Az "élő" zene varázsa?!
Üdvözletem!
Pár nappal ezelőtt volt szerencsém egy zenei előadást meghallgatni az alábbi helyen:
https://virtualtour.concertgebouw.be/kamermuziekzaal
A zene nagyon hasonlított az alábbira:
https://youtu.be/BSKmB_1-Kto
A bejegyzésem célja nem az, hogy a helyszínt, a zenekart vagy épp az élő zene varázsát népszerűsítsem, hanem az, hogy hangot adjak az előadás nyomán bennem felmerült kérdéseknek. Hogy érthetőbb legyen, mire gondolok, engedjetek meg egy rövid - a körülményeket vázoló - felvezetést!
A fenti linken virtuálisan bejárható a terem, amelyben az előadás volt. (Technikai információk az alábbi fájlban, a 14. oldaltól:
https://www.concertgebouw.be/media/pdf/ ... 8_hall.pdf). Az alábbi képen pedig az elrendezést jelöltem:

- Terem1.jpeg (96.68 KiB) Megtekintve 4231 alkalommal
Piros színnel az egyik zenész a videóban látható pengetős hangszerrel és énekkel; kékkel a többi tag, fém hangkeltő eszközökkel és vokállal; a két oldalsó fekete a hagosító eszközök (olyanok, mint a virtuális térben láthatók); a középső fekete a keverőpult; fehérrel a széksorok; zölddel én. Mikrofon közvetlenül a központi énekes előtt, illetve két oldalt a zenekar előtt, kissé távolabb.
Na és akkor a lényegről: egyrészt nem értem, egy ekkora teremben (9x14 méter), egy ekkora zenekarhoz miért kell hangosítás? A zenészek csupán néhány méterre voltak a nézőktől és a hangszereikkel olyan hangosan tudtak csörömpölni, hogy az már-már kellemetlen volt. Ráadásul én az énekest csak a bal oldali hangsugárzóból hallottam, ami egészen zavaró volt, tekintettel arra, hogy pontosan magam előtt, lent láttam (mert a földön ült), a hangja meg balról és felülről jött.
Továbbá (amennyire azt a számomra érthetetlen nyelvű felkonferálásból le tudtam szűrni, illetve a zene stílusa sugallta) ez egyfajta "spirituális, marokkói gyökerekkel rendelkező népzene" volt, amiről nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is hangosítva szólt volna eredeti környezetében. Én úgy érzetem, a hangosítás épp elvett abból az eredetiségből, amit az jelentett volna, ha anélkül adják elő.
És a ráadás: a mögöttem ülő páros férfi tagja végig a barátnőjével beszélgetett (na jó, csak addig, amíg nem szóltam nekik). A mellettem ülő, késve érkező úr úgy rögzítette az eseményeket a telefonja kamerájával, hogy azt folyamatosan betolta az arcomba, illetve a látóterembe. Az előttem ülő néni egy laza karmozdulattal félrelökte az esemény hivatalos videósát, amikor az előtte próbált elhaladni, miközben a hölgy - szintén a mobiljával - felvételt készített. Néhányan pedig úgy gondolták, hogy a taps, amellyel a zene ütemét próbálták lekövetni, szerves és kívánatos része az előadásnak.
Élő zene - hifi: 0:1