Általában a hifiről

Milyen igaz, milyen igaz!

Elnézést, hogy beleszólok, de ez nekem is feltűnt. Például azért is lehet így, mert nem értünk a zenéhez: van néhány zenész-énekes barátom-barátnőm, s ha elkezdenek zenéről beszélni, hm, csak 2%-át, ha értem.
Másrészt az érzelmeket nehéz a maguk teljességében kifejezni, akkor is csak inkább sablonokat használunk, mert úgy könnyebb. Ha meg nincsenek is, akkor meg nincs is mit mondani.
Harmadrészt itt a nyugati világban egyszerűbb Ft-okról, wattokról, ohmokról beszélni, meg mindenről amit (legalábbis a mi mércénkkel) mérni lehet.

Szerintem.

Ez a hobbi az, ami összetartja ezt a közösséget, amiért ide járunk. Próbáljunk már más technicista fórumokon ilyen szövegekkel előállni, mint kábelcsere, rezgéscsillapító talp és shakti-kő! Minimum körberhögnek és nem is lehet rájuk haragudni, hiszen ezt érezni kell.
Minden hobbicsoportnak megvan a saját "hülyesége". Mások madarakat nézegetnek naphosszat, vagy a fűben hasalnak mozdulatlanul bogarakat fotózva, vagy hatalmas pénzeket tolnak tragacsokba, télen-nyáron járják az erdőt, vagy éppen minden hétvégéjüket bevásárló központokban töltik.

De ha már művészet és érzelmek... Miért nem alakult ki mondjuk a képzőművészetekért rajongóknál hasonló őrület, mit a hifistáknál? Vagy Ti már hallottatok speciális festménynézegető szemüvegről, vagy különleges múzeumjáró cipőről?

Továbbá ha ez a hobbi művészetről és érzelmekről szól, akkor miért elenyészőek arányaiban magáról a zenéről szóló hozzászólások e fórumon is?

Különben jön a bérlet az adás-vétel topikba és az "igaz út" végeláthatatlan keresése.
Az mindenképpen jön, mert minél jobban tetszik eleinte a hangrendszer avagy készülék hangkaraktere, idővel annál jobban meg lehet utálni

Akkor Te nagy bajban lehetsz, ha minden - eleinte tetsző - cuccban csalódtál később.

Igen, én is voltam kezdő... te egyből csalhatatlan ítélőképességű hangmérnöknek születtél, 2 darab 24 karátos aranyfüllel, és keverőpulttal a kezedben?

Ez sem igaz persze, de az sem, hogy mindenben csalódtam volna, ami elsőre tetszett.

Vendég

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

Szerintem ez a beszélgetés veled nem vezet sehová, illetve amihez vezet(ed) oda nem megyek veled.
Én átadnám a terepet másoknak.

Vendég

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

Nekem az se fáj ha valaki így hifizik. Nekem az említett célra van a hifi mert zenét hallgatni jó, de ezzel itt egytől-egyig mindenki egyetért gondolom.

Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
És honnan tudod, hogy amikor felvették, hogy is volt, ha nem voltál ott?

Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Átmentünk klisébe, ráadásul belemagyarázol olyanokat, amikrõl szó sem volt. Szerintem amíg nem voltál valahol elõadó, nem adták koncertet, addig ezt csak technikai&felhasználói oldalról tudod megközelíteni, ami hát kevés. Ez van.

Nekem azzal van a gondom, hogy benyögi: a valóság nem fontos! Mint mikor beakarták vezetni az otthoni, alternatív végzõdésû filmeket. Én szeretem azt és úgy hallgatni, ahogy akkor és ott megesett, nem pedig valami mást, de tutira én lehetek valami veszedelmes tévúton.
otlm, kérlek fogalmazd át a vitaindító bemásolmányt, úgy is ígérted. Komolyan kíváncsi vagyok a gondolataidra.

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.
Lehet, hogy igazad van, nem tudom. Csak amikor azt látom, vagy olvasom, hogy valaki megveszi a csilliós cuccot és emellé van neki három írott CD-je és/vagy 2 LP-je összesen, akkor nem ilyenek jutnak eszembe, amit írtál. Persze biztosan vannak másmilyenek is. Például itt szoktam látni, hogy dörmögi nagy lemezgyűjtő is.

Vendég

Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

Hát akkor nem tudom, hogy mit értesz hihető hangon. Mert ha a hangban van egy jókora torzítás, akkor valószínűleg már nem fog hihetőnek tűnni.

Hogy a high-end miről szól, mint kívülálló, nem tudom. De kívülállóként nekem úgy tűnik, néha olyan dolgokról, amiknek a zenéhez semmi köze.

Én e-tekintetben optimista vagyok, szerintem az igazi high-end nagyon is a zenéről szól és arról, hogy az embreket semmi mással nem pótolható élményekkel ajándékozza meg. Az igazán jó minőségű zenehallgatás a zsigeréig "átöblíti" az embert, és ez az élmény az amiért egyesek sok pénzt kérnek, mások sokat fizetnek, megint mások pedig sokat dolgoznak.

Vendég

Megkérdezhetem, hogy te például a jazzt érted? Ez talán leginkább az a mûfaj, ahol az elôadó kezében életre kel a hangszer, annak tudása/szenvedélye függvényében. Vagy van erre valami táblázat nálatok, hogy milyen határok között hihetõ még? Minden koncert, minden elõadó MÁS. A hangszer csak egy médium. Ami persze nem árt, ha jól van elkészítve. Egyébként az elõadó is csak az.
Azt hiszem túlbonyolítod a kérdést. Az életben ezek a dolgok magától értetődőek és szerintem rém egyszerűek, nem kell semmiféle táblázat, sem mérőműszer, sem semmi más. De még csak hitelesíteni sem tartom szükségesnek a füleimet független szakértői csoport és közjegyző által.
Legalábbis én így vagyok vele, tudom amit tudok, hallom amit hallok.

Frászt! Hangszerekrõl beszélt csak. Majd ha egy gép pengeti a gitárt helytálló lehet a meglátása. Vagy elektronikus zenék alapkövét adó hangszerhangokat tartalmazó sample-k esetében diskurálhatnánk errõl. Egyikrõl sincs szó.
Szerintem te nagyon félreérted, de majd leírja, hogy mit is értett hihető hangon.

Szerintem otlm a hihetőnél arra célzott, hogy tűnjön úgy, mintha az előadó ott lenne a szobában.
Frászt! Hangszerekrõl beszélt csak. Majd ha egy gép pengeti a gitárt helytálló lehet a meglátása. Vagy elektronikus zenék alapkövét adó hangszerhangokat tartalmazó sample-k esetében diskurálhatnánk errõl. Egyikrõl sincs szó.

Személy szerint ha elmegyek valahová ahol számomra hihetőbb a hang, akkor azt közelebb fogom érezni a valósághoz, tehát jobbnak fogom tartani.
A valóság ott és akkor születik, egy adott koncerten. Te meg azt mondod, az nem is érdekel minket ott mi volt, csak a hangszereket higyjem el! Higyjed. Kicsit túl nagy játékot hagysz a zene megjelenülésének.
Amúgy meg még mindig: MILYEN valósághoz fogod közelebb érezni? Elõadó tökmindegy, igazad is van. A zene nem hangszerhangok viszonylag helyes otthoni megjelenítésének egymásutánja, az valami sokkal több. Viszont ha te nem élsz megkötésekkel tuti át fog jönni valami, ami neked tetszik és ezért azt szavazod meg a te valóságodhoz legközelebb állónak. De vajon az jön le amit az elõadó elõadott és tolmácsolni akart magából a zenéje által? Úgy tûnik ez neked mindegy.:-/ Egyébként is azt írod: az a valóság amely megszólalás neked jobban tetszik. Én meg erre azt, hogy úristen.

Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

Hát akkor nem tudom, hogy mit értesz hihető hangon. Mert ha a hangban van egy jókora torzítás, akkor valószínűleg már nem fog hihetőnek tűnni.

Hogy a high-end miről szól, mint kívülálló, nem tudom. De kívülállóként nekem úgy tűnik, néha olyan dolgokról, amiknek a zenéhez semmi köze.

Remélem akkor is ennyire tartalmas hozzászólással fogod előrevinni ezt a topicot, esetleg még egy pár komplexust kinézhetsz addig a szótárból
Nekem tetszett az a hozzászólás.

Szerintem otlm a hihetőnél arra célzott, hogy tűnjön úgy, mintha az előadó ott lenne a szobában.

Megkérdezhetem, hogy te például a jazzt érted? Ez talán leginkább az a mûfaj, ahol az elôadó kezében életre kel a hangszer, annak tudása/szenvedélye függvényében. Vagy van erre valami táblázat nálatok, hogy milyen határok között hihetõ még? Minden koncert, minden elõadó MÁS. A hangszer csak egy médium. Ami persze nem árt, ha jól van elkészítve. Egyébként az elõadó is csak az.

Vendég

Igen, és azt a hangszert hogyan is hallotta? Élõben. Enélkül tehát nem megy. Abban egyetértek, hogy egy nem a legjobb akuszikájú helyen megtartott koncertet nem feltétlenül ildomos és tanàcsos 100%-ban az eredeti formájában a _felvételnek_ (bár azt meg kiadni se kell eleve). Te viszont hi-firõl beszéltél. Azért egy nagyjábóli referenciapont van amint azt te is írod egy hangszer megszólalása esetén, idáig oké. De mivan ha elmész egy hallgatózásra, viszf a kedvenc felvételed, s nem ismersz rá az énekes hangjára, teljesen mást akarnak kifejezni a hangszerek, olybá tûnik teljesen más teremben történt a felvétel, holott nem "dehát olyan hihetõen szólt otthon". Igen - saját magához képest. Ami a valóságtól rendkívül messze is állhat. Persze van akinek pont ez kell.Én is szeretek pár karakterisztikát, de nem akarok zeneszerzõ lenni. Az ilyen mértékû saját igényekre való alakítás, berendezkedés már nem helyes szerintem. Tölts el egy hetet narancssárga napszemüvegben. 2 nap után igencsak szomjazni fogod a valóságot.

Önmagadnak mondasz ellent, vagy önmagaddal vitázol .
Egyszer azt mondod nem lehet eldönteni hogy mi a valóság ezért a valóságos hang hajszolása értelmetlen, másszor meg hogy a hihető hang ostobaság, mert az nem biztos hogy valóságos.
Nos akkor mit gondolsz valójában?

Személy szerint ha elmegyek valahová ahol számomra hihetőbb a hang, akkor azt közelebb fogom érezni a valósághoz, tehát jobbnak fogom tartani.

Arra gondolok hogy pl. hihető egy hangszer hangja. Azt azért engedd meg, hogy bárki is hallott már valamilyen hangszert, hangszereket és van róla elképzelése hogy annak hogyan kellene megszólalnia.
A zenész kvalitásait, pillanatnyi lelkiállapotát, játékát, az elõadó kezében kialakult hangszer 'személyiségét' meg vágjuk sutba, nemde bár? Ennyi erõvel mindegy mindegy jazzelõadót hallgatjuk, hisz a hangszerek sajátmagukhoz képest hihetõek, élethûek, nem? Meg még ugyanazok is. Közönségzaj, mikrofonozás, terem/szabadtéri akusztika - francba minddel! Ezt te sem gondolod komolyan...

Igen, és azt a hangszert hogyan is hallotta? Élõben. Enélkül tehát nem megy. Abban egyetértek, hogy egy nem a legjobb akuszikájú helyen megtartott koncertet nem feltétlenül ildomos és tanàcsos 100%-ban az eredeti formájában a _felvételnek_ (bár azt meg kiadni se kell eleve). Te viszont hi-firõl beszéltél. Azért egy nagyjábóli referenciapont van amint azt te is írod egy hangszer megszólalása esetén, idáig oké. De mivan ha elmész egy hallgatózásra, viszf a kedvenc felvételed, s nem ismersz rá az énekes hangjára, teljesen mást akarnak kifejezni a hangszerek, olybá tûnik teljesen más teremben történt a felvétel, holott nem "dehát olyan hihetõen szólt otthon". Igen - saját magához képest. Ami a valóságtól rendkívül messze is állhat. Persze van akinek pont ez kell.
Én is szeretek pár karakterisztikát, de nem akarok zeneszerzõ lenni. Az ilyen mértékû saját igényekre való alakítás, berendezkedés már nem helyes szerintem. Tölts el egy hetet narancssárga napszemüvegben. 2 nap után igencsak szomjazni fogod a valóságot.

Vendég

Meredek. Honnan tudod, hogy az a valami hihetõ, ha még sosem hallottál olyat eredetiben (élõben)? Ez egy baromság, már elnézést.
Arra gondolok hogy pl. hihető egy hangszer hangja. Azt azért engedd meg, hogy bárki is hallott már valamilyen hangszert, hangszereket és van róla elképzelése hogy annak hogyan kellene megszólalnia.

Vendég

Hinnye!
Néhány száz hsz után visszanézek, remélem addig csatlakozik mindenki Aki Számít!

Lesz itt ( vajon ) mérnöki szemléletű kettős vakteszt, Turul, kuruc, Szittya, Szkíta, Sumér, Szumír, Kelta, Hun, Úz... Ír, Breton, Ószirmi stb kinyilatkoztatás?

Objektíven megítélt művészet, ezoterikusan magyarázott hókuszok és pókuszok, regék és anekdoták, felsőbbrendűségi és kisebbségi komplekszusok?

Pszichológiai és parapszichológiai érvek, akusztikai és kvantumdinamikai, kvantummechanikai összefüggések?

Érvek és észérvek?

... és mennyi mindent kihagytam!

Jó szórakozást!

"Bárki úgy határoz, hogy az igazság és tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az istenek hahotájának elsöprő viharában."
Albert Einstein

Ja, és ha megvan a Szent Grál, s bölcsebbekké váltunk mint Háromszoros Magasztosság, akkor csináljunk egy szektát, nehogy mások is rátaláljanak eme értékekre, vagy legyen inkább vallás, nehogy néhány bárány eltévelyedjen!

"Ki ólomból aranyat - ki szalmából egeret"

Remélem akkor is ennyire tartalmas hozzászólással fogod előrevinni ezt a topicot, esetleg még egy pár komplexust kinézhetsz addig a szótárból

Meredek. Honnan tudod, hogy az a valami hihetõ, ha még sosem hallottál olyat eredetiben (élõben)? Ez egy baromság, már elnézést.

Vendég

Különben már eleve az élő hanggal probléma van, mert tapasztalatom szerint ugyanannak az előadásnak a hangzását képesek különböző emberek különféle módon megítélni. És arról már nem is beszélve, hogy jókora eltérés van abban is, hogy az ember például a koncerten hol áll vagy hangversenyteremben hol ül. Most akkor milyen "élő hangzást" is akar valaki elérni?
Az élő hangzás helyett én inkább hihető hangzást mondanék.
Valóságosnak ható, nem merülnek fel kétségek a hallgatóban hogy a hallottak műviek, mesterkéltek(az eredeti esemény rekonstrukciója mint cél, ugyancsak egy messzemenőkig téves hifis axióma amire úgy tűnik itt is többen már kezdenek ráérezni). Egyébként nem baj hogy itt rögtön elterelődött a szó, de én visszatérnék a kiindulópontra, vagyis egy fontos állítás hangzott el egy másik fórumon, miszerint a high-end nem a technikai paraméterek tökéletességéről szól, hanem ennek a hihető hangzásnak az eléréséről, amihez végképp nem a torzítási és egyéb mért értékek vezetnek.
Tudom ehhez persze valamennyire műszaki vénával is kellene rendelkezni, de efölött az érdekes állítás fölött érdemes lenne kissé elidőzni.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.