A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Évszakok, hónapok, 'divisions' - különleges Alpha prezentáció.
Belül a képről (majdnem ez a fenti) is egy miniesszé, a zenéről egy nagyobbacska.
Képek jók; van csokievéses is...
A sztrímelők?, remélem, van jó e-booklet, máskülönben ebből most kimaradnak.
Az utolsó szám egy szűk perces...mi is?, valami furcsaság.
Ami a zenehallgatókat minimum két részre osztja.
Van, aki szerint szinte minden benne van, amit a hangszerről, meg a korról tudni érdemes.
Van, aki a vállát vonogatja, hogy miez?, meg miért, meg stb...
A Paul O'Dette koncert egészen fantasztikus volt.
Valami olyan gurulós virtuozitás van benne, ami ritkaság.
Megy, keményen, ütemesen, közben meg telinyomja pici, majdhogynem érzelmes zárásokkal, díszítésekkel. Van úgy, hogy alig lehet észrevenni.
És benne van a zenében 1000%-ig.
Itt a nagy kedvenc, a hírhedt 'kromatikus Dowland', ez olyan a lantosoknak, mint a zongoristáknak a Goldberg-variációk, hát, nem egyszerű. Meg gyakorlatilag a zenei perverzió határán egyensúlyoz.
Mesteri.
Meg milyen furcsa, hogy két lantos arc, ő meg a Karamazov, ő reneszánsz lanttal, K. barokk lanttal, mindkettő a Zeneakadémia kisterem, és ráadásnak mit adtak mindketten?, valami olyat, ami nekem No.1., hát igen, Piccinini-t... biztos kiolvasták a szememből, ott ültem 2 méterre...
BFZ koncert (HÁBORÚ ÉS BÉKE NYITÁNY, CSAJKOVSZKIJ HEGEDŰVERSENYE ráadás Thaïs meditációval, RÓMEÓ ÉS JÚLIA SZVIT) után benéztem a Solti terembe 10 percre, ott láttam az öreget hangolni, gyakorolni. csak ketten voltunk a teremben. a lant nem nekem való, a 4. sor széléről alig hallottam valamit. kijöttem, David Russellről azt gondoltam, hogy ő is be akar menni hallgatózni; 2-3 mondatot beszéltem vele, érdeklődtem volna, hogy milyen szóló gitár CD-ket ajánl, de már mennie kellett.
a Budavári eva. templom orgonakoncertjére mentem utána (Árpás Miklós), a Mozart átiratok tetszettek.
Messziről jött.
Hogy kinél volt a messzi északon, és miért adta el, és miféle történetek voltak és mit gondolt, amikor hallgatta.
Az értékét pontosan tudta, az ár pont a fájdalomküszöb környékére belőve.
Nyilván nem az amazonos 800 GBP.
Nem nepper, látszik a borítékon.
Nem ugrunk neki. Előbb kimenni, kávézni, kicsit ezekről gondolkodni.
Felbont.
Beleszagol. Egy korty levegő Finnországból. Kicsit cédrusos-fenyős.
A legjobb olaj-papír csatolókondik papírja innen, vagy az oroszoktól van.
Tökéletes állapot. Dupla pukkantgatós csomagolás.
Fú.
Paola így nézett ki...
Henestrosa.
Meg a spanyol Aranykor.
A hangszer eredeti; megint, egy gyűjteményből kölcsönkérve.
Kezdés.
Egyszerűen káprázatos.
Minden finomság, ami csak létezik. Tisztán szellemi zene, jól mondták.
Ez a tónus - most ez a hangszer tetszik a legjobban. (aztán, amikor beteszem a másikat, amaz...)
A bookletben nagyon érdekes írás a korról, a szerzőkről, a hangszerről, és magáról a zenéről. Paola írta, nem egy akadémikus kutató, ez fontos.
Értem már, miért írta a minap, hogy ez a felvétel, ez különösen kedves neki, mind a mai napig.
Úgy látom nagyon beragadt neked ez a felsőbbrendűség-érzés a “streamelősök”-kel szemben.
Csak már kicsit unalmas, ellentétben a valódi értékes ajánlásaiddal
De miért akkor kell leb@szni, amikor tényleg nyomom, hogy HiRes, meg digital booklet, és nem azért, hogy melyik a jobb... erre még letöltőkódom is volt...
Az a de szócska nem tűnt fel?
Magyarból hányas voltál...?:)
Akkor inkább jogos lesz majd, amikor majd nyomom a képet a finnországi bélyegről, ahonnan jött, ami a borítékon volt, amiben az a CD van, ami neked soha nem lesz a kezedben.
Könyv, 100 oldalnál több, tömve színes illusztrációkkal.
PC-s/sztrímelősök nem fogják szagolgatni, lapozgatni.
De.
Megkapják Hi-Res csodában, és, gondolom, ízléses e-booklettel, szóval, nem a formátuma lényeg, ki-ki mire gerjed.
Úgy látom nagyon beragadt neked ez a felsőbbrendűség-érzés a “streamelősök”-kel szemben.
Csak már kicsit unalmas, ellentétben a valódi értékes ajánlásaiddal
Igen, igazad van, megkapható Hi-res csodában, plusz egy 48 oldalas, nagyítható e-booklet, amelynek mimden oldala a könyv két oldalát tartalmazza a mellékelt nézetben. Ez éppen Qobuz-on.Lásd mellékelt képek.
Szagolni tényleg nem lehet.
PS.: elég gyakran vásárolok “korongos” kiadványokat (is), ajánlanám is a legutolsót, amit beszereztem pár napja juliush segítségével , de Neked már nem ujdonság, mert írtál róla a blogodban is (mellesleg Monteverdi: Vespro... dupla SACD, AliaVox)
.
.
Csatolmányok
6A2F05FA-68E4-4311-80C9-2E157A14155F.png (1.05 MiB) Megtekintve 2389 alkalommal
E192E8AC-5D14-4F27-87A5-39EDAB295A30.png (881.8 KiB) Megtekintve 2389 alkalommal
Fő rendszer: Mac (Roon Server) | Thorens 206 + Goldring 2200 | NAD M55 → NAD M33 → Audio Physic Classic 20
VI. Budavári Bach Fesztivál
vasárnap voltam. remélem, hogy nem késtem el vele nagyon. a 16-os busszal lehet megközelíteni a templomot (Bécsi kapu tér).
TV: Panasonic TX-32PX20 * DVD: LG DVX9700 * Jazz J9940 hangfalak * DD dekóder: Audio Storm 5.1 Pro * Beltéri: RADIX Delta 2000 plus * épülő alu polcsugárzó (Fountek FW168, Seas 27TBFC/G)
Kettővel lentebb, zongora. Egyik szerző sem szívem csücske, restelkedve bevallom, Kocsis Zoltán sem. A "like" főként a 85. életévét alig több, mint egy hete betöltött Rados Tanár Úrnak szól: https://papageno.hu/intermezzo/2019/10/ ... c-85-eves/ Az e topicból azóta más vizekre evezett fórumtársunk által zongorázni nem tudónak, jellegtelennek és megroskadtnak titulált Rados Ferencnek, akit az általam (ebben is... laikusként azért) kompetensebbnek tartott K.Z. így méltatott:
„Bizony ő a mester, ő tud pillanatnyilag olyan dolgokat itt Magyarországon a zenéről, zongorázásról, amelyeket nagyon kevesen tudnak, vagy senki sem tud rajta kívül.”
A "szakállas fószer" a Minden reggel c.filmben játszotta Sainte Colombe mestert... Az egy hangszer tényleg annyira kettőnek hangzik, hogy az én agyam és hallásom néha széthúzza a térben, annyira erős az illúzió.
Valóban, és mégis, ez az a lemez, amin kb. a legjobb vonóshangszer-hangot tudok mutatni. Azzal a 'belső' ragyogással van tele, amelyik a szellemiségekből (zenei, előadói) lesugárzik.
Paradox módon, ilyenkor örülök ennek a lejátszónak igazán, hogy nem az a kevés számú SACD szól csak jól, és a többinél tompa vágyakozás van a magasabb formátum után, hanem, konkrétan, most ez tetszik jobban, hangzásban, mint mondjuk egy másik AliaVox SACD. És, dobáljatok meg kővel, ez aránylag sokáig másolatban volt meg, és én nem audiofil CDR-re írok, hanem sima, LP mintás Verbatim-re, és, ott is így szólt.
Van egy olyan zárás rajta, valahol, amikor már gyakorlatilag a lecsengés megy, hosszan, és még ott is vagy ötször belevariál Savall a távozó hangba.
A két Sainte-Colombe között egyértelmű zenei azonosság van, egészen bizonyosnak tartom, hogy aputól szívta ezt a fajta komponálást.
Amúgy, az ember a közeli dolgaival olykor jóval figyelmetlenebb. Én évekig úgy voltam, hogy van két AV dupla lemez, mindkettőn ketten gambáznak, és, amikor aztán ezen keresem a másik előadót, kiderül, hogy az a szakállas fószer, az csak a Tombeau narrátora, és ezen egyedül, egy szál hangszer szól, akkor is, amikor kihallani véltem a kíséretet, amit, nagyon jónak, tökéletesen egyszerre lélegzőnek tartottam...:)
Sainte Colombe neve ma már ismert, Savall egyszerűen behúzta a régizene birodalmába.
Az egyik óriási kedvencem, sok szó esett róla, ott a blogon is.
Arról kicsit ritkábban esik szó, hogy volt egy fiú, aki, ill. a művei, Angliában bukkant elő, az 1700-as évek elején, és ma egyértelmű, hogy ő Sainte Colombe de fils, vagyis S.C. fia, a két lány mellett.
A kontinensen ekkorra a viola da gamba már leáldozóban volt, új sztárok jöttek; Angliában a consort music tovább életben tartotta ezt a hangszert, nem kizárt az összefüggés..
Pieces de Viole - szvitek sora, belül tánctételek, vagyis, a forma, az az, amivel majd Bach is próbálkozik.
A zene, az előadás, az egészen fantasztikus.
Rengeteg akkordbontás, díszítés, ellenpontok mesteri bonyolítása, 'saját-kíséret', alig lehet elhinni, hogy nem ketten játszanak - és mindez úgy, hogy a melódia nem vész el. Sőt.
Egy szál hangszer, egy régi, 1697-es Barak Norman héthúros basszusgamba.
Ha még hallottatok szép hangot...
Tömény hifis gyönyörűség.
Az artwork a szokott AV mérce. Dupla lemez. Jó kézbe venni, tapogatni, szagolgatni.
Egy ilyen kezdés, kicsit nagyobb hangerőn - hátborzongató.
Pénteken Karamazov koncert volt a Zeneakadémián.
Nekem is későn ugrott be, hogy ő volt az a hyper-renitens, aki Sting-et belehúzta abba a hírhedt Dowland projectbe.
Sting meg a reneszánsz Britannia... mekkora felhördülésvolt...
Kortárs zene.
Szemző Tibor, és a híres lemez, a Tractatus.
Jóval nagyobb ismertsége lett, mint a kamaradarabnak, amelyhez(-ből) készült.
Nagyon nehéz megmondani, hogy miért. Valami meghódította a közönséget. A nem-filozófusokat is.:)
Az artwork egyedi. Kinyitva, ott a tokra nyomtatott 'hieroglifa-halmaz'.
Az egész csak 30 perc.
A lemez egyetlen track, egy monoton dúdolás, két, vagy talán három akkordos basszus-pengetésre, minimális ritmus, és a háttérben szövegek mennek, Wittgenstein filozófiai traktátusaiból, nevezetesen a “Tractatus Logico-Philosophicus” and “Vermischte Bemerkungen”-ből.
A szövegek különböző nyelveken, különböző emberek által vannak felolvasva. Van, amelyik bonyolult, nagyon, van, amelyik nem. Van, amit értünk, van, amit nem - ki-ki nyelvtudásainak tükrében, a szövegkönyv nem segít, abban csak korrekten ott vannak a töredékek. A magyar az magyarul, a japán szöveg japánul.
Alap-osztinátó kitöltve bonyolultságokkal - nagyon különleges maga a zenei megvalósítás.
A hangzás valami tökéletes. Ilyenkor mindig bevillan az a régi BBC project, meg az emberi hang érthetőségére tett erőfeszítések a hifiben...
Aztán, akinek van kedve, lehet kicsit beljebb hatolni Wittgenstein dolgaiba; a neten tengersok infó róla. Ha csak megállunk ennél a furcsa hangulatnál - az is nagyon jó.
Akkor nézzünk egy 'stilisztát', (akit N.P. bizonyára jól ismert :)), igen, Kapsberger-ről mindig nehezen szakadok le, itt egy tökéletes konvencionális előadás a tökéletes nonkomformista zenével.
A hangminőség nagyon különleges; a hangszer egy 10 kórusos van Lennep lant, tehát mai dolog, bélhúrokkal, de olyan tónussal, ami szintén nem az átlag; a hangolásban is lehet valami trükk, nagyon enyhén kibillentett harmóniák, nem úgy, mint Gesualdo, aki kromatikus aberrációkkal direkte idegelt, hanem valami finom, de céltudatos manőver,... ami nálam célt ért, az biztos.
Ha valami ellentéteset kellene mondani Bach zenéjével, lehet, hogy nekem ez lenne.