Komolyzenei ajánló

[Speedy Gonzales]

Ez hihetetelen. Van, ami örök.
Eész idáig az egyik, vagy inkább a legjobb topic volt az AVX-en. Kíváncsi voltam, meddig marad az, kicsit azért többre tippeltem.
 
OFF vége

[akvapark]

 
 
 
 
 
 
Nem is feltételeztem, hogy ön bármit is nem a legjobbaktól tanult volna, vagy hogy létezne a bármiben is bármit számító személyek közül olyan, akivel ön ne állna közelebbi barátságban, vagy legalábbis ne ismerne személyesen.
 
 
 
 
 
Köszönöm!
 
.


Erre tudatos életmóddal törekszem is.

[Vendég]

Uram!
Mint céloztam rá - nem a rögös útra - igen sokféle út vezet a zene élvezetéhez, ami igencsak sokféle.
Nincs zenei Róma.


Ez bizony már csak így van, ezért is van még egy Hi-Fi-s fórumon is sokféle zenei topik, mint pl. Progresszív Rock, Hard Rock & Heavy Metal, J A Z Z, Elektronikus zenék, Post-rock, 80-as évek zenéi, stb., hogy a hasonló zenei stílust kedvelők egymás között tudják megbeszélni, amit az adott műfajjal kapcsolatban fontosnak tartanak.
 
 
 
 
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évtizedekig szomszédom volt a magyar korhű hangszeres régizenélés anyja, aki az első könyvet írta a témában a '80-as években. Nála jobb tanítómester - aktív csembaló ( otthon virginal) játékos - tehát az elmélet mellett a gyakorlat asszonya is, melyet lemezei bizonyítanak.Tőle tanultam meg a sokféle zenélés tiszteletét, pl. pont az emlegetett Gould-ot.

Nem is feltételeztem, hogy ön bármit is nem a legjobbaktól tanult volna, vagy hogy létezne a bármiben is bármit számító személyek közül olyan, akivel ön ne állna közelebbi barátságban, vagy legalábbis ne ismerne személyesen.
 
 
 
 
Természetesen - bár nem értem - tiszteletben tartom az ön 415 Hz-s és korhű hangszeres vonzalmát.
Köszönöm!
 
.

[akvapark]

Cselekedjen saját belátása szerint.
Amit leírtam, az az én viszonyomat mutatja ezekhez a zenékhez, az én értékrendemet tükrözi, amit ellenben nem akarok ráerőltetni senkire, sőt, még követendő példának állítani sem. Ellenben az ilyen szarkasztikus megjegyzések, amikkel burkoltan minősíteni próbálja az én barokk zenéhez való közelítésemet, nem fogják alapjaiban megrengetni vagy akár csak kis mértékben is megváltoztatni azt, amit évtizedek óta gondolok erről. Ami nem jelenti azt hogy ne változna a barokk zenéhez való attitűdöm, hanem mindössze annyit, hogy jobban adok azok szavára, véleményére, akik naponta tízen órákat foglalkoznak csak a barokk zenével, mint azokéra, akik -egyéb számtalan zenei műfaj mellett- belekapnak ebbe is, de ez alapján már nyugodt szívvel tesznek ironikus megjegyzéseket.
 
.


Uram!
Mint céloztam rá - nem a rögös útra - igen sokféle út vezet a zene élvezetéhez, ami igencsak sokféle.
Nincs zenei Róma.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy évtizedekig szomszédom volt a magyar korhű hangszeres régizenélés anyja, aki az első könyvet írta a témában a '80-as években. Nála jobb tanítómester - aktív csembaló ( otthon virginal) játékos - tehát az elmélet mellett a gyakorlat asszonya is, melyet lemezei bizonyítanak.
Tőle tanultam meg a sokféle zenélés tiszteletét, pl. pont az emlegetett Gould-ot.
Természetesen - bár nem értem - tiszteletben tartom az ön 415 Hz-s és korhű hangszeres vonzalmát.

[Vendég]

........ azzal értek egyet, amit akvapark mond arról, hogy a "komolyzenébe" vezető utak eltérőek, és eltérő ízlésekről tanúskodnak, ........


Feltételezem, az alábbi idézetre utalt, de ez a gondolat (amivel egyébként a legteljesebb mértékben egyetértek) most nem akvaparktól, hanem supranova kollégától származik. És mint az utóbbi időben láttuk, a forrás pontos megjelölése igen fontossá válhat.
 

........ A komolyzenéhez rögös út vezet és saját tapasztalatom, hogy nem az operák vagy az egyházi ihletésű énekes darabok vezetnek oda............


 
Mint mondtam, azzal tökéletesen egyetértek, hogy a komolyzenéhez több út is vezethet. Ellenben a diskurzusunk lényeg nem az oda vezető út volt, hanem maga a cél, azaz, hogy mit is tekinthetünk komolyzenének, és hogy félrevezető lehet-e a még "úton levőknek", ha nem a műfajhoz tartozó zenékkel találkozik egy komolyzene ajánlóban.
 
.

[chord]

Az az Alio Modo nagyon jó lemez; így Bach szinte hallgatható...
 

[chord]

Loussier nyilvánvalóan nem illik a képbe; ő a jazz felől közelít, ezért ezek soha nem lesznek igazán jó zenék.
A régizene tisztán 'eszmei' zene; igen szigorú szabályokkal; a felső harmóniák lehozatala az alsó világba, egy nagyon erős és igen régi harmóniatanba ágyazottan.
A jazz - más alap, más cél, más kor, más zene. Az improvizáció mindkettőben döntő jelentőségű, de az egyik alma, a másik körte.
L. számomra egyetlen érdeme az, hogy rávezethet embereket nagyon jó dolgokra.
Az a 'Funeral Theme' - furcsa, de totálisan régizene; Loussier soha nem lesz az.

[Vendég]

A régi billentyűsök ma már használhatatlanok; szinte mindenki kópiákon játszik.
Ezen senki se bánkódjon, mert a csembaló/spinét/claviorganum/stb. utánépítési kultúrája igen nívós; olyan műhelyek vannak, hogy hihetetlen.
Ezen a lemezen Elizabeth Farr egy Keith Hill -féle replikán játszik.
Jó láncon figyelmesen hallgatva átjön sokféle 'hangszertest-rezonancia', az egyik konstans hangmagasságú - mint egy leheletfinom harangszó-féle halk csengés. Gondoljatok bele, hogy milyen tudás kell úgy megépíteni a hangszer rezonáns részét, hogy ez a hang harmonikus távolságra legyen a húrok megpengetett hangjával - éspedig hajszálpontosan, máskülönben rögtön kihallatszik a disszonancia.
Nagyon jó zene; a fenti effekt pedig lenyűgöző.
 



 



Nagyon régen a Bartókon hallottam egy lemez bemutatóját, melyen 17. századi női zeneszerzők szerzeményei szerepeltek. De régen keresem azt az albumot égen-földön. Ő volt az egyik (és az egyik első, a történelem során számon tartott) női zeneszerző, és igen-igen tetszett, amit tőle hallottam az Ars Femina Ensemble, egy női zenetörténetre szakosodott zenekar előadásában. Ha valaki a felvételeikre klikkel, akkor a "Non Tacete!" lemez az.

[Vendég]

Egyáltalán nem érdektelen és akadémikus a vita, ami most itt zajlik, és nem csak arról szól, hogy mit lehet posztolni egy "komolyzenei ajánló" nevezetű témában. Én azt hiszem, egyenlő távolságra állok a "virágozzék minden virág" és "az igazság nem más, mint a valóság időbeli sorrendben" megközelítésektől. Egyrészt azt hiszem, elkötelezett régizene hívő vagyok: egyetértek gaborka8X8-cal abban, hogy nem lehet helyettesíteni a csembalót zongorával, ha egyszer annak idején még nem létezett, és akármilyen "jó" egy felvétel, ha nincs benne meg az az alázat, hogy "historizáljon", nekem hibádzik valahol: Gould, Fischer Annie, Yo-Yo Ma, egyre megy. Van tőlük ez-az, de már nem hallgatom őket. Másrészt viszont van egy másik szenvedélyem. Nagyon szeretem az átiratokat, melyek élővé teszik a régizenét. Korábban írtam már a NCSQ Fúga művészete szaxofon-átiratáról, de nagyon kedves a szívemnek a már szintén megénekelt Alio Modo, ami Bach csembaló- és orgonadarabjainak violakonzorttal elkövetett változata, de hogy egy újabbat is mondjak, Bylsma kísérleteit, hogy az eredetileg hegedűre írott partitákat cselló pikkolón adja elő, is nagyon szeretem. A régizenén edzett fülemnek ezek legitimek, pedig a szaxofon sem létezett még Bach korában, mégis megszólaltatja azt a kontrapunktot úgy, hogy ritkán hallani azt a letisztultságot. A violák pedig, nem is tudom, hogyan, az orgonából és a csembalóból hozzák ki azt a sok hangszert, ami eredetileg is benne rejlik e hangszerek regisztereiben. Bylsma meg csak Bylsma.
Hogy ellent is mondjak magamnak: Louissier-ért viszont egyáltalán nem rajongok, és nem a dzsesszesítés miatt, hanem mert helyenként bántóan lapos, és a legtöbbször nagyon rosszul kevert, a zongora hangját agyonvágó felvételeket készít (különösen az SACD változatban).
S hogy tovább fokozzam az ellentmondásokat: kedvelem a kimondottan aktualizáló, a modern operai színpad adta lehetőséget maximálisan kihasználó rendezéseket, ha azok nem öncélúan pompázatosak, hanem a barokkos burjánzás lényegéből keltenek valamit életre, s jó zenei interpretációval társulnak, mint az offtopkban linkelt Rameau-rendezés.
Hogy valami konklúziót is fűzzek ehhez a zavaros egyveleghez, mely igyekezett ajánlani is ezt-azt: azzal értek egyet, amit akvapark mond arról, hogy a "komolyzenébe" vezető utak eltérőek, és eltérő ízlésekről tanúskodnak, s ha ezt is megjeleníti a "komolyzenei ajánló", akkor remélhetőleg nem fog senkit elijeszteni.

[chord]

A régi billentyűsök ma már használhatatlanok; szinte mindenki kópiákon játszik.
Ezen senki se bánkódjon, mert a csembaló/spinét/claviorganum/stb. utánépítési kultúrája igen nívós; olyan műhelyek vannak, hogy hihetetlen.
Ezen a lemezen Elizabeth Farr egy Keith Hill -féle replikán játszik.
Jó láncon figyelmesen hallgatva átjön sokféle 'hangszertest-rezonancia', az egyik konstans hangmagasságú - mint egy leheletfinom harangszó-féle halk csengés. Gondoljatok bele, hogy milyen tudás kell úgy megépíteni a hangszer rezonáns részét, hogy ez a hang harmonikus távolságra legyen a húrok megpengetett hangjával - éspedig hajszálpontosan, máskülönben rögtön kihallatszik a disszonancia.
Nagyon jó zene; a fenti effekt pedig lenyűgöző.
 



 

[Vendég]

.
 
Ha már régi hangszerek.
Van nekem egy ilyen

LP-m, amin valóban korabeli hangszerek hangját lehet hallani, tehát, ha pl. csembaló szólal meg rajta, az nem most épített hangszer. Amikor végighallgatja az ember, igen megdöbbentő, hogy minden sokkal nyersebben szól, mint a mai hangszerek esetében.
.

[chord]

Aki Bach -ot szereti meg a zongorát - azért Glenn Gould nagyon jó.
Viszont ha már billentyűs, akkor érdemes visszafelé menni kicsit; hangszerileg a csembalóra, szerzőnek meg Frescobaldi -ig legalább.
Gyönyörű harmóniái vannak, kicsit furcsa, különleges ízzel.
Pazar lemezek vannak, olyan hangszerekkel, hogy még nézni is jó. A hangjuk meg egyenesen elképesztő.
Egyik kedvenc (a tényleg sok közül):
 
La Frescobalda
 
 

[Vendég]

Szegény Glenn Gould...
Hiába dünnyög a lemezeken.
Meg hát a csodás archív Klemperer lemezek Budapestről Fischer Annieval, meg az Ő zongorájával az V. Barandenburgiban...
És Schiff András?
Ki is dobom ezeket.


 
Cselekedjen saját belátása szerint.
Amit leírtam, az az én viszonyomat mutatja ezekhez a zenékhez, az én értékrendemet tükrözi, amit ellenben nem akarok ráerőltetni senkire, sőt, még követendő példának állítani sem. Ellenben az ilyen szarkasztikus megjegyzések, amikkel burkoltan minősíteni próbálja az én barokk zenéhez való közelítésemet, nem fogják alapjaiban megrengetni vagy akár csak kis mértékben is megváltoztatni azt, amit évtizedek óta gondolok erről. Ami nem jelenti azt hogy ne változna a barokk zenéhez való attitűdöm, hanem mindössze annyit, hogy jobban adok azok szavára, véleményére, akik naponta tízen órákat foglalkoznak csak a barokk zenével, mint azokéra, akik -egyéb számtalan zenei műfaj mellett- belekapnak ebbe is, de ez alapján már nyugodt szívvel tesznek ironikus megjegyzéseket.
 
.

[suprnova]

Gould nem hiába dünnyög, engem pl. megőrjít vele , így nincs is tőle semmilyen album.

[akvapark]

Kérem, ne vegye a lelkére. Én már csak ilyen nagyon konzervatív módon viszonyulok a zenéhez.
Nekem pl. elfogadhatatlan anakronizmus már az is, ha Bach-ot zongorán játszanak, és mindegy, hogyan próbálják nekem megmagyarázni, hogy de pedál használat nélkül játsszák, meg a csembalóhoz illeszkedő billentési stílusban, stb., stb. Hiszen Bach nem hogy nem írt zongorára művet, de az életében nem is létezett a zongora. A zongora elődjével, a forte pianóval is csak egyszer találkozott, illetve játszott rajta, mintegy kipróbálandó, már egészen idős korában, és kijelentette, hogy szépen szól ugyan, de ő nem akar ilyen hangszeren játszani, és soha nem fog ilyen hangszerre zenét komponálni. De ugyanúgy nem szeretem, ha Bach esetében a hegedűs alkalmazza a vibrációt, mivel éppen Bach tiltakozott ez ellen a technika ellen, és korholta érte még a saját fiait is. Ezért a bachi zeneértelmezés, és bach emlékével szembeni tiszteletlenségnek tartom, még akkor is, ha pl. olyan nagy művész játszik Bach művet vibracóval, mint pl. Yehudi Menuhin.
 
.


Szegény Glenn Gould...
Hiába dünnyög a lemezeken.
Meg hát a csodás archív Klemperer lemezek Budapestről Fischer Annieval, meg az Ő zongorájával az V. Barandenburgiban...
És Schiff András?
Ki is dobom ezeket.

[suprnova]

Nem veszem a lelkemre Értem a hozzáállását, jómagam barokk fanatikus vagyok, bár most a topic jóvoltából rákaptam a reneszánszra is!

[Vendég]

Nem mentem volna ilyen messzire, de, az én linkem előtt ott volt az OFF szócska ill. kiszürkítettem azt. Az Anastasia nevű csapat pedig ortodox liturgikus énekeket kever macedón folkkal. Az idetévedőknek iránymutatásul pedig Prokofjev Péter és a farkasát kellet volna ajánlanunk, ne adj' Isten Sean Connery vagy jujj, Sting narrálásával. Vagy hasonló populárisabb műveket, maradva az orosz mestereknél, Musszorgszkij Egy kiállítás képei, Csajkovszkij Diótörő és Hattyúk tavának szvitjei stb. A komolyzenéhez rögös út vezet és saját tapasztalatom, hogy nem az operák vagy az egyházi ihletésű énekes darabok vezetnek oda. Írom ezt minden élc és szarkazmus nélkül!
Még egyszer elnézést! Az utána általam linkelt Bagpipes from Hell pedig tényleg érdekes darab!


 
Kérem, ne vegye a lelkére. Én már csak ilyen nagyon konzervatív módon viszonyulok a zenéhez.
Nekem pl. elfogadhatatlan anakronizmus már az is, ha Bach-ot zongorán játszanak, és mindegy, hogyan próbálják nekem megmagyarázni, hogy de pedál használat nélkül játsszák, meg a csembalóhoz illeszkedő billentési stílusban, stb., stb. Hiszen Bach nem hogy nem írt zongorára művet, de az életében nem is létezett a zongora. A zongora elődjével, a forte pianóval is csak egyszer találkozott, illetve játszott rajta, mintegy kipróbálandó, már egészen idős korában, és kijelentette, hogy szépen szól ugyan, de ő nem akar ilyen hangszeren játszani, és soha nem fog ilyen hangszerre zenét komponálni. De ugyanúgy nem szeretem, ha Bach esetében a hegedűs alkalmazza a vibrációt, mivel éppen Bach tiltakozott ez ellen a technika ellen, és korholta érte még a saját fiait is. Ezért a bachi zeneértelmezés, és bach emlékével szembeni tiszteletlenségnek tartom, még akkor is, ha pl. olyan nagy művész játszik Bach művet vibracóval, mint pl. Yehudi Menuhin.
 
.

[suprnova]

Nem mentem volna ilyen messzire, de, az én linkem előtt ott volt az OFF szócska ill. kiszürkítettem azt. Az Anastasia nevű csapat pedig ortodox liturgikus énekeket kever macedón folkkal. Az idetévedőknek iránymutatásul pedig Prokofjev Péter és a farkasát kellet volna ajánlanunk, ne adj' Isten Sean Connery vagy jujj, Sting narrálásával. Vagy hasonló populárisabb műveket, maradva az orosz mestereknél, Musszorgszkij Egy kiállítás képei, Csajkovszkij Diótörő és Hattyúk tavának szvitjei stb. A komolyzenéhez rögös út vezet és saját tapasztalatom, hogy nem az operák vagy az egyházi ihletésű énekes darabok vezetnek oda. Írom ezt minden élc és szarkazmus nélkül!
Még egyszer elnézést! Az utána általam linkelt Bagpipes from Hell pedig tényleg érdekes darab!

[Vendég]

Gábor, .........


 
Ejnye-ejnye István!
Elszomorítottál.
"Az igazság nem más, mint a valóság időbeli sorrendben." Ebben az esetben pedig jól nyomon követhető az időbeli sorrend. Az a hozzászólása bta-nak, amire válaszoltam, az Anastasia linkek után következett, aminek még akkor sincs semmi köze a komolyzenéhez, ha az mégoly szerteágazó is, mint írod.
Azaz, tényként megállapítható, nem az általad bemutatott indiai komolyzenékre vonatkoztak. (Amiket én valóban nem szeretek, de itt az én zenei preferenciáim irrelevánsak.)
A másik kérdésedre, illetve "keresztkérdésedre" a válasz, hogy a jazz, még ha barokk szerzőket dolgoz is fel, véleményem szerint, nem ennek a topiknak a tárgya (szintén függetlenül az én zenei preferenciáimtól). Ott van rá a jazz topik.
Ez a fórum nem a Café Momus, itt csak nagyon kevés komolyzene kedvelő van, ezért szerintem nem kellene a véletlen idetévedő, a komolyzenét nem ismerő érdeklődőt azzal bevinni a "susnyásba" hogy ilyen Anastasiák kerülnek a topikba, mert a végén még elehiszi, hogy ez, vagy ez is a komolyzene része. De ugyanígy aggódom azért is, hogy akik nem ismerik Mozart életrajzát, azok a sok Oscar-díjjal jutalmazott Amadeus című förmedvény megnézése után elhiszik, hogy az valóban Mozart életét mutatta be, és hogy Mozart a valóságban is a filmen ábrázolt félnótás, idióta módon vigyorgó korabeli punk volt, aki zsenijének köszönhetően olyan mértékben rúghatta fel az udvari etikettet, ahogy azt a filmen ábrázolják. Pedig még Mozart életét sem kell hozzá ismerni, csak a történelmi kort, hogy tudjuk, ez bizony csak filmes képzelgés valóságos személyekre és valóságos eseményekre építve. Mint ahogy szörnyű igazságtalanságnak tartom a film Salieri ábrázolását is, azaz, hogy úgy próbálja bemutatni, mintha Salieri maga lett volna a sátán, de minimum valaki olyan, aki eladta a lelkét a sátánnak, csak hogy vetélytársát legyőzhesse.
Mint mondtam, az ilyenektől félek, mert sokan elhiszik, hogy ha egy film ezt mutatja, akkor valóban ilyen volt Mozart és Salieri élete és jelleme, mint ahogy elhiszik, ha a komolyzenei topikban látják Anastasiát, hogy az amit tőlök hallanak, az már komolyzene, csak azért, mert ott olvastak róla, ott pedig már csak tudják.
 
.

[istvan01]

Ezt én is szomorúan látom, és attól tartok, egyszer csak jönnek majd "Beethoven rock ritmusban" típusú ajánlatok.
 
.


Gábor, bízom benne eme kijelentésed nem pejoratív, annak ismeretében hogy én tudom, te határozottan nem szívleled az általam felhozott indiai klasszikus zenét. Ez a zene nem az általunk ismert népcsoport-népi kultúra jellegű zene, jóval több annál, részben vallási, részben funkcionális, és csak képzett zenészek adják elő.
 
Idézet wikipediáról
"Az indiai klasszikus zene az emberiség legrégebbi töretlen zenei tradíciója. Két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszeren alapszik: az egyik a rága – a dallam rendszere, a másik a tála – a ritmus rendszere"
 
Miért példálózok ezzel, azért mert amit mi szűkebb értelemben (európai hagyományok) szerint klasszikus zenének hívunk, annak keretén belül is sok-sok féle műfaj van sorolva, egyházi, szóló hangszeres, zenekari, táncjáték, oratórium, opera stb, oly széles és szabad, hogy a például a mai kortárs zenék sokszor nem is sorolhatók egyikbe-másikba. Egyéb iránt az egyes művek köszönik szépen megvannak magukban műfaji besorolás nélkül is. Szerintem nincs olyan ember a földön aki komoly zenén belül minden műfajt, minden zeneszerzőt, minden művét kedveli. Én például kevésbé szeretem a vonósnégyeseket, a kamarazenét azt nagyon szeretem, nem kedvelem a Schubert dalokat, viszont kezdem egyre inkább szeretni Wagner operáit, (a hosszú és unalmas recsitatívókkal és felemelő áriákkal), nagyon szeretem a szoprán énekeseket, szoprán áriákat, Handel, Purcell és Vivaldi összes operáit stb,stb, miközben tudom neked más és talán valamivel szűkebb a zenei érdeklődésed, a zenekari műveknél sűrűsödik.
 
Tehát műfaj és tradíciók sokfélesége volt és lesz mindig is a komoly zenében, de a komoly zenén kívüli kategóriában is.
 
Az idejárókra meg talán sértés feltételezni hogy Beethoven diszkóstílusbant valaki értéknek tekinti, miközben tele van a zenei világirodalom átiratokkal, feldolgozással, olykor az átírat érdekesebb és szebb is mint az eredeti.
 
Egy keresztkérdés feléd, hogyan viszonyulsz Jack Loussier zenei munkásságához, akinek zongora játéka magasan a legnagyobb klasszikus pianistáékkal vetekszik, lemezei többsége 1959-től napjainkig kevés kivétellel mind klasszikus művek, Bach, Vivaldi, Mozart, Ravell stb Jazz hangszerelésben, és kevés improvizatív többlettel adja elő.
Tudom te a Jazz zenét sem kedveled, úgy amblokk, miközben az is szerte ágazó.

[suprnova]

Vezeklésképpen egy nagy kedvenc, vegyes szerzők és művek, elbűvölő interpretáció. Ma csak fél ebédet eszem, mea culpa!

[Vendég]

... és eljutottatok a komolyzenei ajánlótól a népi tradicionális zene, illetve crossover ajánlóig:-)


 
Ezt én is szomorúan látom, és attól tartok, egyszer csak jönnek majd "Beethoven rock ritmusban" típusú ajánlatok.
 
.

[Vendég]

... és eljutottatok a komolyzenei ajánlótól a népi tradicionális zene, illetve crossover ajánlóig:-)

[chord]

Van a lemezen egy

- félelmetes.És félelmetesen jól szól.
 
 

[suprnova]

OFF: Borzongás? Akkor csak is ez a Macedón csapat: Anastasia (nem keverendő a gyengusz ami énekesnővel), szomorú de egyben gyönyörű: Ez egyébként a képen látható Before the Rain c. film zenéje is egyben ami elég depresszív.
http://www.youtube.com/watch?v=Vutw0a_w ... re=related