Komolyzenei ajánló

[chord]

5 zenész, két énekes, egy narrátor.
Nem fog megjelenni. 'Domestic use only'.
Nem én rögzítettem, nem vagyok hangmérnök. Az, hogy 50 tagú apparátussal mi lett volna, fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az említett nagy létszámnál egyetlen pár mikrofonnal is vannak kiemelkedő felvételek.

Köszönöm, tényleg nagy élmény, még így felvételről is. Egy technikai jellegű kérdést szeretnék feltenni: volt bármiféle hangosítás az élő koncerten? (Kérdés feltevésem oka, hogy a felvétel elején, a narrátor szövege alatt hallható némi "zúgás", mely a zene kezdetekor eltűnik - vagy a zene elnyomja).

Viccelsz?
Ilyen zenét hangosítani?
Nem, ők soha nem hangosítanak, sehol. Ez a templom meg egy igazi akusztikai kuriózum. Az egyetlen hely, amit ismerek, ahol a lant tisztán hallható, a legesleghátsó padsorból is, bármikor. Az előadók mindig mondják, hogy szerintük kicsit összezúg, főleg a gamba, amikor a hetedik húr beindul, a közönség meg mindig mondja, hogy nem, nem, nem zúg semmi, és hogy minden pontosan a helyén, még így is, a kör alakú formációnál.

A narrátor kiállt a közönség elé, jó távol a mikrofonoktól, élőben jó volt a hangja, a felvételen szerintem kuka, így én egy olyan CD verziót kértem, ahol a szövegek tapintatosan ki vannak vágva.:)

[Rotox]

5 zenész, két énekes, egy narrátor.
Nem fog megjelenni. 'Domestic use only'.
Nem én rögzítettem, nem vagyok hangmérnök. Az, hogy 50 tagú apparátussal mi lett volna, fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az említett nagy létszámnál egyetlen pár mikrofonnal is vannak kiemelkedő felvételek.

Köszönöm, tényleg nagy élmény, még így felvételről is. Egy technikai jellegű kérdést szeretnék feltenni: volt bármiféle hangosítás az élő koncerten? (Kérdés feltevésem oka, hogy a felvétel elején, a narrátor szövege alatt hallható némi "zúgás", mely a zene kezdetekor eltűnik - vagy a zene elnyomja).

[chord]

Egy főleg női csapat; kicsit másképp fogják meg ezt a zenét; egy nagyon tökéletes Folia indítja a lemezt, mind a 32 variáció ott van.




A Zig-Zag Territoires szintén egy különösen magas vizuális kultúrájú kiadó; olyan lay-out, hogy szerencsés az, aki eredetiben megfoghatta...
A többieknek, vigaszként, marad a zene.:)

Mert az idő eltelt, a szépség a múlté lett. Az Outhere-féle ál-Alpha kiadás is igyekszik, de más az íz, a zene bithelyesen ugyanaz, de igazából mégsem, szerintem érti az, aki akarja.


youtu.be/r3Ckq08G5-4

[chord]

Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.

Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.

Szerintem senki nem vitatta, hogy egy jó felvétel "sokat" visszaad. Jelen esetben neked még többet akár, hiszen ott voltál a létrejöttekor.
Mekkora volt az együttes? 8-10 fő?
Mikor fog megjelenni a lemez?

Ugyanezzel a szettel, ugyanott egy 50 tagú apparátust is tudsz így rögzíteni?

Korlátok vannak, nem kérdés. Direkt félremagyarázás is szép számmal,mindkét oldalon.

youtu.be/2UMRfHO95Uc

5 zenész, két énekes, egy narrátor.
Nem fog megjelenni. 'Domestic use only'.
Nem én rögzítettem, nem vagyok hangmérnök. Az, hogy 50 tagú apparátussal mi lett volna, fogalmam sincs. Azt tudom, hogy az említett nagy létszámnál egyetlen pár mikrofonnal is vannak kiemelkedő felvételek.

[Shinagawa]

Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.

Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.

Szerintem senki nem vitatta, hogy egy jó felvétel "sokat" visszaad. Jelen esetben neked még többet akár, hiszen ott voltál a létrejöttekor.
Mekkora volt az együttes? 8-10 fő?
Mikor fog megjelenni a lemez?

Ugyanezzel a szettel, ugyanott egy 50 tagú apparátust is tudsz így rögzíteni?

Korlátok vannak, nem kérdés. Direkt félremagyarázás is szép számmal,mindkét oldalon.

[chord]

"De hangsúlyozom ez nem gond akkor ha valaki csak úgy "szolgamód" szereti a komolyzenét. Rá lehet mondani hogy fúvós mind a kettő, szépen játszanak, örömöt hoznak az ember szívéve, ámen. Engem meg szétvet az ideg."

Aztán jön egy pont ahol reménytelenül elvész a magabiztosság, egy határ amelyet átlépve veszélyesen ingoványos területre jutunk, ahol már nem elég a már megszerzett tudás és ismeretanyag hanem bizony komolyan utána kell olvasni és hallgatni a dolgoknak. Nálam ez a terület a reneszánsz és minden ami előtte van. Csak tapogatózom amikor olyan felvétel kerül a kezembe mint ez a Llibre Vermell de Montserrat Jordi Savall interpretációjában. Ilyenkor nagyon jó hogy van egy mankó amelyre támaszkodni tudok és nem nekem kell minden egyes szálat felgombolyítanom a kezdetek kezdetétől.

https://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/search?q=llibre

Van olyan versenyző is a fórumon aki nem hogy oda-vissza fújja a dallamokat de már az eredeti szöveg félrefordításának a problematikájára is felhívja a figyelmet.

Chord írását annyival szeretném csak kiegészíteni hogy ez az Alia Vox kiadvány a képzelet szülötte. A kódexben csupán a dalok alapdallamai vannak lejegyezve, a dalok gazdagításáról, hangszerelésről, zenekari kíséretről horribile dictu előadói gyakorlatról egy szó sincs! Nincs partitúra, nincsnek tempó és dinamikai megjelölések...jóformán semmi sincs csak hangok öt vonalra felrajzolva amelyek az abszolút helyükön kívűl a ritmust is egyszerre mutatják ( már amennyire mutatják mert ezeknek a kottáknak az olvasása és értelmezése még mindig nem konszenzusos ). Ezek a kották kb annyira olvashatók egy általános zenei képzettségű ember számára mint a szeriális vagy jazz darabok kottái. Nagyjából semennyire. Erre specializálódni kell, sokat kell gyakorolni, sok felvételt meghallgatni és a végére is csak a bábeli zűrzavar marad mert annyi az ellentmondás és az egymásnak ellenfeszülő érv hogy óhatatlanul elvész benne az ember. Az autodidakta egészen bizonyosan.
Ahogyan a felvétel indít, az a gregorián énekstílus ami visszaköszön a felvételről már vakarózásra késztet pedig elsőre gördülékenynek tűnik, van benne áramlás és prozódiailag is abszolút indokolt a tagolása. Csak aztán eszembe jut az alphás Vespró amelynek a kísérő füzetében pont azt olvastam hogy mennyire másként kellett ezeknek a gregorián énekeknek anno szólniuk és valójában egy templomi felhasználásra szalonképesebbé tevő 19. századi törekvés eredményeként jött létre az a féle halálunalmas zenei vánszorgás amely nagyjából minden mai lemezen és templomi előadáson visszaköszön pár ritka kivételtől eltekintve. Ez csak ezért foglalkoztat annyira mert a LLibre Vermel dallamai a 14. század végén kerültek összeállításra így az eredetük még korábbra tehető. Ami pedig az egész savalli koncepciót jellemzi az a rekonstrukciós szándék, egy olyan hangzásvilág megidézése amely feltételezhetően megfelel az akkori kor előadói szokásainak. Sikerült ez? Sikerülhet-e egyátalán? Bizonyosság nincs csak eltérő vélekedések. Ime egy példa:

youtu.be/TkeKWZw6NHQ

youtu.be/TuSmv1DcZHw
Mintha összebeszéltek volna de annyira azért mégsem. Melyik közelít jobban az igazsághoz? Passz. Kénytelen vagyok elfogadni hogy ezek az emberek jól ismerik a szakterületüket benne a mediterráneum komplex zenei világát és erre alapozva fogalmazták meg zenei víziójukat. A Capella De Ministrers nálam mindig szívesen látott vendég, sok lemezükön rágtam már át magam de, hogy ettől én még nem lettem régizene tudós az is biztos.

De visszatérve az Alia Vox felvételre külön érdekességének tartom az egyvelegszerű előadást. Az énekek között nincs szünet viszont van egy hangszeres átkötés ( improvizáció ) amely egyrészt lezárja a már befejezett nótát ugyanakkor felkészít és rávezet a következőre. Ügyes. Kicsit show műsoros lett így a lemez de át lehet rajta lendülni. Viszont az a hangszerpark amit felvonultatnak az kész döbbenet. Nem hogy a hangjukat nem ismerni de még a nevüket is alig. És tessék, most lehetőségünk van rá hogy megismerkedhessünk ezekkel a 600 évvel ezelőtti emberek számára teljesen természetes ugyanakkor a magyar fül számára mai napig is totálisan életidegen hangokkal.

Szeretném hinni hogy ez a lemez egyszer minden hazai háztartásba bekerül majd és hivatkozási alap lesz a kocsmai beszégetésekben. Erre nem sok az esély de talán páran majd ráröppenek a témára és őket is elragadja a szenvedély. Ez egy nagyon jelentős kiadvány még úgy is hogy a szöveget konkrétan nem értem mert latinul, katalánul és oxitánul van írva. Viszont a zene, ez az ősi réteg nagyon hatásosan van interpretálva és számomra teljesen hitelesen hat. Élmény hallgatni. Én is csak ajánlani tudom.

Ehhez még csak annyit, hogy a Recercare koncert, élőben, 3m-re tőled a gamba meg a lant meg az énekesek, az olyan hatás volt, amelyet az ember soha nem felejt el.
És készült róla HD felvétel; két pár nagyon jó mikrofonnal; a keverés csak annyi volt, hogy a szint meg a térmikrofonok aránya mekkora legyen; az első nyomatokat meghallgatva én feltétlen a direktebb, közelibb hangzáshoz ragaszkodtam; az együttes teljes egyetértésével aztán, amikor nálam meghallgattuk.

Lehet sopánkodni a mesterséges hangvisszaadás korlátairól, de nagyon-nagyon sokat visszaad egy jó felvétel.

[chord]

Egy 1995-ös Chandos felvétel.
Peter Bavington hangszer, kópia, 415, egészen varázslatosan szól.

A régi billentyűsökkel, énnálam, erős hölgytöbbség.


Egy harangszó-improvizáció. (-nak tűnő variációk)
1591.
William Byrd, a Királynő (Erzsébet) kedvence, katolikusként akkoriban nem volt egyszerű arrafelé...


youtu.be/rrfxO855p1c

[chord]

Engem a 2. talál meg.

[Klaca]

Idegrabbeltem nektek Liszt 2. transzcendentális etűdjének 3 felvételét. Kíváncsi vagyok, kinek melyik tetszik a legjobban (1,2,3). Biztosan van, aki felismeri valamelyiket (mindet talán csak a nagyon vájtfülűek),de akkor sem kell beírni ide, nem kell lelőni a "poént". Azt is megírhatjátok, hogy hifiileg melyik a legjobb felvétel.
Szal hallgassátok meg őket!

https://drive.google.com/open?id=1LmVT_ ... qZTLxdwa2u

[chord]

Egy kis magyar.
Este.
Ma.

[chord]

Egy kis külföldi.

A magyarokat valamiért még nem jegyzik ezen a furulya nevű hangszeren pedig hát vannak páran akik már alaposan kitanulták a mesterséget...Spanyolországban. Na, nézzük mit eszünk ma! Raumklang kiadvány érkezik 2001-ből.



2001. Az sem tegnap volt. Oberlinger 1998 óta építi a karrierjét vagyis ami az albumon hallható az a pályafutása kezdetét jelenti. Abszolút kuriózum ráadásul micsoda kiadótól! És az a borító! Szeretem az ilyen múltbéli lenyomatokat mert sokat elárul egy előadó zenei átalakulásáról. Oberlinger ezeket a nótákat azóta már más együttesekkel is kiadta ( Harmonia Mundi ) így akinek kedve van az össze is hasonlíthatja őket.

Aki szereti Vivaldit furulyán előadva hallgatni az bizonyára már tapasztalta hogy a felhozatal nagyon gyér és azon belül is erős a szórás. Én Dan Laurinra esküszöm... két lemeze is van, az egyik ez:



a másik pedig ez:



Mindkettő Bis kiadvány és annak ellenére, hogy sok az áthallás közöttük külön kezelendőek már csak a zenei kíséret okán is.
Egyik is jó, másik is jó, bárhogy is döntsetek csak jól jártok. Na de Oberliner?

" Aztán egy rövidke furulyaverseny; kijött egy 2.10 –es bombázó Brünhilda, hosszú hajjal, 35cm –es tűsarokkal, feszes bőrnadrágban, elővett egy kb. filctollnyi furulyát, és olyat játszott, hogy én spec. nem hittem a saját fülemnek; díszítés kidíszítése; lendület, dinamika, élet, a zenekarral totális szinkronban. Ő volt Dorothee Oberlinger, sok lemezen ott figyel.."
Chord

Ő legalább hallotta élőben. Én sajna kénytelen vagyok a lemezen hallottakra hagyatkozni és azt kell mondjam hogy nagyon jól fúj. Tisztán, érthetően, sallangoktól mentesen mégis fantáziadúsan és eredetien, nem túltolva a kerékpárt. Azért ez nem könnyű. Picsula kis hangszer, már a nebulóknak is ott figyel a táskájában ( estére el is hagyják ), a hülye is tud rajta játszani mondhatnánk aztán hamar kiderül hogy nem egészen úgy van az. Tény hogy a kis cece lányomat már rövid gyakorlást követően is el lehet rajta játszani viszont egy virtuóz Vivaldi már hosszú évek kitartó gyakorlását igényli. Mert hol marad a vibrátó, a hangok szép lekerekítése, a behízelgő puha hangzás? Ez itt a nehéz kérem, e szentháromságnak a magától értetődően természetesnek tűnő megvalósítása. Nem is csodálkozom ha valaki a barokk fuvolát részesíti előnyben mert kb. annyi az előnye a furulyához képest mint reneszánsz lantnak a mandolinhoz. Viszont most, ezen a fantasztikus hangminőségű Raumklang lemezen megéri meghallgatni ezeket a darabokat filctollon előadva mert Oberlinger kirobbanó formában van. A contunio is példás ahogyan annak a felvételi megszólalása is. Ismét egy album amely nagyon rendben van.


youtu.be/A4fTHa5miE8

És ezt a lemezt se hagyjátok ki:

https://www.prestomusic.com/classical/p ... -concertos
https://www.youtube.com/watch?v=RI5-lzItwdM

[perempe]

a MRZ keddi koncertje előtt benézek a XXIII. terembe, a gitár fog dominálni. ez a darab áll hozzám legközelebb.

youtu.be/zbyWf692Kig

[ajkamici]

https://dick.wursten.be/Vermell_origina ... ations.htm

[ajkamici]

Világ egyik leggyönyörűbb dallama és zenéje, nekem.
Remélem jövőre eljutok Montserratba.
Tervezünk egy Barcelona útvonalat és onnan nincs már messze a csodás fekvésű Monstserrat.
Akik voltak ott , mesés dolgokat láttak az apátságban.

[chord]

Llibre Vermell.
A híres 'Vörös Könyv'.
A borítón a vörös bársony kötés.



Az előadás remekbe szabott.
SACD; jó hifivel a nagy katedrális ott lesz a szobában.



Zarándokénekek.
Nagyon ide illik egy részlet a Karnevál elejéből.
Persze, váll fölött, csak 'in selected theatres'.:)
A többiek, görgessék le, jó hosszan, meglesz a youtube link is...

…persze a levéltár új igazgatója reggel a tisztviselőket magához kérette, velük néhány szót váltott, ahogy illik, egyszerűen és udvariasan, de a legtöbben a szobából különösen megütközött arccal léptek ki, össze is súgtak, néhányan csodálkoztak, és azt mondták, lehetetlen. A vöröshajú segédfogalmazó is bement, nevét megmondta, és tisztelettudóan meghajolt.
Ursinus vagyok, szólt az igazgató. Kérem, üljön le, dohányzik?
A vöröshajú arcán lehetett valamilyen meghökkenés, mert az igazgató azonnal nevetni kezdett.
Meg van lepve, képzelem –
Sokkal több, mint meglepetés, mondta erre a vöröshajú segédfogalmazó. El tudom képzelni, hogy arcom nem túl intelligens –
Nem kevésbé bamba, mint a többieké volt, szólt az igazgató, de nem is inkább az. Persze ön jól emlékszik arra, hogy nekem akkoriban Damasusszal milyen viszályom volt –
A részleteket sajnos elfelejtettem –
Nem baj. Az én ügyemben a történelem sok embert félrevezetett, de annyit mondhatok önnek, hogy –
Zavarba ejt, mondta a vöröshajú, mert Ursinus, hiszen ön nyilván az ellenpápát gondolja –
(...)
A vöröshajú felállt, meghajolt és kiment. A kézikönyvtárba sietett, néhány lexikont és világ- és egyház- és Európa-történetet lapozott fel, és mindegyikben egybevágóan azt találta, hogy Ursinus ellenpápa a hetedik század első felében élt, és száműzetésben, talán Ravennában, a század közepe táján meghalt. Az eltérés körülbelül tehát ezerkétszázharminc esztendő . Most vagy a történelem forrása nem volt hiteles, vagy az igazgató tévedett. Kezében néhány könyvvel azonnal az igazgatóhoz ment, és mindjárt azzal kezdte, hogy ebben az Ursinus-ügyben egyáltalán nem lát tisztán, mivel a lexikonban, sőt néhány egészen
megbízható könyvben –
Ursinus? kérdezte az igazgató. Micsoda Ursinusról beszél? Az ellenpápáról?
Igen, Ursinus püspök, ellenpápa, Damasus ellenfele a hetedik században –
Mit akar ön Ursinussal?
Az imént ön azt mondta, hogy ön Ursinus ellenpápa. Rögtön láttam, hogy itt csak valamilyen félreértésről lehet szó.
Az igazgató csodálkozott. Furcsa. Úgy tudom, az ellenpápa a hetedik század közepén meghalt. Nekem Ursinushoz semmi közöm, én, kérem, Shakespeare vagyok.
A segédfogalmazó most megzavarodott.
Uram, szólt, ez a feltevés az előbbinél csak árnyalattal jobb. Shakespeare Stratfordban halt meg, Cervantesszel egy napon, ezelőtt több mint háromszáz évvel –
A feljegyzés hibás, szólt az igazgató, láttam és helytelenítem.
(...)
A vöröshajú felállt és eltávozott, de a könyveket már nem tartotta szükségesnek megnézni. Ez az egész dolog, úgy látszik, a bizonyíthatóság körén kívül fekszik. Mégis, ha nem is, mondjuk, egészen ritka, sőt egyedülálló eset lenne, ha Shakespeare itt lenne közöttük, tényleg, különös, már csak azért is, hogy hol az ördögbe is volt háromszázötven évig? S akkor újra bekopogott, kedélyállapotához képest aránylag nyugodt hangon a Shakespeare feltevéssel kezdte, mivel nézete szerint ebbe a dologba valahol feltétlenül valami hiba
csúszhatott, már csak azért is –
Ön rendkívül meglep, szólt az igazgató. Örülök, hogy történeti érdeklődése van, és remélem, ezt itt fejleszteni fogja, elvégre a levéltár erre a legalkalmasabb hely. De az imént azt mondta, hogy Ursinus vagyok, most meg azt, hogy Shakespeare. Az ilyen tévedés nem vall jó történeti érzékre, hiszen csak gondolja el, lehet-e jó történész az, aki nem tudja, mikor halt meg Shakespeare –
És akkor kicsoda ön? kérdezte a segédfogalmazó.
Azt hiszem, tudja. Cortez vagyok. Cortez Ferdinand.
(...)
Nem vagyok feljogosítva arra, hogy annak az úrnak, akit ideiglenesen vöröshajú segédfogalmazónak nevezek, állapotát jellemezzem vagy leírjam, s t a magam részéről, úgy érzem, illetéktelen, sőt önkényes lenne, például ha azt mondanám, a segédfogalmazó válságos helyzetbe került, az igazgatóval lefolyt beszélgetés, hogy úgy mondjam, megrázta, kétségeket ébresztett benne, vagy csak úgy általában vele valami egészen különös történt, szóval egyáltalán nem, én ezt az embert nem ismerem, és helyzetét még csak felületesen sem kísérlem meg leírni.
(...)
A vöröshajú segédfogalmazó elnevezése mellett egyel re kitartok, majd később a hozzá való viszonyom úgyis kiderül, és ilyenképpen én most az állapotát nem fogom az obligát szavakkal megjelölni, hogy az igazgatóval folytatott beszélgetés után különös zavart, bizonyos tekintetben feldúlt, s t válságos állapotba került, hanem a beszélgetésre vonatkozó gondolatait biografikusan közlöm. Ezek a gondolatok a következők:

Először: az igazgató őt (és hivatalnoktársait) kétségkívül elég trükkösen a történelem tudományából vizsgáztatta.
Másodszor: az igazgató a reinkarnáció elméletének híve, és még mindig annyira előbbi életéhez van tapadva, hogy azt hiszi, Ursinus, illetve Shakespeare, illetve Cortez.
Harmadszor: az igazgató önmagát történeti személyekkel összetéveszti, s ennek oka, nem lehetetlen, hogy csökkent személyiségtudat.
Negyedszer: az igazgató tényleg Ursinus, illetve Shakespeare, illetve Cortez.
Ötödször: az igazgató csakis Ursinus. Az, hogy egyszersmind Shakespeare és Cortez, egyszerűen tévedés.
Hatodszor: az igazgató tényleg Shakespeare. Az, hogy egyszersmind Ursinus vagy Cortez, egyszerű tévedés.
Hetedszer: az igazgató tényleg Cortez. Az, hogy egyszersmind Ursinus vagy Shakespeare, egyszerű tévedés.
Nyolcadszor: az igazgató tulajdonképpen Gusztáv Adolf, és hogy valaki más, egyszer tévedés.
Kilencedszer: az igazgató Themistoklés, és hogy valaki más, egyszer tévedés.
Tízedszer: az igazgató nem Ursinus, nem Shakespeare, nem Cortez és nem Gusztáv Adolf és nem Themistoklés, hanem Botticelli.
Tizenegyedszer: az igazgató tulajdonképpen Torquemada.
Tizenkettedszer: a igazgató Amenhotep.
Tizenharmadszor: az igazgató az előbbiek közül egyik sem, hanem Razumovszki herceg.
Tizennegyedszer: az igazgató Ramses, Ovidius, Leibniz, Sotoku, Taylor Barnum, Ptolemaios, Patanjali, Malakiás, Ali Khedim, John Gibson, Tai Tsang, Montezuma, Newton, Darius, Harun ar-Rashid, Erasmus, William Blake, Don Francesco d'Almeida, Robespierre, Terpandros, VII. Ferdinánd, Tintoretto, James Wolfe, Joritomo, Breton de los Herreros, Kavakami, Szent Ágoston, Lope de Vega, Sun Wei, Jonas Angström, Arkhimédész, Linné, Jerome Balard, Henri IV. Espatero, Diocletianus, Amenamhat, Mousaios, Anjou Fülöp, Kepler, Chu-yuen-chang, Martin Behaim, Galilei.
Tizenötödször: az igazgató ezek közül egyik sem, hanem Eumolpos.
Tizenhatodszor: Feltehető-e, hogy az igazgató nő?
Tizenhetedszer: Amennyiben nő, feltehető-e, hogy Katalin cárnő?
Tizennyolcadszor: Ha nem Katalin cárnő , feltehető-e, hogy Diotima?
Tizenkilencedszer: Ha egyik sem, feltehető-e, hogy Ausztriai Anna?
Huszadszor: Ha nem az, vajon feltehet -e, hogy Kleopátra, Agrippina, Borgia Angela, Francesca da Rimini, Erzsébet királynő, Krisztina királynő, Mária Terézia, Krimhilde, Johanna pápa, Medici Katalin, Xantippe?
Huszonegyedszer: az igazgató azt, hogy kicsoda, tulajdonképpen nem tudja.
Huszonkettedszer: vajon fel lehet-e tenni valakiről, hogy nem tudja, hogy kicsoda?
Huszonharmadszor: Vajon (a vöröshajú) nem Torquemada?
Huszonnegyedszer: Vajon (a vöröshajú) nem James Wolfe?
Huszonötödször: Vajon (a vöröshajú) nem Stevenson?
Huszonhatodszor: Vajon (a vöröshajú) nem Damasus?
Huszonhetedszer: ha az előbbiek közül egyik sem, akkor (a vöröshajú) nem VII. Kelemen,
Schiller, Kolumbusz, Milarepa, Pompeius, Attila, Paracelsus, Demokritos, Nagy Péter,
Antonius, Amerigo Vespucci, Marlowe, Gutenberg, Zwingli, Narada, Kuroki, Ulfilas,
Narvaez, Alba herceg?
Huszonnyolcadszor: vajon tudja-e az ember, hogy kicsoda?
Huszonkilencedszer: vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?
Harmincadszor: vajon nem könnyelműség-e, ha valaki feltevésekkel és találgatásokkal, megbízhatatlan módszerekkel találgat, és nem kell-e gyakorlatilag, oknyomozó és rendszeres kutatómunkával törekedni arra, hogy az ember önmagáról megtudja, hogy kicsoda?
Harmincegyedszer: nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?


youtu.be/9dk0GhcMYaY

[bitrograde]

Te is börtönben tanultál meg angolul, mint Arany János?

Cipőmre nézek: fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

[chord]

Most egy szintén 'kosztümös' zene, csak tényleg picit más...:)



Labirintus.
Mi ez?

Hát, a sztrímelők megint kimaradnak a mélységekből, ha nincs e-booklet.

Marais meg a Napkirály; egyfajta zenei tetőpont.
Szóval.
Jöttek illusztris vendégek külhonból, a Király mutogatta nekik a parkokat, a virágokat, a kerteket, aztán, egy sövénylabirintus bejárata után nem sokkal, ügyesen elpárolgott, otthagyva a társaságot az útvesztőben.
Azok pedig, igyekeztek kijutni.
Ahol zsákutca volt, olykor terített asztalt raktak finomságokkal, volt mini-színház, meg vízesések, meg tűzijáték, és közben végig ment a zene, több, ügyesen elbújtatott zenekarral. És a zene az az aktuális pozíció szerint változott, tehát, volt elvesztem-zene, meg volt a kijutást megünnepelendő zene is.

Itt pl. a szabadulás Chaconne-ja, az utolsó szám.
20 éves a felvétel, azóta sem sok ilyen termett.


youtu.be/5cVl1NmjVLA

Meg van, ahol nyomon követhető a St. Genevéve templom harangja, ahol Marais gyerek volt, szegény környéken, suszterek, foltozóvargák meg pástétomsütők között...


youtu.be/YhgolqOu9tM


Aztán jött a Forradalom, és ezt a labirintust szétrombolták, soha nem épült újjá.

[lehoako]

Hűűűűű, Biti, ezt köszönöm. Elsőre azt hittem, középre lő a darab Greenaway és Pasolini közé, és beüt Leibniz... de végül is egyelőre nem tudom. Ez egy polgári színtársulat, ez a Monteverdi Birkózókör.

Köszönöm. Hatalmas találás. Honnan jutsz ilyenekhez?

Rovott múlt, történeti érdeklődés, mifene.

Te is börtönben tanultál meg angolul, mint Arany János?

[bitrograde]

Hűűűűű, Biti, ezt köszönöm. Elsőre azt hittem, középre lő a darab Greenaway és Pasolini közé, és beüt Leibniz... de végül is egyelőre nem tudom. Ez egy polgári színtársulat, ez a Monteverdi Birkózókör.

Köszönöm. Hatalmas találás. Honnan jutsz ilyenekhez?

Rovott múlt, történeti érdeklődés, mifene.

[lehoako]

Friss, meleg a tubuson...

youtu.be/zyWKUEE0MqE

Hűűűűű, Biti, ezt köszönöm. Elsőre azt hittem, középre lő a darab Greenaway és Pasolini közé, és beüt Leibniz... de végül is egyelőre nem tudom. Ez egy polgári színtársulat, ez a Monteverdi Birkózókör.

Köszönöm. Hatalmas találás. Honnan jutsz ilyenekhez?

[ajkamici]

Nálam meg ez folydogál a tranzisztorokon

https://www.youtube.com/watch?v=03ciPzEIqDo

Húú de jó zene, ajánlom .

[bitrograde]

Friss, meleg a tubuson...

youtu.be/zyWKUEE0MqE

[chord]

Vivaldi 'dupla' concerto-i.
Nagyon jó zene, nagyon jó előadás.

Hangminőségileg kissé árnyaltabb a kép; nem AV vagy Alpha megközelítés, jóval sterilebb, hifiileg nem tudok belekötni, de akkor is.
Az biztos, hogy 25 éve egy nagy adag friss szelet nyomott nekünk..


youtu.be/8NyztNgqm50

Ez a videó is robot-kreált...
Hogy is írta a Youtube?, 'gépi tanulási rendszerek', a fordítás hideglelősen excellent.

[bitrograde]

Since he deserted the concert stage during the 60's the Canadian pianist Glenn Gould has confined his work to records, television, and radio. There is some disagreement amongst critics as to whether Gould is always, or only sometimes, a convincing interpreter of one or another piano piece, but there is scarcely a doubt that each of his performances now is at least special. One example of how Gould has been operating recently seems rather suited for discussion here. A few years back, Gould issued a record of his performance of Beethoven's Fifth Symphony in the Liszt piano transcription. Quite aside from the surprise one felt because the piece was so eccentric a choice even for the arch-eccentric Gould, who had always been associated with classical music, there were a number of other oddities about this particular release. The piece was not only of the nineteenth century, but of its most discredited aspect, pianistically speaking: the aspect that did not content itself with transforming the concert experience into a feast for the virtuoso's self-exhibition, but also raided the literature of other instruments, making of their music a flamboyant occasion for the pianist's skill. Most transcriptions tend on the whole to sound thick or muddy, since frequently the piano is attempting to copy the texture of an orchestral or organ sound. Liszt's Fifth Symphony was less offensive than most transcriptions, mainly because it was brilliantly reduced for the piano, but even at its most clear the sound was an unusual one for Gould to be producing. His sound previously had been the clearest and most unadorned of all pianists', which was why he had the uncanny ability to turn Bach's counterpoint into almost a visual experience. The Liszt transcription, in short, was an entirely different idiom, yet Gould was very successful in it. He sounded as Lisztian now as he had sounded Bachian in the past.
Nor was this all. Accompanying the main disc was another one, a longish, informal interview between Gould, and as I recall, a record company executive. During the interview Gould told his interlocutor that one reason for his escape from "live" performance was the development of a badhabit in his pianism. On his tours of the Soviet Union, for example, he would notice that the large halls in which he was performing caused him perforce to distort the phrases in a Bach Partita-here he demonstrated by playing the distorted phrases-so that he could more effectively "catch" and address his listeners in the eighth balcony. He then played the same phrases to illustrate how much more correctly, and less seductively, he was performing music, now that there was no audience actually present.

youtu.be/uz6J4wsfHkM

[chord]

Ezektől, ha valaki megszabadítana, valahogy.
Audiofil másolatok.
PÜ pls.