Média PC - szoftver és hardver

Melyik NGU-val megy 25-30 msec renderelési idővel ? Nekem HD630-al maximum az NGU sharp medium megy, a high már 60 msec-et produkál és igen csak akadozik a video?
NGU sharp medium. A High és Very High már fúziós erőművet igényel.

Melyik NGU-val megy 25-30 msec renderelési idővel ? Nekem HD630-al maximum az NGU sharp medium megy, a high már 60 msec-et produkál és igen csak akadozik a video?

Néhány nappal ezelőtt megjelent a KODI DSPlayer és a madVR új verziója, illetve az új Intel HD530 video driver és új F22 alaplapi BIOS is kijött. Nem néztem utána, pontosan mik a változások, de a frissítések után a Luxor PC-n full HD anyagoknál most akadásoktól mentesen, 25-30 msec renderelési idővel megy az NGU Sharp skálázási algoritmus, ami jelenleg az elérhető legjobb PC-s videolejátszási képminőséget adja. Komoly lépés, érdemes kipróbálni!

Néhány nappal ezelőtt megjelent a KODI DSPlayer és a madVR új verziója, illetve az új Intel HD530 video driver és új F22 alaplapi BIOS is kijött. Nem néztem utána, pontosan mik a változások, de a frissítések után a Luxor PC-n full HD anyagoknál most akadásoktól mentesen, 25-30 msec renderelési idővel megy az NGU Sharp skálázási algoritmus, ami jelenleg az elérhető legjobb PC-s videolejátszási képminőséget adja. Komoly lépés, érdemes kipróbálni!

neilszab

Nem hiszem, hogy bárki meg fogja neked mondani a tutit, elég nagy a kínálat, rengeteg a vélemény és nincs egy igaz út. A különböző tesztekben leírtakat pedig csak nagy fenntartással javaslom befogadni, nézegtem én is rendszeresen a két nagy hazai szakportál cikkeit, de érdemi kritikát, vagy összehasonlítást még sohasem olvastam tőlük... mindig minden termék a maga nemében nagyon jó és még véletlenül se derül ki, hogy egyik milyen a másikhoz képest..

Vagy esetleg a Teac és OPPO helyett a M2Tech Evo DAC Two Plus DAC az hozzávaló táppal és órajel generátorral jobb választás lenne? Én egy olyan DAC ot szeretnék aminek a hallgatása 1 óra múlva sem fárasztó. Olvasom a teszteket csak azért kérdezlek meg Titeket mert sokkal jobban értetek hozzá és gondolom párat hallottatok is ellenben velem

Corola

Vagy esetleg a Teac és OPPO helyett a M2Tech Evo DAC Two Plus DAC az hozzávaló táppal és órajel generátorral jobb választás lenne? Én egy olyan DAC ot szeretnék aminek a hallgatása 1 óra múlva sem fárasztó. Olvasom a teszteket csak azért kérdezlek meg Titeket mert sokkal jobban értetek hozzá és gondolom párat hallottatok is ellenben velem

Corola

Bar nem tolem kerdezed, es fapaci az egyik legnagyobb gurum ebben a temaban, de ajanlom figyelmedbe a Chord 2Qute DAC-t is, ha mar ebben az arkategoriaban nezelodsz.
Köszöm a segíteni akarás szándékodat! Utána nézek az általad emelintetnek.

Corola

Volt nálam mindkettő, az egyik van is. Számomra a TEAC szerethetőbb hangot ad. Mellesleg műszakilag korrektebb, modernebb és okosabb is.
Az egyik tesztben azt írták az OPPO-ról, hogy, most inkább idézem mert nem akarok hülyeséget írni "Charlie Byrd Triójának bossa nova ritmusai Brazíliába repítettek bennünket egy pillanat alatt. Élveztük a pengetéseket, a lecsengéseket, a fúvósok ércességét izgágaságát"
Egy kicsit így láthatatlanban az OPPO hoz húz a szívem mert elég rendes a tudása és a Teac-hoz képest 100 e Ft al olcsóbb is. . Melyik típus van nálad?

Köszönöm a választ!
Azt hiszem jó lesz a v2 TCXO USB kártya. TEACH NT-503 vagy OPPO Sonica DAC ot ajámlanád? Vagy ha van egyéb ötleted szívesen fogadom. A lényeg, hogy 3 év múlva ne keljen eladnom, tehát jó lenne ha vinné a DSD512-t és nyilván fontos a jó hangminőség. Bocs a sok gyerekes kérdésért, de ha nem haragszol még majd kérdeznék

Bar nem tolem kerdezed, es fapaci az egyik legnagyobb gurum ebben a temaban, de ajanlom figyelmedbe a Chord 2Qute DAC-t is, ha mar ebben az arkategoriaban nezelodsz.

TEACH NT-503 vagy OPPO Sonica DAC ot ajámlanád?
Volt nálam mindkettő, az egyik van is. Számomra a TEAC szerethetőbb hangot ad. Mellesleg műszakilag korrektebb, modernebb és okosabb is.

Corola

Hello! A legfőbb különbség az órajel előállításának módjában van, ami a v3 és v4 esetében jóval komolyabb és pontosabb, mint a v2-nél. Az OCXO fix hőmérsékletre fűtött, a TCXO hőmérsékletre kompenzált kristályoszcillátor.
Köszönöm a választ!
Azt hiszem jó lesz a v2 TCXO USB kártya. TEACH NT-503 vagy OPPO Sonica DAC ot ajámlanád? Vagy ha van egyéb ötleted szívesen fogadom. A lényeg, hogy 3 év múlva ne keljen eladnom, tehát jó lenne ha vinné a DSD512-t és nyilván fontos a jó hangminőség. Bocs a sok gyerekes kérdésért, de ha nem haragszol még majd kérdeznék

Sziasztok!

Érdeklődnék, hogy a PP v3 OCXO USB kártya és a v2 TCXO USB kártya közt mi a különbség az árán kívül?
Most kezdtem bele ebbe a HTPC-n zenehallgatásba, ezért a gyerekes kérdés

Hello! A legfőbb különbség az órajel előállításának módjában van, ami a v3 és v4 esetében jóval komolyabb és pontosabb, mint a v2-nél. Az OCXO fix hőmérsékletre fűtött, a TCXO hőmérsékletre kompenzált kristályoszcillátor.

Corola

Sziasztok!

Érdeklődnék, hogy a PP v3 OCXO USB kártya és a v2 TCXO USB kártya közt mi a különbség az árán kívül?
Most kezdtem bele ebbe a HTPC-n zenehallgatásba, ezért a gyerekes kérdés

Kivancsian varom en is. Van egy holland srac, akinek a felfedezeseit figyelemmel kisertem, es o Behringer ECM 8000 mikrofonnal es Velleman AVM2050 SPL merovel bemerte, de most nem talalom, hogy mit hasznalt a korrekciora.
Egy kézi hangnyomásmérő nem elég ahhoz, hogy a helyiség akusztikai viselkedését feltérképezzük. Mindenképpen szükség van frekvencia- és időfüggő hangnyomás adatsorra, ezek alapján lehet a korrekciós függvényeket meghatározni.

Ezúttal számítógépen futtatható korrekciós szoftvereket vizsgáltam meg, amik persze rokonságban állnak az AVR-ekben üzemelő megoldásokkal, de azoknál jóval komlexebbek és kifinomultabbak. Általánosságban mindegyikről elmondható, hogy a szoba akusztikai hibáit nem javítják ki, csak annak néhány hatását fedik el. A korrekció okozta hallható különbségek mértéke attól is függ, a lejátszó rendszer, leginkább a hangsugárzó milyen átviteli hibáktól szenved.

Kivancsian varom en is. Van egy holland srac, akinek a felfedezeseit figyelemmel kisertem, es o Behringer ECM 8000 mikrofonnal es Velleman AVM2050 SPL merovel bemerte, de most nem talalom, hogy mit hasznalt a korrekciora.

Nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalatidra. Denon és Yamaha AVR-ek közt őrlődök, és a legnagyobb különbséget abban látom, audyssey vagy ypao a korrekciós rendszer.
Ezúttal számítógépen futtatható korrekciós szoftvereket vizsgáltam meg, amik persze rokonságban állnak az AVR-ekben üzemelő megoldásokkal, de azoknál jóval komlexebbek és kifinomultabbak. Általánosságban mindegyikről elmondható, hogy a szoba akusztikai hibáit nem javítják ki, csak annak néhány hatását fedik el. A korrekció okozta hallható különbségek mértéke attól is függ, a lejátszó rendszer, leginkább a hangsugárzó milyen átviteli hibáktól szenved.

Viszont a napokban tettem néhány kísérletet az új "szobakorrekciós" szoftverekkel. Erről majd írok bővebben, mert érdekes téma.

Nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalatidra. Denon és Yamaha AVR-ek közt őrlődök, és a legnagyobb különbséget abban látom, audyssey vagy ypao a korrekciós rendszer.

OFF

Az RB Pi-t nem próbáltam, a legdrágább USB kártyákat sem, csak az "olcsóbbak" közül párat, így nem tudom összehasonlítani vagy valami generálisan használható véleményt mondani, de bármely egyéb megoldáshoz képest, amit módomban volt használni, bármely oprendszerrel, bármely processzorokkal, ez számomra igen jó kompromisszum, mind egyszerűségét, helyigényét és persze a zenehallgatás minőségét illetően egyaránt. A Cubox és a Hummingboard habár gyakorlatilag ugyanaz a hardver, alaplap, CPU de mégis picit eltérően szólnak.

Habár az NAA ingyenesen letölthető, de a használatához kell egy Hqplayer licensz a lejátszó gép oldalon, az meg fizetős, ha valaki számolgatni kezd, akkor ezzel is kalkuláljon. Az én esetemben a Roon is az, ha valaki ebbe az irányba indulna el és ez a két szoftver összességében, azért nem kevés pénz, még ha a hardverre így esetleg kevesebbet is kell költeni. Vagyis az ingyen ebédre még várni kell sajnos.

ON.

Ez a Hummingboard akkor legalább olyan minőségű USB jelfolyamot tud produkálni mint egy spec. USB kártya ? ( régebben pl. a Rpi kimondottan - még az átlagoshoz képest is - gyenge USB produkciójáról olvastam )
Elnézést, ha off.

...

Az előtérben látszó pici kocka dobozka a Cubox, a háttérben látható kártyás számítógép pedig ennek a ház nélküli verziója a Hummingboard. Mindkettő ARM processzoros (van belőle 1,2 és 4 magos is), és mindkettőhöz letölthető az NAA futtatására lecsupaszított image file a minimalizált Linux operációs rendszerrel és az NAA scripttel.

....

Ez a Hummingboard akkor legalább olyan minőségű USB jelfolyamot tud produkálni mint egy spec. USB kártya ? ( régebben pl. a Rpi kimondottan - még az átlagoshoz képest is - gyenge USB produkciójáról olvastam )
Elnézést, ha off.

Viszont a napokban tettem néhány kísérletet az új "szobakorrekciós" szoftverekkel. Erről majd írok bővebben, mert érdekes téma.

Vendég

Tesztnek nem nevezném, csak tettem egy gyors próbát a divathullámmal. Már nem célom klinikai alaposságú kutatásokat végezni. Ahogy öregszem, úgy egyre kevésbé van ingerem változtatni.
Lassan a Tizezresektől át kell jönnöd a Nyugdíjasokhoz.

Amúgy alapos teszt.
Tesztnek nem nevezném, csak tettem egy gyors próbát a divathullámmal. Már nem célom klinikai alaposságú kutatásokat végezni. Ahogy öregszem, úgy egyre kevésbé van ingerem változtatni.

OFF
A Hqplayer tesztje nem lehet teljes az NAA kiegészítés, vagyis a két gépes lejátszás kipróbálása nélkül véleményem szerint.

Ajánlom a figyelembe a képen látható két eszközt, de bármilyen Windows, Linux vagy Mac operációs rendszerű gépen elfuttatható az NAA.

Az előtérben látszó pici kocka dobozka a Cubox, a háttérben látható kártyás számítógép pedig ennek a ház nélküli verziója a Hummingboard. Mindkettő ARM processzoros (van belőle 1,2 és 4 magos is), és mindkettőhöz letölthető az NAA futtatására lecsupaszított image file a minimalizált Linux operációs rendszerrel és az NAA scripttel.

A Roon így a Hqplayeren keresztül tud ezekkel az eszközökkel Ethernet kapcsolaton keresztül kommunkálni, kvázi a minimál oprendszert Ethernet - USB konverterként használva. Akár az 1 processzoros gépecskék is alkalmasak max 768 kHz/32 bit és 512x DSD natív játszására, a csatlakoztatott DAC képességeinek függvényében.

Sok év kisérletezés és a létező megoldások jelentős részének kipróbálása után erre rendezkedtem be, a pici gépeket lineáris táppal hajtva számomra tökéletes megoldást jelentenek. Nagyon jól bevált és több éves Jriver használat után álltam át a Roon - Hqplayer - NAA rendszer használatára.

Ennek a megoldásnak a nagyon nagy előnye, hogy a processzálást leválasztjuk a DAC csatlakoztatásáról és habár két gép kell, de a pár tízezer forintos ARM CPU-s gépek kiválóan megfelelnek a drága DAC-okhoz is, mig a processzálásra egy átlagos, ám megfelelő teljesítményű ( ha valaki upkonvertálni akar a Hqplayerrel) gép bőven elegendő. Így talán nem szükséges elmerülni a speciális pc alkatrészek tesztelésének, kiválasztásának feneketlen mélységeiben. Persze ettől még bárki olyan speckó PC-t vesz, olyan USB kártyákkal és egyéb figyelemreméltó műszaki finomságokkal, amilyet csak akar, de már ezek nélkül is egészen figyelemre méltó zenei élményt kaphat az aki a zenei élményt keresi.

Szerintem legalábbis
On

Amúgy alapos teszt. Köszönet jár a megírásáért. Talán érdemes lenne még egy részt a különböző processzálási lehetőségek leírásának, hatásainak felmérésének szentelni, még akkor is ha a voks a Jriver mellett lett leadva. Sok tanulsága lenne annak is, persze sok idő és kitartás is kell hozzá.

Még egyszer gratulálok az alapos íráshoz.

Folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy mit gondolok róla, no és engem is érdekelnek az újdonságok, így hát tettem egy próbát a Roon + HQ Player lejátszókkal. Mostanában elég sokat költöttem audio és fotós szoftverekre, így már nagyon nem akaródzott újabb pénzeket kiadni, de szerencsére mindkét applikáció kínál néhány napos ingyenes próbalehetőséget.

A Roon igen határozott koncepciót képvisel és jó érzékkel támogatja meg az új felhasználói szokásokat, készülékeket. Meglepően szabadon konfigurálható a jelfolyam, jól eltalált szolgáltatásokat kínál a DSP, természetesen nem hiányzik a ma már alapnak mondható "szobakorrekció" (ami persze nem az, aminek hívják), szinte bármivel vezérelhető, PC-re, táblagépre, okostelefonra is elkészítették a szükséges applikációkat. Innen már csak egy ugrás lenne, hogy a konyhai csaptelepről is tudjuk állítani a hangerőt. Jól képzett média szerverként a Roon képes hangkimenettel rendelkező eszközeinkre streamelni a műsort, így lehetőség van a lakás több pontján, több kütyüvel is zenét hallgatnunk. Persze van Tidal hozzáférés is, méghozzá egyszerűbb, mint más lejátszóknál. Mindezen előnyök azonban nálam néha hátrányként jelentkeztek, folyamatosan azt éreztem, nem én vagyok a célközönség. A Roon kezelő felülete határozottan érintő képernyőkre lett kitalálva és nem is a legnagyobb felbontásra. Telefonon még barátságosnak és okosnak mondható, de 3 méteres fullHD vetített képen, pláne a 4K monitoromon furcsa érzéseket keltenek a hatalmas kezelő gombok, a számomra logikátlan listák, kéretlen infók, elnagyolt grafikai elemek. Bosszantó, hogy a full screen megjelenés mellett nincs méretezhető ablakos kinézet (vagy csak én nem találtam meg?).

Sokfelé olvasható, hogy a Roon metaadat kezelése világbajnok, de engem nem győzött meg. Sok éven át gyarapított zenegyűjteményem meglehetősen rendezett, minden infósáv ki van töltve, a lemezborítók, műsorfüzetek katonásan sorakoznak az albumok mappáiban, így minden komolyabb lejátszó szoftverben átláthatóan jelenik meg az állomány. A Roon nem elégedett meg ezzel, mindent elkövetett, hogy felülbírálja, felülmúlja a megszokott elrendezést. Lecserélgette a borítóképeket, az egy-egy zeneszerzőtől származó kiadványokat szétszórta fura, számomra idegen szempontok szerint, némelyiket alig találtam meg. Dicséretes, hogy a Netről rengeteg infóval egészíti ki a gyűjteményünket, de én ezt egyáltalán nem igénylem, tisztában vagyok szeretett zenekaraim, zeneszerzőim adataival. Persze, nem sértődöm meg, ha próbálnak kiokosítani, nyilván rám fér, de amikor egy album lejátszása után a Roon megpróbálta kitalálni, mit szeretnék a továbbiakban hallgatni, abból néha vicces, néha döbbenetes pillanatok születtek. Biztosan sokaknak bejön ez a szolgáltatás, talán az átlagnál tudatosabb, határozottabb zenehallgató vagyok és minden alkalommal én akarok muzsikát választani. Ahogy kollégám mondani szokta: Könyörgöm, ne segíts!

A HQ Player esetében teljesen más koncepciót fedezhetünk fel. Itt a külcsín hátrébb került a szempontok listáján, ellenben a lejátszás állítható paramétereinek sokasága lenyűgöző (legalábbis annak, aki ezekkel szeret bíbelődni). Itt is van okos DSP, szabadon konfigurálhatjuk a kimeneteket, sok protokoll közül választhatunk, lehetőségünk van PCM-DSD konverziókra, upsamplingre és olyan algoritmusokat is aktiválhatunk, amiknek értelméről fogalmam sincs. A felület erősen fapados, ingyen whiskey sincs, de a HQ Player kijátszó alkalmazásként alárendelhető más, komolyabb grafikus felülettel rendelkező FrontEnd szoftverekhez, mint a Roon, jRiver.

Mindkét szoftver gond nélkül felkúszott a Windows Server 2016 rendszert futtató Luxor PC-re és hamar összebarátkozott TEAC NT-503 D/A konverteremmel. A Roon vezérlése néhány kattintás után tökéletesen működött a munka PC-men és az Androidos OnePlus 3T telefonomon is. Két napot adtam a szoftvereknek arra, hogy meggyőzzenek nélkülözhetetlenségükről. Mindenféle muzsikával etettem őket és magamat, többféle hangulatot is meg kellett teremteniük az elmélyült esti zenehallgatástól az éjszakai lebegésen át a zajos vendégsereg szórakoztatásáig. Tették is szépen a dolgukat, hibaüzenet, megakadás egyszer sem rondított bele ismerkedésünkbe, csak a Roon okoskodásait kellett néha felülbírálnom.

Az általam évek óta használt jRiver már öreg motoros a piacon, nem sok újdonságot mutattak fel mostanában, de ugye nem is kell feltétlenül. Komoly esélyt adtam annak, hogy trónfosztás történik és a Roon elviszi a vándorserleget, de némi bizonytalanság után a 3. napra kialakult a stabil véleményem: nem kell ez nekem. Hangminőségben, hangulatban természetesen jól érezhető különbség van a lejátszók között, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy valamelyik mindenben jobb a másiknál és ha egy új jövevény nem tud határozottan meggyőzni egyedülálló tehetségéről, akkor én öregesen maradok a megszokott partnernél. A Roon hangzásban nagyjából azt hozza, mint az alap beállításokkal hajtott jRiver, de egy tuningolt, testre szabott jRiverhez már nem ér fel. A HQ Player néha meglepően élvezetesen szólalt meg, szerettem a levegősségét, gyorsaságát és a nagy teret, amit a muzsika köré rajzolt, de gyakran villant fel agyamban a "mesterkélt" lámpa, ahogy néhány hónappal ezelőtt a BugHead esetében (bár ott gyakorlatilag folyamatosan világított). Nem állítom, hogy minden tudást kifacsartam a szoftverekből, tudálékos hangmérnök helyett inkább átlagos felhasználóként próbáltam viselkedni. A folyamat végén a hüvelykujj lefelé mutatott, nem lettem meggyőzve arról, hogy mindenképpen ki kellene fizetnem a Roon esetében a 120 USD éves használati díjat, a HQ Playernél pedig a 120 € vételárat, így hát megkönnyebbülten töröltem minden összetevőjüket a gépről és megpaskoltam a jRiver hátsóját, mi még jó darabig együtt fogunk élni.

Sokszor tettem már próbát a különféle upsampling megoldásokkal és formátum konverziókkal, de eddig mindig arra jutottam, hogy köszi, szép és cuki, de inkább nem kérek belőlük, maradok az eredeti felbontásnál. Most viszont friss szelek fújnak, az új algoritmusok bizony már képesek annyi előnyt felmutatni, hogy a pár perces lenyűgözés után tartósan is használjam őket. A HQ Player DSP-je nagyon komoly, a TEAC DAC pedig örömmel fogadta a folyamatos DSD adatfolyamot. Elismerően bólogattam, ez bizony könnyedségben, dinamikában, tisztaságban felülmúlja a PCM verziót. Tettem is egy próbát az új jRiver hasonló szolgáltatásával és néhány napja nem is kapcsoltam ki, csak néhány perces ellenpróbát tettem néha, de végül aktív maradt a PCM-DSD konverzió. Kicsit jobban terheli a PC-t, de a Luxor PC-ben bőséges erőtartalék van. Akiknek natív DSD lejátszási képességgel bíró DAC van birtokukban, bátran tegyenek egy próbát az új szoftveres konverziókkal, mert nagy esély van a meglepetésre.

Folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy mit gondolok róla, no és engem is érdekelnek az újdonságok, így hát tettem egy próbát a Roon + HQ Player lejátszó megoldással. Mostanában elég sokat költöttem audio és fotós szoftverekre, így már nagyon nem akaródzott újabb pénzeket kiadni, de szerencsére mindkét applikáció kínál néhány napos ingyenes próbalehetőséget.

A Roon igen határozott koncepciót képvisel és jó érzékkel támogatja meg az új felhasználói szokásokat, készülékeket. Meglepően szabadon konfigurálható a jelfolyam, jól eltalált szolgáltatásokat kínál a DSP, természetesen nem hiányzik a ma már alapnak mondható "szobakorrekció" (ami persze nem az, aminek hívják), szinte bármivel távvezérelhető, PC-re, táblagépre, okostelefonra is elkészítették a szükséges applikációkat. Innen már csak egy ugrás lenne, hogy a konyhai csaptelepről is tudjuk állítani a hangerőt. Jól képzett média szerverként a Roon képes eszközeinkre streamelni a műsort, így lehetőség van a lakás több pontján, több kütyüvel is zenét hallgatnunk. Persze van Tidal hozzáférés is, méghozzá egyszerűbb, mint más lejátszóknál. Mindezen előnyök azonban nálam néha hátrányként jelentkeztek, folyamatosan azt éreztem, nem én vagyok a célközönség. A Roon kezelő felülete határozottan érintő képernyőkre lett kitalálva és nem is a legnagyobb felbontásra. Telefonon még barátságosnak és okosnak mondható, de 3 méteres fullHD vetített képen, pláne a 4K monitoromon furcsa érzéseket keltenek a hatalmas kezelő gombok, a számomra logikátlan listák, kéretlen infók, elnagyolt grafikai elemek. Bosszantó, hogy a full screen megjelenés mellett nincs méretezhető ablakos kinézet (vagy csak én nem találtam meg?). Sokfelé olvasható, hogy a Roon metaadat kezelése világbajnok, de engem nem győzött meg. Sok éven át gyarapított zenegyűjteményem meglehetősen rendezett, minden infósáv ki van töltve, a lemezborítók, műsorfüzetek katonásan sorakoznak az albumok mappáiban, így minden komolyabb lejátszó szoftverben átláthatóan jelenik meg az állomány. A Roon nem elégedett meg ezzel, mindent elkövetett, hogy felülbírálja, felülmúlja a megszokott elrendezést. Lecserélgette a borítóképeket, az egy-egy zeneszerzőtől származó kiadványokat szétszórta fura, számomra idegen szempontok szerint, némelyiket alig találtam meg. Dicséretes, hogy a Netről rengeteg infóval egészíti ki a gyűjteményünket, de én ezt egyáltalán nem igénylem, tisztában vagyok szeretett zenekaraim, zeneszerzőim adataival. Persze, nem sértődöm meg, ha próbálnak kiokosítani, nyilván rám fér, de amikor egy album lejátszása után a Roon megpróbálta kitalálni, mit szeretnék a továbbiakban hallgatni, abból néha vicces, néha döbbenetes pillanatok születtek. Biztosan sokaknak bejön ez a szolgáltatás, talán az átlagnál tudatosabb, határozottabb zenehallgató vagyok és minden alkalommal én akarok muzsikát választani. Ahogy kollégám mondani szokta: Könyörgöm, ne segíts!

A HQ Player esetében teljesen más koncepciót fedezhetünk fel. Itt a külcsín hátrébb került a szempontok listáján, ellenben a lejátszás állítható paramétereinek sokasága lenyűgöző (legalábbis annak, aki ezekkel szeret bíbelődni). Itt is van okos DSP, szabadon konfigurálhatjuk a kimeneteket, lehetőségünk van PCM-DSD konverziókra, upsamplingre és olyan algoritmusokat is aktiválhatunk, amiknek értelméről fogalmam sincs. A felület erősen fapados, ingyen whiskey sincs, de a HQ Player kijátszó alkalmazásként alárendelhető más, komolyabb grafikus felülettel rendelkező FrontEnd szoftverekhez, mint a Roon, jRiver.

Mindkét szoftver gond nélkül felkúszott a Windows Server 2016 rendszert futtató Luxor PC-re és hamar összebarátkozott TEAC NT-503 D/A konverteremmel. A Roon vezérlése néhány kattintás után tökéletesen működött a munka PC-men és az Androidos OnePlus 3T telefonomon is. Két napot adtam a szoftvereknek arra, hogy meggyőzzenek nélkülözhetetlenségükről. Mindenféle muzsikával etettem őket és magamat, többféle hangulatot is meg kellett teremteniük az elmélyült esti zenehallgatástól az éjszakai lebegésen át a zajos vendégsereg szórakoztatásáig. Tették is szépen a dolgukat, hibaüzenet, megakadás egyszer sem rondított bele ismerkedésünkbe, csak a Roon okoskodásait kellett néha felülbírálnom.

Az általam évek óta használt jRiver már öreg motoros a piacon, nem sok újdonságot mutattak fel mostanában. Komoly esélyt adtam annak, hogy trónfosztás történik és a Roon elviszi a vándorserleget, de némi bizonytalanság után a 3. napra kialakult a stabil véleményem: nem kell ez nekem. Hangminőségben, hangulatban természetesen jól érezhető különbség van a lejátszók között, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy valamelyik mindenben jobb a másiknál és ha egy új jövevény nem tud határozottan meggyőzni egyedülálló tehetségéről, akkor én öregesen maradok a megszokott partnernél. A Roon hangzásban nagyjából azt hozza, mint az alap beállításokkal hajtott jRiver, de egy tuningolt jRiverhez már nem ér fel. A HQ Player néha meglepően élvezetesen szólalt meg, szerettem a levegősségét, gyorsaságát és a nagy teret, amit a muzsika köré rajzolt, de gyakran villant fel agyamban a "mesterkélt" lámpa, ahogy néhány hónappal ezelőtt a BugHead esetében (bár ott gyakorlatilag folyamatosan világított). Nem állítom, hogy minden tudást kifacsartam a szoftverekből, tudálékos hangmérnök helyett inkább átlagos felhasználóként próbáltam viselkedni. A folyamat végén a hüvelykujj lefelé mutatott, nem lettem meggyőzve arról, hogy mindenképpen ki kellene fizetnem a Roon esetében a 120 USD éves használati díjat, a HQ Playernél pedig a 120 € vételárat, így hát megkönnyebbülten töröltem minden összetevőjüket a gépről és megpaskoltam a jRiver hátsóját, mi még jó darabig együtt fogunk élni.

Sokszor tettem már próbát a különféle upsampling és formátum konverziókkal, de eddig mindig arra jutottam, hogy köszi, szép és cuki, de inkább nem kérek belőlük, maradok az eredeti felbontásnál. Most viszont friss szelek fújnak, az új algoritmusok bizony már képesek annyi előnyt felmutatni, hogy a pár perces lenyűgözés után tartósan is használjam őket. A HQ Player DSP-je nagyon komoly, a TEAC DAC pedig örömmel fogadta a folyamatos DSD adatfolyamot. Elismerően bólogattam, ez bizony könnyedségben, dinamikában, tisztaságban felülmúlja a PCM verziót. Tettem is egy próbát az új jRiver hasonló szolgáltatásával és néhány napja nem is kapcsoltam ki, csak néhány perces ellenpróbát tettem néha, de végül aktív maradt a PCM-DSD konverzió. Kicsit jobban terheli a PC-t, de a Luxor PC-ben bőséges erőtartalék van. Akiknek natív DSD lejátszási képességgel bíró DAC van birtokukban, bátran tegyenek egy próbát az új szoftveres konverziókkal, mert nagy esély van a meglepetésre.

Igen, én is próbáltam kizárni a placebo hatást , és miután futott a 16 pár napig visszatértem egy hétre a win10-hez. Majd most újra pár napja a szervert 16-ot használom, ezek alapján írtam az előzőeket. Természetesen fenntartom hogy ez az én rendszeremben tapasztalható változás, nyílván másnál nem tudom mit okoz.
Továbbá ízlés kérdése is természetesen, ezt sem tagadom.

Ez nem feltétlenül placebo hatás, hanem könnyen lehet, hogy a rendszer egyéb pontjain kell optimalizálni a hangzást, valószínűleg csak annyi történt, ahogy ezt fapaci is írta, hogy egy korábban beállított egyensúly felborult. Tessék egy kicsit eljátszani a rendszer egyéb pontjaival, kábelt cserélni, hangfalat tologatni, másik lejátszó szoftvert kipróbálni, stb és könnyen lehet hogy olyan hang lesz a vége, ami hasonlít a régihez, emgőrzi azt ami abban kellemes volt és mégis sokkal jobban tetszik majd

Szia!

Esetleg be tudnád linkelni! Új vagyok és fogalmam sincs, hol keressem.

Fapaci blogján az szerepel a PP kártyáról, hogy Y USB kabellel IS használható, vagyis értelmezésem szerint nem előfeltétel ez a kábel. Lehet kisebb lépésekben építkezni.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.