Komolyzenei ajánló

[chord]

Francia balladák - a koncert ezzel végződött:

Nos esprits libres et contents
Vivent en ces doux passe-temps.
Et par de si chastes plaisirs,
Bannissent tous autres desirs.


youtu.be/Xw_kP7zGyQg


Lemezen is különösen gyönyörű.

[chord]

júl. 22. Orlando énekegyüttes: A Vég és a Kezdet
júl. 23. Recercare Régizenei Műhely: Sire Roi, c’est ma fémme"Francia balladák kora
júl. 24. Les Basses Réunies: D. Scarlatti - Boccherini: Conversationes intimes
júl. 25. Csalog Benedek - Pétery Dóra: J. S. Bach fuvolaszonátái
júl. 26. Virág Mátyás - Nagy - Szokos: Csellószvitek, gambaszonáták
júl. 27. Cserményi Zsombor: J. S. Bach szólókantáták


Gyorsjelentés,

Orlando -
Reneszánsz polifónia, Lassus, Tallis, Byrd, gyönyörű előadás, sűrű és komoly zenék, nagyon jó akusztika, volt a végén egy kortárs, azt meg sem tudom ítélni a saját dolgaim szerint sem, annyira más volt minden porcikája, nem volt gáz, a közönség megette kicsi csuklásokkal.:)
Recercare - fenomenális, kedvenc zenéim, plusz Machaut meg pár Ars Subtilior, nagyon merész, nagyon, hogy egy francia ballada a 18.sz.-ból, a 'legvastagabb' Barokkból, egy lélegzettel folytatódik egy Solage átiratba, aztán egy borzongtató Un Jeune Fillette, két énekes, uniszónóban, tökéletes, majd vége, és az akkordok szétválnak, és lesz belőle egy polifon (mise?)betét, jó bonyolultan, szóval, volt mit hallgatni, a Márki története konkrétan jobb lett, mint a lemezen.
Bruno Cocset - magas előadói színvonal, vérprofik, egy csomó tökhosszú Scarlatti szóló szonátával, a lady játszotta, volt vagy öt, ők hárman meg üldögéltek addig, én kedvelem a régi billentyűsöket, de ez, itt kényszer, hogy mindig mind a tíz ujj nyomjon valamit azon a nyomorult hangszeren, ez nekem kiakasztó kissé, aztán jó sok Boccherini, a felállás az nagyon jó, két cselló, egy bőgő meg a csembaló, jól is szólt minden, jó bonyolult is olykor, de nekem igen komolytalan, valami nagyon fontos hiányzott, arra gondoltam, hogy a klasszika hűvös rendje mekkora felüdülés lett ezután a bohóckodás után, szóval, csúcs előadók, nekem üres zenékkel, vagy inkább olyan 'csinált', ott ült a Vashegyi az első sorban, ette nagyon, sose rosszabbat, a ráadásban egy finom, komoly, lassú tétel, az de jó volt, de kár, hogy minden tételt le kell játszani mindig...
A közönség megoszlott, volt, akinek tetszett, a többség a tegnapi dalok meg a gambaszó után sóhajtozott.

Az tisztán lejött, hogy a cselló hangereje az minimum duplája a viola da gambának, de inkább több, ugyanott ültem, azt sem mondom, hogy rossz hang, mert nagyon szépen szólt, kicsit keskenyebb, direktebb hangzás, a basszusok hifisen szólva feszesek, a gambán meg inkább teltek, lifegősebbek, olyan BBC-s-ebbek:), mindkettő szép hang.

[bitrograde]

Júl 31. (szerda)
NAGYHARSÁNY - TEMPLOM
14:00 Régizene furulyára és csembalóra - Bagi Flóra koncertje
A lenyűgöző tehetségű 13 éves Bagi Flóra többek közt Händel, Bach, van Eyck és Castello műveket játszik nekünk barokk furulyán. Csemballón kísér: Radnai Tamás


youtu.be/F00Xdynalik

[perempe]

közben véletlenül megtaláltam az eredeti koncertet.

[perempe]

Orgona rendkívül ritkán szerepel itt.

Salgótarjánba utaztam 20-án, és tanúja lehettem Matuz Csilla és a zeneiskola tanárainak orgonára épülő koncertjének. egész komoly kis koncert volt, mivel 7-kor kezdődött, és 80 perc után el kellett mennem, pedig volt még hátra 4 darab, köztük a Kék rapszódiával. megkaptam a két számomat, amiért utaztam: Elgar I. Ünnepi indulóját, ill. Boëllmann Gótikus szvitjét. még a szmogot is megérte!

ha már orgona, pár napja megnéztem újra a Kampókézt, nagyon megtetszett az intró, amit Philip Glass írt.

youtu.be/TSd81qwxDNo

[chord]

Bejutsz, 100%.

[Aszpirin]

Egy hétig, minden este koncert.

júl. 22. Orlando énekegyüttes: A Vég és a Kezdet
júl. 23. Recercare Régizenei Műhely: Sire Roi, c’est ma fémme"Francia balladák kora
júl. 24. Les Basses Réunies: D. Scarlatti - Boccherini: Conversationes intimes
júl. 25. Csalog Benedek - Pétery Dóra: J. S. Bach fuvolaszonátái
júl. 26. Virág Mátyás - Nagy - Szokos: Csellószvitek, gambaszonáták
júl. 27. Cserményi Zsombor: J. S. Bach szólókantáták

Részemről, az ajánlat, amely zeneileg messze-messze a legérdekesebb lesz, az a keddi koncert.
Sire Roi, c’est ma fémme" - Francia balladák kora

Emlékeztek?
Amikor lovagolnak, és a Király megkérdi a Márkit, hogy ki(é) az a szép nő amott?, és a Márki válaszol, hogy Sire Roi, c’est ma fémme, és hogy ezzel mekkora bonyodalom veszi a kezdetét...

A Le Poeme Harmonique így meséli:


youtu.be/RfJZu_Bz6Yo

A Recercare együttes kicsit máshogyan - kedden, annak, aki ott lez,

Idézem:

A koncertek este 7-kor kezdődnek. A belépő egységesen 1500 Ft, kivéve a Le Basses Réunies koncertet, amelyre 3000 Ft a jegy ára. A jegyek a helyszínen, előadás előtt kaphatók.

Mekkora lehet az esélye, hogy oda-autózom, és nem jutok be? Bocs a "lámer" kérdésért.

[fülelek]

komolyan sajnálom, hogy nem lehetek ott...

[chord]

Egy hétig, minden este koncert.

júl. 22. Orlando énekegyüttes: A Vég és a Kezdet
júl. 23. Recercare Régizenei Műhely: Sire Roi, c’est ma fémme"Francia balladák kora
júl. 24. Les Basses Réunies: D. Scarlatti - Boccherini: Conversationes intimes
júl. 25. Csalog Benedek - Pétery Dóra: J. S. Bach fuvolaszonátái
júl. 26. Virág Mátyás - Nagy - Szokos: Csellószvitek, gambaszonáták
júl. 27. Cserményi Zsombor: J. S. Bach szólókantáták

Részemről, az ajánlat, amely zeneileg messze-messze a legérdekesebb lesz, az a keddi koncert.
Sire Roi, c’est ma fémme" - Francia balladák kora

Emlékeztek?
Amikor lovagolnak, és a Király megkérdi a Márkit, hogy ki(é) az a szép nő amott?, és a Márki válaszol, hogy Sire Roi, c’est ma fémme, és hogy ezzel mekkora bonyodalom veszi a kezdetét...

A Le Poeme Harmonique így meséli:


youtu.be/RfJZu_Bz6Yo

A Recercare együttes kicsit máshogyan - kedden, annak, aki ott lez,

[huszti-zsolt]

https://papageno.hu/featured/2019/07/is ... BYUE33KJC8

[chord]

Ma hardcore listening nálam.
Norvég barátom hozott két Bach SACD-t - jó felvétel, korhű hangszerek, a zene az olyan, amilyen, szóval jó, - nekem felejtős. De volt még egy dupla CD, orosz nyomás, 1960-as felvétel, Ojsztrah vezényel, ill. hegedül.
Nem ismertem ezt a Lalo szimfóniát max. a Bartókról, vezetés közben, foszlányokat, semmi affinitásom ezekhez a zenékhez, az 1960-as felvétel nekem olyan, mint egy fonográfhenger, de bekövetkezett az, amit annyit magyarázok nektek, megtapasztaltam a saját bőrömön.

Hogy annyira, de annyira q.vajól szól, hogy nem találok szavakat rá, és odaszív ehhez a zenéhez, és tetszik. Gyönyörű játék, megdöbbentő dinamika, iszonyatosan jó basszus kitámasztás, sodró, részletező, nagy-nagy színpad, teljesen helyes tónusok, és olyan hegedűszó, hogy beleborzong az ember...
mondom, miezmiez???, barátom bőszen magyarázza, hogy a Melodija lemezeknél, a remaster, amikor angol cégek csinálják, az egy kalap f@s lesz, amikor meg az oroszok, az meg ilyen, én nem vagyok ebben benne, el is hiszem, az viszont nem hitkérdés, hogy zseniális a felvétel, meg hogy én mindenképp 2000 utáni felvételre tippeltem volna, és az LP fanok orra alá dörgöltem volna, hogy, na, ez a friss digitális felvétel azért nem olyan, ugye, mint pl. egy 1960-as?, pedig hát, de, ill. nem, szóval értitek...:)

[chord]

Orgona rendkívül ritkán szerepel itt.


Most akkor egy óriási kedvenc, mármint, ami tényleg kedvencnek maradt a sok-sok régen-begyűjtött szóló orgonalemez meg a démolltoccataésfúga meg a nemtudoménmelyik-triószonáta közül.



Az évszám 1699.
Nürnberg, Szent Sebaldina templom, itt dolgozott akkoriban Pachelbel.
Az orgona egy utánépítés, nem túl nagy, full mechanikus traktúrával, egészen gyönyörű hangzással.

A zene, a Hexachordum Apollinis, hat ária, variációsorokkal. A lemezen ezt egy-egy Chaconne fogja közre.
A hatodik ária, a 'Sebaldina', az sehogyan sem stimmel hangnemileg a többivel, a régi Hexachord szisztémába nem lehet belepasszírozni. Direkt szembefordulás? Senki sem tudja, de igen szép tisztelgés a templom védőszentje felé.
"something weightier and more unusual" - ezt írta P. egyik bevezetőjében. (Nyilván németül...:))



A hangminőség egyenesen káprázatos. Akkor is, ha nincsenek 5 méteres sípok, sőt, csak egy áriában és a záró chaconne-ban van pedál. A mechanikus traktúra minden pici nesze és zörgése meg koppanása hallatszik, de a lényeg inkább az, hogy van billentés, és ez rendkívül kiszépíti és élővé teszi a megszólalást.

Érdekesség: úgy tűnik, nincs subsonic filter, a mélynyomók ötletszerűen jó centis kitéréseket lengetnek, az egészen halk részeknél is - szerintem valami külső zavar volt, a zenében semmi sem hallatszik.


youtu.be/DtiPbql4JRo

[perempe]

holnap Orgonák éjszakája (sok ingyenes koncerttel)

[chord]

Ez a lemez, viszont eredetiben, ez merő gyönyörűség.
Első kiadású Alpha, a nagyon különleges vizuális kultúrájával, lassan, vagy inkább gyorsan, már csak emiatt, igazi ritkaság lesz. Jobban esik használtan ez, mint a második kiadás újonnan...
A megélt hangminőséget feltétlenül befolyásolja.



A zene?
Nagyon-nagyon érzékeny játék, női ujjak, érezhető többlet.
Az a 'gracè-maximum', amiről nálam állandóan szó van :)

Aki szereti a francia barokkot, annak különösen ajánlott.


youtu.be/mpZ-Nn0gtWE

[chord]

Bár,
van úgy, hogy olyan lemezek érkeznek, ami valahogy nem tetszik, annak ellenére, hogy igényesek, meg a zene is jó. (-nak tűnik)

Ilyen most az Ony Wytars lemezei.
Milyen is?
Kicsit vadabb, szókimondóbb, egy érdekes közelítés.



A keret itt egy Nápolyban kiadott gyűjtemény, történetekkel, mesékkel, amely 5 nap történéseibe ágyazottak, innen a cím.
Inkább a folk felé hajlik.
Egy másik, az valamilyen szinten hasonló,



itt van néhány ismerősebb dallam, lehet, lesz, akinek nagyon tetszeni fog.


youtu.be/gU4HwYKlRc0

[chord]

Tudod mit?
Ne folytassuk.
Igazad van.

Inkább tegyük azt, valóban, ha már írunk ide valamit, ami a topic címe.
Hátha érdekesebb.

[violinist2]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

Ezt a kört most nem én kezdtem.
Csak megvédtem egy lemezt, ennyi történt.

A te véleményedet is szívesebben olvasnánk, mint a piszkálódásaidat.
Mert a Pandolfo lemezről egy fél szó sem esett, csak engem b@szogattál.

Shinagawa sokkal egyenesebb. Leírta, hogy töksz@r, meg uncsi, meg zeneileg, meg stb., ez egy vélemény, és érvel is, hogy mit gondol, ezzel lehet kezdeni valamit, vitázni, elfogadni, e mellé be lehet állni, vagy nyomni, hogy nekem meg miért amúgy, vagy másképpen.
Ő felfogta egy másodperc alatt, hogy Bach meg a 'mankó' hogy került ide. Mert a zenéről vitázik, és nem személyeskedik.
Te meg?

Már megbocsáss, de ennek a hozzászólásodnak van némi skizofrén jellege. Ezt is már írtam egyszer régebben, hogy furamód olyan dolgokat tulajdonítasz nekem, amit tőlem nem olvashattál. Nagyon szépen kérlek ne tedd.
Idéznél kérlek a "piszkálódásaimból" illetve "basz@gatásaimból"? Nem igazán rémlik.
A személyeskedés sem az én stílusom.

[chord]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

Ezt a kört most nem én kezdtem.
Csak megvédtem egy lemezt, ennyi történt.

A te véleményedet is szívesebben olvasnánk, mint a piszkálódásaidat.
Mert a Pandolfo lemezről egy fél szó sem esett, csak engem b@szogattál.

Shinagawa sokkal egyenesebb. Leírta, hogy töksz@r, meg uncsi, meg zeneileg, meg stb., ez egy vélemény, és érvel is, hogy mit gondol, ezzel lehet kezdeni valamit, vitázni, elfogadni, e mellé be lehet állni, vagy nyomni, hogy nekem meg miért amúgy, vagy másképpen.
Ő felfogta egy másodperc alatt, hogy Bach meg a 'mankó' hogy került ide. Mert a zenéről vitázik, és nem személyeskedik.
Te meg?

[Aszpirin]

Bach meg lassan a komolyzenei ajánló SorosGyörgye.

Ez esélyes az év AVX-es beköpése címre.

[Shinagawa]

Inkább, ez a Vestiva coli, ami ezen az ominózus Pandolfo lemezen van, ez másnak is eszébe jutott, hogy helyezzük be a mai korba, ott van Lislevand 'Diminutio' lemezén.
Jóval merészebb, annyira, hogy értelmes vita folytatható, hogy crossover, vagy jazz, vagy régizene, vagy micsoda lett ez így, és hogy egy 1566-ban kiadott Palestrina madrigálról van szó, az tényleg erősen meglepő.



Aki halkan jajgatna, hogy Úristen-mi-ez?, annak L. mottója talán vigasz; elfogadni nem kell, nyilván, de gondolat, az van benne.

“To my way of thinking, reconstructions are fairly boring. Do we really want to pretend that nothing happened in music between 1550 and today? I think that would be intellectually dishonest. And the notion that people did not deal freely with their feelings until today is not only naive but arrogant.”

Jó az idézet, viszont furcsa volt pont a te hozzászólásodban olvasni. A lemez is tetszett (nahát!), van lendület, karakter, nem csak hasazás, meg nyújtjuk azt a tésztát...
Lislevandnak érdekes hangszerelései vannak, tetszik ahogy a ritmushangszerekkel játszik.

[/quote]

Most pl. hogyan jött ide megint Bach? Vagy honnan ez a "mankó" idézet?

A mankóval szerintem az eredeti művekre gondolt azon lemezen, meghallgatjuk, majd jön a saját (Pandolfo) utánérzés. Bach meg lassan a komolyzenei ajánló SorosGyörgye.

[avl2]

... régi körök, megúnt érvelések....

bizony csak annyit mondok: "uhu", mint a bagoly

... Inkább, ez ...

azaz az ajánlásokat, bemutatókat köszönöm, köszönjük !!

(de már olvastunk Töled ezt-azt, hogy Bachról vagy Zeneakadémiáról mit/hogy gondolkodsz)

[violinist2]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, de nekem erről az a nem túl szofisztikált szakállas vicc jutott eszembe,
amikor a páciens a pszichiáternek panaszkodik:

- Doktor úr, mostanában nagyon furcsán érzem magam, furcsa gondolataim is vannak.

- Ne aggódjon, máris megvizsgálom, kiderítjük mi a baj.

Rajzol először egy kört.

- Mondja kérem, mi ez?

- Egy pina...

Másodszorra egy négyzetet.

- És mi ez?

- Pina...

Harmadszorra trapézt.

- És ez?

- Pina...

Vakarja a fejét a doki...

- Hááát.....az a helyzet uram, hogy önnek pina mániája van.

- Nekeeeeeem? Hiszen maga rajzol mindig pinákat!


Szóval unalmas tényleg, de valamiért mégis mindig ez jut eszedbe. Van ennek értelme?
Most pl. hogyan jött ide megint Bach? Annak amúgy örülök, hogy zenész ismerőseid szeretik, sokan vannak ezzel így.
Pandolfot nem? Vagy honnan ez a "mankó" idézet?

Nem lenne előremutatóbb a számunkra valamiért kedves felvételeket inkább csak megmutatni?
Én személy szerint sosem nyilatkozok negatívan az itt posztolt szerzőkről, előadókról, előadásokról, netán fórumtársról, zenei intézményről...
Igyekszem legalábbis.

[chord]

klaca a régi formájában ragyog.
Nem lesz vita, se válasz, bármennyire is lehetne.
Mert nem túl érdekes... régi körök, megúnt érvelések.

Inkább, ez a Vestiva coli, ami ezen az ominózus Pandolfo lemezen van, ez másnak is eszébe jutott, hogy helyezzük be a mai korba, ott van Lislevand 'Diminutio' lemezén.
Jóval merészebb, annyira, hogy értelmes vita folytatható, hogy crossover, vagy jazz, vagy régizene, vagy micsoda lett ez így, és hogy egy 1566-ban kiadott Palestrina madrigálról van szó, az tényleg erősen meglepő.



Aki halkan jajgatna, hogy Úristen-mi-ez?, annak L. mottója talán vigasz; elfogadni nem kell, nyilván, de gondolat, az van benne.

“To my way of thinking, reconstructions are fairly boring. Do we really want to pretend that nothing happened in music between 1550 and today? I think that would be intellectually dishonest. And the notion that people did not deal freely with their feelings until today is not only naive but arrogant.”

[Klaca]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.

Amíg neked létkérdés, hogy a zenéid minden szempontból és mindig magasabbrendűek, és hogy a világ zenei kultúrájához is minden szempontból te értesz a leginkább, addig sajnos ez fog menni itt még sokezerszer, hiszen itt (is) mindenki másnak is fontos, hogy az ő zeneszerszáma a leghosszabb. (Azt azért, gondolom, te sem gondolod, hogy ez tényleg valamiféle szakmai vita...)

[chord]

Rajtad kívül azért elég számos kontakt van zenészekkel. Tanultak valahol ők is, meg el is mesélik néha, Nem kell izgulni, Bachot azért szeretik...:)

És, pont, hogy ne tekintsünk el, hogy mit és mit nem tanítanak a magyar és a világ más zeneakadémiáin, ezért jutott az eszembe.
Ne tekintsünk el nagyvonalúan a Zeneakadémia régizene oktatásának erős foghíjasságától - ez átszövi a honi komolyzenei kultúránkat - ennek része az is, hogy állunk együttesekkel, meg lemezekkel, meg hogy ennyire kell üdvözölni Pandolfo 'mankóját' - erről az egészről hosszú évek óta megy a diskurzus, zenészekkel, akiknek volt része benne, mármint az oktatásban, itthon, vagy külföldön, annyit, de annyit beszéltük, hogy konkrétan már unalmas, itt is átbeszéltük százszor, ha nem ezerszer.

Meg láttam a lemezen, hogy a 'production of the Schola Cantorum Basiliensis', és nem tehetek róla, a Zeneakadémia ugrott be.... meg a fényévnyi távolság ezen a téren.