Vinyl - amit hallgatunk

[dbrnsk]

Doors Live in New York/1970 (2LP)
 
Vazzeeee!

[dixie-chicken]

Doors Live in New York/1970 (2LP)

[dörmögi]

De azt nem tudom, mert összehasonlítási alapom az nincs, hogy a Japán a megegyezik-e az USA lemezekkel, vagy külön nyomat.
Nem egyeznek meg.

[gelván]

ZENE mellett vágás is:

[meunier]

A minap sikeresen meghallgattam az Endeles River-t. Voltak előrevárásaim, mert az internet tele van az album értékeléseivel, ahol jobbára jól lehúzták. Ezért is kaptam fülvégre ilyen sokára. Hát, meg kell mondanom, hogy ismét nem csalódtam a korábbi véleményemben: az internet térhódításának köszönhetően annyi önjelölt kritikus és megmondóember született, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, de a fröcsögésen, fikázáson kívül sok mindenhez nem értenek.
Nos, szerintem ez egy csodálatos album! Fenkölt, nyugodt, nagyon jól hangszerelt lemez ez. Igaz, aki egy újabb Time-ot, vagy Another Brick In The Wall-t szeretne hallani, az biztosan csalódni fog, de az, aki túl tud lendülni ezen és kicsit befogadóbb, szerintem egy igazán jó lemezt fog hallani, ami az első hangtól kezdve az utolsóig rabul ejti a hallgatót.
Igaz, hogy sok az önismétlés, régi dalokból vett hangminták, gitárfutamok. Igaz, hogy ahogy hömpölyög ez a zeneszőnyeg, úgy kapja el az embert ez az ezt is hallottam már valahol érzés, de semmi baj, mert nem egy silány utánzatot hallunk, hanem a legjobb helyről vett ZENÉT. Ez egy klassz album, soha rosszabbat!
 
Talán azért is vagyok elnézőbb ezekkel az öreg veteránokkal elnézőbb, mert már hozzá vagyok ehez szokva. Sokáig, vagy 20 éven keresztül voltam a DM-nek rajongója és sajnos, a rajongásom a korom előrehaladtával elmúlt, a kritikai érzékem pedig erősödött. Nos, a DM ahogy elvesztette a zenei "vezérigazgatóját", úgy kezdett a lejtőn elindulni, lefelé - zeneileg. A számomra non-plus-ultra nagylemez, az Songs Of Faith And Devotion album In Your Room című dala, ami feltette a zenekar pályafutására a koronát, a maga rendkívül precíz, valódi gitárokra, dobokra, vonósokra épített gyöngyszem, ami tartott 5-6 percen keresztül. A "vezér" távozása után megszűnt az a kohézió, ami megmutatkozott pl. abban, hogy az a jó kis groove-s hatás eltűnt a zenéjükből, jóval sterilebb hangzás váltotta, amiből lassan a kiszorult pl az élő dob is. Az uccsó nagylemezükön egy darab élő dob nincs.
Hozzászoktam, hogy ezeknek a behemótok a korábbi nagy sikereket megismételni nem tudják. De ez az élet rendje. Majd jönnek mások, frissebbek, fiatalabbak.
 

[dominique29]

A 180-as alatt a korábbi arany stickeres kiadást értettem.
http://www.discogs.com/Roger-Waters-Amu ... ase/951937

 
Igen-igen, vágom én viszont a saját posztomban írt, megjelenésre váró lemezre írtam, hogy 200 grammos

[arzachel]

 
 De legközelebb inkább csak akkor veszek MFSL-t, ha nem találok olcsóbban eredeti nyomásút.
 

 
A turkálóban megveszem,de nagy pénzt soha nem adnék érte.

[tollact]

Pontosítok: Az új Amused to Death LP elméletileg 200 grammos lesz
A 180-as alatt a korábbi arany stickeres kiadást értettem.
http://www.discogs.com/Roger-Waters-Amu ... ase/951937

[dominique29]

Az új, magasabb presztizsű 180 g-os kiadásokra átlagosan jellemző 50 dolláros áron lehet előrendelni az Amazon USA-n már nagyon régóta.
 
Pontosítok: Az új Amused to Death LP elméletileg 200 grammos lesz

[dominique29]

Kíváncsi vagyok, ha megjelenik hova lövik be az árát.
 
Az új, magasabb presztizsű 180 g-os kiadásokra átlagosan jellemző 50 dolláros áron lehet előrendelni az Amazon USA-n már nagyon régóta.

[gyuszmo]

Kíváncsi vagyok, ha megjelenik hova lövik be az árát.

Ahogy nézem elég sokan adnak el most ilyen lemezt, változó árakon, meg persze nemcsak az original kiadást, hanem a 180gr-os későbbit is. Szerintem mostmár valószínűleg előbb utóbb meg fog jelenni az új kiadás az ennek az oka....
Egyébként pedig az a darab amit kinéztél elég saláta volt. Ha egy borító ilyen állapotú, akkor nagyon ritka az, hogy a lemezek használatlanok lennének. Szerintem ne sajnáld.

[tollact]

http://www.ebay.com/itm/321637257879?_t ... 38.R1.TR36
 
Ezzel szemeztem, csak gyáva voltam, meg hát ugye azért ez se kevés pénz.

Ahogy nézem elég sokan adnak el most ilyen lemezt, változó árakon, meg persze nemcsak az original kiadást, hanem a 180gr-os későbbit is. Szerintem mostmár valószínűleg előbb utóbb meg fog jelenni az új kiadás az ennek az oka....
Egyébként pedig az a darab amit kinéztél elég saláta volt. Ha egy borító ilyen állapotú, akkor nagyon ritka az, hogy a lemezek használatlanok lennének. Szerintem ne sajnáld.

[Voyager]

http://www.ebay.com/itm/321637257879?_t ... 38.R1.TR36
 
Ezzel szemeztem, csak gyáva voltam, meg hát ugye azért ez se kevés pénz.

 
Ez egy fantasztikusan jó lemez...

[gyuszmo]

http://www.ebay.com/itm/321637257879?_t ... 38.R1.TR36
 
Ezzel szemeztem, csak gyáva voltam, meg hát ugye azért ez se kevés pénz.

[gyuszmo]

http://www.musictimes.com/articles/2427 ... ginals.htm

[Tyler]

Na, túl vagyok életem első Mobile Fidelity Sound Lab lemezén. A véleményem nem lehet reprezentatív, mert ezt az egy kiadványt hallottam tőlük, és azt is egy közismerten pocsék felvételről készült, de azért leírom.
 
Sisters of Mercy: First and Last and Always
 
+ Jól elkülönülnek a hangszerhangok, egyik sincs se túlhangsúlyozva, se elnyomva, minden részlet a helyén van. (Még olyanok is, amiknek nem kéne; ahogy olvastam, nem pontosan ugyanazok a verziók szerepelnek az újrakiadáson, mint az eredetin. Az eltérések hajszálnyiak, tehát a végeredményt nem befolyásolja.
 
+ Van tér, jó a sztereója. Nem tudom, a nyugatnémet kiadáson is így volt-e, de csinos kis színpadot rajzol, már amennyire a JPW Sonaták engedik az ilyesmit. Pedig általában nem ebben erős a rendszer, de itt mintha megengedőbb lenne az átlagnál. Ez nekem azt súgja, hogy a terezésben erős rendszereknél csodákat művelhet - már akit meghat az ilyesmi.
 
+ Szépek a csillanások és a lecsengések. Olyan hifis értelemben véve szép.
 
+ Amennyire lehet, ez egy csinos kiadás. Minőségi kartonborító, profi az antisztatikus lemeztasak, és a kihajtható reklámborító is szép fényes kartonból van, ami további védelmet ad a lemeznek. Azért mondjuk haragszom, hogy a fekete borítón látszik ez az undorító ezüst csík, és a korongon lévő címkét is lecserélték.
 

 

 

 

 
Mondjuk ha a jó bornak nem kell cégér, akkor érthető, hogy ezen miért hangsúlyozzák ennyire a márkajelzést. Mondom is:
 
- Nem úgy szól, mint egy jó, dögös, nyolcvanas évekbeli rocklemez, ami már a kis monitordobozokon is házibuli-hangulatot csinál átlagos hangerőn. (Na, itt lenne mit tanulni Bryan Adamstől, ha már a lentebb említett lemezekről van szó.) Inkább szépelgős, mint mellbevágó.
 
- Kicsit olyan, a hangzása, mintha CD-t hallgatnék. Igen, ez negatívum: én dögöt akarok, fájdalmat, energiákat, és sok-sok libabőrt, nem szépen konfigurált comme il faut hangsávokat.
 
- Nincs dinamikája - igaz, ahogy emlékszem, az eredetinek se sok volt. Itt viszont hótt laposan, élettelenül szól minden. Szép, szép, na és? Mit csináljak ezzel a szépséggel? (Most, hogy lejárt a lemez, betettem Robert Plant szólóalbumát, a Fate of Nationst, ami egy Nakamichi BX-125-ből szól, de hiába nincs se olyan szép tiszta hangja, mégis több élet van benne, mint a Sisters of Mercy-lemezen.)
 
Summa: örülök, hogy megvettem, mert szeretem ezt az albumot, és ahogy hallottam, a CD kiadás még a legrosszabb lemeznél is rosszabb. De legközelebb inkább csak akkor veszek MFSL-t, ha nem találok olcsóbban eredeti nyomásút.

[meunier]

Ne a mostani kiadásokról beszéljünk, mert mostanában tényleg előfordul, hogy az USÁ-ban forgalmazott lemezek is Németországban készülnek. Ez régen nem volt így, az USA nyomás jól megkülönböztethető volt, a kanadai hasonlóképpen, egyébként szerintem valóban ugyanolyan jó is....
Kanadait még nem hallotam, de majd egyszer, hátha lesz hozzá szerencsém. 

[tollact]

És van olyan is, hogy az USA lemezeket Németországban préselik.
Ne a mostani kiadásokról beszéljünk, mert mostanában tényleg előfordul, hogy az USÁ-ban forgalmazott lemezek is Németországban készülnek. Ez régen nem volt így, az USA nyomás jól megkülönböztethető volt, a kanadai hasonlóképpen, egyébként szerintem valóban ugyanolyan jó is....

[meunier]

Én a hollandokkal kapcsolatban annyi ellentétes véleményt hallottam már, pl. azt is, hogy a nyugatiak közül a leggyengébbek. Fene se tudja, nekem vannak jó holland lemezeim, bár mással nem hasonlítottam össze, meg különben is, hallgatni kell.
 
Ja, a kanadai nyomásúakat se hagyd ott, szerintem éri az USA szintet.

 
És van olyan is, hogy az USA lemezeket Németországban préselik.

[gyuszmo]

Én a hollandokkal kapcsolatban annyi ellentétes véleményt hallottam már, pl. azt is, hogy a nyugatiak közül a leggyengébbek. Fene se tudja, nekem vannak jó holland lemezeim, bár mással nem hasonlítottam össze, meg különben is, hallgatni kell.
 
Ja, a kanadai nyomásúakat se hagyd ott, szerintem éri az USA szintet.

[tollact]

Köszi mindenkinek ez így nekem bőven elég, csak a nagyon nagy kedvenceket akarom beszerezni.
Akkor állapot szemrevételezéssel, és származás.

Még annyit hozzátennék, hogy kezdőként ha egy jó állapotú holland vagy német nyomást találsz inkább dönts amellett, mint egy rosszabb állapotú angol mellett, általában árban is jobban jössz ki.

[QBB]

Köszi mindenkinek ez így nekem bőven elég, csak a nagyon nagy kedvenceket akarom beszerezni.
Akkor állapot szemrevételezéssel, és származás.

[meunier]

Egy kérdés a szakiktól. Előre köszönve a választ.
 
Teljesen kezdőként, gondoltam kinéznék lemezbőrzékre, de mire érdemes figyelni vásárláskor, azon kívűl, hogy ne legyen karcos. Nekem semmit nem mond a kiadó, a származási hely stb.
Vannak bevált fogások tippek?

 
Itt egy kis összefoglaló.
http://bakelitmania.blog.hu/2011/10/09/ ... asarlashoz

[meunier]

A Japán lemezek szerintem a csúcslemezek. De azt nem tudom, mert összehasonlítási alapom az nincs, hogy a Japán a megegyezik-e az USA lemezekkel, vagy külön nyomat. Az biztos, hogy ami Japán lemezem van, az piszok jól szól!
Az USA lemezek is jók, akár az Angol nyomatok.
A Holland lemezekre mondják még, hogy európában a csúcs lemezek közé tartoznak, de ezt nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni. A keleteurópai lemezeket és az indiaiakat kerülöm, mint ördög a tömjénfüstöt, de azt mondják, hogy a magyar és jugo lemezek között lehet találni kivételesen jó nyomásokat.

[Big]

USA, német, angol, holland,japán nyomás általában OK
Jugó, lengyel, cseh, orosz változó.
Indiai felejtős.
Elsö körben ennyi. D biztos hozzászólnak nálam okosabbak is.

Az nem biztos, hogy okosabb vagyok nálad, csak mások a tapasztalataim.    Japán, USA a top Angol, Német, Holland, Olasz, Francia talán a következő kategória, és igazándiból itt van a nagyobb változás a rangsorban, Magyar, Indiai és utána sorolnám a Jugó Lengyel, Cseh, Oroszt. Temészetesen minden kategóriában van kirívó eset a jó ill. a rossz minőség irányába.