Általában a hifiről

Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

Pedig művészek sora igyekezett elérni, hogy úgy szóljon, ahogy NEKIK tetszik.

A művészeket akkor éri öröm, ha úgy szól ahogy NEKIK tetszik, engem meg akkor ha úgy szól ahogy NEKEM tetszik. Ha nekik ugyanaz tetszik mint nekem, akkor kedvelem a zenéjüket....őőőőő....illetve a hangmérnöküket.
Annyiféleképp lehet keverni egy zenét... mikrofonok, előfokok, kompresszorok, EQ-k, limiterek, expanderek hada áll a hangmérnök rendelkezésére. Vannak akik tudják használni, vannak akik nem. Ahány hangmérnök, annyiféle hangzás. Tulajdonképp ugyanaz mint a hifi...vannak jobb hansugárzók, erősítők, vagy források és vannak rosszabbak. Fogalmazzunk úgy, hogy vannak az izlésemhez közelebb álló izlésűek, és vannak távolabb állók....na...ezt abba is hagyom...pont semmi értelme erről beszélni.

Hozzászólás Szerző: **esel** » 2010.07.20., kedd 07:27

Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

Pedig művészek sora igyekezett elérni, hogy úgy szóljon, ahogy NEKIK tetszik.

Hozzászólás Szerző: **esel** » 2010.07.20., kedd 07:24

Jó fül, ügyes kéz, hatalmas, mondhatnám művészi műszaki érzék meg hasonlók kellenek inkább.

Kiegészíteném azzal, hogy türelem, mert az előrehaladást a tapasztalat támasztja alá. Gyarlóságunk miatt marad a heurisztika. A nagy számú, és erős "urban legend"-ek miatt csupa tévút ez a hobbi.

A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten.
Miért? Egy soksávon rögzített, majd végül masterelt konzerv stúdió felvétel nem a valóság? A basszgitárt ugyanúgy megpengette egy ujj, a pergőre ugyanúgy odasózott valaki, csak maximum nem egy azon időben. És akkor mi van? Csak egy koncertfelvétel lehet valóságos? Továbbszűkítve, csak egy koncertfelvétel lehet valóságos, amit mondjuk műfejes eljárással vettek fel? Ugyan már? Minek kell egyáltalán hajkurászni a "valóságot"?
Itt a nagyrészünk azért költ minnél többet egyre jobb berendezéseke, hogy a valóságot, vagy egy ahhoz nagyon közeli hangzást varázsoljon otthonra a szobájába?

Én biztosan nem. Nekem egy a lényeg, ha meghallgatok egy zenét, akkor az a zenei izlésemnek megfelelő legyen (ez az egyszerűbb eset), és úgy szólaljon meg, hogy az nekem is tetszen (ez a bonyolultabb verzió). Itt jön be a képbe, hogy milyen volt a hangmérnök. Ha ez a kettő stimmel, akkkor el tudok lazulni.
Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

hifis

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?
Írtam már korábban ezt az analógiát a hifizés és zenehallgatás örök "konfliktusa" kapcsán, hogy a hifizés mint tevékenység valójában a hangszerkészítéssel analóg.
Alapja a hallásnak az a rendkívüli felbontása és érzékenysége, aminek a révén egy végtelen változós függvény pillanatnyi megoldása a kapott hang, és éppen ez adja a változatosságát, izgalmát, érdekességét, amikor rendszert építünk.
Ennek a "hangszer készítésnek" természetesen számtalan változata van a hobbin belül, én személy szerint leginkább a diy ágát tartom a legértékesebbnek.
Egy hangfal készítés például szinte minden momentumában azonos egy hangszerkészítő tevékenységével, hiszen maga a hangfal is hangszer a szó szoros értelmében.
Namármost kérdés, kell-e értenie a zenéhez, egyáltalán, kell-e szeretnie a zenét a hangszerkészítőnek ahhoz, hogy mestere legyen a szakmájának?
Ártani mondjuk nem árt, de szerintem ez nem feltétlen szükséges dolog. Jó fül, ügyes kéz, hatalmas, mondhatnám művészi műszaki érzék meg hasonlók kellenek inkább.
Ugyanez igaz a hifizőre, a hifizésre is, ezért a zenét mint művészeti ágat belekeverni a dologba csak zavarossá és kezelhetetlenné teszi a témát, ha dűlőre akarunk jutni a hifizés mibenlétét illetően.

"Ez a fórum meg a khütyüzésre specializálódott..."...
"Talán mert ez egy hifis fórum."

Megnyugtató, hogy néhányan még így látják és nem misztifikálják a dolgot.

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

Én nem hallottam élő koncert-hallgató berendezésekről sem, oda is csak a fül kell, mint múzeumhoz a szem. Ez a fórum meg a khütyüzésre specializálódott, zenei fórumok lehetnek máshol.

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?
Talán mert ott a "műélvezethez" vezető úton nincs ott elkerülhetetlenül valami technika. A fotózásnál már másabb a helyzet.

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

Talán mert ez egy hifis fórum. Volt zenei topik is, de kevés volt a hozzászóló, aztán az is átment hifibe. Meg többféle műfajt szeretünk. Azért a rock- elektronikus topikokba én úgy látom, gyakran érkeznek hozzászólások. A komolyzeneibe már kevésbé... (ezért ha zenéről akarok beszélgetni, én inkább másik fórumot választok, ott viszont a hifi topik süllyedt el).

Milyen igaz, milyen igaz!

Elnézést, hogy beleszólok, de ez nekem is feltűnt. Például azért is lehet így, mert nem értünk a zenéhez: van néhány zenész-énekes barátom-barátnőm, s ha elkezdenek zenéről beszélni, hm, csak 2%-át, ha értem.
Másrészt az érzelmeket nehéz a maguk teljességében kifejezni, akkor is csak inkább sablonokat használunk, mert úgy könnyebb. Ha meg nincsenek is, akkor meg nincs is mit mondani.
Harmadrészt itt a nyugati világban egyszerűbb Ft-okról, wattokról, ohmokról beszélni, meg mindenről amit (legalábbis a mi mércénkkel) mérni lehet.

Szerintem.

Ez a hobbi az, ami összetartja ezt a közösséget, amiért ide járunk. Próbáljunk már más technicista fórumokon ilyen szövegekkel előállni, mint kábelcsere, rezgéscsillapító talp és shakti-kő! Minimum körberhögnek és nem is lehet rájuk haragudni, hiszen ezt érezni kell.
Minden hobbicsoportnak megvan a saját "hülyesége". Mások madarakat nézegetnek naphosszat, vagy a fűben hasalnak mozdulatlanul bogarakat fotózva, vagy hatalmas pénzeket tolnak tragacsokba, télen-nyáron járják az erdőt, vagy éppen minden hétvégéjüket bevásárló központokban töltik.

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

Különben jön a bérlet az adás-vétel topikba és az "igaz út" végeláthatatlan keresése.
Az mindenképpen jön, mert minél jobban tetszik eleinte a hangrendszer avagy készülék hangkaraktere, idővel annál jobban meg lehet utálni

Akkor Te nagy bajban lehetsz, ha minden - eleinte tetsző - cuccban csalódtál később.

Igen, én is voltam kezdő... te egyből csalhatatlan ítélőképességű hangmérnöknek születtél, 2 darab 24 karátos aranyfüllel, és keverőpulttal a kezedben?

Ez sem igaz persze, de az sem, hogy mindenben csalódtam volna, ami elsőre tetszett.

Vendég

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

Szerintem ez a beszélgetés veled nem vezet sehová, illetve amihez vezet(ed) oda nem megyek veled.
Én átadnám a terepet másoknak.

Vendég

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

Nekem az se fáj ha valaki így hifizik. Nekem az említett célra van a hifi mert zenét hallgatni jó, de ezzel itt egytől-egyig mindenki egyetért gondolom.

Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
És honnan tudod, hogy amikor felvették, hogy is volt, ha nem voltál ott?

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

Nekem azzal van a gondom, hogy benyögi: a valóság nem fontos! Mint mikor beakarták vezetni az otthoni, alternatív végzõdésû filmeket. Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
otlm, kérlek fogalmazd át a vitaindító bemásolmányt, úgy is ígérted. Komolyan kíváncsi vagyok a gondolataidra.

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

Vendég

Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

Hát akkor nem tudom, hogy mit értesz hihető hangon. Mert ha a hangban van egy jókora torzítás, akkor valószínűleg már nem fog hihetőnek tűnni.

Hogy a high-end miről szól, mint kívülálló, nem tudom. De kívülállóként nekem úgy tűnik, néha olyan dolgokról, amiknek a zenéhez semmi köze.

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.

Vendég

Megkérdezhetem, hogy te például a jazzt érted? Ez talán leginkább az a mûfaj, ahol az elôadó kezében életre kel a hangszer, annak tudása/szenvedélye függvényében. Vagy van erre valami táblázat nálatok, hogy milyen határok között hihetõ még? Minden koncert, minden elõadó MÁS. A hangszer csak egy médium. Ami persze nem árt, ha jól van elkészítve. Egyébként az elõadó is csak az.
Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.
Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Frászt! Hangszerekrõl beszélt csak. Majd ha egy gép pengeti a gitárt helytálló lehet a meglátása. Vagy elektronikus zenék alapkövét adó hangszerhangokat tartalmazó sample-k esetében diskurálhatnánk errõl. Egyikrõl sincs szó.
Szerintem te nagyon félreérted, de majd leírja, hogy mit is értett hihető hangon.

Szerintem otlm a hihetőnél arra célzott, hogy tűnjön úgy, mintha az előadó ott lenne a szobában.
Frászt! Hangszerekrõl beszélt csak. Majd ha egy gép pengeti a gitárt helytálló lehet a meglátása. Vagy elektronikus zenék alapkövét adó hangszerhangokat tartalmazó sample-k esetében diskurálhatnánk errõl. Egyikrõl sincs szó.

Személy szerint ha elmegyek valahová ahol számomra hihetőbb a hang, akkor azt közelebb fogom érezni a valósághoz, tehát jobbnak fogom tartani.
A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten. Te meg azt mondod, az nem is érdekel minket ott mi volt, csak a hangszereket higyjem el! Higyjed. Kicsit túl nagy játékot hagysz a zene megjelenülésének.
Amúgy meg még mindig: MILYEN valósághoz fogod közelebb érezni? Elõadó tökmindegy, igazad is van. A zene nem hangszerhangok viszonylag helyes otthoni megjelenítésének egymásutánja, az valami sokkal több. Viszont ha te nem élsz megkötésekkel tuti át fog jönni valami, ami neked tetszik és ezért azt szavazod meg a te valóságodhoz legközelebb állónak. De vajon az jön le amit az elõadó elõadott és tolmácsolni akart magából a zenéje által? Úgy tûnik ez neked mindegy.:-/ Egyébként is azt írod: az a valóság amely megszólalás neked jobban tetszik. Én meg erre azt, hogy úristen.

Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

Hát akkor nem tudom, hogy mit értesz hihető hangon. Mert ha a hangban van egy jókora torzítás, akkor valószínűleg már nem fog hihetőnek tűnni.

Hogy a high-end miről szól, mint kívülálló, nem tudom. De kívülállóként nekem úgy tűnik, néha olyan dolgokról, amiknek a zenéhez semmi köze.

Remélem akkor is ennyire tartalmas hozzászólással fogod előrevinni ezt a topicot, esetleg még egy pár komplexust kinézhetsz addig a szótárból
Nekem tetszett az a hozzászólás.

Szerintem otlm a hihetőnél arra célzott, hogy tűnjön úgy, mintha az előadó ott lenne a szobában.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.