Az én lemezeim, amiket én bontottam ki eredetileg, lényegében nem szorulnak tisztításra. Csak a szélén fogom meg, visszatételkor csak a közepén nyomom rá a pöckökre. Olyat már láttam, hogy a gyári új lemez karcos volt (nagyon ritka, de előfordulhat), de olyat nem, hogy tisztításra szorult volna. A tok pedig elég jól megvédi a portól.
Használt lemezeknél viszont sok minden előfordul. A felső részén az ujjlenyomatokat középen kozmetikai vattapamaccsal szoktam letörölni. Hacsak nem feltétlenül szükséges, akkor a leolvasható oldalát igyekszem fizikai kontaktus nélkül tisztítani. Enyhébben poros lemezeknél órások által használt porpumpát használok:
http://www.oratechnika.hu/termek/206/porpumpa-gumi.html
ezzel le lehet fújni a port, porszemeket róla, persze vigyázva hogy a hegyét hozzá ne üssük a lemezhez...
Ez általában elég is szokott lenni. Ha alul is vannak a szélén ujjlenyomatok, akkor marad a vattapamacs itt is. Mocskos, ujjlenyomatos lemezeknél kénytelen vagyok nedves pamaccsal letörölni még az olvasható oldalát is de erre szerencsére nagyon ritkán van szükség. Az is szerencse, hogy az adatspirál belülről kezdődik és főleg régebbi lemezeknél a műsor szinte sose használja ki a max felületet, így a szélén ahol általában az ujjlenyomatok szoktak lenni használt lemeznél, már nincs olvasandó adattartalom, így nedves pamaccsal (aztán szárazzal) nagyobb veszély nélkül letörölhető. Használt lemezeknél gyakran a tokot is megtörlöm nedves vattával vagy puha ronggyal.
Ami nagyon fontos még, hogy törlésnél az olvasandó felületet mindig sugárirányban szabad csak törölni, körív mentén nem!
A felső részén ahol a felirat van, általában nem szokott gond lenni, de ott is ugyanez az eljárást alkalmazom ha kell. Ott is ugyanolyan vigyázva persze, mert ott sokkal könnyebb ténylegesen megsérteni magát az adattartalmat mint alul, mert a polikarbonát adathordozó réteg vékonyabb, mint az alsó lakkréteg.
> 
