Digitális fényképezőgép

A Contax G2-höz az alap a Planar 2/45-ös volt. Jobbat még nem fogtam a kezemben.
A látószöggel félreértettél. Az érzékelőhöz és az alapobjektívhez tartozó látószög egy dolog. Még a 24x36-oshoz tartozó alapobjektív, ami kb 45mm lenne, az sem közelíti azt a perspektívát, amit a nagyformátum nyújt és szerintem a szeméhez közelebb áll. Ugyanis az alapobjektívek gyújtótávolságával a gép és alany távolsága is változik, ezzel pedig a dolgok aránya és egymáshoz viszonyított helyzetük a kétdimenziós képen azonos látószög mellett. Olyan, mintha ugyanannál a látószögnél a nagyformátumnál a teleobjektív összepréselt perspektíváját látnád.

Az analóggal rég felhagytam. Két-három éve még vettem vegyszert, hogy előhívok és majd szkennelek, de a FF filmjeim ott vannak csak a hűtőben. Már nem izgat annyira a dolog. Ellustultam, fölöslegesen meg nem akarom szaporítani a Picasa foldereimet. Az Olymus E1-es volt az utolsó beruházásom 2005-ben, annak az alapzoomja kitűnő, de a váz a CCD miatt eléggé lerontja a lehetőségeket 200-as ISO felett, úgyhogy most már csak szappantartót viszek ha nem felejtem el. :-) Ez viszont azzal az előnnyel jár, hogy nem a keresőn keresztül látom ahova megyek.

Igen, amit a perspektíváról írsz, az igaz, és az is, hogy a szemünk is sokal jobban fogadja, ami hasonlít/egyezik a természetes perspektívájával. Nagyformátumban sajnos kevés lehetőségem van/lesz fotózni egyelőre, de ki tudja, régi Mamiyák már 120-150-ben megállnak, és sokféle obi is van hozzájuk. Ha megcsömörlök a digittől, lehet, hogy egy nap belemélyedek :-))).

PLanar 2/45-ös...most csekkoltam, csak az üveg kb 400 dodó, jobb ritkán kell. A poén tényleg az, hogy ki van a gép "árnyékos" oldalán. :-))) Ezzel a (műszaki) színvonallal simán lehet világbajnok képet csinálni, már csak egy jószemű fotós és egy jó pillanat kell hozzá.

Furi, hogy a manuális obik és a nagyformátumú fényképezés mind az önmérsékletről is szól. Tényleg kivárod a pillanatot, tényleg komponálsz, lépkedsz, próbálod variálni a perspektívát, érdekességből direkt meghágsz néhány tabut is esetleg (elméleti része a hobbinak), és amikor ott a keresőben a CSODA, akkor jól megtekergeted a megtekergetnivalót (itt púpozod meg a hobbizást) és CSATT! :-))))

AF-es zoomokkal nincs ez a "pöcsölés", AF, expo, kép!!! :-)))) A telefon meg azonnal előugrik...

Emiatt, ha manuális obi van fent, a józan lustaság (amit fapaci úgy is írt, hogy csak akkor csináljunk képet, ha az tényleg "valami") miatt létre sem hozom az eleve recycle binbe való hulladékbájtokat, tényleg csak akkor ragad el a hobbi, amikor látok valami érdekeset vagy jópofát.

Emiatt én sem keresőn kersztül élek, volt, h a SZigeten fotóztam még az analóg időkben (Nikon 801x és F4), és azt vettem észre, h "hoppá, vége a Szigetnek, én meg végig fényképeztem, de mikor jön a buli?" :-))))

Megélni a pillanatot mára fontosabb lett, mint a körülményeit kitenni a falra :-)))

opel123

A Contaxhoz 1.4-es Planar (vagy 1.7-es?) jött KITobinak... Ehhez csak a Rollei volt fogható, ami szintén a Planart tolta, persze saját bajonettel. Sokak szerint az Ultron (a konkáv első lencsetagos) után a Planar a legjobb Zeiss-üveg, nekem még nem volt, pedig a Zeiss-univerzum is nagyon vonz, kicsit hüvösebb, mint a Takumarok vagy a szovjetek, azt is hallottam, hogy van, akinek túl telítettek a szovjet obik színei.

http://www.pentaxforums.com/userreviews ... ltron.html

Canon digitálisról tudok nyilatkozni, a fehégyensúly gyakorlatilag inkább magentaegyensúly, a nagy kontrasztú egymás melletti részek kromatikusan aberrálnak durván, ez nyilván nem volt probléma analógban. A digitális technológia még igencsak gyerekcipőben jár, a szenzorok nyilván egyre tökéletesebbek lesznek, de a baj, hogy a digitális pixel 3 színből áll és nem találja el az analóg 1 pont színét. Sokan azt gondolják, hogy VÉGRE el lehet felejteni az analóg dolgokat, ismereteket, objektíveket, egyéb kellékeket, beleértve Newton Opticks-c. művét, mert a digitális technológia majd jól megmondja a fénynek, mit tegyen és hogy :-)))). Nekem az a meggyőződésem, hogy a digitális technológia manapság az a ló, amelyikről x bőrt kell lehúzni a cégek profitja érdekében. Az analóg időkben filmre, fotópapírra költöttél, nagyításra, hívásra. Ez a film és papírgyártó cégeknek nagy üzlet volt, de a processzorok és a számítástachnika atomi szintűre való zsugorodása miatt simán belefér egy gépnyi térbe minden, még a hajtogatható érintőképernyő is :-))), a digit. szenzor pedig, olyan, amilyen (a vásárló majd megköti a kompromisszumot, mert így posztolhat azonnal a Fészre), de az SD-kártyára ráfér x albumnyi kép, az otthoni vinyóra meg milliószor annyi még. Emiatt aztán elterjedtek a digit. gépek, amit a user eddig papírra stb. költött, annál kevesebbért vehet minden más kütyüt és frincfrancot, leírtam korábban, akksik, kártyák, szoftver, monitor, stb. Ezzel sokan eltemették az analóg korszakot, minden vonatkozásával együtt és most "előre" nézve ünneplik az "újat", a "jót".

Nincs rendes papír a normális nyomtatáshoz, ahogy írtam, a digit. rendszer 256 szürkeárnyalatban (16M színben) gondolkodik, és ehhez a skálához "korrigálja" az analóg kép szürkeárnyalatait. Nincs fekete-fehér fotópapír az országban, mindent színesre nagyítanak...

Én a nekem legkedvesebb képeket kiteszem a falra. Pár úti emlék, pár gyerekekkel töltött játszótéri marhulás képei, nem szükségszerűen borotvaélesek és címlapra valók. Albumokat nagyon untam gyerekkoromban, de valóban szükségesek :-))).

A digitális fényképezést én a fényképezés egy rendkívül demokratikus, önmegvalósító formájának tartom, ami a digitális adatkezelés miatt rendkívül népszerű, használata kényelmes. Minőségben, képalkotásban természetesen nyomába sem ér az analógnak, nincs igazi színhűség, igazi kontraszt, a digit. szenzor kifejezetten rosszul kezeli a fénytörési anomáliákat (croma, diffrakció, stb.). Fekete-fehér képet pl. csak masszív utómunkával lehet "csinálni", de az is leginkább szürke-szürke lesz. Az egész hasonlatos a golyóstoll elterjedéséhez, a töltőtoll fegyelmet és tervszerűséget követelő használata után itt a kifogyás után eldobható, a forgatható, a jól megnyomható, könnyű, nem pacázó, olcsó és mindenhol kapható BIC. Kinek ne lenne szimpibb, mint a töltőtoll, pedig pl. szép kalligráfiát csak töltőtollal lehet írni (vagy ecsettel), satöbbi.

Igen, a látószög. Egy analóg rendszer alapobija a szem természetes perspektívája. Ezt nyújtja pl. a Canon dslr-rendszer 1.6-ra. Emiatt kell nagylátszögű obi a "normál" perspektívához, de az meg persze hordótorzít, de azt meg kikorrigálod. :-))))

Ebayen néztem egy Leica R4-est, 99 Euro... Bécsben pl. térdig lehet járni ezekben a cuccokban, Berlinben hónaljig. Én csak néha posztolok Fészre, eddig Flickr albumot sem csináltam magamnak, de nem ráz meg havi 3-4 tekercs film előhívatása, pár kocka kinagyíttatása. Régebben egy ilyen gép ára sokszorosa volt ennek. Az obi, ami hozzá való, a Summicron R f/2, a valaha volt egyik legjobb 50mm-es, olyan rajza van, (még digin is), hogy sírva fakadsz és nem is gondolsz arra, hogy nekiállsz utómunkázni, mert kizárólag ronthatsz rajta :-)))).

Szóval, kicsit hálás is vagyok a digit technológiának, mert lementek a Leica filmes gépek árai :-)))

A Contax G2-höz az alap a Planar 2/45-ös volt. Jobbat még nem fogtam a kezemben.
A látószöggel félreértettél. Az érzékelőhöz és az alapobjektívhez tartozó látószög egy dolog. Még a 24x36-oshoz tartozó alapobjektív, ami kb 45mm lenne, az sem közelíti azt a perspektívát, amit a nagyformátum nyújt és szerintem a szeméhez közelebb áll. Ugyanis az alapobjektívek gyújtótávolságával a gép és alany távolsága is változik, ezzel pedig a dolgok aránya és egymáshoz viszonyított helyzetük a kétdimenziós képen azonos látószög mellett. Olyan, mintha ugyanannál a látószögnél a nagyformátumnál a teleobjektív összepréselt perspektíváját látnád.

Az analóggal rég felhagytam. Két-három éve még vettem vegyszert, hogy előhívok és majd szkennelek, de a FF filmjeim ott vannak csak a hűtőben. Már nem izgat annyira a dolog. Ellustultam, fölöslegesen meg nem akarom szaporítani a Picasa foldereimet. Az Olymus E1-es volt az utolsó beruházásom 2005-ben, annak az alapzoomja kitűnő, de a váz a CCD miatt eléggé lerontja a lehetőségeket 200-as ISO felett, úgyhogy most már csak szappantartót viszek ha nem felejtem el. :-) Ez viszont azzal az előnnyel jár, hogy nem a keresőn keresztül látom ahova megyek.

Nem akarom misztifikálni az analógot, mert régóta nem csinálom és a digitális fotózásnak sokkal több az előnye, mint a hátránya de néhány dolog eszembe jutott.

Ákos:
Jópár éve eladtam de volt egy darabig egy Contax G2-esem. Azzal lőttem pár sorozatot 50-es Velviára és az A2-es nagyításig el lehetett menni vele , de tovább nem. Szerintem az analógnál a szemcseméret egy kitőnő optikával, mint a Zeiss a contaxnál max eddig elég, ha jó a labor és a papír. A 6X6-ossal persze jóval tovább lehet menni de a végtelen nagyíthatóság nem létezik sem itt sem ott.

Ami a filmesnél egyelőre még előny egy átlagos pénztárcájú de jó szemű fotós számára, az a 24X36 vagy a középformátum olcsósága. Nem véletlenül mondom és nem azért amire elsőre gondolhattok. A digitális gépek esetén az APS méret az egyik legelterjedtebb az SLR-ek között, relatíve olcsó. Egy filmes gépnél egy középformátumú szett nagyjából ugyanennyiért beszerezhető. Hiába érünk el ugyanolyan látószöget egy digi géppel a kisebb gyújtótávolsággal, a tárgytávolság teljesen más, mint egy alapobjektívnél egy 6X6 netalántán egy még nagyobb formátum esetén. A tárgytávolság pedig nagyon befolyásolja a perspektívát. És itt a lényeg. Szerintem az emberi szem (agy) perspektívájához sokkal közelebb van mondjuk egy 8'x13'-as kihuzatos gép által készített kép perspektívája nem beszélve a mélységélesség problémájáról és kihuzatok által nyújtott előnyökről, bár ezt ugye korrigálni lehet utómunkával.

Ha nézegettetek már régi tájképeket, utcafotókat, volt egy, legalábbis nekem, megmagyarázhatatlan természetesség érzésem, még a FF anyag ellenére is, sőt ez sokszor előny. Talán ez a perspektíva élmény lehet a magyarázata. Tudom nagyformátum elérhető digitálisan is na de ki tudja azt megfizetni?

Emellett a színhűség egy átlag felhasználó számára megint csak kérdéses. Amíg anno egy jó labor gond nélkül szűrőzte az elterjedt film típusokat és színhű levilágítást tudott csinálni, addig a mai felhasználó, ha nem akarja magát a végletekig beásni a nyomtatás rejtelmeibe, akkor elcseszett bőrszíneket és irreális tónusokat kap, de még a legtöbb laborban is ugyanez van, ha vannak egyáltalán laborok. A hozzáértés, legalábbis itt a környéken eltűnt, de ez már nem ide tartozik.

A fentiek miatt pedig a legfontosabb dolog ami ma nincs (mármint nálam), a fotóalbumok. Én utoljára 4-5 éve csináltam a képeimből albumot. Nagyon szerettem nézegetni a képeket, nem csak gépen hanem inkább papíron. Ami 15 éve természetes volt, azt ma már nem csinálom, pedig jó lenne, de körülményes és az eredmény kétséges. Akkor évente 3-4 albumnyi képet raktam a polcra és sokszor nézegettem őket, kézről kézre jártak. Ma nem csinálom, mert a nyomtatás nem tud olyan képet csinálni, mint amit szeretnék és nem tudok, vagy nem is akarok annyira belemélyedni a nyomtatóm lelki világába, hogy olyat legyen, mint a mit szeretnék. Van egy hőnyomtatóm is, az kiváló képeket ad, de ahhoz meg az alapanyag méregdrága. Sajnos leszoktam az albumokról majd pedig a fényképezésről. Odáig jutottam, hogy elfelejtek gépet vinni a nyaralásra...:-(

Ti hogy vagytok ezzel?

A Contaxhoz 1.4-es Planar (vagy 1.7-es?) jött KITobinak... Ehhez csak a Rollei volt fogható, ami szintén a Planart tolta, persze saját bajonettel. Sokak szerint az Ultron (a konkáv első lencsetagos) után a Planar a legjobb Zeiss-üveg, nekem még nem volt, pedig a Zeiss-univerzum is nagyon vonz, kicsit hüvösebb, mint a Takumarok vagy a szovjetek, azt is hallottam, hogy van, akinek túl telítettek a szovjet obik színei.

http://www.pentaxforums.com/userreviews ... ltron.html

Canon digitálisról tudok nyilatkozni, a fehégyensúly gyakorlatilag inkább magentaegyensúly, a nagy kontrasztú egymás melletti részek kromatikusan aberrálnak durván, ez nyilván nem volt probléma analógban. A digitális technológia még igencsak gyerekcipőben jár, a szenzorok nyilván egyre tökéletesebbek lesznek, de a baj, hogy a digitális pixel 3 színből áll és nem találja el az analóg 1 pont színét. Sokan azt gondolják, hogy VÉGRE el lehet felejteni az analóg dolgokat, ismereteket, objektíveket, egyéb kellékeket, beleértve Newton Opticks-c. művét, mert a digitális technológia majd jól megmondja a fénynek, mit tegyen és hogy :-)))). Nekem az a meggyőződésem, hogy a digitális technológia manapság az a ló, amelyikről x bőrt kell lehúzni a cégek profitja érdekében. Az analóg időkben filmre, fotópapírra költöttél, nagyításra, hívásra. Ez a film és papírgyártó cégeknek nagy üzlet volt, de a processzorok és a számítástachnika atomi szintűre való zsugorodása miatt simán belefér egy gépnyi térbe minden, még a hajtogatható érintőképernyő is :-))), a digit. szenzor pedig, olyan, amilyen (a vásárló majd megköti a kompromisszumot, mert így posztolhat azonnal a Fészre), de az SD-kártyára ráfér x albumnyi kép, az otthoni vinyóra meg milliószor annyi még. Emiatt aztán elterjedtek a digit. gépek, amit a user eddig papírra stb. költött, annál kevesebbért vehet minden más kütyüt és frincfrancot, leírtam korábban, akksik, kártyák, szoftver, monitor, stb. Ezzel sokan eltemették az analóg korszakot, minden vonatkozásával együtt és most "előre" nézve ünneplik az "újat", a "jót".

Nincs rendes papír a normális nyomtatáshoz, ahogy írtam, a digit. rendszer 256 szürkeárnyalatban (16M színben) gondolkodik, és ehhez a skálához "korrigálja" az analóg kép szürkeárnyalatait. Nincs fekete-fehér fotópapír az országban, mindent színesre nagyítanak...

Én a nekem legkedvesebb képeket kiteszem a falra. Pár úti emlék, pár gyerekekkel töltött játszótéri marhulás képei, nem szükségszerűen borotvaélesek és címlapra valók. Albumokat nagyon untam gyerekkoromban, de valóban szükségesek :-))).

A digitális fényképezést én a fényképezés egy rendkívül demokratikus, önmegvalósító formájának tartom, ami a digitális adatkezelés miatt rendkívül népszerű, használata kényelmes. Minőségben, képalkotásban természetesen nyomába sem ér az analógnak, nincs igazi színhűség, igazi kontraszt, a digit. szenzor kifejezetten rosszul kezeli a fénytörési anomáliákat (croma, diffrakció, stb.). Fekete-fehér képet pl. csak masszív utómunkával lehet "csinálni", de az is leginkább szürke-szürke lesz. Az egész hasonlatos a golyóstoll elterjedéséhez, a töltőtoll fegyelmet és tervszerűséget követelő használata után itt a kifogyás után eldobható, a forgatható, a jól megnyomható, könnyű, nem pacázó, olcsó és mindenhol kapható BIC. Kinek ne lenne szimpibb, mint a töltőtoll, pedig pl. szép kalligráfiát csak töltőtollal lehet írni (vagy ecsettel), satöbbi.

Igen, a látószög. Egy analóg rendszer alapobija a szem természetes perspektívája. Ezt nyújtja pl. a Canon dslr-rendszer 1.6-ra. Emiatt kell nagylátszögű obi a "normál" perspektívához, de az meg persze hordótorzít, de azt meg kikorrigálod. :-))))

Ebayen néztem egy Leica R4-est, 99 Euro... Bécsben pl. térdig lehet járni ezekben a cuccokban, Berlinben hónaljig. Én csak néha posztolok Fészre, eddig Flickr albumot sem csináltam magamnak, de nem ráz meg havi 3-4 tekercs film előhívatása, pár kocka kinagyíttatása. Régebben egy ilyen gép ára sokszorosa volt ennek. Az obi, ami hozzá való, a Summicron R f/2, a valaha volt egyik legjobb 50mm-es, olyan rajza van, (még digin is), hogy sírva fakadsz és nem is gondolsz arra, hogy nekiállsz utómunkázni, mert kizárólag ronthatsz rajta :-)))).

Szóval, kicsit hálás is vagyok a digit technológiának, mert lementek a Leica filmes gépek árai :-)))

Egy jó géppel még senki sem lesz fotóművész

"– Mitől lesz egy kép emlékezetes és jó?
– Mitől jó egy mondat? Attól, hogy az ember elolvassa, és megérti. A jó kép, egy jó mondat. Az ember megnézi, és megérti. Mert minden „mondatrész” a helyén van, pontos, és összefüggéseiben is érthető. De, mert ma mindenki fényképez, a milliónyi képből azért a nagy számok törvénye alapján csak születik néhány jó színvonalú."

Mindemellett életszerűtlen újévi malac bőrszínt csak a digitális papírnyomatoknál láttam először a képeimen. Még a hivatalos kidolgozásnál is, bár lehet, hogy a fenti balfék hozzáállás ment át a digitális érába. Az analógnál vagy elcseszték az egészet, mert nem tudták az alapfátylat kiszűrőzni vagy jó volt. A digitálisnál a jó színek mellett a bőr valamiért soha nem lett az igazi. Az okát nem tudom, gyakorlatilag nem is izgat már, felhagytam a rendszeres fotózással.

Szerintem a digit szenzorok és feldolgozó procik fejlődésével és hétköznapivá válásával mindenki igényesebb lett a színekre, fehérre, bőrre, zöldre (az ember agya ezekre a színekre van kihegyezve), kamerája és szoftvere válogatja, de tud vele bánni az egyszerű júzer is. Az analóg képeim bőrszíneivel nem volt késztetésem foglalkozni, azt kaptam vissza az előhívásból ami. A diákat jobbnak tartottam, de azoknál megjelent még egy faktor, a diavetítő lámpa színspektruma.

Egy szó mint száz, rengeteg nyűgöt hagytunk hátra az analóg filmek elhagyásával. Digit kamera meg sokkal több lehetőséget ad foglalkozni magával a kép kompozícióval, persze csak akkor ha gondolkozva nézünk a keresőbe.

opel123

Kérdezem a félprofi analógban is jártas fotósokat. Színhőmérsékletet hogyan állítom a filmhez, és/vagy abból készült papírképhez?
A fehéregyensúly és színhőmérséklet automatika adott a legolcsóbb digit gépben, még a telefonokban is. A régi világban ment az automata előhívóba a beküldött film és ha a filmemnek nem járt le a szavatossági ideje, vagy legalább száraz és hűvös-sötét helyen (hűtőben) tároltam, akkor lett valami szín, vagy nem, a visszaküldött képeken.

Volt műfény és napfény film és nagyon enyhe szűrők is plusz korrekcióra, de azokat nem nagyon használtam.
A digitális korszakban természetesen nagyon könnyű hozzáállítani vagy automatán beállítani de sokszor az automata olyan is. Ennek ellenére vannak így is megoldhatatlan körülmények. Pl fénycső világítás és vakus derítés.

A filmes korszakban amikor még helyben is voltak jó laborok, egy hozzáértő laboros könnyen ki tudott korrigálni 5-600 Kelvin eltérést. A korszak végére már csak a központi laborok, helyben pedig az elfuserált fazonok maradtak, akiknek próbáltam magyarázni miért nem jó a szín, mert nem vették a fáradságot, hogy a géphez járó szolgáltatást amit mondjuk a Kodak nyújtott, igénybe vegyék. Teljesen felhígult a szolgáltatás és jött a kimúlás.

Csak egy példa a bénázásra. A szombathelyi Tóth fotónál csinálták azt a képeimmel, hogy a szándékoltan ellenfényes képeimet plusz 3 fényértékkel megtolták mert rajt hagyták az automata fényerő korrekciót vagy ilyen balfékek voltak, ezzel totál kifehérítették. Az utolsó húzásuk 2005-ben a 6X6-os negatívjaim összetaperolása volt, miután én vittem nekik adaptert a gépükhöz, amivel a nagy negatívot elő tudták hívni. Ezután leálltam az analóggal, mert a helyi kézi dialabor is beadta a kulcsot.
Az automata pl Noritsu laborgéppel (amivel dolgoztam én is) amúgy filmenként lehetett a korrekciót csinálni. Az igazán lelkiismeretes laboros ott ült a gép előtt, végignézte egyenként a képeket és korrigált pár dolgot, hogy a kép jó legyen.

Mindemellett életszerűtlen újévi malac bőrszínt csak a digitális papírnyomatoknál láttam először a képeimen. Még a hivatalos kidolgozásnál is, bár lehet, hogy a fenti balfék hozzáállás ment át a digitális érába. Az analógnál vagy elcseszték az egészet, mert nem tudták az alapfátylat kiszűrőzni vagy jó volt. A digitálisnál a jó színek mellett a bőr valamiért soha nem lett az igazi. Az okát nem tudom, gyakorlatilag nem is izgat már, felhagytam a rendszeres fotózással.

Kérdezem a félprofi analógban is jártas fotósokat. Színhőmérsékletet hogyan állítom a filmhez, és/vagy abból készült papírképhez?
A fehéregyensúly és színhőmérséklet automatika adott a legolcsóbb digit gépben, még a telefonokban is. A régi világban ment az automata előhívóba a beküldött film és ha a filmemnek nem járt le a szavatossági ideje, vagy legalább száraz és hűvös-sötét helyen (hűtőben) tároltam, akkor lett valami szín, vagy nem, a visszaküldött képeken.

Emellett a színhűség egy átlag felhasználó számára megint csak kérdéses. Amíg anno egy jó labor gond nélkül szűrőzte az elterjedt film típusokat és színhű levilágítást tudott csinálni, addig a mai felhasználó, ha nem akarja magát a végletekig beásni a nyomtatás rejtelmeibe, akkor elcseszett bőrszíneket és irreális tónusokat kap, de még a legtöbb laborban is ugyanez van, ha vannak egyáltalán laborok. A hozzáértés, legalábbis itt a környéken eltűnt, de ez már nem ide tartozik.

A fentiek miatt pedig a legfontosabb dolog ami ma nincs (mármint nálam), a fotóalbumok. Én utoljára 4-5 éve csináltam a képeimből albumot. Nagyon szerettem nézegetni a képeket, nem csak gépen hanem inkább papíron. Ami 15 éve természetes volt, azt ma már nem csinálom, pedig jó lenne, de körülményes és az eredmény kétséges. Akkor évente 3-4 albumnyi képet raktam a polcra és sokszor nézegettem őket, kézről kézre jártak. Ma nem csinálom, mert a nyomtatás nem tud olyan képet csinálni, mint amit szeretnék és nem tudok, vagy nem is akarok annyira belemélyedni a nyomtatóm lelki világába, hogy olyat legyen, mint a mit szeretnék. Van egy hőnyomtatóm is, az kiváló képeket ad, de ahhoz meg az alapanyag méregdrága. Sajnos leszoktam az albumokról majd pedig a fényképezésről. Odáig jutottam, hogy elfelejtek gépet vinni a nyaralásra...:-(

Ti hogy vagytok ezzel?

A színhűség (és persze a fényerő) valóban probléma a digitális világban. Nem a technika saját fogyatékáról van szó, leginkább az jelent gondot, hogy a legtöbb felhasználónál nincs viszonyítási alap, stabil mérce. Az olcsó laptopok, egyszerűbb monitorok szörnyen csalnak és legtöbben ilyeneken próbálják véglegesíteni képeik színvilágát. Aztán amikor átkerül egy másik masinára, jön a döbbenet, mennyire másként néz ki a fotó. Nekem is hiába van kalibrált megjelenítőm, ha a képeimet mindenféle gagyi cuccon nézegetik. Megint visszakanyarodhatnék az audio világba, hiszen a hangfelvételeknél is örök kérdés a viszonyítási alap...

A hajtogatós fotóalbumokat én is kedveltem, egészen addig, míg egy csőtörésnél szétáztak a szeretett papírképeim. A digitális világban kényesen ügyelünk az adatmentésre, ezt az analóg világban igen nehéz volt biztonságosan megoldani. A papíros fotóalbumok sem hiányoznak, mióta ízléses és praktikus online albumokat lehet készíteni.

opel123

Nem akarom misztifikálni az analógot, mert régóta nem csinálom és a digitális fotózásnak sokkal több az előnye, mint a hátránya de néhány dolog eszembe jutott.

Ákos:
Jópár éve eladtam de volt egy darabig egy Contax G2-esem. Azzal lőttem pár sorozatot 50-es Velviára és az A2-es nagyításig el lehetett menni vele , de tovább nem. Szerintem az analógnál a szemcseméret egy kitőnő optikával, mint a Zeiss a contaxnál max eddig elég, ha jó a labor és a papír. A 6X6-ossal persze jóval tovább lehet menni de a végtelen nagyíthatóság nem létezik sem itt sem ott.

Ami a filmesnél egyelőre még előny egy átlagos pénztárcájú de jó szemű fotós számára, az a 24X36 vagy a középformátum olcsósága. Nem véletlenül mondom és nem azért amire elsőre gondolhattok. A digitális gépek esetén az APS méret az egyik legelterjedtebb az SLR-ek között, relatíve olcsó. Egy filmes gépnél egy középformátumú szett nagyjából ugyanennyiért beszerezhető. Hiába érünk el ugyanolyan látószöget egy digi géppel a kisebb gyújtótávolsággal, a tárgytávolság teljesen más, mint egy alapobjektívnél egy 6X6 netalántán egy még nagyobb formátum esetén. A tárgytávolság pedig nagyon befolyásolja a perspektívát. És itt a lényeg. Szerintem az emberi szem (agy) perspektívájához sokkal közelebb van mondjuk egy 8'x13'-as kihuzatos gép által készített kép perspektívája nem beszélve a mélységélesség problémájáról és kihuzatok által nyújtott előnyökről, bár ezt ugye korrigálni lehet utómunkával.

Ha nézegettetek már régi tájképeket, utcafotókat, volt egy, legalábbis nekem, megmagyarázhatatlan természetesség érzésem, még a FF anyag ellenére is, sőt ez sokszor előny. Talán ez a perspektíva élmény lehet a magyarázata. Tudom nagyformátum elérhető digitálisan is na de ki tudja azt megfizetni?

Emellett a színhűség egy átlag felhasználó számára megint csak kérdéses. Amíg anno egy jó labor gond nélkül szűrőzte az elterjedt film típusokat és színhű levilágítást tudott csinálni, addig a mai felhasználó, ha nem akarja magát a végletekig beásni a nyomtatás rejtelmeibe, akkor elcseszett bőrszíneket és irreális tónusokat kap, de még a legtöbb laborban is ugyanez van, ha vannak egyáltalán laborok. A hozzáértés, legalábbis itt a környéken eltűnt, de ez már nem ide tartozik.

A fentiek miatt pedig a legfontosabb dolog ami ma nincs (mármint nálam), a fotóalbumok. Én utoljára 4-5 éve csináltam a képeimből albumot. Nagyon szerettem nézegetni a képeket, nem csak gépen hanem inkább papíron. Ami 15 éve természetes volt, azt ma már nem csinálom, pedig jó lenne, de körülményes és az eredmény kétséges. Akkor évente 3-4 albumnyi képet raktam a polcra és sokszor nézegettem őket, kézről kézre jártak. Ma nem csinálom, mert a nyomtatás nem tud olyan képet csinálni, mint amit szeretnék és nem tudok, vagy nem is akarok annyira belemélyedni a nyomtatóm lelki világába, hogy olyat legyen, mint a mit szeretnék. Van egy hőnyomtatóm is, az kiváló képeket ad, de ahhoz meg az alapanyag méregdrága. Sajnos leszoktam az albumokról majd pedig a fényképezésről. Odáig jutottam, hogy elfelejtek gépet vinni a nyaralásra...:-(

Ti hogy vagytok ezzel?

Nem digitalizálásról volt szó, hanem nagyításról, full analóg cuccal. Ennyire ne nézzük már tufának egymást!

Bocsi, leesett!!

A multiexpó egymásra fotózott képeket jelent. Van még a HDR, ami hasonló eljárás. Amiről Te írsz és amit a hegyen is elkövettek, az a panoráma felvétel. A csillagászatot nem keverném ide, mivel a nem látható sugarakat transzponálják látható fénnyé.
bőven volt ott multi expo, 46TB anyagot fényképeztek, 70000 kép készült, képenként 650MB jön ki, abba bőven belefér 10db RAW kép is, amit egymásra fésülhettek.

digitális szenzor korszakban a felbontás (szög és vonal) már nem a legfontosabb paraméter, 20Mpixel már bőven elég majd mindenre. Ennél fontosabb a dinamika növelése és minden féle aberáció csökkentése. Ezeken nagyon sokat javít a multiexpozíció, (lehet hogy nem ez a szakszerű kifejezés), ezzel lehet olyan óriás felbontást produkálni, mint a Mont Blnac 365Gpixeles kép, de nyugodtan felhozható a Hubble űrteleszkóp által készített fantasztikus felbontású képek is, aminél az ultraibolya és infravörös tartományban is ki van használva. /WEBB teleszkóp még ezután következik, ha bár a csillagászat azért már jóval több mint egyszerű képalkotás/
A multiexpó egymásra fotózott képeket jelent. Van még a HDR, ami hasonló eljárás. Amiről Te írsz és amit a hegyen is elkövettek, az a panoráma felvétel. A csillagászatot nem keverném ide, mivel a nem látható sugarakat transzponálják látható fénnyé.

Nyilván ki tudja, milyen scannerrel akartad bevinni...
Nem digitalizálásról volt szó, hanem nagyításról, full analóg cuccal. Ennyire ne nézzük már tufának egymást!

Van pár tucatnyi negatívom az analóg korszakomból. Néhány évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültem, hogy készíthettem nagyításokat róluk. Igen gyorsan be kellett látnom, hogy olyan rossz a régi képeim részletessége, hogy szinte még A4-es képet sincs értelme belőlük készíteni. Tény, hogy akkor egy igen egyszerű technikával lövöldöztem (már akkor Canonnal ).

Nyilván ki tudja, milyen scannerrel akartad bevinni...

Amikor digitalizálni akarod az analógot, leginkább zajt teszel hozzá. Analógnál EGY színe van a pontnak, digitnél 3 színe van a pixelnek, és nem adja ki az eredetit. Ezekkel akármit csinálsz, zaj lesz belőlük. A szkennelés pedig szörnyű, én is csináltam, por, ujjlenyomatok, egyéb szennyeződések.

Az analóg negatívfilm és a dia nem része a digitális univerzumnak, szezonfazon lesz. Vagypedig ultraprofi cucc kell hozzá, ami azt jelenti, hogy iszonyú drga a leves is, nemcsak a hús.

(Ha analóg nagyítást, papírra, tehát nem a két technológia kvázi inkompatibilitsáról van szó, akkor nyilván nem ez a helyzet, valóban. Részletesség itt életlenséget jelent? Csak amiatt kérdezem hogy én meg kupac diával vagyok tele, de élvezhető vetítéseket lehet tartani 3-4 méterre eg Voigtlaender VP 135-ös diavtítővel. :-)))

Szemléletes példa, bravo!

Az objektívek felbontását miként tudjuk tetten érni? Erről nem sokat tudok.

Jajmá, hogy lenne szemléletes példa, már bocs... A sejtjeit fényképezted le, vagy az embert? :-))))

Objektívekről szól az előző poszt, linkelve mérések, módszerek, diagramok, stb.

Van pár tucatnyi negatívom az analóg korszakomból. Néhány évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültem, hogy készíthettem nagyításokat róluk. Igen gyorsan be kellett látnom, hogy olyan rossz a régi képeim részletessége, hogy szinte még A4-es képet sincs értelme belőlük készíteni. Tény, hogy akkor egy igen egyszerű technikával lövöldöztem (már akkor Canonnal ).
digitális szenzor korszakban a felbontás (szög és vonal) már nem a legfontosabb paraméter, 20Mpixel már bőven elég majd mindenre. Ennél fontosabb a dinamika növelése és minden féle aberáció csökkentése. Ezeken nagyon sokat javít a multiexpozíció, (lehet hogy nem ez a szakszerű kifejezés), ezzel lehet olyan óriás felbontást produkálni, mint a Mont Blnac 365Gpixeles kép, de nyugodtan felhozható a Hubble űrteleszkóp által készített fantasztikus felbontású képek is, aminél az ultraibolya és infravörös tartományban is ki van használva. /WEBB teleszkóp még ezután következik, ha bár a csillagászat azért már jóval több mint egyszerű képalkotás/

Egyrészt nem, de ez nem akkora baj :-)))
Van pár tucatnyi negatívom az analóg korszakomból. Néhány évvel ezelőtt olyan helyzetbe kerültem, hogy készíthettem nagyításokat róluk. Igen gyorsan be kellett látnom, hogy olyan rossz a régi képeim részletessége, hogy szinte még A4-es képet sincs értelme belőlük készíteni. Tény, hogy akkor egy igen egyszerű technikával lövöldöztem (már akkor Canonnal ).

Mindennek van felbontása az analóg dolgoknak is, fotózásban mivel az analóg nem pixel alapú ezért nyilván nem képpontban mérik, hanem vonal/mm-ben vagyis, hogy egy mm-en hány vonalat tudsz megkülönböztetni.
Ha ahogy írod végtelen x végtelen lenne akkor ez azt jelentené, hogy ha lefényképezel egy 10m-re álló embert akkor annyira ki tudnád nagyítani, hogy látnád a sejtjeit is

De van egy felbontóképessége az objektíveknek is...

Szemléletes példa, bravo!

Az objektívek felbontását miként tudjuk tetten érni? Erről nem sokat tudok.

Ahogy Fapaci is írta az egy baromi nagy tévhit, hogy az analóg világban a képeknek valami baromi nagy volt a felbontása, mert nem, ezt a mai digitális világ már sokszorosan meghaladta.

Egyrészt nem, de ez nem akkora baj :-)))

Link pl. a Helios-üvegek (Zenittel adták kitben) felbontásáról. Olcsón beszerezhető üvegek, a legdrágább a Helios 44M szériából a 44M-7. Ez már egy abszolút jó manuális obi, fullframe-es gépeket is lazán kiszolgál. Élessége 50 középen és 30 a széleken (FF-széleken és sarkokban).

http://forum.mflenses.com/complete-list ... 26100.html

(Kicsit le kell görgetni, a poszt címe ez : Helios 44 - auto-aperture models)

Ehhez képest pl a Sigma A 18-35 1.8 stb. hasonló adata, függően a fókusztól, 51-55 középen és 40-45 a cropos széleken+sarkokban.

http://www.lenstip.com/374.4-Lens_revie ... ution.html

A Sigma A 50 mm f/1.4 DG HSM esetében középen 47, cropos sarokban 41, FF sarokban 39.

http://www.lenstip.com/400.4-Lens_revie ... ution.html

(Itt összehasonlítás is van a Zeiss Otussal.) (Nyilván a tesztek eredménye függ a rekeszeléstől, fókusztávolságtól (a zoom esetében nyilván), illetve a szenzoron való elhelyezkedéstől, lévén, h a Heliost full frame-es szenzoron mérték, a Sigma zoomot pedig egy croposon, értelemszerűen.)

Amúgy szerintem, mivel az über-élesség nem feltétlenül szükségszerű velejárója a művészi igényű fotózásnak, szerintem ha látványra elég éles, akkor bőven elég éles.

Sokadszorra pedig, ezek az objektívek sokkkkkkal jobbak már most, mint amilyen fotósok mi akármikor leszünk, :-)))) így én mindegyik felé alázattal fordulok. :-)))

... SZÁMÍTÓGÉP alapú az egész. Ez a lényege. Hogy lehessen benne processzor, memória, KÁBELEK UGYEBÁR :-))), kockás szenzor, és fogyassza az áramot ezerrel. Használódjon és ezt nagy rezsivel tegye. ... Mert közben szééééépen rádsózzák a nagy és gyors CF-kártyát, a nagyobb és több darab akksit, a valójában akksipakk portrémarkolatot, az utómunkaszoftvert, az utómunkamonitort, meg minden kütyüt, hogy még többet költs és EZÁLTAL még magabiztosabb légy. Zümm. Kész.

A legfontosabb, ami, nem lehet OFF, hogy a képet csak technikailag csinálja a technológia. Optimális esetben a fotós szeme csinálja a képet. Emiatt nincs értelme vagy-vagyozni a fotográfiában, én cuccom jobb, te vagy a sznobabb, jobb obim van, már 30 éve nyomom... :-)))

Szerinted 20-30 évvel ezelőtt az analóg világ alacsonyabb rezsivel működött. Én nagyon nem így emlékszem. A folyamatos vásárlásra már akkor erősen kényszerítettek, tehát ezt az üzleti modellt nem varrnám a digitális technika nyakába. A nosztalgia persze erősen megszépíti a múltat, értem ezt is.

Örülök a másik bekezdésben leírt mondatodnak. Ez egy technikai topik, de nem bánom, ha elmegyünk kicsit a szubjektív képalkotás felé.

Mindennek van felbontása az analóg dolgoknak is, fotózásban mivel az analóg nem pixel alapú ezért nyilván nem képpontban mérik, hanem vonal/mm-ben vagyis, hogy egy mm-en hány vonalat tudsz megkülönböztetni.
Ha ahogy írod végtelen x végtelen lenne akkor ez azt jelentené, hogy ha lefényképezel egy 10m-re álló embert akkor annyira ki tudnád nagyítani, hogy látnád a sejtjeit is
Nyilván ha elkezdesz nagyítani egy diát, akkor nem fogsz képpontokat látni, viszont nem kapsz egy több és több részletet.
Ezért használták a profik a nagyformátumú filmeket, hiszen így ugyanarról a dologról sokkal több részletet tud megörökíteni, lehet nagyítani, kivágni belőle stb.
Tehát a felbontás növelése nem új találmány megvolt már az analóg időkben is...
De van egy felbontóképessége az objektíveknek is, ez is korlátozza a dolgot.
Hiába léteztek papíron nagyobb felbontképességű negatívok régen, ha a megfizethető objektívek rajzolata nem volt elég finom, összemosta a dolgokat, nem lehetett kihasználni a film felbontóképességét, ezért volt az, hogy átlagban olyan 100-150 vonalat lehetett megkülönböztetni a végén, hiába tudott volna a film többet is, ezért is kellett a nagyformátumú film, hiszen ott az obinak nem 35mm-re kellett kirajzolni a képet, hanem többre és így sokkal több részlet megjelenítésére volt képes.
No meg a nagyon szép rajzolatú obik akkor is horror pénzbe kerültek már...
Ha hasonlatot akarunk, akkor a régi közepes formátum volt a mai FF a kicsi meg a mai crop, de mindeközben még volt köztük másik 8 formátum... Az igazi nagy formátumot különleges helyeken használták, a fotózásban a közepes formátum volt az elterjedt amit a hasselblad és a hasonlók használtak.
Ezekbe is ment több méret, minél nagyobb felbontást, több részletet akartak annál nagyobb negatív került beléjük.

A "sima" 35-ös film olyan 100 vonalat tudott megjelníteni, ami azt jelenti, hogy annyi részletet mint egy mai 9mpixel körüli kép.
Azt írod, hogy butított objektívek és butított szenzorok, miközben a valóság az, hogy még ezek is sokkal nagyobb felbontásra képesek és sokkal több részletet jelenítenek meg mint a rég analóg gépek a FF objektívekkel.

Ahogy Fapaci is írta az egy baromi nagy tévhit, hogy az analóg világban a képeknek valami baromi nagy volt a felbontása, mert nem, ezt a mai digitális világ már sokszorosan meghaladta.

Ne vedd sértésnek, de annak a képnek, hangya tűéles? nem a legfőbb ismérve, vagy baja. De ebben neked sokkal nagyobb gyakorlatodnak illene lenni, ezért is kérdeztem, "negatív" példára. A képed technikai háttér felsorolása ???? .. szvsz. /ha nekem Mamiya-m lehetne /
A kis gépem, Canon-G11 volt.

Nem veszem sértésnek, ne bomolj :-)))))

A kép, ahogy a címéből is kiderül, 1.8-as rekesszel és 100as ISOval készült.

Mamiyája bárkinek lehet, ezért népszerűsítem az m42/Canon EOS-adaptergyűrűt, az objektívet kb 5000 Forintért vettem a PeCSa melletti bolhapiacon, kb tavaly ősszel. :-)))

Ilyeneket lehet vele lőni: (van pár szimplán lélegzetelállító kép)

https://www.flickr.com/groups/1594205@N23/pool/

Pár értékelés, csak ez még a gyengébb mázas darab, nem az SX, amit írnak is.

http://www.pentaxforums.com/userreviews ... 8-m42.html

Sztem a digitális technológiát gazdagítják a jó minőségű alkatrészek. Nekem a vinyettálás nem gond, de pl. nem is vinyettálnak rá a cropos szenzorra. :-)))

Nem, sajátomat sem negatívnak tettem be, illetve, ha Nektek az, akkor az :-)))

A G11-re nekem egy géppisztolyt hoz a gugli, nem tudom, mire gondolsz remélem, nem azzal lőtted :-)))) Az én képem 1.8as rekesszel készült, és van a közepén egy hangya, amelyik borotvaéles a RAWon. Ez sajna egy 31 K-s tömörítésen nem látszik. Az üveg (Mamiya-sekor sx f/1.8 55mm) optikai tulajdonságai egészen eltérőek, mint pl. a Canon 1.4 50mm USM-éi, és mivel az esetleges utómunka intenzitása is fordítottan arányos a lőtt kép "jóságával", rendkívül fontos az ojjektív kontrasztja, színei, bokeh-je, RAJZOLATA, ahogy hívjuk.

Ne vedd sértésnek, de annak a képnek, hangya tűéles? nem a legfőbb ismérve, vagy baja. De ebben neked sokkal nagyobb gyakorlatodnak illene lenni, ezért is kérdeztem, "negatív" példára. A képed technikai háttér felsorolása ???? .. szvsz. /ha nekem Mamiya-m lehetne /
A kis gépem, Canon-G11 volt.

HA nem OFF, akkor megosztom:

http://index.hu/nagykep/2015/05/16/nyol ... sok_atyja/

Én nagyon szeretem a régi M42-es objektíveket használni DSLR vázon, igaz nem rohanós fényképezéshez valók. A napokban pedig vettem egy Biometar 2.8/80 (P six) objektívet..

Én is, sőt... :-))))

Pentacon Six vázhoz vetted, vagy van p.six/m42-adaptered? (Vagy p six/Canon EOS vagy p six/Nikon F) ?

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.