Most megy nyugdíjba az a korosztály, amelyiknek annak idején valamilyen korabeli "Menő Manó" volt az első erősítője, plusz az ő gyerekeiknél - akik anno csodálták apa hifijét - most repülnek ki a saját gyerekeik.
Előszedik a régi hifit a padlásról, jobb esetben a szekrény aljából, és szomorúan tapasztalják, hogy azok állásukban tönkrementek. Na de sebaj, mert pont nekik itt vannak ezek a nosztalgia kütyük.
Mission 778x, és Cyrus One ami csak külsejében hasonlít, vagy ez az A1, amiről lehet reklámozni, hogy belül is ugyanaz.
Nemrég az egyik brit lakberendezős műsorban régi japán hifitorony lemezjátszókból csináltak led lámpás falidíszt (!), és a tulaj bácsi mondta is, hogy vesz helyettük egy újat, mert több évtized után most szedte elő a régi LP-ket, és nincs min hallgatni.
Tegyük hozzá, amiről az általános hifis topicban rég beszélgetünk, hogy kb velünk ki fog halni ez a szeparált hifi, szóval most van egy utsó kör, hogy a mi zsebünkből pénzt lehet kiénekelni hasonló trükkökkel.
Ehhez képest az, hogy a régi kapcsolást építik meg újra - még ha új alkatrészekből és más gyártási technológiával, akkor is - mindenképp tisztességes dolog, korrektebb, mint retro forma alá valami modern tömeggagyit besúvasztani, blútrottyal meg valami olcsó chippel megépített dackal.
Egyébként anno az én baráti körömben is volt több belőle, általában Heybrook HB1-el meg NAD Kacsával, Ortofon hangszedővel, és nagyon szerettük. Ahogy Indy írta, sokunknak ez volt az első rendes hangélménye az Orion-Videoton-Unitra-RFT világ után (de elmíthetném az olcsó japán toronyhifiket is az árlista legaljáról, azok se voltak különbek).
Csak azok a kék ledek ... na azért tudnék ütni
Nem biztos hogy ma is tetszene...
