Jól bonyolítjátok, csak nem tudom honnan veszitek ezt a sok zagyvaságot?juliush írta: ↑2018.10.10., szer. 10:13Azt hiszem ez még mindig nem a teljes kép. Amiről TCP/IP szintjén írsz, valóban igaz, ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy a TCI/IP layer fölött alkalmazhatnak hibajavító kódolást/dekódolást az elveszett információ bitek pótlására.alto írta: ↑2018.10.10., szer. 09:05Bocsánat, de kétségbeejtő marhaság amit írsz. A TCP/IP hibajavító algoritmusa és maga a protokoll gondoskodik arról, hogy minden csomag bithelyes legyen, ha ez nem megy, akkor nem jön semmi. A lejátszókban általában elég méretes buffer gondoskodik arról, hogy hálózati probléma esetén ne szakadozzon a lejátszás. Ha annyira problémás a hálózati kapcsolat, akkor a buffer kiürülget, a lejátszás meg szakadozik, de nincs olyan, hogy a lejátszó "kikalkulál" valamit, ha kiürült a buffer.
Vélhetően összekevered az Audio CD működésével ezt a dolgot, ott valóban az van, hogy ha az olvasó nem tudja eldönteni a CD-n lévő pitről hogy 0 vagy 1, és az Audio CD szabvány sajnálatosan gyengére megalkotott hibajavító algoritmusa sem jut ezzel dűlőre, akkor a folyamatos lejátszás érdekében a CD lejátszó "odahazudik" valamit. Ez is egyfajta jitter, túl sok ilyen rontja a hangminőséget, még több pedig pattogást, szakadozást okoz.
Vegyük észre, hogy az a helyzet, amiről a hálózati adattovábbítás során írtál, vagyis a TCP/IP hibajavítása ellenére véglegesen elveszettnek tűnő bitek esete innentől tökéletesen megegyezik mondjuk a CD vagy egyéb fizikai médiumok sérüléséből adódó bitvesztéssel! Ezek helyreállítása még mindig lehetséges lehet olyan kódolási/dekódolási eljárások alkalmazásával, mint a CD esetén is alkalmazott ún. Reed-Solomon kódolás, ami ellentétben a fent idézett véleményeddel egy igen hatékony és robusztus algoritmus, a CD esetén alkalmazott CIRC eljárás esetén gyakorlatilag 4000 bit kiesése (2,4mm-nyi pithiány a lemezen!!!) tökéletesen helyreállítható!
Ennél nagyobb kiesés esetén jöhet a hiányzó információ interpoláció alkalmazásával történő pótlása, amelynek már hallható hatása lehet, bár hozzá kell tennem, hogy a CIRC áldásos hatása ebben is érvényesül, mivel a algoritmus jellegénél fogva a nagy kiesést kisebb hibákra szórja szét, amellyel már jobban tud boldogulni az interpoláció, amely egyébként intelligens digitális szűrőkkel ugyancsak meglehetősen hatékonyan tud helyreállítani.
Ez az interpoláció nem jitter-jellegű (értsd time-base) probléma.
Nem tudom, hogy a multimédia-célú hálózati protokollok esetén alkalmaznak-e ilyesmit, de nagyon meg lennék lepődve, ha nem tennék!
A TCP/IP protokoll semmilyen hibajavítási információt sem tartalmaz. Ellenőrzőösszegekből (checksum)l van benne több is (fejléc, adat), de ezek segítségével csak ellenőrizni lehet, hogy a beérkezett adat rendben van-e, javításra nincs lehetőség. Ha hiba van, a fogadó fél a csomag ismétlését kéri.
Ha nincs hiba, akkor a csomag megjött és rendben van, kész. Nincs értelme a TCP/IP fölé helyezett hibajavításoknak sem (amennyiben azok a TCP/IP átviteli hibáit igyekeznének javítani).
Aztán, hogy melyik alkalmazás milyen adatot küld TCP/IP kapcsolaton keresztül, és azon belül milyen tömörítést, hibajavítási információt, süteményreceptet, mittudoménmit alkalmaz/helyez el, az az adott alkalmazás saját ügye és felelőssége.
