Még esetleg annyi, hogy ezen a lemezen Pandolfo gondol azokra is, akiknek fogalmuk sincs, hogy ezek a darabok honnan jönnek, merthogy tényleg nem kötelező tudni, meg egy Zeneakadémiai képzés után aztán főleg nagyon nem is elvárható, hogy egy
Vestiva i colli vagy egy
Anchor che col partire, de legalább a
Suzanne un jour, meg a társai, hogy az kiderüljön, hogy ezek a Reneszánsz igen sokat játszott és ismert darabjai voltak, általában misék vagy madrigálok vagy kórusművek részei, egyszerűnek nem annyira mondanám, mert 3-4 szólamúak, tehát itt a 'reneszánsz polifónia gyöngyszemeinek' átirata zajlik erre a hangszerre, nyilván, nem mindegyik szólam fért be, de a lényeg az, hogy Pandolfo megmutatja az eredeti művet, kórussal, több szólamban, hogy tudjuk azt, hogy miből mi lett, tehát ez a lemez szerkezete (nagyjából), hogy eredeti kórus, aztán a viola a kísérettel.
Tehát most kivételesen pont nem egyszerű zene, a befogadás még bonyolultabb, sokaknak 'uncsi', valóban, de hát ilyen a komolyzene... komoly.... nem kell, hogy mindenkinek tetsszen, valóban.
Hifis szempontból még egy kicsi dolog, amely nem is kicsi, mert gyakorlatilag eldöntheti, hogy meghallgatjátok-e vagy sem.
Már kezdésből, olyan hangminőség, hogy az ember odaragad, oda, a hangzáshoz, mindegy, mi a zene, annyira élő és felhangdús meg bla..bla.. stb., de tényleg igen jól szól.
Akinél esetleg meg nem 'jelez be' a hangminőség, azt is megértem, ott majd szól más jól.
Meg ezek az őrült diminúciók, ezek a húzósak, tényleg.
)
