Melyik verzióban hallgassam az albumot?

[supravox]

Na erre gondoltam.
Bocsi a spotlámpákért:)

Screenshot_20230105_182359_Gallery.jpg (896.4 KiB) Megtekintve 2435 alkalommal

[pjm]

Nem tudom a legszebb-e, de hogy a legjobban ezt élvezem az tuti

4seasons.jpg (31.97 KiB) Megtekintve 1911 alkalommal

[dixie-chicken]

nekem a legszebb Led Zeppelin II-est,a Led Zeppelin adja elő

[juliush]

Nekem a legszebb Négy évszak prezentációt a Liszt Ferenc kamarazenekar adja elő...
Fotó később

A szülői házban elfekvő (pontosabban álló, azé' barbár nem vagyok!) LP-gyűjteményemben még ott hever az alábbi 3-lemezes válogatás. De nagyot is szólt az ortofonizált Rút Kiskacsából, Yamaha A-500-as erőlködőből és egy pár eredeti, angol exportból visszamaradt Videoton Minimaxból álló rendszeremen!

lfco.jpg (107.12 KiB) Megtekintve 1771 alkalommal

[supravox]

Nekem a legszebb Négy évszak prezentációt a Liszt Ferenc kamarazenekar adja elő...
Fotó később

[juliush]

Ezért meg fogom kapni a magamét, de egy ideje...

cover.jpg (321.73 KiB) Megtekintve 1771 alkalommal

[Aszpirin]

Én nem a hangminőséget ócsároltam, hanem a művésznő tolmácsolását. Szerintem csapnivaló.
Bár bevallom őszintén az agyonhájpolt Nigel Kennedy féle változat sem tartozik a kedvenceim közé.
Szerintem olasz zenét olasz zenészek játszanak. Ez látszik is mert a három kedvenc Négy Évszakom közül kettőt olaszok játszanak, a harmadikat igaz franciák (Musicans de Louvre) de azok meg korhű eredeti hangszereken (mielőtt még Amati és Stradivari megreformálta volna az egész vonóscuccot ... ) játszanak, és ettől egész különleges érdekes hangzása van a felvételnek.

A Négy Évszak-ból pár éve az abszolút kedvencem az Amandine Beyer-féle (2008-as): https://outhere-music.com/fr/albums/viv ... -concertos

[Snipi]

Amikor a Tél első tételből indulót csinálnak attól a hideg futkos a hátamon ...

Örülök, hogy találtam egy sorstársat. Amikor először hallottam, (és utoljára) nem is értettem, mi történt.

Az elmúlt években úgy elszoktam a nem korhű hangszeres és főleg a nagyzenekari barokktól, hogy amikor a rádióban felhangzik egy ilyen felvétel, szinte karikatúrának tűnik.
Amúgy egy kérdés, mert nekem olyan kevés DG LP-m van, nem reprezentatív a minta: csak az újak szólnak annyira sz...ul, vagy a régiek is? Pl. nyáron egy ausztriai magyar kereskedőnél jártunk, és a sok jazz demózás után rákérdeztem, hogy van-e valami szimfonikus felvétel? Két lemezt vett elő (jellemző?), az előbb emlegetett Tűzmadár szvit egyik újabb reprintjét, és elsőre egy DG Beethovent, az is új nyomású volt. Annyira dinamikátlan, lapos, tér nélküli volt, mint egy hússzor másolt kazetta. Szerencsére a Tűzmadár hozta a minőséget...

Nekem van sok DG lemezem CD is LP is, régi is (60-as 70-es, 80-as) meg új nyomás is, és szerintem nem szólnak rosszul. Ráadásul ezeknél nincs az az általam sokszor hangoztatott sirám, hogy kutyaütő zenészek játszanak (lásd. Proprius, Stockfish, Pierre Verany stb.)
Én nem a hangminőséget ócsároltam, hanem a művésznő tolmácsolását. Szerintem csapnivaló.
Bár bevallom őszintén az agyonhájpolt Nigel Kennedy féle változat sem tartozik a kedvenceim közé.
Szerintem olasz zenét olasz zenészek játszanak. Ez látszik is mert a három kedvenc Négy Évszakom közül kettőt olaszok játszanak, a harmadikat igaz franciák (Musicans de Louvre) de azok meg korhű eredeti hangszereken (mielőtt még Amati és Stradivari megreformálta volna az egész vonóscuccot ... ) játszanak, és ettől egész különleges érdekes hangzása van a felvételnek.

[zoli73]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

Igen hallottam. Jónéhány Telarc lemezem van, kivétel nélkül a Telarc Jazz sorozatból, és tényleg nagyon jól szólnak. Nem jellemző rájuk az, ami sok más lemeznél, az a "túltoltság" . Elsőre talán halknak is tűnhetnek, de nem, ezeknek van valódi dinamikájuk, életszerűek, szinte analógot idéző dinamikaváltások, hangszerhangok, énekhangok jellemzik őket. Még véletlenűl sincs közöttük félresikerült felvétel, lemez.

[PgSpa]

Amikor a Tél első tételből indulót csinálnak attól a hideg futkos a hátamon ...

Örülök, hogy találtam egy sorstársat. Amikor először hallottam, (és utoljára) nem is értettem, mi történt.

Az elmúlt években úgy elszoktam a nem korhű hangszeres és főleg a nagyzenekari barokktól, hogy amikor a rádióban felhangzik egy ilyen felvétel, szinte karikatúrának tűnik.
Amúgy egy kérdés, mert nekem olyan kevés DG LP-m van, nem reprezentatív a minta: csak az újak szólnak annyira sz...ul, vagy a régiek is? Pl. nyáron egy ausztriai magyar kereskedőnél jártunk, és a sok jazz demózás után rákérdeztem, hogy van-e valami szimfonikus felvétel? Két lemezt vett elő (jellemző?), az előbb emlegetett Tűzmadár szvit egyik újabb reprintjét, és elsőre egy DG Beethovent, az is új nyomású volt. Annyira dinamikátlan, lapos, tér nélküli volt, mint egy hússzor másolt kazetta. Szerencsére a Tűzmadár hozta a minőséget...

[pali923]

Amikor a Tél első tételből indulót csinálnak attól a hideg futkos a hátamon ...

Örülök, hogy találtam egy sorstársat. Amikor először hallottam, (és utoljára) nem is értettem, mi történt.

[Snipi]

Nem tudom eredeti-e,de a Tűzmadár az egyik legjobb hangú CD-m.

Van szerencsém LP-n birtokolni azt a felvételt. Tényleg elképesztően jó! Talán LP-n még jobb.

És ez egy 1978 júniusi (!!!) digitális felvétel, ami a Soundstream nevű cég 50kHz/16-bit felbontású rendszerével készült!
A korai CD-ken az akkori számítástechnikai háttér mellett az 50->44.1 kHz-es mintavételkonverzió digitális tartományban bizony gyengébb hangot eredményezhetett, mint a Soundstream natív felbontású D-A átalakítójával lemezre karcolni.
Sőt, a fáma szerint annak a néhány SACD remasternek, melyeket ezekől készítettek, a DSD felkonverziója mutatja meg igazán, mit is rögzítettek annak idején, ugyanakkor a hangmérnökök úgy döntöttek, hogy ugyanezen lemezek CD-rétegének a tartalmát a DSD analóg tartományba történő "lejátszásával" és 44.1/16-ban végrehajtott újradigitalizálásával állítják elő, mondván "az analóg transzfernél volt egy finom mélysége a sztereó térnek, tisztasága a hangmagasságnak és egyfajta könnyedsége a hangzásnak, amely nem jött át a közvetlen digitális interpoláció során."

Először nem nagyon értettem amit írtál, mert nem igen értek a digitális dolgokhoz CD-t hallgatok néha és ennyi.
De aztán felkerekedtem, és átmentem a másik szobába, és előkerestem a lemezt (ami nagy szó, mert rohadt lusta ember vagyok :) ) és elolvastam mi van a lemez hátuljára írva, és szórol szóra az amit írtál. És így már meg is értettem amit írtál. Egy a lényeg : a lemez nagyon jól szól, hogy mitől azt nem tudom, de igazából mindegy is.

[juliush]

Nem tudom eredeti-e,de a Tűzmadár az egyik legjobb hangú CD-m.

Van szerencsém LP-n birtokolni azt a felvételt. Tényleg elképesztően jó! Talán LP-n még jobb.

És ez egy 1978 júniusi (!!!) digitális felvétel, ami a Soundstream nevű cég 50kHz/16-bit felbontású rendszerével készült!
A korai CD-ken az akkori számítástechnikai háttér mellett az 50->44.1 kHz-es mintavételkonverzió digitális tartományban bizony gyengébb hangot eredményezhetett, mint a Soundstream natív felbontású D-A átalakítójával lemezre karcolni.
Sőt, a fáma szerint annak a néhány SACD remasternek, melyeket ezekől készítettek, a DSD felkonverziója mutatja meg igazán, mit is rögzítettek annak idején, ugyanakkor a hangmérnökök úgy döntöttek, hogy ugyanezen lemezek CD-rétegének a tartalmát a DSD analóg tartományba történő "lejátszásával" és 44.1/16-ban végrehajtott újradigitalizálásával állítják elő, mondván "az analóg transzfernél volt egy finom mélysége a sztereó térnek, tisztasága a hangmagasságnak és egyfajta könnyedsége a hangzásnak, amely nem jött át a közvetlen digitális interpoláció során."

[Snipi]

Nekem a Telarc CD-im közül a kedvencem a Seizi Ozawa féle Négy Évszak. Mi más? (Az kb. a 22. fajta Négy Évszakom beleértve a Jacques Loussier-féle és a két Max Richter-féle is.)
No de akkor most bedobom a bombát : De az Anne-Sophie Mutter-féle Négy Évszak (az is CD-n van meg) szerintem egy f..s. (Ha összeállt volna még lehetett volna belőle sz@r is - Hofi után szabadon.) Amikor a Tél első tételből indulót csinálnak attól a hideg futkos a hátamon ...

[tunerman]

Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t?

Nem Telarc DDD az érdekes, hanem a rajta lévő élő, helyszini felvételű zene
Nekem amúgy csak ez a kettő Telarc CD van
TJ.

[József1960]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

Nem tudom eredeti-e,de a Tűzmadár az egyik legjobb hangú CD-m.

Van szerencsém LP-n birtokolni azt a felvételt. Tényleg elképesztően jó! Talán LP-n még jobb.
Van az 1812-es lemez, azt fel se merem rakni, mert úgy vágja ki az ágyúlövés a barázdából a hangszedőt mint a macskát sz@rni ... (még nem láttam olyan lejátszót ami azt a lemezt normálisan le tudta volna játszani, pedig láttam már lemezjátszót ... )

Nálam az RR Fantasztikus szimfónia igényel tökéletes beállítást a lemezjátszón.

[Snipi]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

Nem tudom eredeti-e,de a Tűzmadár az egyik legjobb hangú CD-m.

Van szerencsém LP-n birtokolni azt a felvételt. Tényleg elképesztően jó! Talán LP-n még jobb.
Van az 1812-es lemez, azt fel se merem rakni, mert úgy vágja ki az ágyúlövés a barázdából a hangszedőt mint a macskát sz@rni ... (még nem láttam olyan lejátszót ami azt a lemezt normálisan le tudta volna játszani, pedig láttam már lemezjátszót ... )

[József1960]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

Nem tudom eredeti-e,de a Tűzmadár az egyik legjobb hangú CD-m.

[PgSpa]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

Néhány van, pl. Jacques Loussier, Pat Metheny. Szvsz. már éppen a határon vannak, egy kicsit túl "hifisek", de nagyon jók! A régebbi lejátszóm jelezte még, néhány példány HDCD volt. Azt, hogy mennyit ad ez hozzá a hanghoz, nem tudom, mert ugye nincsen összehasonlítási alap....

[Snipi]

Nekem a zenei ízlésem változása az ami miatt vannak már olyan zenék amik nem hatnak meg. Amiket fiatalon tombolva, de legalább is nagyon tetszésnyilvánítással hallgattam ma már nem hatnak meg. Persze néha-néha meghallgatom őket nosztalgiából, de már közel sem okoz olyan katarzist mint anno. Persze az olyan ifjúkori kedvenceim amik maradandó zenének tekinthetőek ma is nagyon tetszenek.
Amúgy ha már CD-k. Hallott már valaki eredeti Telarc CD-t? Szerencsém van párat birtokolni. No azok aztán ki...tt jól szólnak.

[cables]

...
Valóságban csak az én zenei ízlesem kanyarodott el az akkor kedvelt műfajoktól...

Valami ilyesmit gondolok én is. Én úgy gondolom, hogy az emberre az a zene hat, amely - mint rezgés sor - éppen kell a lelkének. És annál jobban hat ránk minél természetesebb, az élőt jobban megközelítő. Viszont minden lélek különböző. Ezért tetszhetnek különböző embereknek nagyon eltérő zenék. Más és más kell akkor épp a lelküknek. Járt nálam még a 90-es években Jeney Zoltán zeneszerző, mert kortárs zenei CDk érdekelték és hajlandó volt szűkszavúan beszélgetni. Megkérdeztem tőle egy fura mondatot, amit épp akkoriban olvastam egy amerikai zenei lapban: A zeneszerzők az átlag embernél jobban értik az életet. Nem magyarázta meg, csak annyit felelt, hogy: Igen.

Valószínűleg a zeneszerzők ösztönösen értik a rezgések nyelvét és le tudnak kottázni olyan rezgés sort, ami a szándékuk szerint hat a lélekre.

[PgSpa]

Nemigen tudom hová tenni ezt a sommás kijelentést!
A Helios a Hyperion kiadó középáras sorozata, melyben korábbi felvételeit adta/adja ki újra. Számos beszámoló szerint az új Helios kiadások hangminősége elmarad az eredetiektől, ezt támasztja alá konkrét saját élménnyel PgSpa. Jómagam konkrét tapasztalat hiányában (és a Miniszter távollétében) sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Talán egy-két Helios kiadvánnyal rendelkezem, azok szépen szólnak, de nem volt eddig alkalmam összevetni az eredetiekkel.
Viszont a számtalan teljesáras Hyperion kiadvány, amivel rendelkezem, gyakorlatilag mind magas művészi és technikai szinvonalat képvisel, egyik kedvenc kiadóm vitán felül.
[/quote]

Nem tudom mitől nem fognád rá, hogy sommás... De van pár Purcell, Mendelssohn, Savall cd-m, de mind digitális hangzású. Ahogy javult a rendszerem, úgy ezek hangja is elviselhetőbbé válik, de LP-ről hallgatva teljesen máshogy szól a rendszer. Vagy cd-ről is máshogy szól egy jó Harmonia Mundi felvétel. Pl egy Paniagua lemez. Persze LP-ről az is sokkal jobb.
[/quote]
Nagy Savall rajongó vagyok, kb. 50 SACD és pár tucat Alia Vox előtti Audivis CD is van a polcomon, ez utóbbiak nem csak tőle. Az én rendszeremen és az én ízlésemnek nem tűnnek digitálisnak, hanem inkább a legjobb hangú lemezeim közé sorolom őket. Az biztos, hogy egy viola consort felvétel, ami nem a hagyományos hifista csinn-bumm cirkusz, hanem a felharmonikusok, fimom hangszínek egyvelege, komoly kihívások elé tud állítani egy berendezést. Van olyan korai Savall CD-m, amit egy ideig nem is bírtam hallgatni, annyira egy massza volt. Aztán ahogy fejlődött a cucc, úgy nyílt meg a felvétel.
Az említett két felvételnél biztosan az történt, hogy "modernizálták" egy kicsit a hangzást, az ifjú hangmérnökök pöcköltek egy kicsit a potmétereken. Még egy eretnek gondolatom is van: az eredeti CD címkéje csak kis felületen szitázott, csak a feliratok vannak az ezüstös felületen, az új felszíne meg olyan vastagon van befesve, mint ahogy régen az alvázvédőkkel kezelték az autók alját. Lehet, hogy ez is belejátszik a hangzásba...

[SoundMania]

Helios cd-k ilyenek. Jó rendszerben szólnak csak jól.

Nemigen tudom hová tenni ezt a sommás kijelentést!
A Helios a Hyperion kiadó középáras sorozata, melyben korábbi felvételeit adta/adja ki újra. Számos beszámoló szerint az új Helios kiadások hangminősége elmarad az eredetiektől, ezt támasztja alá konkrét saját élménnyel PgSpa. Jómagam konkrét tapasztalat hiányában (és a Miniszter távollétében) sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Talán egy-két Helios kiadvánnyal rendelkezem, azok szépen szólnak, de nem volt eddig alkalmam összevetni az eredetiekkel.
Viszont a számtalan teljesáras Hyperion kiadvány, amivel rendelkezem, gyakorlatilag mind magas művészi és technikai szinvonalat képvisel, egyik kedvenc kiadóm vitán felül.

Nem tudom mitől nem fognád rá, hogy sommás... De van pár Purcell, Mendelssohn, Savall cd-m, de mind digitális hangzású. Ahogy javult a rendszerem, úgy ezek hangja is elviselhetőbbé válik, de LP-ről hallgatva teljesen máshogy szól a rendszer. Vagy cd-ről is máshogy szól egy jó Harmonia Mundi felvétel. Pl egy Paniagua lemez. Persze LP-ről az is sokkal jobb.

[juliush]

Helios cd-k ilyenek. Jó rendszerben szólnak csak jól.

Nemigen tudom hová tenni ezt a sommás kijelentést!
A Helios a Hyperion kiadó középáras sorozata, melyben korábbi felvételeit adta/adja ki újra. Számos beszámoló szerint az új Helios kiadások hangminősége elmarad az eredetiektől, ezt támasztja alá konkrét saját élménnyel PgSpa. Jómagam konkrét tapasztalat hiányában (és a Miniszter távollétében) sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Talán egy-két Helios kiadvánnyal rendelkezem, azok szépen szólnak, de nem volt eddig alkalmam összevetni az eredetiekkel.
Viszont a számtalan teljesáras Hyperion kiadvány, amivel rendelkezem, gyakorlatilag mind magas művészi és technikai szinvonalat képvisel, egyik kedvenc kiadóm vitán felül.

[zoli73]

----
Őszintén szólva én nem ilyen fajta "nem tetszésre", lemez különbségre gondoltam, hanem arra, ha régen nagyon kedvelt, sokat játszott saját lemezünk ma nem hat igazán ránk. Ilyenbe nem fut, futott bele senki?

De igen. De én ezt inkább műfajokra mondom, mint konkrét lemezekre.
Még ma is őrzök olyan lemezeket a gyűjteményemben, amit 20-30 éve "rojtosra" hallgattam, de ma már nincsenek rám hatással, évek óta nem hallgattam őket.
Eladni nem lehet, kidobni szintén nem szeretném, így rakodsgatom ide-oda.
Szerintem ez korral is jár, de embere is válogatja.
Egy példa, a 80' évek végén, 90' évek elején jobbára konnyűzenét, elekronikus zenét, az aktuális slágereket hallgattam, olyanokat, amiket a szórakozóhelyeken is jatszottak.
Abban az időben a barátommal cserélgettük a lemezeket, kazettákat, mert a zenei ízlésűnk majdnem teljesen fedte egymást.
Nos, most karácsonykor, sok év után találkoztunk ezzel a fiatal kori barátommal. Hosszasan beszélgettünk, persze a zenehallgatás, mint közös hobbi is szóba került.
Nagyon elcsodálkoztunk, hogy a készülékekről, hifiről jól el tudunk sztorizgatni, ezzel szemben a zenei ízlésünk nagyon elkanyarodott egymástól, így ebben már nem volt közös nevező. Valóságban csak az én zenei ízlesem kanyarodott el az akkor kedvelt műfajoktól, a barátom megmaradt "örök fiatalnak", és ma is az akkori, és az az óta "termett" könnyűzenét hallgatja. Szinte értetlenűl nézett rám, mikor elmondtam, hogy én bizony Jazz-t, Blues-t, Rock, és prog. Rock-ot hallgatok.
Utána gondolkodtam rajta, miért van ez? Az idő múlása(a barátom 2 évvel fiatalabb nálam, tehát már ő sem tini), külső behatások, a fent említett műfajokhoz meg kell érni, befogadóbbnak kell lenni, kiváncsiság, szélesebb latókör, igényesség? Nem tudom, talán ez igy mind együtt.