Kábelezzünk

[lehoako]

'Jakót' kb.10éve már nem hallgatok, de lehet, hogy nosztalgiából letesztelem a mostani rendszeremen. Van egy dupla albumom tőle, azt hiszem, rajta van...
  Hadd szóljon...!

 
Nosztalgiábóóóóóól? A legnagyobb tuttiság! És ahogy meg van keverve....                   

[audioline]

The Essential Michael Jackson-4 CD-s pakk asszem másodikján a Thriller c. nóta. 
 
'Jakót' kb.10éve már nem hallgatok, de lehet, hogy nosztalgiából letesztelem a mostani rendszeremen. Van egy dupla albumom tőle, azt hiszem, rajta van...
  Hadd szóljon...!

[audioline]

 Sokak véleményalkotásában komoly hányadot birtokolnak az előítéletek.
Ha mindez elfogultsággal párosul, az ám az igazi.
Kevés olyan HiFi-s ismerősöm van, akire egyik sem jellemző.

[lehoako]

Ez a mű 'nagy falat', már csak azért is, mert nem csak a lehallgató rendszernek adja fel a leckét, hanem ezt megelőzően a mű rögzítésnek is. Kb. egy-két újjamon meg tudom számolni, hogy melyik kiadónak sikerült ideáig tűrhető minőségben arhíválnia. A mosott, sűrű, zsúfolt, gombócos felvétel(ek)hez tessék 'optimum' rendszert ajánlani, ami képes halvány nyomába érni az eredeti előadás atmoszférájának.
 
A mennydörgést tudná valaki ÉLETHŰEN reprodukálni felvételről 2.0 rendszeren? Egy kicsit - bár sarkos a példa - hasonlóan van ez néhány nagy zenekari mű visszaadásával is.

 
The Essential Michael Jackson-4 CD-s pakk asszem másodikján a Thriller c. nóta. (NE a Thriller-lemezzel próbálkozz, fedett és kicsit lapos a master.)
 
Egyébként mindenkinek nagyon ajánlom, nekem már attól is feláll a hátamon a szőr, ahogy kinyílik az ajtó az elején. Hűdejó ötlet, be is indítom azonnal, oszt moonwalk :-)))).
 
Ha már kábelezünk, hadd írjam, hogy a részletek nem véletlenül tudnak előjönni bizonyos kábelekből, bizonyosakban meg nem véletlenül maradnak benne. 
 
Tegnap tökvéletlenül bevágódott asszem az MGMen a Majmok Bolygója-trailerje, ahogy Marky Marknak löki a nagymajom, hogy "-Ez boszorkányság." Mire Mark: "Nem az. Tudománynak hívják." Rögtön e topikban éreztem magam. 

[lehoako]

Na tessék, akkor a zenei műfajok nem csak, hogy lánc függőek, hanem még hordozófüggőek is.
Egyébként pedig már sokadjára látom itt, hogy a nagyzenekari mű, a nagyzenekari mű. A nagyzenekari mű az nem egy zenei műfaj, így nem sok köze van ahhoz, hogy egy adott lánc műfajfüggő-e, vagy nem. Ráadásul, a komolyzene-irodalom 90%-a kamarazene, így -az egészhez képest elenyésző mennyiségű- nagyzenekari művet összemosni a komolyzenével számomra igen furcsa. 
 
De még a nagyzenekarral kapcsolatos tapasztalataim sem egyeznek meg az önével, mert bizony hallottam nem egy olyan láncot, amin egészen jól szólt a nagyzenekar, de nem volt képes visszaadni egy fuvolaszonátában vagy egy szólóhárfaműben rejlő finomságot, cizelláltságot. Mint ahogy hallottam nagyzenekari műveket kiválóan prezentáló rendszereket, amik rockon bizony nem tudták hozni az igazi "zúzást", ami mégiscsak a műfaj sajátja.
Szóval van sok jó rendszer, csak én még nem találkoztam olyannal, ami minden zenei műfajon jól teljesített volna. És még egyszer hangsúlyozom a műfajt, és nem azt, hogy hány fős zenekarra, hány hangszerre lett írva, hiszen léteznek rock bandák, amikben négy fő zenél, mint egy vonósnégyesben, de ez műfaj szempontjából jobban eltér egymástól, mint ha a vonósnégyest egy sokkal több hangszerre írt komolyzenei művel hasonlítjuk össze.

 
Ön ismét elkápráztatott! Posztja kvintesszenciája mindannak, ami szerény személyemet riasztja a hifis összejövetelek vendégeinek hozzáállásában, sztereotip zene-megközelítésében, sznobisztikus kúlságában, meg még sok mindenben.
 
A nagyzenekari mű alatt valószínűleg nem kevesen SZIMFONIKUS zenekari művet értenek. Szimfóniákat, szimfonikus költeményeket, versenyműveket, stb. Nyilván azért ezeket, mert egy zenekar hangjának tolmácsolása nagyon sok erőforrást kíván a komplett rendszertől. Ezen teker még 1 kicsit pl. az opera, amely jópár énekhanggal és térinformációval több, ezekkel is jobban terheli a rendszert. Plusz át kell verni a hallgatót, hogy az énekesek alól a zenekart NE az árokból hallja otthon, kb 2.5 méterrel az énekes szintje alattról.
 
A kiemelt mondatban együtt van minden. Bár mind zeneelmélettel, mind zenegyakorlattal, mind zenehallgatással foglalkoztam, még gondolni sem merek arra, hogy pl. Gáborka tudná, hogy miért egy és ugyanaz a Deep House (stílus) a Timewriter-féle vagy a Deep Dish-féle megközelítésben. Azért közelítek a house felől, mert sztem egy "közepesen" komoly hardware-igényű stílus, acid-house-hoz, pumping house-hoz nekem nem kell feltétlenül bomba rendszer (csak most az egyszer ússzam meg az acidesek cáfolatait! :-))) ). A deep-house-hoz nekem komoly cucc kell, ott már főleg a térinformáció rengeteg, és nyilván a zene és a lecsengések is úsznak rendesen (merhogy MÉÉÉÉÉÉLY a ház :-))) ), de pl. puppet-house-ból is (pl. Herbert-féle Moloko-Sing it back-remix, ahogy egy kis összejövetelen hallgattuk nálam) nagyon sokat ki lehet hozni pl. a Herbert-féle direkt csorba sample-ekkel, direkt koszos és zajos effektekkel, ködökkel, szőnyegekkel. Ehhez meg kell a transzparens hang, mert hiába üt négyet ütemenként a dob, ha mind a 4 ütés csak egy kicsit különböző. Vagy, mit mondjak, Trance. Hogy jön Jean-Michel Jarre a Goához?     
 
Egy szó mint 100, szerintem, ha egy cucc TÉNYLEG jól szól operával, szimfóniával, akkor a rock is jól áll neki. Ha nem, akkor nyilván felemás kapacitású, félrefejlesztett, nem kiforrott rendszer. Adódhat technikai sajátosságokból, a gazdi személyiségéből, és mindenből együttvéve. Amiatt meg ne a szegény rendszer képességeit csúnyáljuk, mert a gazdi szakbarbár. 
 
Találjuk meg a cseppben a tengert, aki sokat markol, keveset, audióban pedig keveset ÉS rosszat fog.
 
Peace. 

[muvimi]

Köszönöm!!! 
Erről írtam, hogy érnek néha kellemes meglepetések. 

Örömöt okozni mindig jó ! Egy jó rendszer összeállításához csak nagyon ritkán vezet az út a kereskedőkön keresztül, na nem azért mert nem értenek hozzá, hanem mert a vevőknek fogalmuk sincs róla mit akarnak , és nem fogadják el a tanácsokat sem, mert nem látnak ki a, hű de jó a basszus, és milyen szép a magas hifis szlogenek mögül.

[zz7]

 Van egy idős barátom, nagy hifis, ráadásul a technikai részéhez is nagyon ért, ez a szakmája. Mikor már többedszerre hallotta az én rendszeremet, ami korántsem nevezhető konvencionálisnak, sok szempontból szemben áll a hifiben általánosan elterjedt dogmákkal, kifogyva az érveiből, azt mondta vigyük át hozzá, majd Ő mérésekkel bebizonyítja, hogy neki van igaza, bármit is hallunk.
 Átvittük. Az erősítővel kezdte, komplex terheléssel mérte, ami még mindig nem egy hangsugárzó valós terhelése, de egy nyolc Ohm-os lezárásnál azért többet elárul a valós minőségről, legalábbis mérve. Itt nem volt hiba, 10 kHz-en is alig volt egy kis tető esés az oszcilloszkópon nézve. Jó-jó mondta, azt gondoltam , hogy ezzel nem lesz probléma, de nézzük a hangdobozodat! Nála mindig ez verte ki a biztosítékot, a szokatlan megoldások miatt. Mértünk mindent, frekvenciamenetet, torzítást, impedanciamenetet, tranziens viselkedést stb. és minden jó volt, volt ami nagyon jó. Itt már kicsit elveszítette a fonalat, kössük be - mondta - feltett a lemezjátszójára egy zongora darabot, hallgattuk néhány percig, aztán, hirtelen ötlettől vezérelve, átment a nappali másik végébe, és leült a zongorához, elég jól játszik rajta, és lejátszotta az imént hallgatott darabot. Én lepődtem meg azt hiszem a legjobban, mennyire hasonló volt a gépi és az élő zene. Na, gondoltam, nekem ennyi elég, mondjon az öreg bármit , de nem mondott csupán annyit, hogy ez jobb is lehetne ha nem ilyen hülyén lennének elhelyezve a hangszórók a dobozban, az én hangsugárzóim ugyanis nem direkt sugárzók.
 Miért írtam le ezt a történetet ? Csak azért mert van olyan rendszer, ami mindenféle zenét jól tolmácsol, és hogy egy ilyen rendszert állítsunk össze magunknak, elsősorban nem hifi kereskedőket kell naphosszat végig járnunk, hanem komolyzenei, jazz, vagy ne adj isten könnyűzenei koncertekre kell járni, az utóbbi persze nem biztos, hogy megfelelő támpont lesz, de mit lehet tudni.

Köszönöm!!! 
Erről írtam, hogy érnek néha kellemes meglepetések. 

[zz7]

A két világ létezése egyértelmű, de én nem látok okot bármelyik elítélésére sem. A zenehallgatás és a hifizés békésen megfér egymás mellett, felesleges köztük feszültséget kelteni azzal, hogy az egyiket kikiáltjuk helyes útnak.
Nem írtam hogy melyik helyes vagy helytelen, ítélkezni se szeretnék. Inkább arról szól ez a dolog hogy ha egyik embernek egyik, másiknak másik, akkor annak mindig megvan az oka hogy miért és mire. Én is hifista vagyok bizonyos oldalról, nem tagadom. Csak másképpen értékelek néha dolgokat mint a hifis társadalom többsége. Habár néha érnek kellemes meglepetések, még itt a fórumon is a hifiző többség részéről.

[muvimi]

 Van egy idős barátom, nagy hifis, ráadásul a technikai részéhez is nagyon ért, ez a szakmája. Mikor már többedszerre hallotta az én rendszeremet, ami korántsem nevezhető konvencionálisnak, sok szempontból szemben áll a hifiben általánosan elterjedt dogmákkal, kifogyva az érveiből, azt mondta vigyük át hozzá, majd Ő mérésekkel bebizonyítja, hogy neki van igaza, bármit is hallunk.
 Átvittük. Az erősítővel kezdte, komplex terheléssel mérte, ami még mindig nem egy hangsugárzó valós terhelése, de egy nyolc Ohm-os lezárásnál azért többet elárul a valós minőségről, legalábbis mérve. Itt nem volt hiba, 10 kHz-en is alig volt egy kis tető esés az oszcilloszkópon nézve. Jó-jó mondta, azt gondoltam , hogy ezzel nem lesz probléma, de nézzük a hangdobozodat! Nála mindig ez verte ki a biztosítékot, a szokatlan megoldások miatt. Mértünk mindent, frekvenciamenetet, torzítást, impedanciamenetet, tranziens viselkedést stb. és minden jó volt, volt ami nagyon jó. Itt már kicsit elveszítette a fonalat, kössük be - mondta - feltett a lemezjátszójára egy zongora darabot, hallgattuk néhány percig, aztán, hirtelen ötlettől vezérelve, átment a nappali másik végébe, és leült a zongorához, elég jól játszik rajta, és lejátszotta az imént hallgatott darabot. Én lepődtem meg azt hiszem a legjobban, mennyire hasonló volt a gépi és az élő zene. Na, gondoltam, nekem ennyi elég, mondjon az öreg bármit , de nem mondott csupán annyit, hogy ez jobb is lehetne ha nem ilyen hülyén lennének elhelyezve a hangszórók a dobozban, az én hangsugárzóim ugyanis nem direkt sugárzók.
 Miért írtam le ezt a történetet ? Csak azért mert van olyan rendszer, ami mindenféle zenét jól tolmácsol, és hogy egy ilyen rendszert állítsunk össze magunknak, elsősorban nem hifi kereskedőket kell naphosszat végig járnunk, hanem komolyzenei, jazz, vagy ne adj isten könnyűzenei koncertekre kell járni, az utóbbi persze nem biztos, hogy megfelelő támpont lesz, de mit lehet tudni.

[Luxor Audio]

Az első felét nem igazán értem mire írtad és miért. Én csak próbáltam rávilágítani, hogy nem ugyanazt írtam le a rendszerek saját hangjáról mint amit Te. Szerintem elmentünk egymás mellett valahol.
 
Sokan meg nem is igazán hallgatnak zenét ilyen hifis összejöveteleken (talán máshol sem, bocs), demókon, inkább csak a hangzások, hangszínezetek különbségein tanakodnak, mint a harmadik szoba eseményei elég jól mutatták.
Nekem ott is az volt a legnagyobb tanulság, hogy mikkel tud foglalkozni a legtöbb hifi hobbista mikor hallanak zenélni egy rendszert valahol és mikkel az ilyen alkalmakkor előforduló kevés számú ember, akiknek a hifi hobbihoz mondhatni alig van közük, de a zenét szeretik hallgatni. Sokszor úgy érzem két külön világ.
Az előítélet nagy szó, tényleg. Volt ott olyan is aki benézett az egyik szobába, meglátta hogy ott mi van és már le se ült zenét hallgatni. Szerintem megtévesztették a méretek.

A két világ létezése egyértelmű, de én nem látok okot bármelyik elítélésére sem. A zenehallgatás és a hifizés békésen megfér egymás mellett, felesleges köztük feszültséget kelteni azzal, hogy az egyiket kikiáltjuk helyes útnak.

[Vendég]

A "hitelességről" nem is beszélve:)
És éppen ezért mondják a a meghallgatást szubjektív tesztnek. Rengeteget számíthat a hallgatók zenei érdeklődése is, pl. a hifisták nem kis hányada főként tesztelés céljából hallgat komolyzenét. Az ő véleményük számomra nem biztos, hogy sokat jelent.
 
Mindez nagyon szubjektív, pláne a "jól szól" kategória. 

[zz7]

Sokadszorra próbálsz egy olyan halmazba erőltetni, amit én nem érzek magaménak. :-)
 
Sejtem, melyik alkalomra gondolsz és egyértelmű, hogy ott (is) egyetértettünk a hallottakat tekintve. De ezt kiegészíteném azzal, hogy egyik rendszert sem vittem volna haza. No meg érdemes felidézni, hogy az ott jelenlévő 2 tucat hifistát erősen megosztotta a kérdés és sokan az általunk hallgathatatlannak ítélt aktív rendszerre voksoltak. Érdekes lett volna vaktesztet csinálni, mert gyanítom, az erősen átvariálta volna az eredményt. Sokak véleményalkotásában komoly hányadot birtokolnak az előítéletek.

Az első felét nem igazán értem mire írtad és miért. Én csak próbáltam rávilágítani, hogy nem ugyanazt írtam le a rendszerek saját hangjáról mint amit Te. Szerintem elmentünk egymás mellett valahol.
 
Sokan meg nem is igazán hallgatnak zenét ilyen hifis összejöveteleken (talán máshol sem, bocs), demókon, inkább csak a hangzások, hangszínezetek különbségein tanakodnak, mint a harmadik szoba eseményei elég jól mutatták.
Nekem ott is az volt a legnagyobb tanulság, hogy mikkel tud foglalkozni a legtöbb hifi hobbista mikor hallanak zenélni egy rendszert valahol és mikkel az ilyen alkalmakkor előforduló kevés számú ember, akiknek a hifi hobbihoz mondhatni alig van közük, de a zenét szeretik hallgatni. Sokszor úgy érzem két külön világ.
Az előítélet nagy szó, tényleg. Volt ott olyan is aki benézett az egyik szobába, meglátta hogy ott mi van és már le se ült zenét hallgatni. Szerintem megtévesztették a méretek.

[Luxor Audio]

Én is hallottam már persze olyan rendszert, sőt kábelt is. Másról írtam. Arról hogy olyan rendszert nem hallottam aminek nulla a saját hangja, tehát egy idő után felismerhető karaktere ne lett volna.
 
Voltunk mi együtt valahol hallgatózni és mondhatni volt ott mindkét irányból rendszer. Melyiken volt jobb csak úgy ott maradni és zenét hallgatni mindenféle hangzás elemezési hifis kényszerek nélkül?
Amúgy én nem a műszaki oldal ellen vagyok, az mindenképpen kell, mondhatni az az alap, a zenei oldalról megközelített hifi berendezésnél is. Tehát műszakilag amennyire lehet helyesen, korrekten kell tervezni ez tény. De van aki ettől még bele tud vinni pluszban mást is, ami pluszhoz általában zenei, zene hallgatási oldalról közelítési hajlandóság, képesség is kell és még általában jóval több idő a tervezésnél hogy mindkét oldalról nézve helyén legyenek a dolgok adott körülményeken, lehetőségeken belül.
Szerintem ez választja el a csak jól szólni képes hifit a még zenélni is képestől.

Sokadszorra próbálsz egy olyan halmazba erőltetni, amit én nem érzek magaménak. :-)
 
Sejtem, melyik alkalomra gondolsz és egyértelmű, hogy ott (is) egyetértettünk a hallottakat tekintve. De ezt kiegészíteném azzal, hogy egyik rendszert sem vittem volna haza. No meg érdemes felidézni, hogy az ott jelenlévő 2 tucat hifistát erősen megosztotta a kérdés és sokan az általunk hallgathatatlannak ítélt aktív rendszerre voksoltak. Érdekes lett volna vaktesztet csinálni, mert gyanítom, az erősen átvariálta volna az eredményt. Sokak véleményalkotásában komoly hányadot birtokolnak az előítéletek.

[Luxor Audio]

 
Az ilyen rendszer vajon jól is szól a sok-sok másként megszólaló felvételekkel? Mivel a rögzített anyagok jó része igen tökéletlen kvázi sok-sok hibával, torzítással, akkor az ebben az értelemben kevésbé színező/kevésbé torzító rendszer ezt meg kell, hogy jelenítse. Ez lenne a hosszú távú megelégedést nyújtó otthoni zenehallgatás nyitja?  Ha igen, akkor bizony erősen szelektálnunk kell a korongok között.
 

Mindez nagyon szubjektív, pláne a "jól szól" kategória. A hifisták füle néha elképesztően el van hangolva, vagy csak valami - számomra - fura szempontrendszer szerint működnek. El tudom fogadni, ha valaki a saját ideáit kergeti és ennek képére festi át a világot, de létezik másik út is. Én a kedvenc muzsikáimat a felvételek hibáival együtt szeretem és semmi kedvem mindegyikre valami tetszetős mázat húzni.
 
Nehezen feledhető a 90-es évek egyik divathulláma, mikor a hifisták komoly hányada elkezdett soksávos EQ-kat használni és keményen átszínezték a felvételeket. Jó példa erre öcsém is, aki éveken át kb 12 dB basszuskiemeléssel hallgatott zenét. Neki így tetszett. Bizonyára rendkívül hasznos és népszerű lenne egy digitális szemüveg, ami minden nő kebelméretét megszorozza hárommal. Remélhetően hamar kidolgozzák a szakemberek. Onnan már csak egy lépés, hogy a digitális élményt közvetlenül az agyunkba injektálják és akkor már randizni, meg otthonról kimozdulni sem kell. És bizonyára ismét elterjednek a tanok, mik szerint mi vagyunk a világegyetem közepe.

[lamalas]

Előbb egzakt módon  fejtsd ki, hogyan, mitől állnak össze a hangok zenévé, és mitől nem? Hogyan lehet kimérni a remek és pocsék előadás közti különbséget, stb. Számomra az is elég, hogy ha a megfelelő szakirodalom felé irányítasz

Tipikus kitérő hifis válasz, nem is vártam mást
 
Én megpróbálok válaszolni a kérdésedre, igaz nem egzakt módon csak úgy józan paraszti ésszel. Szerintem a hangok az ember fejében állnak össze zenévé, de hogy milyen folyamatok során azt nem tudom, nem vagyok ennek a szakértője. Ajánlok (nem csak) neked egy (szak)irodalmat is: Pap János: Hang - ember - hang c. könyve a hozzá tartozó felvételekkel. Ebből a könyvből egy idézet: "A hangok áramát az emberi szemlélet és elhatározás, hagyomány és megállapodás, vagyis a kultúra teszi zenévé."
 
Továbbra is az a véleményem, hogy az elektronikus reprodukciós eszközöknek semmi közük nincs a zenéhez. Azok csak teszik a dolgukat így vagy úgy, valamelyik jobban valamelyik kevésbé jól. Ezek az eszközök egzakt és objektív módon mérhetőek és értékelhetőek. Bármiféle szubjektív vélemény ami az ember fejében születik ezekről az eszközökről számos ismert és nem ismert külső, belső tényezővel terhelt ezért nem is lehet egzakt és mérvadó.

[audioline]

A kevésbé színező rendszer fő tulajdonsága, hogy minden felvétel másként szólal meg rajta, azaz (olyan nagyon) nincs saját hangzása, amit mindenre ráhúz. 
Az ilyen rendszer vajon jól is szól a sok-sok másként megszólaló felvételekkel? Mivel a rögzített anyagok jó része igen tökéletlen kvázi sok-sok hibával, torzítással, akkor az ebben az értelemben kevésbé színező/kevésbé torzító rendszer ezt meg kell, hogy jelenítse. Ez lenne a hosszú távú megelégedést nyújtó otthoni zenehallgatás nyitja?  Ha igen, akkor bizony erősen szelektálnunk kell a korongok között.

 
 

[zz7]

Én bizony hallottam már olyan rendszert, amin ugyanazon jelleg volt hallható minden felvételnél. Sőt, hogy ontopik legyek végre, még kábelt is tudok ilyent. :-) Szerencsére már kiment a divatból, béke poraira...
 
Erről a műszaki és zenei hozzáállás közötti feszültségkeltésről meg már ismered a - nem túl pozitív - véleményem.

Én is hallottam már persze olyan rendszert, sőt kábelt is. Másról írtam. Arról hogy olyan rendszert nem hallottam aminek nulla a saját hangja, tehát egy idő után felismerhető karaktere ne lett volna.
 
Voltunk mi együtt valahol hallgatózni és mondhatni volt ott mindkét irányból rendszer. Melyiken volt jobb csak úgy ott maradni és zenét hallgatni mindenféle hangzás elemezési hifis kényszerek nélkül?
Amúgy én nem a műszaki oldal ellen vagyok, az mindenképpen kell, mondhatni az az alap, a zenei oldalról megközelített hifi berendezésnél is. Tehát műszakilag amennyire lehet helyesen, korrekten kell tervezni ez tény. De van aki ettől még bele tud vinni pluszban mást is, ami pluszhoz általában zenei, zene hallgatási oldalról közelítési hajlandóság, képesség is kell és még általában jóval több idő a tervezésnél hogy mindkét oldalról nézve helyén legyenek a dolgok adott körülményeken, lehetőségeken belül.
Szerintem ez választja el a csak jól szólni képes hifit a még zenélni is képestől.

[Vendég]

Ennyi? Darvasnak igaza van, jól látja, hogy a hifisták többsége számára hiábavalóan koptatta a tollát (írógépét), nem értettek meg ők szinte semmi olyat, amit továbbvihetnének.
 
mi itthon egyszerűen csak azt tudhatjuk megmondani az egészből hogy tetszik vagy nem tetszik

[Luxor Audio]

Erről két dolog jutott eszembe.
Egyik hogy én még nem hallottam olyan hifi berendezést, amin a sokféle felvétel ne sokféle módon szólalt volna meg.
Másik hogy nem hallottam olyan hifi berendezést, amire ne lehetett volna elmondani egy fajta jellegzetes hangkaraktert.
Valahogy mindegyik hangfelvétel és mindegyik hifi rendszer csinálja a hangzást.
De hát ez a hangmérnökök nagy részénél rég köztudott dolog, hogy olyan nincs hogy az igazság visszaadása. Hangzás újrateremtés van. És ahány hangfelvétel annyiféle hangzás újrateremtés, annyiféle hangzás újraértelmezés. Ezért tettem fel a kérdést, hogy akkor melyik felvételen lévő úgymond semmi akusztikai valósághoz nem hasonlító, hanem újra csinált hangzást vegyük etalonnak amikor hifiket minősítünk hogy melyik az igazabb? Tudhatjuk-e hogyan kell éppen annak a felvételnek megszólalnia, vagy mi itthon egyszerűen csak azt tudhatjuk megmondani az egészből hogy tetszik vagy nem tetszik. Talán ennek a reménytelen hifis igazságkeresésnek köszönhető a sok zenei műfaj és hangfelvétel függő hifi berendezés és hifis nézet.
Lehet előrébb jutnánk ha nem a hangzások "igazságát" keresnénk, hanem a zene (dallam, ritmus, harmónia, dinamika) helyesebb vagy kevésbé helyes működését.

Én bizony hallottam már olyan rendszert, amin ugyanazon jelleg volt hallható minden felvételnél. Sőt, hogy ontopik legyek végre, még kábelt is tudok ilyent. :-) Szerencsére már kiment a divatból, béke poraira...
 
Erről a műszaki és zenei hozzáállás közötti feszültségkeltésről meg már ismered a - nem túl pozitív - véleményem.

[zz7]

El tudnád magyarázni, hogy egy zenehallgatásra készített technikai eszköz - pl. egy kábel, hogy ON topik legyen a téma - mitől lesz zenei műfajtól függő? Ha nincs kedved magyarázkodni számomra az is elég, hogy ha a megfelelő szakirodalom felé irányítasz ahol ez le van írva.
Van zenei műfaj amiben a gyors tranziensek a fontosabbak, annak kell jól működnie hogy az a fajta zene élvezhető legyen olyan embernek aki éppen azt a fajta zenét szereti.
Aztán van olyan zene amiben inkább a harmónia, az összhangzat kell hogy jól működjön, a gyors tranziensek csökkenésétől még a legtöbb ilyen zenét szerető ember el fogja hallgatni ezen a berendezésen a kedvenc zenéit és érteni is fogja azt a zenét.
A kábel hallgatva is csinálhat ilyeneket, egyik harmonikusabban szól egy adott rendszerben, a másik inkább a tranziensekben jeleskedik stb. Műszaki oldalról meg majd megindokolja valaki más miért működhet ilyen és olyan módon egy kábel egy forrás és egy cél készülék között.

[Vendég]

El tudnád magyarázni, hogy egy zenehallgatásra készített technikai eszköz - pl. egy kábel, hogy ON topik legyen a téma - mitől lesz zenei műfajtól függő? Ha nincs kedved magyarázkodni számomra az is elég, hogy ha a megfelelő szakirodalom felé irányítasz ahol ez le van írva.
Előbb egzakt módon  fejtsd ki, hogyan, mitől állnak össze a hangok zenévé, és mitől nem? Hogyan lehet kimérni a remek és pocsék előadás közti különbséget, stb. Számomra az is elég, hogy ha a megfelelő szakirodalom felé irányítasz

[Vendég]

Ezeknek az iparosoknak semmi közük a művészethez. Lehúzzák az ideát a sárga földig, valami rosszul értelmezett "realitás" nevében.
De hát ez a hangmérnökök nagy részénél rég köztudott dolog, hogy olyan nincs hogy az igazság visszaadása. Hangzás újrateremtés van.

[lamalas]

Amennyiben nem zenehallgatásra használod, valóban - ahogy a logikusnak tűnő eszmefuttatásodnak sincs az égvilágon semmi köze sem a zenéhez, sem a műfajokhoz. Nekem valamiért úgy tűnik, csak azért írtad bele, hogy benne legyen  El tudnád magyarázni, hogy egy zenehallgatásra készített technikai eszköz - pl. egy kábel, hogy ON topik legyen a téma - mitől lesz zenei műfajtól függő? Ha nincs kedved magyarázkodni számomra az is elég, hogy ha a megfelelő szakirodalom felé irányítasz ahol ez le van írva.

[zz7]

A kevésbé színező rendszer fő tulajdonsága, hogy minden felvétel másként szólal meg rajta, azaz (olyan nagyon) nincs saját hangzása, amit mindenre ráhúz. Magát a színezetlenséget nyilván nem tudjuk mérni, a helyzetet egyszerűsítendő nevezzük inkább torzításnak.
Erről két dolog jutott eszembe.
Egyik hogy én még nem hallottam olyan hifi berendezést, amin a sokféle felvétel ne sokféle módon szólalt volna meg.
Másik hogy nem hallottam olyan hifi berendezést, amire ne lehetett volna elmondani egy fajta jellegzetes hangkaraktert.
Valahogy mindegyik hangfelvétel és mindegyik hifi rendszer csinálja a hangzást.
De hát ez a hangmérnökök nagy részénél rég köztudott dolog, hogy olyan nincs hogy az igazság visszaadása. Hangzás újrateremtés van. És ahány hangfelvétel annyiféle hangzás újrateremtés, annyiféle hangzás újraértelmezés. Ezért tettem fel a kérdést, hogy akkor melyik felvételen lévő úgymond semmi akusztikai valósághoz nem hasonlító, hanem újra csinált hangzást vegyük etalonnak amikor hifiket minősítünk hogy melyik az igazabb? Tudhatjuk-e hogyan kell éppen annak a felvételnek megszólalnia, vagy mi itthon egyszerűen csak azt tudhatjuk megmondani az egészből hogy tetszik vagy nem tetszik. Talán ennek a reménytelen hifis igazságkeresésnek köszönhető a sok zenei műfaj és hangfelvétel függő hifi berendezés és hifis nézet.
Lehet előrébb jutnánk ha nem a hangzások "igazságát" keresnénk, hanem a zene (dallam, ritmus, harmónia, dinamika) helyesebb vagy kevésbé helyes működését.

[Vendég]

Amennyiben nem zenehallgatásra használod, valóban - ahogy a logikusnak tűnő eszmefuttatásodnak sincs az égvilágon semmi köze sem a zenéhez, sem a műfajokhoz. Nekem valamiért úgy tűnik, csak azért írtad bele, hogy benne legyen 
Úhgy lovagolsz ezen a színezésen, mintha a kütyük semmi mást nem tennének a zenével, csak itt-ott kiszíneznék a hangokat, a végeredmény megítélése pedig ízlés dolga. Ugye nem gondoltad komolyan?   
Pedig a technikai eszközöknek az égvilágon semmi közük sincs a zenei műfajokhoz.