Régi igazság, magam is évtizedek óta írom a klf. fórumokon, hogy két úton lehet a minőségi zenehallgatáshoz eljutni.PgSpa írta: ↑2023.10.24., kedd 19:37Az előző két ellentétes vélemény külön-külön és önmagában is igaz, és nem zárja ki egymást: a rossz minőségű hangrendszer is be tud vonni a zenébe, de bizonyos emberek a hifizésen keresztül ismerkedtek a minőségi zenékkel.
Az otthon rossz minőségű rendszereken (vagy sehogy) zenét hallgatók -azok, akik rendszeresen, bérlettel járnak koncertekre- ők azok, akiket hidegen hagy a technológia, és akár zsebrádión is élveznek egy Wagner operát. Ők szerintem többen vannak, mint azok, akik egy jó rendszeren keresztül csodálkoztak rá a minőségi zenékre.
Az első csoport általában zenét tanult, szolfézsra járt, belenőtt ebbe a kultúrába. A második csoport esetleg addig jut, hogy azt hiszi, Havasi meg Mága Zoltán már minőségi zene, és hú de jól szól a házimozin.
A Chord által megemlített réteg szerintem annyira kicsi, hogy számuk véleményem szerint száz alatt van ebben az országban.
Az első csoporthoz kapcsolható hivatásso zenészekről egy példa. kolléganőm férje egy nagy múltú vidéki régizene együttesben játszik (hát ami ennek a leírásnak megfelel, ilyen sincsen sok, talán ez az egy?), mosolyogva hallgatja a csillogó szemmel előadott lelkendezéseimet erről-arról a frissen megjelent lemezről. Kölcsönadjam? Ja, nincsen CD játszónk....
Az első a zene szeretete, és ha felmerül az igény, az ember vesz egy jó berendezést.
A második, hogy szeretjük a technikát (autó, fényképezőgép, óra stb.) és a jó berendezés mellé veszünk zenehordozót.
Az első nem biztos, hogy HiFista lesz, a második nem biztos, hogy zeneszerető.
Viszont soha nem értik meg egymást.
Személyes tapasztalatom viszont, hogy bármely zeneművelő ismerősöm, barátom közül nagyon kevés rendelkezik egy Videoton kistoronynál nívósabb berendezéssel.








