A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
Először is gratulálok ehhez a topikhoz!
Lehet már előbb is ki lehetett volna találni egy ilyet,
Itt nyugodtan meggyónhatja az ember ha másnak nem, akkor magának ha észreveszi a függőségét.
Én is észrevettem az itt leírtakban olvasott jeleket magamon,főleg korábbról. Emlékszem amikor még nem volt net csak a hagyományos havonta megjelenő házimozi,hifipiac és stb magazinok szinte mindet megvettem,faltam az oldalakat.
Hiába sikerült abban az időben szert tenni egy jó mozira,amit úgy vettem meg,hogy évekig nem fogok másra gondolni de "hála" a magazinoknak egy idő után csak arra gondoltam,hogy ha meg is vagyok elégedve az erősítővel később egy nagyobb kategóriásat jó volna beszerezni,ha pedig "ne adj isten" újabb dekódolási formátumot is tudott akkor már szűkölve vártam az esedékes cserére. Sokszor volt,hogy lebeszéltem magam ami nem volt egyszerű,hogy "csak ezt tudja és nem is igazán éri meg az újért annyival többet kiadni és egyébként is"...
Használt is a következő hónapban megvásárolt magazinig,aztán agyalás, lebeszélés...Kezdődött elölről az ismerős nóta.
Az utóbbi időben a mozit sztereóra váltottam és úgy érzem (révbe értem) megtaláltam azt a rendszert amit örömmel hallgatok akár többes számban is,nagy örömmel tölt el ha mások arcán is látom a mosolyt és ha hallom,hogy gágog a "libabőr"!
És azt hiszem ez a lényeg,hogy bármikor,bárkivel ha zenét hallgatunk az örömteli legyen!
Azt figyeltem meg, hogy a hifi mánia, ez a hobbi képes nagyon pozitív szummát produkálni, de képes negatívba is menni attól függően, hogy azt hogyan, milyen módon helyezzük be az életünkbe, ami a társaságot, fórumozást, zenehallgatást, készülékek adásvételét, tanulmányozását, szerelését illeti. Ha sikerül abszolút pozitív szummát kialakítani magunkra nézve belőle, akkor abszolút hozzájárul az életminőség javításához. Ha viszont negatívba csap át, akkor el kell kezdeni dolgozni azon, hogy pozitívat csináljuk belőle. A teljes abbahagyás szerintem hiba és nem a fejlődés útja.
Ez a hobbi valóban "többet hoz", közel azonos érdeklődésű körű új ismerősök, pozitív visszacsatolások stb., új zenék megismerése. Kicsit sznobok is vagyunk, valljuk be, ide el kell jutni, a zene, a művészet, költészet már az a szint, ami ha nem is tudatosul bennünk, de túlmutat a "bőrkabáton", amit viselünk.
Az abbahagyás valóban nem ajánlatos, sem itt, sem más hobbiban, csak akkor, ha teljesen uralod az elméd, az elfojtás nem visz előre, sőt.
Minden egyes cselekvésnek van egy "szummája" az életünkben, ami mindenkire nézve egyéni. Szumma annak az összege, amit az adott tevékenység hoz az életünkbe (+ pozitív hatás), és amit kivesz belőle (- negatív hatás) Ehhez hozok két extrém, de egyszerű példát.
Abszolút negatív szumma például az előző hsz-ben felhozott dohányzás.
Amit hoz, az esetleg egy jóleső kikapcsolódás, lelazulás, ameddig az égő rúd tart.
Amit visz, az egy durva nikotin függőség, havi 20-30-40e Ft értelmetlen veszteség, szorongás, elvonási tünetek abbahagyás esetén és különböző mértékű egészségkárosítás saját magunknál (aktív) és másoknál (passzív).
Ez nálam egy nagyon rossz üzlet, mert a negatív hatás sokkal erősebb, mint a pozitív hatás. Elképzelhető ugyanakkor, hogy valakinek ez egy jó deal, elfogadja a negatív következményeket és felelős módon űzi a szokását.
Abszolút pozitív szumma például egy szakma odaadó űzése, hivatástudat.
Amit hoz, elmélyült tevékenység, szakmai és emberi fejlődés, különböző mértékű anyagi bevétel, szerencsés esetben anyagi jólét.
Amit visz, azok esetleg azok a dolgok, amelyekre nem jut idő emiatt.
Ha sikerül az időnket rendesen menedzselni, akkor ez egy jó üzlet, abszolút pozitív a hatása aza életminőségünkre nézve.
Fontos, hogy másokra nézve soha ne ítélkezzünk, csak saját magunkra nézve.
Azt figyeltem meg, hogy a hifi mánia, ez a hobbi képes nagyon pozitív szummát produkálni, de képes negatívba is menni attól függően, hogy azt hogyan, milyen módon helyezzük be az életünkbe, ami a társaságot, fórumozást, zenehallgatást, készülékek adásvételét, tanulmányozását, szerelését illeti. Ha sikerül abszolút pozitív szummát kialakítani magunkra nézve belőle, akkor abszolút hozzájárul az életminőség javításához. Ha viszont negatívba csap át, akkor el kell kezdeni dolgozni azon, hogy pozitívat csináljuk belőle. A teljes abbahagyás szerintem hiba és nem a fejlődés útja.
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
Nagyon jó topic ndítás
eddig csak elszórtan merült fel ez a téma
első, hogy felismerd, baj van , ja és legalább magadnak ne hazudj
korábban sokkal többet olvastam (igazi könyvet) és a nagy fórumozás közben vettem észre, hogy nono, már olyan témába is betévedek, ami nem is érdekel, de mégis olvasom, aztán lefekvés
ez volt a vészcsengő, egyszer írtam is már itt erről, hogy fogadalom kellett, hogy átlag legalább napi egy órát olvassak egy héten, visszább a hifizéssel (fórumozással).
vintage
szerk.: az általános hifi részen véleményem szerint jobban szem előtt lenne e topic, véletlenül pillantottam meg
Egy fontos mozzanatot mondtál, ami a kényszerbetegség felismeréséhez kulcs lehet.
"Nem érdekel, de mégis"
Azaz nem okoz örömet, nem esik jól, de mégis csinálom, mert valamiféle cselekvési sprirálban vagyok, amiből nem tudok kilépni. Dohányosok gyakran mondják leszokás után, hogy nem a cigaretta íze, vagy a nikotin hiányzik nekik, hanem a konkrét szertartás, ami berögzült. Nincs baj szerintem semmilyen szertartással sem, ameddig az jólesik, és nem rontja felelősségi köreinkben való helytállásunkat.
Viszont ha nem esik se nem jól az adott szertartás, továbbá valami fontosabbtól veszi el az időt, akkor az rontja az életminőséget, nincsen rá szükség. Ezt hivatott segíteni felismerni ez a topic.
Én jelenleg bevallottam magamnak, hogy nincsen szükségem semmi új készülékre, nem esik jól a huszadik monster reveivert emelgetni. Két hónap vásárlási stopot vezettem be, hogy figyeljem saját reakcióimat. Ezalatt csak eladok, nem vásárolok.
Ha szorongok, ingerült vagyok, akkor is hifi variációkon gondolkozom, amikor nem akarok, jobb híján nézegetem a hirdetési oldalakat, akkor vélhetően kényszeres vagyok. Egyelőre nem érzem magamon semmi ilyesmit, de még nem olyan régen vásároltam az utolsó eszközt (ez volt a bizonyos szándékos visszalépés), aminek az örömét érzem, így még időre van szükségem, hogy megítéljem saját állapotomat. Ehhez kell egy kívülálló látásmód, amit nagyon sok idő és gyakorlás elsajátítani.
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
Nagyon jó topic ndítás
eddig csak elszórtan merült fel ez a téma
első, hogy felismerd, baj van , ja és legalább magadnak ne hazudj
korábban sokkal többet olvastam (igazi könyvet) és a nagy fórumozás közben vettem észre, hogy nono, már olyan témába is betévedek, ami nem is érdekel, de mégis olvasom, aztán lefekvés
ez volt a vészcsengő, egyszer írtam is már itt erről, hogy fogadalom kellett, hogy átlag legalább napi egy órát olvassak egy héten, visszább a hifizéssel (fórumozással).
vintage
szerk.: az általános hifi részen véleményem szerint jobban szem előtt lenne e topic, véletlenül pillantottam meg
Én azt tapasztaltam, hogy ameddig a zenéről szól a hobbi, addig könnyű családtagokat is bevonni az élvezetébe és így a közös zenehallgatás révén mindenki egy kicsit jobban érezheti magát a neki kedves zenéktől. De nagyon sokan élnek együtt olyan emberekkel, akiknek tök mindegy, vagy huszadrangú kérdés min szólal meg a zene, míg ez nálunk központi helyet foglal el az életünkben, így igyekszünk a hozzánk hasonlók társaságát (is) keresni. Minél inkább a hangsúly áttevődik a zene élvezetéről a készülékek képességeire, annál inkább magányossá válhatunk egy családban ezzel a hobbival, így amit igazán élvezünk, és hallunk, nem tudjuk megosztani. Ilyenkor hatalmas öröm, ha pl. gyerekünk is érdeklődni kezd a hobbi iránt és együtt lehet “játszani”. Az egésszel csak arra akartam kilyukadni, hogy ha a hobbi társasági jellegét megpróbáljuk erősíteni, valamint tudatosan tudunk váltani a zene élvezete és a készüléken agyalás / berhelés között, az adhat egyfajta védelmet a szenvedélybetegség ellen.
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
Én az életem összes hobbiját megtartottam. De váltakozik az intenzitás, az érdeklődésem függvényében. Most épp nem fotózom, eladtam a cuccokat, mert ezeknek zuhan az ára. De megvan az akvárium, a kerékpárok, stb.
4, javarészt vintage rendszerem van. Csak a nappaliban 2. Még a műhelyemben is 4 hangfal van, nehogy hiányt szenvedjek zenéből. Minden egyes jól kinéző, ide illő hangfal hirdetésnél erőt kell vennem magamon, hogy ne menjek el meghallgatni, hiszen bőven elég ide a 20 ezres kommersz Canton is...
Egy nagyon jó gondolat szerintem a hobbi kordában tartására a gyűjtés korlátja. Azaz nyugodtan lehet venni egy új dolgot, de akkor valamelyik régebbi cuccot el kell engedni. Ha sikerült olyan cucchoz jutnod, amit már nem bírsz elengedni, akkor az a cucc egy végállomás számodra, így egy korlátot is képez a hobbi bizonyos gyógyszerének elgurulása ellen.
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
Én az életem összes hobbiját megtartottam. De váltakozik az intenzitás, az érdeklődésem függvényében. Most épp nem fotózom, eladtam a cuccokat, mert ezeknek zuhan az ára. De megvan az akvárium, a kerékpárok, stb.
4, javarészt vintage rendszerem van. Csak a nappaliban 2. Még a műhelyemben is 4 hangfal van, nehogy hiányt szenvedjek zenéből. Minden egyes jól kinéző, ide illő hangfal hirdetésnél erőt kell vennem magamon, hogy ne menjek el meghallgatni, hiszen bőven elég ide a 20 ezres kommersz Canton is...
Semmi bajt nem látok abban, ha valaki online barátságokat teremt és tart fenn. Én a hobbi és a kényszeresség elhatárolására megalkottam magamnak a felelősségi körök gondolatát.
Képzeljünk el egy 40 éves embert, aki történetesen egyedül él. Tegyük fel, hogy rendelkezik akkora tőkevagyonnal, aminek hozama a szükségleteit fedezi és ez neki elég. Ez az ember teljesen szabad abban, hogy mikor kel fel, mit csinál, kivel találkozik, a nap 24 óráját hogyan osztja be a maga számára, hogyan tölti meg tartalommal. Ha akar dolgozik, ha akar szórakozik, ha akar eszik, ha akar olvas, ha akar, hifit épít és hallgatja.
Tegyük fel, hogy nem elég neki a tőkevagyona hozama, és anyagilag jobb életre vágyik. Így az idejének egy részét áruba kell, hogy bocsássa. Munkát vállal, így magára vett egy felelősségi kört, amiben más emberek, pl. egy céges struktúra szolgálatára van. Ebben a felelősségi körben, ha odateszi magát, maximálisan mások érdekében kell tevékenykednie, ellenben pénzt kap cserébe. Nyilvánvaló, hogy akkor őrzi meg az állását, ha nem tesz olyat, ami ezen felellősségi kör rovására megy. (illetve annak ellenére is elveszítheti, de ez más téma)
Csökken a szabadsága, ha valójában nem akarja ezt csinálni, viszont nem sérül a szabadsága, ha élvezi, amit csinál, és ezt akarja csinálni.
Tegyük fel, hogy emberünk társra, majd családra vágyik. Társat talál, így felelősségi kört vett magára, felelős lett azért az emberért, aki társául válaszotta őt. Így ideje egy részét közös célok érdekében tölti, hogy jobb minőségűvé tegye mindenki életét.
Csökken a szabadsága a párkapcsolattól? Csökken a szabadsága, ha becsapta magát, és valójában nem élvezi a másik ember társaságát. Nem csökken, ha szereti a másikat és vállalja a párkapcsolattal járó felelősséget.
Ugyanígy igaz ez a gyermekvállalásra. A legnagyobb felelősség, amikor gyermekeink lesznek.
Legtöbben felelősségi körökkel az életünkben élünk, amelyeket jobb esetben mi választottunk, rosszabb esetben csak megtörtént velünk az adott felelősségi kör.
Véleményem szerint a felelősségi körökben való helytállás tesz bennünket hasznos és építő emberekké. Akkor van tehát szerintem kordában egy hobbi, ha a felelősségi köreink sértetlenek, azokat elbírjuk, gondozzuk, ápoljuk és jut időnk a hobbira is. Nálam bejelzett egy vészcsengő, és úgy éreztem, hogy a hifi mániám megsértette valamelyik felelősségi körömet. Lépnem kellett tehát.
Két veterán rendszert építgetek kb. 10 éve, egy otthonit és egy munkahelyit. Az én utam a retro feeling, a szépség és a hangzás közötti valamiféle kényes egysensúly teremtése, amibe nem kevés időt és pénzt tettem. Az utóbbi hónapban először fordult velem elő, hogy tudatosan lefelé léptem a rendszerek szintjében, azaz komolyabb készüléket adtam el, és egy gyengébb, kompromisszumos (forrás)készüléket állítottam hadrendbe. Egész egyszerűen azért, mert azt vettem észre, hogy olyan felelősségi körtől vesz el időt a hobbi, amit fontosabbnak tartok a hobbinál. Ha tudatos korlátokat teszek a rendszerbe még olyan hang mellett, amit élvezek, az véleményem szerint a folyamatos agyalást kordában tarthatja. Ugyan rengeteg örömet képes szerezni ez a hobbi, de azt tapasztaltam, hogy időnként ki kell lépni belőle egy időre, hogy kontrollt nyerjünk felette és ne a hobbi kontrolláljon minket.
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
A mai világban jellemző lett a társas magány. Ennek egyfajta ellensúlyozására "barátok, 2. család" megtalálására mutat alternatívát az ilyen fórumokon írogatás. Sajnos ennek velejárója a médiafüggőség, az ide-oda kattintgatás. A gyűjtőszenvedély mindenkiben él. Egy idő után -főleg az okosabbja- olyat gyűjt, aminek esetleg hasznát is veszi, ne adj isten az ára is konstans, vagy növekszik. Sokkal jobb, mintha újabb, és újabb ruhadarabokat vennél, amik fél év múlva rongyként végzik.
Az tény, hogy én is mindig megideologizálok egy 2., 3., 4. rendszert, de lassan újabb ház kellene hozzá :-)
Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy a hifi mánia mentálhigénés kérdéseiről beszélgessünk. A variációk, a gyűjtőszenvedély, a kíváncsiság végtelensége és a hobbi kényszerbetegséggé válása ugyanis képes az arra hajlamos embert olyan szinten beszívni ebbe a világba, hogy extrém esetben egyéb fontos dolgok háttérbe szorulnak, családi, baráti, munkahelyi viszonyok sérülhetnek.
Kíváncsi vagyok minden olyan történetre, döntésre, gondolkodási vagy hifi építési technikára, ami a hobbit nálatok megfelelően egészségesnek gondolt mederben tartja, vagy ha valaki hasonló gondolatokkal küzd, akkor azt kibeszéljük, tapasztalatokkal segítsük a vívódókat békére lelni. Hamarosan megosztom az én alapvetéseimet is a témával kapcsolatban. A hifi, mint szenvedély lélektana van tehát a fókuszban.
Köszönök minden építő gondolatot és hozzászólást!
- Retrofuturista hifista blog szerzője - Szubjektív barangolás a hifi és a zene világában
, ja és legalább magadnak ne hazudj
