Cd játszók

[Rock60]

" (a hifistának) hiába van 3000 lemeze, mindig annak a 3-nak a B oldal 2. számát mutatja be a barátainak, mert azok szólnak a legjobban..."

Nem is igaz, mert az egyiknek az A oldal 3. számát...

[frenki485]

@tollact

"Tulajdonképpen arra használom, hogy a zenét kicsit megismerjem, és ha igazán tetszik, akkor gyári korongon is beszerzem. ( Persze ma már a gyári korongok minősége is kifogásolható éppúgy, mint a fekete lemezek esetében) Persze analóg lemezem is van kb 3000. Tehát nem az a hifista vagyok, aki a cuccához vett 3db demo korongot és mindig azokat hallgatja."

Így van, szerintem vagyunk még páran, akik pontosan ezért írnak ki otthon Cd-re zenét.
Az utolsó mondat is helytálló, azzal a kiegészítéssel, hogy: " (a hifistának) hiába van 3000 lemeze, mindig annak a 3-nak a B oldal 2. számát mutatja be a barátainak, mert azok szólnak a legjobban..."

[tollact]

Bennem a ...

... Philips CD100-at megvásárló zenebarát...

..aki..

...Verbatim CD-R lemezek/et hallgat/, amelyeken jól átlátni : , aztán úgy tele vannak ìrva többszörös sebességen (nem Audio CD íróprogrammal), hogy az utolsó tracknél a lézersugár kifut a sima műanyag szélre

...ébreszt némi kognitív disszonanciát. Biztos, hogy a megfelelő gazdit találta meg a megfelelő termék?

Hogy pontot tegyünk ennek a parttalan vitának a végére, felfedem magam: én vagyok aki az írott CD-vel eteti a CD100-ast
Az aláírásomban látszik, hogy az eredeti Philips 304 mkII gépem is egy erősen tuningolt holmi. Van kb 2000db gyári CD korongom, meg mellette jó sok írott is. Egyszerűen család mellett szinte lehetetlen mindent tárolni, de egyébként megszerezni is nehéz már, hiszen én is a non-remastered korai kiadásokra hajtok. Az oka, hogy egy ilyen tökéletlen írott lemezt adtam a géphez az volt, hogy az öreg 304-es lejátssza, a frissen szerzett CD100 viszont nem szereti. Ezt leírták előttem, mi az oka, valahol egyet is tudok érteni vele. Mindenesetre a probléma elhárításra került, a gép tökéletesen működik. Annyit azért hozzátennék, hogy bár egy írott CD és egy korai kiadású első matrix számú korong között nagy különbség van hangban, de egy jó felvétel esetén azért az írott korong is tud pozitív élményt okozni. Tulajdonképpen arra használom, hogy a zenét kicsit megismerjem, és ha igazán tetszik, akkor gyári korongon is beszerzem. ( Persze ma már a gyári korongok minősége is kifogásolható éppúgy, mint a fekete lemezek esetében) Persze analóg lemezem is van kb 3000. Tehát nem az a hifista vagyok, aki a cuccához vett 3db demo korongot és mindig azokat hallgatja.

[Rock60]

Mechanikailag, gyártásilag, műszakilag, amit én hallottam / láttam, - 50ES -, az valami fantasztikus. Akiben van egy ki mérnöki véna, javaslom, vegyen egy tolómérőt a kezébe, és méregesse meg a nagy, köszörült leszorító súly meg a tengely méreteit, megoldásait, tűréseit. Meg nézze meg a közvetlenhajtás csapágyazását.
Ipari műremek megoldások.
Vagy, ami tényleg bagatell, a tálcanyitó szíj. Hasonlót az autóiparban látni.
Ehhez képest a legendás Philips CD Pro egy közepesen sikerült műanyaghalmos diy verzió. Hiába rakták egy öntvény házba.

Ennek ellenére, amikor az ember veszi a bátorságot kidugni a fejét a homokból, és ki mer próbálni ezt-azt, akkor meg az van, hogy hangot, rendeset, futóművileg, ebből a Sony-ból, kicsiholni lehetetlen.

Van egy kis "deja vu " érzésem.

Amikor láthatóan apait - anyait beleadva elkészültek a fantasztikus számokkal és tűrésekkel megáldott gyönyörű japán DD lemezjátszók, a mindenttudó karjaikkal, csak éppen a hangjuk nem hozta a jogosan elvárható szintet.

Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit, nem is ide tartozik, de a jelenség ismerős...

[chord_]

...
Lehet, hogy egy jó külső konverterrel megtáltosodnának a Sony futóművei is ?

A saját tapasztalatom az, hogy nem.
Semennyire.
Tuningolva a digitális kijáratot, külön meghajtófokozat, külön (harmadik) trafó, stb.. - sem.

Itt van némi ellentmondás. Mechanikailag, gyártásilag, műszakilag, amit én hallottam / láttam, - 50ES -, az valami fantasztikus. Akiben van egy ki mérnöki véna, javaslom, vegyen egy tolómérőt a kezébe, és méregesse meg a nagy, köszörült leszorító súly meg a tengely méreteit, megoldásait, tűréseit. Meg nézze meg a közvetlenhajtás csapágyazását.
Ipari műremek megoldások.
Vagy, ami tényleg bagatell, a tálcanyitó szíj. Hasonlót az autóiparban látni.
Ehhez képest a legendás Philips CD Pro egy közepesen sikerült műanyaghalmos diy verzió. Hiába rakták egy öntvény házba.

Ennek ellenére, amikor az ember veszi a bátorságot kidugni a fejét a homokból, és ki mer próbálni ezt-azt, akkor meg az van, hogy hangot, rendeset, futóművileg, ebből a Sony-ból, kicsiholni lehetetlen.
Vagyis, ez a 'kiolvasási pontosság', meg a 'hibajavító dolgoztatása', ezeket kár is összefüggésbe hozni a jó hanggal.

[juliush]

Ha csak a dobozok műszaki funkcióját tekintjük így történelmi távlatból visszatekintve, a felsorolt Sony és Marantz modellek már tényleg külső DAC-oknak tekinthetők. Ugyanakkor tervezésükkor egyáltalán nem az volt a gyártók célja, hogy univerzálisan használható külső DAC-okként használják őket, inkább saját gyártású, kétdobozos CD-játszó megoldásokban gondolkodtak.
Ezért aztán az első igazán általános, konzumer felhasználású külső DAC gyártójának a címéért mások versenyeznek, a Wadia is állít ilyet magáról a web-oldalán a "2000 Decoding Engine"-nel, a Musical Fidelity Digilogját is emlegették már elsőként, de hallottam már a Theta Digitalról is ilyen kijelentéseket. Ezek nagyjából 1988-89 környékére tehetők.
De ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.

[Robici]

PgSpa feltehetőleg az olyan professzionális "külső DAC"-okra célzott, mint a Sony PCM-1 (1977), -1600 ('78), -1610 ('80) és társaik, melyeknek a digitális technológiához már rendelkezésre kellett állniuk, a CD technológia bevezetése előtt is.
Mindazonáltal akkor még senki nem nevezte ezeket DAC-nak, inkább "PCM processor"-nak.

Ő igen, de előtte még te írtad hogy "A 80-as évek végétől kezdve indult el a külső DAC-ok fejlesztése, és lassú elterjedése.". Erre írtam példakánt az egyik első konzumer külső DAC (amit a Sony már kimondottan CD lejátszókhoz is szánt) a DAS-702ES már 1984-ben megjelent aztán pedig jött a többi, szóval kicsit korábbi a történet. A PCM sorozatot talán inkább ADC-nek szerencsésebb hívni (vagy PCM processor mint írtad, eredetileg az is volt a nevük) mert azok elsősorban arra készültek hogy digitális felvételeket lehessen csinálni (külső ADC-k ha azt vesszük hogy azokhoz meg külső szalagos tároló kellett :-) ). Persze aztán utána azt vissza is tudták játszani nyilván.

[juliush]

PgSpa feltehetőleg az olyan professzionális "külső DAC"-okra célzott, mint a Sony PCM-1 (1977), -1600 ('78), -1610 ('80) és társaik, melyeknek a digitális technológiához már rendelkezésre kellett állniuk, a CD technológia bevezetése előtt is.
Mindazonáltal akkor még senki nem nevezte ezeket DAC-nak, inkább "PCM processor"-nak.
A kimondottan konzumer, otthoni célú külső DAC-ok fejlesztése a 80-as évek közepén, második felében indult be.

[Robici]

Azért csak a rend kedvéért a "mikor kezdődött el a küldő DAC-ok fejlesztése" témakörhöz egy kis pontosítás.
Sony DAS-702ES megjelent: 1984
Sony DAS-703ES: 1985
Marantz CDA-94: 1986
Sony CDP-R1/DAS-R1 (különálló futómű/dac): 1987/1988
Persze ezek messze nem voltak elterjedtek de maga a különálló DAC megoldás épp csak két évvel fiatalabb a CD lejátszóknál.

[Rock60]

Csak 1-2 cd-játszóm volt, de amikor vettem egy Arcam Alphát, tátott szájjal hallgattam, és csodálkoztam, miért tévelyegtem addig másféle gépekkel. A korábbiak szóltak, ez meg zenélt.
Szerintem.

Erre mondtam, hogy az " iparági potenciál " , a technológiai és pénzügyi háttér nem minden a jó hanghoz vezető úton.
Egy - két megfelelő ízléssel megáldott felelős személyen múlik, nem feltétlenűl ( csak ) dollár/yen milliókon...

Egyébbként sokunk átment ezen a Sony, Technics, Pioneer, Aiwa, Toshiba, Hitachi - korszakon, nem lehetett ellenálni az elsöpró marketing - reklám hadjáratnak.
Jól csinálták...

[zoli73]

Összességében nem érte meg a ráfordított pénz, mert javult ugyan egy kicsit a hangzás, de nem számottevően, én sokkal többet vártam.

Nekem is hasonló tapasztalatom volt egy másik magyar gyártó külső dac-jával. Egy H/K cd-m volt akkor, mert pont úgy nézett ki, mint az erősítőm, nagy élményeket nem hagyott bennem (csak az erősítő). Azt meg meg sem tudtam különböztetni, hogy a dac be van-e dugva a gépely mögé, vagy anélkül hallgatom, meg is váltam tőle hamar.
Csak 1-2 cd-játszóm volt, de amikor vettem egy Arcam Alphát, tátott szájjal hallgattam, és csodálkoztam, miért tévelyegtem addig másféle gépekkel. A korábbiak szóltak, ez meg zenélt.
Szerintem.

Na igen, ennek a buta tévelygésnek voltam én is a kárvallottja, igaz saját hibámból.
Ha egy kicsit is nyitottabb szemmel jártam volna, akkor talán rátalálok más cd játszókra(igen, akár az Arcam), amik hangban sokkal közelebb vannak az igazsághoz, és akkot meglehet, hogy nem lett volna ilyen hosszú a lista.
Tényleg komolyan sajnálom, hogy ilyen döntéseket hoztam annó, de mentségemre legyen mondva, hogy annak idején még nem volt ilyen széleskörű az informació áramlás, és a döntéseimmel, választásaimmal csak magamra hagyatkozhattam. Amik akkor jó döntésnek tűntek, azokról utólag beigazolódott, hogy sajnos nem.
Mindegy, ezen már kár rágódni, változtatni már úgy sem tudok rajta.

[pali923]

Összességében nem érte meg a ráfordított pénz, mert javult ugyan egy kicsit a hangzás, de nem számottevően, én sokkal többet vártam.

Nekem is hasonló tapasztalatom volt egy másik magyar gyártó külső dac-jával. Egy H/K cd-m volt akkor, mert pont úgy nézett ki, mint az erősítőm, nagy élményeket nem hagyott bennem (csak az erősítő). Azt meg meg sem tudtam különböztetni, hogy a dac be van-e dugva a gépely mögé, vagy anélkül hallgatom, meg is váltam tőle hamar.
Csak 1-2 cd-játszóm volt, de amikor vettem egy Arcam Alphát, tátott szájjal hallgattam, és csodálkoztam, miért tévelyegtem addig másféle gépekkel. A korábbiak szóltak, ez meg zenélt.
Szerintem.

[juliush]

Azért azt tegyük helyre, hogy DAC ("külső DAC") előbb volt, mint CD játszó...

Való igaz, bár azoknak az elsődlegesen profi célú külső DAC-oknak otthoni alkalmazása soha nem terjedt el.

[PgSpa]

Azért azt tegyük helyre, hogy DAC ("külső DAC") előbb volt, mint CD játszó...

[juliush]

A 80-as évek végétől kezdve indult el a külső DAC-ok fejlesztése, és lassú elterjedése. A 90-es években azért már bőven találkozhattunk ilyen eszközökkel, melyek szinte kizárólag egy-egy CD, később DVD-lejátszó hangjának minőségét voltak hivatottak emelni. Jómagam 95-ben tértem át egy Pioneer PD-S802-ről futóműként szolgáló Trichord Clock2 modifikált Marantz CD-53-ra, mely egy Audio Alchemy DDE V1.1-es DAC-ot hajtott Trichord Pulsewire kábelen keresztül. Imádtam.
Az önálló DAC-ok széleskörű elterjedése inkább az otthoni digitális forráseszközeink mennyiségének növekedésével gyorsult be, a DAC-ok egyfajta "digitális előerősítővé" fejlődtek számos különböző forrás kezelhetőségével, hangerő szabályozással, DSP funkciókkal.
Gondolom sokan ismeritek az alábbi oldalt, melyen számos CD-játékost, futóművet, vagy épp DAC-ot sorolnak fel a bennük alkalmazott technológiákkal (futómű, DAC chip értelemszerűen). Ebből jól fel lehet mérni az egyes gyártók/technológiák elterjedését.
https://vasiltech.narod.ru/CD-Player-DAC-Transport.htm

[zoli73]

Vissza a CD-re...
Egy kérdés motoszkál a fejemben, mióta Zoli írását olvasom.
A CD játszókról, mint komplett készülékekről beszélünk, a saját DAC-jukat használva. Hallva a dacok közötti nem kis hamgzábéli eltéréseket, azt lenne érdekes tudni, hogy a készülékek hangjáért melyik szekció, milyen mértékben felelős ?
Lehet, hogy egy jó külső konverterrel megtáltosodnának a Sony futóművei is ?

Ebben a tekintetben semmivel sem jobbak, vagy rosszabbak, mint a konkurens gyártók termékei.
Egyetlen Sony cd játszó+dac kombinációval van tapasztalatom, a néhai CDP-XB930 mellé beszereztem egy Heed Dactilus dac-ot, mondván feljavitani a hangminőségét.
Összességében nem érte meg a ráfordított pénz, mert javult ugyan egy kicsit a hangzás, de nem számottevően, én sokkal többet vártam. Felteszem, másra költve ennyit(60e a dac +10 a digit kábel) lehet, hogy többet profitált volna a rendszer.
Ezt annak idején, talán pont ebben a topicban(vagy a dacosban) kitárgyaltuk, és a hozzáértők azt mondták, hogy a dac csak azon tud javítani, amit a futómű ki is olvas, ami bizony nagyon rá tudja nyomni a bélyegét a végeredményre. A másik sarkallatos pont, ami meg lett nevezve, az a digitális kimenet, ennek a kiviteli minősége alapvetően tudja meghatározni a kapott hangot, és egy ilyen szintű készülékben, ritkán van jó minőségben megépitve, inkább rend szerint csak átlagos.
Mivel szakmailag ezek megitélésére nincs módom, így csak a fülemre tudtam hagyatkozni. A cd játszó hangkarakterét a dac nem változtatta meg, csak a meglévő jellemzőkön javított egy keveset.
Persze ezt nem szabad a Sony számlájára írni, mert ahogy akkor többen is megerősítették, hogy más, konkurens gyártó, hasonló kategórias cd játszójával, nagy valószínűséggel ugyanez lett volna az eredmény.
A sors fintora, hogy mivel ez a kombo nem váltotta be a reményeket, így eladtam mindkettőt, és utána vettem a CDP-XA20ES-t, ami magában jobb hangot nyújtott, mint a leváltott páros.
Erről az XA20-ról elmondhatom, hogy ár/értek arányban a legjobb volt, az általam birtokolt Sony cd jatszók közül.
Az utódja az SCD-XB940 volt, amibe az SACD miatt ugrottam bele, de összessegében nem volt jobb, kicsit vissza is sírtam az XA20-at.
Ezek után jött az 555ES, ami nyilván jobb volt mindkettőnél, de nem annyival, mint amit az ára suggallna, vagy amit én vártam tőle.
Talán nem véletlen, hogy a CDP-XA széria az, ami az egyik legjobban tartja az árát. Bár mintha olvastam volna róluk valami olyasmit, hogy ha egyszer megadják magukat, akkor kuka, mert alkatrész hiányában javíthatatlanok.

[mishow]

Egy kérdés motoszkál a fejemben, mióta Zoli írását olvasom.
A CD játszókról, mint komplett készülékekről beszélünk, a saját DAC-jukat használva. Hallva a dacok közötti nem kis hamgzábéli eltéréseket, azt lenne érdekes tudni, hogy a készülékek hangjáért melyik szekció, milyen mértékben felelős?
Lehet, hogy egy jó külső konverterrel megtáltosodnának a Sony futóművei is?

A CD csúcs időszakban, a 90-es években még nem volt elterjedt dolog a külső DAC használata, leginkább az exkluzív márkák kísérleteztek a külön házba épített fotómű-dac párossal, de ott is főleg az elektronikák fizikai függetlenítése miatt (meg ugye mutatni kellet, mitől olyan baromi drágák )
Később néhány komolyabb hifi erősítőbe tettek dac panelt, többnyire Philips TDA chipre épülőket, de azért a CD lejátszók többnyire egybehifik voltak. A hangba - ma már jól tudjuk - minden szekció beleszól, és ugyanúgy nehéz rangsorolni, mint az LP esetében, mert ki erre esküszik, ki arra.
Amikor megjelentek a dvd lejátszók, kialakult egy olyan irány (divat?), hogy alapszintű - sokszor kifejezetten olcsó - dvd lejátszókat külső dacon keresztül hajtották, amivel egészen jó hangot lehetett elérni. Ennek az volt az elvi magyarázata, hogy a dvd olvasófejek sokkal pontosabban olvasnak, a külső dacok meg sokkal jobban szólnak, mint a dvd-k saját, filmre optimalizált DA áramkörei. Ezek után jöttek a dedikált CD futóművek, minőségi mechanikával és igényes digitális kimenetekkel, csak közben a CD lassan kiment divatból, így ez a fejlesztés megállt. Ma is van persze néhény ilyen készülék a piacon, de már nem jelentős a számuk.
A fénykorban egyébként a CD lejátszók legnagyobb részében vagy Sony vagy Philips futómű volt, és néhány Sonyra épülő készülék ma is igen jó vételnek számít a használtpiacon!

[Rock60]

Asszem én sem vagyok elhallva a Sony cuccaitól. De ugye azt nem gondolja senki, hogy a CD játszók Philips melletti ősatyja ne tudna azzal az iparági potenciállal bármit előállítani, amivel rendelkezik. Talán ezt már Elex sorstársunk is kifejtette néhányszor.
Az olcsó lejátszói közül, javaslom fülelésre a CDP-D11 stúdiókban használatos gépét. Szerintem a legendásnak tekinthető CD100/101-es Philips-ekkel is simán felveszi a versenyt (gyári állapotban, mindenféle tuning nélkül is)

Ezen a fórumon csak félve jegyzem meg, hogy a 177SD kazettása pedig pariban van a legnagyobb Naka-kal is.... sőt.

Izlések és pofonok.
Most nem a felhaszélók izlésbéli különbözőségére gondolok, hanem a gyártókéra.

Nem lehet véletlen, hogy a Sony hangreprodukcióval kapcsolatos termékeiről álltalában kialakult egy negatív vélemény. Sokszor nem a technikai háttér, hanem a fej - amitől bűzlik a hal - hangzásideológiája dönt a kérdésben.
/ Nem véletlenül hagyta ott a céget Kondo, és alapított egy sokkal hallgathatóbb hangú márkát./
Óriási konszern lévén, lehetséges, hogy a kazettás - szekció szabad kezet kapott, így ott készülhettek jó hangú cuccok.

Minden esetre Zoli összehasonlító tapasztalata bőven rámutat arra a hangzásideológiára, ami - szerintem - uralja a márkát.
Én ezt a művi, nyamvadt tónust hallottam ki az erősítőikből, hangfalaiból, köztük a böszme nagy, GR 5 - ből is. Ilyen kevés mélyet ilyen nagy dobozból kihozni, na az művészet.

Vissza a CD-re...
Egy kérdés motoszkál a fejemben, mióta Zoli írását olvasom.
A CD játszókról, mint komplett készülékekről beszélünk, a saját DAC-jukat használva. Hallva a dacok közötti nem kis hamgzábéli eltéréseket, azt lenne érdekes tudni, hogy a készülékek hangjáért melyik szekció, milyen mértékben felelős ?
Lehet, hogy egy jó külső konverterrel megtáltosodnának a Sony futóművei is ?

[new_dualcs5000]

Asszem én sem vagyok elhallva a Sony cuccaitól. De ugye azt nem gondolja senki, hogy a CD játszók Philips melletti ősatyja ne tudna azzal az iparági potenciállal bármit előállítani, amivel rendelkezik. Talán ezt már Elex sorstársunk is kifejtette néhányszor.
Az olcsó lejátszói közül, javaslom fülelésre a CDP-D11 stúdiókban használatos gépét. Szerintem a legendásnak tekinthető CD100/101-es Philips-ekkel is simán felveszi a versenyt (gyári állapotban, mindenféle tuning nélkül is)



Ezen a fórumon csak félve jegyzem meg, hogy a 177SD kazettása pedig pariban van a legnagyobb Naka-kal is.... sőt.

[Robici]

Szerintem divat a Sony-kat szidni, de ízlések és pofonok. Bár az itt felmerült típusok közül én egyet se hallottam de nekem is Sony-k vannak és az utolsó mondjuk ami a hangjukról eszembe jutna az, hogy fényes/fémes... Az SCD-1 is biztos nagyon jó de az a fél perces lemezbeolvasás az a vicc kategória. Pláne a villámgyors korábbi modelljeik után. Na neee....

[Lajos1966]

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.

Tényleg sokáig, és nagy Sony fan voltam, de sohasem táraztam be egyik készülékből sem. Talán egy ideig volt párhuzamosan két cd játszóm, de csak az egyik volt Sony.
Ahogy írod, vannak területek, ahol tényleg nagyot domborítottak, de a hifi készülékeik semmivel sem különbek, mint a többi kommersz, Japán márka termékeik.
Mi a "bűnük" a Sony cd játszóknak?
Elsőre nagyon megnyerő tud lenni a nyílt, eleven, fényes(fémes) hangzásával, sokaknál(akkor még nálam is) be tud találni, és be is tud csípődni.
Aztán idővel, ami nálam sajnos nagyon sokára jött el, ki lehet ismerni, hogy valójában mi is a Sony hang. Egyik, sokat tapasztalt barátom, egy szóval úgy jellemzi, "iSzONY", és ez nagyon találó.
Sok-sok elvesztegetett év után, mikor kihúztam a fejem a homokból, és hajlandó voltam más irányba is nyitni, rá kellett döbbenjek, hogy a Sony hangzás egy természetellenes, művi, gépies hang, ami bár nagyot tud szólni, de jól nem. Illetve van egy alapvető hangzási hibájuk, hiányosságuk, ami a mélytartományt érinti. Hiányzik a subtartomány, és ami megvan, az is együgyű, egyhangjegyű, egysíkú, és emellett totál "ritmustalan", de legalább kellően hatásvadász. Erre nem tudok jobb szót találni, "ritmustalan", teljesen elveszti a zene lényegét, nem úgy játsza, ahogy kell, hanem ahogy neki jó, de ez totál fals. A fent felsorolt cd játszók közül sajnos ez mindegyikre jellemző volt, igen, még a nagyobbakra is.
Konkrétan az SCD555ES-t a Marantz CD-10 váltotta, és rendesen a képembe vágta a Sony fenti hiányosságait. Szó szerint csak ültem, és néztem ki a fejemből, hogy hogyan tudtam én ezt a rendellenes hangot ennyi ideig hallgatni, szeretni? A Marantzhoz képest az SCD555-nek szinte alig volt mélyhangja, ami volt az is totál tévút. Ez utóbbi volt az utolsó Sony készülékem. Soha többé Sony!
A kezelhetőségükkel, működésükkel, megbízhatóságukkal nem volt problémám, bár volt 1-2 kevésbé jól sikerült darab. Például a CD-P 195, 395 típusokkal többször is volt gond, a nagyobbik végül javíthatatlanúl a kukában végezte. Viszont a legrosszabb eresztés egyértelműen a CDP-XE sorozat volt, itt brutálisan felütötte a fejét az "ócskítás". Mindkét említett típust újonnan vásároltam, de már garanciaidőn belül is, többször javítani kellett őket, ipari hulladékok voltak. Ellenben az XB, és XA modellek kimondottan megbízhatóak, tartósak voltak, és a működésük, a kiviteli minőségük is példás volt. Kár, hogy a hangjuk nem ezt a nívót hozta.
Összességében sajnos túl sok időt fecséreltem erre a márkára, és ma már tudom, hogy azonos ár mellett, más gyártótól jobb, számomra jobban tetsző, nem ennyire színezett hangot kaphattam volna.
Csak egy példa, néhány hete meglátogattam egyik barátomat, néhány jó CD-t szerzett nekem, és nála a másodrendszerében hallgattunk bele a lemezekbe. Ebben a rendszerében egy Grundig CD8400 cd játszó dolgozik éppen, egy kisebb Denon erősítővel, és tuningolt Preludium dobozokkal. Ezt a rendszert már többször hallottam más forrásokkal, de ennyire még sohasem tetszett, mint most, ezzel a nem éppen "kékvérű" Grundig cd játszóval. Sokkal jobb lejátszó, mint bármely általam birtokolt Sony.
Azért létezik olyan Sony cd játszó, amivel még tudnék együtt élni, ez nem más, mint az SCD-1, de ez annyira más állatfaj, más kaszt, hogy nem is szabad együtt emlegetni a fentiekkel.
Aztán hogy melyikek azok a cd játszók, amikre jószívvel emlékezem vissza, miután már "kinőtten" őket?
Ez a Pioneer PD-S505, és a Marantz CD-10, illetve a kiviteli minőségük, és kezelhetésük miatt, a nagyobb Sony-k. Ebben a tekintetben, sok high-end gyártó példát vehetne róluk, csak hát a hangjuk...

Köszönöm a figyelmet!
[/quote]

Megütötte a szemem az a mondat,amit a barátoddal kapcsolatban írtál,mondván Sony=Iszony.
A márciusi lemezbörzén vettem át Palotás Feritől a nekem gyártott phono-t és természetesen beszélgettünk is egy jót,ha már találkoztunk személyesen.Tőle is elhangzott ez a kifejezés szó szerint.
Én azért nem fogalmaznék ilyen erősen,mert igaz,hogy én sem vagyok egy Sony-fan túlságosan,de azért tudtak ők jó cd lejátszót is gyártani.

[zoli73]

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.
[/quote]

Tényleg sokáig, és nagy Sony fan voltam, de sohasem táraztam be egyik készülékből sem. Talán egy ideig volt párhuzamosan két cd játszóm, de csak az egyik volt Sony.
Ahogy írod, vannak területek, ahol tényleg nagyot domborítottak, de a hifi készülékeik semmivel sem különbek, mint a többi kommersz, Japán márka termékeik.
Mi a "bűnük" a Sony cd játszóknak?
Elsőre nagyon megnyerő tud lenni a nyílt, eleven, fényes(fémes) hangzásával, sokaknál(akkor még nálam is) be tud találni, és be is tud csípődni.
Aztán idővel, ami nálam sajnos nagyon sokára jött el, ki lehet ismerni, hogy valójában mi is a Sony hang. Egyik, sokat tapasztalt barátom, egy szóval úgy jellemzi, "iSzONY", és ez nagyon találó.
Sok-sok elvesztegetett év után, mikor kihúztam a fejem a homokból, és hajlandó voltam más irányba is nyitni, rá kellett döbbenjek, hogy a Sony hangzás egy természetellenes, művi, gépies hang, ami bár nagyot tud szólni, de jól nem. Illetve van egy alapvető hangzási hibájuk, hiányosságuk, ami a mélytartományt érinti. Hiányzik a subtartomány, és ami megvan, az is együgyű, egyhangjegyű, egysíkú, és emellett totál "ritmustalan", de legalább kellően hatásvadász. Erre nem tudok jobb szót találni, "ritmustalan", teljesen elveszti a zene lényegét, nem úgy játsza, ahogy kell, hanem ahogy neki jó, de ez totál fals. A fent felsorolt cd játszók közül sajnos ez mindegyikre jellemző volt, igen, még a nagyobbakra is.
Konkrétan az SCD555ES-t a Marantz CD-10 váltotta, és rendesen a képembe vágta a Sony fenti hiányosságait. Szó szerint csak ültem, és néztem ki a fejemből, hogy hogyan tudtam én ezt a rendellenes hangot ennyi ideig hallgatni, szeretni? A Marantzhoz képest az SCD555-nek szinte alig volt mélyhangja, ami volt az is totál tévút. Ez utóbbi volt az utolsó Sony készülékem. Soha többé Sony!
A kezelhetőségükkel, működésükkel, megbízhatóságukkal nem volt problémám, bár volt 1-2 kevésbé jól sikerült darab. Például a CD-P 195, 395 típusokkal többször is volt gond, a nagyobbik végül javíthatatlanúl a kukában végezte. Viszont a legrosszabb eresztés egyértelműen a CDP-XE sorozat volt, itt brutálisan felütötte a fejét az "ócskítás". Mindkét említett típust újonnan vásároltam, de már garanciaidőn belül is, többször javítani kellett őket, ipari hulladékok voltak. Ellenben az XB, és XA modellek kimondottan megbízhatóak, tartósak voltak, és a működésük, a kiviteli minőségük is példás volt. Kár, hogy a hangjuk nem ezt a nívót hozta.
Összességében sajnos túl sok időt fecséreltem erre a márkára, és ma már tudom, hogy azonos ár mellett, más gyártótól jobb, számomra jobban tetsző, nem ennyire színezett hangot kaphattam volna.
Csak egy példa, néhány hete meglátogattam egyik barátomat, néhány jó CD-t szerzett nekem, és nála a másodrendszerében hallgattunk bele a lemezekbe. Ebben a rendszerében egy Grundig CD8400 cd játszó dolgozik éppen, egy kisebb Denon erősítővel, és tuningolt Preludium dobozokkal. Ezt a rendszert már többször hallottam más forrásokkal, de ennyire még sohasem tetszett, mint most, ezzel a nem éppen "kékvérű" Grundig cd játszóval. Sokkal jobb lejátszó, mint bármely általam birtokolt Sony.
Azért létezik olyan Sony cd játszó, amivel még tudnék együtt élni, ez nem más, mint az SCD-1, de ez annyira más állatfaj, más kaszt, hogy nem is szabad együtt emlegetni a fentiekkel.
Aztán hogy melyikek azok a cd játszók, amikre jószívvel emlékezem vissza, miután már "kinőtten" őket?
Ez a Pioneer PD-S505, és a Marantz CD-10, illetve a kiviteli minőségük, és kezelhetésük miatt, a nagyobb Sony-k. Ebben a tekintetben, sok high-end gyártó példát vehetne róluk, csak hát a hangjuk...

Köszönöm a figyelmet!

[Rock60]

Nem bírtoklási sorrendben, de ime a lista:

Technics - SL-PG100
- SL-P300
- SL-PS670D

Pioneer - PD-202
- PD-S505(ez még ma is megvan)

Philips - CD614

Marantz - CD53
- CD63SE
- CD10

Sony - CD-P195
- CD-P395
- CD-P511
- CD-P591
- CD-P791
- CDP-XE330
- CDP-XE500
- CDP-XB930
- CDP-XA303ES
- CDP-XA20ES
- SCD-XB940
- SCD-555ES

Musical Fidelity - X-RAY V8

Audiomeca Mephisto(ez futómű)

Audio Research - CD1(a jelenlegi)

Azt hiszem minden itt van, bár lehet később eszembe jut még valami, amit kifelejtettem.
Tudom, nem túl átfogó, sokminden kimaradt, amit nem próbáltan, buta módon nagyon sok(túlzottan is) a Sony, de így alakult.

Az én teljes listám :

Pioneer DVR 555H

A Sony-val kapcsolatban, nem vagy vele egyedül...
Azt figyeltem meg, hogy ahogy a Pioneer-nek, a Technics-nek, úgy a Sony-nak is meg volt a maga idejében a rajongótábora, de a Sony-ra kattanók minden képzeletet felülmúlóan betáraztak a márkából.
Talán a vitán felül álló TV-k, Walkmanok és a professzionális filmfelvételi technikájuk minőségéből kiindulva gondolták sokan, hogy ezt a márkát érdemes beszerezni mindenből - aztán előbb vagy utóbb jött a megvilágosodás.

A CD játszóknak nem tudom, mi a "bűnük", de az erősítőik, hangfalaik - legalább is, amiket én hallottam - egészen katasztrofálisak.

[zoli73]

Ez fontos információ volna? Szerintem teljesen mindegy, hogy hány darab volt, nem jelent semmit.

Igen. Valamiért csak leírtad...
Ez az egy mondat keltette fel az érdeklődésemet.

Nekem 1, azaz egy darab jobb fajta Pioneer merevlemezes DVD íróm volt/van - talán 2008 - as, az kiszolgálta minden CD - vel, DVD - vel kapcsolatos ingerenciámat.
Régebben, mikor még nem volt a Telekomos hajcihő, ezzel a géppel rögzítettem a TV-ből az arra érdemesnek tartott műsorokat.

Rendkívül jó hangú/képű masina, kár, hogy a HDMI kimenete megpusztult, és "persze" senki nem vállalja a javítását...

Akkor a kedvedért!
Kicsit megtornáztattam az agyam, egyik-másikra rá is kellett keressek, hogy biztosan jól emlékszem-e.
Nem bírtoklási sorrendben, de ime a lista:

Technics - SL-PG100
- SL-P300
- SL-PS670D

Pioneer - PD-202
- PD-S505(ez még ma is megvan)

Philips - CD614

Marantz - CD53
- CD63SE
- CD10

Sony - CD-P195
- CD-P395
- CD-P511
- CD-P591
- CD-P791
- CDP-XE330
- CDP-XE500
- CDP-XB930
- CDP-XA303ES
- CDP-XA20ES
- SCD-XB940
- SCD-555ES

Musical Fidelity - X-RAY V8

Audiomeca Mephisto(ez futómű)

Audio Research - CD1(a jelenlegi)

Azt hiszem minden itt van, bár lehet később eszembe jut még valami, amit kifelejtettem.
Tudom, nem túl átfogó, sokminden kimaradt, amit nem próbáltan, buta módon nagyon sok(túlzottan is) a Sony, de így alakult.
Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyelem.

DVD lejátszóból egy Yamaha DVD-S 350 volt,
Illetve két BD lejátszó. Előbb egy Pioneer BD-140(?), illetve a mostani, a Marantz UD5007, de mivel ezek kizárólag mint video eszköz funkcionáltak, így nem itt a helyük.

[Rock60]

Ez fontos információ volna? Szerintem teljesen mindegy, hogy hány darab volt, nem jelent semmit.

Igen. Valamiért csak leírtad...
Ez az egy mondat keltette fel az érdeklődésemet.

Nekem 1, azaz egy darab jobb fajta Pioneer merevlemezes DVD íróm volt/van - talán 2008 - as, az kiszolgálta minden CD - vel, DVD - vel kapcsolatos ingerenciámat.
Régebben, mikor még nem volt a Telekomos hajcihő, ezzel a géppel rögzítettem a TV-ből az arra érdemesnek tartott műsorokat.

Rendkívül jó hangú/képű masina, kár, hogy a HDMI kimenete megpusztult, és "persze" senki nem vállalja a javítását...