A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Kérhetek egy top 5-ös listát az újabb progrock bandák lemezeiből?
Leragadtam,és csontig is rágtam már a 70-80-as éveket,viszont az újabb 10-20 éve alakultakat csak nagyon halványan ismerem.Most érzek némi inspirációt ezek kivesézésére is.Tehát jól jönne egy kis segítség arra, hogy melyiktől mit lenne érdemes kezdésnek meghallgatni,aztán a többi már jönne magától.
Nem igazán újak, de különlegességként ajánlom figyelmedbe az Anima Mundi nevű kubai (!!!) progrock zenekart, szinte teljesen ismeretlenek, de zeneileg nagyon ott vannak. A szimfonikus prog vonalat követik (de elektromos hangszereken!), erősen Yes-es beütésű a zenéjük, de ugyanakkor nagyon egyedi hangulatúak is, ne 1-1 Yes-nyalásra gondolj!
Mint ahogy az a progrock zenekaroknál elég gyakori, a legelső albumuk eléggé felejtős, de a "Jagannath Orbit" és a "The Way" nálam toplistások. Zeneileg és hangzásilag egyaránt. (megvannak CD-n is, ritkaság!). https://www.progarchives.com/artist.asp?id=666
Szintén nem annyira újak, de ha esetleg nem hallottál még róluk, szívesen figyelmedbe ajáblanám még a Unitopia nevű ausztrál zenekart. Sajnos ők már nem léteznek ebben a formában, de amit produkáltak, amíg léteztek, különösen a "The Garden" c. albumuk - nálam a top 10 progrock kedvenc között van. - igen figyelemreméltó.
Nálam a top 10-ben van a Kaipa "In the Wake of Evolution" c. albuma is - hátha nem ismered.
Nagyon érdekes, összetéveszthetetlenül egyedi, de nem mindenkinek való az Ozric Tentacles is (én nem tudtam őket igazán megszeretni, de egy próbát megér, hátha a Te ízléseddel találkozik).
A fentiek egyike sem a népszerű prog-metal vonalat követi, szóval ha azt keresel, akkor másfelé keresd.
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Kérhetek egy top 5-ös listát az újabb progrock bandák lemezeiből?
Leragadtam,és csontig is rágtam már a 70-80-as éveket,viszont az újabb 10-20 éve alakultakat csak nagyon halványan ismerem.Most érzek némi inspirációt ezek kivesézésére is.Tehát jól jönne egy kis segítség arra, hogy melyiktől mit lenne érdemes kezdésnek meghallgatni,aztán a többi már jönne magától.
Én írnék párat, szerintem ismered is őket és nem is top, de szerintem jók:
Anathema, The Pineapple Thief, Opeth, Gapzacho, Steven Wilson, Riverside, RPWL, Airbag, Phideaux, Tool.
Kérhetek egy top 5-ös listát az újabb progrock bandák lemezeiből?
Leragadtam,és csontig is rágtam már a 70-80-as éveket,viszont az újabb 10-20 éve alakultakat csak nagyon halványan ismerem.Most érzek némi inspirációt ezek kivesézésére is.Tehát jól jönne egy kis segítség arra, hogy melyiktől mit lenne érdemes kezdésnek meghallgatni,aztán a többi már jönne magától.
Én is nagy lengyel prog-rock rajongó vagyok.
Itt a lista, akiket szeretek:
After...
Albion
Amarok
Ankh
Collage
Er Kwadrat
Gall
Georgius (Jerzy Antczak)
Hovercraft
Indukti
Jerzy Antczak
Krzysztof Lepiarczyk
Lebowski
Loonypark
Lunatic Soul
Maciej Meller
Michal Lapaj
Millenium
Moonrise
Quidam
Retrospective
Riverside
RSM
SBB
Smash the Crash
Tale Of Diffusion
The Ryszard Kramarski Project
Thrilos
Votum
Walfad
Peter Gabriel a 2002-es Up óta dolgozik 10. stúdióalbumán, ezzel tavaly simán felkerült a 25 lemez, amit régóta várunk listánkra. Ennek azonban vége: 2023-ban végre megjelenik az i/o, ráadásul nem is akárhogy: az új dalok mindig teliholdkor fognak kijönni, az első ma, január 6-án.
A Genesis egykori énekese 2000 körül még úgy gondolta, akár dupla album is lehet a legutóbbi új dalokat tartalmazó sorlemeze, az Up, annyi anyaga gyűlt össze hozzá (állítólag 100 körüli dal vagy dalkezdemény). Majd a 2002-es lemez megjelenése után azt nyilatkozta, hogy 1-2 éven belül kijöhet a folytatás, ám ebből végül 21 év lett. Az album befejezését hol turnék, hol feldolgozáslemezek, hol a felesége betegsége késleltette, ám – valószínűleg a járvány alatt – neki is lett ideje, hogy a végére érjen a dolgoknak. A ma reggel debütált Panopticomon (ami még nem a végleges albumverzió) Brian Eno billentyűzik, David Rhodes gitározik, Manu Katché dobol, és Tony Levin basszusozik. A turnéra is ők fogják elkísérni az énekest (mínusz Eno), aki hosszú idő után újra koncertezik Európában; a magyar rajongóknak sajnos Krakkóig vagy Berlinig kell utazniuk, ha május-júniusban meg akarják nézni élőben Gabrielt.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már (számomra is paradox módon) unalmas a Polyphia zenéje.
Erre úgy jöttem rá, hogy beraktam az autóban egy hosszabb úton, csak Polyphiát, és egy idő után nem bírtam már hallgatni. Ugyanazzal összegezhető minde számuk: mérhetetlen virtuozitás, lehetetlen futamok, váratlan progressziók, szaggatott ritmika, ami hirtelen rövid szüneteket majd ugyanojlyan hirtelen dinamikaváltások sorozatát produkálja... Az eredmény pedig: első hallásra: HŰHA! Második hallásra: hűha. Harmadik hallásra: hááát izé... végül: oké, ennyi ebből elég.
Szerintem ilyen, amikor valamit túltolnak. Bármilyen virtuóz és megkapó, hosszabb távon rém unalmassá válik.
Persze ez teljesen egyéni vélemény, de kíváncsi vagyok, hogy TE hogy vagy ezzel...
Teljesen értem, hogy miről beszélsz, néha nekem is sok. Azonban nem tudom elvitatni tőlük, hogy mekkora követ dobtak a nodern prog pocsolyájába. Önismétlőek, kiszámíthatóak (ami totálisan ellentéte a progresszívnek), de a Playing God és ez a szám is igen jóra sikeredett, a másk két új szám erősen felejtős (főleg azzal a lánnyal, ami inkább egy pop dal).
A Polyphia ma egy szórkaztóipari termék, teljesen 21. századi marketing gondolkodással, én nem ebben szocializálódtam, szerintem te sem...
Mindent összevetve inkább hozzátettek a mai modern zenéhez mintsem elvettek, enyhe pozitív a mérlegük nálam. Pl. a fiamra tett hatásuk miatt nem lehetek elég hálás...
Ez a szám jó, Vai a trónon.... mekkora már. Van benne némi metálra hajazó gitározás is, nekem ez a szám tetszik, jelen pillanatban nem látok bennük évtizedes karriert, de hátha meg tudnak majd valahogy újulni.
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már (számomra is paradox módon) unalmas a Polyphia zenéje.
Erre úgy jöttem rá, hogy beraktam az autóban egy hosszabb úton, csak Polyphiát, és egy idő után nem bírtam már hallgatni. Ugyanazzal összegezhető minde számuk: mérhetetlen virtuozitás, lehetetlen futamok, váratlan progressziók, szaggatott ritmika, ami hirtelen rövid szüneteket majd ugyanojlyan hirtelen dinamikaváltások sorozatát produkálja... Az eredmény pedig: első hallásra: HŰHA! Második hallásra: hűha. Harmadik hallásra: hááát izé... végül: oké, ennyi ebből elég.
Szerintem ilyen, amikor valamit túltolnak. Bármilyen virtuóz és megkapó, hosszabb távon rém unalmassá válik.
Persze ez teljesen egyéni vélemény, de kíváncsi vagyok, hogy TE hogy vagy ezzel...
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
Lehet, hogy volt már, de beteszem, mert akkora zseni ez az albumuk (és milyen minőségű is! Libabőr), hogy ha magnószalag lenne, már rongyos lenne.... :) Az utolsó 2 szam meg mindent visz.
De a Fool's Epilogue is :)
Máris Viktor “nárciszt” olyan zenekarokból lehet ismerni énekesként, mint a Dereng, a Bálnalovas vagy a nís, most viszont egy saját projektet mutat be itt a Lángolón. És itt át is adnánk a szót neki:
“A hozzánk méltó távolság története több, mint tíz éve kezdődött. Kéne csinálni olyan zenét, amilyet nem hallunk máshol, keverni a kedvenceimet egy olyan eleggyé amire vágyom, hogy mások tegyék. Írni olyan dalokat, amilyeneket hallani, hallgatni szeretnék például egy koncerten. Mindig részem volt az önkifejezés, de saját magam kielégítése is ugyanolyan fontos, mint az, hogy megértsenek. Így próbálom egyesíteni ezeket a dolgokat.
Ezeknek a daloknak is a nagy része abban az időszakban született, több mint 10 éve, de ez a kis projekt mindig háttérbe szorult, mert remek bandákba csatlakoztam, mint az akkori numetálos enRage, az induló Dereng, a Bálnalovas, a saját elektronikus projektem, a Yornkék vagy a most is haladó nís zenekar. Szóval a hozzánk méltó valahogy mindig háttérbe szorult, mert volt más amit csinálni kellett, meg lusta is voltam sokszor, de sosem hagytam elhalni az egészet, mert volt tervem vele. Összerakni egy zenekart, felújítani a régi dalokat, írni újakat.
De elteltek évek és annyit változtam zeneileg, hogy már nem éreztem annyira magaménak a régi dalokat, de nem volt opció a kukázás, így kitaláltam, hogy megcsinálom egyedül az egészet, kicsit modernesítem a régi ötleteket, formálom mai magamra, de azért a lényegükön nem változtatok, mert ezeket az energiákat új dalok írásába fektetném.
Tehát egy amolyan letisztázás és továbblépés a cél. Létrehozni ezt a projektet, életre kelteni és írni az új dalokat. Szeretnék majd zenekart összerakni, de olyan komplexen írok témákat, érzéseket, hogy nehéz ahhoz kapcsolódó embereket találni, de jó lenne ha lennének jó zenészek, akik kijavítják a hibáimat, kiegészítik a hiányosságaimat, inspirálnak és együtt tudunk alkotni. Hát ez lenne a cél.
A név, a hozzánk méltó távolság nagyon fontos számomra. Mindenki tart valahova és akik hasonló távolságra vannak attól ahova tartanak, azok megértik egymást, mert hasonló cipőben járnak. Mindegy a céljuk, a lényeg a távolság amennyire attól vannak. Olyan emberek illenek össze bizonyos életszakaszokban, akik megértik egymást, vagy hasonló dolgokkal küzdenek. Annak idején ilyen emberek vettek körül engem és nagyon jól tudtunk együtt működni, szeretni egymást, hatni egymásra, támogatni egymást. Innen jött ez a név ötlet. A borító képe egy másik értelmezést követ. Ott a lényeg, hogy a három pont, ami befolyásolja az emberek viselkedését, között mekkora a távolság. Itt is csak azt tudjuk megállapítani, hogy kivel illünk össze. Ha úgy tetszik, kinek van olyan távol a tudata a nemi ösztönétől, mint magunknak, vagy éppen az érzelmei mennyire befolyásolják, milyen távol van a tudatától, stb. Szóval mindenki eldöntheti neki mekkorák ezek a távolságok, de ez a három együtt alkot egységet.
Az évek alatt a név rövidült csak hozzánk méltóra, hogy a hallgatót ne szorítsuk korlátok közé, be tudja helyettesíteni a saját harmadik szavát, így a távolság pedig a bemutatkozó lemez címe lett.
Az Alina című dalban Besnyő Gabival énekelek, mert annyira imádom a hangját és lett egy ötlet, hogy az a dal legyen párbeszéd és Ő szívesen elvállalta a vendégszereplést, mert tetszett neki a dal. Nagy öröm ez számomra.”
A borítón a mandala Horváth Rita munkája. A fotót Király Lilla Vivien készítette.
A dalokban szinte mindent Máris Viktor csinált, kivétel az aratható dal versszaka alatt szóló basszus slappelés,
“azt a csodálatosan tehetséges Oancz János barátom és régi zenész társam játszotta fel, mert én slappelni nem tudok. Illetve néhány dob téma a szintén zseniális multiinstrumentalista zenész Hegyaljai-Boros Zoltán (Zedmind) ötlete még a közös zenélés időszakából.”
A dalokat szintén nárcisz keverte, azt mondja, hogy ezért is tartott sokáig elkészíteni őket, mert évekig tanulta rajtuk, hogy végül hallgatható minőségűek legyenek. A Mastering az Echo Recording Studioban készült, ahol Kiss Gábor kapta össze és tette helyre az összhangzást.
