Az élő zene varázsa!

[Muszklismick]

Idén májusban a Londoni szimfónikusok a MUPA - ban, Prokofjev klasszikus szimfónia, Straninsky és Rachmaninov szimfónikus táncok. Egyszerre lírai, romantikus, fergeteges és brutális. Amikor 100 zenész tökéletesen egyszerre játszik már az első másodperctől kezdve egészen az utolsóig, ebből 48 hegedű volt, mindezt simán a kisujjból kirázva tökéletes összhangban. Amikor a közönség tökéletes néma csendben van és szinte levegőt se vesz, mert minden idegszálával öszpontosít a műre, az embert kirázza a hideg.
 
Októberben Szentpétervári szimfónikusok ugyanitt, Korsakov, Rachmaninov zongoraverseny, és Tchaikovsky hattyúk tava. A hegedűszólónál majdnem zokogott az egész terem, most is feláll a hátamon a szőr, ezt hívják művészetnek amikor a zene és az előadásmód ilyen szinten tudja az közvetíteni az érzelmeket. Csodálat és döbbenet, nagyon komoly munka és rengeteg gyakorlás áll egy ilyen produkció mögött. Az akusztikára csak jót tudnék mondani, nem olcsók a jegyek de a hallottak mindenért maximálisan kárpótolnak.

[Norbi1]

Ja, és a hangosítás... Szvsz. létezik rossz, jobb, jó, de tökéletes nem. Vagy csak Én nem hallottam még a bot fülemmel. De akkor is van egy olyan varázsa az élő zenének, ami miatt az ember nem a hibákra figyel, hanem megpróbálja minnél jobban élvezni az előadást. Legalább is Én így vagyok vele. Nem kritikusnak megyek, hanem kikapcsolódni.
Perzse azért vannak kirívó esetek. Pl. Pakson a "Paksi Zenebarát Szakkör" Jimi Hendrix nótákat adott elő cselló, és hegedű kísérettel. Nem vagyok egy érzelgős tipus, de a könnyek folytak a szememből...
És mit lehetett a legkevésbé hallani az egészből? - A csellót. Hát, itt lett volna egy -két szavam a tisztelt hangosító "szakember"-hez.

[Norbi1]

Idén második nalkalommal volt szerencsénk eljutni a paksi "Gastrobles Fesztivál"-ra. Jazz, blues, és rock zenekarok töménytelen mennyiségben.
Emelett finom ételek, és borok teszik teszik teljessé a több napos rendezvényt. Napi 5-6 koncert, és ezek után / kb. hajnali 2 óra környéke / a "Hullám Büfé" nevezetű vendéglátóipari egységben, ami nincs 100m2, jam.
Itt volt szerencsém élőben végignézni Tót Viktor jazzszakszofonos triójának koncertjét, aminek puszta gondolatára a mai napig borsózni kezd a bőröm...
Ezen kívül a boglári "Jazz-Bor" napokat is megszoktuk látogatni. Ez egy jóval szolidabb rendezvény, kizárólag jazz zenével, és finom borokkal.
Egyébként, meg ha elvonási tüneteim vannak az élő zenét illetően, és nincs más lehetőség, lelátogatok kis városunk rockkocsmájába egy-egy koncertre. Bár ez a műfaj sem áll távol Tőlem, ezeket azért erősen meg kell válogatni...

[gyuszmo]

Sziasztok. Úgy gondoltam, hogy nem lenne nagy baj, ha nyitnánk egy ilyen Topic-ot is. Ide lehetne írni koncert beszámolókat, koncerttermeket Magyarországon és külföldön egyaránt, ki milyen helyeken járt, milyen tapasztalatokkal, terem akusztika, hangosítás, miért volt jó, vagy rosz az adott koncert. Én ritkán jutok el koncertekre, és szívesen olvasnék ilyenekről. Illetve sok zenekari koncert élményt az elmúlt évtizedekből, ugyanis én is sok olyan zenekart hallgatok, akik már régóta feloszlottak. Ha a címben vagy valamiben változtatni kell, természetesen szabad a javaslat, ha pedig feleslegesnek tartjátok, akkor ennyi.
Köszi