Azért kérdeztem, mert láthatóan sokaknak kimaradt az első 20év ézért hiszik, hogy a bab is hús.
Ezek szerint te itt voltál a kezdetektők, mégis ilyeneket írsz:
A valóság az, hogy nem létezett "audioPC". Főleg nem magyarországon. Normál, de leginkább dzsunka PC-k voltak amiket anyagi kényszerből(drága és hiányos műsorforrás), majd később kényelmi okokból zenelejátszásra használtak. Cirrus logic meg soundblaster hangkártyákkal. Kezdetben még egy alap technics CD játszó hangminőségét sem érték el. Zajosak , sávhatároltak, hallani lehetett az egér, a hdd olvasófej működését és a CPU táp zaját. Azért kellett átépíteni, mert alap állapotban zenehallgatásra alkalmatlanok voltak.AudioPC-k voltak, a streamerek nagyuzemi elterjedese elott, amiket elkezdtek tapasz-ragasz megoldasokkal (koztuk te is fapaci) linearis tapozni, orazgatni, szoftverezni.
Annyira ócska szériákba lehetett belefutni, hogy pokollá tették még az átlag felhasználást is. Kipukkanó kondik, kontakthibás alaplapok, alulméretezett tápok, stb. Többszáz oldalas fórumok szóltak hibás termékekről és a garanciát elhárító üzletekről. Prémium pc kiskereskedelemben nem is volt, vagy autó árban ment.
Itthon 2000 körül az átlagfizetés 50-70E Ft, egy alap cd játszó 30E, a külföldi CD lemez 3-5E Ft volt. Belépő P2 celeron gép 130E Ft. Az ftp, napster és egyéb p2p elterjedése után nem volt kérdés a zenei formátum jövője.
Közben a műszaki egyetemek ontották magukból az informatikusokat, villamosmérnököket. Közösségeket alkottak.
Levelezőlisták, HWSW forum, IRC csatornák.(Érdekes, hogy szót értett a 40 éves amigás a 18 éves linux droiddal és együtt segítették a windows 98/ME felhasználót). Láttuk, hogy mire képes az mp3, Ogg, LHA, Divx... Mindenki meg akarta váltani a világot egy újabb tömörítési algoritmussal, mert tisztán látszott, hogy mi lesz a jövő, csak a HW és a sávszél nem volt adott hozzá. Maradt a tuning és a mókolás. Aztán külföldről kezdtek szállingózni a leselejtezett cél és szervergépek alkatrészei. Ez idő tájt lehetett találkozni először komolyan vehető hangkártyákkal (gravis,roland) és professzionális felhasználásra szánt gépekket.(IBM,DELL üzleti és xeon szerverek)
Az igényesebbek ezekre építkeztek. Az első komolyan vehető hangkártya a soundblaster audigy 2 volt. Nyugodt szívvel adtam el a középkategóriás cd játszómat abban a tudatban, hogy soha többet nem fog kelleni.
Utána gyorsult fel minden. Érkeztek az elérhető árú külső hangkártyák és DAC-ok. 2005-2015 között a hagyományos asztali pc-t a grafikai és egyéb erőforrásigényesebb területek kivételével teljesen felváltotta a laptop. (A laptopot lassan a tablet.)
Mindenki azon volt/van, hogy a kliens oldali HW integráltságát növelje a méretei és teljesítményigénye csökkentése mellett. Megoldották. Audio célra is. Körömnyi méretben, zajvédetten, jitter mentesen, hűtés és különösebb tápigény nélkül.
Aztán itt vagyunk 2022-ben, ahol még mindig minden országban akad néhány ember, akik a régi iskolát erőltetve elmagyarázzák hogyan kell a légvédelmi ágyúból mesterlövész puskát építeni. A felvázoltak alapján 5000-30000 euros áron.
Ez még rendben is lenne, mindenki azt csinál amit akar. De ha segítő szándékkal szóváteszik, hogy a fegyverolajjal kenegetéstől nem lesz se halkabb, se pontosabb az eredmény, akkor ellenérvként ne valami bődületes fizikai/matematikai öszefüggéstelenség legyen a válasz a szokásos cancel culture elemekkel kiegészítve.
- ettől a bizonytalanságtól szabadít meg. Már nem az a kérdés, hogy milyen módon, milyen szoftverrel, milyen formátumban, milyen digitális szűrőkkel, hanem hogy MIT hallgassak ma. Általában azt sem tudom, az aktuális album éppen a saját háttértáramról, vagy a Tidalról szól-e, rá sem nézek a kijelzőre és ennek személy szerint nagyon örülök, mert most pont úgy hallgatok zenét, mint fiatal koromban. Bocsánat az ömlengésem miatt, mindezt még mindig Supravox meglepő sajnálkozása szülte.
