chord_ írta: ↑2022.10.24., hétf. 17:15
Részemről, aki látogató volt csak.
Van egy furcsa kettősség, amely szinte mindegyik hifis kiállításra jellemző volt eleddig is.
A szervezés szerintem jó volt, színvonalas, a rengeteg rákészülés, cipekedés, el ne higgyétek, hogy nem gondolunk ebbe bele, - én, amikor otthon át kellett cserélni a hangszóróvezetéket, négykézláb, gubanc-pánikban, 10 perc, és totál elegem van belőle, kb. az egész napra, - és itt sokszor tízpercek voltak, és autóba rakni??? én szívbajt kapnék, ha 10 méterre el kellene vinni a saját cuccot. És óvatosnak kellett lenni, mert drága, qvadrága és sérülékeny dolgokról van szó, ez mindenképp elismerésre méltó.
Meg végignyomni az egészet, bírni a közönségből azokat is, akiknek semmi közük sincs igazából sem a zenéhez, sem a technikához, a zajt, a tömeget, és lelkesnek maradni, nem elfáradni, stb...
Csak az van ám, hogy a magyardolgozat nem attól jó, hogy meddig csináljuk, és hogy mennyi rákészülés volt. Nem attól jó a hang, hogy a szervezők, meg az érintettek egymásnak örülnek, hogy dejóvolt, meg de sokan voltak, ja, járvány után, kiéhezve, fele kiállítónál oszlott el a tömeg, nyilván nem maradt üres fotel.
És megint megfigyelhető volt az, hogy Rezső ügyesen nevezte el ezeket, hogy benne volt, emlékeztek, még a múltkor, hogy 'trend', mert tapintható volt valamiféle hangi trend.
És az is kiderült, néhány telefon-értekezlet után főleg, hogy van egy nem kevés, (?) x % zenehallgató, én is, akiknek ezek a bemutatott hangok az égvilágon semmi példaértékkel, vagy követésre méltó értékkel nem rendelkeznek, mert mi egyszerűen mást keresünk a hangvisszaadásban. Annyira mást, hogy nem arról van szó, hogy jó hang / nem jó hang, hanem valamiféle gondolkodási különbözőségtől.
Nyilván, sok szervezőt/résztvevőt én tisztelek, pl. a Nagy Lacit, de nem azért, mert jó hang volt nála, nem, nekem egyáltalán nem volt jó, de tudom, meg látszik, hogy mániákusan szereti a lemezeket, a zenét, és ezek szeretetébe képes belehúzni másokat, és ez ezerszer lényegesebb, mit az, hogy hogy szól az a kerámiamembrán, mert ha a fertőzés megvan, majd összevásárolja az illető, amit maga akar, és lehet, hogy pont őnála,
vagy Jenő, aki kiállt 1/100 árú lánccal, hogy 'hobbiszoba', és volt egy-egy énekhang, ami tényleg szárnyalt, én ezt először életemben 300b csőből hallottam, de 20 év eltelt azóta, nekünk ez már egyszerűen nem elég, mert kell a teteje, kell a legteteje, meg az alja, kell az egész spektrum, de a lelkesedése ragadós, hogy igenis, 10M alatt is van jó hang, és csinálja, és fejleszt, és szereti a cuccait, imádja a fonnyadthangú szalagos múzeumot, meg a 45 éves régi fullbőr-limuzin Mercedes Philips 100 lejátszót, és addig erőlködik, hogy mindjárt partiba kerül a nagy cápákkal, legalábbis a zene-beszívás területén,
vagy a Koscsó Feri, aki ügyesen rájött, hogy a hanggal úgysem tud itt mindenkit elvarázsolni, pl. az énfajtámat biztosan nem, legyen inkább kommunikáció, előadás, szabadegyetem, legyen élő zene, legyen lelkesedés, legyen hifi-szeretet, a hangot meg mindenki összekalapálja majd otthon.
Ott volt a nagy Harbeth, jómagam kellően elfogult vagyok a BBC hang javára, szóval, ültem ott valamennyit, de hogy ez a dolog micsoda, meg miért szeretjük, az még nekem sem jött le. Mert amiért ez a hangdoboz híres lett, meg az egész BBC iskola, az nagyon nem ez volt; azt itt most nem sikerült megmutatni. Valami nyilván mutatott, sőt, nem teljesített rosszul úgy hifi-ileg, nagy hiba nem volt, de a lényeg énszerintem máshol lett volna. Valami olyasmit képzeljetek el, hogy elsőre szinte semmi különös, nincs csinn-bumm-cirkusz, csak töknormál tónus, és valami határozott furcsaság van, ami annyira erős lesz, hogy szinte kényelmetlen, hogy egyszerűen egy konzervzene nem lehet ennyire élő, ennyire színezetlen és tónushelyes; hogy az énekesnő rejtett gondolatai kijönnek, nem tudom hogyan, de pontosan érzem, hogy egy régi hangszer 300 év alatt beivódott zenéi ott vannak a hangon, igen, ott hallom, mit aki megbolondult, igen, CD-ről. Hogy van valami többlet, akár még az élő zenéhez képest is, ami miatt egész nap azt várod, mikor ülhetsz már le elé... és nem, nem kell hozzá mosógépnyi végfokpár... na, valami ilyen dolog lenne ez a nagy Harbeth.
Ez egy ilyen hobbi: a nem-mérhetőség, a zenei minőség %-ra át nem alakíthatóság ködfelhőiben mindenki elfér; egymásnak ellentétes/ellentmondó ízlések igazságtartalma elvész a relativizálásban, meg hogy ez mennyire szubjektív, meg jaj-az-akusztika. Iszonyú pénzek, a szélhámosság határán egyensúlyozó árazások.
Gondoljatok bele, micsoda védőernyő ez a kereskedőknek: az autóiparban ez menne?, nézel egy blokkolásgátlót, hallgatod, próbálod, mondod, keresztbe fordult ám az autó, nem, nem baj, majd még járatni kell, meg a vezetési stílusodon kicsit majd igazítani kell, de, mondod, vizes út volt, a kerék blokkolt, láttam, hallottam, de, mondanák, nem, inkább az út volt rossz, meg az előítéleteid, meg rossz lemezeket hallgattál közben, vagy itt egy alátét, a cipő talpára, ezzel aztán tuti lesz... :)
Szóval, trend, lehet, tényleg az volt, és nem tudom, az x %, az mennyi, lehet, kevés, ez legyen a kereskedők szakmája; a saját koordináta rendszeremből én ezt tapasztaltam.
