A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Hűűűűű, Biti, ezt köszönöm. Elsőre azt hittem, középre lő a darab Greenaway és Pasolini közé, és beüt Leibniz... de végül is egyelőre nem tudom. Ez egy polgári színtársulat, ez a Monteverdi Birkózókör.
Köszönöm. Hatalmas találás. Honnan jutsz ilyenekhez?
Vivaldi 'dupla' concerto-i.
Nagyon jó zene, nagyon jó előadás.
Hangminőségileg kissé árnyaltabb a kép; nem AV vagy Alpha megközelítés, jóval sterilebb, hifiileg nem tudok belekötni, de akkor is.
Az biztos, hogy 25 éve egy nagy adag friss szelet nyomott nekünk..
Since he deserted the concert stage during the 60's the Canadian pianist Glenn Gould has confined his work to records, television, and radio. There is some disagreement amongst critics as to whether Gould is always, or only sometimes, a convincing interpreter of one or another piano piece, but there is scarcely a doubt that each of his performances now is at least special. One example of how Gould has been operating recently seems rather suited for discussion here. A few years back, Gould issued a record of his performance of Beethoven's Fifth Symphony in the Liszt piano transcription. Quite aside from the surprise one felt because the piece was so eccentric a choice even for the arch-eccentric Gould, who had always been associated with classical music, there were a number of other oddities about this particular release. The piece was not only of the nineteenth century, but of its most discredited aspect, pianistically speaking: the aspect that did not content itself with transforming the concert experience into a feast for the virtuoso's self-exhibition, but also raided the literature of other instruments, making of their music a flamboyant occasion for the pianist's skill. Most transcriptions tend on the whole to sound thick or muddy, since frequently the piano is attempting to copy the texture of an orchestral or organ sound. Liszt's Fifth Symphony was less offensive than most transcriptions, mainly because it was brilliantly reduced for the piano, but even at its most clear the sound was an unusual one for Gould to be producing. His sound previously had been the clearest and most unadorned of all pianists', which was why he had the uncanny ability to turn Bach's counterpoint into almost a visual experience. The Liszt transcription, in short, was an entirely different idiom, yet Gould was very successful in it. He sounded as Lisztian now as he had sounded Bachian in the past.
Nor was this all. Accompanying the main disc was another one, a longish, informal interview between Gould, and as I recall, a record company executive. During the interview Gould told his interlocutor that one reason for his escape from "live" performance was the development of a badhabit in his pianism. On his tours of the Soviet Union, for example, he would notice that the large halls in which he was performing caused him perforce to distort the phrases in a Bach Partita-here he demonstrated by playing the distorted phrases-so that he could more effectively "catch" and address his listeners in the eighth balcony. He then played the same phrases to illustrate how much more correctly, and less seductively, he was performing music, now that there was no audience actually present.
Üdvözlök mindenkit! Valakinek nincs meg Bizet/Shchedrin : Carmen Suite-je a híres/hírhedt Melodia kiadásban, valamiféle elektronikus formában, FLAC, stb.?
Eversolo A6 ME, Proton AA-2120, Canton CT1000/JBL 250 TI Jubilee
Évszakok, hónapok, 'divisions' - különleges Alpha prezentáció.
Belül a képről (majdnem ez a fenti) is egy miniesszé, a zenéről egy nagyobbacska.
Képek jók; van csokievéses is...
A sztrímelők?, remélem, van jó e-booklet, máskülönben ebből most kimaradnak.
Az utolsó szám egy szűk perces...mi is?, valami furcsaság.
Ami a zenehallgatókat minimum két részre osztja.
Van, aki szerint szinte minden benne van, amit a hangszerről, meg a korról tudni érdemes.
Van, aki a vállát vonogatja, hogy miez?, meg miért, meg stb...
A Paul O'Dette koncert egészen fantasztikus volt.
Valami olyan gurulós virtuozitás van benne, ami ritkaság.
Megy, keményen, ütemesen, közben meg telinyomja pici, majdhogynem érzelmes zárásokkal, díszítésekkel. Van úgy, hogy alig lehet észrevenni.
És benne van a zenében 1000%-ig.
Itt a nagy kedvenc, a hírhedt 'kromatikus Dowland', ez olyan a lantosoknak, mint a zongoristáknak a Goldberg-variációk, hát, nem egyszerű. Meg gyakorlatilag a zenei perverzió határán egyensúlyoz.
Mesteri.
Meg milyen furcsa, hogy két lantos arc, ő meg a Karamazov, ő reneszánsz lanttal, K. barokk lanttal, mindkettő a Zeneakadémia kisterem, és ráadásnak mit adtak mindketten?, valami olyat, ami nekem No.1., hát igen, Piccinini-t... biztos kiolvasták a szememből, ott ültem 2 méterre...
BFZ koncert (HÁBORÚ ÉS BÉKE NYITÁNY, CSAJKOVSZKIJ HEGEDŰVERSENYE ráadás Thaïs meditációval, RÓMEÓ ÉS JÚLIA SZVIT) után benéztem a Solti terembe 10 percre, ott láttam az öreget hangolni, gyakorolni. csak ketten voltunk a teremben. a lant nem nekem való, a 4. sor széléről alig hallottam valamit. kijöttem, David Russellről azt gondoltam, hogy ő is be akar menni hallgatózni; 2-3 mondatot beszéltem vele, érdeklődtem volna, hogy milyen szóló gitár CD-ket ajánl, de már mennie kellett.
a Budavári eva. templom orgonakoncertjére mentem utána (Árpás Miklós), a Mozart átiratok tetszettek.
Messziről jött.
Hogy kinél volt a messzi északon, és miért adta el, és miféle történetek voltak és mit gondolt, amikor hallgatta.
Az értékét pontosan tudta, az ár pont a fájdalomküszöb környékére belőve.
Nyilván nem az amazonos 800 GBP.
Nem nepper, látszik a borítékon.
Nem ugrunk neki. Előbb kimenni, kávézni, kicsit ezekről gondolkodni.
Felbont.
Beleszagol. Egy korty levegő Finnországból. Kicsit cédrusos-fenyős.
A legjobb olaj-papír csatolókondik papírja innen, vagy az oroszoktól van.
Tökéletes állapot. Dupla pukkantgatós csomagolás.
Fú.
Paola így nézett ki...
Henestrosa.
Meg a spanyol Aranykor.
A hangszer eredeti; megint, egy gyűjteményből kölcsönkérve.
Kezdés.
Egyszerűen káprázatos.
Minden finomság, ami csak létezik. Tisztán szellemi zene, jól mondták.
Ez a tónus - most ez a hangszer tetszik a legjobban. (aztán, amikor beteszem a másikat, amaz...)
A bookletben nagyon érdekes írás a korról, a szerzőkről, a hangszerről, és magáról a zenéről. Paola írta, nem egy akadémikus kutató, ez fontos.
Értem már, miért írta a minap, hogy ez a felvétel, ez különösen kedves neki, mind a mai napig.
Úgy látom nagyon beragadt neked ez a felsőbbrendűség-érzés a “streamelősök”-kel szemben.
Csak már kicsit unalmas, ellentétben a valódi értékes ajánlásaiddal
De miért akkor kell leb@szni, amikor tényleg nyomom, hogy HiRes, meg digital booklet, és nem azért, hogy melyik a jobb... erre még letöltőkódom is volt...
Az a de szócska nem tűnt fel?
Magyarból hányas voltál...?:)
Akkor inkább jogos lesz majd, amikor majd nyomom a képet a finnországi bélyegről, ahonnan jött, ami a borítékon volt, amiben az a CD van, ami neked soha nem lesz a kezedben.
Könyv, 100 oldalnál több, tömve színes illusztrációkkal.
PC-s/sztrímelősök nem fogják szagolgatni, lapozgatni.
De.
Megkapják Hi-Res csodában, és, gondolom, ízléses e-booklettel, szóval, nem a formátuma lényeg, ki-ki mire gerjed.
Úgy látom nagyon beragadt neked ez a felsőbbrendűség-érzés a “streamelősök”-kel szemben.
Csak már kicsit unalmas, ellentétben a valódi értékes ajánlásaiddal
Igen, igazad van, megkapható Hi-res csodában, plusz egy 48 oldalas, nagyítható e-booklet, amelynek mimden oldala a könyv két oldalát tartalmazza a mellékelt nézetben. Ez éppen Qobuz-on.Lásd mellékelt képek.
Szagolni tényleg nem lehet.
PS.: elég gyakran vásárolok “korongos” kiadványokat (is), ajánlanám is a legutolsót, amit beszereztem pár napja juliush segítségével , de Neked már nem ujdonság, mert írtál róla a blogodban is (mellesleg Monteverdi: Vespro... dupla SACD, AliaVox)
.
.
Csatolmányok
6A2F05FA-68E4-4311-80C9-2E157A14155F.png (1.05 MiB) Megtekintve 2485 alkalommal
E192E8AC-5D14-4F27-87A5-39EDAB295A30.png (881.8 KiB) Megtekintve 2485 alkalommal
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
VI. Budavári Bach Fesztivál
vasárnap voltam. remélem, hogy nem késtem el vele nagyon. a 16-os busszal lehet megközelíteni a templomot (Bécsi kapu tér).
TV: Panasonic TX-32PX20 * DVD: LG DVX9700 * Jazz J9940 hangfalak * DD dekóder: Audio Storm 5.1 Pro * Beltéri: RADIX Delta 2000 plus * épülő alu polcsugárzó (Fountek FW168, Seas 27TBFC/G)
Kettővel lentebb, zongora. Egyik szerző sem szívem csücske, restelkedve bevallom, Kocsis Zoltán sem. A "like" főként a 85. életévét alig több, mint egy hete betöltött Rados Tanár Úrnak szól: https://papageno.hu/intermezzo/2019/10/ ... c-85-eves/ Az e topicból azóta más vizekre evezett fórumtársunk által zongorázni nem tudónak, jellegtelennek és megroskadtnak titulált Rados Ferencnek, akit az általam (ebben is... laikusként azért) kompetensebbnek tartott K.Z. így méltatott:
„Bizony ő a mester, ő tud pillanatnyilag olyan dolgokat itt Magyarországon a zenéről, zongorázásról, amelyeket nagyon kevesen tudnak, vagy senki sem tud rajta kívül.”