Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Retrofuturista]

Szép estét mindenkinek!
Ha úgy gondoljuk, ahogy ez a topik címe is sugallja, hogy a túlzásba vitt készülék halmozás, csere-bere akár kényszerbetegséghez is vezethet, akkor mi a helyzet a lemezgyűjteménnyel? Tudom, ott az valóban gyűjtés, de kinek mikor elég? Azt nem kell tudatosan kontrollálni?
A napokban merűlt fel bennem e gondolat, mikor megint hazaállítottam egy szatyor cd-vel, és betellett a nekik fentartott hely. Újabbat kell(ene) felszabadítani nekik, de nem lesz még elég?
Objektíven nézve de, elég, mert figyelembe véve a zenehallgatásra szánható időmet, van már bőven annyi lemezem, hogy ha nem vennék már egyet sem, akkor is évekre elég lenne a hallgatni való a nélkül, hogy újra kellene valamelyiket hallgatni.
Szubjektíven nézve, dehogy elég! Ebből sosem elég!
Ez akkor ez most szenvedélybetegség, vagy egészséges gyűjtőszenvedély?
Tényleg, mikor elég? Soha nem elég? Hol a határ? Ebben van egyáltalán határ? A lezgyűjtésnek kell határt szabni?
Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?

Ezen én is rengeteget gondolkoztam, végül az egyik első posztomban a "határ" meghatározására két elméletet alkottam meg.

Bizonyos cselekvésektől való függőség önmagában még nem fetétlenül roncsolja az egészséget.

Az első a felelősségi körök elmélete. Elvileg bizonyos felelősségi körökben helyt kell állnunk, ettől vagyunk hasznosak mások számára és ez biztosít nekünk erőforrást a minőségi élethez.

Az a kérdés, hogy a hobbi sérti-e valamelyik felelősségi körünket? (Munka, család) Ha ezek közül valamelyik sérül, elértük a határt vissza kell venni. (Vagy szomorú esetben valamelyik felelősségi kört veszítjük el, de az tragédia)

Ebből a nézőpontból bizony több hifizés, gyűjtögetés egészséges 60 évesen, mint 30 évesen.

A második pedig az, amikor bennünk valamilyen disszonancia, harc van, azaz emocionálisan csinálnánk az adott hobbit, de a magas racionális gondolkodásunk nem engedi azt. Okés, hogy féken tartjuk a dolgot, de ha nem békítjük ki a racionális és az emocionális gondolkodásunkat, szenvedni fogunk. A szenvedés pedig nagyon egészségtelen. Egészségtelenebb, mint egy kordában tartott hobbi. Legtöbbször akkor kerülünk ilyen harcba önmagunkkal, amikor túlléptük a határt.

A szenvedést úgy tudjuk legyőzni, ha az emocionális gondolkodásunkat nem sanyargatjuk, hanem ésszel, érzéssel jutalmazzuk. Ez a hobbi tudatos kontrollja.

[zoli73]

Szép estét mindenkinek!
Ha úgy gondoljuk, ahogy ez a topik címe is sugallja, hogy a túlzásba vitt készülék halmozás, csere-bere akár kényszerbetegséghez is vezethet, akkor mi a helyzet a lemezgyűjteménnyel? Tudom, ott az valóban gyűjtés, de kinek mikor elég? Azt nem kell tudatosan kontrollálni?
A napokban merűlt fel bennem e gondolat, mikor megint hazaállítottam egy szatyor cd-vel, és betellett a nekik fentartott hely. Újabbat kell(ene) felszabadítani nekik, de nem lesz még elég?
Objektíven nézve de, elég, mert figyelembe véve a zenehallgatásra szánható időmet, van már bőven annyi lemezem, hogy ha nem vennék már egyet sem, akkor is évekre elég lenne a hallgatni való a nélkül, hogy újra kellene valamelyiket hallgatni.
Szubjektíven nézve, dehogy elég! Ebből sosem elég!
Ez akkor ez most szenvedélybetegség, vagy egészséges gyűjtőszenvedély?
Tényleg, mikor elég? Soha nem elég? Hol a határ? Ebben van egyáltalán határ? A lezgyűjtésnek kell határt szabni?
Olvastam a közelmúltban egy Japán úriemberről, akinek tőbb 10e darabból álló Lp gyűjteménye van. Szép teljesítmény ennyit lemezt összegyűjteni, nem beszélve az anyagi áldozatról, de én nem látom magam előtt azt az embert aki annyi szabadidővel rendelkezik, hogy egy ekkora lemezgyűjteményt, belátható időn belül végig tudna hallgatni. Pláne úgy, hogy még élvezi is, befogadja, értelmezi, stb.
Mire kell valakinek már ekkora lemezgyűjtemény? Befektetés, státusszimbólum, megalománia?
Tényleg soha nem elég?

[Retrofuturista]

Örök kérdés, itt is előkerült sokszor, hogy mi a hifizés célja? Zenét akarunk hallgatni, vagy minél jobb rendszert építeni? Aki nem a zene, hanem a rendszer miatt hifizik, sosem lel nyugalomra. Aki meg zenét hallgatna, annak van esélye, hogy az a hifibogár csak néha-néha kezd el dolgozni, a köztes időkben meg lehet "öröm és bódottá".
Szerencsére én ebbe a zenés csoportba tartozom.

A célt mindenkinek egyedileg kell meghatároznia. A cél tudatos kialakítása és követése lényegében a hobbi tudatos kontrollja. (lásd cím)

Bennem nemrég megszületett egy felismerés, amelynek lényege, hogy túl sokat várunk a rendszerektől. Van bennünk egy ideális mennyiségű és tartósságú örömérzet terve, amit egy készüléktől várunk. Amikor aztán a készülékek rendre nem hozzák azt az érzést, amit reméltünk, tovább megyünk és variálunk újra, meg újra.

Mielőtt egy vásárlásra adom a fejem, megpróbálom megfogalmazni, hogy mit is várok az adott dologtól. Például én az otthoni vintage vonalat modern rendszerre cseréltem, mivel meguntam a szerelőkhöz járkálást. Nem vártam jobb hangot, de vártam egy olyan megbízhatóságot, ami a járkálástól évekig megkímél.

Továbbra is ajánlom mindenkinek a lefelé kerekítést. Ez azt jelenti, hogy szándékosan nem az elérhető legdrágább dolgok kerülnek a rendszerbe, hanem annál valamivel lejjebb. Az upgrade folyamatos és őszinte elengedése képes észrevétlenné varázsolni a rendszert. Meg kell próbálni oda eljutni, hogy a lemezeken legyen a hangsúly. A streaming óta ez még egy kicsit nehezebb, mivel nincsen meg a szerzés élménye. Én jelenleg playlistek készítésével szoktam magam szórakoztatni és barátaimmal ezeket cserélgetjük.

[pali923]

Kezd már elcsépelt mondás lenni, miszerint "Az út a cél" - de annyira találóan ráillik sokmindenre, talán a hifizés is ilyen.

Örök kérdés, itt is előkerült sokszor, hogy mi a hifizés célja? Zenét akarunk hallgatni, vagy minél jobb rendszert építeni? Aki nem a zene, hanem a rendszer miatt hifizik, sosem lel nyugalomra. Aki meg zenét hallgatna, annak van esélye, hogy az a hifibogár csak néha-néha kezd el dolgozni, a köztes időkben meg lehet "öröm és bódottá".
Szerencsére én ebbe a zenés csoportba tartozom.

[Tctronic]

..... Másik beismerésem az volt, hogy a készülékcserékre és az általuk elérhető, de általában csak néhány napig tartó örömre költendő összeget másra áldozva nagyobb élményt tudok szerezni magamnak. Itt most elsősorban olyan kiadásokra gondolok, mint a koncertjegy, streaming előfizetés, kotta vásárlás, zenei oktatás, stb., szándékosan nem sorolom ide a többi hobbimat, de az is igaz, hogy a HiFi már jó ideje nincs a listám élén, fotózásra, utazásra sokkal szívesebben és többet költök, de ez már egy másik történet, nem keverném ide.
....

Egyik barátom találóan erre azt mondta "mindegy mit veszel a pénzedért, a lényeg hogy örömödet leld benne". Ez szerintem még hifis berkekben is egy mindenki számára vállalható mondat. Ami azért nagy ritkaság.

[ZolaBA]

Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Kezd már elcsépelt mondás lenni, miszerint "Az út a cél" - de annyira találóan ráillik sokmindenre, talán a hifizés is ilyen.
Kell keresni másik utat

Én most pl. a lábtartós, dönthető tv-foteleket nézegetem. Kapásból kéne 3 (400+/db), meg hozzá illő kanapé (500+), meg akkor kis átrendezés, meg ez, meg az,stb. bőven leköti a vágyakozó kapacitást... és maximálisan hidegen hagy, hogy én is "csak" malacot hallgatok

[Luxor Audio]

Amiért ezt ide írom az, hogy most egy világ kezd (vagyis már hamarabb kezdett, de most durvul igazán) összeomlani bennem. Találtam egy hobbit, amiben örömemet lelem, leköt. Nem csak a zene élvezete a hifim által, hanem a készülékek keresése, célok kitűzése és elérése (szintlépés) is. Ezekkel a felismerésekkel, hogy mire érdemes költenem, alapvetően jót teszek magamnak, de valahogy mégsem teljesen. Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Elnézést, ha másban is romboltam most egy kicsit...

Ha ez rombolás, akkor én is vétkes vagyok, hiszen egy ideje a hozzászólásaimmal a különbségek hajszolásáról próbálom lebeszélni embereket, nem kevés haragos hobbitársat és ellenszenvet szerezve magamnak. (Érdekes módon 3-4 másik fórumtársnál is érzékelem ezt a váltást, akik egykor harcos véleményvezérek voltak, de mostanában inkább ők is a visszafogottság, realitás irányába próbálják terelni a többieket.) De hát ez van, sok év után erre jutottam, hogy irreálisan apró különbségeken lovaglunk néha és tesszük közzé gyerekesen eltúlzott állításainkat.

Az aktuálisan divatos vitatéma jelenleg a streaming szolgáltatások hangzása, szokás szerint itt is szélsőségesen ellentétes véleményekkel találkozhatunk, miközben a valóban tetten érhető eltérés minimális, ha van egyáltalán. Mivel átmenetileg több előfizetéssel is rendelkezem, rászántam némi időt az életemből (feleslegesen) az összevetésre és ... nem jutottam semmire, vakon biztosan nem tudnám megmondani, mikor melyik szolgáltató műsorát hallgatom. Mikor egymás után hallgatva érzékeltem is némi különbséget, az a következő alkalommal már nem volt ott, vagy irányt váltott, tehát hibahatáron belül van, ilyenekkel pedig nem érdemes foglalkozni.

Hozzád hasonlóan én is végig gondoltam már párszor a hifizés hátterét, szintjeit, céljait és ahányszor őszinte voltam magammal, mindig be kellett vallanom magamnak, nem ilyen nüanszokért kezdtem el ezt a hobbit űzni évtizedekkel ezelőtt. Másik beismerésem az volt, hogy a készülékcserékre és az általuk elérhető, de általában csak néhány napig tartó örömre költendő összeget másra áldozva nagyobb élményt tudok szerezni magamnak. Itt most elsősorban olyan kiadásokra gondolok, mint a koncertjegy, streaming előfizetés, kotta vásárlás, zenei oktatás, stb., szándékosan nem sorolom ide a többi hobbimat, de az is igaz, hogy a HiFi már jó ideje nincs a listám élén, fotózásra, utazásra sokkal szívesebben és többet költök, de ez már egy másik történet, nem keverném ide.

A lényeg annyi, hogy szerintem is van egy beteges szintje a hobbinak (bármennyire is nyugtatjuk magunkat), ahol már aprócska örömökre áldozunk irreálisan sokat. A határvonal nyilván mindenkinél máshova esik, de mindenkinél létezik. Illetve szerintem hasznos átgondolni, mi történt velünk, milyen stációkon mentünk át a kiinduló pont (szeretném a kedvenc zenéimet normális minőségben hallgatni) és a végpont (rajtam kívül senki által nem hallható különbségekre élvezek) között.

[fererencz]

Az utóbbi bő egy évben már nem csak a hobbim technikai hátterének megismerésével, készülékekkel, cserékkel foglalkoztam, hanem gyakran tartottam önismeretet is. Egyre inkább rájövök arra, hogy az élmény, amit kapok, ~50-50%-ban a technika (+ a helyiség!), és én magam, vagyis ahogyan befogadom a zenét. Kiváncsiságból már többször is próbára tettem a hallásomat, néha nem is szándékosan, pl streamer szolgáltatókat hasonlítottam össze, és akkor is fogalmaztam meg magamban a két lejátszás között különbséget, amikor egy véletlen hiba okán nem is váltottam szolgáltatót...

Utóbb egy Malac-téma érintett meg. Nem túl jó a közvélemény (talán poénból?) egy olyan vasról, aminek én még közelében sem vagyok technikailag/anyagilag (megtehetném, de nem vitt még rá a lélek). Én ekkor utánaolvastam a témának, hogy vajon emberi érzékelés szintjén mekkora különbség lehet erősítők között. Erre, több írás is szembejött, ami arról szólt, hogy hiába az egyértelmű, mérhető különbség, saját korlátaink, illetve a hallgatást befolyásoló egyéb zavarok miatt aligha vagyunk képesek különbséget tenni két készülék hangja között, amik árának különbsége akár (több) nagyságrendű is lehet.

Eddig én is hallás alapján döntöttem, milyen készülékkel lépek tovább/feljebb. Többször egyértelműen hallottam a különbséget, néha kevésbé, de feleségem is "segített". Most, a tegnapi nap összehallgató-elemzései után ott tartok, hogy talán nem is... Biztos van különbség, de azt láttam be, hogy nincs értelme kergetni.

Amiért ezt ide írom az, hogy most egy világ kezd (vagyis már hamarabb kezdett, de most durvul igazán) összeomlani bennem. Találtam egy hobbit, amiben örömemet lelem, leköt. Nem csak a zene élvezete a hifim által, hanem a készülékek keresése, célok kitűzése és elérése (szintlépés) is. Ezekkel a felismerésekkel, hogy mire érdemes költenem, alapvetően jót teszek magamnak, de valahogy mégsem teljesen. Kicsit csalódott vagyok, hogy már nem tudok úgy vágyakozni, mert már nem is tudnám megindokolni magamnak, hogy miért vennék valami jobbat, ha azt fel sem vagyok képes fogni.

Elnézést, ha másban is romboltam most egy kicsit...

[viri]

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)

Milyen igazat szólt!
Mondjuk nálad nem nehéz, megvan hozzá minden. ( valahol talán a nálad hallottakból indult, hogy én is magnetosztatikus hs-t hallgatok éppen )

Azóta ugyan elkanyarodtam más irányba, ő már a JBL 250Ti-ket hallgatta, (mást nem kellett változtatni a rendszerben szerencsére) de mindegy is, mert szerencsére nem csak egy út vezet a nirvánába

[Retrofuturista]

Nem véletlenül tettem be a topic címébe a kényszerbetegséget. Amikor egy hobbi gyógyszere elgurul, az leginkább erre hasonlít:

"A KÉNYSZERBETEGSÉG JELLEMZŐI

Az OCD krónikus, az életet jelentősen megnehezítő betegség, melyet visszatérő, a tudatba tolakodó, akaratlan gondolatok (obszessziók) jellemeznek. Ezek szorongást és/vagy ésszerűtlen (irracionális), szertartásos (rituális) ismétlődő cselekvéseket okozhatnak. A rettegő beteg úgy érzi, hogy kötelező módon, kényszercselekvésként végre kell hajtania azokat (kompulzió)."

(forrás: stresszdoktor.hu)

Amikor valaki benne van, belülről piszok nehéz felismerni. Alattomos jellegét erősíti, hogy ez egy folyamatos skála, ami a normálistól a beteg szintekig tart. Ha valaki kompulziós szorításúnak érzi a bogarát, pszichiátriai (orvos) segítséget érdemes kérni.

A legtöbb itt leírt bogár azonban ettől messze van. A legtöbben tudatos kontroll alatt tartják, hogy időben visszaforduljon a dolog még egészséges szintre.

Magamon azt veszem észre, hogy ha egy jól beállított, akár évekig békén hagyott rendszer egyik eleme meghibásodik és újra keresni kezdek egy utódot, azonnal esnék vissza súlyos szintre. Ilyenkor szimplán megtiltom magamnak a vásárlást, a bogaramat kifárasztom. Amikor beismerte, hogy veszített a magas racionális gondolkodásommal szemben, utána kezdek el a megoldáson gondolkodni.

[kupecke]

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)

Milyen igazat szólt!
Mondjuk nálad nem nehéz, megvan hozzá minden. ( valahol talán a nálad hallottakból indult, hogy én is magnetosztatikus hs-t hallgatok éppen )

[Alex_Aston]

múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit,

És mikor fog végre szegény...?

Bocs, csak viccnek szántam természetesen.

És igen, ezt írtam én is, hogy hallgatni /élvezni érdemes a zenéket, nem pedig elemezni azt, hogy ez, vagy az milyen. Persze ehhez talán ajanlott a telefonról játszott 128kbps mp3+BT doboznál vamivel jobb lejátszó rendszer.

[Alex_Aston]

A lényeg: ne akarjuk idegenekre ráerőltetni ia zenehallgatasról alkotott elképzeléseinket, beidegződéseinket. Családtagjainkra, gyerekeinkre is csak óvatosan. Szerintem.

Nálunk ez teljesen magától jött/jön.
Gyerkőceim alig 2 hónapja múltak 6 évesek, és falják a zenéket.
Kb. másfél éve kezdődött, hogy maguktól kezdték kérni, hogy ezt, vagy azt a zenét rakjam be nekik. Nagy nehezen megértettem, hogy melyik számra gondolnak, vagy csak sokadjára :)
Aztán pár hónapja kitaláltam, hogy készítek nekik a Deezeren belül egy saját playlistet.
Most már úgy működik, hogy ha hallanak valamit (rádióban, vagy ha én hallgatom) ami tetszik nekik, akkor mondják, hogy "apa, ezt is tedd be a könyvtárunkba"

Teljesen maguktól alakult ez ki, semmit sem nyomtam nekik. Most már egész szép listájuk van, és igen vegyes felhozatal. Van benne Bagossy Brozhers - Olyan ö, vagy Ray Parker- Ghostbusters, de Mike Oldfield - Moonlight shadowson át a Billy Idol - money moneyig mindenféle.

Majd ha nagyobbak lesznek, kezdésnek a BT doboz helyett valami rendesebb hifit kapnak, hogy maradjon a normálisabb minőség megszokásuk is.

[viri]

Egy szó, mint száz, azt javaslom, hogy fejben mindenki rakja össze, mi az, amit kapni szeretne, tapasztaljon meg minél többet és tudatosan épitkezzen anyagi lehetőségeihez képest, akkor nem lesz baj.
Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy gondoljon hozzá mindenki még egy kicsit, csak egy olyan komponenst, amiről azt gondolja "előrelépés" lenne, de úgysem lesz meg, mert lehetőségen túli. Ezután engedje el, és lám, megérkezik
Érzékszerveink közül a hallás az, amit legutolsóként tudunk visszavonni. Ne hidd, hogy csak a füleddel hallod a hangokat. Néhány topicban már utaltak erre. Mondhatni ezért is oly nagy a "kardcsörtettés" a hifis fórumokon, többről szól ez, mint hinnénk. Nem baj, ha nem értjük, de legalább jó úton haladunk, ne legyen szégyenérzet a mellékvágányok miatt.

"többről szól ez mint hinnénk" erről most azonnal az ugrott be, amikor a múltkor eljött hozzám egy teljesen szűz fül, életében nem hallott komolyabb hifit, de egyébként meg hivatásos zenész, és zenetanár. Elkezdtünk főleg jazz zenéket hallgatni, átszellemülten csukott szemmel hallgatta, és egy idő után csak annyit mondott: ez meditáció!

Utána csak mutogattuk egymásnak a kedvenceinket, voltak átfedések is, de jó volt vele zenét hallgatni, semmit nem elemezgetett, csak elmerültünk az élményben. Kicsit irigyeltem is, hogy miért nem tudom megtartani ezt a hozzáállást hosszú távon, de hát pont erről szól ez a topik... :)

[Aszpirin]

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Azért ne csináljunk a zenehallgatásból kötelezettséget.
Mindenki ügy élvez, ahogy akar

Akkor minek a zenelejátszó rendszer? Dísznek?

Ej, nem hiszem el, hogy nem érted.

Hobbiról van szó, nem valami mindennapos kötelezettségről, amit “el kell kezdeni végre”.

A rendszeremen akkor hallgatok zenét és úgy, ahogy nekem jólesik. Erről, a zene élvezetéről van szó, amit mindenki úgy és akkor ejt meg, amikor jól esik, és ha mondjuk ez a pillanat hetente, havonta, vagy akár félévente jön el, az mindenki saját ügye. Ha soha nem jön el, akkor meg kár volt beruházni a cuccra, ami dísszé válik, de ez is a saját ügye.

Nem tudom, hogy vagy vele, de nálam egy tevékenység a kötelező volta általában vagy hazavágja, vagy jelentősen csökkenti az élvezeti értékét, és megszünteti hobbi voltát.
Ez biztos gyerekkoromból származik, amikoris kötelességem volt színházba járni a szüleimmel ha akartam, ha nem (anyám a legszebb ruháiban köszöntötte a szintén társadalmi kötelezettségből színházba járó barátnőit, “Pá, Gizike” stílusban, az apám pedig néha hangosan horkolva végigaludt minden darabot, elképzelheted, mennyire jó volt ez így nekem), és az így keltett színházundor sajnos egész életemet végigköveti. Egyfajta lázadásként a szülővárosom filharmonikus zenekarának vasárnaponkénti ifjúsági hangverseny-matinéira jártam, amire persze a szüleimet nem bírtam rávenni. De az is annyira megmaradt, hogy a leginkább zenehallgatós időszakom (amikor legjobban szeretek új klasszikus és dzsessz zenéket felfedezni) mai napig a vasárnap délelőtt. Korábban itt a fórumon is írtam rövid beszámolókat ezekről a hétvégi matinéimról.

A lényeg: ne akarjuk idegenekre ráerőltetni ia zenehallgatasról alkotott elképzeléseinket, beidegződéseinket. Családtagjainkra, gyerekeinkre is csak óvatosan. Szerintem.

Másrészt: a téma ilyen irányú felvetése abból az implicit feltételezésből índul ki, hogy akit “rág a hifibogár”, vagyis belebolondult a folyamatos vásárlás-kipróbálás-eladás körforgásba, az nem “zenét” hallgat, hanem “hangot”. És persze a “zene” hallgatása az felsőbbrendű, mint a “hang” hallgatása. Nos - túl azon, hogy még ha így is lenne, ez mindenkinek saját ügye, és nincs alá-fölé rendeltség ezen hallgatási “üzemmódok” között - a mi szakmánkban ezt úgy nevezik, hogy “premature assumption”, remélem érted. (korai, kevés információból hozott, általában téves következtetésekre vezető, hallgatólagos feltételezés).

[akvapark]

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Azért ne csináljunk a zenehallgatásból kötelezettséget.
Mindenki ügy élvez, ahogy akar

Akkor minek a zenelejátszó rendszer? Dísznek?

[Robici]

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Azért ne csináljunk a zenehallgatásból kötelezettséget.
Mindenki ügy élvez, ahogy akar

Én nem akarok semmi jónak az elrontója lenni.

[Alex_Aston]

Szerintem Ti itt valamit félreértettetek, ennek a topiknak nem is témája a zenehallgatás.

Vagy te értetted félre, mi mit írtunk.

A kérdés nem az volt, hogy ki, mit tesz, vagy mit kéne tenni a hifi bogár ellen?

Erre szerintem gyógyír az, ha zenét hallgat az ember. Azt, amit szeret, és nem azt, amire azt mondják, "jól szól". Persze a kettő halmoznak nyilván lehet/van közös metszete.

[Alex_Aston]

Ej, bagoly, bagoly

Miért is?

Egyébként nem azt mondtam, hogy mit csinálok én, hanem mit kéne, ha figyelmesen olvasod....

[zoli73]

"Szerintem Ti itt valamit félreértettetek, ennek a topiknak nem is témája a zenehallgatás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én abból már réges rég "kinőttem", hogy 1-1 készülék, vagy akár a teljes rendszer csábítana zenehallgatásra. Ebben nálam elsősorban az aktuális hangulatom a döntő, de egy új, vagy éppen rég nem hallott felvétel is motiváló lehet. "Effekteket" nem hallgatok, ilyeneket pl. egy mérőlemez tartalmaz, de azt meg tudjuk mire szolgál."

Hidd el az "aktuális hangulat" a zenehallgatásra attól függ, meg vagy-e elégedve a rendszereddel? Ha már hazafelé menet is arra gondolsz, na ma mit is hallgassak akkor a jó oldalon vagy. Ha a rendszer nem csábít zenehallgatásra, akkor a rosszon. Az én tapasztalatom szerint.

Hasonlóan látom én is, a rendszerrel való elégedettség alapvető. Ha nem így van, akkor úgyis elterelődik a figyelem a zenéről, és jön a spekuláció, hogy valami nem az igazi, de mi?
Szerintem amíg az az agyalás tárgya, az hogy miért nem mélyebb a tér, vagy miért nem nagyobb a felbontás, akkor ez biztos, hogy újabb készülékcsere lesz.
Ha viszont az köti le a figyelmünket, hogy például a kedvenc zenészünk ezen a felvételen milyen jól játszik, és ez mennyire szórakoztató, mennyire kikapcsol. Szerintem ez a jó irány.

[kupecke]

Egy szó, mint száz, azt javaslom, hogy fejben mindenki rakja össze, mi az, amit kapni szeretne, tapasztaljon meg minél többet és tudatosan épitkezzen anyagi lehetőségeihez képest, akkor nem lesz baj.
Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy gondoljon hozzá mindenki még egy kicsit, csak egy olyan komponenst, amiről azt gondolja "előrelépés" lenne, de úgysem lesz meg, mert lehetőségen túli. Ezután engedje el, és lám, megérkezik
Érzékszerveink közül a hallás az, amit legutolsóként tudunk visszavonni. Ne hidd, hogy csak a füleddel hallod a hangokat. Néhány topicban már utaltak erre. Mondhatni ezért is oly nagy a "kardcsörtettés" a hifis fórumokon, többről szól ez, mint hinnénk. Nem baj, ha nem értjük, de legalább jó úton haladunk, ne legyen szégyenérzet a mellékvágányok miatt.

[Aszpirin]

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Azért ne csináljunk a zenehallgatásból kötelezettséget.
Mindenki ügy élvez, ahogy akar

[Aszpirin]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Pl. le kell ülni zenét (nem effekteket) hallgatni, és élvezni azt.
Szerintem ennyi.

Ej, bagoly, bagoly

[akvapark]

"Szerintem Ti itt valamit félreértettetek, ennek a topiknak nem is témája a zenehallgatás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én abból már réges rég "kinőttem", hogy 1-1 készülék, vagy akár a teljes rendszer csábítana zenehallgatásra. Ebben nálam elsősorban az aktuális hangulatom a döntő, de egy új, vagy éppen rég nem hallott felvétel is motiváló lehet. "Effekteket" nem hallgatok, ilyeneket pl. egy mérőlemez tartalmaz, de azt meg tudjuk mire szolgál."

Hidd el az "aktuális hangulat" a zenehallgatásra attól függ, meg vagy-e elégedve a rendszereddel? Ha már hazafelé menet is arra gondolsz, na ma mit is hallgassak akkor a jó oldalon vagy. Ha a rendszer nem csábít zenehallgatásra, akkor a rosszon. Az én tapasztalatom szerint.

[zoli73]

Újabb példa, hogy a bogár egy magas racionalitástól különálló kis ösztönszerű lény. Ha viszont az állatvilág maradékának a része, megszelídíthető. Ki és hogyan fogott hozzá ennek?

Pl. le kell ülni zenét (nem effekteket) hallgatni, és élvezni azt.
Szerintem ennyi.

Igen, nekem ez már a vitaindító hozzászólásnál is eszembe jutott, hogy talán el lehetne kezdeni zenét hallgatni.

Szerintem Ti itt valamit félreértettetek, ennek a topiknak nem is témája a zenehallgatás.
Nem tudom ki, hogy van vele, de én abból már réges rég "kinőttem", hogy 1-1 készülék, vagy akár a teljes rendszer csábítana zenehallgatásra. Ebben nálam elsősorban az aktuális hangulatom a döntő, de egy új, vagy éppen rég nem hallott felvétel is motiváló lehet. "Effekteket" nem hallgatok, ilyeneket pl. egy mérőlemez tartalmaz, de azt meg tudjuk mire szolgál.