Általában a hifiről

Ez nem műszaki paraméter, így hát közvetlenül nem tudom mérni, de az biztos, hogy köze van az impulzus és frekvencia válaszhoz és a némelyik torzításhoz (meg még néhány változóhoz, amikről nem tudunk). Ha ezek a paraméterek nagyjából rendben vannak, reménykedhetünk egy valósághű megszólalásban. Ha valamelyik érték nagyon rossz, akkor esélyünk sincs, bárhogy is tekergetjük kábelekkel, csatlakozókkal. A probléma ott vált sebességet, hogy nem létezik 0 %-os torzítású és teljesen lineáris átvitelű lejátszó rendszer. Ha valamin sikerül is javítanunk, egy másik paraméter biztosan romlik, aztán vakarhatjuk a fejünket, hogy melyik paraméter legyen a kevésbé rossz. Tökéletes megoldás nem létezik, de én szeretem tudni, valami mitől rossz. Néha megtalálom a választ, néha nem, de közben garantáltan tanulok.

Az egész hobbink egy nulla összegű játék?

Nagyon mások vagyunk hál'Istennek...

Utoljára szólnék a témához, mert nagyon úgy néz ki nekem, hogy elkened a témát.

Kaef2-vel ezt néztük át legutóbb filozófia szakkörön, hogy deigen, a "jó" az azt jelenti, hogy "kinek jó". Ezek alapján a szubjektív döntések alapján születnek meg a hazaviszem-nem viszem dilemmák megfejtései, nem a mérés alapján. Mindenki tudja, hogy így választunk hangfalat, de nyugodtan dagaszd, hogy denemisúgyvan.

1.) Egyáltalán nincs keveredés a terminológiámban, konzekvens vagyok, mert tényekről beszélgetünk. A lejátszó rendszernek a hangzási sajátosságai mennyiségi paraméterek szerint mérhetők és viselkedése függvényekkel megrajzolható. Ezt szögezte le Charlie O'Brian. Egyetértek vele és mindenkivel, aki így gondolja. Az, hogy ez a viselkedés oda vezet-e, hogy hazaviszem-e a dobozt a rendszerembe vagy nem, az nem mérhető mennyiségi paraméterekkel.

"a minőség nem lehet szubjektív,"

Kaef2-vel ezt néztük át legutóbb filozófia szakkörön, hogy deigen, a "jó" az azt jelenti, hogy "kinek jó". Ezek alapján a szubjektív döntések alapján születnek meg a hazaviszem-nem viszem dilemmák megfejtései, nem a mérés alapján. Mindenki tudja, hogy így választunk hangfalat, de nyugodtan dagaszd, hogy denemisúgyvan.

Utolsó bekezdésed előtt harmincszor írtam le, hogy igen, kell a mérés és enélkül nem is lehet dobozt gyártani, természetesen praktikus, sőt nélkülözhetetlen eszköznek tartom. Nem velem vitatkozol, mert Te is ugyanezt mondod.

Amennyiben jól összerakott dobozokról van szó, és a mennyiségi paraméterek nem árulkodnak nagyobb hibákról/anomáliákról stb, akkor is a fülünk dönt. Igen, a torzítás is mennyiségi paraméter, ha műszerrel meg lehet mérni. Vagy nem százalékban szokták megadni?

Nem ellentét van, hanem különbség, részemről többet ehhez nem tennék.

Aki akar, úgyis a mérések alapján dönt, aki meg a füle után megy, annak meg a hallott hang alapján lesz doboza.

Áki. Mindenki azokat az eszközöket használja, amikhez ért, vagy úgy véli, hogy ért. Amiben megbízik. Minél több megbízható eszközt vetsz be, annál jobbak az esélyeid. Nem érzem, hogy a hallást kizárná a mérés vagy fordítva. A mérésre, mint mankóra tekints. Az nem fárad, az emlékezete nem csal, nem akar megfelelni semmilyen csoportos vagy egyéni elvárásnak, nem menstruál, stb..
Hifi választáshoz mindenképp kell a fülünk meg a szubjektív megítélésünk, nem vitás. Sőt, vannak akiknek tehetségük van ezen a téren, sokaknak tetsző rendszereket tudnak összekalapálni, szinte bármiből.
A minőség az egy meghatározható szintje bizonyos paramétereknek. Hogy szubjektíve Neked átmegy-e a hangminőségi rostán, azaz tetszik-e Neked, ezt semmivel nem lehet megmérni. Viszont ha sokat méricskélnél, építenél, javítanál, akkor nagyságrendileg be tudnád lőni magadnak, hogy az adott kapcsolástól, alkatrészektől, mérési eredményeket produkáló hangsugárzótól kb mit várhatsz, illetve mit nem. Persze, így is érhetnének meglepetések, mint bárki mást.

Egy csapnivaló hangváltóval és egy igen hitvány erősítővel ez könnyen elérhető!

Antonio, ne tételezzük fel a lánc minden tagját ipari hulladéknak, mert sehova nem fogunk tudni konkludálni, csak buta közhelyezés lesz belőle. Normálisan megcsinált láncunk van, jó paraméterekkel rendelkező dobozokkal, jó kábelekkel. Kábelt cserélsz és megváltozik a doboz (rendszer) hangja. A mért intervallumokon belül marad (talán), de totál mást hallasz. A mért és rajzolt görbék alapján a változás nem létezik, de Te a füleddel hallod. Történt már Veled ilyen?

AN dobozok magassugárzója egy 8e Ft körüli Vifa....
Most, amikor ultratweeteres dobozt hallgatok, hallom, hogy az a Vifa-AN egy egyszerűbb magasleképezés volt, de az, hogy rosszul szólt, mert olcsó, az erős túlzás.

Nem mondtam, h rosszul szól a 8E Ft-os Vifa, én szeretem a Note dobozok hangját. A kicsit felsőbb szériásak (E/SE, E/SE(Silver)) még jobbak, mint pl a K-doboz, azokon nekem semmi bajom sem volt soha se csembaló, se clavichord se semmi esetén.

Tudom, hogy sok vitát fog gerjeszteni az, h a drágább magassugikat jobbnak tartom, de bocsánatot kérek, ez az én realitásom. Mindenbe bele lehet kötni, nincs kétségem, ezt is ki lehet fordítani akármivé, pl. tulipántos ládává, bárcsak tudnám, minek.

Igen sok hifista és házimozi szobájában járok és bizony úgy látom, nagy arányt képviselnek azok, akiknek rendszerében van valamilyen DIY, SK, vagy módosított gyári egység, amiket biztosan nem műszerek és mérés nélkül alkottak. Mostanában szerencsére már hasonló arányt képviselnek azok, akik szobájában történt valamilyen akusztikai mérés és módosítás. Rendben, hozz létre nekik egy külön csoportot, de engedelmeddel én őket is hifistáknak tekintem azokkal együtt, akik kizárólag gyári, leplombált készülékeket használnak kezeletlen lakószobákban. Más kiindulási alap, azonos végcél.

Ismét megkérdezem, a torzítás számodra mennyiségi, vagy minőségi paraméter? Sokadszor írom, a lejátszó rendszer szó szerint értelmezett hangminősége mérhető, a szubjektív tetszési index nem. Itt van némi keveredés a kifejezéseid között. Szerintem Te utóbbit tekinted hangminőségnek, ami azért nonszensz, mert a minőség nem lehet szubjektív, viszont ami Neked tetszik, az nem tetszik automatikusan másnak is.

Nem tudom, milyen elméleti görbékre gondolsz, én valós görbéket rajzolok, nézek és bizony ha jobban megnézzük őket, igen beszédesek. Némelyiken még a kábelek hatása is tetten érhető, de ezeknél jóval nagyobb szubjektív és mérhető eltérést okoznak más jelenségek.

Próbáljuk lezárni a vitát azzal, hogy mivel nem értesz a méréshez, hát nem is tartod lényeges, praktikus eszköznek, mások (akiknek jellemzően van valami rokon szakmai tudásuk) meg igen. Nem látok itt feloldhatatlan ellentétet, mindannyian kiéljük a vágyainkat a kiválasztott eszközökkel. Én hülye vagyok a kémiához, következésképpen nem végzek vegyi elemzést, de ez alapján még butaság lenne azt állítanom, hogy értelmetlen dolog.

Utoljára szólnék a témához, mert nagyon úgy néz ki nekem, hogy elkened a témát.

1.) Egyáltalán nincs keveredés a terminológiámban, konzekvens vagyok, mert tényekről beszélgetünk. A lejátszó rendszernek a hangzási sajátosságai mennyiségi paraméterek szerint mérhetők és viselkedése függvényekkel megrajzolható. Ezt szögezte le Charlie O'Brian. Egyetértek vele és mindenkivel, aki így gondolja. Az, hogy ez a viselkedés oda vezet-e, hogy hazaviszem-e a dobozt a rendszerembe vagy nem, az nem mérhető mennyiségi paraméterekkel.

"a minőség nem lehet szubjektív,"

Kaef2-vel ezt néztük át legutóbb filozófia szakkörön, hogy deigen, a "jó" az azt jelenti, hogy "kinek jó". Ezek alapján a szubjektív döntések alapján születnek meg a hazaviszem-nem viszem dilemmák megfejtései, nem a mérés alapján. Mindenki tudja, hogy így választunk hangfalat, de nyugodtan dagaszd, hogy denemisúgyvan.

Utolsó bekezdésed előtt harmincszor írtam le, hogy igen, kell a mérés és enélkül nem is lehet dobozt gyártani, természetesen praktikus, sőt nélkülözhetetlen eszköznek tartom. Nem velem vitatkozol, mert Te is ugyanezt mondod.

Amennyiben jól összerakott dobozokról van szó, és a mennyiségi paraméterek nem árulkodnak nagyobb hibákról/anomáliákról stb, akkor is a fülünk dönt. Igen, a torzítás is mennyiségi paraméter, ha műszerrel meg lehet mérni. Vagy nem százalékban szokták megadni?

Nem ellentét van, hanem különbség, részemről többet ehhez nem tennék.

Aki akar, úgyis a mérések alapján dönt, aki meg a füle után megy, annak meg a hallott hang alapján lesz doboza.

Te már hallottál élőben ilyen hangszert? És ha igen akkor az tényleg úgy szól, mint itt ezen a felvételen is? Van az a hifi cucc amelyen ennek a hangszernek egy az egyben átjön a hangja minden zöngéjével és rezdülésével?

Na ezt csak azért, mert pl a Gould féle 1955-ös Goldberg variációt én egy Pioneer lemezjátszón és egy pár Videoton hangfalon hallottam először kb 30 évvel ezelőtt. Nagyon szép, testes, komoly zongora hang volt az. Nemrég hozzájutottam a HD Tracks-ről a remastered változathoz, az meg a közel kétmillás lejátszó láncomon olyan mintha fatőkés volna a hangszer. Nem tetszik, miközben ugyanarról a felvételről beszélünk.

Sajnos nem volt még alkalmam élőben hallani, úgyhogy egyelőre a rendszerem hangszerhűségére kell hagyatkoznom! Mindazonáltal egy rendkívül sokarcú hangszernek hallom a felvétel alapján!
A Gould féle Goldberg variációkkal kapcsolatban: most futólag belehallgattam a 92-es Glenn Gould Edition sorozatban kiadott 20-bites remasterbe CD-ről és a rippelt változatot külső DAC-on keresztül és mindkettőn egy tonálisan magasba húzó, kissé testetlen monó zongorahangot hallok. Ugyanakkor - különösen az 50-60-as évek általános CBS hangzásának fényében (bár vannak kivételek), valamint a Gould által preferált és a variációkban sok helyütt alkalmazott igencsak hajszolt tempókat közvetíteni képes száraz hangzásnak figyelembe vételével nem vagyok arról meggyőzve, hogy nem ez áll közelebb ahhoz, ami annak idején a mesterszalagra került, mint az ami az eltelt évek alatt esetleg megszépült az emlékezetedben!

Fülelek írta néhány napja, valahogy így, hogy ha semmi nem zavar az jó. Akkor kész a rendszer. Persze nem pontos az idézet. Ha nagy baj van a hanggal, vagy a végtelenségig finomítgatni akarjuk a rendszert méricskélhetünk. Akkor már el lehet vitatkozni azon, hány minimális watton szólal meg az adott rendszer, de én hajlok rá, hogy az erőtartalék soha nem árt, ha az adott hangszer nem szólal meg a zenében megfelelően a legkevésbé a "túlzott erősítő teljesítmény" a felelős. Inkább fordítva. Tényleg, az adott dobozokhoz, azok dinamikus megszólaltatásához elegendő-e az erősítő, és azok kábeleinek teljesítménye? Nálam korábban inkább ez volt a baj. Vettem egy igen jó nevű erősítőt tavaly. Egyik fórumtárs írta, hogy a meglévő dobozaimmal nem fog jól szólni. Igaza lett. Persze pont volt eladó nekem való doboza, ezért nem hittem neki. A dobozok maradtak, az erősítő ment. Nem régen jöttem rá, hogy ezek a dobozok még biamp bekötésben is 100 watt fölött kelnek életre, hiába a 90-es érzékenység. Továbbmegyek. A korábban általam fikázott márkás tápkábelek megmutatták hogy szükség van rájuk. A korábbi, Igen jónak talált diy tápkábelek parkolnak. És közben azt látom, hogy nem elsősorban az élethű hangszerhang (milyen gitár, vagy milyen hegedű?) határozzák meg az élményt, hanem a tempó, a dinamika által közvetített hangulat. Hiszen a zene ezért íródik. Hangulatot teremt, érzelmeket kelt...

RIEC

Akaratlanul fájó pontra tapintottál.
Klavikord. Csembaló.
Ezek hallgatása hifiileg több, mint problémás. És sajnos ez sok embert visszariaszt a hallgatásuktól.
Mert pl. a 800W erősítővel kiesik a hajad, annyira rosszul szól. Vagy az a csúcs magassugárzó egyszerűen nem szereti.
Nyilván, van úgy hogy jól szól. De annyira ritkán, hogy látszik, hogy ez a hangszercsoport csekélykén szerepel a fejlesztések demo anyagai között.
De mi van azzal, aki mégis szereti?
Hát, első körön szívás, szinte bizonyosan.

Nem örülök, hogy ezt kell olvasnom de elfogadom mint tényt. Viszont mi, páran, akik még hallgatunk komolyzenét, horribile dictu histórikusan azért a kísérőfüzet végén meg szoktuk nézni az előadókon kívül a hangszereket is amelyeken kedvenc zenészeink játszanak, és nagyokat tudunk cuppogni pl. egy Franciscus Patavinus által 1561-ben épített csembalón előadott Hassler lemezen, miközben jelenleg csak sacc/kb minőségben tudjuk felidézni a hangját. Mire fel akkor ez a nagy korhűségre való törekvés? Abban reménykednek a kiadók, hogy egyszer majd technikai oldalon is eljön a kánaán és a köznép számára is megfizethetővé válik a pontos lejátszás? Mert felvételi oldalon úgy látom sokkal előrébb tartunk.

A hangszerhűség (akusztikus hangszerekről legyen most szó) JÓ. Hogyan MÉRED?
Ez nem műszaki paraméter, így hát közvetlenül nem tudom mérni, de az biztos, hogy köze van az impulzus és frekvencia válaszhoz és a némelyik torzításhoz (meg még néhány változóhoz, amikről nem tudunk). Ha ezek a paraméterek nagyjából rendben vannak, reménykedhetünk egy valósághű megszólalásban. Ha valamelyik érték nagyon rossz, akkor esélyünk sincs, bárhogy is tekergetjük kábelekkel, csatlakozókkal. A probléma ott vált sebességet, hogy nem létezik 0 %-os torzítású és teljesen lineáris átvitelű lejátszó rendszer. Ha valamin sikerül is javítanunk, egy másik paraméter biztosan romlik, aztán vakarhatjuk a fejünket, hogy melyik paraméter legyen a kevésbé rossz. Tökéletes megoldás nem létezik, de én szeretem tudni, valami mitől rossz. Néha megtalálom a választ, néha nem, de közben garantáltan tanulok.

bitrograde

Akaratlanul fájó pontra tapintottál.
Klavikord. Csembaló.
Ezek hallgatása hifiileg több, mint problémás. És sajnos ez sok embert visszariaszt a hallgatásuktól.
Mert pl. a 800W erősítővel kiesik a hajad, annyira rosszul szól. Vagy az a csúcs magassugárzó egyszerűen nem szereti.
Nyilván, van úgy hogy jól szól. De annyira ritkán, hogy látszik, hogy ez a hangszercsoport csekélykén szerepel a fejlesztések demo anyagai között.
De mi van azzal, aki mégis szereti?
Hát, első körön szívás, szinte bizonyosan.

Kérdés, mennyire stabilan áll rendelkezésre az a 800W, és milyen minőségű a jel (DAC+előfok), illetve milyen "gyors" az a magassugárzó.

Nem JÓ/ROSSZ síkon mozgunk, hanem különbségeket detektálunk. Volt rá eset, hogy a rendszerem basszus hangjai annyira másként születtek meg két különböző kábelezéssel, hogy lepaktáltam az ördöggel és rámértem. Nem a kábelre, nem az elektronikára, hanem az akusztikus hanghullámokra, amik a fülemet babrálják a szobában. Csodák csodájára a basszus sávban volt vagy 2-3 dB-nyi eltérés. Ebből persze nem derült ki, hogy melyik kábel volt a JÓ, nem is ez volt a kérdés. Lehoako sem tudja megmondani, melyik a JÓ, hanem hogy neki melyik TETSZIK. Másnak meg pont a másik fog tetszeni. Ennyire szubjektív minőség nem létezik.

Emlékeztetem a nagyérdeműt egy pár nappal ezelőtti esetre, mikor Dragonweed kolléga bemutatott egy felvételt, amiben valami furcsaság történt egy ponton. Hányféle megfejtést is olvashattunk rá pár percen belül? Volt itt minden, hibás hangszedő, basszus túltengés, túlzott dinamika, gyenge lejátszó rendszer, de a valóság egy mezei túlvezérléses torzítás volt, magában a hangfelvételben. Hát az ilyen esetek miatt nem vagyok én annyira magabiztos és nyúlok néha a műszerekért, mielőtt hülyét csinálok magamból a befolyásolható hallásom miatt.

A hangszerhűség (akusztikus hangszerekről legyen most szó) JÓ. Hogyan MÉRED?

RIEC

Hát még a tangentzongora!!! Micsoda lemez!!!

Te már hallottál élőben ilyen hangszert? És ha igen akkor az tényleg úgy szól, mint itt ezen a felvételen is? Van az a hifi cucc amelyen ennek a hangszernek egy az egyben átjön a hangja minden zöngéjével és rezdülésével?

Na ezt csak azért, mert pl a Gould féle 1955-ös Goldberg variációt én egy Pioneer lemezjátszón és egy pár Videoton hangfalon hallottam először kb 30 évvel ezelőtt. Nagyon szép, testes, komoly zongora hang volt az. Nemrég hozzájutottam a HD Tracks-ről a remastered változathoz, az meg a közel kétmillás lejátszó láncomon olyan mintha fatőkés volna a hangszer. Nem tetszik, miközben ugyanarról a felvételről beszélünk.

Ezt most nem tudom komolyan venni. Azt, hogy egy rendesen megépített tranzisztoros erősítő esetén a hangfalkábel 'hangját' ki tudod mérni. Impedanciát mérhetsz meg kapacitást megy egy csomó mindent, azt elhiszem, csak azt nem, hogy ez összehozható a jobbhang / rosszabbhanggal.
Nem JÓ/ROSSZ síkon mozgunk, hanem különbségeket detektálunk. Volt rá eset, hogy a rendszerem basszus hangjai annyira másként születtek meg két különböző kábelezéssel, hogy lepaktáltam az ördöggel és rámértem. Nem a kábelre, nem az elektronikára, hanem az akusztikus hanghullámokra, amik a fülemet babrálják a szobában. Csodák csodájára a basszus sávban volt vagy 2-3 dB-nyi eltérés. Ebből persze nem derült ki, hogy melyik kábel volt a JÓ, nem is ez volt a kérdés. Lehoako sem tudja megmondani, melyik a JÓ, hanem hogy neki melyik TETSZIK. Másnak meg pont a másik fog tetszeni. Ennyire szubjektív minőség nem létezik.

Emlékeztetem a nagyérdeműt egy pár nappal ezelőtti esetre, mikor Dragonweed kolléga bemutatott egy felvételt, amiben valami furcsaság történt egy ponton. Hányféle megfejtést is olvashattunk rá pár percen belül? Volt itt minden, hibás hangszedő, basszus túltengés, túlzott dinamika, gyenge lejátszó rendszer, de a valóság egy mezei túlvezérléses torzítás volt, magában a hangfelvételben. Hát az ilyen esetek miatt nem vagyok én annyira magabiztos és nyúlok néha a műszerekért, mielőtt hülyét csinálok magamból a befolyásolható hallásom miatt.

chord

I...

Nem tudom, milyen elméleti görbékre gondolsz, én valós görbéket rajzolok, nézek és bizony ha jobban megnézzük őket, igen beszédesek. Némelyiken még a kábelek hatása is tetten érhető, de ezeknél jóval nagyobb szubjektív és mérhető eltérést okoznak más jelenségek.

...

Ezt most nem tudom komolyan venni.
Azt, hogy egy rendesen megépített tranzisztoros erősítő esetén a hangfalkábel 'hangját' ki tudod mérni.
Impedanciát mérhetsz meg kapacitást megy egy csomó mindent, azt elhiszem, csak azt nem, hogy ez összehozható a jobbhang / rosszabbhanggal.

Hát még a tangentzongora!!! Micsoda lemez!!!

chord

---

Én lennék a legboldogabb, ha egy 8 ezer forintos magas úgy szólna, mint az esotar 2.

AN dobozok magassugárzója egy 8e Ft körüli Vifa....
Most, amikor ultratweeteres dobozt hallgatok, hallom, hogy az a Vifa-AN egy egyszerűbb magasleképezés volt, de az, hogy rosszul szólt, mert olcsó, az erős túlzás.

Az első két mondatod között nem ellentét van, hanem a két társaság KÜLÖNBÖZŐ. A hifisták nem KÉNYTELENEK a fülükre hivatkozni, hanem direkt ezt szeretnék.

Amit műszerekkel meg lehet mérni, az mennyiségi dolog, csináják a szakik, meg aki akarja, én is leírtam, hogy fontos. Amit műszerekkel nem lehet mennyiségi alapon megmérni, az a hangminőség. Erről szól ez a hobbi.

Hangdobozok elméleti görbéit is lehet nézegetni, semmit nem fog elmondani arról, hogy ebben vagy abban a rendszerben, URAMBOCSÁ, KÜLÖNBÖZŐ KÁBELEZÉSSEL hogy fog megszólalni. Ez a különbség a méréstechnika és a valóság között. MÁSOK. Nem ellentétesek, hanem mások.

Igen sok hifista és házimozi szobájában járok és bizony úgy látom, nagy arányt képviselnek azok, akiknek rendszerében van valamilyen DIY, SK, vagy módosított gyári egység, amiket biztosan nem műszerek és mérés nélkül alkottak. Mostanában szerencsére már hasonló arányt képviselnek azok, akik szobájában történt valamilyen akusztikai mérés és módosítás. Rendben, hozz létre nekik egy külön csoportot, de engedelmeddel én őket is hifistáknak tekintem azokkal együtt, akik kizárólag gyári, leplombált készülékeket használnak kezeletlen lakószobákban. Más kiindulási alap, azonos végcél.

Ismét megkérdezem, a torzítás számodra mennyiségi, vagy minőségi paraméter? Sokadszor írom, a lejátszó rendszer szó szerint értelmezett hangminősége mérhető, a szubjektív tetszési index nem. Itt van némi keveredés a kifejezéseid között. Szerintem Te utóbbit tekinted hangminőségnek, ami azért nonszensz, mert a minőség nem lehet szubjektív, viszont ami Neked tetszik, az nem tetszik automatikusan másnak is.

Nem tudom, milyen elméleti görbékre gondolsz, én valós görbéket rajzolok, nézek és bizony ha jobban megnézzük őket, igen beszédesek. Némelyiken még a kábelek hatása is tetten érhető, de ezeknél jóval nagyobb szubjektív és mérhető eltérést okoznak más jelenségek.

Próbáljuk lezárni a vitát azzal, hogy mivel nem értesz a méréshez, hát nem is tartod lényeges, praktikus eszköznek, mások (akiknek jellemzően van valami rokon szakmai tudásuk) meg igen. Nem látok itt feloldhatatlan ellentétet, mindannyian kiéljük a vágyainkat a kiválasztott eszközökkel. Én hülye vagyok a kémiához, következésképpen nem végzek vegyi elemzést, de ez alapján még butaság lenne azt állítanom, hogy értelmetlen dolog.

RIEC

Szaküzlet esetében nem tudom hogy van, valószínű esete válogatja.
1. Ha az eladóval megbeszéltél egy időszakot, amíg teszteled a hangsugárzót és nem tetszik, akkor visszaviheted, lehetőleg eredeti állapotában.
2. Ez nem számít nem rendeltetésszerű használatnak.

(Szobai Hi-Fi hangsugárzó esetén néhány példa nem rendeltetésszerű hanszálatra:
virágálványnak használod és elázik;
fürdőszobában a zuhanykabinba építed be, holott nem vízálló;
lényegesen nagyobb erősítővel csutka basszussal tartósan döngeted míg füstölni kezd a tekercs, vagy sérülnek a mozgórészek;
az ajánlottnál kisebb erősítőt ottrombán túlvezérelve (klippelve) torzítottan hallgatod a hangsugárzót,
elejted és beszakad valamelyik membrán...)

Félreértesz. Juliush a nüanszokról értekezett. Ezeket az apróságokat ( hangszín, dinamika, hangszergyártmányok megkülönböztethetősége ) mikortól, milyen árszínvonaltól képes egy hifis lánc közvetíteni is a számunkra? Pl. mennyit kellene arra szánni, hogy pl. különbséget tudjak tenni lehallgatáskor egy Stradivari és egy Guarnieri között?

chord

Erre válaszoljon valaki! Pl. ha visszaviszem a szaküzletbe a hangsugárzót mert nem szól rajta szépen az 1955-ös Goldberg variációk akkor tulképpen én hibáztam mert nem klavikordon hallgatom a darabot hanem szentségtörő módon zongorán? Ez belefér a nem rendeltetésszerű használat fogalmába?

Akaratlanul fájó pontra tapintottál.
Klavikord. Csembaló.
Ezek hallgatása hifiileg több, mint problémás. És sajnos ez sok embert visszariaszt a hallgatásuktól.
Mert pl. a 800W erősítővel kiesik a hajad, annyira rosszul szól. Vagy az a csúcs magassugárzó egyszerűen nem szereti.
Nyilván, van úgy hogy jól szól. De annyira ritkán, hogy látszik, hogy ez a hangszercsoport csekélykén szerepel a fejlesztések demo anyagai között.
De mi van azzal, aki mégis szereti?
Hát, első körön szívás, szinte bizonyosan.

Erre válaszoljon valaki! Pl. ha visszaviszem a szaküzletbe a hangsugárzót mert nem szól rajta szépen az 1955-ös Goldberg variációk akkor tulképpen én hibáztam mert nem klavikordon hallgatom a darabot hanem szentségtörő módon zongorán? Ez belefér a nem rendeltetésszerű használat fogalmába?
Szaküzlet esetében nem tudom hogy van, valószínű esete válogatja.
1. Ha az eladóval megbeszéltél egy időszakot, amíg teszteled a hangsugárzót és nem tetszik, akkor visszaviheted, lehetőleg eredeti állapotában.
2. Ez nem számít nem rendeltetésszerű használatnak.

(Szobai Hi-Fi hangsugárzó esetén néhány példa nem rendeltetésszerű hanszálatra:
virágálványnak használod és elázik;
fürdőszobában a zuhanykabinba építed be, holott nem vízálló;
lényegesen nagyobb erősítővel csutka basszussal tartósan döngeted míg füstölni kezd a tekercs, vagy sérülnek a mozgórészek;
az ajánlottnál kisebb erősítőt ottrombán túlvezérelve (klippelve) torzítottan hallgatod a hangsugárzót,
elejted és beszakad valamelyik membrán...)

RIEC

Engedelmeddel vitatkoznék pár ponton:
Nem a leírt kottát hallgatjuk, hanem annak interpretációját az előadó(k) által, akik a dinamikai előírás hiányát saját döntéseikkel pótolják. Nem kis mértékben pont ezek a kis nüanszok (vagy épp egetverő különbségek) azok, amelyek igazán egyedivé, a szakavatott füleknek jól beazonosíthatóvá az eltérő egyedi előadói stílusokat (sőt azok esetleges változását egy előadó esetén az idő előre haladtával ld. Glenn Gould "Goldberg variációk" előadásait 1955-ben és 81-ben!) A "hangszínezetre" vonatkozó szerzői előírásokkal kapcsolatban, azok sem többek már mint irányadó útmutatások, mikor az egyes hangszergyártók sokszor markánsan eltérő hangszínű hangszer változatokkal állnak elő vagy az előadók az eredeti hangszerek modern verzióin játszanak, esetleg más hangszerekre, hangszercsoportokra átültetve a darabokat (lásd csemballó, fortepiano -> zongora, stb.) A kevésbé szakavatott (de valójában a nagyobb tömeget képviselő) zenehallgatók számára az egyes hangszerek hangszín alapján történő beazonosítása nehézséget okoz. Ez valójában egy keményen tanulandó mintázatfelismerési folyamat, ráadásul "zajos" környezetben (értsd a hangszert sokszor egy nagyobb zenekar komplex hangzásából, némi környezeti zajjal megspékelve kell megkülönböztetni) - a gyakorlatlan fül számára sokszor nehéz felismerni, hogy épp egy oboa szól vagy klarinét, cselló vagy viola da gamba. Ugyanakkor a ritmus a lehető legősibb élményünk, gyakorlatilag ezzel kezdődött az emberiség szédítő utazása a zenében és szinte mindenki fogékony rá.

Erre válaszoljon valaki! Pl. ha visszaviszem a szaküzletbe a hangsugárzót mert nem szól rajta szépen az 1955-ös Goldberg variációk akkor tulképpen én hibáztam mert nem klavikordon hallgatom a darabot hanem szentségtörő módon zongorán? Ez belefér a nem rendeltetésszerű használat fogalmába?

Én éppen egy számomra új Doors koncertet hallgattam. Szerintetek milyen a hangminőség? A párom fent dolgozik, amikor kikapcsoltam -amíg elmentem a sörért- rám szólt, hogy hallgatni szeretné. pocsékul szól, és imádom.

Én lennék a legboldogabb, ha egy 8 ezer forintos magas úgy szólna, mint az esotar 2.
Én meg annak örülnék, ha még hallanám a különbséget...

...
Én lennék a legboldogabb, ha egy 8 ezer forintos magas úgy szólna, mint az esotar 2.

Egy csapnivaló hangváltóval és egy igen hitvány erősítővel ez könnyen elérhető!

Ha eléggé megnézzük a görbéket*, akkor kérdés az, hogy létezik-e egyáltalán a világon "veszett jó" hangdoboz!

(*: frekiátvitelt, fázist, harmonikus torzításokat, impedanciagörbét, iránykaraterisztikát, vízesésdiagaramokat)

Ha jobban meggondolom, akkor az összes gyakorlati esetben sokkal inkább az a kérdés, hogy az ideálistól fényévekre levő, igen tökéletlen berendezések közül melyik a kevésbé bántó a gyakorlatban. És mivel fényévekre van az átvitelük az ideálistól, így csakugyan nehéz balanszírozni, hogy melyik hiba mennyire lesz bántó.
De nem az van, hogy az átviteli jellemzőknek semmi köze a minőséghez, hanem az, hogy kb. minden esetben annyira rosszak az átviteli jellemzők, hogy ugyancsak nehéz megmondani, hogy hogy lehet, hogy egyáltalán nem bántó a hang!

Ha pedig a saját reális lehetőségeimre gondolok, akkor pláne tökéletlen hangsugi lesz az eredmény, mert egy szint fölött ha tudnék sem áldoznék rá.

Arrol meg nem beszelve, hogy ki kell szolgalni high endet es a belepo szintet is. Mas-mas kompromisszumok, mas budzse.

Tökigaz, de mindegyikből ki lehet erőszakolni/csalogatni egy hallgatható hangot, nem? Más kompromisszumok, más büdzsé, más hangminőség, sajnos...

Én lennék a legboldogabb, ha egy 8 ezer forintos magas úgy szólna, mint az esotar 2.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.