Filmajánlók,sorozatok,vélemények,csevegő...

3 órája, lehoako írta:

. Technikailag nincs időm képernyő előtt lenni napi 1-2 órát, sajnos. . :-)

Ahhoz képest, hogy nincs idöd sorozatot nézni, folyamatosan fenn vagy itt a fórumon

Csutka

6 perce, Lemmy9 írta:

Ok, Twin Peaks emlegetés megint. Elmagyaráznád nekem, mint nem művészfilmrajongónak az értelmét, a mondandóját, és a végkifejlletét? Google nélkül, szubjektívan. Köszönöm(jük) Illetve bármely művész úr is leírhatja.

Minek?

Nyomassá inkább valami jó kis norvég (vagy más) sorozatról ajánlást!

Te már úgysem leszel "művész úr". Ne kérdezd meg, hogy miért nem - biztosan nem leszel!

Hozzáértőket kérdezném, hogy a Szőke András féle " Európa kemping " művészfilm?

1 hour ago, lehoako said:

Nem mondom, h nézz Te is több művészfilmet, mint sorozatot, mert esetleg többet fogsz megérteni az életből, de ha jó tanácsot kéne adnom, mondanám.

Ezt komolyan is gondolod?

“Electric Dreams” - nemrég néztem meg, egész kellemes antológia-sorozat az elgondolkodtató sci-fi kedvelőinek, Philip K. Dick munkáiból. Ajánlom szíves figyelmetekbe.

(minden rész más-más történetet dolgoz fel, kapcsolat közöttük nincs, tehát önállóan is megállják a helyüket a részek)

22 perce, lehoako írta:

Köszönöm, másvalaki is írta, akinek adok a véleményére, tudom, h van a sorozatokban is minőség, akár Hollywoodhoz képest. Technikailag nincs időm képernyő előtt lenni napi 1-2 órát, sajnos. Nem fikázás, aki akarja, nézze őket, a Twin Peaks-t pl. láttam végig, meg az X-aktákat is, pár kivétellel, és persze a South Parkot. :-)

Épp erről van szó. A “The End of the F*king World” pl. 8 darab 20-30 perc közötti hosszúságú részből áll. Akkor nézel meg egy-egy részt, amikor akarsz. Megnézni pedig szerintem érdemes. A címe ne riasszon vissza, nem művészfilm ☺︎

9 minutes ago, lehoako said:

Köszönöm, másvalaki is írta, akinek adok a véleményére, tudom, h van a sorozatokban is minőség, akár Hollywoodhoz képest. Technikailag nincs időm képernyő előtt lenni napi 1-2 órát, sajnos. Nem fikázás, aki akarja, nézze őket, a Twin Peaks-t pl. láttam végig, meg az X-aktákat is, pár kivétellel, és persze a South Parkot. :-)

Nem feltétlen kell napi 1-2 órát fixen ott lenni. Amikor van kedv, idő, akkor megnézed.

8 minutes ago, -KP- said:

Már mondta más is, de én is mondom: Manapság a sorozatok bőven elérik, sokszor meg bőven túlszárnyalják Hollywood szintjét. Szerintem kimaradsz jó dolgokból is...

Köszönöm, másvalaki is írta, akinek adok a véleményére, tudom, h van a sorozatokban is minőség, akár Hollywoodhoz képest. Technikailag nincs időm képernyő előtt lenni napi 1-2 órát, sajnos. Nem fikázás, aki akarja, nézze őket, a Twin Peaks-t pl. láttam végig, meg az X-aktákat is, pár kivétellel, és persze a South Parkot. :-)

6 minutes ago, lehoako said:

:-))).

Bocsánat, én meg sorozatokat nem nézek, mert drágább az alvásidőm.

Nem mondom, h nézz Te is több művészfilmet, mint sorozatot, mert esetleg többet fogsz megérteni az életből, de ha jó tanácsot kéne adnom, mondanám.

Már mondta más is, de én is mondom: Manapság a sorozatok bőven elérik, sokszor meg bőven túlszárnyalják Hollywood szintjét. Szerintem kimaradsz jó dolgokból is...

26 minutes ago, Csutka said:

Kezd a topik annyira unalmas lenni, mint a "művészfilmek".

Most vettem észre, hogy folytattak két általam kedvelt sorozatot.

A The 100 az 5. évaddal és a Colony a 3. évaddal már elkezdődött.

Aki még nem látta őket - ajánlom figyelmébe mindkettőt.

:-))).

Bocsánat, én meg sorozatokat nem nézek, mert drágább az alvásidőm.

Nem mondom, h nézz Te is több művészfilmet, mint sorozatot, mert esetleg többet fogsz megérteni az életből, de ha jó tanácsot kéne adnom, mondanám.

Csutka

Kezd a topik annyira unalmas lenni, mint a "művészfilmek".

Most vettem észre, hogy folytattak két általam kedvelt sorozatot.

A The 100 az 5. évaddal és a Colony a 3. évaddal már elkezdődött.

Aki még nem látta őket - ajánlom figyelmébe mindkettőt.

34 minutes ago, bitrograde said:

Nehezen tudom eldönteni, dícséret avagy sértés akart-e ez lenni? De talán mindegy is.

Egyes korszakokban és helyeken a "művészfilm" hihetetlenül népszerű tudott lenni, persze az amerikai mozi globális térhódítása előtt. A hatvanas évek Új Hullámos filmjeinek egy része hihetetlen kasszasiker, persze saját bekerülési költségéhez mérten, és nem holywoodi mércével. Tudom, hihetetlenül hangzik, de egykor tömegek rajongtak Jack Clayton, Tony Richardson, Truffaut, Godard vagy éppen Vajna és Bergman filmjeiért. Talán mert valami olyat kaptak tőlük, amit a müfaji filmektől nem. Ízlések, ugye...meg ficamok.

Amúgy meg mazochista, Leopold von Sacher-Masoch, A bundás Vénusz szerzőjének tiszteletére. Ha már pornó...

A dráma-líra kérdésről majd inkább este.

Beasszisztálnék összegereblyézni a cédulákat a földről... :-)

A jegyzetelés kronológiai sorrendjében:

1.) " amiben az alkotó önkifejezése a magasan elsődleges szempont, minden más előtt."

2.) egyedi látásmód (Biti írta Coenékre, de általános érvényű)

3.) hozzányúl-e vagy sem a filmes konvenciókhoz (nekem MINDEN benne van ebben a technikától, kameramozgástól, párbeszédektől, jellemfejlődéstől az új hőstípusig minden (Pl.: ahogy egy, az emberiség elpusztítására küldött robot a végén feláldozza magát a szeretteiért és az emberiségért.) és nyújt-e valami újat, vagy csak nagyon ügyes legújabb bőr lesz egy kész stílusban. (Picit rokon az előzővel.)

4.) mennyi líra van benne, a sztori elmesélése cél vagy eszköz (nagyon pongyola, de egyelőre rugalmas).

2013-as a Tajtékos napok, (L'écume des jours), persze, h Boris Vian. Amiatt kéredzkedik ide, mert látványában Wes Anderson / Tim Burton-nívó LAZÁN, csak benne van a Coenes végletekig ambivalens és már-már a nézőnek frusztráló snittrobbanás. (Nekem pl. kifejezetten.) Gondry zsenialitása már azzal megvan, h hitelesen viszi vászonra Vian vizualitását. Vian szürreális vizualitását.

Ez az ajánlója:

"Egy olyan világban, ahol fahéjas cukor illatú rózsaszín bárányfelhőkön is lehet utazni, vagy olyan kocsikon, amelyeknek nincs kereke, hanem rezgő lábakon haladnak előre, Colin, a tehetős fiatalember, a koktélzongora feltalálója mindennél jobban vágyik a szerelemre. Olyan lányt keres, akit őszintén tudna szeretni. Legjobb barátja, Chick, valamint szakácsa Nicolas közreműködésével megismerkedik az elragadó Chloé-val és szárba szökken szerelmük Duke Ellington híres "Mood Indigo" dallamaira. Az egymás iránt fellángoló érzelmeik mindenen felülemelkednek, szerelmük humorban, bolondosságban sincs híján. A szerelmüket beteljesítő álomszerű esküvőjükön arról is biztosítják egymást, hogy az életükben esetlegesen felmerülő nehézségeket közösen győzik le. A nem várt fejlemények azonban sokkal hamarabb következnek be, mint várnák. Chloé hirtelen megbetegszik. Lótuszvirág nő a mellkasában. Az orvosi kiadások okán elszegényedett Colinra vár a feladat, hogy sajátos, egyedülálló gyógymódokat kifejlesztve megmentse imádott szerelmét. "

Na, aki ezt írta, az nem tudja megkülönböztetni az epikát, a lírát meg a drámát.

Amúgy a művészet nem való ám mindig mindenkinek. SZVSZ.

1 hour ago, MGMART said:

Olvasva a "mi művészfilm mi nem az" ( ez elég Besenyő Pistabácsis ) hozzászólásokat olyan mintha egy szabadegyetem online kurzusába csöppentem volna bele

Nyilván ha az ember csak magasabb röptű darabokat néz, akkor felmerülhet benne egy kutúrmisszió gondolata.Nem lesz egy hálás feladat és nem is fog széleskörű elfogadásra találni, mert alapvetően az emberek többségében nem talál befogadásra az a filmes nyelv amit ezekben a rendező és társai használnak.Mindig is szűk nézőközönsége volt a műfajnak és valljuk be, hogy némelyik darab megtekintése szimpla mazohizmus.

A tudás fájának gyökerei keserűek, de gyümölcsei édesek.

bitrograde

1 hour ago, MGMART said:

Olvasva a "mi művészfilm mi nem az" ( ez elég Besenyő Pistabácsis ) hozzászólásokat olyan mintha egy szabadegyetem online kurzusába csöppentem volna bele

Nyilván ha az ember csak magasabb röptű darabokat néz, akkor felmerülhet benne egy kutúrmisszió gondolata.Nem lesz egy hálás feladat és nem is fog széleskörű elfogadásra találni, mert alapvetően az emberek többségében nem talál befogadásra az a filmes nyelv amit ezekben a rendező és társai használnak.Mindig is szűk nézőközönsége volt a műfajnak és valljuk be, hogy némelyik darab megtekintése szimpla mazohizmus.

Nehezen tudom eldönteni, dícséret avagy sértés akart-e ez lenni? De talán mindegy is.

Egyes korszakokban és helyeken a "művészfilm" hihetetlenül népszerű tudott lenni, persze az amerikai mozi globális térhódítása előtt. A hatvanas évek Új Hullámos filmjeinek egy része hihetetlen kasszasiker, persze saját bekerülési költségéhez mérten, és nem holywoodi mércével. Tudom, hihetetlenül hangzik, de egykor tömegek rajongtak Jack Clayton, Tony Richardson, Truffaut, Godard vagy éppen Vajna és Bergman filmjeiért. Talán mert valami olyat kaptak tőlük, amit a müfaji filmektől nem. Ízlések, ugye...meg ficamok.

Amúgy meg mazochista, Leopold von Sacher-Masoch, A bundás Vénusz szerzőjének tiszteletére. Ha már pornó...

A dráma-líra kérdésről majd inkább este.

Olvasva a "mi művészfilm mi nem az" ( ez elég Besenyő Pistabácsis ) hozzászólásokat olyan mintha egy szabadegyetem online kurzusába csöppentem volna bele

Nyilván ha az ember csak magasabb röptű darabokat néz, akkor felmerülhet benne egy kutúrmisszió gondolata.Nem lesz egy hálás feladat és nem is fog széleskörű elfogadásra találni, mert alapvetően az emberek többségében nem talál befogadásra az a filmes nyelv amit ezekben a rendező és társai használnak.Mindig is szűk nézőközönsége volt a műfajnak és valljuk be, hogy némelyik darab megtekintése szimpla mazohizmus.

10 hours ago, wittao said:

Ahogy egy baratom mondta, az o 10 kedvenc filmje:

Rambo 1

Rambo 2

Rambo 3

es 7 porno...

Szóval 3 akciófilm és 7 művészfilm?

22 hours ago, bitrograde said:

Szerintem ennél sokkal közelebb nem jutunk a meghatározáshoz. A film alapvetően egy (kultúr)ipari termék, mert elkészítéséhez egyrészt sok pénzre, másrészt sok, különböző szakember együttműködésére van szükség. Ezért amikor ez az elkészítési mód egyetlen résztvevő (általában a rendező) önkifejezési szándékának rendelődik alá, akkor kezdhetünk el művészetről beszélni. Ez a rendező-központú szerzői filmkészítés alapvetően más, mint a mainstream amerikai film, ami elsősorban a "sztár" arcára (bicepszére, mellére, fenekére, lábára, stb.) épül (mert az adja el a filmet), bár Amerikában is találni független szerzői filmeseket (mint a fent emlegetett Jarmusch, a Törvénytől sújtva rendezője (és ha már szóba került, akkor ne csak T.W. és A.B. tűnjön fel, hanem a The Lounge Lizards szaxofonos-esze, John Lurie is)). Az itt emlegetett rendezők közül szerintem Luc Besson (de lehetne mondani Finchert is akár) szerintem határeset: a Nikitáig (esetleg a Leon, a profiig) szerintem filmes auteur, ahogy azt a franciák mondják, de utána semmiképp (Arthur és a villangók, ugyan már!). Az, hogy valaki a saját filmje "szerzőjének" számít, még nem jelenti azt, hogy fekete-fehér dokumentarista nyomort ábrázolna némi ego-túltengéssel. A francia Új Hullám rendezői egyik példaképüknek pl. Hitchcockot tekintették, pont a nagyon sajátos filmes látásmódja miatt, és rá aztán nem nagyon lehet rásütni, hogy hétköznapi értelemben vett köldöknéző művészfilmes lenne. Vagyis a művész- és közönségfilmek metszete nem üres halmaz, ám azt is hozzá kell tegyem, hogy nem minden filmes mesterember válik művésszé, vagy művészivé szerintem. Csak egy példa: a Coen-testvérek igen, Wes Anderson nem. Szvsz, persze, de a különbséget én abban látom, hogy a Coenek látásmódja egyedi (nem akarok a részletekbe menni, de ahogyan például a beállítás-ellenbeállítás esetében náluk a kamera mindig belép a két szereplő közötti térbe, az iszonyatosan intimmé teszi azt, amit csinálnak, a néző egyszerre térben is "benne" lesz egy párbeszédben, és ez szépen írja/gondolja újra a filmes konvenciót), míg Anderson képileg mindent "jól" csinál, és a vizuálisan kidolgozott téma-ötletre bízza, hogy elvigye a mozit, de nem nyúl hozzá a filmes konvenciókhoz, ami a legtöbb esetben nekem kevésnek bizonyul.

Bocs a zsargonért. Vannak már a neten is elég jó, magyar nyelvű terminológiai összefoglalók, melyekből mindenki kedvére tájékozódhat, pl. itt vagy bővebben itt.

A végén a veleje, úgy írtam volna rá jókat, de csak alálangyozná a csattanót.

Szóval megvan még egy szempont, mert azért az, h "Valójában ha definiálni kell, akkor az a művészfilm, amiben az alkotó önkifejezése a magasan elsődleges szempont, minden más előtt." sztem jó nagy "nesze semmi", lévén, h minden mókahelyen a főnök a főnök, ha meg milliók mennek rá egy produkcióra pár hét alatt, pláne oda kell figyelni.

Másrészt bajom van ezzel a definícióval, mert ugyan szükséges, de nem elégséges definíciója a "művészfilmnek".

Sokadrészt, ha olvasol valamit, akkor tudod, hogy szépirodalom-e vagy sem, ha látsz egy házat, hallasz egy zenét, stb. tudod, h művészettel van-e dolgod, vagy csak művészies, vagy méginkább művészieskedő a dolog.

Egy közbevetés: A Leon a profi 1994-es. Az Arthur, ami egy animációs technológiával készült gyerekfilm-sorozat (ebben a kategóriában Neked tetszik jobban valami más?) első darabja 2006-os. A kettő között hogyan értékeled Besson "művésziségét"? Szted ez vezette ki Bessont a művészfilmesek világából?

Hitchcock, az öreg Jarmusch (Törvénytől sújtva 1986-os), mind alapvetőek, de semmit nem reagáltál a tök friss Pattersonra. Szted közhelyes és lapos, vagy mi a baj vele? Üres Neked? Coen tesókat adom, a Fargo sem a használtautócsaló fityfax cégvezetőről szól, meg, h a rendőrök csinálnak pár tojást. Nagy Lebowski sem egy szőnyeg visszaszerzésének kálváriája.

Nagyon ideugrik a Félelem bére. GOndolom, 20 éve túl vagy rajta, kb. Eper és vér, If, Brazil stb-időszakomban botlottam bele, Ezzel kapcsolatban az ugrik be, jó, h Neked elmondhatom a terminológiámban, h sztem a művészfilm fontos rétege kell, hogy legyen líra a dráma mellett (hogy az emberről üzenjen). Vagyis paradox módon csak áttételesen szól a sztoriról, az leginkább a mélyebb (lírai) üzenet szemléltetésére szolgál.

A Félelem bére, 1953.

7 hours ago, wittao said:

Ahogy egy baratom mondta, az o 10 kedvenc filmje:

Rambo 1

Rambo 2

Rambo 3

es 7 porno...

....és azon belül?

2 órája, Quetz írta:

Az AVSforumon megjelent a Matrix 4k remastered tesztje. Új hangsávot kapott a film és a szinezést is visszaállították a régebbi mozis verzióra. A 4k UDH mellett a sima bluray is megújult.

Ez jónak tűnik a leírás alapján... Vajon a bluray változat külön is kapható majd ? Engem az hozna lázba, az újtadigitalizált kép és Atmos hang miatt... (UHD lejátszóm nincs, és egyelőre nem is lesz)

Az AVSforumon megjelent a Matrix 4k remastered tesztje. Új hangsávot kapott a film és a szinezést is visszaállították a régebbi mozis verzióra. A 4k UDH mellett a sima bluray is megújult.

bitrograde

1 hour ago, Dorian said:

Művészfilmnek legtöbben azt hívják, amiről azt gondolják, hogy nem értik, és ezért nem tartják szórakoztatónak. (Pedig amúgy simán lehet, hogy valóban nem szórakoztató és értékes)

Valójában ha definiálni kell, akkor az a művészfilm, amiben az alkotó önkifejezése a magasan elsődleges szempont, minden más előtt.

Szerintem ennél sokkal közelebb nem jutunk a meghatározáshoz. A film alapvetően egy (kultúr)ipari termék, mert elkészítéséhez egyrészt sok pénzre, másrészt sok, különböző szakember együttműködésére van szükség. Ezért amikor ez az elkészítési mód egyetlen résztvevő (általában a rendező) önkifejezési szándékának rendelődik alá, akkor kezdhetünk el művészetről beszélni. Ez a rendező-központú szerzői filmkészítés alapvetően más, mint a mainstream amerikai film, ami elsősorban a "sztár" arcára (bicepszére, mellére, fenekére, lábára, stb.) épül (mert az adja el a filmet), bár Amerikában is találni független szerzői filmeseket (mint a fent emlegetett Jarmusch, a Törvénytől sújtva rendezője (és ha már szóba került, akkor ne csak T.W. és A.B. tűnjön fel, hanem a The Lounge Lizards szaxofonos-esze, John Lurie is)). Az itt emlegetett rendezők közül szerintem Luc Besson (de lehetne mondani Finchert is akár) szerintem határeset: a Nikitáig (esetleg a Leon, a profiig) szerintem filmes auteur, ahogy azt a franciák mondják, de utána semmiképp (Arthur és a villangók, ugyan már!). Az, hogy valaki a saját filmje "szerzőjének" számít, még nem jelenti azt, hogy fekete-fehér dokumentarista nyomort ábrázolna némi ego-túltengéssel. A francia Új Hullám rendezői egyik példaképüknek pl. Hitchcockot tekintették, pont a nagyon sajátos filmes látásmódja miatt, és rá aztán nem nagyon lehet rásütni, hogy hétköznapi értelemben vett köldöknéző művészfilmes lenne. Vagyis a művész- és közönségfilmek metszete nem üres halmaz, ám azt is hozzá kell tegyem, hogy nem minden filmes mesterember válik művésszé, vagy művészivé szerintem. Csak egy példa: a Coen-testvérek igen, Wes Anderson nem. Szvsz, persze, de a különbséget én abban látom, hogy a Coenek látásmódja egyedi (nem akarok a részletekbe menni, de ahogyan például a beállítás-ellenbeállítás esetében náluk a kamera mindig belép a két szereplő közötti térbe, az iszonyatosan intimmé teszi azt, amit csinálnak, a néző egyszerre térben is "benne" lesz egy párbeszédben, és ez szépen írja/gondolja újra a filmes konvenciót), míg Anderson képileg mindent "jól" csinál, és a vizuálisan kidolgozott téma-ötletre bízza, hogy elvigye a mozit, de nem nyúl hozzá a filmes konvenciókhoz, ami a legtöbb esetben nekem kevésnek bizonyul.

Bocs a zsargonért. Vannak már a neten is elég jó, magyar nyelvű terminológiai összefoglalók, melyekből mindenki kedvére tájékozódhat, pl. itt vagy bővebben itt.

21 minutes ago, fapaci said:

Látod-e mindezt a Qatsi trilógiában (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, Naqoyqatsi), melyekben sem dialógus, sem hagyományos értelemben vett emberszereplő sincs, ellenben az egyik legmagasabb szintű ábrázolása jelenlegi világunknak, kvázi művészfilm (?).

Abban talán egyetértünk, hogy a "művész" jelző a magyar nyelvben meglehetősen ki van már facsarva. A köznyelvben használatos módján értelmezve bármilyen tevékenységet lehet művészi szinten űzni, ha kellően magas minőségű (?) a produktum és hordozza az alkotó által megmutatni szándékolt jellegzetességeket. No de ezzel sem vagyunk előrébb, így szerintem engedjük el!

A trilógia pont a természet és az ember ember által kialakított "harmóniájáról" illetve ennek hiányáról és ennek hatásairól szól. A zenéje is fergeteges, imádom a részeket. Igen, művészfilmnek tartom, mély érzelmeket mozdít meg, metafizikus kérdéseket vet fel. Van szempont, ami a természetet kultúrává nemesíti, ezekből a filmekből ez jön át, és áll ellentétben az emberi "kultúrával" és a természetre gyakorolt hatásaival. Már csak szempontja miatt is művészi nekem. A kivitelezés meg lehengerlő.

A művész-kifejezésre, ahogy írod, természetesen millió réteg oda nem való jelentésszint ragadt, illetve kontextustól is nyilván függ, mit érez az ember művészetnek. Sokadrészt a művészek is emberek, rendszerint extrovertáltak, ihletett időszakokban alkotnak leginkább, az meg nagyon nem 24 óra naponta, van, hogy nem sikerül minden a maximális színvonalon, mégha 50-szer felveszik, akkor se. Nem ugranék innen túl nagy fejest a filmművészet egyik határterületébe, az építészetbe, ahol szintén nem garancia a tervező neve, sőt, van, hogy no-name, iskolával sem rendelkező autodidakták definiálnak új "hőstípust" és lesznek az ilyen, előfutárok nélküli stílus spontán világraszóló, hiteles mesterei (modernizmus), vagy az irodalomba, ahol szinte megszokott az egykönyves írók Nobel-díja.

A minőség beemelésével megint benne van a gumicsont a definícióban, valóban nem ebben az irányban van a megfejtés. :-)

Ne engedjük el, eddig a semmiből eljutottunk a semmibe... Ahhoz már túl sokat foglalkoztunk vele, hogy csak úgy lezárjuk a semmiben. :-)

5 minutes ago, lehoako said:

Bocsáss meg, teljesen félreértesz nagyon sok dolgot ebben. Az új hőstípusban pont a jellem, ennek ambivalens volta és a jellemfejlődés a kulcs, illetve hogy hogyan illeszkedik be a sztoriba (melyik metafizikus oldalra áll és e mögött milyen értékválasztás áll), ezeket a Teletubbiesnél nem látom.

Látod-e mindezt a Qatsi trilógiában (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, Naqoyqatsi), melyekben sem dialógus, sem hagyományos értelemben vett emberszereplő sincs, ellenben az egyik legmagasabb szintű ábrázolása jelenlegi világunknak, kvázi művészfilm (?).

Abban talán egyetértünk, hogy a "művész" jelző a magyar nyelvben meglehetősen ki van már facsarva. A köznyelvben használatos módján értelmezve bármilyen tevékenységet lehet művészi szinten űzni, ha kellően magas minőségű (?) a produktum és hordozza az alkotó által megmutatni szándékolt jellegzetességeket. No de ezzel sem vagyunk előrébb, így szerintem engedjük el!

10 hours ago, scaurus said:

Hát, ízlések és pofonok, megint, mert én semmi vicceset nem találok benne.

(Mondjuk, sosem értettem, hogy mi a vicces a hibás nyelvhasználatban, vagy a rossz akcentusban.)

Jim Jarmuschnak nem áll jól a viccesség/vicceskedés, a lassú, néma, dekadens jelenetei viszont tényleg zseniálisak, lásd Éjszaka a földönt vagy a Halott embert.

De jól mondod, scaurus! Jarmusch dettó színaranyba való, művészetnek tartom, amit csinál. Legutóbb a Pattersonnal bőgetett meg, amilyen ölősen néma a totális diszkrepancia a ZSENIÁLIS Adam Driver alakította Kylo Ren Patterson lelki szépsége és a pornál is felszínesebb kiscsaja között. És majd lezárod magadnak a sztorit, nincs a szádba rágva.

A Szellemkutya ugrik be, és Forest Whitaker, aki szvsz élete legnagyobbját játssza benne.

1 minute ago, Dorian said:

Művészfilmnek legtöbben azt hívják, amiről azt gondolják, hogy nem értik, és ezért nem tartják szórakoztatónak. (Pedig amúgy simán lehet, hogy valóban nem szórakoztató és értékes)

Valójában ha definiálni kell, akkor az a művészfilm, amiben az alkotó önkifejezése a magasan elsődleges szempont, minden más előtt.

No ez már egy elgondolkodtatóbb definíció.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.