Általában a hifiről

[tunerman]

A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten.
Miért? Egy soksávon rögzített, majd végül masterelt konzerv stúdió felvétel nem a valóság? A basszgitárt ugyanúgy megpengette egy ujj, a pergőre ugyanúgy odasózott valaki, csak maximum nem egy azon időben. És akkor mi van? Csak egy koncertfelvétel lehet valóságos? Továbbszűkítve, csak egy koncertfelvétel lehet valóságos, amit mondjuk műfejes eljárással vettek fel? Ugyan már? Minek kell egyáltalán hajkurászni a "valóságot"?
Itt a nagyrészünk azért költ minnél többet egyre jobb berendezéseke, hogy a valóságot, vagy egy ahhoz nagyon közeli hangzást varázsoljon otthonra a szobájába?
 
Én biztosan nem. Nekem egy a lényeg, ha meghallgatok egy zenét, akkor az a zenei izlésemnek megfelelő legyen (ez az egyszerűbb eset), és úgy szólaljon meg, hogy az nekem is tetszen (ez a bonyolultabb verzió). Itt jön be a képbe, hogy milyen volt a hangmérnök. Ha ez a kettő stimmel, akkkor el tudok lazulni.
Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

 
 
Egy megtörtént esemény "LIVE" rögzítése egészen más dimenzióba helyezi a zenélést, mint egy soksávos technikával, több napon keresztül rögzített darab esetén.
 
Elég ha csak arra utalok, hogy a zenészek "egymás mellett és egymásértért is", PÁRHUZAMOS idő intervallumban játszanak!
 
Ami természetesen művészi szempontok alapján nem vethető össze az időben " egymás utáni", SORBAN felvett műsor anyaggal!
 
És most csak az fizikai - IDŐBELI - eltérésről beszéltem, ami az utólagos, járulékos technikai manipulációkat illeti - az MINŐSÍTHETELEN!
 
Üdv: TJ.

[Vendég]

Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.   
 
Pedig művészek sora igyekezett elérni, hogy úgy szóljon, ahogy NEKIK tetszik

A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást.

[kaef2]

A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten.
Miért? Egy soksávon rögzített, majd végül masterelt konzerv stúdió felvétel nem a valóság? A basszgitárt ugyanúgy megpengette egy ujj, a pergőre ugyanúgy odasózott valaki, csak maximum nem egy azon időben. És akkor mi van? Csak egy koncertfelvétel lehet valóságos? Továbbszűkítve, csak egy koncertfelvétel lehet valóságos, amit mondjuk műfejes eljárással vettek fel? Ugyan már? Minek kell egyáltalán hajkurászni a "valóságot"?
Itt a nagyrészünk azért költ minnél többet egyre jobb berendezéseke, hogy a valóságot, vagy egy ahhoz nagyon közeli hangzást varázsoljon otthonra a szobájába?
 
Én biztosan nem. Nekem egy a lényeg, ha meghallgatok egy zenét, akkor az a zenei izlésemnek megfelelő legyen (ez az egyszerűbb eset), és úgy szólaljon meg, hogy az nekem is tetszen (ez a bonyolultabb verzió). Itt jön be a képbe, hogy milyen volt a hangmérnök. Ha ez a kettő stimmel, akkkor el tudok lazulni.
Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

Így van, az egyik legfontosabb mértéke a "jóságnak", hogy tetszik-e.
 
 
Ezért a "hifistáskodás" során SZVSZ legfontosabb a saját reprodukciós igényünk megismerése: milyen megszólalás az, ami már tetszik, amiből kihalljuk a zenét és nem a felvétel hibáin vagy az eszközök közötti különbségen agyalunk közben. Ennek az állapotnak az elérése nem megy gyorsan, lehet, hogy évtizedek és komplett rendszer cserék tucatjai kellenek hozzá és nem igazán tudnak mások a felgyorsításában segíteni, magunkra vagyunk utalva.

[Big]

- kell-e szeretnie a zenét  a hangszerkészítőnek ahhoz, hogy mestere legyen a szakmájának? 
Ugyanez igaz a hifizőre, a hifizésre is, ezért a zenét mint művészeti ágat belekeverni a dologba csak zavarossá és kezelhetetlenné teszi a témát, ha dűlőre akarunk jutni a hifizés mibenlétét illetően.

Értem amit mondani akarsz, de egy kicsit sántít a dolog.
A hangszerkészítő nem magának csinálja a hangszereket, hanem elsődlegesen eladásra, bizonyos zenészek elvárásai, illetve tradiciók alapján. A hifistánál ez a saját szórakoztatást szolgálja és ott igen nagy a baj, ha nincs meg a zeneszeretet. Akkor minek a hi-fi?

[Luxor Audio]

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?
Írtam már korábban ezt az analógiát a hifizés és zenehallgatás örök "konfliktusa" kapcsán, hogy a hifizés mint tevékenység valójában a hangszerkészítéssel analóg.
Alapja a hallásnak az a rendkívüli felbontása és érzékenysége, aminek a révén egy végtelen változós függvény pillanatnyi megoldása a kapott hang, és éppen ez adja a változatosságát, izgalmát, érdekességét, amikor rendszert építünk.
Ennek a "hangszer készítésnek" természetesen számtalan változata van a hobbin belül, én személy szerint leginkább a diy ágát tartom a legértékesebbnek.
Egy hangfal készítés például szinte minden momentumában azonos egy hangszerkészítő tevékenységével, hiszen maga a hangfal is hangszer a szó szoros értelmében.
Namármost kérdés, kell-e értenie a zenéhez, egyáltalán, kell-e szeretnie a zenét a hangszerkészítőnek ahhoz, hogy mestere legyen a szakmájának?
Ártani mondjuk nem árt, de szerintem ez nem feltétlen szükséges dolog. Jó fül, ügyes kéz, hatalmas, mondhatnám művészi műszaki érzék meg hasonlók kellenek inkább.
Ugyanez igaz a hifizőre, a hifizésre is, ezért a zenét mint művészeti ágat belekeverni a dologba csak zavarossá és kezelhetetlenné teszi a témát, ha dűlőre akarunk jutni a hifizés mibenlétét illetően.

Érdekes párhuzam és el is tudom fogadni. Azt gondolom, ahogy a hifistáknál, úgy a hangszerészeknél is jól jön némi zenei ismeret, szinte alap lenne. Nélküle - ahogy a HiFi fórumokon látható - problémás a kommunikáció, továbblépés és a fejlesztés. Hiába ügyes "asztalos" a mester, ha nem tudja, mik a zenészek elvárásai. Hiába jó műszerész valaki, ha nem tudja, mitől lesz jobb a hangzás.
 
Ugyanakkor a hifizés szilárd meggyőződésem szerint műszaki sport és nincs közvetlen kapcsolatban a művészettel. Tévútnak tartom azt a célt, hogy a technika fejlesztése által jussunk közelebb a zenéhez, hiszen a zeneszeretők többségének egyáltalán nincs szüksége kütyükre olyan élvezet eléréséhez, amiről a legtöbb hifista csak álmodhat.

[kalmi]

Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

Pedig művészek sora igyekezett elérni, hogy úgy szóljon, ahogy NEKIK tetszik.

A művészeket akkor éri öröm, ha úgy szól ahogy NEKIK tetszik, engem meg akkor ha úgy szól ahogy NEKEM tetszik. Ha nekik ugyanaz tetszik mint nekem, akkor kedvelem a zenéjüket....őőőőő....illetve a hangmérnöküket.
Annyiféleképp lehet keverni egy zenét... mikrofonok, előfokok, kompresszorok, EQ-k, limiterek, expanderek hada áll a hangmérnök rendelkezésére. Vannak akik tudják használni, vannak akik nem. Ahány hangmérnök, annyiféle hangzás. Tulajdonképp ugyanaz mint a hifi...vannak jobb hansugárzók, erősítők, vagy források és vannak rosszabbak. Fogalmazzunk úgy, hogy vannak az izlésemhez közelebb álló izlésűek, és vannak távolabb állók....na...ezt abba is hagyom...pont semmi értelme erről beszélni.

[esel]

Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

Pedig művészek sora igyekezett elérni, hogy úgy szóljon, ahogy NEKIK tetszik.

[esel]

Jó fül, ügyes kéz, hatalmas, mondhatnám művészi műszaki érzék meg hasonlók kellenek inkább.

Kiegészíteném azzal, hogy türelem, mert az előrehaladást a tapasztalat támasztja alá. Gyarlóságunk miatt marad a heurisztika. A nagy számú, és erős "urban legend"-ek miatt csupa tévút ez a hobbi.

[kalmi]

A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten.
Miért? Egy soksávon rögzített, majd végül masterelt konzerv stúdió felvétel nem a valóság? A basszgitárt ugyanúgy megpengette egy ujj, a pergőre ugyanúgy odasózott valaki, csak maximum nem egy azon időben. És akkor mi van? Csak egy koncertfelvétel lehet valóságos? Továbbszűkítve, csak egy koncertfelvétel lehet valóságos, amit mondjuk műfejes eljárással vettek fel? Ugyan már? Minek kell egyáltalán hajkurászni a "valóságot"?
Itt a nagyrészünk azért költ minnél többet egyre jobb berendezéseke, hogy a valóságot, vagy egy ahhoz nagyon közeli hangzást varázsoljon otthonra a szobájába?
 
Én biztosan nem. Nekem egy a lényeg, ha meghallgatok egy zenét, akkor az a zenei izlésemnek megfelelő legyen (ez az egyszerűbb eset), és úgy szólaljon meg, hogy az nekem is tetszen (ez a bonyolultabb verzió). Itt jön be a képbe, hogy milyen volt a hangmérnök. Ha ez a kettő stimmel, akkkor el tudok lazulni.
Mindenesetre engem egyáltalán nem érdekel milyen a valóság... Úgy szólaljon meg ahogy nekem tetszik.

[hifis]

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?
Írtam már korábban ezt az analógiát a hifizés és zenehallgatás örök "konfliktusa" kapcsán, hogy a hifizés mint tevékenység valójában a hangszerkészítéssel analóg.
Alapja a hallásnak az a rendkívüli felbontása és érzékenysége, aminek a révén egy végtelen változós függvény pillanatnyi megoldása a kapott hang, és éppen ez adja a változatosságát, izgalmát, érdekességét, amikor rendszert építünk.
Ennek a "hangszer készítésnek" természetesen számtalan változata van a hobbin belül, én személy szerint leginkább a diy ágát tartom a legértékesebbnek.
Egy hangfal készítés például szinte minden momentumában azonos egy hangszerkészítő tevékenységével, hiszen maga a hangfal is hangszer a szó szoros értelmében.
Namármost kérdés, kell-e értenie a zenéhez, egyáltalán, kell-e szeretnie a zenét a hangszerkészítőnek ahhoz, hogy mestere legyen a szakmájának?
Ártani mondjuk nem árt, de szerintem ez nem feltétlen szükséges dolog. Jó fül, ügyes kéz, hatalmas, mondhatnám művészi műszaki érzék meg hasonlók kellenek inkább.
Ugyanez igaz a hifizőre, a hifizésre is, ezért a zenét mint művészeti ágat belekeverni a dologba csak zavarossá és kezelhetetlenné teszi a témát, ha dűlőre akarunk jutni a hifizés mibenlétét illetően.

[Luxor Audio]

"Ez a fórum meg a khütyüzésre specializálódott..."...
"Talán mert ez egy hifis fórum."

Megnyugtató, hogy néhányan még így látják és nem misztifikálják a dolgot.

[i-g]

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?
 
Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

Én nem hallottam élő koncert-hallgató berendezésekről sem, oda is csak a fül kell, mint múzeumhoz a szem. Ez a fórum meg a khütyüzésre specializálódott, zenei fórumok lehetnek máshol.

[Robici]

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?
Talán mert ott a "műélvezethez" vezető úton nincs ott elkerülhetetlenül valami technika. A fotózásnál már másabb a helyzet.
 
Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?
 
Talán mert ez egy hifis fórum. Volt zenei topik is, de kevés volt a hozzászóló, aztán az is átment hifibe. Meg többféle műfajt szeretünk. Azért a rock- elektronikus topikokba én úgy látom, gyakran érkeznek hozzászólások. A komolyzeneibe már kevésbé... (ezért ha zenéről akarok beszélgetni, én inkább másik fórumot választok, ott viszont a hifi topik süllyedt el).

[TFG]

Milyen igaz, milyen igaz!
 
Elnézést, hogy beleszólok, de ez nekem is feltűnt. Például azért is lehet így, mert nem értünk a zenéhez: van néhány zenész-énekes barátom-barátnőm, s ha elkezdenek zenéről beszélni, hm, csak 2%-át, ha értem.
Másrészt az érzelmeket nehéz a maguk teljességében kifejezni, akkor is csak inkább sablonokat használunk, mert úgy könnyebb. Ha meg nincsenek is, akkor meg nincs is mit mondani.
Harmadrészt itt a nyugati világban egyszerűbb Ft-okról, wattokról, ohmokról beszélni, meg mindenről amit (legalábbis a mi mércénkkel) mérni lehet.
 
Szerintem.

[Luxor Audio]

Ez a hobbi az, ami összetartja ezt a közösséget, amiért ide járunk. Próbáljunk már más technicista fórumokon ilyen szövegekkel előállni, mint kábelcsere, rezgéscsillapító talp és shakti-kő! Minimum körberhögnek és nem is lehet rájuk haragudni, hiszen ezt érezni kell.
Minden hobbicsoportnak megvan a saját "hülyesége". Mások madarakat nézegetnek naphosszat, vagy a fűben hasalnak mozdulatlanul bogarakat fotózva, vagy hatalmas pénzeket tolnak tragacsokba, télen-nyáron járják az erdőt, vagy éppen minden hétvégéjüket bevásárló központokban töltik.
 
De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?
 
Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

[Luxor Audio]

Különben jön a bérlet az adás-vétel topikba és az "igaz út" végeláthatatlan keresése.
Az mindenképpen jön, mert minél jobban tetszik eleinte a hangrendszer avagy készülék hangkaraktere, idővel annál jobban meg lehet utálni

Akkor Te nagy bajban lehetsz, ha minden - eleinte tetsző - cuccban csalódtál később.

Igen, én is voltam kezdő... te egyből csalhatatlan ítélőképességű hangmérnöknek születtél, 2 darab 24 karátos aranyfüllel, és keverőpulttal a kezedben?

Ez sem igaz persze, de az sem, hogy mindenben csalódtam volna, ami elsőre tetszett.

[Vendég]

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

Szerintem ez a beszélgetés veled nem vezet sehová, illetve amihez vezet(ed) oda nem megyek veled.
Én átadnám a terepet másoknak.

[Vendég]

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

Nekem az se fáj ha valaki így hifizik. Nekem az említett célra van a hifi mert zenét hallgatni jó, de ezzel itt egytől-egyig mindenki egyetért gondolom.

[Robici]

Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
És honnan tudod, hogy amikor felvették, hogy is volt, ha nem voltál ott?

[venomer]

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

[venomer]

Nekem azzal van a gondom, hogy benyögi: a valóság nem fontos! Mint mikor beakarták vezetni az otthoni, alternatív végzõdésû filmeket. Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
otlm, kérlek fogalmazd át a vitaindító bemásolmányt, úgy is ígérted. Komolyan kíváncsi vagyok a gondolataidra.

[Robici]

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

[Vendég]

Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

Hát akkor nem tudom, hogy mit értesz hihető hangon. Mert ha a hangban van egy jókora torzítás, akkor valószínűleg már nem fog hihetőnek tűnni.
 
Hogy a high-end miről szól, mint kívülálló, nem tudom. De kívülállóként nekem úgy tűnik, néha olyan dolgokról, amiknek a zenéhez semmi köze.

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.

[Vendég]

Megkérdezhetem, hogy te például a jazzt érted? Ez talán leginkább az a mûfaj, ahol az elôadó kezében életre kel a hangszer, annak tudása/szenvedélye függvényében. Vagy van erre valami táblázat nálatok, hogy milyen határok között hihetõ még? Minden koncert, minden elõadó MÁS. A hangszer csak egy médium. Ami persze nem árt, ha jól van elkészítve. Egyébként az elõadó is csak az.
Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.
Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

[Robici]

Frászt! Hangszerekrõl beszélt csak. Majd ha egy gép pengeti a gitárt helytálló lehet a meglátása. Vagy elektronikus zenék alapkövét adó hangszerhangokat tartalmazó sample-k esetében diskurálhatnánk errõl. Egyikrõl sincs szó.
Szerintem te nagyon félreérted, de majd leírja, hogy mit is értett hihető hangon.