Nemrég vettem meg ezt a dupla LP-t, egy koncertfelvétel, és hát... nincs elég szavam, frenetikus, fantasztikus, bombasztikus, dinamikus, minden-ikus blues-rock a javából!
Először is John Mayerről, aki esetleg nem ismerné: képzeljetek el egy már fiatalon befutott jóképű lányokkedvence-popsztárt, aki egyszercsak gondol egyet, maga mellé szegődtet egy néger dobost és egy olasz basszusgitárost - nagyszerű, elismert zenészek: Steve Jordan ill. Pino Palladino, aztán ebben a hármas felállásban kiáll a nép elé, és Stevie Ray Vaughan-i vagy akár Hendrix-i magasságokban elkezd bluesrockot tolni - 2005-ben - és kiderül, hogy a srác ebben a műfajban is elképesztően jó, iszonyat technikás gitáros, de közben még énekel is, nem is akárhogyan. És egyedi ízt ad a műfajnak, beleviszi magát... beleégeti magát a rocktörténelembe. Nincs jobb megfogalmazásom rá.
Először, hogy ráhangolódjatok, kérlek nézzétek VÉGIG ezt a 2010-es, felvételt a John Mayer Trio-val, nemcsak hallani, de látni is kell, mit művel a gyerek:
youtu.be/8vlBGk9qCio
Aztán ha elkapott a lánc, jöhet az emlitett album, teljes valójában, de videó nélkül:
youtu.be/xvqrgRxwq0k
