Ami csak eszünkbe jut - halkan gondolkodunk

Ezzel én is teljes mértékben egyetértek, minél jobb a kütyü, annál inkább a zene válik hangsúlyosabbá a technika mellett, a korábban gyengécskének tűnt felvételek hallgathatóbbá válnak. A DG 4D felvételeire sajnos ez nem igaz, azokon a digitális gríz és lapossásság alól a zene egyszerűen nem tud előbbre jönni a kütyü fejlődése után sem.
Kiváncsivá tettél!!

Ma már 40-50 év elteltével tudnak tisztán digitálisan is olyan felvételt készíteni, ami zeneiségben oda tehető az 55-65 között készült jobb felvételek mellé.
De egy jellemző és nekem negatív példát had hozzak fel. DG által kitalált 4D technológiával készült felvételek a legegyszerűbb rendszeren is silányan szólnak általában a csak DDD DG felvételekhez képest is. De ezzel a digitalisz szlogennel valószínű jobb eladhatóságot reméltek, nekem csalódást okozott, kerülöm is rendesen.

A helyükben én kitalálnám az 5D technológiát is, mert az 5 csak több mint a 4, nem?

Minnél jobb a kütyüd annál jobban fogod élvezni a rossz felvételeket is. Különben van olyan zene amit nem szeretnék jó minőségben hallgatni. Pl. Sex Pistols, stb
De éppen tegnap hallgattam Pablo Casals felvételeket az 1930-as évekből és a felvétel szerény minősége ellenére igen csak mély hatással volt rám.

Ezzel én is teljes mértékben egyetértek, minél jobb a kütyü, annál inkább a zene válik hangsúlyosabbá a technika mellett, a korábban gyengécskének tűnt felvételek hallgathatóbbá válnak. A DG 4D felvételeire sajnos ez nem igaz, azokon a digitális gríz és lapossásság alól a zene egyszerűen nem tud előbbre jönni a kütyü fejlődése után sem.

Érdemes a New York Times jazzkritikusának nekrológját elolvasni, Oscar Peterson-ról.
(Egy heti gazdasági periodika idézi)
Mintha valaki itten hasonlókat pedzegettt volna.
Persze ettől még jó jazz zenész volt.

Ma már 40-50 év elteltével tudnak tisztán digitálisan is olyan felvételt készíteni, ami zeneiségben oda tehető az 55-65 között készült jobb felvételek mellé.
De egy jellemző és nekem negatív példát had hozzak fel. DG által kitalált 4D technológiával készült felvételek a legegyszerűbb rendszeren is silányan szólnak általában a csak DDD DG felvételekhez képest is. De ezzel a digitalisz szlogennel valószínű jobb eladhatóságot reméltek, nekem csalódást okozott, kerülöm is rendesen.

A helyükben én kitalálnám az 5D technológiát is, mert az 5 csak több mint a 4, nem?

Minnél jobb a kütyüd annál jobban fogod élvezni a rossz felvételeket is. Különben van olyan zene amit nem szeretnék jó minőségben hallgatni. Pl. Sex Pistols, stb
De éppen tegnap hallgattam Pablo Casals felvételeket az 1930-as évekből és a felvétel szerény minősége ellenére igen csak mély hatással volt rám.

Az 1955-1965 között készült zenék (Livig Stereo, RCA, Merqury Living Presence, Verve), azok előkotort mesterszalagjairól készült újrakiadások szinte mindegy milyen új fajta hordozóra kerülve (CD, SA-CD, LP) igazolják, azok a felvételek zeneibben szólnak most, mint a nemrégiben felvett hasonló de nem azonos előadóktól (már 90%-a a régi előadóknak nem él) felvett zenék. Tehát a stúdió technika és szemlélet most kezdi talán ismét elérni az 50-60-as évek színvonalát.
Akkor azt kell hallgatni...
Nem hiszem, hogy nem készültek igényes sok sávos felvételek az elmúlt évtizedekben. Illetve tudom, hogy készültek és készülnek ma is.

Ma már 40-50 év elteltével tudnak tisztán digitálisan is olyan felvételt készíteni, ami zeneiségben oda tehető az 55-65 között készült jobb felvételek mellé.

De egy jellemző és nekem negatív példát had hozzak fel. DG által kitalált 4D technológiával készült felvételek a legegyszerűbb rendszeren is silányan szólnak általában a csak DDD DG felvételekhez képest is. De ezzel a digitalisz szlogennel valószínű jobb eladhatóságot reméltek, nekem csalódást okozott, kerülöm is rendesen.

A helyükben én kitalálnám az 5D technológiát is, mert az 5 csak több mint a 4, nem?

Vendég

akkor például az Altmann A/D esetében nem lehet észrevenni, hogy digitalizálás történt. Legalábbis nem sikerült.
Maradjunk annyiban hogy nem sikerült.
hogy az ember megtanulja a rögzített zenében az értéket megtalálni, a hordozótól és a rögzítési technológiától függetlenül és nem a felvétel és a reprodukáló rendszer vélt vagy valós hibáit veszi észre.
Ezzel egyet is értenék, ha most nem pont a vélt vagy valós hibákról lenne szó.

Anélkül hogy magamra vettem volna, én meg egy 10-e Ft-os dvd lejátszóval élek együtt.
Anélkül hogy valaki nem akarná ráhúzni senkire a nem tudja élvezni a zenét egyenruhát, mégegyszer mondom, hogy nem erről van szó, hanem most kizárólag a hifi fejlődéséről.

A többi tárgyszerű rész tetszett.

Vendég

Sőt mi több, szerintem még a digitális vonalon belül is visszalépés van.Ez az agyon ajnározott sacd nekem pl. nagyon nem jön be.
Átvisz 100kHz-ig, és aztán minek, tessék mondani?

Egyszer hallottam egy ilyen demót, ami ugyan az új formátum felsőbbrendűségét volt hivatott bemutatni, nekem más jött le.
Átkapcsolták a lejátszót sacd-be és lám-lám, mennyivel több részlet és magashang van.
Ó igen, csak éppen döglött középtartomány, vérszegény, hifis előadásmóddal.
Még a dvd-m is rosszabbul szól 96kHz-es mintavételezéssel.
Congratulation!
Na erre mondtam én azt, hogy a sávszélesség növelése, és általában a technikai paraméterek javítása alig jelent valamit, legtöbbször csak visszalépés egy szerényebb paraméterekkel bíró, de kiforrottabb technológiához képest.

A legszebb az egészben pedig a hifi sajtó lelkes aszisztálása mindehhez (tisztelet a kivételnek, már ha valaki tud ilyenről).

Mielőtt valaki magára venné, amit írtam, általános érvényű volt a fogalmazás, nem konkrét személynek szólt.

Nekem abban a szerencsében lehet részem, hogy például az eredeti mesterszalagról készült HDTT felvételek mindegyike meg van cd-n és 96k/24 bitben is file frmátumban, így közvetlenül össze tudom őket hasonlítani. A 96k változatok életszerűsége, hihetősége egy másik dimenzió. Legalábbis számomra. Nem kétséges, hogy az információ tartalma, emóció és szórakoztatási faktora sokkal magasabb a 96k-nak. Ezek persze javarászt az ötvenes években felvett felvételek, a kedvencem Sztravinszkij Katona története például 1956-ban lett felvéve és a kiadott anyagok egy az ötvenes évek végén átmásolt szalagról lettek digitalizálva.

STRAVINSKY-L'HISTOIRE du SOLDAT Conducted By Robert Mandell - Ars Nova RESPIGHI ROSSINIANA Robert Zeller Vienna State Opera Orchestra

Detailed Description

The Stravinsky: Recorded in Carnegie Recital Hall on May 25, 1956, with Ars Nova, Robert Mandell, conductor; Stanley Drucker, clarinet; Cyrus Segal, bassoon; David Jandorf, trumpet; James Thompson, trombone; Morris Lanz, percussion; Herbert Sorkin, violin; and Reuben James, double bass.
The Respghi: Produced by James Grayson • Engineering: H. Zeithammer/P. Curiel
Recorded in Mozart Hall, Vienna, May 1964

"This has to be one of the most amazingly "present" recordings ever made of a seven-person chamber ensemble. The original was a Westminster stereo recording made in the early 1950s and issued on a Sonotape two-track open reel tape in the mid-1950s" "I have never heard a xrcd that sounded as good as this HDTT disc!" John Sunier Audiophile Audition

A nagy felbontású felvételek készítéséhez és azok előnyeinek a megmutatásához a felvételkészítőknek is változtatniuk kell a technológián és az eszközökön, amit használnak. Tessék megnézni, hogy a HDTT milyen rendszerrel készíti az átiratait, vagy mondjuk mit használ az AIX record a 96k és 192k felvételeihez.

Azt is többször és többekkel kipróbáltuk, hogy az A/D és D/A átalakítások egymás után 44.1k fölötti mintavételezéssel nagyon kevés nyomot hagynak az analóg rendszeren, ha nem írunk cd-t hanem on the fly csak A/D és D/A átalakítást végzünk, akkor például az Altmann A/D esetében nem lehet észrevenni, hogy digitalizálás történt. Legalábbis nem sikerült. De ugyanez a helyzet a dupla DSD-vel is.

Vagyis önmagában nem a digitális módszerrel van a probléma, hanem a móddal, ahogy sokan használják a mérnökök vagy inkább a producerek közül. Meg aztán az analóg sem mentes a hibáktól, LP-n legalább ugyanannyi rossz felvétel létezik, mint cd-n. A jó LP persze igen jól tud szólni akár egy közepes vagy egy olcsó lejátszó rendszerben is ez elvitathatatlan, előbb - utóbb lesz nekem is ismét itthon, de mint ahogy eddig sem zavart ha csak cd-n vehettem meg valamit, ezután sem fog.

A hallgatóban is meg kell lenni a befogadó készségnek. Sokan még mindig inkább hifi hangot hallgatnak és nem zenét. Tízegynéhány éve Csontos István (RIP) mondta nekem, hogy zenét hallgatni meg kell tanulnia az embernek. Ez a "megtanulás" azt jelenti, hogy az ember megtanulja a rögzített zenében az értéket megtalálni, a hordozótól és a rögzítési technológiától függetlenül és nem a felvétel és a reprodukáló rendszer vélt vagy valós hibáit veszi észre.

Mielőtt megint valaki magára akarna ismerni, általánosságban írtam mindezt nem konkrét személyekre gondolva.

Vendég

Sőt mi több, szerintem még a digitális vonalon belül is visszalépés van.
Ez az agyon ajnározott sacd nekem pl. nagyon nem jön be.
Átvisz 100kHz-ig, és aztán minek, tessék mondani?

Egyszer hallottam egy ilyen demót, ami ugyan az új formátum felsőbbrendűségét volt hivatott bemutatni, nekem más jött le.
Átkapcsolták a lejátszót sacd-be és lám-lám, mennyivel több részlet és magashang van.
Ó igen, csak éppen döglött középtartomány, vérszegény, hifis előadásmóddal.
Még a dvd-m is rosszabbul szól 96kHz-es mintavételezéssel.
Congratulation!
Na erre mondtam én azt, hogy a sávszélesség növelése, és általában a technikai paraméterek javítása alig jelent valamit, legtöbbször csak visszalépés egy szerényebb paraméterekkel bíró, de kiforrottabb technológiához képest.

A legszebb az egészben pedig a hifi sajtó lelkes aszisztálása mindehhez (tisztelet a kivételnek, már ha valaki tud ilyenről).

Vendég

QUOTE (otlm @ 2008 Jan 4 , 18:42)
Ugyanúgy érzékenyek a cd futóművek, dacok, a rezonanciákra, kábelezésre, miegymásra.
Ez okozza szerintem az erőteljesebb visszafordulást a régmúlt idők valósághűbb hangvisszaadásához, ....

Egyrészt ennek a két dolognak nem sok köze van egymáshoz.

Szerintem meg van köze a két dolognak egymáshoz.

Kicsit mindig értetlenül szemlélem, ha valaki mondjuk azt írja, hogy nem tud digitálisat csak LP-t vagy analóg szalagot hallgatni

Én ilyet nem mondtam, elég bajban is lennék, mivel csak cd lejátszóm van !

Kár lenne őket csak azért nem hallgatni, mert a hangminőségük nem éri el a Living Stereo felvételekét.

Erről sem volt szó, csupán arról, hogy nem éri el.
Természetesen azt hallgatjuk ami tetszik és ami van, itt most a minőség háttérbe szorulásáról van szó a modern, tökéletesnek hitt(legalábbis kezdetben) technológiák oltárán.
Ettől még én is képes vagyok akár rádiót is hallgatni a rendszeremen.
Ma is vannak jó cd felvételek, nem vitás, de ezek még mindíg nem érik el egy középkategóriás lp szintjét egy akármilyen bakelittel.
Ez azért kicsit gázos, ahhoz képest hogy már lassan 2 évtizede nyüstölik ezt a digitális vonalat.
Ezért aztán egyre többen szereznek be lemezjátszót, amit esetleg korábban eladtak, mert elhitték a tökéletes digitálisról szóló víziókat, vagy leporolják és hadrendbe állítják, mert mégiscsak az volt az igazi.
No ezért van köze az első idézetnek a technológia fejlődéséhez!

Minden új formátum egy új piaci lehetőség, amit majd szépen lenyomnak a torkodon, ha akarod, ha nem.
Hogyan, hát úgy hogy más formában már ki sem adják azokat a zenéket, amiket meg akarsz szerezni?!
Cserében kapsz kényelmes távirányítót, meg színes kijelzőt, meg brutális árcédulát, már ha mégis minőségben akarod ezeket hallgatni !

Bocsika!

Vendég

Az 1955-1965 között készült zenék (Livig Stereo, RCA, Merqury Living Presence, Verve), azok előkotort mesterszalagjairól készült újrakiadások szinte mindegy milyen új fajta hordozóra kerülve (CD, SA-CD, LP) igazolják, azok a felvételek zeneibben szólnak most, mint a nemrégiben felvett hasonló de nem azonos előadóktól (már 90%-a a régi előadóknak nem él) felvett zenék. Tehát a stúdió technika és szemlélet most kezdi talán ismét elérni az 50-60-as évek színvonalát.

Ez volt az a nagy technológiai fejlődés?

Változnak az igények sajnos és így változik a studiókban az elvárás is. A másik nagy probléma, hogy a klasszikus időkben drágák voltak a studiók és az ott használt berendezések, ezért a személyzet is általában jól képzett volt. Manapság az olcsó hangutómunka szoftverek meg számítógépes utómunka és interfészek korában meg az állandó költségcsökkentési spirálban esetleg rosszabbul képzett és kevesebb gyakorlattal rendelkező személyzet is odakerül a keverőpulthoz vagy a nem túk költséges elektronikákhoz. 40 - 50 évben sokkal kevesebb volt a lehetőség a felvételbe történő utólagos beavatkozásra, sokkal korlátozottabbak voltak az utómunka eszközök így hát kevesebbet is avatkoztak be.

Természetesen megváltozott és megjelent sok új zenei stílus is és ezért nem lehet számonkérni a régi gyártási módszereket inkább csak talán az igényességet. Most is meg vannak a körültekintő és igényes szakemberek, csak nem az ő munkájuk számít mainstreamnek.

Megváltoztak a zenehallgatási szokások is. Ma már nem ünnep vagy szertartás a zenehallgatás a tömegek számára (lásd a Penna-hírekben berakott életképet az ötvenes évekből:

mint az LP korában, hanem az iPod-dal a fülben inkább egyfajta háttértevékenység.

Kicsit mindig értetlenül szemlélem, ha valaki mondjuk azt írja, hogy nem tud digitálisat csak LP-t vagy analóg szalagot hallgatni, contaxg-vel kell egyetértenem, ha a zene jó, akkor mindegy min van. Lehet, hogy az ötvenes évek felvételei nagyon jók, a többsége a Living Stereo felvételeknek meg van nekem is és szivesen is hallgatom, de szivesen hallgatom a digitálisan készült Midori hegedűfelvételeket vagy mondjuk Balogh Kálmánt is az ő cigányzenekarával, amint az 1997-ben Tascam DAT-ra készült felvételen játsza a Csitári hegyek alatt című dalt egy meglehetősen gagyisztikus Behringer hangkeverőn keresztül felvéve és második generációs Protoolson utómunkázva.

Ebből a szempontból nem is érdekes, hogy volt-e technikai fejlődés vagy nem, sokkal érdekesebb, hogy megjelentek az igényes világzenék, és más korábban nem ismert zenei műfajok, amik már csak ebben a digitális világban érhetőek el. Kár lenne őket csak azért nem hallgatni, mert a hangminőségük nem éri el a Living Stereo felvételekét.

Az 1955-1965 között készült zenék (Livig Stereo, RCA, Merqury Living Presence, Verve), azok előkotort mesterszalagjairól készült újrakiadások szinte mindegy milyen új fajta hordozóra kerülve (CD, SA-CD, LP) igazolják, azok a felvételek zeneibben szólnak most, mint a nemrégiben felvett hasonló de nem azonos előadóktól (már 90%-a a régi előadóknak nem él) felvett zenék. Tehát a stúdió technika és szemlélet most kezdi talán ismét elérni az 50-60-as évek színvonalát.
Akkor azt kell hallgatni...
Nem hiszem, hogy nem készültek igényes sok sávos felvételek az elmúlt évtizedekben. Illetve tudom, hogy készültek és készülnek ma is.

Ugyanúgy érzékenyek a cd futóművek, dacok, a rezonanciákra, kábelezésre, miegymásra.
Ez okozza szerintem az erőteljesebb visszafordulást a régmúlt idők valósághűbb hangvisszaadásához, ....

Egyrészt ennek a két dolognak nem sok köze van egymáshoz. Sajnos nekem nincs tuti analógom, de szerintem nem gáz az a CD sem. A másik, hogy zenét hallgatok és nem CD-t vagy analógot vagy mit tom én mit.

Az 1955-1965 között készült zenék (Livig Stereo, RCA, Merqury Living Presence, Verve), azok előkotort mesterszalagjairól készült újrakiadások szinte mindegy milyen új fajta hordozóra kerülve (CD, SA-CD, LP) igazolják, azok a felvételek zeneibben szólnak most, mint a nemrégiben felvett hasonló de nem azonos előadóktól (már 90%-a a régi előadóknak nem él) felvett zenék. Tehát a stúdió technika és szemlélet most kezdi talán ismét elérni az 50-60-as évek színvonalát.

Ez volt az a nagy technológiai fejlődés?

Ugyanúgy érzékenyek a cd futóművek, dacok, a rezonanciákra, kábelezésre, miegymásra.
Ez okozza szerintem az erőteljesebb visszafordulást a régmúlt idők valósághűbb hangvisszaadásához, ....

Egyrészt ennek a két dolognak nem sok köze van egymáshoz. Sajnos nekem nincs tuti analógom, de szerintem nem gáz az a CD sem. A másik, hogy zenét hallgatok és nem CD-t vagy analógot vagy mit tom én mit.

Vendég

Igazából mostanra már egyértelműen kiderült, hogy a digitális technika ígérete, miszerint a bináris jelek világában már nem fog számítani semmilyen hifis mizéria, megdőlt.
Ugyanúgy érzékenyek a cd futóművek, dacok, a rezonanciákra, kábelezésre, miegymásra.
Ez okozza szerintem az erőteljesebb visszafordulást a régmúlt idők valósághűbb hangvisszaadásához, és persze az a tény, hogy máig nem lehet megmérni egy berendezés hangját, illetve a mérhető paraméterek javítása nem feltétlenül vonja magával a hangzás minőségének a javulását.

Érdekes, hogy a modern hangfelvételkészítés aranykorának tartott ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje időszakban, a studió monitorok túlnyomóan nagy része 15 inches mélyet és magas tölcséreket vagy 15 inches szélessávú hangszórókat tartalmazott..., Szintén ismeretlen volt a kisméretű studio monitor hangfal is...
Persze, de nem is volt annyi sáv, nem volt külön monitor csak a feléneklés megfigyelésére, és jóval kisebb frekvenciasávban gondolkoztak, lásd a BC1 szupertweeterének esete.

A bodicseket a megváltó tranzisztor olcsósága és tömegessé válása okozta a hatvanas évektől fokozatosan. Ezzel együtt szépen és vég nélkül szaporodtak a keverőpult sávjai, majd a stúdiómagnók szalagsávjai. Egyre több és több kábelen, csatlakozón, potméteren, és manipuláción ment át a hangjel.

Aztán amikor még fel sem ismerték ennek a lehetetlen (vissza)fejlődésnek az eredményét, a 70-es évek végén beköltözött a stúdiókba a digitális felvétel technika, amit akkor a „végső” megoldásnak gondoltak. Milyen büszkén mutogattuk egymásnak, ez az LP digitálisan készült, mostan visszagondolva az volt egy őrület.

Azt gondolhatnánk a 2000-es évekre mindenkinek benőtt már a fejelágya, de azért mégsem, mert ezzel a DVD-A és SA-CD tökéletességgel megint csak kaptuk a kísérő szöveget, ennél már nem lehet jobb.

Szóval mára eljutottunk nagysokára oda, hogy képes néhány stúdio és kiadó olyan felvételeket alkotni, amire azt mondhatjuk, ez már hanghűségben eléri az 1959-ben készült jobb felvételekét.

Szomorú

Vendég

Véleményem szerint a hifi csupán modernizálódott, de a hanghűség nem fejlődött, sőt inkább visszalépés történt.Szerintem valahol 70-es években élte fénykorát.

Hát azért elég sok minden történt az elmúlt harminc évben is. Például kommercializálódtak a triódás SE erősítők, ami sokaknak a hifi újrafelfedezését jelentette.

Érdekes, hogy a modern hangfelvételkészítés aranykorának tartott ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje időszakban, a studió monitorok túlnyomóan nagy része 15 inches mélyet és magas tölcséreket vagy 15 inches szélessávú hangszórókat tartalmazott, a kis átmérőjű (kisebb, mint 8 inch) mélysugárzó gyakrolatilag ismeretlen volt. Szintén ismeretlen volt a kisméretű studio monitor hangfal is, nem szégyelltek ruhásszekrényű méretű dobozokat használni (lásd Altec, JBL, Klangfilm, stb) . Mintha úgy gondolták volna, hogy az élethű reprodukcióhoz nem kevés levegőt kell megmozgatni...

Vendég

Egy amerikai, bluegrass zenére specializálódott honlapon bukkantam rá erre a friss cikkre:
http://www.cybergrass.com/modules.php?n ... e&sid=4290

Egy nem kifejezetten high-end beállítottságú zenekritikus komoly elemzése olvasható egy adott lemez (Plant/Krauss: Raising Sand) CD és LP kiadásainak eltéréseiről.

A Rolling Stone cikkére is hivatkozik.

Mókás, hogy az audiofileket, mint csekély létszámú, de kitartó társaságnak említi. Ebből gondolom, hogy ő nem ide sorolja magát. Ő csak szereti a zenét

A cikk végére kiderül, hogy az LP változatnak "természetesebb" hangja van. Mindezt nem a klasszikus hifis szakzsargonnal vezeti le.

PS: Régen, valamelyik topikban olvastam, hogy mennyire nem biztonságos alapot ad egy adott zenei anyag ilyen jellegű összehasonlítása, formátumháború céljából. Mert hogy ritkán történik az, hogy ugyanarról a forrásról készítik a két végterméket. Sőt, sok esetben teljesen más stúdiókban készítik elő őket. De mintha pont a Naim kiadó csinált volna ilyet

A cikk írója is felveti a kérdést, ezért kapcsolatba lépett a kiadóval, és kiderült, hogy a Plant/Krauss lemez esetében mindkét formátumot ugyanazokban a stúdiókban, ugyanazok a szakemberek csinálták. Az adatlapok alapján "csak" a post-processingben van eltérés.

Azért is kell, hogy különbözzön az LP és a CD még ha ugyanabból a maszterből is csinálják, mert a két fajta hordozó más dinamikai sajátosságokkal rendelkezik, a CD esetében ugye ott van az a fránya 0 dB korlát, ami csak csúnya torzítások árán léphető át. Az LP-nél ezafajta kemény korlát nem létezik. Nem véletlen, hogy az LP-k korában nem nagyon volt ismert a "mastering engineer" pozíció, ez csak a cd-k korában alakult ki. Kompresszorokat és limitereket használtak az analóg utómunka világában, is de teljesen más okokból, mint a digitálisok esetében. A mastering engineer egyik legfontosabb feladata, hogy ahol lehet kihasználja a dinamikai határok adta lehetőségeket maximálisan.

A Naim két mikrofonos, un True Stereo felvételei esetében, amennyire csak lehet az LP és a CD ugyanaz, sem a felvétel, sem az utómunka során nem használnak kompresszort vagy limitert. Az AKG C414 mikrofonok egy Nagra IVS analóg szalagos magnó mikrofonelőerősítőjén keresztül rögzítődtek, majd egy külső Naim Supercap tápot használó és modifikált A/D konverteres első generációs Philips CD íróval digitalizálták és gyakorlatilag ez alapjűn történ a sokszorosítás egy kis angol cd sokszororsító üzemben. A mai Naim CD-k már egy kicst másképpen készülnek, de használják a korszerű digitális utómunka minden előnyét és a hangjuk alapján viszonylag kevés jut a hátrányából a végtermékre.

Ken Christiansen készíti a True Stereo felvételeket és a honlapján sok gondolatát olvashatjuk a zenehallgatásról, felvételkészítésről:

http://www.truestereo.net/

Különösen ez a gondolata megszívlelendő:

The greater the knowledge we gain in understanding critical listening, be it work or pleasure, the less limited our perceptions will be of what is possible to achieve.

Vendég

Véleményem szerint a hifi csupán modernizálódott, de a hanghűség nem fejlődött, sőt inkább visszalépés történt.
Szerintem valahol 70-es években élte fénykorát.
Kérdés, hogy a digitális forradalom mit fog még hozni, de az eddigi jelek szerint sosem fogja túllépni az egykori analóg, csöves technológiát, ami szerintem eredendően alkalmasabb a zenei reprodukcióra.

Persze külön kellene választani a kommerszionális műfajt, ahol azért tényleg történt előrelépés, mert a kevésbbé műértő felhasználóknak a digitális vonal hozott, és hozni is fog még eredményeket.
Számukra elérhetőbb és felhasználóbarátabb dolgokat kínálnak a gyártók.
A hifi ilyen értelemben populárisabbá vált, olyan felhasználókat kiszolgálva, akik nem is vágynak sokkal többre.

Most olvasom a cikk végén: a Rounder (eredeti amcsi kiadó) bejelentette: az LP változatot már nem gyártják (a lemez max 3 hónapja jelenthetett meg)

Európában úgy látom, hogy a Decca/Universal gondozásában jelenik meg. Ki tudja, hogy azt miből csinálták...

Mellesleg az egész lemez meghallgatható (nem csak 30 mp-es mintákban) a hivatalos honlapon, most hallgatom

http://www.robertplantalisonkrauss.com/site.php

Igaz, csak valamilyen tömörített formátumban...

Egy amerikai, bluegrass zenére specializálódott honlapon bukkantam rá erre a friss cikkre:

http://www.cybergrass.com/modules.php?n ... e&sid=4290

Egy nem kifejezetten high-end beállítottságú zenekritikus komoly elemzése olvasható egy adott lemez (Plant/Krauss: Raising Sand) CD és LP kiadásainak eltéréseiről.

A Rolling Stone cikkére is hivatkozik.

Mókás, hogy az audiofileket, mint csekély létszámú, de kitartó társaságnak említi. Ebből gondolom, hogy ő nem ide sorolja magát. Ő csak szereti a zenét

A cikk végére kiderül, hogy az LP változatnak "természetesebb" hangja van. Mindezt nem a klasszikus hifis szakzsargonnal vezeti le.

PS: Régen, valamelyik topikban olvastam, hogy mennyire nem biztonságos alapot ad egy adott zenei anyag ilyen jellegű összehasonlítása, formátumháború céljából. Mert hogy ritkán történik az, hogy ugyanarról a forrásról készítik a két végterméket. Sőt, sok esetben teljesen más stúdiókban készítik elő őket. De mintha pont a Naim kiadó csinált volna ilyet

A cikk írója is felveti a kérdést, ezért kapcsolatba lépett a kiadóval, és kiderült, hogy a Plant/Krauss lemez esetében mindkét formátumot ugyanazokban a stúdiókban, ugyanazok a szakemberek csinálták. Az adatlapok alapján "csak" a post-processingben van eltérés.

Vendég

Bocs, nem találtam jobb helyet, ezt fel kell tegyem valahová:
http://www.rollingstone.com/news/story/ ... h_fidelity

Itt vannak angolul értők, szerintem nagyon tanulságos olvasmány!

Dec 30-án be lett téve, alább megtalálod, de kösz a linket Szerintem is igen érdekes cikk és több amerikai fórumon jelentős utóélete is van és komoly vitákat generál.

Seldon

Bocs, nem találtam jobb helyet, ezt fel kell tegyem valahová:

http://www.rollingstone.com/news/story/ ... h_fidelity

Itt vannak angolul értők, szerintem nagyon tanulságos olvasmány!

Vendég

Saját CD másolása számítógépre

Na ez már kezd abszurd lenni. Ha ezért beperelnének, akkor én simán bevonnám magam mellé az Apple-t, hogy az iTunes felajánlja ezt a dolgot. Milyen parázs ügyvédi csata lenne ebből...

Szerintem a lényeg a cikk vége:

A Washington Post cikke Beckerman véleményére támaszkodva értékeli az USA-ban is példátlannak számító esetet: a RIAA keresztes hadjárata tipikus példája annak, amikor egy régi rendszerű cégcsoport kétségbeesetten kíván megóvni egy elavult, romokban heverő üzleti modellt, ahelyett, hogy az új helyzethez történő alkalmazkodással törődne.

Sok ember képtelen elfogadni, hogy a világ mindíg halad valamilyen irányba. (hogy az irány jó vagy rossz, azt kár feszegetni, mert szubjektív dolog). De vannak akik felszállnak a vonatra, és vannak akik lemaradnak.
...és vannak akik megpróbálnak elé állni...

Jól mondod, erre mondta egy rádió műsorban valamelyik ifjú hazai zenész, hogy el fog jönni az idő, amikor a koncertezésből kell majd megélni elsősorban.

Vendég

Az eszpresszó kávé főzéséhez pedig Gaggia Espresso Color nevű szerkezetet sikerült beszerezni tegnap.

szabad kérdeznem mennyiért lehet hozzájutni?

az elsőt meg még nem is láttam, én egy fojtószelepes kotyogósra vadászok most, bár lehet egyből valami ilyesmitkellene vennem mint amit te is, van még 3 hónapom a döntésre

Talán 50e ft volt, ha minden igaz. A Bodumot 27 Euroért adják, egy bécsi Starbucksban nem tudtam ellenállni neki.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.