audioline írta: ↑2021.03.22., hétf. 19:35
Szerintetek hány százalékban - nyilván csak saccolni lehet - játszik szerepet a pszichológia az audio rendszerünk vagy annak egyes elemeinek a kiválasztásánál, egy-egy voks letétel mellett. A márkahűség, a kinézet, a kitől vettem, a presztízs, a sajtó mit ír róla, a mennyit adtam érte és ehhez hasonlók mennyire befolyásoló tényezők a jó hangról alkotott nézetünkre?
Szerintem érdemes közös hobbink mibenlétére rákérdezni.
Szerintem a hifizés eleve pszichológiai alapvetéssel kezdődik sokak számára. Mivel legtöbben rekreációs céllal hallgatnak zenét, az az elvárás, hogy a rendszer "jól szóljon", eleve azt feltételezi náluk, hogy az
érzéki hatás révén kellemes
érzelmi hatást váltson ki belőlük. Ezt szerintem a zeneipar is felismerte, és szakmányban gyártja a "Vivaldi for Babies"-zel kezdődő és valahol a klasszikus zene darabok dzsesszátirataiig tartó skálán az "élményeket". És nem csak a zeneipar, de a hifi is lehasal ezelőtt az igény előtt: a hirdetések tele "hosszan hallgatható" készülékekkel, melyek mindazonáltal erős, de sosem bántó magastartomány, életteli közepek és belső szerveket masszírozó mélyek lesugárzására képesek, annak jegyében persze, hogy a több: jobb. Az igazán beavatottak (pszichológiai kulcsszó:
öntudat) pedig azt is tudják, hogy persze csak "mértékkel" (pl. lány gitárral).
A márkahűség szerintem ma már kevesekre jellemző, és leginkább csak a
fixációról tanúskodik. (Bocs, Alex.

)
A kinézet (mind kívül, mind belül, ld. még hifipornó) annál inkább dívik, s leginkább szociálpszichológiai okokkal magyarázható. A szakterminus, azt hiszem, a
f@rokméregetés lenne. Ám a presztízs nem csupán a külsőben, de az egzotikus nevekben (pl.
Audio Pho(e)be) is tükröződhet, ám az igazán vájt fülűek ennek sem dőlnek be, mert ők tudják: amikor az SE/az
i-jelölésű/bordaketrecbe zárt csövekkel kiadott/jávorszarvasfurnéros változat készült, akkor a cég főtervezője éppen Ibizán kokózott/qrvázott. Amit persze nem ír meg a szaksajtó, mert az nincs: csak az általa osztogatott csillagok (a jó hang ismérve, hogy hányat látunk, úgyis mint
illúzió), melyeknek ára a gyártó által szponzorált, konstruktőr melletti napozószék Ibizán.
A fenti összetevők közül tetszőleges három már elég a jó hanghoz, mint arról minden egyes általunk vásárolt készülék mindenkori eladója biztosít bennünket. Ha kísérőt is viszünk, akkor tetszőleges öt.
A legtöbb rendszert pedig pillanatnyi állapotában önelégült örömmel hallgatja tulajdonosa. (Terminus technicus:
önámítás.)
- Diana Krall?
- Besz@behu.
- Bee Gees?
- Mint a koncerten.
- Pink Floyd?
- Sose öregszenek meg így.
- Vivaldi concertók?
- A Slayer bekaphatja, úgy szól.
- Opera?
- Didó vére folyik a cucc alól, nem látod?
- A népzene élőben?
- Ja, azon a legtöbb elvérzik.