Hej,
persze, ez nem kérdés, ennél kevesebb DMD-t betenni egy projektorba elég szégyen lenne ... :-)
Komolyra fordítva a szót, Igazából "sorbakötve" elég lenne 2db DMD is, hiszen a (2x)3 chip csak a szivárvány, meg a jobb fényhasznosítás miatt kell, de a szivárványt a legtöbben már elfogadták, illetve nem is akarunk mi 20 méter széles vászonra vetíteni.
Ezt a rendszert úgy kell elképzelni, mint egy local dimming-es tévét, ami néhány száz helyett (mondjuk) 2millió zónában (azaz gyakorlatilag pixelenként) tudja "levenni" a háttérvilágítás fényességét. Nem kérdés, hogy így egészen durva, milliós nagyságrendű on/off kontrasztot kapnánk.
Csupán egyetlen probléma van ezzel: házilag (kb.) lehetetlen megcsinálni, mivel a két DLP chip-nek mikroszekundum pontosan kell(ene) egyszerre működnie ... így ez a rendszer házilag sajnos megépíthetetlen ... de szerencsére van másik lehetőség is.
Egy LCD "plusz" egy DLP projektor felhasználásával ez nagyon is megcsinálható lenne. Az LCD folyamatosan ereszti át a fényt, így az LCD projektor fényét viszont simán tovább tudná modulálni egy DLP chip. A kép előfeldolgozását is valószínűleg meg lehetne csinálni Avisynth segítségével.
Azzal kapcsolatban nincs kétségem, hogy ha "nekidurálnánk" magunkat, ezt mi megcsinálnánk. Egy kérdésem van csak: minek? Tényleg ennyire "beakadt" ez a kontraszt-mánia az agyunkba, hogy nem tudunk tőle megszabadulni? Most építek egy "spéci" baba-Barco-t, kúpos tüköralagúttal (meg mindennel) jelenleg kb. 8500:1 natív kontrasztnál tart a dolog. A HP7 varászlós-vonulós jelenete már egész elfogadhatóan néz ki, de ennyire sötét jelenet kb. ebben az egy filmben van. A Passengers-ben az űrséta kimonodottan dögös lett, a sisak és az űrhajó lámpái elnyomják a háttér szürkeségét. Ha nem direkt azt nézném, hogy látom-e a szürkeséget (pl felül-alul a szürke csíkokban) akkor komolyan észre sem venném, hogy nem is valódi fekete a fekete. Ez a natív kontraszt már csak nagyon ritkán jelent valódi problémát. Ha egy probléma csak az idő pici töredékében látszik a képben, akkor szerintem ezen lassan át kellene lépnünk és inkább olyan dolgokra koncentrálni, amelyek mondjuk az idő 99,9%-ában látszanak (ANSI kontraszt, RGB együttfutás, színhűség, gamma, színtér, stb.).
Ha nincsenek fényes pixelek a képben, akkor persze tényszerűen (és azonnal) látszik a szürkeség ilyen kontraszt mellett is, de ezt pl. egy jól megépített dinamikus írisz használatával sokkal könnyebben kezelhetnénk, mint a képalkotó chip-ek "sorbakötésével" (azaz ekkor szépen visszavehetné a fényerőt az írisz anélkül, hogy rontaná a képet). Azért ezt lényegesen egyszerűbb lenne itthon megépíteni...
A "sorba kötött" képalkotó chip-ek segítségével valóban milliós (natív) on/off kontrasztot lehetne elérni, de engem (mondjuk 5000-6000:1 "felett") már nem igazán zavar a háttér "szürkesége" most sem. Persze az lehet, hogy ha egyszer élőben látnék egy ilyen sokmilliós natív kontrasztú projektort (amelyiknek az ANSI kontrasztja is kiváló és a kép is éles, tehát nem valami LCD-ről beszélek) akkor rögtön (és sokkal) kevésbé lennék elégedett a jelenlegi kontraszttal. De ha ez olyan jó dolog, akkor miért nem csinálták meg mozis gépek esetén? Talán mert ennek csak egy planetáriumban van értelme, ahol full fekete háttérre vetítenek egy-egy pici fehér pontot. Egy mozira használt gép esetén sokkal nagyobb a kép átlagos fényessége, így inkább az ANSI kontraszt dönti el a képi dinamikát ... az meg most sem rossz.
Azért az ötlet nem rossz ... de én most tuti nem állok neki ennek.
