cables írta: ↑2023.04.28., pén. 08:14
----
Véleményem szerint nem lehet cél új kábel keresésénél, hogy elviseljük, el tudjuk fogadni a hangját. Az igazán jobb kábel azonnali és tartós örömet okoz a zenehallgatásban.
Szerintem szerencsésebb minimum kettéosztani a témát.
1. Amikor egy durván jobb / jobban illeszkedő / nekünk jobban tetsző kábel kerül hirtelen a rendszerbe, az rögtön meghallható, még AB tesz sem kell, semmi sem kell, egyszerűen hallani rögtön, mi újság. Ilyenkor a régi visszahallgatása teljesen felesleges, a becsapódás esélye nem nulla, de kicsi. Ritka helyzet nálam, de már előfordult.
2. Amikor a különbség kicsi, vagy amikor a változás ugyan tetszik, de van egy 'de', egy homályos diszkomfort a háttérben, vagy amikor hirtelen nem is tudjuk, tetszik-e, na, akkor gyakorlatilag egy pszicho-őrület veszi kezdetét. Az A / B tesztek, az ismert track-ek ismételt ráhallgatása, egyszerűen bevisznek egy labirintusba. A psziché, amilyen részleteket akar kidomborítani a hallott hangban, olyanokat elő is talál. Valami gőz-szerű köd ül a tájon, az eltévedés majdnem garantált. Az elvárások, az elő-gondolások, egy xy személyes dolgai, melyek kapcsolódhatnak ide, ez akár lehet egy kávé íze, egy ügyes kereskedő, egy idegen rendszer hangja, egy kimondott jelző, az itteni fóruméletből elképzelt xy személyes tulajdonságok; elő-olvasások, az elhangzott vélemények, amelyekkel magunkat hülyítjük, a saját elképzelésünk pl. a vezeték geometriájáról, anyagáról, stb... , mind-mind ráülnek az észlelésre.
Nálam, ami szokott történni, ami aztán kivezethet:
Mennek sorban a lemezek, alapvetően mindegyik tetszik, de a sokadik után rájövök, hogy ez csak egy szorongásos 'ugye-nem-szól-rosszabbul?' önteszt, ami sajnos nem azt jelenti, hogy 'ugye-mennyivel-jobb?', akkor meg mi is az értelme az egésznek?, vagy, olykor beugrik egy ének, egy hangszer, ahol valami olyan észlelhető, amire nincs pardon. És akkor is kuka.
Vagy pedig, és ezt javaslom mindenkinek, elő kell venni olyat, amit tényleg régen hallgattunk meg, ami nincs az állandó tesztlemezeink között, ami, akár, nem is annyira jó felvétel.
Furcsa módon ezeknél sokkal jobban kijönnek a különbségek, mint azoknál a felvételeknél, amelyeket bitről bitre ismerünk, amelyeken van valami ultra-jó tónus, hangszer, zörej, atmoszféra, stb...
És meg kell várni, amíg lenyugszik a psziché, és elkezdünk megint zenét hallgatni. Ha még akkor is bentmarad a drót, az már nem rossz jel.
Én pl. sokkal-sokkal türelmetlenebb vagyok annál, hogy a fentieket legalább elméletben betartsam.
Nekem rögtön kell a jobb hang.
Akkor és most.
Pedig át lehetne tanulni arra a hangra, pár nap alatt, és amonnan, visszafelé, jobban látszana minden.
Kábeleknél én ezt nem tudom megtenni.
Nincs mit tenni.
:)