Komolyzenei ajánló

[huszti-zsolt]

https://papageno.hu/featured/2019/07/is ... BYUE33KJC8

[chord]

Ma hardcore listening nálam.
Norvég barátom hozott két Bach SACD-t - jó felvétel, korhű hangszerek, a zene az olyan, amilyen, szóval jó, - nekem felejtős. De volt még egy dupla CD, orosz nyomás, 1960-as felvétel, Ojsztrah vezényel, ill. hegedül.
Nem ismertem ezt a Lalo szimfóniát max. a Bartókról, vezetés közben, foszlányokat, semmi affinitásom ezekhez a zenékhez, az 1960-as felvétel nekem olyan, mint egy fonográfhenger, de bekövetkezett az, amit annyit magyarázok nektek, megtapasztaltam a saját bőrömön.

Hogy annyira, de annyira q.vajól szól, hogy nem találok szavakat rá, és odaszív ehhez a zenéhez, és tetszik. Gyönyörű játék, megdöbbentő dinamika, iszonyatosan jó basszus kitámasztás, sodró, részletező, nagy-nagy színpad, teljesen helyes tónusok, és olyan hegedűszó, hogy beleborzong az ember...
mondom, miezmiez???, barátom bőszen magyarázza, hogy a Melodija lemezeknél, a remaster, amikor angol cégek csinálják, az egy kalap f@s lesz, amikor meg az oroszok, az meg ilyen, én nem vagyok ebben benne, el is hiszem, az viszont nem hitkérdés, hogy zseniális a felvétel, meg hogy én mindenképp 2000 utáni felvételre tippeltem volna, és az LP fanok orra alá dörgöltem volna, hogy, na, ez a friss digitális felvétel azért nem olyan, ugye, mint pl. egy 1960-as?, pedig hát, de, ill. nem, szóval értitek...:)

[chord]

Orgona rendkívül ritkán szerepel itt.


Most akkor egy óriási kedvenc, mármint, ami tényleg kedvencnek maradt a sok-sok régen-begyűjtött szóló orgonalemez meg a démolltoccataésfúga meg a nemtudoménmelyik-triószonáta közül.



Az évszám 1699.
Nürnberg, Szent Sebaldina templom, itt dolgozott akkoriban Pachelbel.
Az orgona egy utánépítés, nem túl nagy, full mechanikus traktúrával, egészen gyönyörű hangzással.

A zene, a Hexachordum Apollinis, hat ária, variációsorokkal. A lemezen ezt egy-egy Chaconne fogja közre.
A hatodik ária, a 'Sebaldina', az sehogyan sem stimmel hangnemileg a többivel, a régi Hexachord szisztémába nem lehet belepasszírozni. Direkt szembefordulás? Senki sem tudja, de igen szép tisztelgés a templom védőszentje felé.
"something weightier and more unusual" - ezt írta P. egyik bevezetőjében. (Nyilván németül...:))



A hangminőség egyenesen káprázatos. Akkor is, ha nincsenek 5 méteres sípok, sőt, csak egy áriában és a záró chaconne-ban van pedál. A mechanikus traktúra minden pici nesze és zörgése meg koppanása hallatszik, de a lényeg inkább az, hogy van billentés, és ez rendkívül kiszépíti és élővé teszi a megszólalást.

Érdekesség: úgy tűnik, nincs subsonic filter, a mélynyomók ötletszerűen jó centis kitéréseket lengetnek, az egészen halk részeknél is - szerintem valami külső zavar volt, a zenében semmi sem hallatszik.


youtu.be/DtiPbql4JRo

[perempe]

holnap Orgonák éjszakája (sok ingyenes koncerttel)

[chord]

Ez a lemez, viszont eredetiben, ez merő gyönyörűség.
Első kiadású Alpha, a nagyon különleges vizuális kultúrájával, lassan, vagy inkább gyorsan, már csak emiatt, igazi ritkaság lesz. Jobban esik használtan ez, mint a második kiadás újonnan...
A megélt hangminőséget feltétlenül befolyásolja.



A zene?
Nagyon-nagyon érzékeny játék, női ujjak, érezhető többlet.
Az a 'gracè-maximum', amiről nálam állandóan szó van :)

Aki szereti a francia barokkot, annak különösen ajánlott.


youtu.be/mpZ-Nn0gtWE

[chord]

Bár,
van úgy, hogy olyan lemezek érkeznek, ami valahogy nem tetszik, annak ellenére, hogy igényesek, meg a zene is jó. (-nak tűnik)

Ilyen most az Ony Wytars lemezei.
Milyen is?
Kicsit vadabb, szókimondóbb, egy érdekes közelítés.



A keret itt egy Nápolyban kiadott gyűjtemény, történetekkel, mesékkel, amely 5 nap történéseibe ágyazottak, innen a cím.
Inkább a folk felé hajlik.
Egy másik, az valamilyen szinten hasonló,



itt van néhány ismerősebb dallam, lehet, lesz, akinek nagyon tetszeni fog.


youtu.be/gU4HwYKlRc0

[chord]

Tudod mit?
Ne folytassuk.
Igazad van.

Inkább tegyük azt, valóban, ha már írunk ide valamit, ami a topic címe.
Hátha érdekesebb.

[violinist2]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

Ezt a kört most nem én kezdtem.
Csak megvédtem egy lemezt, ennyi történt.

A te véleményedet is szívesebben olvasnánk, mint a piszkálódásaidat.
Mert a Pandolfo lemezről egy fél szó sem esett, csak engem b@szogattál.

Shinagawa sokkal egyenesebb. Leírta, hogy töksz@r, meg uncsi, meg zeneileg, meg stb., ez egy vélemény, és érvel is, hogy mit gondol, ezzel lehet kezdeni valamit, vitázni, elfogadni, e mellé be lehet állni, vagy nyomni, hogy nekem meg miért amúgy, vagy másképpen.
Ő felfogta egy másodperc alatt, hogy Bach meg a 'mankó' hogy került ide. Mert a zenéről vitázik, és nem személyeskedik.
Te meg?

Már megbocsáss, de ennek a hozzászólásodnak van némi skizofrén jellege. Ezt is már írtam egyszer régebben, hogy furamód olyan dolgokat tulajdonítasz nekem, amit tőlem nem olvashattál. Nagyon szépen kérlek ne tedd.
Idéznél kérlek a "piszkálódásaimból" illetve "basz@gatásaimból"? Nem igazán rémlik.
A személyeskedés sem az én stílusom.

[chord]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

Ezt a kört most nem én kezdtem.
Csak megvédtem egy lemezt, ennyi történt.

A te véleményedet is szívesebben olvasnánk, mint a piszkálódásaidat.
Mert a Pandolfo lemezről egy fél szó sem esett, csak engem b@szogattál.

Shinagawa sokkal egyenesebb. Leírta, hogy töksz@r, meg uncsi, meg zeneileg, meg stb., ez egy vélemény, és érvel is, hogy mit gondol, ezzel lehet kezdeni valamit, vitázni, elfogadni, e mellé be lehet állni, vagy nyomni, hogy nekem meg miért amúgy, vagy másképpen.
Ő felfogta egy másodperc alatt, hogy Bach meg a 'mankó' hogy került ide. Mert a zenéről vitázik, és nem személyeskedik.
Te meg?

[Aszpirin]

Bach meg lassan a komolyzenei ajánló SorosGyörgye.

Ez esélyes az év AVX-es beköpése címre.

[Shinagawa]

Inkább, ez a Vestiva coli, ami ezen az ominózus Pandolfo lemezen van, ez másnak is eszébe jutott, hogy helyezzük be a mai korba, ott van Lislevand 'Diminutio' lemezén.
Jóval merészebb, annyira, hogy értelmes vita folytatható, hogy crossover, vagy jazz, vagy régizene, vagy micsoda lett ez így, és hogy egy 1566-ban kiadott Palestrina madrigálról van szó, az tényleg erősen meglepő.



Aki halkan jajgatna, hogy Úristen-mi-ez?, annak L. mottója talán vigasz; elfogadni nem kell, nyilván, de gondolat, az van benne.

“To my way of thinking, reconstructions are fairly boring. Do we really want to pretend that nothing happened in music between 1550 and today? I think that would be intellectually dishonest. And the notion that people did not deal freely with their feelings until today is not only naive but arrogant.”

Jó az idézet, viszont furcsa volt pont a te hozzászólásodban olvasni. A lemez is tetszett (nahát!), van lendület, karakter, nem csak hasazás, meg nyújtjuk azt a tésztát...
Lislevandnak érdekes hangszerelései vannak, tetszik ahogy a ritmushangszerekkel játszik.

[/quote]

Most pl. hogyan jött ide megint Bach? Vagy honnan ez a "mankó" idézet?

A mankóval szerintem az eredeti művekre gondolt azon lemezen, meghallgatjuk, majd jön a saját (Pandolfo) utánérzés. Bach meg lassan a komolyzenei ajánló SorosGyörgye.

[avl2]

... régi körök, megúnt érvelések....

bizony csak annyit mondok: "uhu", mint a bagoly

... Inkább, ez ...

azaz az ajánlásokat, bemutatókat köszönöm, köszönjük !!

(de már olvastunk Töled ezt-azt, hogy Bachról vagy Zeneakadémiáról mit/hogy gondolkodsz)

[violinist2]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, de nekem erről az a nem túl szofisztikált szakállas vicc jutott eszembe,
amikor a páciens a pszichiáternek panaszkodik:

- Doktor úr, mostanában nagyon furcsán érzem magam, furcsa gondolataim is vannak.

- Ne aggódjon, máris megvizsgálom, kiderítjük mi a baj.

Rajzol először egy kört.

- Mondja kérem, mi ez?

- Egy pina...

Másodszorra egy négyzetet.

- És mi ez?

- Pina...

Harmadszorra trapézt.

- És ez?

- Pina...

Vakarja a fejét a doki...

- Hááát.....az a helyzet uram, hogy önnek pina mániája van.

- Nekeeeeeem? Hiszen maga rajzol mindig pinákat!


Szóval unalmas tényleg, de valamiért mégis mindig ez jut eszedbe. Van ennek értelme?
Most pl. hogyan jött ide megint Bach? Annak amúgy örülök, hogy zenész ismerőseid szeretik, sokan vannak ezzel így.
Pandolfot nem? Vagy honnan ez a "mankó" idézet?

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

[chord]

klaca a régi formájában ragyog.
Nem lesz vita, se válasz, bármennyire is lehetne.
Mert nem túl érdekes... régi körök, megúnt érvelések.

Inkább, ez a Vestiva coli, ami ezen az ominózus Pandolfo lemezen van, ez másnak is eszébe jutott, hogy helyezzük be a mai korba, ott van Lislevand 'Diminutio' lemezén.
Jóval merészebb, annyira, hogy értelmes vita folytatható, hogy crossover, vagy jazz, vagy régizene, vagy micsoda lett ez így, és hogy egy 1566-ban kiadott Palestrina madrigálról van szó, az tényleg erősen meglepő.



Aki halkan jajgatna, hogy Úristen-mi-ez?, annak L. mottója talán vigasz; elfogadni nem kell, nyilván, de gondolat, az van benne.

“To my way of thinking, reconstructions are fairly boring. Do we really want to pretend that nothing happened in music between 1550 and today? I think that would be intellectually dishonest. And the notion that people did not deal freely with their feelings until today is not only naive but arrogant.”

[Klaca]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Amíg neked létkérdés, hogy a zenéid minden szempontból és mindig magasabbrendűek, és hogy a világ zenei kultúrájához is minden szempontból te értesz a leginkább, addig sajnos ez fog menni itt még sokezerszer, hiszen itt (is) mindenki másnak is fontos, hogy az ő zeneszerszáma a leghosszabb. (Azt azért, gondolom, te sem gondolod, hogy ez tényleg valamiféle szakmai vita...)

[chord]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

[violinist2]

Még esetleg annyi, hogy ezen a lemezen Pandolfo gondol azokra is, akiknek fogalmuk sincs, hogy ezek a darabok honnan jönnek, merthogy tényleg nem kötelező tudni, meg egy Zeneakadémiai képzés után aztán főleg nagyon nem is elvárható, hogy egy Vestiva i colli vagy egy Anchor che col partire, de legalább a Suzanne un jour, meg a társai, hogy az kiderüljön, hogy ezek a Reneszánsz igen sokat játszott és ismert darabjai voltak, általában misék vagy madrigálok vagy kórusművek részei, egyszerűnek nem annyira mondanám, mert 3-4 szólamúak, tehát itt a 'reneszánsz polifónia gyöngyszemeinek' átirata zajlik erre a hangszerre, nyilván, nem mindegyik szólam fért be, de a lényeg az, hogy Pandolfo megmutatja az eredeti művet, kórussal, több szólamban, hogy tudjuk azt, hogy miből mi lett, tehát ez a lemez szerkezete (nagyjából), hogy eredeti kórus, aztán a viola a kísérettel.

Tehát most kivételesen pont nem egyszerű zene, a befogadás még bonyolultabb, sokaknak 'uncsi', valóban, de hát ilyen a komolyzene... komoly.... nem kell, hogy mindenkinek tetsszen, valóban.

Hifis szempontból még egy kicsi dolog, amely nem is kicsi, mert gyakorlatilag eldöntheti, hogy meghallgatjátok-e vagy sem.
Már kezdésből, olyan hangminőség, hogy az ember odaragad, oda, a hangzáshoz, mindegy, mi a zene, annyira élő és felhangdús meg bla..bla.. stb., de tényleg igen jól szól.

Akinél esetleg meg nem 'jelez be' a hangminőség, azt is megértem, ott majd szól más jól.


Meg ezek az őrült diminúciók, ezek a húzósak, tényleg.

Engem a legőszintébb csodálattal tölt el a soha nem szűnő lelkesedésed, szereteted a régizene iránt, az a rengeteg felvétel és információmennyiség amit évek hosszú során gyűjtöttél.
Ugyanakkor erősen csodálkozom, hogy bár zeneakadémiai oktatásban nem volt részed, időről-időre ez a téma a legváratlanabb pillanatban mégis előbukkan Nálad.
Tekintsünk el attól, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, de engedd meg, hogy megkérdezzem: az előző hozzászólásodban, hogyan jutott eszedbe ismét az említett intézmény?

[istvan01]

Miután ez a típusú eszmecsere különböző szereposztásokban (legalábbis az egyik oldalon) újra és újra lezajlik itt, sztem érdemes lenne valamiféle modus vivendit kialakítani. Pl. mondjuk azt, hogy az egyik oldal (Chord és a 'külföldi barátai') az egyszerűbb de valamiféle metafizikai mélységgel rendelkező zenéket szereti (mindenféle értékítélet nélkül értve az 'egyszerűbb'-et), a másik oldal (zenészek vagy a zene 'technikai' oldalát ismerők/zeneakadémiai hagyományokon nevelkedők) meg a komplexebb, ám kevésbé mély zenéket (a metafizikát itt feláldozták a technikai fejlődés oltárán).

Legyen ez egy spektrum két teljesen egyenrangú végpontja, és mindenki eldöntheti, hogy ebből a kettőből ki, mennyit kever ahhoz az elegyhez, amit a saját ízlésének, személyiségének tart. Így talán egyik álláspont sem tűnik majd 'alávalóbbnak', és ekkor talán nem kell majd állandóan valamiféle igazoláskényszert érezni, ha a nekünk kedves zenénket ajánljuk, még akkor sem, ha azt valaki leszólja. Nem kell a másikkal szemben kifejteni azt, hogy ki-mit szeret, nem kell sem külföldi barátokra, sem Paolo Coelhora, sem magasabb végzettségre, tudásra, több tapasztalatra stb hivatkozni ahhoz, hogy a másikat diszkvalifikáljuk, nem is kell diszkvalifikálni, butácska ad hominem vagy statisztikus érvekre hivatkozni, elég annyi, hogy nekem, a fentiek miatt, ez tetszik. Azon, hogy melyik zene összetettebb úgysem lehet vitatkozni (ez egy egyszerű tény), ahogyan azon sem, hogy valaki miben érez, a metafizika itt használt hétköznapi értelmében, metafizikai mélységet (ez meg teljesen szubjektív, még akkor is, ha sokan érzik ugyanazt a világban).

A "metafizikai inkompatibilitás" sok érdeklődőt elriaszt az itten zene ajánlásoktól, pláne a posztolásoktól.

[chord]

Még esetleg annyi, hogy ezen a lemezen Pandolfo gondol azokra is, akiknek fogalmuk sincs, hogy ezek a darabok honnan jönnek, merthogy tényleg nem kötelező tudni, meg egy Zeneakadémiai képzés után aztán főleg nagyon nem is elvárható, hogy egy Vestiva i colli vagy egy Anchor che col partire, de legalább a Suzanne un jour, meg a társai, hogy az kiderüljön, hogy ezek a Reneszánsz igen sokat játszott és ismert darabjai voltak, általában misék vagy madrigálok vagy kórusművek részei, egyszerűnek nem annyira mondanám, mert 3-4 szólamúak, tehát itt a 'reneszánsz polifónia gyöngyszemeinek' átirata zajlik erre a hangszerre, nyilván, nem mindegyik szólam fért be, de a lényeg az, hogy Pandolfo megmutatja az eredeti művet, kórussal, több szólamban, hogy tudjuk azt, hogy miből mi lett, tehát ez a lemez szerkezete (nagyjából), hogy eredeti kórus, aztán a viola a kísérettel.

Tehát most kivételesen pont nem egyszerű zene, a befogadás még bonyolultabb, sokaknak 'uncsi', valóban, de hát ilyen a komolyzene... komoly.... nem kell, hogy mindenkinek tetsszen, valóban.

Hifis szempontból még egy kicsi dolog, amely nem is kicsi, mert gyakorlatilag eldöntheti, hogy meghallgatjátok-e vagy sem.
Már kezdésből, olyan hangminőség, hogy az ember odaragad, oda, a hangzáshoz, mindegy, mi a zene, annyira élő és felhangdús meg bla..bla.. stb., de tényleg igen jól szól.

Akinél esetleg meg nem 'jelez be' a hangminőség, azt is megértem, ott majd szól más jól.


Meg ezek az őrült diminúciók, ezek a húzósak, tényleg.

[Klaca]

Miután ez a típusú eszmecsere különböző szereposztásokban (legalábbis az egyik oldalon) újra és újra lezajlik itt, sztem érdemes lenne valamiféle modus vivendit kialakítani. Pl. mondjuk azt, hogy az egyik oldal (Chord és a 'külföldi barátai') az egyszerűbb de valamiféle metafizikai mélységgel rendelkező zenéket szereti (mindenféle értékítélet nélkül értve az 'egyszerűbb'-et), a másik oldal (zenészek vagy a zene 'technikai' oldalát ismerők/zeneakadémiai hagyományokon nevelkedők) meg a komplexebb, ám kevésbé mély zenéket (a metafizikát itt feláldozták a technikai fejlődés oltárán).

Legyen ez egy spektrum két teljesen egyenrangú végpontja, és mindenki eldöntheti, hogy ebből a kettőből ki, mennyit kever ahhoz az elegyhez, amit a saját ízlésének, személyiségének tart. Így talán egyik álláspont sem tűnik majd 'alávalóbbnak', és ekkor talán nem kell majd állandóan valamiféle igazoláskényszert érezni, ha a nekünk kedves zenénket ajánljuk, még akkor sem, ha azt valaki leszólja. Nem kell a másikkal szemben kifejteni azt, hogy ki-mit szeret, nem kell sem külföldi barátokra, sem Paolo Coelhora, sem magasabb végzettségre, tudásra, több tapasztalatra stb hivatkozni ahhoz, hogy a másikat diszkvalifikáljuk, nem is kell diszkvalifikálni, butácska ad hominem vagy statisztikus érvekre hivatkozni, elég annyi, hogy nekem, a fentiek miatt, ez tetszik. Azon, hogy melyik zene összetettebb úgysem lehet vitatkozni (ez egy egyszerű tény), ahogyan azon sem, hogy valaki miben érez, a metafizika itt használt hétköznapi értelmében, metafizikai mélységet (ez meg teljesen szubjektív, még akkor is, ha sokan érzik ugyanazt a világban).

[Shinagawa]

Új Pandolfo lemez a halódó CD korszakban.

Tudják, hogy felvesszük, kikeverjük, és minden fan élvezni fog.

Mint ZENE kb semmi, néhány zeneiskolásoknak szánt etüd is több zenei mondandót hordoz.

Félre ne értse senki, nem a korszakkal, és az előadással van bajom.

Mert megrendeltem.

Mert fenomenális.

Óvatosan említettem, hogy itt a fórumon nem volt nagy lelkesedés, hogy zeneiskolás szinthez hasonlították, kérdezték, hogy miféle helyre írogatok én, hát, mondom, így főzünk mi itthon, kicsit sárga, meg savanyú, de azért narancs az a honi régizene-értés meg játszás... jót nevettek, hogy micsoda finom zeneiskoláink lehetnek, ha ez a belépő szint...:(((

Középtájon van egy Virgiliano féle ricercar, ja, de jó lenne tudni, legalább a műfaj, az micsoda, szóval, ahol Pandolfo éppen pihengetett, maradjunk annyiban, hogy az ízléseink között akkora szakadék van, mint a Mariana-árok kétszer...

Mint írtam, az előadással nincs semmi gond. Nem írtam rá, hogy zeneiskolás szint.


Azt is tartom, hogy egy ilyen muzsikus, mint Pandolfo, egy hosszúra nyúlt, koncert utáni buli másnapján a reggelijével többet kűzd, mint a lemezen játszott darabokkal.
Maximálisan hozza a tőle elvárható szintet, mind technikailag, mind zeneileg. Nem lehet belekötni. Csak hát ezek az uncsi zenék...
Tudom, finom, meg erős, de ettől még nem lesz több. A Hardcore régizene rajongók zabálni fogják.
Biztosan hiánycikk lesz a lemez hamarosan, és csak komoly pénzekért lehet majd beszerezni. Szóval előnyben leszel!

Nagy a szakadék az biztos, számomra nem volt kérdéses eddig sem.

[chord]

Új Pandolfo lemez a halódó CD korszakban.

Jó marketinggel mindent el lehet adni,ez a lemez is ezt bizonyítja.
Tudják, hogy felvesszük, kikeverjük, és minden fan élvezni fog.

Mint ZENE kb semmi, néhány zeneiskolásoknak szánt etüd is több zenei mondandót hordoz.
A kutyám könyörgő szemekkel nézett rám, és elkezdett ugatni kb fél óra után. Állatvédő szervezetek biztosan tiltakozni fognak, de ennek ellenére végighallgattam. Azért azok, akiknek a mentális állapotával baj van, ne nagyon hallgassa, mert könnyen lesznek olyan gondolatai, melyek visszafordíthatatlan következménnyel járnak.
Félre ne értse senki, nem a korszakkal, és az előadással van bajom. Pandolfo is biztosan örült, hogy kevesebb munkáért is megkapja a gázsiját, mert azért olyan nagy virtuozitás nem szükséges ide...

Hát, meghallgattam, külföldi zenész barátok küldtek egy jó másolatot, amíg érkezik az eredeti.
Mert megrendeltem.

Mert fenomenális.

Óvatosan említettem, hogy itt a fórumon nem volt nagy lelkesedés, hogy zeneiskolás szinthez hasonlították, kérdezték, hogy miféle helyre írogatok én, hát, mondom, így főzünk mi itthon, kicsit sárga, meg savanyú, de azért narancs az a honi régizene-értés meg játszás... jót nevettek, hogy micsoda finom zeneiskoláink lehetnek, ha ez a belépő szint...:(((

Középtájon van egy Virgiliano féle ricercar, ja, de jó lenne tudni, legalább a műfaj, az micsoda, szóval, ahol Pandolfo éppen pihengetett, maradjunk annyiban, hogy az ízléseink között akkora szakadék van, mint a Mariana-árok kétszer...


A lemez nagyon-nagyon erősen, kimondottan ajánlott.


youtu.be/RjsKi0JhtJs

[chord]

1500 környéke.


Van egy nagyon jó Alpha lemez, ezen a nagy kedvenc, a Tritonius-féle Miserarum est.


youtu.be/-q7yw8vmC4o

Aztán amikor az ember hall egy másik verziót, hogy az milyen...
Érdemes belehallgatni.

https://www.facebook.com/Recercare/vide ... 461816697/

[Aszpirin]

Most épp ezt hallgatom, az eredeti 1977-es LP-kről, és bár hosszú, és még csak a második lemez második felénél tartok, de szabadságon vagyok, és valahogy késztetést érzek, hogy "végigüljem".
Szerintem egész jó, de Ti biztosan ismeritek már:

[Aszpirin]

Legalábbis nálam, ezt ne feledjétek, a többes szám, az csak nyelvi eszköz most.
Vagy nem csak...?:)

"(ld. még ízlés szócikk)"