugyanakkor felkészít és rávezet a következőre. Ügyes. Kicsit show műsoros lett így a lemez de át lehet rajta lendülni. Viszont az a hangszerpark amit felvonultatnak az kész döbbenet. Nem hogy a hangjukat nem ismerni de még a nevüket is alig. És tessék, most lehetőségünk van rá hogy megismerkedhessünk ezekkel a 600 évvel ezelőtti emberek számára teljesen természetes ugyanakkor a magyar fül számára mai napig is totálisan életidegen hangokkal.
Szeretném hinni hogy ez a lemez egyszer minden hazai háztartásba bekerül majd és hivatkozási alap lesz a kocsmai beszégetésekben. Erre nem sok az esély de talán páran majd ráröppenek a témára és őket is elragadja a szenvedély. Ez egy nagyon jelentős kiadvány még úgy is hogy a szöveget konkrétan nem értem mert latinul, katalánul és oxitánul van írva. Viszont a zene, ez az ősi réteg nagyon hatásosan van interpretálva és számomra teljesen hitelesen hat. Élmény hallgatni. Én is csak ajánlani tudom.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.
Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.
Ezt is ő írta, idézem:
"Köszönöm a türelmet irányomban. Ma elindítottam a kilépésemet Kimbernél és többé már nem tévedek ide aktív tagként".
Muszáj egy posztot duplázni? Aki akarja elolvassa az eredeti helyén,elég egy link...
