Ezoterikus, misztikus és voodooba hajló HiFi eszközök

[juliush]

... az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

Ebben a topikban már Ohm törvényével is lehet dacolni?

Végül is egy pillanatig sem állította, hogy az elektronok dacolnának Ohm törvényével, csupán azt, hogy a keskenyebb út valamiért pozitív érzelmi reakciót vált ki belőlük! Kvantum-emócionális reakció - szenzációs felfedezés!

[Luxor Audio]

... az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

Ebben a topikban már Ohm törvényével is lehet dacolni?

[lehoako]

Szóba került a jó hang, mitől jó egy hang? Én úgy vettem észre a teljesítményt jobban kedvelik az emberek, mint a jó hangot.
Lásd, drágább erősítő, drágább hangfal, drágább dac, már lassan egy egy millió kerülő tételek, kellenek ezek a jó hanghoz? Vagy a jó hang előfeltétele, hogy minél drágább valami annál jobb?

Az auditív információ rögzítését és távközlési csatornában történő továbbítását megfelelő hatékonysággal és sűrűséggel kizárólag rendkívűl alacsony jelszinten kódolt jelek tárolásával és transzportjával lehet kivitelezni. A reprodukció során ebből az alacsony jelszintű mintázatból kell dekódolással, transzformációs lépésekkel és főképp nagymértékű erősítéssel helyreállítani egy olyan jelformát, mely képes az alacsony hatásfokú, erősen veszteséges elektroakusztikai átalakítót (hangszórókat, hangfalakat, fejhallgatókat, stb.) megfelelő energiájú hanghullámok előállítására bírni. Ez bizony teljesítmény igényes folyamat sorozat és minél nagyobb büdzséből gazdálkodhat egy tervező/gyártó, annál kifinomultabb megoldásokban gondolkodhat, magasabb specifikációjú alkatrészekből építkezve.

Ezért aztán az olyan kijelentéseket, mint

Csakhogy az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

egyenesen megdöbbentőnek találok egy diplomás villamosmérnök (? ) tollából.

Cher Julien,

Ön ismét érintő 11-est lőtt, köszönöm. Az elején még csak tangenciálisan sugallja az ezüst jelentőségét, de a végére felfuttatja, mitöbb, megérleli. Az utolsó félmondat eufemizmusa ("magasabb...") pedig recsegősen, nyikorgósan csapja be az ólajtót. Mint a Thrillerben.

[zoli73]

1. Tessék egyet mutatni -nem képen, hanem hanggal, ami tényleg jól szól. nem a méret meg a teljesítmény a lényeg, az idézett képeken nem látszik, hogy hogyan is szól,csak a nagy táp meg a temérdek tranzisztor.
Az a jó focista, aki jó nagyot tud rúgni a labdába? Ugye nem?
2. Mitől nagy név a Sony? A profi és félprofi video eszközeitől, a walkmantől, meg hogy köze volt a cd fejlesztésében. A dsd messze nem úgy sült el, mint ahogy tervezték. Hogy miért? pl. http://www.realhd-audio.com/?p=74

1. Kinek kellene megmutatni, hogy milyen a hangja? Neked? Minek? Számít az bármit is?
Amúgy pont a képen látható TA-NR1 mono blokkok voltak bent nálunk is. Soha senkinek rosszabb erősítőt nem kívánok. Szerintem az AVX tagok 99%-a örülne, ha ilyen erősítője lehetne.
Azok a nagy tápok, temérdek tranzisztor legalább garancia arra, hogy az erősítő nem csuklik össze egy picit is komplexebb hangfal alatt már kis hangerőn is, mint a legtöbb öklömnyi trafóval rendelkező audiofil társa, amit hifinek, netán highendnek csúfol a gyártója. Ezek az erősítők legalább műszakilag jól vannak méretezve. Méretezve vannak a leadott áramra, teljesítményre, hőre. Termikusan is stabilak a megfelelően méretezett hűtésük miatt.
Ettől persze még szólhatnának rosszul is, de el kell keserítselek. A képeken látható erősítők piszok jól is szólnak.

Azt azért tudomásul kellene venni, hogy a Sony azt gyártott, amit csak akart. Ha kedve volt, olyan minőségű elektronikákat olyan gyártási kultúrával, amiről SENKI álmodni sem mert. Mert volt pénz, szellemi erő, gyártástechnológia végtelen mennyiségben.

2. Látom, a DSD nagyon a bögyödben van. Hidd el, van világ a 44.1/16 után is. Ma már megkerülhetetlen formátum a DSD.
Nem a DSD volt a probléma az SACD-nél sem, hanem az, hogy nem lehetett másolni, nem lehetett ellopni, ami életben tudta volna nagy tömegben tartani. Amiért fizetni kell, az sosem népszerű a tömegek körében. Mára ez az akadály elhárult, a DSD él és virul szerencsénkre.

Mindössze a Sony témában jegyeznék meg annyit, hogy igen, a legfelső kategóriában azért letette a Sony a névjegyét, de ilyen költségkeretből bármely gyártó képes lenne nagyon jó erősítőt építeni.
A Sony-val inkább az a baj, hogy szinte szándékosan nem is akart jót csinálni, és ez a megfizethetőbb készülékekre hatványozottan igaz. A konkurens gyártóktol azért kikerült néhány igéretes erősítő( Denon PMA320, Pioneer A400, stb), az alsóbb szegmensekből, ezzel szemben a Sony csak langyos víz. Mondom ezt úgy, hogy volt vagy 5 Sony erősítőm, ezen felül hallottam még legalább ugyanennyit, sőt bevallom fiatalon Sony fan voltam.
Csak egy saját példa- Utolsó Sony erősítőm egy TA-FA 3 ES volt, nagyon elégedett voltam vele, nagyra tartottam, majd kaptam egy kollégámtól(igen csak úgy, nem hifizett) egy régi NAD erősítőt, egy model 309-et. Ekkor kellett rájönnöm, hogy a Sony egy szépen kivitelezett készülék, semmi több. Ez az egyszerű kis NAD a műanyag előlapjával, távirányitó nélkül, csili-vili nélkül, úgy lezenélte a Sony-t, hogy tátva maradt a szám. Akkor ott nagyot csalódtam a Sony-ban, pláne úgy, hogy használtpiaci áron a Sony több mint a duplájába került, mint a NAD.
De ez már egy régi történet...

[Aszpirin]

Jóember! Valaki kérdezett valamit én írtam rá választ. Neked nem az én válaszomat kell értékelni, hanem leírni, hogy te mit gondolsz arról, amit kérdeztek. Vagy arról nincs véleményed?

Jóember! A válaszodban volt egy olyan állítás, ami, hogy nagyon diplomatikus legyek... kb az adott kontextusban kb annyira komoly, mint pl. az,hogy “az optikai hálózatokon a jel fénysebességgel terjed, ezért gyorsabb”. Úgy éreztem, érdemes válaszolni, mert tévhitek alapját képezheti. Na mindegy.

Az eredeti kérdésre: azt hiszem, hogy az esetek jó részében van összefüggés az eszköz/alkatrész újkori(!) ára és a produkált (hang)minőség között, de ez egyrészt nem lineáris (de szerintem nem is fordított, ahogy állítod), másrészt olyan sok a kivétel, hogy általános szabályt nem lehet megfogalmazni, szerintem.

[juliush]

Szóba került a jó hang, mitől jó egy hang? Én úgy vettem észre a teljesítményt jobban kedvelik az emberek, mint a jó hangot.
Lásd, drágább erősítő, drágább hangfal, drágább dac, már lassan egy egy millió kerülő tételek, kellenek ezek a jó hanghoz? Vagy a jó hang előfeltétele, hogy minél drágább valami annál jobb?

Az auditív információ rögzítését és távközlési csatornában történő továbbítását megfelelő hatékonysággal és sűrűséggel kizárólag rendkívűl alacsony jelszinten kódolt jelek tárolásával és transzportjával lehet kivitelezni. A reprodukció során ebből az alacsony jelszintű mintázatból kell dekódolással, transzformációs lépésekkel és főképp nagymértékű erősítéssel helyreállítani egy olyan jelformát, mely képes az alacsony hatásfokú, erősen veszteséges elektroakusztikai átalakítót (hangszórókat, hangfalakat, fejhallgatókat, stb.) megfelelő energiájú hanghullámok előállítására bírni. Ez bizony teljesítmény igényes folyamat sorozat és minél nagyobb büdzséből gazdálkodhat egy tervező/gyártó, annál kifinomultabb megoldásokban gondolkodhat, magasabb specifikációjú alkatrészekből építkezve.

Ezért aztán az olyan kijelentéseket, mint

Csakhogy az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

egyenesen megdöbbentőnek találok egy diplomás villamosmérnök (? ) tollából.

[cables]

Jóember! Valaki kérdezett valamit én írtam rá választ. Neked nem az én válaszomat kell értékelni, hanem leírni, hogy te mit gondolsz arról, amit kérdeztek. Vagy arról nincs véleményed?

[Aszpirin]

Szóba került a jó hang, mitől jó egy hang? Én úgy vettem észre a teljesítményt jobban kedvelik az emberek, mint a jó hangot.
Lásd, drágább erősítő, drágább hangfal, drágább dac, már lassan egy egy millió kerülő tételek, kellenek ezek a jó hanghoz? Vagy a jó hang előfeltétele, hogy minél drágább valami annál jobb?

Pont fordított a helyzet. Cégek, meg bárki aki gyárt azt hiszi, hogy ha nagy pénzt akar kérni egy termékért, akkor be kell dobni mindent. Csakhogy az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

Nem vagyok meggyőződve, hogy a hangot az határozná meg, hogy az elektronok mit “szeretnek”.
Csak néhány ellenérv:
- Az elektronok pl. nem “szeretik” az ellenállásokat. Tiszta ügy, nem? Akkor szedjünk ki minden ellenállást a cuccainkból, mert úgy jobb lesz? Az elektronok biztosan jobban fogják érezni magukat, nemdebár?
- a füleink nem elektronokat érzékelnek, maga az elektromos hangjel is csak modell, amiből ráadásul többféle is lehet (a “megszokotthoz” képest lásd pl. PWM a D osztályú erősítőkben, vagy mondjuk az USB-kábeleiden tovabbított “hang”).
- stb.

Szóval hagyjuk ezeket az áltudományos megfontolásokat, Te is jól tudod, hogy csak olyanokat lehet elkápráztatni ezzel az “elektronok ezt meg azt szeretik” dumával, akiknek teljesen téves elképzeléseik vannak az elektronok természetéről (pl tévesen valamiféle miniatűr golyócskáknak képzelik el őket..., mert szemléltető ábrákon sokszor sajnos ilyesmiket látnak)

[cables]

Szóba került a jó hang, mitől jó egy hang? Én úgy vettem észre a teljesítményt jobban kedvelik az emberek, mint a jó hangot.
Lásd, drágább erősítő, drágább hangfal, drágább dac, már lassan egy egy millió kerülő tételek, kellenek ezek a jó hanghoz? Vagy a jó hang előfeltétele, hogy minél drágább valami annál jobb?

Pont fordított a helyzet. Cégek, meg bárki aki gyárt azt hiszi, hogy ha nagy pénzt akar kérni egy termékért, akkor be kell dobni mindent. Csakhogy az elektronok a minél egyszerűbb és minél keskenyebb utat szeretik. Ennyi

[mgus]

Szóba került a jó hang, mitől jó egy hang? Én úgy vettem észre a teljesítményt jobban kedvelik az emberek, mint a jó hangot.
Lásd, drágább erősítő, drágább hangfal, drágább dac, már lassan egy egy millió kerülő tételek, kellenek ezek a jó hanghoz? Vagy a jó hang előfeltétele, hogy minél drágább valami annál jobb?

[kaef2]

A DSD-nek sajnos semmilyen műszaki előnye nincs a nagy felbontású PCM-hez képest, csak hátránya.

Ez a kérdés egyáltalán nem ilyen fekete-fehér! Mind a PCM, mind a DSD kompromisszumok eredménye, köszönhetően elsősorban a ténynek, hogy az első fizikai hordozók szabványainak kidolgozásakor még a tárolás/feldolgozás informatikai háttere jóval fejletlenebb volt.
A PCM esetén i.) viszonylag alacsony mintavételi frekvenciával dolgozunk, ami a mintavételi frekvencia fölött erős szűrést igényel, annak minden nyűgével egyetemben, míg (ii.) az amplítúdót a maga teljességében ábrázoljuk, miközben a mintavételek között valóságban végbemenő változások mértéke szükségtelenné teszi azt (vagyis statisztikailag nézve pazarló a tárkapacitást illetően, ha jól értem, erre játszik rá az MQA is) és nem utolsósorban (iii.) a natív dekódolásához használatos ellenállás-létra linearitásának biztosítása változó körülmények között (lásd hőmérséklet-ingadozás), különösen magasabb bitszámok esetén nagy kihívás.
A DSD esetén i.) az igencsak magas mintavételi frekvenciának (már alap DSD-nél 3+ MHz) köszönhetően a zenei történésről időtartományban jóval részletesebb felbontású (már-már analóghoz közelítő) képet ad, viszont (ii.) a változást csupán egyetlen biten, rendkívül zajosan ábrázolva azt, amelyet zajspektrum-átalakítással tesznek praktikusan használhatóvá, (iii.) aminek eredményeképp a hallható tartomány fölé, de a lánc további elemeit esetlegesen befolyásoló módon kerül a zaj-energia átcsoportosításra, cserébe (iv.) a dekódolás egy kutya-közönséges inherensen lineáris aluláteresztő szűrővel mehet.

Csupan annyival egészíteném ki a leírtakat, hogy:

1. DSD(64) vagyis SACD minőségű felvételt gyakorlatilag ma már senki nem csinál. DSD128 és DSD256 már egészen elfogadható árfekvésű A/D konverterekkel is nagyon jó minőségben lehetséges. A beidézett cikkben jelzett problémák annál kevésbé számítanak, minél magasabb DSD mintavételezése. Több ezres nagyságrendben állnak az érdeklődők rendelkezésére a nativ legalább DSD128 mintavételezésű felvételek megvehető file formájában és nagy dvat lett a régi, eredeti mesterszalagok DSD256-ban történő digitalizálása is, lásd az általam olyan sokat emlegetett 2XHD nevű cég például, aminek egyik tulajdonosa a Nagra amerikai vezetője.

2. Audiofil szempontból a DSD egy nagyon jó formátum, mivel nem lehet a vágáson és gain hozzáadásán kívül más processzálással manipulálni. Vagy analógra vagy PCM-re kell konvertálni, ha mondjuk dinamika processzálást akarna valaki csinálni, vagy esetleg eq-zást vagy más a mastering esetében szokásos dolgokat. Vagyis a natív DSD felvételek puritánsága garantált.

3. Anno egy japán egyetem, majd a Sony azért találta ki a formátumot, a kilencvenes éevk közepén, hogy az akkor már elég rossz állapotban lévő ötvenes, hatvanas évek mesterszalagjait elkezdje vele archiválni, mivel a DSD-ben az A/D konverzió viszonylag egyszerű folyamatnak mondható.

Még valami.

A fenti 3 ponttal arra szerettem volna rámutatni, hogy ha a száraz műszaki adatokat, tényeket rendszer- és gyakorlati alkalmazási lehetőségek szempontból vizsgáljuk, akkor könnyen kiderülhet, hogy hallgatási élményre a hatása egy eljárásnak módszernek sokkal összetettebb, mint ahogy ezt az adott műszaki ismérvek önmagukban, rendszerkontextus nélkül sugallnák.

Persze az is igaz, hogy ha rossz a hangmérnök, rossz helyre teszi a mikrofonokat, indiszponált, nem felkészült a zenész, azon a DSD1024 sem tud segíteni. A technológia önmagában semmire sem garancia.

Mint ahogy a vudu sem, csak hogy témánál maradjunk. Ismertem olyan hazai kereskedőt, aki egy-egy nagyobb demó előtt "megáldotta" a rendszert és "kiingázta", hogy mikor is kell majd kezdeni másodpercre a demót a csillagok állása szerint....

[kaef2]

A DSD-nek sajnos semmilyen műszaki előnye nincs a nagy felbontású PCM-hez képest, csak hátránya.

Ez a kérdés egyáltalán nem ilyen fekete-fehér! Mind a PCM, mind a DSD kompromisszumok eredménye, köszönhetően elsősorban a ténynek, hogy az első fizikai hordozók szabványainak kidolgozásakor még a tárolás/feldolgozás informatikai háttere jóval fejletlenebb volt.
A PCM esetén i.) viszonylag alacsony mintavételi frekvenciával dolgozunk, ami a mintavételi frekvencia fölött erős szűrést igényel, annak minden nyűgével egyetemben, míg (ii.) az amplítúdót a maga teljességében ábrázoljuk, miközben a mintavételek között valóságban végbemenő változások mértéke szükségtelenné teszi azt (vagyis statisztikailag nézve pazarló a tárkapacitást illetően, ha jól értem, erre játszik rá az MQA is) és nem utolsósorban (iii.) a natív dekódolásához használatos ellenállás-létra linearitásának biztosítása változó körülmények között (lásd hőmérséklet-ingadozás), különösen magasabb bitszámok esetén nagy kihívás.
A DSD esetén i.) az igencsak magas mintavételi frekvenciának (már alap DSD-nél 3+ MHz) köszönhetően a zenei történésről időtartományban jóval részletesebb felbontású (már-már analóghoz közelítő) képet ad, viszont (ii.) a változást csupán egyetlen biten, rendkívül zajosan ábrázolva azt, amelyet zajspektrum-átalakítással tesznek praktikusan használhatóvá, (iii.) aminek eredményeképp a hallható tartomány fölé, de a lánc további elemeit esetlegesen befolyásoló módon kerül a zaj-energia átcsoportosításra, cserébe (iv.) a dekódolás egy kutya-közönséges inherensen lineáris aluláteresztő szűrővel mehet.

Csupan annyival egészíteném ki a leírtakat, hogy:

1. DSD(64) vagyis SACD minőségű felvételt gyakorlatilag ma már senki nem csinál. DSD128 és DSD256 már egészen elfogadható árfekvésű A/D konverterekkel is nagyon jó minőségben lehetséges. A beidézett cikkben jelzett problémák annál kevésbé számítanak, minél magasabb DSD mintavételezése. Több ezres nagyságrendben állnak az érdeklődők rendelkezésére a nativ legalább DSD128 mintavételezésű felvételek megvehető file formájában és nagy dvat lett a régi, eredeti mesterszalagok DSD256-ban történő digitalizálása is, lásd az általam olyan sokat emlegetett 2XHD nevű cég például, aminek egyik tulajdonosa a Nagra amerikai vezetője.

2. Audiofil szempontból a DSD egy nagyon jó formátum, mivel nem lehet a vágáson és gain hozzáadásán kívül más processzálással manipulálni. Vagy analógra vagy PCM-re kell konvertálni, ha mondjuk dinamika processzálást akarna valaki csinálni, vagy esetleg eq-zást vagy más a mastering esetében szokásos dolgokat. Vagyis a natív DSD felvételek puritánsága garantált.

3. Anno egy japán egyetem, majd a Sony azért találta ki a formátumot, a kilencvenes éevk közepén, hogy az akkor már elég rossz állapotban lévő ötvenes, hatvanas évek mesterszalagjait elkezdje vele archiválni, mivel a DSD-ben az A/D konverzió viszonylag egyszerű folyamatnak mondható.

[lehoako]

Télleg, nem is írtam még az ezüstfonó Harry Potter-táborról az üveghegyen túl...

Kéne ilyen "Nyári woodoo élmények"-topik

[bitrograde]

Ne offoljátok a woodoo topikot logikus gondolatokkal, műszaki tényekkel!

Pedig épp' ez lett volt szívem vágya.

[Luxor Audio]

Ne offoljátok a woodoo topikot logikus gondolatokkal, műszaki tényekkel!

[juliush]

A DSD-nek sajnos semmilyen műszaki előnye nincs a nagy felbontású PCM-hez képest, csak hátránya.

Ez a kérdés egyáltalán nem ilyen fekete-fehér! Mind a PCM, mind a DSD kompromisszumok eredménye, köszönhetően elsősorban a ténynek, hogy az első fizikai hordozók szabványainak kidolgozásakor még a tárolás/feldolgozás informatikai háttere jóval fejletlenebb volt.
A PCM esetén i.) viszonylag alacsony mintavételi frekvenciával dolgozunk, ami a mintavételi frekvencia fölött erős szűrést igényel, annak minden nyűgével egyetemben, míg (ii.) az amplítúdót a maga teljességében ábrázoljuk, miközben a mintavételek között valóságban végbemenő változások mértéke szükségtelenné teszi azt (vagyis statisztikailag nézve pazarló a tárkapacitást illetően, ha jól értem, erre játszik rá az MQA is) és nem utolsósorban (iii.) a natív dekódolásához használatos ellenállás-létra linearitásának biztosítása változó körülmények között (lásd hőmérséklet-ingadozás), különösen magasabb bitszámok esetén nagy kihívás.
A DSD esetén i.) az igencsak magas mintavételi frekvenciának (már alap DSD-nél 3+ MHz) köszönhetően a zenei történésről időtartományban jóval részletesebb felbontású (már-már analóghoz közelítő) képet ad, viszont (ii.) a változást csupán egyetlen biten, rendkívül zajosan ábrázolva azt, amelyet zajspektrum-átalakítással tesznek praktikusan használhatóvá, (iii.) aminek eredményeképp a hallható tartomány fölé, de a lánc további elemeit esetlegesen befolyásoló módon kerül a zaj-energia átcsoportosításra, cserébe (iv.) a dekódolás egy kutya-közönséges inherensen lineáris aluláteresztő szűrővel mehet.

[Robici]

Azt azért tudomásul kellene venni, hogy a Sony azt gyártott, amit csak akart. Ha kedve volt, olyan minőségű elektronikákat olyan gyártási kultúrával, amiről SENKI álmodni sem mert. Mert volt pénz, szellemi erő, gyártástechnológia végtelen mennyiségben.

2. Látom, a DSD nagyon a bögyödben van. Hidd el, van világ a 44.1/16 után is. Ma már megkerülhetetlen formátum a DSD.
Nem a DSD volt a probléma az SACD-nél sem, hanem az, hogy nem lehetett másolni, nem lehetett ellopni, ami életben tudta volna nagy tömegben tartani. Amiért fizetni kell, az sosem népszerű a tömegek körében. Mára ez az akadály elhárult, a DSD él és virul szerencsénkre.

Hogy hogy szól, mint szól a Sony ahhoz nem tudok hozzátenni, de azért volt ott náluk jócskán olyan egy olyan mentalitás is, hogy mindenkit ki kell csinálni és csak az maradhat ami a miénk. Az SACD, DVD-A párharcban is ez volt. Aztán mikor a Sony kicsinálta a DVD-A-t akkor rájött, hogy az SACD se életképes (mivel ez már a fizikai formátumok visszaesésének kezdetén volt) és kidobták az ablakon. (Aztán ugyanezt eljátszották a Blu-ray - HD-DVD esetben is.) Ha nincs 1-2 fanatikus kiadó akik máig foglalkoznak az SACD-vel, már rég eltűnt volna a süllyesztőben. Az SACD egyetlen előnye a hibrid felépítés miatti visszafelé kompatibilitás volt, semmi más.
A DSD-nek sajnos semmilyen műszaki előnye nincs a nagy felbontású PCM-hez képest, csak hátránya. Szintén a kis fanatikus kiadóknak köszönhető, hogy életben van. De ez legalább nem woodoo. :-)

[LIMAR]

1. Tessék egyet mutatni -nem képen, hanem hanggal, ami tényleg jól szól. nem a méret meg a teljesítmény a lényeg, az idézett képeken nem látszik, hogy hogyan is szól,csak a nagy táp meg a temérdek tranzisztor.
Az a jó focista, aki jó nagyot tud rúgni a labdába? Ugye nem?
2. Mitől nagy név a Sony? A profi és félprofi video eszközeitől, a walkmantől, meg hogy köze volt a cd fejlesztésében. A dsd messze nem úgy sült el, mint ahogy tervezték. Hogy miért? pl. http://www.realhd-audio.com/?p=74

1. Kinek kellene megmutatni, hogy milyen a hangja? Neked? Minek? Számít az bármit is?
Amúgy pont a képen látható TA-NR1 mono blokkok voltak bent nálunk is. Soha senkinek rosszabb erősítőt nem kívánok. Szerintem az AVX tagok 99%-a örülne, ha ilyen erősítője lehetne.
Azok a nagy tápok, temérdek tranzisztor legalább garancia arra, hogy az erősítő nem csuklik össze egy picit is komplexebb hangfal alatt már kis hangerőn is, mint a legtöbb öklömnyi trafóval rendelkező audiofil társa, amit hifinek, netán highendnek csúfol a gyártója. Ezek az erősítők legalább műszakilag jól vannak méretezve. Méretezve vannak a leadott áramra, teljesítményre, hőre. Termikusan is stabilak a megfelelően méretezett hűtésük miatt.
Ettől persze még szólhatnának rosszul is, de el kell keserítselek. A képeken látható erősítők piszok jól is szólnak.

Azt azért tudomásul kellene venni, hogy a Sony azt gyártott, amit csak akart. Ha kedve volt, olyan minőségű elektronikákat olyan gyártási kultúrával, amiről SENKI álmodni sem mert. Mert volt pénz, szellemi erő, gyártástechnológia végtelen mennyiségben.

2. Látom, a DSD nagyon a bögyödben van. Hidd el, van világ a 44.1/16 után is. Ma már megkerülhetetlen formátum a DSD.
Nem a DSD volt a probléma az SACD-nél sem, hanem az, hogy nem lehetett másolni, nem lehetett ellopni, ami életben tudta volna nagy tömegben tartani. Amiért fizetni kell, az sosem népszerű a tömegek körében. Mára ez az akadály elhárult, a DSD él és virul szerencsénkre.

[fülelek]

Tessék egyet mutatni -nem képen, hanem hanggal, ami tényleg jól szól. nem a méret meg a teljesítmény a lényeg, az idézett képeken nem látszik, hogy hogyan is szól,csak a nagy táp meg a temérdek tranzisztor.
Az a jó focista, aki jó nagyot tud rúgni a labdába? Ugye nem?
Mitől nagy név a Sony? A profi és félprofi video eszközeitől, a walkmantől, meg hogy köze volt a cd fejlesztésében. A dsd messze nem úgy sült el, mint ahogy tervezték. Hogy miért? pl. http://www.realhd-audio.com/?p=74
A tervezett elavultatást a Sony alkalmazta széles körben sok termékénél. Az 1mm vastag műanyag fogaskerekek a kazettás magnókban... az x működési idő után garantáltan elromló cd olvasófejek... ez is mind Sony "találmány". természetesen nem minden cuccnál, én is néztem anno 15 évig hibamentesen működő tévéjüket...

[supravox]

Ja, fenntartom most is, a Sony soha nem gyártott tényleg jól szóló erősítőt, de evvel nincs egyedül a nagy kommersz hifi cégek között.

Nagyon erős kinyilatkoztatás! Azért arra őszintén kíváncsi lennék, mennyi és pontosan milyen típusok alapos meghallgatása után jutottál erre a konklúzióra!

Erre én is kíváncsi vagyok..

[hollohazi]

Én hasonlóan veszélyesnek ítélem mg a wifik, 4-5-6G hálózatok stb. hatását is az emberi szervezetre.

Akkor el kell menni az Amazonas esőerőibe. Ott garantáltan nincs 4-5-6G.
Ja, hogy azt meg felgyújtották és ég a "Föld tüdeje". Vagy mégsem?
De az is olyan jól hangzik. A lényeg a hisztéria keltése.

Akkor maradjunk a hifinél. Az én tapasztalásom az, hogy a szomszéd szobában lévő laptop aljára ragasztott Beckmann Chip, annak elhelyezése függvényében jól hallhatóan befolyásolja a hifim hangját, azaz megkereshető az a pont, ahol a legerősebb ez a ráhatás.
De én nem értek hozzá, legyen itt egy vélemény az egyik audioblogban hozzászólótól, remélem nem haragszik meg érte, hogy idézem:
"Némelyik switch vagy router annyira megszórja RF zajjal a rádugott LAN kábelen mint antennán keresztül az étert, hogy a környéken elnyomja a távolsági rövidhullámú vételt.
Rossz a tápszűrésük. Ezen segíthet pár puffer kondi vagy másik táp, végszükség esetén a LAN kábel mindkét végén ferritgyűrűk, minél több menetet áterőltetve rajtuk.

Nem hinném hogy az audio jelre lennének hatással az RF zajok, sokkal inkább ránk, emberekre.

Ha van Wifi routered próbáld a csatornát fixen egy értékre állítani. Közvetlen hatással van az ember közérzetére hogy milyen frekvencián csörömpöl egész nap egy tucat rádióadó a zsebünkben, az asztalon, stb. Vakteszt, hogy valakit megkérsz kapcsolgassa a csatornát és figyeled a hangulatváltozást magadon és a többieken. Sajnos a szomszédok és az automata csatornaválasztás ellen nem véd a saját fix beállítás sem. Nekem van egy csatorna ami bevált, de nem befolyásolok senkit".

[mgus]

Ezek nem a sony gyártotta?

[juliush]

Ja, fenntartom most is, a Sony soha nem gyártott tényleg jól szóló erősítőt, de evvel nincs egyedül a nagy kommersz hifi cégek között.

Nagyon erős kinyilatkoztatás! Azért arra őszintén kíváncsi lennék, mennyi és pontosan milyen típusok alapos meghallgatása után jutottál erre a konklúzióra!

[LIMAR]

Én hasonlóan veszélyesnek ítélem mg a wifik, 4-5-6G hálózatok stb. hatását is az emberi szervezetre.

Akkor el kell menni az Amazonas esőerőibe. Ott garantáltan nincs 4-5-6G.
Ja, hogy azt meg felgyújtották és ég a "Föld tüdeje". Vagy mégsem?
De az is olyan jól hangzik. A lényeg a hisztéria keltése.

[hollohazi]

volt ebben a topicban egy "kék korszak". Nem szándékom újra indítani a kékben hívők és nem hívők vitáját, de itt egy francia kutatás a LED-es világító eszközök kék tartományban kifejtett szemkárosító hatásáról:
https://www.hazipatika.com/napi_egeszse ... CkId6K6yZc

Nem látom, hol maradnak a reakciók. Én hasonlóan veszélyesnek ítélem mg a wifik, 4-5-6G hálózatok stb. hatását is az emberi szervezetre.