Shimano írta: ↑2025.07.08., kedd 17:26
chord_ írta: ↑2025.07.08., kedd 15:59
Én továbbra is az ellenkezőjét állítom, nálam másképp történnek a dolgok.
Nagy hangerőn, nem csutkán, nyilván, a legtöbb dolog jól szól, attraktív, lengeti a levegőt; ha ilyenkor valami torzít, ott baj van.
Amúgy, kábelteszteknél, sőt, mindenféle meghallgatásnál, amikor nem pont ugyanaz a hangerő, az esetek nagy részében a picit hangosabb nyer.
Azt mondom hogy olyan nincs hogy kisebb hangerőn nagyon jó,nagy hangerőn meg csak a szenvedés van,mert ott akkor valami nem kerek,és ha nagy hangerőn nem kerek,akkor a kissebben sem lesz az,mert az ami a nagyobb hangerő nyomorát okozza,az ott van kisebb hangerőn is,csak nem olyan mértékben hallatszik.Ezért is kell,lehet arra törekedni,hs tologatással,akusztikával,megfelelő drótokkal,jaj,elnézést,már megint belehibáztam

,stb hogy jó legyen a sound a komfortzónánkon kívüli hangerőnél is,mert akkor kapunk egy olyan jó kerek egészet,ami minden hangerőn jól működik.
Vizsgáljuk meg egy kicsit tudományosabban a hangos zenehallgatás kérdését.
A Fletcher-Munson görbék azt mutatják, hogy az emberi fül érzékenysége a különböző frekvenciákhoz nem egyenletes, és ez az érzékenység a hangerőtől függően változik. Alacsony hangerőn a fül kevésbé érzékeny a mély (pl. 20-200 Hz) és a nagyon magas hangokra (10 kHz felett), míg a középfrekvenciás tartományt (kb. 1-4 kHz) jobban érzékeli.
Ahogy nő a hangerő, a hallásunk "kiegyenlítődik", és a frekvenciák közötti érzékenységi különbségek csökkennek, miközben növekszenek a különböző harmonikus torzítások a rendszerben. Ezért halk zenehallgatáskor joggal érzehetjük, hogy a basszus kevesebb. Optimális hangerőn – ami általában 75-85 dB körül van a hallgatási pozícióban A súlyozással, szobától és rendszertől függően – a hallásunk közelebb áll a természeteshez, és a zenei részletek jobban kivehetők.
Nagy hangerőn (85-90 dB felett) a fül frekvenciaérzékenysége kiegyenlítettebb, de ez nem jelent az érzékelésünk számára jobb részletgazdagság érzékelést. A túl nagy hangerő gyakran "tömöríti" az érzékelést, mert a fül dinamikatartománya (a halk és hangos hangok közötti különbség érzékelése) beszűkül. Emiatt a zene dinamikája és finom részletei, kevésbé lesznek észrevehetők.
Fontos a pszichoakusztikai hatás. Nagy hangerőn a zene emocionálisan "erőteljesebbnek" tűnhet, de ez gyakran a részletek rovására megy. Az agy a hangerőt intenzitásként értelmezi, ami elfedheti a finom textúrákat. Viszont ez közelebb állhat az élő zene nyújtotta élményhez, kevesebbet kell az agynak vele dolgoznia és így emócionálisan hatásosabb lehet a hangos zenehallgatás. A magas hangerő az agyban intenzívebb érzelmi reakciót válthat ki, mert a hangosságot gyakran az "erővel" társítjuk. Ezért egy hangos zene dinamikusabbnak, drámaibbnak vagy "jelenvalóbbnak" tűnhet, ami az élő előadások energiájára emlékeztethet.
Szintén fontos a fizikai hatás: A nagy hangerő nemcsak a fülön keresztül hat, hanem a test más részei is érzékelik a hangrezgéseket (pl. a mellkasban érezhető basszus, a csontozatunk, testfolyadékaink rezgései, stb). Ez az egész testet bevonó érzés az élő koncertek egyik jellegzetessége, amit otthoni környezetben nehéz teljesen reprodukálni, a sokkal kevesebb mozgatott levegő hiányában, de a hangos zenehallgatás megközelítheti főképpen ha nagy testű, nagy hangszóró felületű a hangsugárzónk (4-6 inches középsugárzók, 12-15 inches mélysugárzók, akár több is). A zenehallgatás során érzékelt fizikai rezgések közvetlenebbül hatnak az agyra, mint a hallás útján érkező jelek, mert a szomatoszenzoros rendszer és a limbikus rendszer gyors, ösztönös válaszokat vált ki. Ez az evolúciós örökségünk (vadállati múltunk) miatt van, amely a mély hangokat és rezgéseket fontos környezeti jelzésekkel társította és amelyekből nem akart irányt megállapítani, ezért közvetlenebb az agyi feldolgozás, mint a hallásérzékelésé. Emiatt a fizikai rezgések erőteljesebb érzelmi hatást kelthetnek, különösen élő koncerteken, ahol a mechanikus hatások intenzívebbek.
Összefoglalva:
magam is meghallgatok minden új eszközt nagyon hangosan is, a normál és optimális hangerő, meg az éjszakai halkság mellett is, és mindenféle alacsonyabb rendű, minőségű forrással, például tévénézéssel, netflixezéssel is, youtube videókkal. A kábeleket is, mivel szeretném megismerni, hogy a rendszer egészére hatva hogyan viselkedik az adott új eszköz vagy kábel (mit tud kihozni egy rosszabb forrásból), hiszen ahogy írtam a fentiek szerint, az érzékelésünk másképpen működik a különböző hangossági szinteken, élethelyzetekben. Vannak zenék, amiknek része a "nyersesség", harapósság és ezek halkan, sőt talán még a szoba optimális hangerején sem tudnak igazán előjönni, meg kell egy kicsit tolni őket, hogy harapni kezdjenek.