Moziszoba építés

Keretezés:

Engem érdekelne ez a "vászon" projekt, de lehet, hogy másokat is. Korábban volt fehér rolós vásznam, most egy nagyon világos drapp falra vetítek 300x170-es méretben, és alapvetően elégedett vagyok vele, de ha van olyan költséghatékony megoldás, amivel jelentősen javítható a kép, arra nagyon kíváncsi vagyok.

Szia!

Rendben ,leírom néhány sorban hogyan lehet olcsón kihozni a vetítésnek szánt felületet.

Matt fehér bútrolapot vásároltam,egészen pontosan 255×155cm-es méretben.19mm vastagat és kértem hogy élfólia nélkül, mivel úgyis keretet kap majd. A lap 9800ft-ba került!
A falra szerelés előtt mérni kell milyen magasságban helyezzük el a bútorlapot. A legegyszerűbb ha az egész fal méretét vesszük,majd beállítjuk középre a jobb és bal oldalon egyforma távolságra a sarkoktól. A magasság a padlótól mérve 60cm és a menyezettől szintén 60cm!! Felfogatásához hárman voltunk Szepi Menőmanó és én.Ekkora méretű bútorlapnak már súlya is van ezért egyedül nem lehet kivitelezni. A csavarok helyét körben berajzoltuk ,kb 20mm-re a szélektől,mivel a fekete keret majd úgyis elfedi.De a fúrás után figyelmesen ki kell süllyeszteni a csavar fejének a furatokat!!! Azért,hogy a keret felfeküdjön,a csavar ne tartson fel.Két oldalt két ember felhelyezi az előre bemért,berajzolt vonalra,majd egy ember pedig fúrógéppel csavarbehajtóval rögzíti az egész lapot! Nálam előny volt a szilikát falazás,így nem használtam tiplit sem. Beton illetve "lyukacsos" válaszfal tégláknál ez a kivitelezés nem működhet erre az elején figyelni kell.Abban az esetben műanyag tiplik kellenek,amjt annak méretéhez előfúrni és bemérni a pontos helyét!!

A felület festését Szepi0808 fórumtárs készítette profi gyorsasággal. Unitop alapozóval a tapadás miatt és Héra belső diszperzittel "gurította le" szivacshengert használt,így nyomtalanul összefüggő tükör sima felületet kapott a bútorlap. A festék matt,vetítéshez tökéletes felületet képez!

A keret egy gyalult fenyő "pipaléc" volt melynek mérete 40mm×20mm. Ára kb 2-2500 ft volt 5 szálnak(1szál 2m)A 20mm-es oldal fedte a lap vastagságát,a 40mm-es oldal pedig "lelógott" a felületre,így az takarta a csavar felfogatásokat és egyfajta keretet képzett. Míg el nem felejtem a pipa leceket felszerelés előtt gér ládában méretre vágtam és lefestettem feketére. (Wery vell super spray akryl matt fekete festék - 850 ft 1 tubus.) Aztán picike szegekkel oldalról "felkalapáltam"

Infó:
Bútorlap árak:
~ http://www.bohacs.eu/arak/butorlap_arak

További értékes infók,ha valakinek még hiányzik a polcról...

Igen ez igényektől és péntárcától is függ.Ebben a kérdésben tudok bárkinek segíteni hogy lehet a legolcsóbban és egyszerűbben kihozni egy 110"-os vetítő felületet ! Szepivel együtt csináltuk nálam is,a mozis topikomban vannak fotók is róla.Mái napig is jó nézni,hogy hogy tudta olyan simára lefesteni a felületet.Na aki látta eddig nem hitte el hogy az DIY "vászon"

Engem érdekelne ez a "vászon" projekt, de lehet, hogy másokat is. Korábban volt fehér rolós vásznam, most egy nagyon világos drapp falra vetítek 300x170-es méretben, és alapvetően elégedett vagyok vele, de ha van olyan költséghatékony megoldás, amivel jelentősen javítható a kép, arra nagyon kíváncsi vagyok.

Szerintem a vásznat legjobban egy fix-en festett falfelülettel (persze megfelelően kivitelezve) ki lehet váltani..

Igen ez igényektől és péntárcától is függ.Ebben a kérdésben tudok bárkinek segíteni hogy lehet a legolcsóbban és egyszerűbben kihozni egy 110"-os vetítő felületet ! Szepivel együtt csináltuk nálam is,a mozis topikomban vannak fotók is róla.Mái napig is jó nézni,hogy hogy tudta olyan simára lefesteni a felületet.Na aki látta eddig nem hitte el hogy az DIY "vászon"

Ezidáig nem igazán hozott lázba a házimozi,de mióta meg van ez a topic,rendszeresen olvasva egyre jobban érdekel .
Még lehet a jövőben építek egy mozi rendszert....

Második rendszernek miért ne? Ha szoba,külön helyiség van a célra attól jobb nincs.

Fodesz barátom jó, hogy ilyen aktív vagy itt mert nagyon hasznosak az eddigi hozzászólásaid azok számára akik ilyenen törik a fejüket!

Köszi Zsolio! Remélem egyre többen kedvet kapnak majd...

Vendég

Én is tudok tanácsot adni (kis helység- nagy rendszer) ügyben !

Vendég

Fodesz barátom jó, hogy ilyen aktív vagy itt mert nagyon hasznosak az eddigi hozzászólásaid azok számára akik ilyenen törik a fejüket!

Ezidáig nem igazán hozott lázba a házimozi,de mióta meg van ez a topic,rendszeresen olvasva egyre jobban érdekel .
Még lehet a jövőben építek egy mozi rendszert....

Szerintem a vásznat legjobban egy fix-en festett falfelülettel (persze megfelelően kivitelezve) ki lehet váltani..

Vetítővásznak:

A vetítővásznak minőségi besorolása

Avagy: Mit várhatunk el a különböző vetítővásznaktól? Tanácsok a vetítővásznak minőségének megítéléséhez, a megfelelő termék kiválasztásához ill. a vásárlói kifogások megfogalmazásához.

Mechanikai tulajdonságok

Rolós vetítővásznak. A leggyakoribb mechanikai kialakítás. A szövet minden esetben vékony, hogy a visszacsévélő rugó ereje a szövet tömegét képes legyen megemelni és a felgöngyölés könnyen menjen, ne akadályozza azt az anyag merevsége. A vékony szövet alkalmazásának következménye, hogy sohasem ad tökéletesen sík, vetítő felületet. Oldalról rátekintve vagy oldalsó ún. "súrló fény" hatására a felületen hullámok láthatók. Ez normális jelenség. Amennyiben a hullámok olyan erőteljesek, hogy már nem csak oldalról láthatóak, hanem a vetített képet is befolyásolják, szemből vetítve a képszélesség kétszeresének megfelelő távolságról nézve is láthatóak, zavaróak és ezáltal a kép esztétikai élvezetét befolyásolják, akkor tegyen minőségi kifogást, forduljon forgalmazójához és kérje a vászon cseréjét vagy válasszon más szerkezetű megoldást. A többéves tapasztalatok alapján a hullámosodás általában a 2 méter szélességet meghaladó méretek felett válik zavaróvá.

Rolós visszahúzó szerkezet. A vászon kihúzása kézzel történik. Ekkor megfeszítjük a belső rugót. A vetítővászon kihúzáskor minden tengely körbeforduláskor egyszer megállítható. Ez azt jelenti, hogy a vászon alsó szélének pozicionálása nem lehetséges 10-20 cm-nél finomabban. A visszacsévélés általában nagy sebességgel történik és a visszazáródás általában csapódó hanghatással jár. Amennyiben ez zavaró, lehetséges a visszacsévélést kézzel finoman lassítani, visszakísérni.

Motoros vetítővásznak. A felcsévélést és kiengedést beépített motor végzi, ezért lehetséges vastag szövet választása is. A vastag szöveten nincsenek azok a hullámproblémák, amik vékony szövetek sajátosságai. Vezérlése fixen szerelt kapcsolóval vagy különböző (infra, rádiós, projektorról trigger jellel vezérelt) távvezérléssel történhet. Ha nincs külön feltüntetve, mindig csak a mechanikus kapcsolót tartalmazza a csomag. Felszerelését feltétlen ajánlott elektromos szerelésben jártas szakemberre bízni.

Feszített rendszerű vetítővásznak. A vetítési felület anyaga méretváltoztató, rugalmasan nyújtható. A befogadó keret általában nagyobb, mint a szövet, így az összeszerelés része a feszítés. Ez a feszítés és az anyag rugalmassága biztosítja a felület simaságát. Vetítési szempontból ez a rendszer adja a legtökéletesebb felületet. A feszítéskor körültekintően kell eljárni, követni kell az összeszerelési útmutatóban leírtakat, nehogy egyoldali, egyenetlen túlfeszítéssel maradandó nyúlást, károsodást szenvedjen az anyag.

Hordozható vetítővásznak. Leggyakrabban a háromlábú tripod vetítővásznakat jelentik. Anyaguk mindig valamilyen vékony szövet, hogy ne legyen túl nehéz. A vetített felület simasága nem minden szerkezetnél biztosított ezért a kiválasztásnál kérje szakember segítségét. A nagy méretű (180 cm szélesség felett) vetítővásznak használatánál gondoljon a huzat hatására, ami a nagyméretű, de túl könnyű szerkezeteket felboríthatja, eldönti és balesetet okozhat. A könnyű, sok műanyag elemet tartalmazó szerkezet, mindig gyengébb mechanikai minőséget sejtet.

Méretek és méretarányok

Amikor a gyártók megadják a vetítővászon méretét, az mindig a szövet méreteit jelenti legfeljebb 1% tűréssel. A tok pár cm-el szélesebb, a látható, vetíthető képméret pedig kisebb. A látható képméret csökkenésének oka a fekete sávkeret. Erre optikai képbeállítási és esztétikai okokból van szükség. A fekete sávkeret szélessége változó. Rolós és motoros vetítővásznaknál általában 5-5 cm bal és jobb oldalt. Tehát a vetítővászon névleges méretéből általában 10 cm-t elvennünk, hogy a vetíthető szélességet megkapjuk. A házimozi alkalmazásokhoz fejlesztett termékek rendelkezhetnek un. felső fekete kifutóval, ami a mennyezetre szerelt vetítővásznak alsó szélének beállítását segíti. A felső fekete kifutó mérete nagyon eltérő lehet. Amennyiben ez fontos kiválasztási szempont, nem árt előre tisztázni a pontos méreteket.

Fényvisszaverési tulajdonságok

A matt fehér vetítővászon fényvisszaverési hatásfoka a meszelt falhoz képest 10%-al jobb. Ezt a különbséget alig lehet észrevenni. Az üzleti vagy oktatási célú vetítéseknél szokás fényvisszaverést erősítő vetítővásznakat alkalmazni. Ezeknek az ára a matt fehérhez képest jelentősen magasabb és a hatása is jelentős, de be kell tartani bizonyos vetítési elrendezéseket, különben az ellenkező hatást is el lehet érni. Házimozi alkalmazásoknál kontraszt növelő felületeket lehet választani. A különbség a matt fehérhez képest árnyaltabb. Árban is kisebb a különbség. Fontos megjegyezni, hogy a kontraszt növelő hatást csak teljesen besötétített szobában lehet érzékelni és a kontrasztnövelő hatás a fényvisszaverés hatásfokának romlásával jár. A megfelelő felület kiválasztásánál kérje szakember segítségét és lehetőség szerint győződjön meg hatásosságáról!

Felszerelési tanácsok

Különös tekintettel az elektromos vásznak felszerelésére, legjobb azt szakemberre bízni. A rosszul beüzemelt (elektromos hálózatra kötött és végállások beállítva) berendezés meghibásodik, és érintésvédelmi problémákat is felvethet. A rolós vetítővásznak felszerelésénél az erős, biztonságos rögzítés mellett gondoskodjon róla, hogy a tok vízszintes legyen!

Tartósság, tisztíthatóság

A tapasztalatok alapján azok a vetítővásznak, amelyeknek szövete ténylegesen szövetbázisú, tartósabbak. A csupán műanyag hordozó réteg első, hátsó festésével kialakított termékek a használat során hullámosodhatnak. A feszített vásznak tartóssága kiváló. Telepített állapotban nincs olyan ismert tényező, ami az idő során rontja használati értéküket. A motoros vásznak tartósságát alapvetően a beépített motor határozza meg. A piacon a francia SOMFY motorjaival szerelt változatok minősége példás. Motorhibák gyakorlatilag nincsenek. Ezt előrevetíti a SOMFY motorokra vállalt 5 év garancia is. A távol keleti motorral szerelt termékekre sem jellemző a meghibásodás, de több éves tapasztalatok itt még nincsenek. Az esetleges zavarokat általában a hozzá nem értő szerelés, a végállás kapcsolók helytelen beállítása, eltekergetése okozza. Az állványos vetítővásznak meghibásodásai alapvetően mechanikai eredetűek. Alapvető szabály, hogy az azonos méret mellett a drágább, nehezebb szerkezet jobb, erősebb, stabilabb, tartósabb.

Tisztítás. Mindig a gyártók ajánlásai alapján, de általában a lágy szappanos vízzel való tisztítás megengedett.

Minőségi kifogások, hibák és azok kezelése

Garanciálisnak tekinthető hibák. Alapjában véve minden olyan hiba garanciálisnak tekinthető, amely a termék rendeltetésszerű használatát akadályozza és a hiba a garancia ideje alatt a rendeltetésszerű használat során keletkezett. A vetítővásznakat a gyártók alapvetően általános beltéri, mint irodai, tantermi, háztartási környezetben stb. történő használatra készítik. Az ettől eltérő, mint kültér, erősen nedves, savas, poros környezetben történő használat a garanciát kizárja. Szintén kizárja a garanciát a helytelen szállításból, rögzített vetítővásznak esetén a szakszerűtlen szerelésből a nem rendeltetésszerű használatból eredő hibák is. Nem kezelhető garanciában a műanyag elemek töréséből eredő, a vetítővászon szövetének sérüléseiből (szakadás, kilyukadás, tisztítás utáni foltosodás) eredő hibák. Amennyiben a terméket bontatlan, sértetlen csomagolásban kapja később sérülési ill. esztétikai jellegű hibákra már nem hivatkozhat. Amennyiben a csomagolás sérült, bontott, nem "originál" kérje a termék kicsomagolását átadáskor és győződjön meg sértetlenségéről!

Még néhány gondolat a projektorokról:

A projektor, videoprojektor vagy digitális vetítő a számítástechnikában egy kimeneti eszköz. A számítógéptől egy kábelen videojelet kap, és az ennek megfelelő képet a lencséjén keresztül kivetíti egy külső felületre, például falra, vászonra stb. A videoprojektort elsősorban konferenciákon és előadásokon használják prezentációk bemutatására. Bár drága eszköz, használata terjed az iskolai oktatásban (kiváltva az írásvetítőket), sőt a „házimozikban” is.

A videoprojektorok fontos tulajdonsága a felbontás. Tipikus hordozható projektor felbontások és elnevezések: SVGA (800×600 pixel), XGA (1024×768 pixel), 720p (1280×720 pixel) és 1080p (1920×1080 pixel).

A videoprojektorok másik fontos tulajdonsága a fényerő, amit lumenben (röv. „lm”) mérnek. Az 1500 és 2500 lm közti fényerejű projektorok csak elsötétített szobában, kis felületre képesek jól látható képet vetíteni. 2500 és 4000 lm közti készülékkel homályos teremben közepes méretű felületre, 4000 lm felettivel pedig nagyméretű felületre lehet vetíteni olyan teremben, ahova nem süt be a nap és villannyal sincs megvilágítva. A láthatóság szempontjából a kivetített kép mérete is lényeges, mert a készülék fényereje konstans, holott a vetített képméret növelésével a megvilágításhoz szükséges fényerőnek a képméret területével arányosan kellene növekednie.

A kivetített kép minősége a projektor egyéb paramétereitől (akusztikus zajszint, kontraszt stb.) is függ.

Főbb gyártók:

ASUS
BenQ
Epson
Hitachi
Mitsubishi
NEC
Optoma
Panasonic
Runco
Samsung
Sony
Toshiba
Viewsonic

DLP és LCD technológia
A Sony maga leginkább az új technológiát alkalmazó LCD projektorok mellé teszi le a voksát. A két új modell háromszínű, RGB konvergenciát alkalmaz a színek megjelentetésre. A gyártó szerint ez az alkalmazott eljárás jelentősen jobb színképzésre alkalmas, és észrevehetően élesebb képeket tud megjelentetni, valamint a mozgó alakok ábrázolása a kivetített képeken is sokkal életszerűbb, mint a hagyományos DLP projektorok esetében. A hagyományos DLP projektoroknál egyébként nem lehet letagadni azt a kényelmetlenséget, hogy hosszabb ideig történő nézésük után az ember szemének kényelmetlen érzése támad az alkalmazott színtárcsa miatt. Ez a kényelmetlen érzés néhány óra után már jelentkezhet. Ennek ellenére a DLP projektorok piaci helyzete stabilizálódott, sőt az eladási mutatók jelentős növekedést is jeleznek. A működése nem különösebben bonyolult.

LCD-képernyő,hátulról vetítős projektor

A DLP kiváló képminőségének a kulcsa az a különleges, félvezető chip, mely több millió, egymás mellett elhelyezett mikrotükröt szabályozva nagy felbontású, élénk színű képet nyújt, a lehető legkevesebb hibával. És mivel a DLP teljes egészében digitális technológia, a digitális forrásból érkező jel, az egész videorendszeren keresztül megőrizheti a jeltisztaságot, hiszen nincsen szükség arra, hogy a projektorba belépve analóggá alakítsák át.

A projektorok széles körű elterjedését az üzleti szférában divatossá vált prezentációknak köszönhetjük. A bemutatókhoz viszont hordozható, könnyen beüzemelhető, nagy fényerőt biztosító vetítőkre van szükség. Ezeknek az elvárásoknak az LCD-képelemek alkalmazásával sikerült megfelelni. Az említett technológiának annyi előnyös tulajdonsága van, hogy napjainkban az LCD-vetítőkből adják el a legtöbbet. Egyetlen komoly hátránya, hogy a képet létrehozó folyadékkristályos cellákkal egyelőre nem tudnak tökéletesen fekete képpontokat létrehozni, ezért a kontraszt korlátozott. A legjobbaknál elérheti az 1:800 értéket, de az átlag 1:400--1:450 között mozog.

A DLP technológia az LCD-nél később indult, de az utóbbi időben egyre nagyobb teret követel magának. Ennél a kivitelnél akár 1:2000 kontraszt is elérhető. A DLP projektoroknál a képalkotáshoz alkalmazott forgó színtárcsa miatt érzékenyebb szemű nézők a sötét háttér előtt lévő világos felületek körül színes karikákat – úgynevezett szivárványhatást – láthatnak.

Vetítővászon
Mivel a vetítővásznat, illetve magát a projektort is falra, vagy mennyezetre kell szerelni, ezért meg kell oldani a vezetékezést. Ezek a kényelmetlenségek azonban megtérülnek: jelenleg a legjobb képminőséget a legnagyobb képméret mellett a vetítők garantálják.

Ahol nagyméretű, nagy felbontású és fényerejű videokép előállítására van szükség, aligha jöhet szóba más eszköz, mint egy nagy teljesítményű, fixen telepített projektor. Ezeknek széles skálája ismert; van csöves (CRT, és van LCD-s vagy DLP (DMD-s), egyetlen vagy három objektívvel ellátott, mennyezetre vagy padlóra szerelt. Olyat is láthatunk, amikor több projektor működik együtt több kép egyidejű vetítése érdekében, de van olyan is, amikor egyetlen képet vetítenek több géppel a fényerő növelése érdekében.

Mi minden az, ami a legsajátosabban jellemzi a fixen telepített projektorokat (annak ellenére, hogy a mai hordozható projektorok is egyre többet tudnak, és paramétereikben sokszor megközelítik a telepített projektorokat)? Ezek a készülékek nagy fényerejű, kontrasztos képeket állítanak elő úgy, hogy kompatibilisek a videoforrások széles skálájával, lehetővé téve a legkülönfélébb csatlakoztatást. Tömegük 10 kg-tól akár 120 kg-ig is terjedhet. A beállítási lehetőségek messze meghaladják az asztali, illetve hordozható projektorokét. A telepített projektorok - ahogy ma már minden nemzetközi piacra szánt elektronikus készülék - 120 V és 240 V hálózati feszültséghatárok között átállítás nélkül működni képesek. A telepített videovetítők a szélsőséges környezeti feltételek mellett is meg kell hogy állják a helyüket, vagyis minőségi képet kell hogy visszaadjanak. Ez nemcsak a fényerőre, kontrasztra, felbontásra és színhelyességre vonatkozik, hanem a hőmérsékletre és a páratartalomra, valamint a környezeti megvilágításra is. A hosszú távú stabilitás, a folyamatos működés, az üzembiztonság tekintetében is felül kell múlniuk a hordozható projektorokat.

Általában nagyszámú nézőt szolgálnak ki. Nemcsak video anyagokat, hanem számítógépes ábrákat, szöveges információt, grafikus (nagy felbontású) ábrákat, animációkat is meg kell tudni jeleníteni velük. Sok esetben használják őket polgári és szakmai irányító központokban, vezérlő termekben, biztonsági rendszerekben. Leggyakoribb alkalmazásukat azonban a multimédia terén találják, amikor koncertek, kereskedelmi bemutatók, áruházak, múzeumi prezentációk, televíziós show-műsorok stb. szereplőiként találkozunk velük. A HDTV a videoprojektorokkal szemben újabb kihívást fogalmaz meg (nagyobb képméret és fényerő). A legtöbb korszerű, csúcsminőségű projektor képes HDTV jelek fogadására és visszaadására is. Ez lehetséges mind az 1920x1080 képelemes váltottsoros, mind az 1280x720 képelemes progresszív kiolvasású rendszerben. Ezek a rendszerek több országban az 1999. év során kerülnek bevezetésre a műsorszolgáltatók részéről. A telepített videoprojektorokat könnyű beilleszteni bármilyen konferencia-rendszerbe. Az élő videoképek és a számítógépről jövő jelek „keverésének” semmilyen akadálya nincs. Sok helyen arra használják a projektorokat, hogy a beszélőről (előadóról, énekesről stb.) életnagyságú képet mutassanak, hogy az illető jól látható legyen távolról is. Előszeretettel alkalmazza őket a távoktatás, a távgyógyítás és természetesen az előadótermekben folyó, valamint a laboratóriumi kísérleteket használó oktatás. Összefoglalva azt mondhatjuk hogy a telepített projektorok tudják mindazt, amit az asztali és hordozható típusok és még annál sokkal többet. Az objektívek általában cserélhetők, a képoldal arány változtatható, és a készülékek általában minden gond nélkül szinkronozhatók a VHS képmagnóktól a számítógépes grafikus állomásokig, mindenféle forráshoz.

A legjobb projektorok képminősége olyan, hogy összevethető egy számítógép monitor vagy egy kiváló tv-monitor képével mind a gradáció, mind a felbontás vagy a színvisszaadás tekintetében. Az LCD projektorok a képet az LCD-panelben található képelemek egyenkénti kapcsolgatása útján állítják elő. Ezek a vetítő fényforrás útjában vannak és vagy átengedik vagy különböző mértékben lezárják a rájuk eső fényt. Az ún. poliszilikon LCD-panelek mérete kicsi: általában 0 9 - 1,8 col a képátló mérete és csaknem mindig a 4:3 képoldalarányt követik. Ezekben rögzített számú „beépített” képelem található, melyek rendszerint összefüggésben vannak a szabványos számítógépmonitor-felbontás értékekkel (pl. 640×480 vagy 1024×768). A képelem által átengedett fény monokróm. Színes képek előállításához - az egyik elterjedt megoldásnál - három precíziós dikroikus tükör szükséges, amelyek a vetítőlámpából jövő fényt vörös, kék illetve zöld színűre bontják. Mindegyik fénysugár útjában egy-egy LCD-panel van, majd a modulált fénysugarakat ismét egyesítik prizmák segítségével, hogy a színes képet megkapják. (Létezik egy LCD paneles megoldás is, de a telepített nagy teljesítményű gépekben a 3 LCD paneles elrendezést alkalmazzák.)

A megfelelő elektronikus áramkörökkel ellátva minden LCD projektor képes a fentiekben felsorolt források fogadására. Azonban a képcsöves vetítőktől eltérően az RGB képeket az LCD projektorokban magán a házon belül egyesítik és így egyetlen vetítő objektívre van csak szükség. Ez sok esetben cserélhető. A legnagyobb előny az, hogy nincs szükség a konvergencia beállítására, mivel azt a gyártás során elvégzik. Az ún. DLP projektorok a Digital Light Processing (digitális fényvezérlés) elve alapján dolgoznak. Ezeknek a felbontása is rögzített, mivel a bennük alkalmazott alapelem egy mikroszkópikus, képelem-méretű tükör. A tükör fényvisszaverését digitálisan változtatni lehet annak tengelyből történő kimozdításával, amit elektronikus úton, a vezérlő jel segítségével érnek el. Ezek a projektorok közvetlenül alkalmasak digitális videojelek fogadására, mint amilyen a HDTV vagy az ITU-601-es ajánlásnak megfelelő soros digitális videojel. A DLP projektorok kevésbé érzékenyek a környezeti hatásokra (pl. hő), mint az LCD-projektorok. Ezek is belül egyesítik az RGB képeket, így itt is egyetlen, esetleg cserélhető objektívet lehet alkalmazni. Külön kategóriát képeznek a telepített projektorok világában az igen nagy teljesítményű ILA (Image Light Amplifier) technológiát (a Hughes és a JVC közös szabadalma) hasznosító projektorok.

Az LCD és DLP-projektorok ezzel szemben ott vannak előnyben, ahol a bemenő jel képpont-struktúrája (illetve felbontása) illeszkedik a panelek képpont-struktúrájához. Ha nem így van, akkor egy további jelfeldolgozási eljárásra van szükség, amely a bemenő jelből a panel struktúrájának megfelelő felbontási mintát állít elő. Ezt „scaling”-nek nevezik és lényegében a bemenő jel kompresszióját vagy expanzióját jelenti. Természetesen ez minden esetben a jel romlását (élességveszteség, részletek elveszése, szövegolvasás romlása stb.) jelenti abban az esetben, ha a bemenő jel felbontása jobb, mint az LCD vagy DMD panelé.

Az LCD- és DLP-projektoroknál minden erőfeszítés ellenére a kontraszt ennél kisebb, bár nagyon nagy a fejlődés ezen a téren is. A fényerő hasonlóképpen fontos. A terem mérete, a vetített kép nagysága és a környezeti megvilágítás befolyásolják a szükséges fényerőt. Az átlagos képcsöves projektorok 150-400 ANSI lumen fényáram előállítására képesek, ami nem túl magas érték, bár ma már készítenek különlegesen nagy fényerejű, 1000 lumenes csöves projektorokat is.

Egy moziszoba építés szakaszai:

~ http://www.moziszoba.hu/Galeria/Moziszo ... index.html

Moziszoba - mit, hogyan?
Minden kapható hozzá, nem is kerül már sokba, meg is engedhetjük magunknak... De hogy álljunk neki? Néhány jó tanács, mit és hogyan, illetve hogyan ne csináljunk.

Aki épített már magának házimozit, az tapasztalhatta, hogy nem csupán a hozzá szükséges eszközök megvásárlásáról és összedugdosásáról szól a történet. A 10. Házimozi és Hifi Shown jártunk pár hete, Ott jártunkban döbbentünk rá arra, hogy a moziszoba építés is egy külön tudománnyá nőtte ki magát. Szakértőket kérdeztünk, és ez alapján megpróbáljuk röviden és érthetően összefoglalni azt, mire figyeljünk oda ahhoz, hogy a moziszoba valóban felhőtlen szórakozást nyújtson.
Mit is akarunk?

Mivel kezdjünk? Elsőként gondolkodjunk el azon, hogy a helyiségben - amelynek kialakításáról később még esik szó - mit is szeretnénk csinálni. Főként filmeket nézünk majd, vagy leginkább tévézünk, netán a gyerekek (és mások) játszani akarnak egy jó nagy képernyőn, esetleg jó minőségben szeretnénk zenét hallgatni. És természetesen ezek bármilyen kombinációja lehetséges, csak az anyagi hátterünk szab határt annak, mennyi kompromisszumot kell kössünk. Azért fontos eldönteni ezt elsőként, mert az eszközök kiválasztásánál elsődleges szerepe van abban, végülis mit vegyünk meg. Az is előfordulhat ugyanis, hogy egy mindent egybe típusú készülék helyett jobban járunk több, az általunk kívánt funkciókat jobb minőségben, esetleg még olcsóbban is ellátni képes berendezéssel. Az sem törvényszerű, hogy ezekkel többet kell vacakolnunk vezetékezés vagy távirányítás terén.
Hol is akarjuk?

Ha eldöntöttük, mit is szeretnénk csinálni, vizsgáljuk meg, hol tudjuk kialakítani magunknak az ehhez szükséges feltételeket. Egészen más a helyzet, ha a lakásunk nappaliját szeretnénk házimozizásra is alkalmassá tenni, mintha erre külön helyiséget tudunk elkülöníteni. Esetleg még az építkezés előtt állunk és már most meg tudjuk mondani, mit és hová építsenek. Egy dolog biztos: mindenre találunk megoldást, hiszen ez az iparág olyan szintre fejlődött az elmúlt évek alatt, hogy nem ismer lehetetlent. Ha jó helyen keresgélünk, megtaláljuk a megoldást a legextrémebb helyzetekre is, legyen az a plafonból leereszkedő rejtett kivetítő, az ágy alól kiemelkedő tévé vagy a falba rejtett, letapétázható hangfalszett. Szinte minden lehetséges.
Kik moziznak velünk?

Lehet, meg sem fordul a fejünkben, pedig fontos kérdés: kiknek készítjük a moziszobánkat? Nem mindegy ugyanis, hogy többnyire a család vesz részt ezeken az eseményeken, vagy egyfajta társadalmi kapcsolatot teremtő összejövetelekre fogjuk használni a magánmozinkat. Ha többen vagyunk, több hely kell, és itt nem csak az ülőhelyekre kell gondolni. Akiket megvendégelünk, azokat beengedjük-e a magánszféránkba, vagy számukra külön kis büfét és külön mellékhelyiséget építünk ki? Nincs is annál kiábrándítóbb, mint amikor a meccsnézésre áthívott kollégáknak és/vagy barátoknak a család hűtőjében kell a söröket hűteni, majd az elfogyasztott ital és a jókedv hatására a család vécéjére járnak kétpercenként, mondjuk a nappalin keresztül.
Mit csinálnak addig a többiek?

Nagyon fontos és egyedileg változó körülmény, hogy amíg mi a kedvenc időtöltésünknek hódolunk, addig mit tudnak csinálni a többiek? A család többi tagja, a szomszédok? Vegyük figyelembe, hogy a házimozinak bizony sok esetben nagy hangereje van, amit a többiek nem feltétlenül élveznek. Ha lehetőségünk van tehát, úgy alakítsuk ki a moziszobánkat, hogy az másokat a legkevésbé zavarjon. A technika - így például a hangszigetelés is - óriási léptékkel fejlődik, de csodák nincsenek. Vegyük tudomásul, hogy egyes helyekre nem való a házimozi, így ha békében akarunk élni környezetünkkel és nem akarjuk magunkra haragítani a körülöttünk élőket, csak ésszel. Ha jól csináljuk, nyugodtan nézhetjük a malajziai futamot hajnal kettőkor, teljes hangerőn és a dinoszauruszok is átrohanhatnak a szobán. A titok: jó hangszigetelés.
Mink van és mi kell még?

Szerencsések vagyunk, ha mindenre van pénzünk és olyan szettet válogatunk össze, amilyet csak akarunk. Ez persze a legritkább esetben alakul így. Gyakoribb az, hogy már a házimozi egy-egy eleme rendelkezésünkre áll és ezt szeretnénk kiegészíteni még valamivel. Az alapelv - és egyben tanácsunk is - az, hogy ha értünk a technikához, akkor olvassunk utána és győződjünk meg, most éppen hol is tart, ha pedig nem értünk hozzá forduljunk szakemberekhez. Lehetőleg független értékesítőhöz, aki nincs elkötelezve egyetlen gyártó felé sem, így valószínűleg a nekünk legmegfelelőbb terméket ajánlja majd.
A meglévő alkotóelemekhez szigorúan szakmai szempontok alapján válasszunk kiegészítőket, hiszen sok esetben nincs értelme a drágábbat venni, ha a meglévő többi elem nem képes azt kiszolgálni. Ugyanígy igaz az is, hogy nem érdemes egy alkotóelemen - mondjuk a hangszórókon vagy a kivetítőn - spórolni és ezzel megalázni az amúgy tökéletes együttest. Mert nincs jobb szó rá: megalázó, ha százezreket költünk és a cucc vacak. Kerüljük az "Ócska, de legalább drága volt" helyzeteket.
Márkahűség

Szép és nemes dolog, de sokba kerülhet. Persze senki nem állítja azt, hogy nincs alapja a jól megszokott márkanév újraválasztásának, így ha két nekünk tetsző készülék ugyanazt tudja - vagy hasonlót -, válasszuk továbbra is azt a márkát, amelyikkel egyszer-kétszer-sokszor már elégedettek voltunk. De semmiképpen ne ragaszkodjunk körmünk szakadtáig hozzá. Könnyen lehet ugyanis, hogy ugyanazért a pénzért mástól sokkal jobbat kaphatunk, vagy ugyanazt megkaphatjuk sokkal olcsóbban.
A piac olyan dinamikusan fejlődik és annyi új termék kerül naponta a polcokra, hogy egy percig se lehetünk abban a hamis tudatban, miszerint mindent láttunk és mindent tudunk. Még a profiknak is állandó önképzésre van szükségük, mert akár hetek alatt is változhat a paletta. Ha magunk akarjuk az eszközöket kiválasztani, a vásárlás előtt mindenképpen tájékozódjunk. Az egyhónapos információ már nem információ, legyünk nyitottak az új termékek iránt, és figyeljük az akciókat is. Nagyon elégedettek lehetünk például egy tavalyi modellel, amely csak azért lett 40%-kkal olcsóbb, mert kijött belőle az idei.

Mi, mennyi, miért?

Lehet, hogy nálunk, magyaroknál ezzel kellett volna kezdeni. Nagyon árérzékeny nemzet vagyunk, így hajlamosak vagyunk csupán az ár alapján dönteni. NE TEGYÜK! Természetesen a józan ész határán belül kell maradjunk és tisztában kell lennünk azzal, mennyi pénzünk is van az álmunk megvalósítására, de ne azon spóroljunk, amin nem lehet vagy nem érdemes. Gondolkodjunk úgy, hogy a házimozi kedvtelés. Egyike azoknak a dolgoknak, amiért élünk és dolgozunk. Ha már megvan a döntés és elkezdjük összeállítani az ideális variációt, ne ragaszkodjunk mindenképpen az alacsony árhoz. Értelmes határokon belül ugyanis jobban járunk, ha most inkább pár ezressel többet fizetünk ki, de nem kell jövőre újra lecserélni. Mondjuk azért, mert nincs rajta elég bemenet...

Tipikus hibák

Záró akkordként a teljesség igénye nélkül hadd említsünk néhány tipikus hibát, amire nem gondolunk, amikor belekezdünk.

A levegőre mindenkinek szüksége van, így ha egy húsz négyzetméteres helyiségbe zsúfolódunk öt másik felnőttel, a film végére fájni fog a fejünk. Nem a hangerőtől, a széndioxidtól. Van megoldás: megfelelően méretezett szellőzés, légkondícionálás.

Hangerő? Az a célunk, hogy a film végére halláskárosodást szenvedjünk? Vagy az a célunk, hogy minden úgy szóljon, ahogy kell? Ha az utóbbi, akkor vegyünk tudomásul egy tényt: nem attól szól jól valami, mert hangos. Sőt, a tudomány abban van, hogy halkan is szépen szóljon a cucc. Nem egyszerű, de megvalósítható.
Kábel a rengetegben? Nem egy Tamási Áron regény feldolgozásáról van szó, hanem arról, hogy a házimozihoz tartozó kábelek szabályosan elcsúfíthatják a helyiséget. Érdemes tehát rejteni azokat, ha lehet már az építéskor kialakítani az erre szolgáló csatornákat. Nem mindegy az sem, milyeneket. Olyanokat, amikbe utólag is tudunk kábelt behúzni és egyben olyanokat, amikben még plusz kábelek elférnek. A technológia egyre inkább halad a vezeték nélküli megoldások felé, de a jó öreg "tyúkbeleknek" még sokáig létjogosultsága lesz.

A burkolatok megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy akusztika is létezik a világon. Ha egy csempézett helyiségben akarunk szép hangzást elérni, csalódni fogunk. Ne sajnáljuk a pénzt a visszhang csillapítására, hiszen nem törvényszerű, hogy a burkolatnak el kell ütnie a szoba berendezésétől. Nagyon jól harmonizáló megoldásokat találhatunk még akkor is, ha félig kész helyzetből indulunk. Ha pedig módunk van az elejétől megtervezni mindent, csodás dolgokat alkothatunk, saját ízlésünknek megfelelően.

A nagy kép nem álom:
Az igazi mozi élményét megteremtő nagyméretű képet leggazdaságosabban vetítővel lehet előállítani, sokan mégis ódzkodnak a megoldástól a vetítővászon miatt, pedig ma már megfizethető áron kaphatóak a legkülönbözőbb módon elhelyezhető vetítőfelületek.

A teljes HD felbontású házi-mozi vetítők ára egyre kedvezőbb és ugyanez igaz a vetítővásznakra is. Ma viszont már annyiféle lehetőség közül lehet választani, hogy sokan azt sem tudják, miként fogjanak hozzá a megfelelő vetítővászon kiválasztásának. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani az alábbi alapismereteket tartalmazó cikkel, mely foglalkozik a vetítővásznak különböző típusaival, anyagaival és kezelési lehetőségeikkel. Igyekszem minden lehetőséget számba venni, hogy miként lehet adott költségkereten belül, adott körülmények között a legtökéletesebb vetített képet előállítani, és mindenkit arra bátorítok, hogy maga szerelje fel vetítővásznát, ami nem ördöngösség.

A költségek szempontjából nem mellékes, hogy milyen típusú vetítővásznat választunk. Az egyik legkevésbé drága és egyben legegyszerűbben felállítható opció a hordozható vászon. Ez azok számára jó választás, akiknek nincs kijelölt helyük házi-mozi céljára, de alkalmanként mégis szeretnék élvezni a nagy vetített kép élményét.

Projecta CinemaLite
Egy perc alatt felállítható, a használat után pedig összecsukható és elrakható például a Projecta CinemaLite felhúzható vetítővászon, amelynek 203 centis (80 inch) képátlójú változata 155.000 Ft alatt megkapható.

Aki valaha is akasztott már fel képet, annak nem lehet gond ugyanezt megtenni egy fix keretes vászonnal, mint például a Reflecta CineHome vagy a Projecta CineFix, HomeScreen, PermScreen, igényeseknek pedig a hangáteresztő Screen Research ClearPix. Ezek a vetítővásznak a mérettől és kiviteltől függően igen széles árskálán szerezhetőek be, egy tipikus 229 centis (90 inch) képátlójú keretes vászon ára minimum 75.000 Ft. A fix keretes vásznak hosszú távú megoldást jelentenek, mert tökéletesen sík vetítőfelületet biztosítanak, tartósak, és ugyanúgy függönnyel takarhatóak el, mint az igazi mozikban.

Screen Research ClearPix
Az utolsó választható lehetőség a behúzható, vagy közkeletű elnevezéssel rolós vásznak, melyek diszkrét házát a falra, plafonra lehet felszerelni, vagy akár álmennyezetben, bútorban beinstallálni. A kézzel lehúzható változatok – mint például a Projecta SlimScreen, ProCinema, SlimCinema vagy a Reflecta RolloScreen Crystal Line, Rollo Screen StarLight, Rollo Screen Galaxy - ára igen kedvező lehet. Egy 234 centis (93 inch) képátlójú kézi rolós vászon fekete kifutóval már kb. 80.000 Ft-ért megvehető.

Projecta Cinema Electrol
A motoros mozgatású rolós vetítővásznak természetesen drágábbak, az áruk akár több mint a kétszerese is lehet egy hasonló méretű kézileg kihúzható modellhez képest, de akadnak ebből is igen kedvező vételek, mint például a 224 centis (88 inch) látható képméretű Reflecta CrystalLine motoros vászon, ami már akár 65.000 Ft alatt is megkapható. A motoros vetítővásznak hordozóanyaga vastagabb és tartósabb a kézileg kihúzhatóakhoz képes, melyek széle egy idő után hullámosodik, s a nem tökéletesen sík vetítőfelület bizony ront a képélesség homogenitásán.
A házi-mozi vetítők többnyire 16:9-es (1,78:1) arányú képet állítanak elő, így célszerűen ehhez illeszkedő vetítővásznat szokás választani. Ha valaki nem tudja elviselni az 1,85:1 vagy 2,35:1 képarányú filmek feletti és alatti fekete sávokat némileg több pénzt költve két dolgot tehet. Vagy egy 2,35:1-hez arányú vászonra vetít és az ettől eltérő képarányú, de azonos magasságú képek széleit függönnyel vagy maszkolással takarja, vagy olyan maszkrendszerrel rendelkező vásznat vesz, mely minden képszélt megfelelő panelekkel pontosan az éppen nézett mozi képarányára takar ki. Ilyen minden igényt kielégítő, ráadásul hangáteresztő vetítővásznak a Screen Research Xmask Supreme Cinescope, Ultimate, Widescope modelljei.

Screen Research Xmask
A vetítővászon típusának kiválasztása mellett annak anyagáról is dönteni kell. Ezt elsősorban a vetítő, annak elhelyezése és a helyiség megvilágítási környezete határozza meg.

Minden vetítővászon egy meghatározott fénynyereséggel (gain) rendelkezik, mely egy a vászon felületének fényvisszaverési tulajdonságára utaló mérőszám. Viszonyításként 1,0 a fénynyeresége annak a vetítővászonnak, mely azonos mennyiségű fényt reflektál, mint egy fehér magnéziumoxid lemez. Egy 1,5-ös fénynyereségű vetítővászon 50%-al több egy 0,5-ös nyereségű 50%-al kevesebb fényt ver vissza. Házi-mozi céljára a legelterjedtebben az 1,0 illetve 1,1 fénynyereségű matt fehér felületű vetítővásznat szokás használni. A kisebb fényvisszaverésű vetítővásznak, mint például a 0,9 fénynyereségű Projecta High Contrast javítják a feketeszintet.

A nagy fénynyereségű (2,0 feletti) vetítővásznak több fényt reflektálnak a vetítő fényéből ezzel javítva a kép fényességét. Erre a többnyire jól elsötétített házi-mozi helyiségekben nincs szükség, de egy nappaliban, ahol kevésbé kontrolláltak a fényviszonyok segíthet. A nagy fénynyereségű vetítővásznak hátránya, hogy a fényt nem egyenletesen verik vissza, vagyis a kép nagyon világos szemből, de sokkal halványabb oldalról nézve. Matt fehér vászon azért nem használható világos szobában, mert az minden fényt visszaver, s ezzel elmossa a képek sötétebb részleteit, s így gyakorlatilag értékelhetetlen a kontrasztja. Ezzel szemben még világos szobában is élvezhető kontrasztú képet nyújt a dnp Supernova technológiájú, különleges 7-rétegű szendvics szerkezetű vászonanyaga, mely a fölülről és oldalsó érkező szórt fényt hatékonyan nyeli el.

Jobbra matt fehér, balra dnp Supernova vászonanyag
Vannak más speciális fényvisszaverési tulajdonságú vászonanyagok is, mint például a mennyezetre szerelt vetítő fényét ideálisan a nézők felé reflektáló „Datalux” felület, ami ugyan 1,5-ös fénynyereséget biztosít, de ez is felesleges egy jól elsötétített házi-mozi szobában. Hátulról átvilágítható vetítővásznakra akkor lehet szükség, ha a világos helyiségben csak speciálisa kialakított vetítőkamrából, vetítődobozból tudunk élvezhető kontrasztú képet kialakítani. Egy ilyen gyakran tükrökkel kombinált szerkezet megépítése többnyire szaktudást és gondos tervezést igényel.

A vetítővásznak felszerelése többnyire nem kíván különösebb szakértelmet. Arra ügyeljünk - különösen kihúzható rolós vásznaknál -, hogy felszerelve pontosan hová kerül majd a képfelület. A kellő átgondoláshoz nem árt papírt és ceruzát, valamint a termékhez mellékelt összeszerelési utasítást elővéve egy kis tervet készíteni, és itt is igaz a mondás: „Kétszer mérj, mielőtt szabsz!” Figyelem: a kézileg kihúzható rolós vásznak esetén a képmagasság csak bizonyos pontossággal állítható be, mivel a tengelyről letekeredő vászon csak egészfordulatonként állítható meg. A vetítővásznak gyártói többnyire minden szükséges alkatrészt (tartókonzolt, kötőelemeket) mellékelnek felszerelhető termékeikhez, ezek számbavételéről ne feledkezzünk meg. A motoros vetítővásznakhoz szükség van megfelelő hálózati (230V) aljzatra. Ezt célszerű a felszerelés helyéhez közel, előre kialakíttatni egy villanyszerelővel, különben utólag többnyire a falon kívül (takarva) kell odavezetni a tápkábelt.

Motoros mozgatású vagy motoros maszkolású vetítővásznak esetén gondolni kell a vezérlésre is, amit célszerű integrálni az egész házi-mozi vezérlőrendszerbe – már ha van ilyen. A vászongyártók a különböző vezérlési lehetőségeket vagy a vászon szerkezetébe integrálva, vagy opcionális tartozékként kínálják. Ezért érdemes meggyőződni róla, hogy a kívánt vetítővászon a vezérlőrendszerhez és a műszaki adottságokhoz illeszkedő vezérlési módot használ-e.

A legegyszerűbb megoldás egy kisfeszültségű vezérlés melyhez általában kapcsolók is tartoznak, amiket a vászonhoz közeli falra lehet szerelni. Egy egyszerű kábel vezet a kapcsolóktól a vászon házán lévő vezérlőcsatlakozóhoz, így a kábel elvezetéséről, elrejtéséről gondoskodni kell. Egy másik elterjedt lehetőség a 12V-os indítójellel (trigger) történő vezérlés. Ha a vetítő rendelkezik ilyen 12V-os kimenettel, akkor csak egy vezetéket kell a vászon 12V-os csatlakozójáig elvezetni. A vetítő bekapcsolása arra ad utasítást, hogy automatikusan leengedje a vásznat, a vetítő kikapcsolásakor pedig visszacsévélésre.

De a vezeték-nélküli távirányítók korában már nincs szükség kábelekre. Vannak olyan motorizált modellek, melyek infravörös (IR) vagy rádiófrekvenciás (RF) módon táv-vezérelhetőek, és vezérlőkódjaik az arra alkalmas univerzális távirányítókkal is megtaníthatóak.

Egy házi-mozi vetítővásznat kiválasztani, felszerelni tehát nem olyan csüggesztő és ijesztő dolog, mint sokan képzelik. Egy két darabból álló vetítőrendszert fölállítani talán egy kicsit több munkát igényel, de a filmek szerelmesei számára, akik a magával ragadó nagy kép élményét akarják, mindennél jobban megéri ez a kis fáradtság.

A házimozi hangja:

1. Bevezetés

1.1 Mi a házi-mozi?

A házi-mozi egy képmegjelenítő- és hangrendszer, ami otthonunkba hozza a mozik látvány- és hangélményét. Házi-mozivá alakítható a lakószoba vagy a nappali egy nagyképernyős TV-vel és a két-három néző ülőhelye köré felállított házi-mozi hangrendszerrel, de házi-mozi a gondos belsőépítészeti és akusztikai tervek alapján felépített, akár több tucat nézőnek helyet adó vetítőterem is, hatalmas vetített képpel, a vetítővászon mögé illetve az oldal- és hátfalakon elhelyezett hangsugárzókkal, s az azokat meghajtó audiovizuális elektronikai rendszerrel.

A házi-mozi által nyújtott élmény fontos összetevője az igazi mozikhoz hasonlóan a nézőket szó szerint és fizikailag is körülvevő több hangsugárzóból megszólaló surround (ejtsd: szörround, értsd: körülölelő) hang. Egy házi-moziban is a képernyő körül valamint a nézők ülőhelyei mellett illetve mögött oldalt/hátul elhelyezett surround hangsugárzók állítják elő ezt a körülölelő hangteret, amely a képernyőn látott világba helyezi a nézőket, sokkal inkább a képen zajló események aktív részesévé téve őket. A surround hang forrása lehet például egy DVD vagy Blu-ray lemez vagy egy digitális TV adás, pontosabban az azt lejátszó/vevő készülék kimenete.

1.2 Napjaink házi-mozi hangjának Dolby és DTS technológiája

Napjainkban a surround hang digitálisan kódolt formában érhető el a különböző műsorhordozókon. Döntően két cég, a Dolby Laboratories és a Digital Theater Systems Inc. (DTS) kódolási technológiáit alkalmazzák. Mindkét cég többféle digitális hangformátumot dolgozott ki. Ezek közös jellemzője, hogy a hanginformációk többségét tartalmazó front bal és jobb hangcsatornák mellett a képernyőn zajló dialógusok centercsatornájának és a nézők melletti-mögötti hangteret előállító surround hangcsatornák átvitelére szolgálnak. A hangformátumok többsége a több digitalizált hangcsatorna audiojeleit tömörítve hordozza, hogy az információt hatékonyan lehessen egy adott adatátviteli kapacitású és sebességű lemezen vagy jelátviteli csatornán tárolni illetve továbbítani.

A DVD-Video lemezek többségéről hat (5.1) diszkrét hangcsatornából álló Dolby Digital illetve DTS (Digital Surround) hangsávokat lehet lejátszani, néhány ugyanilyen korongon pedig már hétcsatornás (6.1) Dolby Digital (Surround) EX illetve DTS-ES kódolt hangot is találunk. A digitális televíziós adásokat vagy internetes tartalmakat általában Dolby Digital illetve Dolby Digital Plus hangformátum kíséri.

A Blu-ray Disc lemezeken már az igen kiváló hangminőséget biztosító nagyfelbontású (96kHz/24-bites), akár nyolccsatornás (7.1) Dolby Digital Plus valamint DTS-HD High Resolution Audio, sőt a stúdióban a hangmérnökök által kevert hanggal bitről-bitre azonos tömörítetlen Dolby TrueHD vagy DTS-HD Master Audio hangformátumok is megtalálhatóak. Aki többet szeretne megtudni az utóbbi hangformátumokról, olvassa el az „Új hangformátumok a Blu-ray Disc és HD-DVD műsoros lemezeken” című cikket. Néhány Blu-ray lemezen ugyancsak tömörítetlen többcsatornás LPCM hangformátum található.

A hangformátumokat a műsorhordozókon illetve a visszaadásukra, dekódolásukra alkalmas készülékeken megfelelő logókkal jelölik.

1.3 Tudnivalók a többcsatornás surround hangról

Tudnivaló, hogy mondjuk egy Blu-ray lemezen, vagy egy vevőkészülék digitális kimenetén, mint műsorhordozón megjelenő surround hangformátum csatornáinak száma és a körülölelő hangteret megszólaltató hangrendszer hangsugárzóinak száma nem szükségképpen azonos. Egy hangrendszer esetében az 5.1-es, 6.1-es vagy 7.1-es megjelölés tulajdonképpen félrevezető.

Egy 5.1/6.1/7.1 csatornás surround hangformátum öt, vagy hat, vagy hét teljes-sávszélességű csatornán és egy „.1-dik” korlátozott sávszélességű csatornán továbbítja a digitálisan kódolt audiojeleket a körülölelő hangtér előállításához. Az öt, vagy hat, vagy hét fő hangcsatorna jelei közül három (bal front, center, jobb front) a képhez köthető front hangtér megteremtésében játszik szerepet, kettő vagy három, vagy négy (bal surround és jobb surround illetve ezek mellett hátsó surround vagy bal hátsó surround és jobb hátsó surround) pedig a nézők melletti/mögötti körülölelő hangtér létrehozásában vesznek részt. A „.1-dik” csatorna kisfrekvenciás hatáshang (LFE) jelei olyan mélyhangok előállítására szolgálnak, mint például a robbanások és morajlások hangösszetevői.

A tipikus házi-mozi hangrendszer három front és kettő, vagy három, vagy négy oldalsó/hátsó surround hangsugárzóból valamint általában a legmélyebb hangokat előállító mélysugárzóból vagy mélysugárzókból és az ezeket meghajtó elektronikákból áll. Egy ilyen hangrendszerben a műsorhordozó öt, vagy hat, vagy hét fő hangcsatornájának audiojeleit - a legmélyebb frekvenciájú összetevőket kivéve - a hangrendszer megfelelő front és surround hangsugárzói szólaltatják meg. Az összes csatorna igazán mély hangösszetevőit, s így a „.1-dik” csatornát is mélysugárzó (subwoofer) állítja elő. Ha a hangrendszerben nincs külön mélysugárzó, de a többi hangsugárzó vagy azok egy része alkalmas a nagyintenzitású mélyhangok keltésére, akkor ezek produkálják „.1-dik” és az összes többi csatorna basszusait. (Minderről részletesebben szól a „A házi-mozi mélyhangjairól” című cikk.)

Egy többcsatornás házi-mozi hangrendszer tehát nem egyszerűen a lemez vagy a TV műsor 5.1/6.1/7.1 csatornás surround hangjának fizikai leképződése. A műsorhordozó 6.1 vagy 7.1 csatornás hangja öt hangsugárzóból és esetleg mélysugárzóból álló hangrendszeren is megszólaltatható csak bizonyos surround csatornák hangja nem külön hangsugárzón szólal meg. Természetesen egy 5.1 csatornás műsorforrás hangja is hallhatóvá tehető egy hat vagy hét hangszórós (és mélysugárzós) hangrendszeren, ahogy ez a következő pontból kiderül.

1.4 Többcsatornás surround hangzás akár sztereó hangjelből

A Dolby Laboratories még a digitális hang megjelenése előtt kidolgozta annak módját, miként lehet egy sztereo jelátviteli csatornán négycsatornás surround hangot továbbítani. Ezt továbbfejlesztve a Dolby Surround Pro Logic II mátrix dekódoló technológia az 5.1 csatornás hangformátumokhoz hasonló surround hangélményt állít elő nemcsak az analóg TV adásokban néha még előforduló Dolby Surround hangból, hanem szokványos sztereo műsorokból is. Ugyanerre képes a DTS NEO:6 és néhány más hasonló eljárás is. A Dolby Surround Pro Logic IIx már 6.1 vagy 7.1 csatornás hangot tud előállítani sztereo, Dolby Surround vagy Dolby Digital 5.1 hangsávokból. A legújabb fejlesztésű Dolby Surround Pro Logic IIz pedig két újabb front csatornával már magassági dimenziót is ad a 7.1 csatornás hanghoz. Eredményül jobb térérzetű hangot kapunk, ami pontosabb térbeli leképzést biztosít.

A házi-mozi mélyhangjairól
A kielégítő mennyiségű és minőségű mélyhang egy házi-moziban legalább olyan fontos, mint a kép. Hogy ezt elérjük, ismerni kell a kisfrekvenciás hangok viselkedését. Ebben az írásban igyekszem összefoglalni mindazt, amit erről tudni érdemes.

A mélyhangok olyanok, mint a só. A mélyhangok nélkül megszólaló zenéből vagy filmhangból fontos, érzelmileg meghatározó élmények hiányoznak, úgy mint a sótlan ételből azok az ízek, amelyeket só hoz elő. Ahogy viszont a túl sok só is elronthat egy finom ételt, úgy a túl sok mélyhang is tönkreteheti a hangélményt. Sokan azt hiszik, elég egy vagy két jó nagy mélysugárzó (subwoofer) a házi-mozi szobában és azok majd biztosítják a jó „ütős” basszusokat. Nos, ez tévedés. A túl sok és torz basszus első hallásra talán hatásos, de az ilyen mennyiségű és minőségű mélyhang gyorsan fárasztóvá válik, ráadásul meghamisítja a film eredeti hangjának megszólalását.

Az akusztikai körülmények fontossága

Egy házi-moziban a megfelelő mennyiségű és minőségű mélyhang szempontjából a legfontosabbak, amire figyelemmel kell lenni, a szoba alakja, arányai és mérete, valamint a mélyhangok alkalmas csillapítása, vagyis az akusztikai körülmények.

A tipikusan 200 Hz alatti hangfrekvenciákon a hanghullámok hossza összemérhető a házi-mozi helyiség méreteivel. (Néhány tipikus hangfrekvencia és hullámhossza: 200 Hz/1,72 m, 100 Hz/3,44 m, 50 Hz/6,88 m, 20 Hz/17,2m) Ezeken a kis hangfrekvenciákon (vagyis nagy hullámhosszokon) a zárt helyiségben rezonanciák keletkeznek, úgy mint egy hangszer testében. A rezonanciafrekvenciákon, vagy másként a szoba rezgés-modusain létrejövő állóhullámok nemkívánatos hatásával és a házi-mozi helyiség optimális méretarányainak megválasztásával egy külön cikkben már foglalkoztam.

A jelenség lényege, hogy a legtöbb házi-mozi helyiség egymással párhuzamos falai, padlója és plafonja között az egymást erősítő beeső és visszavert hangok bizonyos rezonanciafrekvenciáin állóhullámok jönnek létre. Az állóhullámok hatására a helyiség meghatározott pontjain hangnyomás minimum illetve maximum helyek alakulnak ki. A mélysugárzó elhelyezése szempontjából fontos, hogy a mélyhangok gerjesztése lehetőleg ne az állóhullámok ilyen extrém hangnyomású helyein történjen, mert az csak segíti kialakulásukat. Saját fülünkkel is érzékelhetjük az állóhullámok hatását, mégpedig úgy, hogy egy bizonyos mélyhangból a szoba adott pontján túl kevés van, viszont esetleg két lépéssel odébb túl sok van ugyanabból a hangból. Hogy milyen frekvenciákon és hány rezonancia alakul ki a házi-mozi helyiségben az függ annak méretarányaitól, és az egymással szemben lévő visszaverő felületek távolságától. Minél kevesebb számú rezonancia lép fel a helyiségben, annál jobban hallható hatásuk, s ez sajnos inkább a kisebb szobákra jellemző.

Az állóhullámok nemkívánatos hatása a mélyhangok csillapításával csökkenthető, és egy igényesen tervezett és kivitelezett házi-moziban mindenesetben alkalmaznak legalább a legkritikusabb rezonanciákra ható mélyhang-elnyelést. A szokványos „1/4-ed hullámhosszú basszus csapda” hatalmas helyigénye miatt többnyire nem használható. Egy ilyen szerkezetnek - ami a levegő mozgási energiáját a benne alkalmazott ásványi- vagy kőzetgyapotban hővé alakítva, jó esetben 95%-ban nyelni el a hangot, és a visszaverő felület (tipikusan a hátsó fal) több mint 66%-át kéne elfoglalnia - például az 50 Hz feletti hangok hatásos csillapításához 1,72 méter vastagságúnak kellene lennie. Kisebb szobákban ekkora hely nem vesztegethető el, s ezért ezekben megfelelően tervezett panelrezonátorokkal vagy basszus sarokcsapdákkal lehet csillapítani a mélyhangok energiáját. Ezek tervezése és kivitelezése viszont szakértelmet igényel.

Ha a szoba kisfrekvenciákon mégis rezonál, akkor egyrészt kevesebb energia szükséges a mélyhangok előállításához, másrészt meg kell találni bennük azokat a hallgatásra legalkalmasabb helyeket, melyeket az állóhullámok okozta negatív hatások a legkevésbé érintik.

A mélyhangok előállítása

A mélyhangokat leghatékonyabban erre konstruált mélysugárzóval (subwoofer) lehet előállítani. Sokak számára talán vonzóak a 3- vagy akár 4-utas „hangtornyok”, bennük esetleg nagyméretű hangszórókkal, de ezek, mint látni fogjuk általában kevéssé alkalmasak a ma már többnyire beépített erősítővel rendelkező (aktív) mélysugárzók kiváltására. Érdemes tudni, hogy a DVD-k sokcsatornás hangjának előállítása során, a tipikus házi-mozikhoz hasonló hallgatási környezetet utánzó hangprodukciós stúdiókban is mélysugárzókat használnak.

A mélysugárzó elsődleges funkciója, hogy sok levegő megmozgatásával a hallható hangok legalsó tartományát előállítsa. Ideális esetben erre nagyon kis frekvenciákon (filmeknél 20 Hz felett, zenénél 35 Hz felett), nagy hangerővel és kis torzítással képes. A nagy hangerőhöz elvileg csak egy nagyteljesítményű erősítő kell, az igazán mélyhangok előállításához pedig csak nagy házba épített, nagy membránátmérőjű vagy nagy membránkitérésű hangszóró szükséges. Az viszont már nem olyan egyszerű, hogy egy mélysugárzó hangos ÉS az igazán kisfrekvenciák megszólaltatására is képes legyen, különösen ha kis torzítású hangot kell produkálni. Az akusztikailag gyengébb hatásfokú mélysugárzó konstrukciókba hiába építenek nagyteljesítményű erősítőt, az akár halkabb is lehet, mint egy jól felépített, de kisebb teljesítménnyel meghajtott mélysugárzó.

Sajnos a legtöbb gyártó nem adja meg, hogy mélysugárzója milyen hangnyomás előállítására képes. A hangosság eme műszerrel decibelben (dB) mérhető paraméterének hiányában kénytelenek vagyunk a mélysugárzó meghajtására szolgáló maximálisan ajánlott vagy a bele épített erősítő teljesítményéből, valamint a benne alkalmazott hangszóró membránátmérőjéből következtetni annak hangerejére.

A megfelelő hangosságú mélysugárzó kiválasztásának kiindulópontja a házi-mozi helyiség mérete (pontosabban annak köbtartalma), és figyelembe kell venni a hallgatási távolságot is. Az alábbi táblázat azt adja meg, hogy egy adott köbtartalmú helyiséghez mekkora hangnyomás előállítására képes mélysugárzó szükséges, illetve minimálisan milyen paraméterekkel kell, hogy rendelkezzen megfelelő hatásfokot biztosító akusztikai felépítés mellett.

A táblázatban foglalt adatok arra az esetre vonatkoznak, ha az adott méretű helyiségben egy mélysugárzót alkalmazunk. Amennyiben két azonos mélysugárzót használunk a házi-mozi helyiségben, azok együttesen kétszer nagyobb hangnyomás (+6 dB) előállítására képesek. Vagyis a nagyobb, 115 köbméter feletti helyiségekben az egy nagyobb mélysugárzó kiváltható két kisebb teljesítményű és membránátmérőjű mélysugárzóval. Persze a megszólalás dinamikájának mindig jót tesz és a torzítás szempontjából is hasznos, ha a választott mélysugárzó többre képes, mint ami az adott szobában minimálisan szükséges.

A házi-mozi hangsugárzók gyártói tisztában vannak vele, hogy a legtöbb házi-mozi hangrendszerben alkalmaznak mélysugárzót, ezért bár sokuk kínál 3- vagy akár 4-utas „hangtornyokat”, de ezeket többnyire nem az igazán nagyintenzitású mélyhangok előállítására tervezik és konstruálják. A legtöbb ilyen hangsugárzó általában képes ugyan a 35-40 Hz reprodukálására, de a relatíve kis membránátmérők miatt nagy hangerőn már jelentős torzítással állítják elő ezeket a hangokat.

A hangok irányérzékelésében a hallható hangok legalsó két oktávja nem játszik szerepet, a 80Hz alatti hangfrekvenciák megszólalásának helyét, irányát nem tudjuk meghatározni. Ezek a mélyhangok tehát a házi-mozi helyiségben bárhonnan szólhatnak. A fentiek teszik lehetővé a mélyhangok úgynevezett átirányítását.

Többnyire az AV erősítők és előerősítő-processzorok funkciója a „Bass Management”, azaz a mélyhangok átirányítása. Az eljárás során a hangforrás öt (vagy hat, esetleg hét) fő hangcsatornájának teljes sávszélességű audiojeleit az úgynevezett keresztváltási frekvenciáknál (továbbiakban keresztváltás) szétválasztják. A felső sávokat külön-külön az egyes csatornákhoz tartozó hangsugárzók állítják elő, míg az alsó sávokat együttesen az úgynevezett kisfrekvenciás effektek (LFE) hangcsatornájának hangjaival a mélysugárzó reprodukálja.

A fenti ábrán egy tipikus „Bass Management” funkció megvalósítása látható. Ebben a fő hangcsatornák jelei egy összegző áramkörben egyesülnek az LFE csatorna jeleivel, majd egy a keresztváltás feletti frekvenciákat levágó, de az ez alatti basszus frekvenciákat átengedő, úgynevezett alul-áteresztő szűrőn (pirossal jelölve) át jut az összes kisfrekvenciás jel a mélysugárzóhoz. Eközben a többi öt hangsugárzóhoz a keresztváltás fölötti jeleket átengedő, de az ennél alacsonyabb frekvenciákat levágó úgynevezett fölül-áteresztő szűrőkön (kékkel jelölve) át csak a magasabb frekvenciájú jelek jutnak el.

Általában a 125 köbméternél kisebb házi-mozi helyiségben egy mélysugárzóval jól megoldható a mélyhangok előállítása. Célszerű, ha mind az öt fő hangsugárzó csak a kisfrekvenciáktól megszabadított hangokat állítja elő, s az alsó két oktávot (20-80 Hz) a mélysugárzó reprodukálja. Így az egyenletes mélyhangátvitel érdekében elérhető, hogy a mélyhangok forrásának megfelelő elhelyezésével optimalizálni lehet a kisebb méretű helyiségben szükségképpen fellépő állóhullámok gerjesztését.

A mélyhang átirányítás keresztváltási frekvenciájának megválasztása egy kompromisszum. Ha a keresztváltást 80 Hz fölé választjuk, akkor a mélysugárzó hangja kezd lokalizálhatóvá válni, s ez esetben az már nem kerülhet túl távol a front (bal/center/jobb) hangsugárzóktól. Kisméretű, szatellit hangsugárzók alkalmazása esetén tipikusan 120 Hz-es keresztváltást választva tehát a mélysugárzót a frontsugárzóktól maximum 2 méter távol szabad elhelyezni. 80 Hz alá, legfeljebb 60 Hz-re csak akkor válasszuk a keresztváltást, ha a mélysugárzót a frontsugárzóktól nagyon távol, a helyiség valamelyik oldalfalánál vagy annak hátsó felében tudjuk csak elhelyezni. Amennyiben a helyiség mérete meghaladja a 175 köbmétert és benne elegendően nagy hangnyomás, valamint legalább 30 Hz előállítására alkalmas front hangsugárzókat alkalmazunk, akkor a mélysugárzó elhelyezkedésétől függetlenül is választhatjuk 60 Hz-re a keresztváltást.

A fentieket persze csak akkor tehetjük meg, ha erre alkalmas a mélyhang átirányítást megvalósító AV erősítő vagy előerősítő-processzor. A legolcsóbb AV erősítőkben azonban csak fix, általában éppen 80 Hz-es keresztváltás alkalmazható az összes hangsugárzó útban, s ez többnyire a „nagy” vagy „kicsi” (Large/Small) hangsugárzó beállítással választható ki. „Large” beállításban kikapcsolódnak a fölül-áteresztő szűrők a hangsugárzó utakból (ezt csak akkor tanácsos választani, ha nincs mélysugárzó a hangrendszerben), míg „Small” beállításban bekapcsolódnak az említett szűrők és a mélyhangok átirányításra kerülnek a mélysugárzóra.

Néhány olcsóbb AV erősítőben vagy előerősítő-processzorban az LFE csatorna keresztváltás feletti hanginformációi elvesznek, amennyiben azok nincsenek hozzákeverve a front bal/jobb hangsugárzó-utakhoz (az ábrán látható módon). Ezért is kell óvatosnak lenni a 80 Hz alatti keresztváltással. A Dolby és a DTS ezért ajánlja a hangmérnököknek, hogy a kevert hang az LFE csatornában 20-80Hz közötti sávszélességre korlátozódjon.

A mélysugárzó által keltett alacsony hangfrekvenciák akusztikai viselkedését jelentősen befolyásolja, hogy azt hol helyezzük el az adott helyiség falaihoz képest. Ezért a mélysugárzó megfelelő helyének megtalálása nem könnyű. Érdemes több pozíciót kipróbálni, és megfontolni az alábbiakat.

A mélysugárzó az általa előállított frekvenciákon padlóra helyezve kétszer nagyobb (+6 dB) hangerőt állít elő, mint szabadtérben vagy süketszobában. Ha a padlón álló mélysugárzót ráadásul még fal mellé is állítjuk, a hang szintje tovább duplázódik (+12 dB), sarokban pedig már nyolcszor nagyobb (+18 dB) amplitúdójú hangot produkál. Mindez annak következménye, hogy a mélyhangok gömbszerűen minden irányba terjednek, és az egyes falakkal behatárolt sugárzási térrészekben megmarad a hangenergia. Az egyes határoló felületek által megduplázódó hangnyomás előnyös, mert ezt kihasználva kisebb teljesítménnyel és alacsonyabb torzítással lehet mélyhangokat kelteni. A mélysugárzók tervezői ezt persze ki is használják.

A mélysugárzót tehát padlóra és a közelében lévő falhoz a legközelebb célszerű elhelyezni. Így az is elkerülhető, hogy a mélyhangok lesugárzásában résztvevő falról visszaverődés okozta kioltás lépjen fel a mélysugárzóval előállított frekvenciatartományban. Például egy 80 Hz alatti hangokat előállító mélysugárzó hangszórót tartalmazó előlapja ne legyen 90 centinél távolabb a mögötte lévő faltól, mert ha ennél távolabb lenne, akkor kioltás lépne fel 80 Hz alatt, tönkretéve a mélyhangok frekvenciamenetét.

Sokan gondolják, hogy a mélysugárzó legjobb helye elől, az oldalfalaktól azonos távolságban, a szoba közepén van. Ez a hely azért nem a legideálisabb, mert itt van a keresztirányú elsőfokú állóhullám úgynevezett nyomásminimum pontja, s ezért nem célszerű innen gerjeszteni a mélyhangokat. A középvonaltól bármely irányban kb. 30 cm-re eltolva a mélysugárzót már elkerülhető, hogy elősegítsük az adott állóhullám kialakulását.

A két fal és a padló által határolt sarokba helyezett mélysugárzó esetén ugyan maximális a mélyhangok lesugárzásának hatásfoka, de sajnos vannak ennek a pozíciónak hátrányai is. Ha a keresztváltási frekvencia valamely oknál fogva 80 Hz felett van, a frontsugárzóktól távolabb lévő mélysugárzó hangját külön hangforrásként érzékelhetjük, s hogy ezt elkerülhessük, szükség lehet egy második mélysugárzóra az átellenes sarokban is. A sarkokból gerjesztett erős állóhullámok miatt az ilyen rendszer beállítása nagyon nehéz lehet. Általában is igaz, hogy a teljesen szimmetrikus mélysugárzó elhelyezés nem ajánlott, a némileg aszimmetrikus elrendezés csökkentheti az állóhullámok gerjesztését.

A mélysugárzó beállítása

A mélysugárzó keltette hang fázisának beállítása az egyik leglényegesebb dolog egy sokcsatornás házi-mozi hangrendszer esetén. A keresztváltási frekvencia körüli hangot ugyanis a mélysugárzó és a többi hangsugárzó együtt állítják elő, s amennyiben ezek nem azonos fázisban jutnak el a hallgatás helyére, úgy gyengíthetik egymást, elrontva ezzel a teljes hangrendszer frekvencia-átvitelét. Az esetleges fáziseltérés a mélysugárzó elhelyezésétől függ.

A mélysugárzók többségén általában csak egy fázisváltó (0-180 fok) kapcsoló van, de az igényesebb modelleken a fáziskésleltetés minimum 90 fokos pontossággal állítható. Vannak AV vevőerősítők melyekben szintén lehet a mélysugárzóhoz jutó jel fázisát állítani, sőt olyan is akad, melynek automatikus mérőmikrofonos beállító rendszere maga kontrollálja a helyes fázist.

A továbbiakban lássuk mi módon állítható be jó eredménnyel a fázis egy mélysugárzó esetében. Amennyiben további mélysugárzókat is alkalmazunk, azokat az eredmény ismeretében az elsővel azonosan kell beállítani.

A megfelelő fázisbeállítást meg is becsülhetjük. Ha tudjuk, hogy a mélysugárzó és a center hangsugárzó azonos távolságban van a hallgatás helyétől, akkor a fázist 0 fokra kell beállítani. Amennyiben a mélysugárzó rendelkezik 90 fokos pontossággal állítható fáziskésleltetéssel, és a késleltetési értékek 120 Hz-re vonatkoznak (ez tipikusak mondható), akkor minden további 72 centiméterenként – amennyivel a center sugárzóhoz képest távolabb van a mélysugárzó a hallgatás helyétől - +90 fokos fázistolással kell számolni. Vagyis például, ha a hallgatási helytől a mélysugárzó 2,1 méterrel messzebb van, mint a centersugárzó, akkor kb. 3x90 fok azaz +270 fok fázistolásra van szükség, ami azonos -90 fok fáziskésleltetéssel.

A fázisbeállítást hallgatással is elvégezhetjük, ehhez legfeljebb valakinek a segítségére lehet szükségünk. Hallgathatunk egy a keresztváltási frekvenciával azonos szinusz mérőjelet vagy egy hanganyagot mély, ismétlődő basszusokkal. Durván állítsuk be a mélysugárzót úgy, hogy kb. megfelelően szóljon Segítőtársunkat kérjük meg, hogy kezelje a mélysugárzó fázisbeállítását, mi pedig a hallgatás helyén figyeljük a hatást. Az egyszerű fázisváltó (0-180 fok) kapcsolónál könnyen eldönthető mikor hallunk kevesebb illetve több mélyhangot, s válasszuk az utóbbi beállítást. Ha ennél pontosabban lehet a fázist kontrollálni, akkor keressük meg azt a beállítást, mely a hallgatás helyén a legkevesebb mélyhangot eredményezi. Talán furcsa, de ezt viszonylag könnyű lesz megtalálni, s ez lesz a legrosszabb (180 fokos fáziseltérésű) beállítás. Ezután már csak meg kell fordítani a beállítandó fázist 180 fokkal.

Vannak mélysugárzók, melyeknek lehet módosítani a frekvencia-átvitelét is. Ez többnyire a legmélyebb frekvenciák szintjét érinti (Bass Tilt és Bass Roll-Off). Beállításuk akkor indokolt, ha a túl sok basszus már elfedi a középhangokat rontva a beszéd érthetőségét, a gitár és énekhangok nyílt megszólalását.

A mélysugárzó fázisának és frekvencia-átvitelének beállítása után már csak a rendszer kiegyensúlyozása van hátra, melynek célja, hogy minden csatorna a korrekt hangosságszinten szólaljon meg. Fontos tehát, hogy ezzel a beállítással nem a mélysugárzó és a többi hangsugárzó hangerejét kell kiegyenlíteni, ami részben akusztikai kérdés és feltételezzük, hogy teljesül, hanem az LFE és a többi csatornát (ami elektronikai kérdés). Ezt a beállítást füllel elég nehéz kivitelezni, de szerencsére az AV erősítők többsége már rendelkezik automatikus, mérőmikrofonos kalibráló rendszerrel.

A Házimozi képe:

Ebben a cikkben összefoglaltuk a házi-mozi képével kapcsolatos alapismereteket. Megtudható belőle mekkora képméretet válasszunk, mi a képarány, milyen képmegjelenítők léteznek és miként hatnak a képre a környezet fényviszonyai.

1. A képméret

2. Képarány

3. Képmegjelenítők
3.1 Képcsöves TV
3.2 Hátulról vetítős (projektoros) TV
3.3 Plazma kijelző/TV
3.4 LCD kijelző/TV
3.5 Projektor

4. Környezeti fényviszonyok

Képarány

a 4:3 és a 16:9 képarányTöbbféle képszélesség/képmagasság arányú (azaz képarányú) műsor létezik. A klasszikus fekete-fehér filmek és napjaink televíziós programjai javarészében még 4:3, a nem is távoli jövő nagyfelbontású televíziós (HDTV) műsorainál már 16:9, a szélesvásznú mozifilmek esetében pedig a 21:9 (szinemaszkóp) a képarány. A képmegjelenítő eszközök két legelterjedtebb képaránya a 4:3 és a 16:9.

A gond ott kezdődik, mikor a kötött képarányú képmegjelenítőn egy ahhoz nem illeszkedő, mondjuk szélesvásznú mozifilmet szeretnénk nézni. Mindenki ismeri azt a televíziós megoldást, mikor a képet ilyenkor „lekicsinyítik”, hogy az teljes szélességében ráférjen a képernyőre és így alatta és felette fekete csík jelenik meg (ezt hívják Letter Box-nak). Hagyományos 4:3-as TV-n a 21:9 képarányú film bizony a teljes képernyőnek csak csekély részén jelenik meg.

Másik megoldás, hogy a szélesvásznú film megcsonkítva, a kép két szélét elveszítve jelenik meg a 4:3-as arányú képmegjelenítőn. Ezt az eljárást finomítja a Pan and Scan eljárás, mely igyekszik a képmezőben zajló lényeges eseményeket mindig megmutatni.

A szélesvásznú film megcsonkítása azonban túl nagy ár és ezért egyre több képmegjelenítő eszköz képaránya már 16:9. 21:9 képarányú DVD film nézésekor azonban még ezeken is keskeny fekete csíkok láthatóak a szélesvásznú kép alatt és felett.

Ha tehát valakit zavarnak a kép alatti és feletti haszontalan széles fekete csíkok, akkor válasszon 16:9 képarányú megjelenítőt sőt, ha egyáltalán nem akar ilyeneket, akkor komolyan fontolja meg a projektorral vetített képet. Ez megfelelő vetítővásznon akár eleve 21:9 képarányú lehet, és a vászon széleit takaró elemekkel akármilyen más képarányú műsorhoz beállítható.
Képmegjelenítők

A legnehezebb döntés, milyen képmegjelenítőt válasszunk. Képcsöves TV-t vagy nagyképernyős hátulról vetítős projektoros TV-t vegyek? Vagy beruházzak egy plazmába? Nem túl drága, nem kéne még várni vele? Esetleg projektor? A „háromcsöves” projektor nem elavult? A DLP projektorok gyermekbetegségekkel küszködnek? Az LCD projektorok kontrasztja gyenge? Sokakban merülnek fel ilyen és ehhez hasonló kérdések. Nem is csoda. Mint az elektronikai berendezések általában, úgy a képmegjelenítők többsége is gyors ütemben fejlődik, és mindegyiknek megvan a maga helye a piacon. A döntést az segíti a leginkább, ha legalább alapismeretekkel rendelkezünk a képmegjelenítőkben alkalmazott technológiákkal kapcsolatban, mert mindegyiknek vannak előnyős és hátrányos tulajdonságai is.

A TV működési vázlata<a name="tv"> Képcsöves TV

Nem kétséges, hogy mind közül a legkiforrottabb technológia. Képminőség tekintetében kiváló, nem véletlen, hogy a stúdiókban még ma is ez a legelterjedtebb. A jelentősebb gyártók mindegyike kidolgozta már nagyfelbontású képcsöveit és kifejlesztette azokat az áramköröket, melyekkel egyre tökéletesebb képet képesek előállítani. További előnye, hogy a környezeti fények nem befolyásolják használatát, a direkt tükröződésektől eltekintve. Kapható 4:3 és 16:9 képarányú változatban, bár a 80 centi feletti átlóval rendelkező képernyők esetén az utóbbi már gyakoribb. Az egyetlen probléma éppen a méret. A ma gyártott legnagyobb képcsöves képernyők képátlója nem haladja meg a 100 centimétert, és ez kevés, mert 2 méternél távolabbról nézve már nem ad igazi moziélményt. Ráadásul a készülékek mérete, főleg nagy mélysége nehezíti az elhelyezést. A nagyképernyős képcsöves TV-k ára alig-alig csökken, mert a gyártók inkább a fenntartott árszinten egyre több szolgáltatást és jobb minőségű képet nyújtanak.

A hátulról vetítés elve Hátulról vetítős (projektoros) TV

Napjainkban rendkívül dinamikusan fejlődnek ezek a képmegjelenítők, jórészt a beléjük épített vetítési technológiák fejlődése révén. A képméret ezeknél a készülékeknél már eléri, sőt rövidesen meg is haladhatja a 150 centimétert, ami elegendő, ha a nézési távolság nem több 3 méternél. A hátulról vetítős TV (HVTV) egy projektort rejt magában, amely egy vagy két tükör segítségével vetíti a képet egy speciális ernyőre, amely ezt a képét átengedi, a dobozon kívülre, a környezeti fényt viszont nem engedi visszajutni a dobozba. Az így előállított kép még az otthonokban szokásos környezeti fények mellett is jól élvezhető. A régebbi konstrukciójú CRT-s HVTV-k gyenge pontja, hogy mind függőlegesen, mind vízszintesen csak egy bizonyos korlátozott látószögön belül adnak megfelelő képminőséget. Ezt a korlátot az új vetítési technológiák (LCD, DLP, LCOS) megjelenésével sikerült átlépni és ma már felbontásban, fényerőben is minden igényt kielégítő képet állítanak elő ezek az úgynevezett mikrodisplay HVTV készülékek. Nagyméretű kép előállításához még mindig általában terjedelmes méretű készülékházra van szükség, de a méretek csökkentésében is nagy a fejlődés. Mivel a készülékek „lelkét” alkotó projektorok ára és tudása rendkívüli gyorsasággal fejlődik, ezért elsősorban a mikrodisplay HVTV-k kínálatának bővülése és árának csökkenése várható

Plazma kijelző/TV

A plazmaképernyő a neonfényforrások elvén működik. A képpontokhoz (pixelek) tartozó gödröcskékbe zárt gáz elektromosan gerjesztve „plazma” állapotba kerül és ennek következménye a fénykibocsátás. Hatalmas előnye a képernyő csekély mélysége, amely 10 cm körüli, így akár falra szerelve a bekeretezett modern festmény (persze rajta megjelenő mozgóképpel) látványát kelti. A ma gyártott plazmakijelzők képátlója 94 és 155 cm közé esik , de rövidesen kaphatóak lesznek 2 méter feletti képátlójú óriások is, és még nem tudni hol a határ. A képarányuk néhány kivételtől eltekintve 16:9. A plazmaképernyő technológiája révén világos környezetben, széles látószögből is jól látható, kiváló, nagyfelbontású képet produkál, de sajnos viszonylag sokba kerül és ezért áruk csak a nagyobb képméretben (107 cm feletti képátló) versenyképes.

LCD kijelző/TV

Az LCD azaz folyadékkristály képernyő a korábbi kvarcórák és kalkulátorok kijelzőjének elvén működik. Az LCD önmagában nem bocsát ki fényt, csak egy azt hátulról megvilágító fényforrás (a háttérvilágítás) fényét - megfelelő elektromos vezérelésre - képes úgy szabályozni, hogy az a képpontokhoz (pixelek) tartozó helyen láthatóvá váljon. Az LCD képernyő technológiája még igen világos környezeti fényviszonyok között is alkalmas rendkívül nagyfelbontású képek megjelenítésére. Képméretük is folyamatosan növekszik (van már 165 cm képátlójú sorozatban gyártott készülék is), de nem éri el a vetített módszerekkel vagy a plazmával elérhető méretet, ezért elsősorban a képcsöves TV-k igazi alternatívája lehet. A képernyő ugyanolyan keskeny, mint a plazma esetében bár a látószög némileg kisebb. Az árak a tömeggyártás felfutásával egyre kedvezőbbek.

Projektor

A valódi mozi képélményét leginkább a projektorral vetített kép teremti meg. Még a kisebb fényerejű projektorok is könnyedén képesek 250 centiméter átlójú (mely már 4 méter távolságból is elegendően nagy) vagy még nagyobb kép vetítésére is. A projektorral elölről vetített kép legjobban az igazi mozikban szokásos módon elsötétített szobában érvényesül

Az alábbiakban röviden áttekintjük a legelterjedtebb vetítési technológiákat és azok fontosabb előnyeit és hátrányait.

Házi-mozi, a mennyezeten CRT vetítővelA jelenleg használatos vetítési technológiák közül a legkorábbi a CRT. A CRT projektorban alapszínenként (piros, zöld, kék) egy-egy, azaz összesen három, a TV képcsövekhez hasonló (innen ered a „háromcsöves” elnevezés) katódsugárcső és optika vetíti a képet. Az ilyen projektorok mind méretben, mind súlyban tekintélyes produktumok, de mind a mai napig sokan tartják úgy, hogy a legtökéletesebb képet produkálják. Sajnos áruk is erre utal, mert olcsó CRT vetítő nem létezik. Mivel a CRT projektor fényforrása maga a katódsugárcső, ezért nincs bennük cserére szoruló izzólámpa. A többi „egylencsés”, a kép nagyítására-kicsinyítésére (zoom) alkalmas vetítővel szemben a CRT projektort a kívánt képmérethez, adott távolságban kell elhelyezni a vetítővászontól. A CRT projektor beállítása – főleg az, hogy a három „cső” pontosan vetítése egymásra a képet (ez a konvergencia) – összetett feladat, ezért érdemes szakemberre bízni és időszakonként újra elvégezni. Használatuk során ügyelni kell rá, hogy a CRT katódsugárcsövei hajlamosak a „beégésre”, azaz fénykibocsátó felületük képes emlékezni a hosszú ideig rajta megjelenő állóképre.

Egy nagy felbontású DMD chip méreteiA legdinamikusabb fejlődés jelenleg a digitális, egylencsés projektorok technológiája területén tapasztalható. Ezek a projektorok működésüket tekintve sokban hasonlítanak a több mint 100 éve használatos filmvetítőkhöz. Ezekben egy nagyfényerejű izzólámpa fénye egy optikán keresztül megvilágítja a képmoduláló elemet (a film egyes képkockáit), majd az így modulált fény egy másik optikán keresztül vetül a vetítővászonra. Nagyjából ugyanez zajlik le napjaink digitális vetítőiben is, csak a képmoduláló eszköz és annak felhasználása más és más. A digitális vetítőkben jelenleg használatos képmoduláló technológiák: az LCD, a DLP és a LCOS. Az LCD képmoduláló eszközben egy folyadékkristály réteget világítanak át a fénnyel, mely kristályréteg a képnek megfelelően egyes képpontokban átengedi vagy elzárja a fény útját. A DLP képmodulátor (a DMD chip) felületén képpontonként egy-egy apró billegő tükör továbbítja vagy téríti el a fényt (Bővebben olvashat róla a „A DLP technológia” című cikkben). Az újdonságnak számító LCOS képmodulátor egy tükröződő felületen kialakított folyadékkristály réteg képpontjainak ki-bekapcsolásával hasonlóan működik a DLP tükröcskéihez (Bővebben olvashat róla a „Mitől olyan nagy durranás a LCOS?” című cikkben).Az egylencsés vetítők képminőségét nagyban befolyásolja a képmodulátor felbontása, mert minél több képpont állítja elő az egységnyi felületű képet az annál finomabb és élesebb, és annál tökéletesebbek a színek is. A korai LCD projektorok gyengéje volt az alacsony felbontás következtében látható „pixelezettség” (közelebbről nézve a vetített képen láthatóak az egyes képpontok) és gyenge kontrasztarány. Mindez napjaink LCD vetítőinél már nem tapasztalható, ha a képet kellő távolságból nézzük.

Az egy képmodulátor chip-et tartalmazó DLP projektorok a színek előállításához egy forgó színtárcsát alkalmaznak. A képtartalomtól és személyes érzékenységünktől függően előfordulhat, hogy szemünk a sötét hátterű képen a világos képrészletek között ide-oda ugrálva azt érzékeli, hogy azok színösszetevőire bomlanak szét. Ezt hívják „szivárvány effektusnak”. Ezt a zavaró jelenséget a színtárcsán elhelyezett színszegmensek számának és a tárcsa forgási sebességének növelésével igyekszenek minimalizálni, de az igazi megoldás sincs már messze, amikor – mint az LCD projektorok esetében – minden alapszínhez külön-külön képmodulátort használnak majd.

Az egylencsés projektorok mérete, súlya jóval barátságosabb, mint CRT-s társaiké. Kezelésük, beállításuk különösebb szakértelmet nem igényel és elhelyezésük is igen egyszerű a vetített kép méretének optikai változtatása révén. Az egyes képmodulátorok között zajló technológiai verseny következtében az egylencsés projektorok ára és teljesítménye hasonló módon fejlődik, mint a számítástechnikai berendezéseké – vagyis a készülékek ára másfél-kétévenként feleződik, és teljesítményük megkétszereződik. A vetítő ára mellett számolni kell a fényforrásként szolgáló izzólámpa cseréjének költségeivel is. Az izzók élettartama az igénybevételtől függően 2000 és 6000 óra között változik, a csere 150.000 - 250.000 forintba kerül.

"Kezelésük, beállításuk különösebb szakértelmet nem igényel"

Van még egy kellék, ami nélkülözhetetlen a projektorral vetített kép megfelelő minőségű előállításához és ez a vetítőernyő - vagy a régebben használt anyagra utaló elnevezéssel - vetítővászon. A vetítőernyő lehet fixen telepített, motorosan vagy manuálisan leengedhető, de van hátulról megvilágítható is. Felületének anyagától és kialakításától függ, hogy mennyi fényt ver vissza, s ezzel meghatározó szerepet játszik a rajta kialakuló kép fényességében, sőt kontrasztjában is (Bővebben olvashat róla a „A vetítőernyőkről általában” című cikkben). A vetítőernyő ára is széles skálán változik és függ a vetítendő képfelület nagyságától, az ernyő anyagától és annak esetleges mozgatásával kapcsolatos mechanikus/motoros szerkezetektől. Az árak néhányszor tízezer forinttól sok százezer forintig terjedhetnek.
Környezeti fényviszonyok

A környezeti fényviszonyok meghatározó szerepet töltenek be a képmegjelenítő eszközök alkalmazhatósága szempontjából. Azok a képmegjelenítő eszközök, melyek képernyőjére tekintve kikapcsolt állapotban, teljesen világos környezetben fekete felületet látunk (ilyen a képcsöves TV, a projektoros TV, a plazma és LCD képernyő) többnyire alkalmazhatóak is ilyen környezeti fényviszonyok közepette. Ügyelni csak arra kell, hogy lehetőleg ne tükröződjön a képfelület (erre a készülékek konstruktőrei is gondolnak) és persze sötét vagy félhomályos fényviszonyok közepette minden kép tökéletesebb.

A projektorok által előállított kép a vetítőernyőn jelenik meg, mely világosban bizony többnyire fehér, hiszen csak így lehet előállítani rajta a kép fehér összetevöit. Ez pedig azt jelenti, hogy ezen a felületen világosban soha nem lehet a kép fekete felületeit előállítani, mert a vetítő ezt úgy állítja elő, hogy oda nem vetít semmit. A vetített kép fekete felületének egyetlen előállítási módja, ha a sötétbe burkolózó vetítőernyőt feketének látjuk. Vagyis igyekezzünk elkerülni, hogy a vetítőernyőre a helyiség fényforrásaiból vagy határoló felületeiről (falairól, plafonjáról, padlójáról és a bútorokról) szórt vagy direkt fény kerüljön.

Próbáljunk irányított fényeket használni, hogy a vászon sötétben maradjon

És nem csak egyszerűen arról van szó, hogy a vetítőernyőt érő fény lehetetlenné teszi a fekete képrészletek megjelenítését. A vetítők paraméterei közül oly sokat emlegetett kontraszt egyik legnagyobb ellensége is a környezeti fény. Mindez persze nem jelenti azt, hogy teljesen koromsötét helyiségben lehet csak projektorral házi-mozizni – elvégre, ha már otthon vagyunk, legalább a hűtőig jussunk el anélkül, hogy hasra esnénk a dohányzóasztalban. Annak érdekében, hogy a vászonra minél kevesebb jusson alkalmazzunk irányított fényeket, és fényt nem visszaverő felületeket. A plafonon, falakon elhelyezett kis megvilágítási szögű (un „spot”) fényforrások ideálisak. Ezeket a padlóra szokás irányítani, ahol sötét, fényelnyelő szőnyeg van, így a járófelület megvilágítása biztosított anélkül, hogy reflektált fények verődnének a vászonra. Szokás még az oldalfalon bordák közé rejtett fénycsöveket alkalmazni. Ez esetben a bordák árnyékolják le a vásznat.

A szórt fények rontják a kontrasztot

Gratulálok a topikhoz, nagyon igényes, informatív!

Fodesz úgy beindult, hogy ezt a sok infót nem lehet elolvasni!
Nálam most kezdődik a nappali átalakítása úgy, hogy a főnök és az én igényeimet is közelíteni tudjuk egymáshoz! Nem egyszerű feladat!

Látom nem hiába hoztuk létre ezt a topicot. Fodesz annyi hasznos infot tett be ide, hogy alig győzzük követni..

Házimozi tudástár by fodesz!
Le a kalappal!

Köszi az elismerést srácok! Azt szeretném,ha valaki a fórumon nézelődik,ne kelljen máshová kattintani ha ezekre az infókra vágyik,tájékozódni akar.Az AVX rengeteg dolgot foglal össze a lemezjátszótól a High end berendezéseken át.A Moziszoba számomra fontos dolog,én is figyelemmel kísérem az infókat,mindíg tanul az ember,így ha lehet próbálom sorra vetni a lépéseket. Ez egy jó topik,Igc örülök,hogy rajta voltál hogy megnyíljon,ha már van ápoljuk ahogy kell!

Szép napot!

Házimozi tudástár by fodesz!
Le a kalappal!

Hozzászólás Szerző: **Igc** » 2012.05.30., szer. 20:03

Látom nem hiába hoztuk létre ezt a topicot. Fodesz annyi hasznos infot tett be ide, hogy alig győzzük követni..

Vendég

Gratulálok a topikhoz, nagyon igényes, informatív!" />

Fodesz úgy beindult, hogy ezt a sok infót nem lehet elolvasni!

Nálam most kezdődik a nappali átalakítása úgy, hogy a főnök és az én igényeimet is közelíteni tudjuk egymáshoz! Nem egyszerű feladat!

Gratulálok a topikhoz, nagyon igényes, informatív!" />

5. A hangrendszer beállítása

5.1 A mélyhang menedzsment

Ahogy arról a házi-mozi hangsugárzók kapcsán már szó volt, a legtöbb házi-mozi hangrendszerben a többcsatornás surround hang összes mélyfrekvenciás összetevőjét mélysugárzó állítja elő. A surround hang csatornáinak mélyhangjait többnyire az AV erősítők és előerősítő-processzorok „Bass Management” funkciója irányítja át a mélysugárzóra. Ennek a funkciónak a működését és használatát magyarázza el „A házi-mozi mélyhangjairól” című cikk illetve annak a mélyhangok átirányításáról szóló fejezete. Külön fejezet foglalkozik a mélysugárzó beállításával.

5.2 A késleltetések beállítása.

A legtöbb házi-mozi hangrendszer esetében a hangsugárzók nem helyezhetőek el azonos távolságban a hallgatás helyétől annak ellenére, hogy ez lenne az ideális. Hogy a többcsatornás hang minden hangsugárzóból a megfelelő időzítéssel szólaljon meg a hallgatás helyén, késleltetésekkel kell kompenzálni azok eltérő távolságát. Mivel a frontsugárzókhoz képest általában a surround és néha a center hangsugárzók vannak közelebb a hallgatókhoz, ezért e csatornák késleltetésére lehet szükség. A késleltetések mértékének kiszámításához lásd a Gyakran Ismételt Kérdések (GY.I.K.) oldalon megtalálható módszert.

A házi-mozi rendszerek, AV vevőerősítők és előerősítő-processzorok beállító menüjében általában megadható az egyes hangsugárzók hallgatási helytől mért távolsága, ami alapján azok kiszámolják és beállítják a megfelelő késleltetéseket.

5.3 A csatornák hangerejének egyensúlya

Ahogy egy sztereo hangtér esetében is fontos, hogy a két hangsugárzó a hallgatás helyén azonos hangerővel, azaz egyensúlyban szóljon (ennek beállítására szolgál a „balansz” szabályzó), úgy egy többcsatornás hangrendszer esetében is az, csakhogy ezt egyszerűen füllel beállítani egy film sokcsatornás hangját hallgatva nem lehet. Ezért aztán a beállítást segítendő már a korai AV vevőerősítők, előerősítő-processzorok és a jobb házi-mozi rendszerek is rendelkeztek valamifajta tesztjel generátorral. Az általában sistergésre emlékeztető, a hallható spektrumtartomány összes frekvencia-összetevőjét azonos energiaszinten tartalmazó úgynevezett „rózsazaj” tesztjel egymásután felváltva szólaltatja meg a többcsatornás hangrendszer hangsugárzóit. Ezt hallgatva már többé-kevésbé pontosan füllel is beállítható a front és surround csatornák szintje, de hangnyomásszint mérő eszközzel (már egyes mobiltelefonok is képesek erre) megbízhatóbb eredményre juthatunk.

5.4 A sokcsatornás mérőmikrofonos kalibráló rendszerek

Ma már a legolcsóbb belépőszintű modelleket kivéve szinte minden AV vevőerősítő és házimozi-rendszer kínál valamiféle sokcsatornás mérőmikrofonos kalibráló rendszert. Ez a funkció a házi-mozi hangrendszer központi hallgatási pontjában (vagy akár több pontján) elhelyezett mérőmikrofonnal automatikusan megméri a hangsugárzókból megszólaló tesztjeleket és az eredményeket kiértékelve beállítja a hangsugárzók megfelelő késleltetését, a csatornák kiegyenlített hangerejét, esetleg a mélyhang menedzsment keresztváltási frekvenciáit, sőt a fejlettebb rendszerek a szoba akusztikai viselkedésének és az esetleges visszaverődések következtében fellépő frekvencia-átviteli torzításokat is megpróbálják kompenzálni parametrikus szűrők hangolásával.
Az automatikus kalibrálás jó kiindulásnak tekinthető, de mindenképpen érdemes ellenőrizni annak eredményét, mert azért a rendszerek annyira nem intelligensek, hogy kizárható lenne a hibás mérés vagy kiértékelés.

6 A hangeffektek

A surround hangformátumok dekódolását és a hangrendszer beállítási funkcióit elvégző készülékek gyakran teszik lehetővé a hang digitális jelfeldolgozásával (DSP) annak további manipulálását. Az ilyen eljárások több különböző célt szolgálhatnak.

Vannak közöttük olyanok, amelyek a hangforrások eltérő bemeneti jelszintjeit kompenzálva, vagy a filmek leghalkabb és leghangosabb hangjai közötti amúgy nagyon széles dinamikatartományt némileg szűkítve kiegyenlítettebbé, mások számára – gondoljunk csak a szomszédokra, vagy esti filmnézéskor pihenni vágyó családtagjainkra - elviselhetőbbé teszik a megszólaltatott hangot és érthetőbbé a dialógusokat. Más eljárással a némileg tompábbnak tűnő halkabban megszólaló hangot is élénkebbé lehet tenni.

Az úgynevezett DSP effekt programok hangterek mesterséges szimulálásával azt az érzetet keltik, mintha a hang egy bizonyos méretű vagy funkciójú teremben, például egy filmszínházban vagy egy jazz klubban szólalna meg. Manapság már vannak olyan eljárások is, amelyek akár plusz magassági és/vagy szélességi hangcsatornák előállításával a térhangzást újabb dimenziókkal egészítik ki.

7 Az akusztika fontossága

A házi-mozi hangrendszerek megszólalását alapvető módon befolyásolják akusztikai tényezők, ezért számolni kell ezekkel, ha a drágán megvásárolt hangsugárzókból és egyéb berendezésekből a tőlük elvárt hangzást várjuk. A legnagyobb figyelmet a mélyhangoknak kell szentelni, mert az ezek egyenetlen eloszlását eredményező állóhullámok a helyiség relatíve kis mérete miatt szinte bizonyosan létrejönnek.

Ügyelni kell és falakról, plafonról, padlóról és más berendezési tárgyakról visszaverődő hangokra is, mert ezek megváltoztatják a hangsugárzókból megszólaló közvetlen hangok frekvencia-átvitelét.

Az alábbi néhány tipp segíthet a súlyosabb akusztikai problémák elkerülésében, ám egy komoly házi-mozi megvalósítása esetén nem árt szakemberhez fordulni, aki hozzáértő módon oldja meg azokat.

• Ha választhatunk a szobák között, kerüljük azokat, melyek teljesen négyzet alaprajzúak vagy egyik dimenziójuk pontosan kétszer akkora, mint egy másik, mert ezek a hangot színező állóhullámokat keltenek.

• A túl nagyméretű, kemény és csupasz felületek visszaverődéseket okozhatnak, ami zengővé és torz frekvencia-átvitelűvé teszi a hangot, érthetetlenné a dialógust. Próbáljunk minél több kárpitozott felületet, szőnyeget és függönyt alkalmazni a probléma kézbentartására.

• Minél közelebb helyezünk egy hangsugárzót a szoba felületeinek metszésében lévő sarkokhoz, a fal és plafon, a fal és padló találkozásához, annál erősebb (némely esetben túl erős) annak mélyhang leadása.

• Ha lehet, az ülőhelyeket pontosan azon oldalfalak közé középre helyezzük, amire a surround sugárzók kerülnek.

4. A digitális hangjelek csatlakoztatása

A házi-mozi hangrendszer műsorforrás készülékeinek digitálisan kódolt hangjeleit S/PDIF, illetve HDMI interfészen keresztül lehet csatlakoztatni a jelfeldolgozó készülékhez, tipikusa AV vevőerősítőhöz/processzorhoz vagy házi-mozi rendszerhez.

A Sony/Philips Digital Interface (S/PDIF) adatátviteli protokoll és fizikai specifikáció optikai vagy 75 Ω-os koaxiális kábelen továbbítja a digitális hangjelet. Az optikai kábelt TOSLINK, a koaxiális kábelt RCA (vagy más néven CINCH) csatlakozóval szerelik.

Az S/PDIF az Audio CD 44,1 kHz-es illetve a DAT kazetta 48 kHz-es 20 vagy akár 24 bites, kétcsatornás LPCM digitális hangjele mellett a többcsatornás tömörített Dolby Digital és DTS formátumok bitfolyamainak átvitelére is alkalmas.

Ma már leggyakrabban a digitális audio- és videojel átvitelére szolgáló 1.3-as verziójú, illetve legújabban már az 1.4-es verziójú HDMI interfész használatos. Ezen keresztül az összes ismert két- és többcsatornás, tömörítetlen vagy tömörített hangformátumú kódolt digitális hangjel továbbítható így a sokcsatornás LPCM és HD hangformátumok (Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD High Resolution Audio, DTS-HD Master Audio) is. Éppen ezért a műsorforrás készülék kiválasztásánál és beállításánál tekintetbe kell venni, hogy a jelfeldolgozó készülék milyen digitális hangjelek fogadására illetve dekódolására képes.

Vannak AV vevőerősítők, amelyek csak a bemeneti HDMI jelek közötti kapcsolásra alkalmasak. Az ilyen HDMI „switcher” funkciójú bemenetek nem fogadnak digitális audiojelet, ezért azok csatlakoztatását koaxiális vagy optikai S/PDIF interfészen keresztül kell megoldani. Digitális audiojelet csak az úgynevezett jelismétlő (repeater) funkciójú HDMI bemenetek fogadnak.

Akadnak olyan AV vevőerősítők, amelyek fogadnak ugyan digitális audiojelet jelismétlő HDMI bemenetükön, de csak Dolby Digital és DTS bitfolyamokat valamint esetleg 5.1 vagy 7.1 csatornás LPCM jelet tudnak dekódolni. Ezekhez az erősítőkhöz például a Blu-ray Disc lejátszóknak HDMI kimenetükön Dolby Digital illetve DTS bitfolyammá kell alakítaniuk a lemezeken lévő HD hangformátumokat, illetve dekódolni és sokcsatornás LPCM jellé alakítani azokat, kivéve persze az eleve sokcsatornás PCM hangsávot.

A legtöbb AV vevőerősítő ma már a HD hangformátumokat is dekódolja, és ez esetben e bitfolyamokat érdemes továbbítani, mivel az átvitel során nem jelent problémát a digitális jelbizonytalanság (a jitter).

4.1 A digitális hangkábelek

Az optikai és koaxiális kábelen zajló S/PDIF digitális jelátvitel gyakorlatilag azonos hangminőséget biztosít, de mindkettőnek vannak korlátai.

A koaxiális kábel nem túl drága, de a készülékek galvanikus kapcsolata úgynevezett földhurok okozta búgó zajt eredményezhet, és az összeköttetés nagyobb kábelhossznál érzékeny lehet az elektromágneses zavarásra. 10 méternél hosszabb koaxiális kábelt már csak árnyékolt kábelcsatornában ajánlott vezetni.

A TOSLINK optikai kábel nem okoz földhurkot és védett az elektromágneses zavarokkal szemben, de tipikusan 6 méternél nem lehet hosszabb a benne haladó fény vesztesége miatt, és bizony nem is olcsó.

A HDMI kábelek csomagolásán a gyártónak fel kell tüntetni, hogy az milyen alkalmazáshoz megfelelő (lásd erről a „HDMI: új kábel megjelölési szabályok” című cikket). A „Standard” és a „High Speed” kábelek közül az utóbbiak tesztelten alkalmasak a legnagyobb felbontású és akár 3D képátvitelre, és a legtöbb 5 méternél rövidebb HDMI kábel megfelel ennek. Jobb konstrukcióval és anyagokkal egy HDMI kábel akár 15 méteres is lehet.

Házimozi hangrendszer felépítése:

2.1 Három dolog, ami egy házi-mozi hangrendszerhez szükséges

1. Egy házi-mozi hangrendszerhez szükség van műsorforrásokra, amelyek a rendszer bemeneteként a digitálisan kódolt többcsatornás surround hangjelet szolgáltatják. Blu-ray Disc/DVD lemezlejátszó, kábeltévé, műholdas vagy IPTV vevőegység, PC, játékkonzol, de a tévékészülékek vevőegysége (a tuner), és a hálózatra/internetre csatlakozó készülékekbe gyakran beépülő médialejátszó is ilyen műsorforrásnak tekinthető.

2. A hangrendszerben szükség van jelfeldolgozásra, ami a kiválasztott műsorforrás digitálisan kódolt jelét dekódolja és előállítja az adott módon felállított konkrét hangsugárzó rendszer meghajtásához szükséges – ha kell teljesítményben végerősített - hangfrekvenciás tartományú audiojeleket. Ez tehát azt jelenti, hogy a jelfeldolgozásnak a dekódolás mellett része a mélyhangokat a mélysugárzóra átirányító „Bass Management” funkció, a hangsugárzók elhelyezéséből adódó késleltetések és hangerőeltérések kompenzálása is. A jelfeldolgozó készülékekben általában különböző hangtereket, hangzásokat szimuláló úgynevezett „DSP effektek” is működnek. A jelfeldolgozás funkcióit általában egy AV előerősítő-processzor vagy AV erősítő/vevőerősítő végzi, de a funkciók más készülékekben is működhetnek. Manapság például az új HD hangformátumok (Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD High Resolution Audio, DTS-HD Master Audio) dekódolását a Blu-ray Disc lejátszókba is beépítik, az úgynevezett aktív hangsugárzók pedig tartalmazzák a meghajtásukhoz szükséges teljesítmény végerősítőt is.

3. A surround hangtér előállításához szükség van az általában minimum öt hangsugárzóból és többnyire mélysugárzóból álló hangsugárzó rendszerre.

A házi-mozi hangrendszer funkcionálisan szükséges elemeit egy nagyképernyős TV-vel vagy vászonra vetítő projektorral kiegészítve már kész is a házi-mozi AV rendszere. Lásd a fenti funkció és jelfolyam ábrát.

2.2 Az „egydobozos” házi-mozi megoldás

Sok gyártó kínál egy dobozba csomagolva teljes, integrált és kompakt házi-mozi hangrendszert. Az ilyen „egydobozos” házi-mozik a bemeneti műsorforrások kezelését és a jelfeldolgozást egy központi egységben valósítják meg (némelykor a funkciók egy részét a mélysugárzóba építik), általában alkalmasak Blu-ray Disk és/vagy DVD lemezlejátszásra, jórészt képesek egy-két külső forráskészülékről is digitális többcsatornás hangot fogadni, közülük néhány már médialejátszóként is működik, és a dekódolt hangot több csatornán végerősítve többnyire úgynevezett szatellit sugárzókon és mélysugárzón keresztül szólaltatják meg.

Az „egydobozos” házi-mozi praktikus megoldás lehet, ha korlátozottak az anyagi lehetőségek vagy kevés a házi-mozi rendelkezésére álló hely. Ráadásul a kezelési/használati utasítást követve különösebb hozzáértés nélkül is felállítható az ilyen rendszer és általában bízhatunk benne, hogy annak elemei megfelelően illeszkednek egymáshoz.

2.3 A komponensekből felépülő házi-mozi megoldás

A házi-mozi hangrendszer összeállítható különálló komponensekből is. Az ilyen rendszerben általában több különböző műsorforrás hangjelét lehet kezelni, a jelfeldolgozást (forrásjel kiválasztást, dekódolást, DSP hanghatás keltést, „Bass Management” funkciót, az előerősítést és teljesítményerősítést) többnyire végző AV erősítő/vevőerősítő és a hangsugárzók is az egyedi igényeknek, követelményeknek, lehetőségeknek és ízlésnek megfelelően választhatóak meg. Kaphatóak külön A/V előerősítő-processzorok és nagyteljesítményű végerősítők is, amelyek ugyancsak nagyteljesítményű hangsugárzókat hajtanak meg.

3. A házi-mozi hangsugárzók

Egy házi-mozi hangrendszer esetében a legfontosabb elvárás, hogy az megfelelő hangerővel és kis torzítással szólaltassa meg a surround hangot. A hangerőt a decibelben (dB) mért hangnyomás paraméterrel, a torzítást a nem kívánt zaj és páratlan harmónikus hangösszetevők alaphanghoz mért százalékos arányával (THD%) szokás megadni. Bár mindenki egyéni ízlése szerint állíthatja be a hangrendszere által előállított hangnyomást, de a mozikban megszokottakhoz hasonló hangélményt az garantálja, ha annak átlagos értéke 75 és 85 dB között van, és a leghangosabb csúcsokban képes jelentős torzítás nélkül elérni az akár 95 dB-t is (az említett értékek C súlyozott mérve értendőek).

A hangsugárzók kiválasztásánál alapvetően a házi-mozi helyiség méretét és a front hangsugárzók valamint a nézők közötti úgynevezett hallgatási távolságot kell figyelembe venni. Nagyobb köbtartalmú helyiségben illetve hallgatási távolsághoz ugyanis nagyobb hangnyomás előállítására képes hangsugárzókra van szükség. A hangsugárzók által produkált hangnyomás függ azok érzékenységétől (hatásfokuktól) illetve teljesítményterhelhetőségüktől. Az érzékenység paraméter azt mutatja, hogy a hangsugárzó 1 watt teljesítményű (vagy 2,83 Volt szinuszos váltakozó effektív feszültségű) jellel meghajtva hány dB hangnyomást állít elő tőle 1 méterre mérve, a teljesítményterhelhetőség pedig azt jelzi, hogy maximum milyen teljesítménnyel hajtható meg a hangsugárzó - rövid vagy hosszú ideig - annak károsodása nélkül.

A hallható hangok legalsó két oktávja nem játszik szerepet az irányérzékelésében, vagyis a 80Hz alatti hangfrekvenciák megszólalásának helyét, irányát fülünk nem képes meghatározni, ezek a mélyhangok bárhonnan megszólalhatnak a házi-mozi helyiségben. Ez a tény teszi lehetővé a mélyhangokat hatékonyan előállító mélysugárzó (subwoofer) alkalmazását.

A házi-mozi céljára szolgáló többnyire 125 köbméternél kisebb helyiségekben egy mélysugárzóval megoldható a többcsatornás surround hang összes mélyhangjának előállítása, s így a fő csatornák hangjainak megszólaltatására szolgáló hangsugárzóknak nem kell alkalmasnak lenniük a nagyintenzitású basszusok előállítására. Ilyen célra tökéletesen megfelelőek a kompakt, kisebb (maximum 25 cm) membránátmérőjű hangszórókból épített, általában 2-utas hangsugárzók is.

Ezek a méretük és konstrukciójuk révén polcra helyezhető, falra szerelhető, karcsú oszlopként vagy állvány tetején a hallgatás helye közelében felállítható hangsugárzók praktikusak, helytakarékosak. Alkalmazásuk akusztikai szempontból is előnyös, és még az is megoldható, hogy az összes fő csatorna azonos vagy nagyon hasonló hangsugárzóból szólaljon meg, ami egy házi-mozi hangrendszer esetében igen kívánatos. Manapság egyébként a stúdiókban a hangmérnökök a házi video műsorforrások sokcsatornás surround hangját már leginkább kisebb méretű hangsugárzókból és a 80Hz alatti hangokat előállító mélysugárzóból álló surround lehallgató rendszereken keverik.

A kisebb vetítőteremnek tekinthető házi-mozikban, ahol a helyiség térfogata általában 140 köbméternél nagyobb, a hallgatási távolság pedig 5 méter körüli, indokolt lehet a nagyobb teljesítményű, 3- vagy 4-utas, szélessávú front hangsugárzók és a diffúzabb hangteret produkáló speciális konstrukciójú, dipólus/bipoláris surround hangsugárzók alkalmazása. Ebben az esetben persze nehezen biztosítható, hogy azonos hangsugárzókon keresztül szólaljon meg az összes csatorna, de törekedni kell rá, hogy azok hangkaraktere hasonló legyen, ezért lehetőleg egy gyártó egy termékcsaládjának modelljeiből célszerű összeválogatni azokat. A megfelelő teljesítményű mélysugárzók használatára természetesen ekkor is szükséges van.
3.1 A hangsugárzók elhelyezése

A házi-mozi hangrendszer hangsugárzóinak elhelyezésénél célszerű alapvetően hasonló elrendezést követni, mint amit a stúdiókban használnak, így biztosítva, hogy ugyanazt halljuk, mint amit a sokcsatornás surround hangot keverő hangmérnök. A stúdiók lehallgató hangsugárzóinak elhelyezését szabványok (ITU R BS.775-1) rögzítik. Az alábbi ábra a házi-mozi hangrendszer hangsugárzóinak a Dolby által javasolt elhelyezését mutatja a hallgatás helye körül.

A center hangsugárzót mindig a kép közvetlen közelében, annak függőleges középvonalában kell elhelyezni (ez a fenti ábrán a 0 fok). A hangsugárzó a TV képernyő fölé, de ha az magasabban van, akkor alá is helyezhető, bár ez kevésbé javasolt. Ügyeljünk rá, hogy a TV készülék és a centersugárzó előlapja lehetőleg egy síkban legyen a nem kívánt reflexiók elkerülése érdekében. Vetített képnél az ideális egy hangáteresztő vászon mögötti center hangsugárzó, de ha a vetítőfelület nem ilyen, akkor szintén inkább a fölé, mint alá célszerű elhelyezni a hangfalat.

A bal és jobb front hangsugárzókat szimmetrikusan, a képernyőtől jobbra-balra azonos távolságban kell elhelyezni. Egyedüli néző számára a bal, center és jobb frontsugárzókat az üléspozíciótól azonos távolságban (A), egy sorban ülő több néző esetén viszont velük párhuzamosan egy vonalba helyezzük el a hangsugárzókat (B). Mindenképpen kerüljük, hogy a centersugárzó közelebb kerüljön a nézőkhöz, mint a bal és jobb front hangsugárzók (C).

A bal és jobb hangsugárzók sugárzási tengelyeinek 45 és 60 fok közötti szöget kell bezárniuk, úgy hogy a szög csúcsa a központi hallgatási pozíció legyen (ennek felel meg a fenti ajánlott elhelyezési ábrán a 22 és 30 fok közötti szögtartományban elhelyezett jobb front hangsugárzó). A 45 fokos szög filmek nézéséhez megfelelő, de inkább a nagyobb 60 fokos szög ajánlott, mert ezt a szélesebb hangteret produkáló szabványos elrendezést alkalmazzák a surround műsorok hangját előállító stúdiókban, és a zenehallgatáshoz is ez illeszkedik.

Mindhárom front hangsugárzó sugárzási tengelyének nagyjából az ülő ember fülével azonos magasságban (kb. 1,2 m) kell lennie, és a központi hallgatási pozícióra kell irányulnia. Az emberi irányhallás az elölről érkező hangok 7 foknál nagyobb függőleges eltérést már képes érzékelni, ezért a centersugárzó és a frontsugárzók magasságbeli különbsége ne legyen ennél nagyobb.

A surround hangsugárzók elhelyezésénél korábban csak a hallgatás helye melletti, mögötti nem lokalizálható hangokból álló körülölelő hangtér előállítása volt a cél. Manapság viszont a filmek alkotói olyan hangot produkálnak, ami már megköveteli, hogy a surround hangsugárzók pontosan lokalizálható hangokat is vissza tudjanak adni. Ezért is tanácsos a hangsugárzók stúdiókban alkalmazott elhelyezését követni. (Lásd a fenti elhelyezési ábrán a surround hangsugárzók ajánlott pozícióját).

A hangok lokalizálhatósága érdekében a surround hangsugárzók sugárzási tengelyének is a központi hallgatási pozícióra kell irányulnia, és a frontsugárzókhoz hasonlóan, ha lehet nagyjából az ülő ember fülével azonos magasságban (kb. 1,2 m) kell elhelyezni azokat. Mivel irányhallásunk az oldalról és hátulról érkező hangok helyét kevésbé pontosan tudja meghatározni, ezért a surround hangsugárzók az ideális fülmagasságnál magasabban is elhelyezhetőek. A front és a surround hangsugárzók közti magasságbeli eltérés a központi hallgatási pozícióból nézve ne legyen nagyobb 15 foknál, mert ellenkező esetben a front és hátsó hangkép valamint a surround hangtér koherenciája megbomlik.
A hangsugárzók elhelyezésénél figyelemmel kell lenni helyiségben a hangokat visszaverő felületek akusztikai hatására is.

Egyéb beállítások

Az AV erősítők és univerzális Blu-ray Disc/DVD lejátszók „mélyhang menedzsment” beállításánál ügyeljen az alábbiakra: Egy hangsugárzó nem a doboz méretétől függően „Large” vagy „Small”, hanem annak mélyfrekvenciás átvitelétől. Nagynak (Large) tekinthető az a hangsugárzó, amely alkalmas a nagyenergiájú, legalább 30 Hz-es mélyhangok előállítására is. Az összes erre nem képesek hangsugárzó kicsinek (Small) számít. Ha pontosan beállítható, hogy milyen keresztváltási (crossover) frekvencia alatti hangokat állítson elő a mélysugárzó, illetve felettieket a további hangsugárzók, akkor azt a következőképpen válassza meg. Nézze meg a hangsugárzó adatlapján a hangfrekvenciás átvitel alsó törésponti (-6dB) határfrekvenciáját (pl. 50Hz), és ennek a frekvenciaértéknek a kétszeresét (azaz 100Hz-et) válassza keresztváltási frekvenciának, mert az ennél magasabb hangokat már bizonyosan könnyedén előállítja a hangsugárzó.

Ha a körülölelő surround hangteret létrehozó hangsugárzók nem egyforma távolságban vannak a hallgatás helyétől, akkor a távolabb lévő hangsugárzók hanghullámai a közelebbiekhez képest késve érkeznek és ezt a késleltetési idők beállításával kell kompenzálni. Enélkül a több hangsugárzóból megszólaló hang színezete, frekvencia-átvitele pontatlanná válik, és maga a hangtér hamis, nem a hangmérnök által kevert módon alakul ki.

A fenti két beállítást ma már a magasabb kategóriájú AV erősítők mérőmikrofonos, automatikus kalibráló-rendszerrel segítik.

AV erősítő automatikus mérőmikrofonos beállítással

A Dolby Digital és Dolby Digital Plus kódolt hang amúgy igen széles dinamikatartománya az un. éjszakai üzemmódban (Midnight Mode) a hangmérnök szándékai szerint szűkíthető. Ha tehát nem akarja mások nyugalmát megzavarni a nagy hangerejű robbanásokkal, de érteni szeretné a dialógusokat, akkor kapcsolja be ezt az üzemmódot. Viszont ha élvezni szeretné a teljes dinamikatartomány lenyűgöző élményét, akkor kapcsolja ki az éjszakai üzemmódot.

Akik először hallanak körülölelő surround hangot, meglepődnek, hogy a hátsó hangsugárzókból néha csak valami nem túl tiszta, zengetett hang hallható. Aggodalomra semmi ok, az AV erősítő és a hangsugárzók nem hibásak. A Dolby Digital, a DTS vagy akár a Dolby Pro Logic II és más hasonló surround formátumok a hátsó hangsugárzókon megszólaló hangokkal teremtik meg a térérzetet, illetve hanghatás információkat közölnek. Csak az un. „5 csatornás sztereó” üzemmódban szólnak a hátsó hangsugárzók teljes jellel.

Ha a DVD lemezen van DTS kódolt hang, de azt a DVD lejátszóhoz csatlakoztatott AV erősítő nem érzékeli, akkor ellenőrizze, hogy a lejátszó beállítási menüjében a DTS jel kimenetre továbbítása be van-e kapcsolva.

Az AV erősítő hangtereket szimuláló DSP programokat érdemes kipróbálni. Vannak ezek között teljesen hatástalanok, vannak melyek rontanak a hangon, csökkentve a basszusokat, több zengést adva hozzá csökkentik annak természetes megszólalását valamint a beszédérthetőséget, és akadnak gondosan kidolgozott algoritmusú DSP programok, amelyek igazi illúziót teremtve további hatásokkal, jobb vagy más térérzettel gazdagítják a hangot. Például, ha erre vágyik egy igazi moziterem méreteinek megfelelő hangzást lehet elérni a kis szobában is. Az élmény függ a helyiség akusztikai tulajdonságaitól, a műsoranyagtól és persze az Ön ízlésétől is.

Ha a képernyőn vagy vásznon megjelenő képpel nem elégedett érdemes azt egy tesztképeket tartalmazó DVD segítségével beállítani. Ezek a tesztképek olyan szín-, kontraszt- és geometriai beállítási hibákra hívhatják fel a figyelmet, amelyeket a normál műsorképekről csak szakértő szem venne észre.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.