juliush írta: ↑2023.11.02., csüt. 23:05
De értem a lényeget, azt állítod, hogy a 15kHz-ben sávhatárolt FM rádióadás tökéletesen elegendő az "élő adás minden mást felülmúló mennyiségű/minőségű "real time" információjának" továbbítására. Nem élő rádióközvetítés esetén ezek szerint még könnyebb a dolga. Vajon mennyi veszne el ebből egy közbeiktatott 16bit/44kHz-es AD-DA hatására?
Az élő rádióközvetítések esetében is MPEG2 tömörítéssel dolgozó digitális összeköttetés van a helyszín és a stúdió, illetve a stúdió és az adó között évtizedek óta. Így van ez a TV közvetítéseknél is, csak ott az audió jel a videó adatba van embeddálva, a stúdióban kerül szétbontásra és külön feldolgozva.
Tunerman felvetése viszont jogos, az élő műsor - akár digitális, akár analóg - valóban rendelkezik olyan képességekkel, amik elvesznek rögzítés során, mikor az adatáram kilép a realtime folyamatból és ütemezés nélküli, statikus adattá változik. Ezeket a jellemzőket nem a szokásos HiFi-s paraméterek és műszaki adatok között kell keresni, hiszen azokat a technológia már régen megugrotta, ennek ellenére a hangrögzítés korántsem veszteségmentes, akármilyen formátumban és technikával is végezzük.
A jelenséggel bármikor találkozhatunk, ha élő zenei műsor közelébe kerülünk. Ha elsétálunk egy jazzklub, vagy blueskocsma előtt, vagy egy utcazenész előadását halljuk távolról, a hozzánk érkező hang messze van a teljes értékű hangélménytől és a hifisták elvárásaitól, mégis megállapítható belőle, hogy élő, vagy rögzített műsort hallunk-e függetlenül attól, hogy digitális, vagy analóg eszközöket használnak. (A tisztán analóg technikát alkalmazó hangosítás már nagyon ritka).
Jómagam több esetben végeztem már virtuális hangbeállást színpadokon. Ez egy új lehetőség, amit a modern technika tesz lehetővé és nagyjából abból áll, hogy hangpróba során sokcsatornás rögzítést készítünk a színpadi forrásjelekről (hangszerekről), amikkel a produkció szubjektív megszólalási arányait, hangszíneit szoktuk beállítani. Magyarán közvetlenül a gitárok, elektromos hangszerek, ének- és hangszermikrofonok jelét rögzítem külön hangsávokon. Ezt a rögzített nyers jelet aztán bármilyen helyszínen be tudom játszani forrásként, így a zenekar nélkül is elvégezhető a hangbeállás (amit ráadásul nagyon szoktak utálni a muzsikusok). És láss csodát, még ez a teljesen puritán, minden beavatkozás nélkül rögzített anyag is szegényesebben szólal meg, mint a pontosan ugyanazon a rendszeren, tehát ugyanazon készülékeken, mikrofonokon, kábeleken, hangsugárzókon és műszaki stábbal hangosított élő produkció.
A témát olyan komoly jelentőségűnek gondolom, hogy akár a halálosan elcsépelt témákat is leválthatná, mint pl. az analóg versus digitális szócséplést is, ami csak nem akar kikopni a hifista közbeszédből, pedig már évtizedek óta nincs tétje. Nem tudom, valaha is leküzdik-e az élő és rögzített produkció adta élmény közötti különbséget, de ha valakinek sikerül majd egyszer, annak szerintem esélye lesz egy fizikai Nobel-díjra.
