Altec

[lullus]

És egy régi fénykép: a Hifi Magazin cikk-illusztrációja (a második kép) ugyanezt a lemezjátszót ábrázolja.
http://www.hifimagazin.hu/HFMCD/HFM/CIKKEK/HFM0403.HTM

[lullus]

Szeretném, ha érdeklődést keltene ez a téma. Magyarországon is vannak Altec-tulajdonosok, és olyanok is akadnak, akikből Altec-tulajdonosok lesznek. (Ebben a pillanatban két 604-est is kínálnak az avx.hu fórumán, egy másik fórumon pedig egy hamis Altec-koaxiálist árulnak.) Megnyitottuk a fő témákat. Ilyen A Filmszínház Hangja (VOTT) és a film- és hanglemez-stúdióé (604 Duplex). Mégis az a szomorú helyzet, hogy eddig csak ketten, csupán Bandi és én szólaltunk meg. Hol vannak a vélemények, a kérdések, az ellenvetések?
Lehet, hogy később hibának bizonyul, de megnyitok egy harmadik altémát is: a hificuccokét, amelyek szeretik az Altec hangsugárzókat, és hosszú ideig együtt laktak velük. Lehet, hogy ez sem élénkíti fel a fórumozókat – de engem nagyon is érdekel, hogy az Altec-eseknek – vagy akik Altec-esekké akarnak válni – mi egyebük van. Mivel hajtjuk hangsugárzóinkat? A szoftver (a zene) és a hardver (a hifilánc) egyaránt érdekes.
Az altémának szomorú időszerűséget ad az a körülmény, hogy a közeli napokban fogok megválni attól a lemezjátszótól, amely teljes Altec-kedvelői pályafutásomat végigkísérte. Őtőle, régi Garrard 401-esemtől búcsúzom e hozzászólásban.
1979 nyarán, egy Párizs melletti kisvárosban (Malakoff) vettem egy vietnami menekülttől (apróhirdetés). Héven (RER) mentem érte, és az ölemben dajkáltam, amíg a szállásra nem értem vele, aztán vonaton hoztam haza. (Háromévenként lehetett turistaútlevelet kapni.) Akkoriban a dörzskerekes lemezjátszókat nem becsülték valami sokra – én sem –, hanem volt rajta egy hosszú SME-kar, és az már akkor kultusztárgy volt. Azonkívül rettentően tetszett nekem. Azóta sem vágytam más hangkarra.
A kar mindmáig dolgozik, de a futómű általában csak másod-lemezjátszó volt egy-egy szíjhajtású mellett. A 70-es–80-as években egy magyar (EAG) stúdió-lemezjátszót használtam (én alakítottam át dörzskerekesről gumiszíjasra), a 80-as évektől a közelmúltig pedig Thorens TD-125-öst. Aztán – amikor ráuntam a stúdió-lemezjátszó Papst-motorjának zajára, vagy idegesített a TD-125-ös imbolygása a bekapcsoláskor, tűzforró motorja a kikapcsoláskor – olyankor egy ideig a Garrard 401-est hallgattam. Fő lemezjátszóvá az utóbbi években, a divat hatására lépett elő. Megpróbáltam – engedve az okosabbaknak – megszeretni a dörzskereket, de nem sikerült. Pedig jó gép ez. A fiamnak nagyon finom Thorens TD-124-ese van – a Garrard zajszintje még annál is alacsonyabb, a legkevésbé sem zavarja a lemezhallgatást. Ami kis dübörgése van, azt a lemezzaj bőven elfedi. Hozattam új dörzskereket, új, foszforbronz csapágy-gömbszeletet, gyári olajat. Kapott eredeti SME-kávát. A lemezjátszó tehát aránylag csöndes – de továbbra is jobban szeretem a szíjhajtást.
A mai hifistáknak csak a legfinomabb dörzshajtásúakhoz, Garrardokhoz, Thorensekhez, legrosszabb esetben Lencókhoz van szerencséjük, nekem azonban a legkorábbi lemezjátszóim nemcsak dübörögtek, hanem nyávogtak is. Ez elviselhetetlen volt. Az olcsó dörzskerekesek többé-kevésbé mind osztoztak ebben a hibában. Évekig kellett szíjhajtásút hallgatnom, hogy elfelejtsem az ócskaságok emlékét. A Garrard 401 egyenfutása tökéletes. Fordulatszám-szabályozója ma is mindig középen áll. Mégsem való nekem a dörzskerék, punktum.
És mivel már nem kell nekem másod-lemezjátszó, ezt a viszonylag keveset futott Garrardot a közeli napokban elviszik tőlem. Az ő tiszteletére, barátságunk emlékére íme egy fénykép.

garrard.jpg (2.98 MiB) Megtekintve 5879 alkalommal

[bandi100]

Lullus, azt a Hiraga-kreálmányt, amit föltettél, hallottam szólni tán úgy 7-8 éve egy kiállításon. Rengeteg kiállító volt Münchenben, nekem ez a hang a legjobbak közé tartozott, talán egy icipicit túl érces volt. Hozzá kell tennem, hogy volt velem egy barátom, nagy audiofül, akinek nem tetszett (és valami doboztalan hangszórókból álló ausztrál kreálmány volt a kedvence).

[lullus]

Hátlap:

hiraga2.jpg (746.69 KiB) Megtekintve 5856 alkalommal

[lullus]

Művész-kisiparosok még az utóbbi évtizedekben is gyártanak 604-alapú dobozokat. A nagy tekintélyű, francia-japán Jean Hiraga a 604-8G köré tervezett hangsugárzót.

hiraga1.jpg (300.79 KiB) Megtekintve 5785 alkalommal

[lullus]

A 604 korai típusaiban mindig AlNiCo-mágnest találunk és többé-kevésbé többcellás (multicell) tölcsért. A későiekben ferritmágnest és MantaRay-tölcsért. A képen együtt látható hangszórók a két típust képviselik: 604-8K és a 604-8G.

604_1.JPG (7.19 MiB) Megtekintve 5707 alkalommal

[lullus]

Árulnak egy hangváltót A5-höz / A7-hez az Audiogonon.

Kösz, Bandi.
A hangváltó-témát ne ejtsük el. Ha a fórum bármely tagja netán olyan hangváltó rajzára bukkanna, amellyel az utódok ekvalizálni próbálták az Altec-hangsugárzók frekvenciamenetét, kérem, hívja fel rá a figyelmemet. Sok ilyent összegyűjtöttem. Megvannak Jeff Markwart 604-esekhez készült kapcsolásai, a Mastering Labs és a UREI kapcsolási rajzai, de ezek is mind 604-esekhez készültek. Ami nagyon hiányzik: Hiraga 604-es rajza és a legújabb VOTT-hangváltók.
Nem is baj, hogy szóba került a 604-es. Valamikor úgyis rá kellett volna térnünk. Eddig az Altec-hangsugárzók közül csak a nagy mozihangszórókról, A Filmszínház Hangjának családjáról esett szó, illetve ennek stúdiómonitor- és szalonváltozatairól. Holott az Altec 1943-ban piacra dobott egy koaxiális hangszórót is, a 601-est. A koaxiális ebben az esetben azt jelentette, hogy nem a 38-centis mélyhangszóró mellett, hanem annak belsejében helyezték el a magashangok közvetítésére szolgáló nyomókamrát és a hozzá való tölcsért. A stúdiók számára szánták. A moziban nem zavaró a mélyhangszóró és a magastölcsér közötti távolság, hiszen a néző távol ül. Szemben a moziteremmel, a stúdióbeli hallgatószoba általában nem nagyon nagy. Márpedig közeltéri hallgatás esetén nem árthat, ha a mély és magas hangok ugyanarról a helyről érkeznek hozzánk. A 601-esnek még gerjesztett mágnese volt. 1944-ben aztán elhagyták az elektromágnest, és helyére alumínium-nikkel-kobalt ötvözetet alkalmaztak. Ez lett a világ talán leghíresebb hangszórója: a 604 Duplex.
Az Altec több mint 50 évig gyártotta kisebb módosításokkal. A gyár bezárása után a szerszámokat, anyagokat és tervrajzokat megvásárolta Bill Hanuschak, az Altec egykori mérnöke, és Great Plains Audio márkanév alatt azóta is gyártja az egykori terméksor legérdekesebb tagjait. A 604-est még fejleszti is. A sorozat legutolsó tagjai a 604-8H III, ill. a 604-8E II. Most már ez a történet is több mint 20 éve tart.

[lullus]

Hát igen: nem lenne indokolatlan beköltözni a tölcsérbe. Ha légoszlop-rezonanciákkal nem trükközünk, akkor a mély hangok lesugárzásához kb. 5 méter hosszú tölcsér kellene. Ha pedig 15-hüvelykes (38-centis) Altec-mélysugárzót (mint az 515) tennénk a tölcsér torkába, akkor az exponenciálisan nyíló tölcsér szájnyílásának átmérője bizonyára még 5 méternél is nagyobb lenne. Nem véletlenül döntöttek úgy a Filmszínház Hangjának tervezői, hogy csak a közép- és magashangok lesugárzását bízzák tölcsérekre, a mélyeket közönséges mélyreflex-dobozra hagyják. A szalonváltozatból (Valencia, 19, Maestro) aztán már a középtölcsér is eltűnt. Ezért olyan kivételes Bandi A5-öse, amely igazi VOTT, középtölcsérrel, sőt nagyobbacska VOTT. Még mindig elképeszt. Ilyesmit lakásban nem láttam.
A lenyűgöző példa után lássunk egy rossz példát. Tudnivaló, hogy némelyik környezetben a hifilánc leggyengébb láncszeme maga a környezet: a szoba. Nálunk például a zenehallgató szobából kiszorult a kis Valencia, és átkerült a nappaliba, a tévé alá. Tévé-előfizetésünk nincs, csak filmeket nézünk és olykor hangversenyeket. Nincs házimozi-rendszer (csak egy kis sztereó-erősítővel tévézünk), sőt az egymás mellé gördített hangsugárzókból a térhatás is alig észlelhető. Viszont mulatságos és valahogy élvezetes módon mégis nagyon ott van az a jellegzetes, imádnivaló mozihang a filmek alatt.

[bandi100]

Mai találatom. Sajnos, nem a hangfalakat találtam, csak ezt a képet:

[bandi100]

Árulnak egy hangváltót A5-höz / A7-hez az Audiogonon.
Remélhetőleg a hangváltó-tervezéshez és építéshez jobban ért a pasi, mint az angol nyelvhez:
https://www.audiogon.com/listings/lis94 ... i-y-repair

[bandi100]

Hát, nem tudom, hogy ezek közt van-e, vagy hogy a deszkán olyan tiszta-e az elrendezés, hogy egy gyakorlott szem nemcsak rajzról, hanem esetleg képről is látja, hogy miről van szó.
https://www.google.hu/search?biw=1366&b ... bw#imgrc=_

[lullus]

Próbálkozott Hiraga-váltóval, Jagusch-félével, és még néhánnyal. Aztán irtózatosan drága Duelund-kondikból szerkesztget váltókat, amik állítólag jók. Mindenesetre olyan drágák, hogy Duelund-kondikból egy váltó lehet, hogy többe kerül, mint egyébként egy nem olcsó (és sajnos egyre drágább) A5-ös.

Nagyon érdekelnének ezek a váltók. Egy Hiraga-rajzot láttam, nem tudom, mennyire hiteles. Jagusch kapcsolási rajzait nem ismerem. Ez a kettő érdekelne a legjobban. Ha Jeff Martwart-ról van szó, ő közzéteszi a rajzait; azokat ismerem. Segítsetek kapcsolási rajzokkal, kérlek.
Van egy pár újszerű, de felesleges váltóm, azt hiszem Voice of the Theatre-hoz: N1209-8A típusúak. Majd felteszem az Adás-vétel rovatba. Ennek a hiteles rajza is nagyon érdekelne.

[lullus]

De az egész kőgyapot-históriát elfedhetjük ezzel a barnáslila hangszóró-selyemmel, amely, csodák csodája, újszerű állapotban vészelt át jó negyven évet.

[lullus]

Hangmester fiam mesterműve a két fekete bársonyhuzat. Bennük a kőgyapot – hadd szögezzem le büszkén – eredeti.

[lullus]

A csengés-bongást a tervezők kőgyapottal csillapították, amelyet a tölcsér két oldalán, háromszög alapú hasábokban helyeztek el. A hasábokat sajátságos módon olyan textilhuzatba tették, amelynek anyaga valamivel reakcióba lépett, és pillanatokon belül, nyomtalanul szétporladt. Fényképen sem láttam Valenciát ép tölcsércsillapítással. Azazhogy: ez a példány az egyetlen kivétel.
A szállítás előtt, még Németországban készült felvételen jól látható, hogy a csillapítóanyag textilborítása ugyan nyomtalanul eltűnt, de maga a csillapítóanyag, a háromszög alapú hasábok megvannak.

[lullus]

A 811B tölcsér alumínium-öntvény, és ennek megfelelően inkább cseng, semmint bong. A (ha jól tudom, valami kátrányszerű anyaggal) csillapított, egykori 811A (és a hasonló, nagyobb 511A) talán csak a mesében létezik.

[lullus]

És íme a 416-8Z. Látszik a meztelen AlNiCo-mágnes, és látszanak a furatok, amelyekkel az innen hiányzó vaskalapot rögzíthették volna. A vaskalapra kerültek volna a szép feliratok. Persze akkor már 416-8A lett volna a neve. A Z a gyár saját gyártmányú dobozaiba került. Azért takarékoskodtak a feliratos vaskalappal, mert úgy gondolták, ezzel úgyse lesz dolga senkinek, még a beszerelés során sem. Az Electro-Voice gyári hangsugárzóinál ugyanezzel a takarékos módszerrel találkoztam.
Érdemes megfigyelni, hogy az akkor már méltán világhírű 416-osoknak akkor még elég szerény hangszóró-kosaruk volt. Alig egy évvel később megjelent a merevebb öntvényből készült, nem 15-, hanem 16-hüvelykes változat.

[lullus]

Íme a nyomókamrás magashang-szóró (tweeter-nek, csipogónak bajos nevezni), a 806-8A. A legkisebb nyomókamrás, még AlNiCo mágnessel. Mögötte a 811B tölcsér a nagylátószögű lencsével készült felvétel miatt erős rövidülésben látszik.

[lullus]

A prospektus hátlapja:

[lullus]

Stokowskinak állítólag volt valami szerződése az Altec-Lansinggel, és az ő dobozait megszerezte egy Jeff nevű manyus, aki egyébként A5-ös hangváltókkal kísérletezik.

Milyen gyönyörű, csakugyan, ez a két hangdoboz.
Nem tudom, mikor kezdte az Altec a képen látható, házi hifi-hangsugárzók gyártását. A Voice of the Theatre (VOTT) kis modelljéből, az A7-esből kifejlesztett otthoni változat csak annyiban különbözött az eredetitől, hogy mindkét hangszórót és a tölcsért is belerakták a dobozba, a doboz pedig finom keményfa-furnért kapott a mattszürke festék helyett, sőt még hangszóró-selymet is. (Tényleg, hogy nevezik manapság azt a textilt – már sok évtizede nem selyem ez –, amellyel a hangszórókat védeni szoktuk?) Ilyenek a hangdobozok a fényképen. Az általam felrakott, ősi, zöld prospektus végén is ilyen látható, de hangszóró-selyemmel burkolva: az A7W. Nem tudom, milyen szót takar a W, de jelentése bizonyára: de luxe. Az A7W tetején, mint a sima A7-esén, 811B tölcsérre dolgozó 806-os, nyomókamrás hangszóró volt (a nagyobbik fajta A7-esen 511B/802), az alsó 416-os pedig előre, a középtölcsérbe sugárzott, azt az energiát pedig, amelyet hátrafelé sugárzott, mélyreflex-doboz hasznosította. Egyszer aztán ráébredtek, hogy hiába rakják díszes hangdobozba, egy pár VOTT, még ha csupán A7-es is, az átlagos lakószobában nehezen fér el. A rendszer egyetlen elhagyható eleme a középtölcsér volt. Középtölcsér nélküli, tiszta mélyreflex-doboz a 60-as években kihozott, otthoni A7-tömörítvény, a 846A Valencia. Hangossága persze meg sem közelíti a középtölcséres A7-esét, de még mindig nagyon hangos, és hangja is hasonló jellegű, ami nem meglepő, hiszen hangszóró-készletük teljesen azonos. A 70-es évek közepén jött ki a 846B Valencia (kisebb módosítások), aztán a 19-es (előkelően: Nineteen). Ebben alul nem 416-8Z vagy 416-8A van (ezek azonosak, csak a Z-n nincsen díszfelirat, és ezért nem is vaskalapos), hanem a szintén AlNiCo-mágnesű, kissé szerényebb fluxusú 416-8B. (Ahogy a divatot figyelem: mintha Amerikában és Németországban inkább a B-t, Franciaországban és Japánban inkább az A-t (Z-t) részesítenék előnyben.) A 19-es felül sem azonos a Valenciával: a 811B tölcsérbe itt nem 806-8A nyomókamrát szereltek, hanem az erősebb 802-es nyomókamra egy korszerűbb változatát. A korszerűsítés még hagyján, de a mélyhangszóróhoz már a 806-os is aránytalanul hangos volt (tölcsér). A 802-est még jobban le kell szabályozni, hogy a hangsugárzót hallgatni lehessen.
Ez lenne tehát a VOTT (a kis A7-es) szalonváltozatának története. Először az A7W (a prospektusban, aztán a Stokowski-képen), aztán a Valencia, aztán a Model 19. Tulajdonképpen van még egy állomása a történetnek. A 90-es évek közepén kihoztak még egy ilyen kétutas, otthoni zenehallgatásra is alkalmas VOTT-ot, az akkori Mantaray-tölcsérrel, az akkori, ferritmágneses hangszóró-készlettel. Pompázatos nevet kapott: M500 Maestro. De ez már a bukás idején történt; alig forgalmazták, és lehet, hogy ebből már csak Altec-szürke példányok készültek.
Ha egy kicsit vártok, bemutatok nektek egy szép 846B Valenciát. Pontosabban 846U Unfinished-et. Így hívták, Befejezetlennek, mint Schubert 8., h-moll szimfóniáját. Nem kapott szép dió-, csak nyírfafurnért, nem kapott szép előlapot sem. Olyanoknak készült, akik a lakásuk vagy stúdiójuk színére maguk fogják befesteni, a hangszóró-selymet meg úgyis leveszik. Először egy prospektus.

[bandi100]

Az 515-ös alighanem a világ egyik legfinomabb mélyhangszórója. A 421-es lehet, hogy gatyalengetőbb.
A gatyalengetőség, illetve a "hatalmas mélyek" érzete egyébként szerintem inkább azzal van összefüggésben, hogy 50 és 150 Herz között relatíve hangosan szól egy doboz, nem pedig azzal, hogy milyen mélyre megy le. (Egy barátom megjegyezte, hogy a kis JPW Sonata dobozomnak "mekkora mélyei" vannak, pedig ott 70 Herztől indul az átvitel.)
Az A5-ös nem egy mélybajnok, de a mélyei elegendőek ahhoz, hogy a hallgatónak ne legyen hiányérzete: rendesen megszólal az orgona, a nagyzenekar vagy a nagybőgő.

[lullus]

Hallottam 421-el szerelt dobozokat, és nagyon gatyalengető mélyük volt, de nem tudom, hogy mennyire mentek le. A mély tömege nagyobb volt, mint az 515-ösöknél és 416-osoknál.

Erre jó ez a fórum: kijavítják a tévedéseket. Sose hallottam 421-est, de te igen, és, elsöprő basszust tapasztaltál. Most ezért újra nézegetem az adatlapját és, lámcsak, az imént rosszul értelmeztem a hatásfok-adatot. A 97dB (ami nem-Altec hangszórók esetében gyönyörű lenne) nem 1 méter, hanem 4 láb távolságból van mérve, ráadásul 10kHz-ig. 500 és 1000Hz közötti rózsaszín zajjal, 4 láb távolságból mérve viszont már 99dB, ami 1 méterről 101dB lehet. Óriási hatásfok, eléri a hihetetlen 515B hatásfokának (kb. 104dB) felét. A légrésben a mágneses fluxus lenyűgöző: 1,44 Tesla; megközelíti az 515B 1,475 Teslás fluxusát. Kiváló lehet a basszusa is, de én feltétlenül az 515B-t választanám. Amelytől akár szubbasszus is remélhető (rezonancia-frekvencia: 25Hz, szemben a 421-gyel (40Hz)).

[bandi100]

Hallottam 421-el szerelt dobozokat, és nagyon gatyalengető mélyük volt, de nem tudom, hogy mennyire mentek le. A mély tömege nagyobb volt, mint az 515-ösöknél és 416-osoknál.
Nem hallottam Karajan dobozairól, de Stokowskinak állítólag volt valami szerződése az Altec-Lansinggel, és az ő dobozait megszerezte egy Jeff nevű manyus, aki egyébként A5-ös hangváltókkal kísérletezik.

LS-VOTTs-no-grills.jpg (124.89 KiB) Megtekintve 4351 alkalommal

Próbálkozott Hiraga-váltóval, Jagusch-félével, és még néhánnyal. Aztán irtózatosan drága Duelund-kondikból szerkesztget váltókat, amik állítólag jók. Mindenesetre olyan drágák, hogy Duelund-kondikból egy váltó lehet, hogy többe kerül, mint egyébként egy nem olcsó (és sajnos egyre drágább) A5-ös.

[lullus]

Itt egy olcsó VOTT (Voice of the Theatre) az ebay-en...

Igazad van: a 421–8H-t nem mozi-, stúdió- vagy otthoni hangsugárzókba szánták, hanem könnyűzenei hangszer hangosítására (musical instrument loudspeaker). Nemcsak zárt dobozba tehető, mert a palást-visszatérítő erőről nem az összenyomott levegő gondoskodik, mint például az AR-hangsugárzók esetében, hanem a szokásos, impregnált vászonharmonika-perem (high compliance cloth surround with mechanical resistance). Ilyesféle zenekari hangsugárzó kelt el idén a mi fórumunkon: http://www.avx.hu/forum/viewtopic.php?f ... c#p2233868 A hirdető szerint Herbert von Karajan tulajdona volt. (Korábban azt hittem, a karmester történetesen éppen légrugózású AR-hangsugárzót használt: https://www.stereophile.com/standloudsp ... index.html.) Abban is igazad van, hogy a 421 nem feltétlenül jó az 515 vagy 416 helyén. A 421 is nagy hatásfokú, de az 515 és a 416 még nagyobb, aztán meg a 421 nem is tud annyira mélyre lemenni, mint azok.

[lullus]

Most már nekem is a kedvencem.