A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Akkor nézzünk egy 'stilisztát', (akit N.P. bizonyára jól ismert :)), igen, Kapsberger-ről mindig nehezen szakadok le, itt egy tökéletes konvencionális előadás a tökéletes nonkomformista zenével.
A hangminőség nagyon különleges; a hangszer egy 10 kórusos van Lennep lant, tehát mai dolog, bélhúrokkal, de olyan tónussal, ami szintén nem az átlag; a hangolásban is lehet valami trükk, nagyon enyhén kibillentett harmóniák, nem úgy, mint Gesualdo, aki kromatikus aberrációkkal direkte idegelt, hanem valami finom, de céltudatos manőver,... ami nálam célt ért, az biztos.
Ha valami ellentéteset kellene mondani Bach zenéjével, lehet, hogy nekem ez lenne.
Hogy legyen valami zene is itt, van ez a hosszú-hosszú interjú Nádas Péterrel (csak most tudtam végighallgatni, mert elég sokáig eltűnt a netről, és korábban nem töltöttem le. Fantasztikus egyébként, majdnem 9 óra.) Beszél egy kicsit Bachról (Bratókról is néhány elejtett megjegyzést). Azon nagyon kevés művész közül, akik szerinte "nem stiliszták", hanem közvetlenül tudnak valamit megjeleníteni (prezentálnak és nem reprezentálnak) szerinte Bach volt a legnagyobb "már-már azonos a teremtéssel". (Egyébként ilyenként csak írókat említ (Goethe, Shakespeare, Tolsztoj, Kafka, Beckett. De pl. Thomas Mann, Proust nem ilyen. Ezek "stiliszták")).
Engem nem zavar ez a dolog (tényleg), de őszintén érdekelne (tényleg), hogy miért itt teszed fel ezt a kérdést. Ha ez mást nem érdekel, jöhet PÜ-ben is!
a megszólalás hogyanja nagyon összefügg azzal, hogy milyen zenéket hallgatunk,
...
És bizonyosnak gondolom, hogy nem akar műfajokat vagy hangszereket száműzni a hallgatási palettáról azért, mert nem szólnak jól.
Én ezekről sokat nem tudok, de sztem ennek a két dolognak a viszonyát még gondold át...
Kedves chord!
A kérdésem nem (közvetlenül) a komolyzenével kapcsolatos, hanem az reprodukciót létrehozó "résztvevőkkel".
Ha csak valami nem fog más irányba vinni, a készülő rendszeremet én is fizikai hanghordozókkal használnám, nálam ez LP és CD (SACD is van pár).
Ahogy látom, nálad a lejátszó magasabb ÁRkategóriát képvisel a többi rendszerelemhez képest (hogy minőségben hogy illeszkedik, azt nyilván te tudod). Ha érdeklődhetek, mi alapján esett rá a választás? Miben másabb, mint a többi előtte használt lejátszóid?
Csak információt próbálok gyűjteni, hogy ki mi alapján választ lejátszót, mert rám is ez fog várni. Persze a fülünk nem egyforma, de szívesen olvasnám a véleményedet.
Köszönöm.
Engem nem zavar ez a dolog (tényleg), de őszintén érdekelne (tényleg), hogy miért itt teszed fel ezt a kérdést. Ha ez mást nem érdekel, jöhet PÜ-ben is!
Most ahogy olvastam a kérdésed, akkor jutott eszembe, igazad van mehetett volna privátba is, megmondom őszintén, napi többször benézek ebbe a topicba, és adta magát, hogy itt kérdezzem. Más hifis topicba nem akartam, nehogy én is egy lavinát indítsak el! (bár laikus azokból is sokat tud tanulni).
Köszi, tényleg érdekelt Biztosan hihetetlen, de van egy csomó, itt nem-szetnderdnek számító érdeklődésem, csak azért kérdeztem. Hogy miért nem privátban? Valamiért (biztos pszichés okokból) szeret az önreferenciával kapcsolatos vicceket.
Engem nem zavar ez a dolog (tényleg), de őszintén érdekelne (tényleg), hogy miért itt teszed fel ezt a kérdést. Ha ez mást nem érdekel, jöhet PÜ-ben is!
Ez alapvetően egy hifis fórum, szóval hifis kérdés mindig jogos.
Azt hiszem, onnan jött, hogy, - ellentétben veled,- lehet, hogy úgy gondolja, hogy a megszólalás hogyanja nagyon összefügg azzal, hogy milyen zenéket hallgatunk, vagy, sarkosabban, hogy hallgatjuk-e egyáltalán.
És bizonyosnak gondolom, hogy nem akar műfajokat vagy hangszereket száműzni a hallgatási palettáról azért, mert nem szólnak jól. És, okosan, körbekérdez, mielőtt nagy zsét belenyom valamibe.
És, ha komolyzenekedvelő, akkor ezt itt teszi meg, és nem ott, ahol a Harry Belafonte a megszólalási etalon.
Kedves chord!
A kérdésem nem (közvetlenül) a komolyzenével kapcsolatos, hanem az reprodukciót létrehozó "résztvevőkkel".
Ha csak valami nem fog más irányba vinni, a készülő rendszeremet én is fizikai hanghordozókkal használnám, nálam ez LP és CD (SACD is van pár).
Ahogy látom, nálad a lejátszó magasabb ÁRkategóriát képvisel a többi rendszerelemhez képest (hogy minőségben hogy illeszkedik, azt nyilván te tudod). Ha érdeklődhetek, mi alapján esett rá a választás? Miben másabb, mint a többi előtte használt lejátszóid?
Csak információt próbálok gyűjteni, hogy ki mi alapján választ lejátszót, mert rám is ez fog várni. Persze a fülünk nem egyforma, de szívesen olvasnám a véleményedet.
Köszönöm.
Engem nem zavar ez a dolog (tényleg), de őszintén érdekelne (tényleg), hogy miért itt teszed fel ezt a kérdést. Ha ez mást nem érdekel, jöhet PÜ-ben is!
Most ahogy olvastam a kérdésed, akkor jutott eszembe, igazad van mehetett volna privátba is, megmondom őszintén, napi többször benézek ebbe a topicba, és adta magát, hogy itt kérdezzem. Más hifis topicba nem akartam, nehogy én is egy lavinát indítsak el! (bár laikus azokból is sokat tud tanulni).
"Az orgona egy könnyű hangszer: a megfelelő billentyűt a megfelelő időben kell lenyomni,és a hangszer magától játszik." /Bach/
Hát, egyrészről, egyszerű a válasz, mert a hangja miatt van ez a CD játszó, már vagy 5 éve.
Köszönöm a kimerítő választ. Igen, ez lesz nálam is, hallgatózás, és ami tetszeni fog, az lesz. Ahogy nézem, ebből az ML 512-ből nem sok szaladgál használtan.
Köszi még egyszer.
"Az orgona egy könnyű hangszer: a megfelelő billentyűt a megfelelő időben kell lenyomni,és a hangszer magától játszik." /Bach/
Kedves chord!
A kérdésem nem (közvetlenül) a komolyzenével kapcsolatos, hanem az reprodukciót létrehozó "résztvevőkkel".
Ha csak valami nem fog más irányba vinni, a készülő rendszeremet én is fizikai hanghordozókkal használnám, nálam ez LP és CD (SACD is van pár).
Ahogy látom, nálad a lejátszó magasabb ÁRkategóriát képvisel a többi rendszerelemhez képest (hogy minőségben hogy illeszkedik, azt nyilván te tudod). Ha érdeklődhetek, mi alapján esett rá a választás? Miben másabb, mint a többi előtte használt lejátszóid?
Csak információt próbálok gyűjteni, hogy ki mi alapján választ lejátszót, mert rám is ez fog várni. Persze a fülünk nem egyforma, de szívesen olvasnám a véleményedet.
Köszönöm.
Engem nem zavar ez a dolog (tényleg), de őszintén érdekelne (tényleg), hogy miért itt teszed fel ezt a kérdést. Ha ez mást nem érdekel, jöhet PÜ-ben is!
Hát, egyrészről, egyszerű a válasz, mert a hangja miatt van ez a CD játszó, már vagy 5 éve.
Másrészt, meg bonyolult és igen nagyon szubjektív.
Hogy milyen, meg mennyiben más?, hát, pl. ez a lenti lemez, vagy inkább a d'Anglebert, mert az megvolt másolaton, ezek, más helyeken egészen kétségbeejtően sz@rul képesek megszólalni. Annyira, de annyira, hogy szóló csembalólemez hallgatása vagy gyűjtése az teljességgel kizárt, mert 2 percig nem bírod hallgatni.
A Naim korszak néhány tanulsága nekem pl. az a híres 'source first', ez szerintem nagyon igaz, holott tökellentétes azzal, amit annó Darvasék mondtak a HiFi Magazinokban.
Volt egy Naim CDS2-m, ezt úgy képzeld el, mint egy kissé régi nagy szuper limuzint, analógos, full-hang-extrás, még az is szereti, aki utálja a Naim-et, iszonyú drága, mint ahogyan kell, nekem pl. jobban tetszett, mint a CDs3, ami, K.F. szerint olyan k..vajó, hogy még a telefonon át is hallatszik...
És amikor esett szét a Naim nálam, minden mindennel lett hallgatva, a régi cuccok az újjal, a csöves a tranzisztorossal, tényleg volt keveredés, és beérkezett az ML, amit látatlanban vettem, én csak No39-et hallottam, nekem egy német kereskedő súgott, hogy ne kínlódjak, jobbat úgysem fogok hallani, ezt így megmondta, - szóval, hidegen, a dobozból ki, és akkor rájöttem, hogy eleddig, az összes front-endem, a konverterek, a Trivista21 meg a Philips Pro csodás futóművek meg a nagy amerikai BAT batár meg a Heed DT meg a mittudoménmi, meg pluszban amiket össze-vissza hallgattam mindenkinél, szóval ezekhez képest az 512 egy akkora, de akkora ugrás, hogy arról nekem fogalmam sem volt....a mai napig tart ez a rajongás.
Aztán mi lett?, hát, nyilván véletlen egybeesés, akkor kezdtem el tényleg komolyan zenét hallgatni szerintem, akkor indult a blog.
Vannak még jó gépek. Attól tartok, itt az ízlések kissé széttartanak.
Kérdezd meg Ferit, (ajkamici), ugyanilyet vett nem sokra rá, hogy nálam meghallgatta... ő több mindent kipróbált, kalandozóbb kissé, pl. ott volt a híres Lumin, az itt úgy tűnik, nagyon felejtős, - a LIMAR teljesen mást mond, ez ilyen műfaj, neki is higgyél, - nála hallottam nagy Esoteric-et, az szerintem egyenesen égő volt, nem az ML-nek, a nagy Accuphase is más vonal.
És van sok nagyvas, amiket én nem hallottam, mert nem vagyon hifi kereskedő...biztosan jól szólnak.
Azt kell figyelni, mire rezonálsz.
Melyik az a CD hang, neked, hogy elkezded sajnálni a szíved mélyén az LP-seket, egészen komolyan, és nem azért, hogy hergeld őket a fórumon.
A norvég barátaim, akik hifiznek, de más szedőkanállal esznek, két dolgot mindig megkérdeznek nálam a zenehallgatás után, hogy esetleg eladnám-e nekik majd egyszer a NoaNoa I. lemezét, az első kiadásút... meg ezt a CD játszót...
Kedves chord!
A kérdésem nem (közvetlenül) a komolyzenével kapcsolatos, hanem az reprodukciót létrehozó "résztvevőkkel".
Ha csak valami nem fog más irányba vinni, a készülő rendszeremet én is fizikai hanghordozókkal használnám, nálam ez LP és CD (SACD is van pár).
Ahogy látom, nálad a lejátszó magasabb ÁRkategóriát képvisel a többi rendszerelemhez képest (hogy minőségben hogy illeszkedik, azt nyilván te tudod). Ha érdeklődhetek, mi alapján esett rá a választás? Miben másabb, mint a többi előtte használt lejátszóid?
Csak információt próbálok gyűjteni, hogy ki mi alapján választ lejátszót, mert rám is ez fog várni. Persze a fülünk nem egyforma, de szívesen olvasnám a véleményedet.
Köszönöm.
"Az orgona egy könnyű hangszer: a megfelelő billentyűt a megfelelő időben kell lenyomni,és a hangszer magától játszik." /Bach/
Aztán, ha visszamegyünk 50 évet, meg lefelé a térképen, egészen Nápolyig, akkor egy különálló zenei birodalmat találunk. Don Carlo Gesualdo-ra gondolok, Venosa hercegére, akinek udvara egy 'billentyűs központ' lett; hatása óriási volt.
Megint egy eredeti hangszer, egy 1699-es, N. De Quoco építés, Itáliából, és megint, a hang, az valami csoda.
Más vonal, más iskola, mint a francia. Finomabb, fakóbb, halkabb, nincs az a zengő felhangőrület, 'kisebb' hangnak tűnik elsőre. Aztán, ahogyan megy a lemez, kiderül, hogy itt máshonnan jön a varázslat. Nekem úgy tűnik, szabadabb dolog, szépen bekúszik belülre, nem nyomul, nem hifizik, a hihetetlenül szép tónusa odaszögez a fotelbe, nincs stop gomb, nincs léptetés....
Paola írta, hogy egészen unikum dolog egy ennyire régi hangszeren játszani.
Majdnem 20 éve a felvétel, akkor így nézett ki:
És így játszott Gesualdo-t... ez a zene valami brutál...:)
Még mindig ez a d'Anglebert lemez.
Aránylag rég megvan - de csak most kezdtem el igazán hallgatni; régen egyszerűen nem szólt jól.
Most meg - ahogy kezdem igazán megismerni, egyre több dolog jön ki belőle.
Egy jó CD játszóval egészen döbbenetes mennyiségű rejtőzködő adathalom kerül elő, kb. a hallásküszöb környékére.
Egy dupla lemez, igazából az első az érdekes.
Hogy miért?
Kapaszkodjatok meg, Machaut meg Binchois meg Gesualdo, zongorán.
Sokszor vagyok hangszer-fetisiszta, meg hogy így a csembaló, meg debezzeg a virginál.
Hát, itt egy jó erős kivétel.
Teljesen mindegy, ki mit mond vagy ír, nekem, ezek a zenék gyönyörűen átjönnek.
A hangminőség, az szimplán zseniális.
Csak óvatosan mondom, itt ilyen évszámok röpködnek, mint 1600 környéke, meg 1450 körül, meg 1340 körül(!!!)...
Jaj.
Keveredés van.
Caccini lemez van tonnaszám...
Az, hogy japán nyomás/terjesztés, az nem jelenti azt, hogy Japánból kell venni. Én sem onnan vettem.
A Japánból érkezett csodadolog a Gesualdo lemez. Az nem japán nyomás, sima Stradivarius kiadás. És azért onnan, mert máshol nem találtam.
Arra link esetleg...?:)
Szerintem sokunkat megkeverted ezzel a japán dologgal, mert én pl. nem tudok japánul olvasni, te meg ilyen szállítólevelet, csomagot, borítót mutattál... :-) Sajnos a Gesualdora nem találtam semmit, csak MP3 van. Nekem még egy Gesualdo felvételem van, nem neves kiadó, de több kellemes lemezt fogtam ki tőlük:
5028421948041.jpg (44.78 KiB) Megtekintve 2627 alkalommal
Sok éve került szóba.
Egy sarokpont ez a lemez; kb. innen datálódik valaminek az átalakulása a komolyzenében, leginkább a régizenében. Nem véletlenül lett akkor (1993) az év régizene lemeze.
25 év után hogy milyen?, hát, minden rezdülése olyan, mint akkor. Jól emlékszem, talán az a lemez, amelyről a legtöbb vita/beszélgetés/eszmecsere ment - a lemezeim közül, amelyeket birtoklok.
Valamiféle konklúzió felállítható ennyi év után.
Az emberek egy részénél - zenész, nemzenész, mérnök, bölcsész, kofa, tökmindegy - az eseményhorizontjukat ez a dolog nem éri el; valami belső ajtó zárva marad, kétségbeesetten keresgélik a fúga művészetét, vagy valami szerkezeti tökélyt vagy bármit, ami 'komoly'-nak mondható, jajgatnak, hogy miez??, meg komolytalan, vagy lesajnáló mosollyal értetlenkednek. De a frusztráció ott van, mert nem értik, azt sem, hogy mit nem értenek, mert a másik csoport erősen jelen van, akik ebben meglátják a forradalmi újítást, a szabadságot, a végtelenséget, az irracionalitás szépségét, meg valami különleges, magas fokú, teljesen-másmilyen harmóniaépítkezést.
(Ma már) neves együttesek bújtak elő ebből a megközelítésből, enyhe túlzással, az egész komolyzenei előadási kultúrát elbillentették, kikezdték a közönséggyilkos, akadémikus-idegölő unalomhegyeket, más színeket vittek a palettába.
Messziről nézve, a 'biodiverzitást' megnövelték a komolyzenei életben.
Van, aki kiütést kap ettől, itt is, máshol is, van, aki meg odavan erősen.
Kapsberger-t akkoriban iszonyúra kikezdték, gyakorlatilag ujjal mutogattak pl. az ellenpont-hibáira meg a 'kitekert' harmóniáira.
Tehát, régen is kb. ugyanez ment...:)
Lislevand is azt mondja, hogy Kapsberger igazából minden olyan dolgot nélkülöz, amely miatt manapság valakit jó zeneszerzőnek tartanak. Mégis, a zenéje működik, ma talán jobban, mint bármikor.
Jaj.
Keveredés van.
Caccini lemez van tonnaszám...
Az, hogy japán nyomás/terjesztés, az nem jelenti azt, hogy Japánból kell venni. Én sem onnan vettem.
A Japánból érkezett csodadolog a Gesualdo lemez. Az nem japán nyomás, sima Stradivarius kiadás. És azért onnan, mert máshol nem találtam.
Arra link esetleg...?:)
És, folytatva a lentieket, egy Gesualdo CD-ről van szó.
Paola is kereste, mert megkérdeztem, ígért nekem egy használtat, majd, de ezt ő sem találta meg, ill. nem is gondolta, hogy miféle messze idegen helyekre eljutnak a lemezei.
Engem még az nyűgöz le, hogy egy olasz kiadó lemezét Japánból kell megrendelni. És tényleg, még a kiadó honlapján sincs belőle eladó darab CD-formátumban...
Nem kell elmenni Japánig. Az angol Amazonra szoktam rá manapság, használt példány normális áron fellelhető.Több alkalommal rendeltem ilyen kibontott példányt, és semmi baj velük. ...és a titkos tipp a francia Amazon, ott talán nem akkora a felhajtás, józanabbak az árak.
És, folytatva a lentieket, egy Gesualdo CD-ről van szó.
Paola is kereste, mert megkérdeztem, ígért nekem egy használtat, majd, de ezt ő sem találta meg, ill. nem is gondolta, hogy miféle messze idegen helyekre eljutnak a lemezei.
Engem még az nyűgöz le, hogy egy olasz kiadó lemezét Japánból kell megrendelni. És tényleg, még a kiadó honlapján sincs belőle eladó darab CD-formátumban...
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Azért ahhoz kell egy efféle steril, nyakkendős, jótanuló-jósportoló piarista diák nézőpont is, hogy Bachot rettenetes rosszfiúnak lássuk ("Jujj, még azt is megengedte magának, hogy egy fafejű iskolaigazgatónak elengedjen egy szóviccet, meg nem szerette az autoritásokat..." )
Stimmel, csak nem piarista...
persze, bocs, nem volt benne semmi személyes, és persze sokféle piarista van...
Ö,Ö...csak én nem értem ezt a "lenyűgöző egybeesés láncolatot"? Belinkeltél ide egy japán cd-t, aztán másnap kaptál egy másikat japánból, amit megrendeltél? Ennyi? Vagy nekem nem esik le valami "lenyügöző"? (Lehet. elvégre ez ebben a topicban járva gyakran előfordul velem.)
Valóban, látom, hogy ez sem megy...
Nem fog leesni.
A népesség koincidencia-szenzibilitása nagyon egyenetlen. Tényleg, van olyan, akiben nincs századennyi vegytiszta rosszindulat, mint benned, de egyszerűen nem érti, hogy bizonyos véletlen egybeeséseken miért kell annyira odalenni.
CSak nem értettem. hogy jól értettem-e, de ha igen, akkor csak a "lenyügöződés" küszöbünk különbözik, de ugye ez már eddig is világos volt... (Mondjuk az lenyűgöz, hogy téged ez lenyűgöz. Ja, és "Paolát" üdvözlöm, ha megint összefuttok.)
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Klaca 2019.10.15., kedd 15:30-kor.